Az euro felhasználása

Az eurót 1999. január 1-jén vezették be, amikor több mint 300 millió európai közös fizetőeszközévé vált. Az első három évben fizikailag nem volt jelen, számlapénzként számviteli célra szolgált, például az elektronikus pénzforgalomban. Készpénzként 2002. január 1-jén vezették be, amikor rögzített átváltási árfolyamon olyan nemzeti bankjegyek és érmék helyét vette át, mint például a belga frank és a német márka.

Az eurobankjegyek és -érmék ma már a 27 EU-tagállam közül 19-ben, továbbá az euroövezeti országokhoz tartozó vagy velük társult tengerentúli megyékben, területeken és szigeteken törvényes fizetőeszköz. Ezek az országok alkotják az euroövezetet. Az olyan mikroállamok. mint Andorra, Monaco, San Marino és Vatikánváros, az Európai Közösséggel kialakított hivatalos megállapodás alapján szintén átvették az eurót. Montenegró és Koszovó hivatalos megállapodás nélkül követte a példájukat. Jelenleg 340 millióan fizetnek az egységes valutával, így az eurobankjegyek és -érmék az európai integráció kézzelfogható jelképévé váltak.

A kimaradási záradék hatálya alá eső Dánia kivételével valamennyi EU-tagállam – amint teljesítette a konvergenciakritériumokat – köteles csatlakozni a monetáris unióhoz és bevezetni az eurót.

Az euroövezet interaktív térképe

Az interaktív térkép és az alatta látható táblázatok mutatják, mely európai uniós országok tartoznak az euroövezethez, és hogy mikor vezették be az eurót.

Pénzáramlás az euroövezetben

Az eurobankjegyeknek (és euroérméknek) jelentős az övezeten belüli forgalma, köszönhetően elsősorban a turizmusnak, az üzleti utaknak és a határon átlépő bevásárló utaknak. Az euro bevezetése előtt a nemzeti bankjegyek is átvándoroltak a határon túlra – igaz, jóval korlátozottabban –, majd főként a kereskedelmi banki rendszeren keresztül vissza kellett őket juttatni a kibocsátó központi bankhoz. Az euro esetében erre nincs szükség. Viszont mivel nagy mennyiségű bankjegyet visznek ki és költenek el a kibocsátó országon kívül az övezet más országaiban, a központi bankoknak kell úgy újra elosztaniuk a bankjegyeket, hogy ne keletkezzen az egyik országban hiány, a másik országban pedig többlet. A tömeges bankjegyátadások az EKB finanszírozásával központilag össze vannak hangolva.

A készpénz jelentősége, sajátosságai

A 2002. évi euro-készpénzcsere óta a forgalomban levő eurobankjegyek darabszáma és értéke folyamatosan emelkedik. Az ügyletek számát tekintve az övezetben lebonyolított kis összegű tranzakciókban messze a készpénzes fizetés a legjellemzőbb, ugyanakkor az értéket nézve jelentősen kisebb az aránya. Az utóbbi évtizedekben ugyanakkor mind a két szempont alapján fokozatosan csökken a szerepe, ahogy egyre népszerűbbek a betéti és hitelkártyák. Ez a tendencia várhatóan tartós lesz.

A készpénz sajátos fizetőeszköz:

• a kis összegű fizetésforgalomban a legtágabb körben használható, leggyorsabb fizetési mód, továbbá a legfontosabb rendkívüli fizetőeszköz;
• kis összegű tranzakciók esetében a legolcsóbb megoldás: a készpénzes fizetés ügyletenkénti átlagos összköltsége kisebb, mint a megfelelő elektronikus fizetési módoké;
• mindenkinek a rendelkezésére áll: azok is fizethetnek vele, akik nem, vagy korlátozottan férnek csak hozzá bankszámlához, vagy nem tudnak elektronikusan fizetni;
• a készpénzhasználat ellenőrizhetőbbé teszi a kiadásokat;
• mind fizetési, mind felhalmozási eszköz; és
• a csalással és a hamisítással szemben biztonságosnak bizonyult.

Joggal mondhatjuk ezért, hogy a társadalom nem boldogulna készpénz nélkül. A bankjegyek és érmék még sokáig nélkülözhetetlenek lesznek a fizetésforgalomban.

Az eurorendszer álláspontja a készpénzes fizetési módról

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés értelmében az eurorendszer egyik alapfeladata a fizetési rendszer zökkenőmentes működésének az elősegítése. Az eurorendszer semleges álláspontot képvisel a különféle fizetőeszközök tekintetében, egyiket sem részesíti előnyben. Központi bankjainak ugyanakkor a készpénzzel kapcsolatban külön feladataik vannak, ők bocsátják ki ugyanis hivatalosan az eurobankjegyeket. Emellett legtöbben közülük a tagállamok euroérme-kibocsátásában is forgalmazói szerepet töltenek be. Az eurorendszer tehát elhivatottan támogatja a készpénzt mint általánosan elérhető, könnyen használható, megbízható és a kis összegű ügyletek lebonyolítására alkalmas, hatékony fizetőeszközt. Az eurorendszer – illetékességi körén belül – ellenőrzi és folyamatosan előmozdítja az euroövezeti készpénzes ciklusok biztonságát, rugalmasságát és hatékonyságát.