Az euro felhasználása

1999. január 1-jei bevezetésével az euro több mint 300 millió európai lakos közös fizetőeszköze lett. Az első három évben számlapénzként, tehát csupán számviteli célra használták, például elektronikus fizetés során. Készpénzként csak 2002. január 1-jén vezették be, ekkor váltotta fel – rögzített átváltási árfolyamon – a nemzeti bankjegyeket és érméket, így például a belga frankot és a német márkát.

Az eurobankjegy és az euroérme ma már az Európai Unió 28 tagállama közül 19-ben, továbbá az euroövezet országaihoz tartozó vagy kapcsolódó tengerentúli kirendeltségeken, területeken és szigeteken törvényes fizetőeszköz. Ezek alkotják az euroövezetet. A mikroállamokban (Andorra, Monaco, San Marino, Vatikánváros) az Európai Közösséggel kialakított hivatalos megállapodás alapján szintén euróval fizetnek. Montenegróban és Koszovóban hivatalos megállapodás nélkül ugyancsak átvették a közös pénzt.

Az euroövezet interaktív térképe

Rögzített euro-átváltási árfolyamok

Valuta
1 40,3399 BEF (belga frank)
1 1,95583 DEM (német márka)
1 15,6466 EEK (észt korona)
1 0,787564 IEP (ír font)
1 340,750 GRD (görög drachma)
1 166,386 ESP (spanyol peseta)
1 6,55957 FRF (francia frank)
1 1936,27 ITL (olasz líra)
1 0,585274 CYP (ciprusi font)
1 0,702804 LVL (lett lat)
1 3,45280 LTL (litván litas)
1 40,3399 LUF (luxemburgi frank)
1 0,429300 MTL (máltai líra)
1 2,20371 NLG (holland forint)
1 13,7603 ATS (osztrák schilling)
1 200,482 PTE (portugál escudo)
1 239,640 SIT (szlovén tolar)
1 SKK 30,1260 (szlovák korona)
1 5,94573 FIM (finn márka)

Pénzáramlás az euroövezetben

Az eurobankjegyek (és euroérmék) övezeten belüli forgalma jelentős, ami elsősorban a turizmusnak, az üzleti utaknak és a határon kívüli vásárlásnak tudható be. A nemzeti bankjegyek, igaz jóval korlátozottabb mértékben, de az euro bevezetése előtt is átvándoroltak a határon, majd – főként a kereskedelmi banki rendszeren keresztül – „haza” kellett őket juttatni a kibocsátó központi bankhoz. Az euro esetében nem szükséges ilyen visszaküldés. Viszont mivel nagy mennyiségű eurobankjegyet visznek ki és költenek el a kibocsátó országon kívül az övezet más országaiban, a központi bank feladata a bankjegyek olyan újraelosztása, amely megakadályozza az egyik helyen a hiány, máshol pedig a többlet keletkezését. A bankjegyátadás központilag összehangolt, és az EKB finanszírozza.

A készpénz jelentősége, sajátosságai

Az eurokészpénz 2002. évi bevezetése óta eltelt időben a forgalomban levő eurobankjegyek száma és értéke folyamatosan emelkedett. Az ügyletek számát tekintve az euroövezetben végzett kisösszegű tranzakciókban messze a készpénzes fizetés a legelterjedtebb, jóllehet a fizetési értéket nézve jóval kisebb a részesedése. Ugyanakkor az utóbbi évtizedekben mind a két szempont alapján fokozatosan csökken a készpénz szerepe, míg a terhelési és hitelkártyáké nő, és ez a tendencia várhatóan a jövőben is fennmarad.

A készpénzes fizetési mód sajátosságai a következők:

  • ez a legszélesebb körben használható, leggyorsabb fizetési eszköz a kisösszegű fizetések terén, és emellett a legfontosabb fizetési eszköz rendkívüli helyzetben;
  • kis összegű tranzakciók esetében a legolcsóbb fizetési eszköz: az ügyletenkénti átlagos összköltség készpénzes fizetésnél kisebb, mint a megfelelő elektronikus fizetési módoké;
  • nem „kirekesztő”, mivel azok is fizethetnek vele, akiknek nincs bankszámlájuk, vagy csak korlátozottan férnek számlájukhoz, vagy nem áll módjukban elektronikus fizetési módot igénybe venni;
  • a készpénzhasználat révén jobban nyomon követhetők a kiadások;
  • egyaránt szolgál fizetési és felhalmozási eszköz gyanánt; és
  • a csalás és a hamisítás ellen jól védett.

A fentieket figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a társadalom nem lenne meg készpénz nélkül. A bankjegyek és érmék tehát még sok évig nélkülözhetetlenek lesznek a fizetési forgalomban.

Az eurorendszer álláspontja a készpénzzel mint fizetési móddal kapcsolatban

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés értelmében az eurorendszer egyik alapfeladata az, hogy elősegítse a fizetési rendszer zökkenőmentes működését. Az eurorendszer álláspontja semleges az egyes fizetési módokkal kapcsolatban, azaz egyiket sem részesíti előnyben. Az eurorendszer központi bankjainak ugyanakkor a készpénzzel kapcsolatban külön feladatuk is van, mivel ők az eurobankjegyek hivatalos kibocsátói. Emellett legtöbbjük a tagállamok euroérme-kibocsátásában is forgalmazói szerepet tölt be. Az eurorendszer tehát fontos feladatának tekinti annak biztosítását, hogy a készpénz általánosan rendelkezésre álló, könnyen használható, megbízható és hatékony fizetési eszköz legyen a kisösszegű tranzakciókban. Az eurorendszer feladatkörébe tartozik az euroövezeti készpénzes ciklusok biztonságának, rugalmasságának és hatékonyságának ellenőrzése és folyamatos jobbítása.