Az euro felhasználása

Az eurót 1999. január 1-jén vezették be, és azóta több mint 300 millió európai számára egységes fizetőeszköz. Az első három évben láthatatlan volt, mivel csak számlapénzként, számviteli célra szolgált, például az elektronikus pénzforgalomban. Készpénzként csak 2002. január 1-jén vezették be, amikor rögzített átváltási árfolyamon felváltotta a nemzeti bankjegyeket és érméket, például a belga frankot és a német márkát.

Az eurobankjegyek és -érmék ma már a 28 közül 19 EU-tagállamban, továbbá az euroövezeti országok részét képező vagy kapcsolódó tengerentúli kirendeltségeken, területeken és szigeteken törvényes fizetőeszköz. Ezek az országok alkotják az euroövezetet. Az olyan mikroállamokban mint Andorra, Monaco, San Marino és Vatikán Városállam az Európai Közösséggel kialakított hivatalos megállapodás alapján szintén euróval fizetnek. Montenegróban és Koszovóban hivatalos megállapodás nélkül ugyancsak átvették a közös pénzt. Jelenleg 340 millióan fizetnek ugyanazzal a készpénzzel, tehát az eurobankjegyek és euroérmék ma már az európai integráció kézzelfogható jelképei.

A kimaradási záradék hatálya alá eső Dánia és Egyesült Királyság kivételével valamennyi EU-tagállam köteles – a konvergenciakritériumok teljesítését követően – csatlakozni a monetáris unióhoz, és belépni a monetáris unióba.

Az euroövezet interaktív térképe

Rögzített euro-átváltási árfolyamok

Pénznem
1 40,3399 BEF (belga frank)
1 1,95583 DEM (német márka)
1 15,6466 EEK (észt korona)
1 0,787564 IEP (ír font)
1 340,750 GRD (görög drachma)
1 166,386 ESP (spanyol peseta)
1 0,585274 CYP (ciprusi font)
1 6,55957 FRF (francia frank)
1 1936,27 ITL (olasz líra)
1 0,702804 LVL (lett lat)
1 3,45280 LTL (litván litas)
1 40,3399 LUF (luxemburgi frank)
1 0,429300 MTL (máltai líra)
1 2,20371 NLG (holland forint)
1 13,7603 ATS (osztrák schilling)
1 200,482 PTE (portugál escudo)
1 239,640 SIT (szlovén tolar)
1 SKK 30,1260 (szlovák korona)
1 5,94573 FIM (finn márka)

Pénzáramlás az euroövezetben

Az eurobankjegyeknek (és euroérméknek) jelentős az övezeten belüli forgalma, köszönhetően elsősorban a turizmusnak, az üzleti utaknak és a határon átlépő bevásárló utaknak. Az euro bevezetése előtt a nemzeti bankjegyek is átvándoroltak a határokon  – igaz jóval korlátozottabban –, majd főként a kereskedelmi banki rendszeren keresztül vissza kellett őket juttatni a kibocsátó központi bankhoz. Az euro esetében erre nincs szükség. Viszont mivel nagy mennyiségű eurobankjegyet viszünk ki és költünk el a kibocsátó országon kívül az övezet más országaiban, a központi bank feladata a bankjegyek olyan újraelosztása, hogy ne keletkezzen az egyik helyen hiány, a másik helyen pedig többlet. A tömeges bankjegyátadások központilag össze vannak hangolva, és az EKB finanszírozza őket.

A készpénz jelentősége, sajátosságai

Az eurokészpénz 2002. évi bevezetése óta a forgalomban levő eurobankjegyek darabszáma és értéke folyamatosan emelkedik. Az ügyletek számát tekintve az övezetben lebonyolított kis összegű tranzakciókban messze a készpénzes fizetés a jellemzőbb, jóllehet a fizetési értéket nézve jóval kisebb az aránya. Az utóbbi évtizedekben ugyanakkor mind a két szempont alapján fokozatosan csökken a készpénz szerepe, miközben nő a terhelési és hitelkártyák használata. Ez a tendencia várhatóan folyamatos lesz.

A készpénzes fizetési módnak megvannak a sajátosságai:

  • a kis összegű fizetésforgalomban a legtágabb körben használható, leggyorsabb fizetési mód, valamint rendkívüli helyzetben is a legfontosabb instrumentum;
  • a kis összegű ügyletek legolcsóbb fizetési módja: a készpénzes fizetés ügyletenkénti átlagos összköltsége kisebb, mint a megfelelő elektronikus fizetési módoké;
  • mindenki számára elérhető: azok is fizethetnek vele, akiknek nincs bankszámlájuk, korlátozott a hozzáférésük a számlához vagy nem áll módjukban elektronikus fizetési módot igénybe venni;
  • a készpénzhasználat révén a kiadások jobban kontrollálhatók;
  • egyként lehet fizetési és felhalmozási eszköz; és
  • ellenáll, biztonságos a csalással, hamisítással szemben.

Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy a társadalom nem boldogulna készpénz nélkül. A bankjegyek és érmék így még sokáig nélkülözhetetlenek lesznek a fizetési forgalomban.

Az eurorendszer álláspontja a készpénzről mint fizetőeszközről

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés értelmében az eurorendszer egyik alapfeladata, hogy elősegítse a fizetési rendszer zökkenőmentes működését. Semleges álláspontot képvisel a különféle fizetőeszközök tekintetében, azaz egyiket sem részesíti előnyben. Az eurorendszer központi bankjainak ugyanakkor a készpénzzel kapcsolatban különleges feladataik vannak, mivel ők az eurobankjegyek hivatalos kibocsátói. Emellett legtöbbjük a tagállamok euroérme-kibocsátásában is forgalmazóként lép föl. Az eurorendszer tehát fontos feladatának tekinti, hogy a készpénz általánosan rendelkezésre álljon, könnyen használható és megbízható legyen, és hatékonyan alkalmazhassuk a kis összegű ügyletek lebonyolítására. Az eurorendszer illetékességi körébe tartozik az euroövezeti készpénzes ciklusok biztonságának, rugalmasságának, hatékonyságának ellenőrzése, folyamatos előmozdítása.