Az euro felhasználása

Az eurót 1999. január 1-jén vezették be, és azóta több mint 300 millió európai számára egységes fizetőeszköz. Az első három évben láthatatlan volt, mivel csak számlapénzként, számviteli célra szolgált, például az elektronikus pénzforgalomban. Készpénzként csak 2002. január 1-jén vezették be, amikor rögzített átváltási árfolyamon felváltotta a nemzeti bankjegyeket és érméket, például a belga frankot és a német márkát.

Az eurobankjegyek és -érmék ma már a 28 EU-tagállam közül 19-ben, továbbá az euroövezeti országok részét képező vagy hozzájuk társult tengerentúli megyékben, területeken és szigeteken törvényes fizetőeszköz. Ezek az országok alkotják az euroövezetet. Szintén euróval fizetnek – az Európai Közösséggel kötött hivatalos megállapodás alapján – az olyan mikroállamokban, mint Andorra, Monaco, San Marino és a Vatikánvárosi Állam. Montenegróban és Koszovóban hivatalos megállapodás nélkül ugyancsak átvették a közös pénzt. Jelenleg 340 millióan fizetnek ugyanazzal a készpénzzel, tehát az eurobankjegyek és euroérmék ma már az európai integráció kézzelfogható jelképei.

A kívülmaradási záradék hatálya alá eső Dánia és Egyesült Királyság kivételével valamennyi EU-tagállam köteles – a konvergenciakritériumok teljesítése után – csatlakozni a monetáris unióhoz, és bevezetni az eurót.

Az euroövezet interaktív térképe

Rögzített euroátváltási árfolyamok

Pénzáramlás az euroövezetben

Az eurobankjegyeknek (és euroérméknek) jelentős az övezeten belüli forgalma, köszönhetően elsősorban a turizmusnak, az üzleti utaknak és a határon átlépő bevásárló utaknak. Az euro bevezetése előtt a nemzeti bankjegyek is átvándoroltak a határokon – igaz, jóval korlátozottabban –, majd főként a kereskedelmi banki rendszeren keresztül vissza kellett őket juttatni a kibocsátó központi bankhoz. Az euro esetében erre nincs szükség. Viszont mivel nagy mennyiségű eurobankjegyet viszünk ki és költünk el a kibocsátó országon kívül az övezet más országaiban, a központi bank feladata a bankjegyek olyan újraelosztása, hogy ne keletkezzen az egyik helyen hiány, a másik helyen pedig többlet. A tömeges bankjegyátadások az EKB finanszírozása mellett központilag össze vannak hangolva.

A készpénz jelentősége, sajátosságai

Az eurokészpénz 2002. évi bevezetése óta a forgalomban levő eurobankjegyek darabszáma és értéke folyamatosan emelkedik. Az ügyletek számát tekintve az övezetben lebonyolított kis összegű tranzakciókban messze a készpénzes fizetés a legjellemzőbb, jóllehet a fizetési értéket nézve jóval kisebb az aránya. Az utóbbi évtizedekben ugyanakkor mind a két szempont alapján fokozatosan csökken a készpénz szerepe, miközben egyre többen használnak betéti és hitelkártyát. Ez a tendencia várhatóan folyamatos lesz.

A készpénzes fizetési módnak megvannak a sajátosságai:

• a kis összegű fizetésforgalomban a legtágabb körben használható, leggyorsabb fizetési mód, valamint rendkívüli helyzetben is a legfontosabb instrumentum;
• a kis összegű ügyletek legolcsóbb fizetési módja: a készpénzes fizetés ügyletenkénti átlagos összköltsége kisebb, mint a megfelelő elektronikus fizetési módoké;
• mindenki számára elérhető: azok is fizethetnek vele, akiknek nincs bankszámlájuk, korlátozottan férnek hozzá számlához, vagy nem áll módjukban elektronikus fizetési módot igénybe venni;
• a készpénzhasználat révén a kiadások jobban kontrollálhatók;
• fizetési és felhalmozási eszköz is egyben;
• biztonságos, ellenálló a csalással, hamisítással szemben.

Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy a társadalom nem boldogulna készpénz nélkül. A bankjegyek és érmék így még sokáig nélkülözhetetlenek lesznek a fizetési forgalomban.

Az eurorendszer álláspontja a készpénzről mint fizetőeszközről

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés értelmében az eurorendszer egyik alapfeladata, hogy elősegítse a fizetési rendszer zökkenőmentes működését. Semleges álláspontot képvisel a különféle fizetőeszközök tekintetében, azaz egyiket sem részesíti előnyben. Az eurorendszer központi bankjainak ugyanakkor a készpénzzel kapcsolatban különleges feladataik vannak mint az eurobankjegyek hivatalos kibocsátói. Emellett legtöbbjük a tagállamok euroérme-kibocsátásában forgalmazóként is föllép. Az eurorendszer tehát kiemelt feladatként gondoskodik róla, hogy a készpénz általánosan rendelkezésre álljon, könnyen használható és megbízható legyen, és hatékonyan alkalmazhassuk a kis összegű ügyletek lebonyolítására. Az eurorendszer illetékességi körébe tartozik az euroövezeti készpénzes ciklusok biztonságának, rugalmasságának, hatékonyságának ellenőrzése, folyamatos előmozdítása.

Az euroövezeti fogyasztók fizetési magatartásának vizsgálata

Az EKB és az euroövezeti nemzeti központi bankok tanulmányt készítenek az euroövezeti fogyasztók fizetési magatartásáról.

A vizsgálat célja, hogy jobban megértsük, miért döntenek a fogyasztók egy bizonyos fizetési mód mellett az elektronikus vagy készpénzes ügyleteik során. A tanulmányból intézkedéseink kialakításához elengedhetetlen információkat nyerünk, amelyek javíthatják a készpénzkörforgás és a teljes fizetésforgalmi rendszer hatékonyságát.

E célból a Kantar Public internetes, telefonos és személyes interjúkat készít az euroövezet különféle pontjain. A kutatást 2019. március, április, szeptember, október, november és december, valamint 2020. január folyamán végzik. A kapott adatokat szigorúan bizalmasan kezeljük, ezek alapján nem azonosítható az egyes válaszadók személye.

Az összegyűjtött információk alapján az euroövezeti háztartások készpénzhasználatáról szóló, 2017-ben publikált jelentéshez hasonló felmérést készítünk 2020-ban.