Az első pénzcsere (2002)

A 2002. évi készpénzcsere az európai történelem jelentős eseménye volt, amely egyben fontos műszaki teljesítménynek is számított. Január 1-jén 12 ország 308 millió lakosa számára bevezették az eurobankjegyeket és az euroérméket. Ez volt a világ addigi legnagyobb horderejű pénzcseréje, amely a bankszektor, a biztonsági szállítók, a kereskedők és a pénzzel működő automaták ágazata mellett természetesen a lakosságot is érintette.

Az előkészületek nagyszabásúak voltak. A bankoknak és a kereskedőknek már 2001 szeptemberétől megkezdték az europénz kiszállítását, nehogy fennakadás legyen az ellátási láncban. 2002 első napjaiban ezért már minden szektorban bőven rendelkezésre állt a készpénz. Január 3-án az euroövezet készpénzautomatáinak 96%-a már eurobankjegyet adott ki, a bevezetés után egy héttel pedig a készpénzes ügyleteknek már több mint a felét euróban bonyolították.

Még egy ideig, néhány országban akár két hónapig is párhuzamosan lehetett fizetni az euróval és a nemzeti valutával, 2002. március 1-jétől azonban az euro lett az euroövezet kizárólagos törvényes fizetőeszköze. Ekkorra több mint 6 milliárd nemzeti bankjegyet és csaknem 30 milliárd pénzérmét vontak ki a forgalomból.

Az előállítás

Eurobankjegy-nyomtatás

A 15 helyszínen és 40 különböző nyersanyagszállító bevonásával folyó gyártási munkálatok összehangolását és ellenőrzését az EKB végezte. A bankjegyek azonos minőségét közös minőségellenőrzési rendszerrel biztosították.

Bár az érmék előállítása az egyes országok feladata (volt), az EKB mint semleges intézmény vizsgálta a minőséget, hogy az érméket használni lehessen az euroövezet bármely pontján álló elárusító automatákban.

Az eurobankjegyek előállítása 1999 júliusában kezdődött el az Európai Unió különböző pontjain működő 15 pénzjegynyomda közreműködésével. 2002. január 1-jéig elkészült a 12 ország számára szükséges induló mennyiség, amely a logisztikai készletekkel együtt 14,89 milliárd bankjegyet számlált. Ha a megközelítőleg 633 milliárd euro névértékű bankjegyeket egyenként sorba állították volna, két és félszer ki lehetett volna belőlük rakni az utat a Holdig és vissza.

Később az EKB Kormányzótanácsa további 1,91 milliárd darab bankjegy előállítását engedélyezte. Ez a központi tartalékkészlet jelentette az induló és a logisztikai készletek késedelmes előállításából eredő nagyobb kockázatok fedezetét, ezáltal is lehetővé téve a zökkenőmentes készpénzcserét. A funkció megszűntével a központi készletben megmaradt bankjegyeket áthelyezték az eurorendszer stratégiai készletébe, amelynek felállításával a cél a péncsere utáni kereslet váratlan megugrásának kezelése volt.

A 16 európai pénzverdében megközelítőleg 52 milliárd darab euroérmét vertek összesen 15,75 milliárd euro értékben, 250 000 tonna fém felhasználásával.

Induló gyártási mennyiség

Az első táblázaton a 2002. évi pénzcseréhez 1999 és 2001 között előállított induló mennyiség látható. A 2. táblázatban az adatokat címlet szerint bontva tüntettük fel. Az egyes nemzeti központi bankok hatáskörébe tartozott, hogy kijelöljék az országukban szükséges induló bankjegymennyiség gyártási helyeit, és az egyes tagállamok voltak felelősek érmeszükségletük kielégítéséért. Az előállított bankjegy- és érmemennyiség.

1. táblázat

Ország Előállított mennyiség (millió bankjegy) az egyes országok számára 2002. január 1-jéig
Belgium 550
Németország 4783
Görögország 617
Spanyolország 1924
Franciaország 2265
Írország 294
Olaszország 2440
Luxemburg 46
Hollandia 659
Ausztria 550
Portugália 537
Finnország 225
ÖSSZESEN az első pénzcseréhez 14 890

2. táblázat

Címlet 2002. január 1-jéig előállított bankjegyek (millió)
€5 3155
€10 3221
€20 3406
€50 3283
€100 1231
€200 223
€500 371
ÖSSZESEN az első pénzcseréhez 14 890