Globális pénzügyi architektúra

A pénzügyi és gazdasági világválság hatására széleskörű vita bontakozott ki a nemzetközi monetáris és pénzügyi rendszer felépítéséről és működéséről. Az alábbiakban bemutatjuk a G20 országok vezetői által kötött megállapodásokat és az IMF-nek az utóbbi évek során tett lépéseit.

G20

A 2008 novemberében tartott washingtoni találkozó után, a G20 országok állam-, illetve kormányfői (vezetői) 2009 áprilisában Londonban gyűltek össze második csúcstalálkozójukra. A találkozón:

  • lépéseket szorgalmaztak a pénzügyi szabályozás és a makrogazdasági politika terén;
  • megerősítették a nyitott piac és a szabad kereskedelem iránti elkötelezettségüket;
  • a nemzetközi pénzügyi intézmények finanszírozását és reformját célzó intézkedésekről állapodtak meg;
  • megállapodtak továbbá, hogy a Pénzügyi Stabilitási Fórumot ki kell terjeszteni, meghatalmazását meg kell erősíteni, és a megerősített intézményes bázisú, nagyobb hatáskörrel bíró Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB) formájában újjá kell alakítani.

A G20 országok vezetői 2009. szeptemberi pittsburghi csúcstalálkozójuk alkalmával:

  • Megerősítették a világpolitikai kihívások nemzetközi együttműködés keretében való kezelése melletti elkötelezettségüket. A vezetők a G20-at nemzetközi gazdasági együttműködésük vezető fórumaként deklarálták, amivel hangsúlyozták a szerepet, amelyet a G20 a pénzügyi világválságra adott reakció kidolgozásában játszott.
  • Útjára indították a G20 országok dinamikus, fenntartható és kiegyensúlyozott növekedésének keretrendszerét, amelynek célja világszerte megkönnyíteni az átállást a válságkezelésből a dinamikus, fenntartható és kiegyensúlyozott növekedési pályára, valamint kezelni néhány olyan globális egyensúlyi problémát, amely szerepet játszott a pénzügyi válság súlyosbodásában. Az elképzelés szerint a tagok kölcsönösen értékelik, hogy a G20-ak országos és regionális gazdaságpolitikái és a kapcsolódó keretrendszerek mennyire egyeztethetők össze egymással, illetve összhangban állnak-e az erőteljes, fenntartható és kiegyensúlyozott növekedés célkitűzésével. A tagországok megállapodtak a gazdaságpolitikai rendszerek esetében követendő példáról, amelyhez az euroövezet és az Európai Unió részéről az EU elnöksége, az eurocsoport, az Európai Bizottság és az EKB nyújtott be közös álláspontot. Az IMF a bilaterális és multilaterális felügyelet terén szerzett szakértelme alapján segíti a G20 tagokat a kölcsönös értékelési folyamatban, felhasználva egyéb nemzetközi szervezetek, köztük az FSB pénzügyi politikai kérdésekkel kapcsolatos véleményét.
  • Konstatálták a különféle szabályozási és felügyeleti kérdésekben elért jelentős eredményeket, és megállapították, hogy még sok a tennivaló. A G20 országok minisztereinek és jegybankelnökeinek a nemzetközi pénzügyi rendszer megerősítéséért tett további lépésekről szóló deklarációja alapján négy alapvető területen kell tovább dolgozni: a kiváló tőkeminőség kialakítása és a gazdasági ciklust erősítő politika (prociklikalitás) mérséklése; a javadalmazási gyakorlat reformja; a tőzsdén kívüli derivatívák piacának fejlesztése; a több országban tevékenykedő pénzügyi intézmények kimentése és a rendszer egésze szempontjából lényeges pénzügyi intézmények kérdése. Ezentúl a G20-ak főbb pénzügyi központjai vállalták, hogy 2011-re bevezetik a Bázel II tőkeegyezményt.

A G20-ak vezetői 2010. júniusi torontói, negyedik csúcstalálkozójukon:

  • Áttekintették az előző, pittsburghi találkozón tett vállalásaik terén elért eredményeket, és lezárták a G20-as keretrendszer kölcsönös értékeléséi folyamatának első szakaszát. Több konkrét kötelezettség között azok az országok, ahol nagy ha költségvetési hiány vállalták, hogy lépéseket tesznek országukban a megtakarítás fokozására, a szufficitesek pedig, hogy reformok segítségével mérséklik a külföldi keresletre való hagyatkozást, és a jövőben nagyobb hangsúlyt fektetnek a belföldi növekedési forrásokra. A feltörekvő szufficites országok vállalták, hogy reformokat dolgoznak ki a szociális biztonsági háló megerősítésére, amely a biztonsági megtakarítások visszaszorítására, a magánkiadások élénkítésére és az árfolyam gazdasági fundamentumokat tükröző rugalmasságának fokozására irányul. A G20-ak valamennyi tagja ígéretet tett arra, hogy strukturális reformokat hajt végre a gazdasági növekedés élénkítésére.
  • Áttekintették a globális pénzügyi rendszer megerősítésének elősegítését szolgáló jelentős eredményeket, amelyeket a prudenciális felvigyázás, a kockázatkezelés fejlesztése és a nagyobb transzparencia megteremtése terén értek el. Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a három utolsó csúcstalálkozó alkalmával tett vállalások teljesítéséhez további munkára van szükség. Ehhez megállapították a G20-ak pénzügyi szabályozás terén tett reform-célkitűzéseinek négy tartópillérét (új tőkeegyezmény, hatékony felügyelet, a rendszerszempontból fontos pénzügyi intézmények kezelése, transzparens nemzetközi értékelés és kölcsönös felülvizsgálat).

A G20 országok vezetői 2010. novemberi szöuli ötödik csúcstalálkozójuk alkalmával:

  • Kidolgozták az úgynevezett szöuli akciótervet, amelyben konkrét gazdaságpolitikai kötelezettséget vállaltak a G20-as keretrendszer célkitűzései teljesítésének előmozdítására.
  • Jóváhagytak több olyan tevékenységi irányt, amelyek előkészítése a csúcstalálkozóig befejeződött, köztük az IMF-kvóták és az intézmény irányításának reformját, a pénzügyi rendszer átalakításának legfontosabb építőelemeit (pl. a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság) amelyek célja a válság kiváltó okainak orvoslása.
  • Kinyilvánították, tudatában vannak annak, hogy a fejlődő és kisjövedelmű országok nagy, ám G20-képviselettel nem rendelkező csoportját sem szabad szem elől téveszteniük.

A G20 vezetők 2011. november 3–4-én tartott cannes-i csúcstalálkozójuk alkalmával ismételten kifejezték elkötelezettségüket a közös munka és a gazdaságpolitikájuk összehangolása iránt.

  • Megállapodtak a cannes-i növekedésserkentő és munkahelyteremtő akciótervről, amelyben rövid és középtávú intézkedésterveket állítottak fel az egyes országok számára, hogy ezzel a világgazdaságot erősebb, fenntarthatóbb és kiegyensúlyozottabb pályájára helyezzék.
  • Intézkedéseket hoztak, amelyekkel a cél a nemzetközi monetáris rendszer ellenálló képességének megerősítése. Jóváhagyták a pénzügyminiszteri és központi banki elnöki megállapodást a következő témakörökben: i) a tőkemozgások kezelését irányító koherens konklúziók ii) az IMF és a regionális pénzügyi megállapodások közötti együttműködés iii) a helyi devizakötvény-piacokra vonatkozó akcióterv. Ezen túlmenően támogatásukról biztosították az IMF-et egy olyan új elővigyázatossági és likviditási keret indítványozásával, amely rugalmas, rövid távú likviditást biztosítana az olyan országok számára, amelyek erős gazdasági fundamentumokkal bírnak, és jó gazdaságpolitikát követnek, ugyanakkor exogén sokkokkal néznek szembe.
  • További eredményeket értek el a pénzügyi szektor reformja terén. A vezetők egységesített gazdaságpolitikai intézkedéscsomagot hagytak jóvá, amellyel a globális pénzügyi rendszert a rendszerszempontból fontos pénzügyi intézményekkel összefüggő kockázatokkal szemben kívánják megvédeni, valamint említett intézkedések időbeli lefutását is elfogadták. Az országcsoport rendszerszempontból fontos intézményeire külön intézkedések vonatkoznak, így például ezek az intézmények megerősített felügyelet alá kerülnek, a szanálási rendszerekre vonatkozó új nemzetközi szabványt, valamint további tőkekövetelményeket dolgoznak ki. Felszólították továbbá a jogintézményeket, hogy a Bázel II rendszerrel, a Bázel II-5 további követelményeivel és a Bázel III tőke- és likviditási szabályaival összefüggő vállalásaikat maradéktalanul és következetesen teljesítsék.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF): a közelmúlt fejleményei

Az IMF megerősített felügyelettel és gazdaságpolitikai tanácsadással támogatta tovább a pénzügyi válságra globálisan adott válaszlépéseket, emellett pénzügyi támogatást is nyújtott a tagországoknak.

  • Miután a G20-ak vezetői 2009. áprilisi, londoni csúcstalálkozójukon kötelezettséget vállaltak arra, hogy növelik a nemzetközi pénzügyi intézmények rendelkezésére bocsátható forrásállományt, 2011 márciusában életbe lépett a megújított és kibővített új hitelfelvételi konstrukció (NAB). A NAB-ot igényelhető partnerországok számát 26-ról 40-re emelték, az IMF rendelkezésére bocsátott teljes hitelkeretet pedig 34 milliárd SDR-ről 369,9 milliárd SDR-re. Az IMF és partnerországai között 2009 óta aláírt, 196 milliárd SDR értékű bilaterális hitelfelvételi és kötvényvásárlási megállapodás többségét fokozatosan beépítik a NAB-ba.
  • Az IMF 2011 novemberében beleegyezett, hogy tovább módosítja hitelinstrumentumait, amellyel az olyan erős gazdasági fundamentumokkal rendelkező országok likviditási igényeire kíván választ adni, amelyek úgynevezett fertőzési hatásnak vannak kitéve. Ezzel összefüggésben úgy határoztak, hogy oly módon teszik rugalmasabbá a 2010 augusztusában létrehozott elővigyázatossági hitelkeretet, hogy a tényleges fizetési mérleg igénnyel bíró partnerországok számára is hozzáférést biztosítanak, valamint a meglevő egy, illetve kétéves konstrukció mellé féléves konstrukciót is lehetővé tesznek. Ezeknek a változásoknak a figyelembevételével a hitelkeretnek az „Elővigyázatossági és likviditási keret” új nevet adták.
  • A G20-ak és az IMF Végrehajtó Tanácsa 2011 folyamán eszmét cserélt az SDR értékének meghatározásához alkalmazott valutakosár összetételéről is. Megerősítették, hogy a kosár összetételének a jövőben is tükröznie kell az egyes valutáknak a világkereskedelemben és pénzügyi rendszerben betöltött egymáshoz viszonyított szerepét, valamint hogy az SDR értékelését szabályozó alapelvek, így például a főbb valuták stabilitása továbbra is érvényben marad, ugyanakkor tovább kell pontosítani a kosárba kerülés feltételeit. A jelenlegi négyvalutás kosárban 2011. január 1-jén az euro részesedését 42,3 eurocentben állapították meg, amely 37,4%-nak felel meg.
  • Az IMF egyik alaptevékenységét a felügyeletet 2011-ben a rendszeres háromévenkénti felülvizsgálatnak vetették alá. Ennek során figyelembe vették a pénzügyi világválságból a felügyeleti tevékenység szempontjából levonható tanulságokat, számba vették a 2008 óta elért eredményeket (köztük a már említett átgyűrűzési jelentéseket, valamint a partnerországok gazdaságpolitikájának bilaterális felügyeletére vonatkozó 2007. évi határozat végrehajtását. A súlyponti kérdések miatt ez a felülvizsgálat különösen szigorú és átfogó volt. Megállapodtak, hogy összefogottabb, pártatlanabb és eredményesebb felügyeleti rendszerre van szükség, hogy a gazdasági és pénzügyi stabilitást fenyegető kockázatok, köztük az átgyűrűzési hatás jobban azonosítható és kezelhető legyen. Az IMF ügyvezető igazgatója akciótervet indítványozott, amelyben a következő hat csúcsponti kérdéssel kapcsolatos további munkára hívja fel a figyelmet: i) kölcsönös kapcsolatok; ii) kockázati értékelés; iii) pénzügyi stabilitás; iv) külső stabilitás; v) jogi feltételrendszer; vi) az IMF gazdaságpolitikai ajánlásainak komolyan vétele és betartása.