Mi a devizaswapkeret?

2016. szeptember 27.

A devizaswapkeret két központi bank közötti devizacsere-megállapodás, amely lehetővé teszi, hogy az egyik jegybank a másik által kibocsátott külföldi pénznemben juthasson likviditáshoz. Ezzel rendszerint a hazai kereskedelmi bankok likviditási igényeit elégíti ki. A Szövetségi Tartalékbankrendszerrel (Federal Reserve System, Fed) kötött swapmegállapodás keretében például az EKB és az euroövezet nemzeti központi bankjai (eurorendszer) USA-dollárhoz juthatnak a Fedtől, amiért cserébe azonos értékben eurót biztosítanak részére. Ezek a megállapodások évtizedek óta a központi bankok monetáris politikai eszköztárának részét képezik.

Miért van szükség a swapkeretre?

A központi bankok eleinte egyes piaci beavatkozások (intervenciók) finanszírozására alkalmazták a swapkeretet, az utóbbi években viszont a pénzügyi stabilitás megőrzésének és a piaci feszültségek előidézte reálgazdasági hatások kiküszöbölésének lett fontos eszköze. Az EKB 2007 óta kötött swapmegállapodásai például arra irányulnak, hogy a belföldi bankok számára devizaalapú likviditást biztosítsanak. Ha egy pénznemben beszűkülnek a finanszírozási források, az adott valutaövezeten kívüli hitelintézetek nehezebben tudják finanszírozni a szóban forgó devizához kötődő eszközeiket, mivel nem állnak közvetlen kapcsolatban a devizát kibocsátó külföldi központi bankkal. Ha azonban saját központi bankjuk és az idegen jegybank között swapkeret-megállapodás van érvényben, az előbbi a devizatartalékainak felhasználása nélkül nyújthat nekik likviditást az igényelt devizában. A Lehman Brothers 2008. szeptemberi csődjét követő pénzügyi válság során például a szélsőségesen kockázatkerülő magatartás következtében elapadtak a finanszírozási források. Az euroövezeti bankok az adott körülmények között nehezen jutottak USA-dollárhoz, amelyre a dollárban denominált eszközeik finanszírozásához volt szükségük. A működési zavarok – úgymint a bankok hirtelen eszközeladásai és az ennek következtében fellépő szélsőséges ármozgás – elkerülése érdekében az EKB és a Fed devizaswapkeretet hozott létre, amely lehetővé teszi, hogy az EKB és az eurorendszer USA-dollárt bocsásson az euroövezeti bankok rendelkezésére.

Mely központi bankokkal kötött az EKB devizacsere-megállapodást?

2011-ben az EKB, a Bank of England, a Bank of Canada, a Japán Nemzeti Bank, a Fed és a Svájci Nemzeti Bank swapkeretekből álló hálózatot hozott létre, amely lehetővé tette, hogy a részt vevő központi bankok devizát szerezhessenek be egymástól. 2015 decemberétől a swapkeretek kizárólag az euroövezeti bankok részére USA-dollárban és svájci frankban nyújtott hitelekhez szolgáltak forrásul.

Az EKB a pénzügyi válság nyomán Dánia, Lettország, Magyarország, Lengyelország és Svédország központi bankjaival is egyezményeket léptetett életbe az euróban történő likviditásnyújtásról.

Újabb fejlemény, hogy 2013-ban az EKB Kínával is devizacsere-megállapodást kötött, ami az ország fokozódó rendszerszintű jelentőségének, valamint az euroövezet és Kína közötti kereskedelmi és befektetési tevékenység élénkülésének tudható be. Az eurorendszer számára a megállapodás likviditási védőhálóként szolgál, amelynek köszönhetően az euroövezeti bankok biztosak lehetnek abban, hogy a piac működési zavara esetén is hozzájuthatnak kínai renminbihez.

Hogyan működik a swapkeret?

Rendes körülmények között az euroövezeti bankok USA-dollár iránti igényüket a piacról elégítik ki – például ha ügyfelüknek USA-dollár-alapú hitelt kívánnak nyújtani. Ha azonban túl magasak az USA-dollárban felmerült finanszírozási költségek, vagy ha a piacon zavar támad, a bank a nemzeti központi bankhoz fordulhat. Ilyen esetben az EKB a Feddel kötött devizamegállapodásnak köszönhetően dollárhoz juthat. Jelenleg az Európai Központi Bank heti rendszerességgel rendez aukciót, amelynek keretében az euroövezeti bankok jelezhetik előre meghatározott kamatlábú dolláralapú kölcsön iránti igényüket. Ellentételezésként kimagasló minőségű fedezetet kell felmutatniuk, amelynek értékét aktuális piaci áron határozzák meg („piaci alapú értékelés”), és a megfelelő „haircut” levonásával csökkentik. Sok olyan devizacsere-megállapodás van, amely elsősorban védőháló szerepet tölt be, és amelyet még soha nem aktiváltak. Az EKB magas szintű operatív készenlétre irányuló általános gyakorlatával összhangban rendszeres jelleggel teszteli monetáris politikai eszközeit, így gondoskodik arról, hogy azok szükség esetén könnyen és biztonságosan bevethetők legyenek.