Az eurobankjegyek kibocsátása és forgalmazása

Az EKB és az euroövezeti nemzeti központi bankok jogszabályi felhatalmazással rendelkeznek eurobankjegy kibocsátására. A gyakorlatban a bankjegyek (és érmék) fizikai kibocsátásával, illetve bevonásával csak a nemzeti központi bankok (NKB) foglalkoznak. Az EKB-nak nincs készpénzközpontja, és semmilyen formában nem kezel készpénzt. Az euroérmék esetében az euroövezeti országok a jogi kibocsátók. Az euroövezet szintjén az Európai Bizottság hangolja össze az érmékkel kapcsolatos ügyeket. További információkért lásd az Európai Bizottság honlapját.

Az EKB felügyeli az NKB-k tevékenységét, kezdeményezi az euroövezeti készpénz-szolgáltatások további harmonizálását, miközben az NKB-k gondoskodnak az országos készpénzforgalmazó rendszerek megfelelő működéséről. A bankjegyeket és érméket a bankrendszer és – kisebb mértékben – a kiskereskedelem közvetítésével bocsátják forgalomba. Az EKB-nak nem áll módjában ezeket a műveleteket lebonyolítani, mivel hiányoznak az ehhez szükséges feladatkörök és berendezések, mint például a forgalmazó és bankjegyfeldolgozó egységek, páncéltermek.

A bankjegyek darabszáma az euro bevezetése óta folyamatosan emelkedik. A kisebb és közepes címleteket főként a mindennapos fizetés során használjuk. A nagyobb címletek elsősorban az értékőrzés és a nagyobb összegű vásárlás céljából használatosak.

Az euroövezetben forgalomban levő bankjegy- és érmecímletek volumenadatairól bővebbet a statisztikai részben olvashatunk.

Az euroövezeten kívüli forgalom

Az eurobankjeggyel nem csak az euroövezet lakosai fizetnek. Az euro nemzetközi fizetőeszköz, így az övezeten kívülre is kikerül, és ott marad. Becslések szerint értéküket tekintve a forgalomban lévő eurobankjegyek 20-25%-a az euroövezeten kívül található, többnyire a szomszédos országokban. Az eurobankjegyek kereslete akkor kezdett meredeken emelkedni az EU-n kívüli kelet-európai országokban, amikor 2008-ban kirobbant a pénzügyi válság, és a devizáik árfolyama leértékelődött az euróval szemben. Ezek az eurobankjegyek továbbra is forgalomban vannak, ami arra utal, hogy az euroövezeten kívüli lakosság megtartotta őket.

A készpénzciklus

A bankjegyek konkrét pályán mozognak a gazdaságban. A kereskedelmi bankok a központi banktól rendelik meg őket, majd pénzautomatákon keresztül kibocsátják a forgalomba. Miután a lakosság üzletekben, piacon és egyéb helyeken kiadja a bankjegyeket, a kiskereskedők és mások beteszik őket a bankba. A bankok és más készpénzkezelők ezután vagy visszaküldik az illetékes központi bankba, vagy valódiság- és forgalomképesség-ellenőrzés után ismételten forgalomba bocsátják őket. Filmünk a teljes történetet elmeséli:

A készpénzellátó lánc országonként eltérően van megszervezve, és a következő tényezők befolyásolják:

  • az adott központi bank szerkezete, beleértve fiókhálózatát;
  • a kereskedelmi bankok és fiókhálózatuk;
  • a jogrendszer;
  • a lakosság fizetési szokásai;
  • a piacon működő készpénzszállító cégek infrastruktúrája;
  • az adott ország földrajzi adottságai, történelme és hagyományai.

Mindezen különbségek ellenére az eurorendszer továbbra is arra törekszik, hogy az euroövezeti központi bankok ajánlotta szolgáltatások erősebben közeledjenek egymáshoz. Mind országos, mind európai szinten tanácskozunk a különféle érdekeltekkel, például a kereskedelmi bankokkal, a készpénzszállítókkal és más készpénzkezelőkkel. Nagyobb harmonizációval és integrációval elérhető, hogy az érdekeltek jobban élvezzék az egységes pénznem előnyeit.

További információkért lásd az EKB Éves jelentését.

Jó, vagy nem jó?

A lakosság fizetőeszközbe vetett bizalmának előfeltétele, hogy a bankjegyek valódiak és kiváló minőségűek legyenek. Ennek érdekében az euroövezeti NKB-k teljesen automatizált bankjegyfeldolgozó berendezések alkalmazásával garantálják a bankjegyek valódiságát és az újra forgalomba hozatal előtt a forgalomképességet.