Menu

Kibocsátás, forgalmazás

Az EKB és az euroövezeti nemzeti központi bankok jogszabályi felhatalmazással rendelkeznek eurobankjegy kibocsátására. A gyakorlatban a bankjegyek (és érmék) fizikai kibocsátásával, illetve bevonásával csak a nemzeti központi bankok (NKB) foglalkoznak. Az EKB-nak nincs készpénzközpontja, és semmilyen formában nem kezel készpénzt. Az euroérméket illetően jogilag az euroövezeti országok a kibocsátók. Az euroövezet szintjén az Európai Bizottság hangolja össze az érmékkel kapcsolatos ügyeket. További információkért lásd az Európai Bizottság honlapját.

Az EKB felügyeli az NKB-k tevékenységét, kezdeményezi az euroövezeti készpénz-szolgáltatások további harmonizálását, miközben az NKB-k gondoskodnak az országos készpénz-forgalmazó rendszerek megfelelő működéséről. A bankjegyeket és érméket a bankrendszer és kisebb mértékben a kiskereskedelem közvetítésével bocsátják forgalomba. Az EKB-nak nem áll módjában ezeket a műveleteket lebonyolítani, mivel hiányoznak az olyan feladatkörök és berendezések, mint például a forgalmazó és bankjegyfeldolgozó egységek, páncéltermek.

A bankjegyek darabszáma az euro bevezetése óta folyamatosan emelkedik. A kisebb és közepes címleteket főként a mindennapos fizetés során használjuk. A nagyobb címletek elsősorban az értékőrzés és a nagyobb összegű vásárlás céljából használatosak.

Az euroövezeten belüli forgalom

Az eurobankjegyeknek (és euroérméknek) jelentős az övezeten belüli forgalma, köszönhetően elsősorban a turizmusnak, az üzleti utaknak és a határon átlépő bevásárló utaknak. A nemzeti bankjegyek az euro bevezetése előtt is átkerültek külföldre – igaz, jóval korlátozottabb mértékben –, majd főként a kereskedelmi banki rendszeren keresztül vissza kellett őket juttatni a kibocsátó központi bankhoz. Az euro esetében erre nincs szükség. Viszont mivel nagy mennyiségű bankjegyet visznek ki és költenek el a kibocsátó országon kívül az övezet más országaiban, a központi bankoknak kell úgy újra elosztaniuk a bankjegyeket, hogy ne keletkezzen az egyik országban hiány, a másik országban pedig többlet. A tömeges bankjegyátadások az EKB finanszírozásával központilag össze vannak hangolva.

Az euroövezetben forgalomban levő bankjegy- és érmecímletek volumenadatairól bővebben a statisztikai részben olvashatunk.

Az euroövezeten kívüli forgalom

Nem csak az euroövezet lakosai fizetnek eurobankjeggyel. Az euro nemzetközi fizetőeszköz, így az övezeten kívülre is kikerül, és ott is maradhat. Becslések szerint értéküket tekintve a forgalomban lévő eurobankjegyek 20–25%-a az euroövezeten kívül, többnyire a szomszédos országokban található. Az eurobankjegyek kereslete az EU-n kívüli kelet-európai országokban akkor kezdett meredeken emelkedni, amikor 2008-ban kirobbant a pénzügyi válság, és a devizáik árfolyama leértékelődött az euróval szemben. Ezek az eurobankjegyek továbbra is forgalomban vannak, ami arra utal, hogy az euroövezeten kívüli lakosság birtokában vannak.

A készpénzciklus

A bankjegyek meghatározott pályán mozognak a gazdaságban. A kereskedelmi bankok a központi banktól rendelik meg őket, majd pénzkiadó automatákon keresztül bocsátják forgalomba. Miután a lakosság üzletekben, piacon és egyéb helyeken kiadja a bankjegyeket, a kiskereskedők és mások beteszik őket a bankba. A bankok és más készpénzkezelők ezután vagy visszaküldik az illetékes központi bankba, vagy valódiság- és forgalomképesség-ellenőrzés után ismételten forgalomba bocsátják őket. Filmünk a teljes történetet elmeséli:

A készpénzellátó lánc országonként eltérően van megszervezve, és a következő tényezők befolyásolják:

  • az adott központi bank szerkezete, beleértve fiókhálózatát;
  • a kereskedelmi bankok és fiókhálózatuk;
  • a jogrendszer;
  • a lakosság fizetési szokásai;
  • a piacon működő készpénzszállító cégek infrastruktúrája;
  • az adott ország földrajzi adottságai, történelme és hagyományai.

Mindezen különbségek ellenére az eurorendszer továbbra is arra törekszik, hogy az euroövezeti központi bankok kínálta szolgáltatások erősebben közeledjenek egymáshoz. Mind országos, mind európai szinten kikérjük a különféle érdekeltek, például a kereskedelmi bankok, a készpénzszállítók és más készpénzkezelők véleményét. Nagyobb harmonizációval és integrációval elérhető, hogy az érdekeltek jobban élvezzék az egységes pénznem előnyeit.

További információkért lásd az EKB Éves jelentését.

Jó, vagy nem jó?

A lakosság fizetőeszközbe vetett bizalmának előfeltétele a bankjegyek valódisága és kiváló minősége. A két feltétel teljesítéséhez az euroövezeti NKB-k teljesen automatizált bankjegyfeldolgozó berendezéseket alkalmaznak, amivel a bankjegyek valódiságát és az ismételt forgalomba hozatal előtt a forgalomképességét garantálják.