Tájépítészet

A Vogt Landscape Architects svájci tájépítész iroda az angol kertet mint hagyományos tájépítészeti rendezőelvet újraértelmezve igen komplex módon tervezte meg az EKB-székház körüli területet. A több mint 700 darab, 25 fafajtával díszített park tervét elsősorban a Majna ihlette. Képgaléria

Angol kert az EKB körül

Az angol kert legfontosabb ismérve, hogy harmóniában áll környezetével és idealizált formában ábrázolja a természetet, mintegy reprodukálva az angol vidéki tájat. London vagy az angol kastélyok számtalan parkját, vagy akár a müncheni Englischer Gartent ugyanezen elvek szerint alakították ki. E stílus jellegzetessége, hogy a tájépítészek a parkba látogatók mozgását, folyamatosan változó nézőpontját is belekomponálják a tervekbe. A Vogt Landscape Architects irodát is ugyanezek a szempontok vezérelték az EKB-székház tájépítészeti terveinek elkészítésekor.

A szakemberek első lépésként részletesen elemezték a telket, hogy átfogó képet alkothassanak adottságairól. A legkézenfekvőbb szempont a Majna partján fekvő Osthafen (keleti rakpart) közelsége volt. Ennek megfelelően a koncepció egyik központi, megkülönböztető eleme a víz lett.

A parkot elsősorban a folyó ihlette

Az alapötlet szerint a növényzet a természetes árterek képzetét kelti leegyszerűsített formában, vagyis a folyók zúgókkal, fennsíkokkal, holtágakkal, alámosásokkal, meredélyekkel tagolt tájképét geometriai alakzatokká absztrahálva jeleníti meg. Az elképzelés eredményeként olyan park jött létre, amely egy folyó stilizált, a Majna kontúrjait követő, a vásárcsarnokot is magában foglaló látképéből, a toronyházból, valamint a többi lényeges épületelemből áll úgy, hogy eközben nem veszíti el park jellegét. A növényzet erősíti, ugyanakkor meg is kérdőjelezi a folyóparti tájképet, hiszen a tipikus folyóparti növényvilág az adott élőhelyen szokatlan egzotikus fajokkal keveredik. A fák többsége lombhullató, ami segít követni az évszakok váltakozását. Az itt-ott fákkal tarkított rétet sűrű, erdős részek, természetes sövények, jellegzetes folyóparti alakzatok és a folyómeder alakját hangsúlyozó fasorok tagolják.

Ami az épített környezetet illeti, egyes részeket macskakővel burkoltak, amelyek fokozatosan, nem éles választóvonallal váltanak át aszfaltburkolatba vagy gyepbe. A kövek némelyike még abból az időből való, amikor a Großmartkhalle a nagybani piacnak adott helyet. A kontúros folyóvölgyek némelyikébe az ilyen vidékre jellemző kőfajták kerültek.

Frankfurt „zöld tüdeje”

2012 novemberében a parkosítás első lépéseként elültették az első páfrányfenyőket, az ún. ginkó fákat. A tájépítészek által megalkotott park azt a képzetet kelti, mintha természet hozta volna létre, noha minden részletét gondosan megtervezték. Ugyanez jellemzi a telekhatárt jelző épületbiztonsági elemeket is, amelyeket falak és kerítések formájában olvasztottak be a koncepcióba. Ezeket az elemeket rétegesen építették be a parkba, hogy a zöld tér, amennyire lehetséges, sem kívülről, sem belülről ne tűnjön zárt térnek. A külső fal a föld konzisztenciájára emlékeztető anyagokból készült, aminek köszönhetően a park meghosszabbításának tűnik. A részben a táj hullámzását követő kerítés palánkszerű fém szerkezet, amelynek a függőleges elemei közötti rések egy bizonyos minimum- és maximumérték között váltakozva eltérő szélességűek.

A környék egyéb parkjaival – így a GrünGürtellel (Frankfurt zöldövezete), a Majna két partját szegélyző Mainuferparkkal, a közeli, a „sport és mozgás” témára a közelmúltban kialakított Hafenparkkal, valamint az Ostend kerületben található Ostparkkal – együtt az új EKB-székház is a város „zöld tüdejének” része lesz.