Gyakori kérdések az eurorendszer éghajlattal kapcsolatos pénzügyi közzétételeiről

2023 óta az eurorendszer minden központi bankja évente közzétesz az éghajlattal kapcsolatos pénzügyi adatközléseket.

Az alábbi gyakori kérdésekre adott válaszok (GYIK) az ilyen adatközlésekről tájékoztatnak, beleértve azok hatókörét, a felhasznált adatokat és a mögöttük álló módszertant.

Az eurorendszer tagjainak éghajlattal kapcsolatos pénzügyi adatközléseire vonatkozó további információk sajtóközleményünkben és honlapunk külön menüpontja alatt találhatók.

1. kérdés: Miért hoz nyilvánosságra az eurorendszer az éghajlattal kapcsolatos pénzügyi adatokat?

Az eurorendszer az éghajlattal kapcsolatos pénzügyi adatközlés révén igyekszik átláthatóbbá tenni pénzügyi portfólióinak éghajlati hatását és klímakockázatoknak való kitettségét. Tágabb értelemben az adatközléseknek köszönhetően jobban tudatosítjuk és világosabban ismertetjük a pénzügyi ágazatban és a pénzügyi portfólióknál felmerülő éghajlati kockázatokat, a változó piaci standardok követése révén előmozdítjuk a gyakorlati adatközlési megoldások harmonizációját, és támogatjuk az Európai Unió klímasemlegességre és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállásra vonatkozó céljait.

2. kérdés: Milyen portfóliókra vonatkoznak az éghajlattal kapcsolatos pénzügyi adatközlések?

Az eurorendszer valamennyi központi bankja közzétesz a saját felelőssége alatt kezelt, nem monetáris politikai célú portfólióira vonatkozó éghajlattal kapcsolatos információkat. Ezenkívül az eurorendszer az éghajlattal kapcsolatos pénzügyi adatközléseket is közzétesz az eszközvásárlási program (APP) és a pandémiás vészhelyzeti vásárlási program (PEPP) keretében monetáris politikai célból tartott közszektorbeli, vállalati és fedezett kötvényekről. Az EKB által az APP- és PEPP-állományokról közzétett jelentés az EKB nemzetközi tartalékaival foglalkozó részt is tartalmaz. Az éghajlatváltozással kapcsolatos pénzügyi adatközlések terjedelmét évente felül kell vizsgálni, hogy tükrözzék az adatok, a közzétételi módszerek és a gyakorlatok terén bekövetkező fejleményeket.

3. kérdés: Miért nem tesznek közzé éghajlattal kapcsolatos információkat a teljes mérlegről?

Az eurorendszer azokról a mérlegében tartott eszközökről tesz közzé éghajlattal kapcsolatos információkat, amelyekről elegendő éghajlati adat áll a rendelkezésére. Ezek az adatközlések a legtöbb mérlegtételünket lefedik. Bizonyos eszközökre és portfóliókra, például az eszközfedezetű értékpapírok vásárlásának programja (ABSPP) keretében tartott értékpapírokra, valamint a fizikaiarany-állományokra, a különleges lehívási jogokra, továbbá az EKB nemzetközi tartalékaiban levő készpénzre és pénzeszköz-egyenértékesekre nem terjednek ki, mivel nem áll rendelkezésre elegendő éghajlati adat, illetve módszertani útmutatás. Az eurorendszer együttműködik a szabványalkotókkal és az éghajlati adatok szolgáltatóival, hogy idővel javuljon az éghajlati adatok rendelkezésre állása és minősége.

4. kérdés: Milyen módszertant alkalmaznak az éghajlattal kapcsolatos pénzügyi adatközlésekhez?

Az eurorendszer tagjai együtt dolgozták ki az eurorendszer közös adatközlési elveit, amelyek a nem monetáris politikai célú portfóliókat állítja a középpontba. A rendszeresen felülvizsgált és naprakésszé tett elvek az éghajlattal kapcsolatos pénzügyi adatközlésekkel foglalkozó munkacsoport (TCFD) ajánlásain alapulnak. A TCFD 2023 októberében megszűnt, mivel ajánlásai 2024-ben beépültek a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok Alapítványának (IFRS) keretein belül működő független standardalkotó szerv, a Nemzetközi Fenntarthatósági Standardok Testülete által alkotott standardokba. Az eurorendszer figyelembe veszi még a szén-dioxid-elszámolással foglalkozó partnerség (PCAF), valamint a központi bankoknak és felügyeleteknek a pénzügyi rendszer környezetbarátabbá tételéért létrehozott hálózata (NGFS) iránymutatásait, amelyek széles körben alkalmazott és elfogadott standardokat biztosítanak a fenntarthatósági adatszolgáltatáshoz. Az elveket az eurorendszer nem monetáris politikai célú portfólióinak jellemzőihez igazodnak. Az adatszolgáltatások további részletekkel szolgálnak az alkalmazott módszerekről.

5. kérdés: Az éghajlattal kapcsolatos pénzügyi adatközlések kiterjednek-e a természet pusztulásával és leépülésével járó kockázatokra is?

2025-től kezdődően az eurorendszer egyes központi bankjai – köztük az EKB – természettel kapcsolatos mutatóval egészítették ki az adatszolgáltatásokat. Ez a mutató a vállalati állományoknak a természetre lényeges hatást gyakorló vagy a természettől nagyban függő ágazatokkal szembeni kitettségét méri, értékére pedig a természettel kapcsolatos pénzügyi adatközlésekkel foglalkozó munkacsoport tesz ajánlást. Ez a mérőszám az eurorendszer monetáris politikai portfólióira vonatkozó adatközlés részét is képezi. Az elkövetkező években a természettel kapcsolatos adatok javulásával bővíteni kívánjuk adatközléseinket.

6. kérdés: Hogyan viszonyul az APP és a PEPP alatti monetáris politikai célú eszközállományok adatszolgáltatási módszertana a nem monetáris politikai célú portfóliókéival?

Az APP és a PEPP keretében tartott közszektorbeli, vállalati és fedezett kötvények állományára vonatkozó, éghajlattal kapcsolatos pénzügyi adatközlések nagyrészt ugyanazt a módszertant követik, mint amelyet az eurorendszer közös adatközlési elvei alapján a nem monetáris politikai célú portfóliók esetében használunk. Az esetleges módszertani különbségek az APP és a PEPP portfóliók monetáris politikai természetét, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos megfontolásoknak az eurorendszer monetáris politikai keretébe való, folyamatban levő integrálását tükrözik. Például az APP- és a PEPP-adatközlésekben szereplő vállalatikötvény-állományok csak a kibocsátók által jelentett emissziós adatokra támaszkodnak, míg a nem monetáris politikai célú portfóliókra vonatkozó, éghajlattal kapcsolatos pénzügyi adatközlések figyelembe veszik az olyan éghajlati adatszolgáltatóktól származó emissziós becsléseket, amelyeknél nem állnak rendelkezésre saját bevallású emissziós adatok.

7. kérdés: Milyen adatokat használnak fel a számításokhoz?

A 2026. évi adatszolgáltatásokhoz az eurorendszer egy szakosodott szolgáltató, az Institutional Shareholder Services (ISS) által közölt éghajlati és pénzügyi adatokra támaszkodik. A Carbon4 Finance (C4F) szolgáltatóval kötött szerződés lejárta miatt az EKB és az eurorendszer legtöbb tagja jelenleg csak az ISS-adatokat alkalmazza, ami kismértékben befolyásolta az állami fogyasztási kibocsátás egyes múltbeli tendenciáit. A Deutsche Bundesbank vezetésével lebonyolított, az egész eurorendszerre kiterjedő, adatminőségi, adatlefedettségi és költség-haszon szempontokat figyelembe vevő újrabeszerzési eljárás eredményeként két adatszolgáltatót választottak ki, a szolgáltatásaikat pedig már az adatközlések következő fordulójában igénybe veszik. Az említett szolgáltatóktól származó adatok mellett az eurorendszer tagjai dönthetnek úgy is, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos pénzügyi adatközléseiket kiegészítik a rendelkezésükre álló más adatszolgáltatóktól származó éghajlati adatokkal.

8. kérdés: Miért van jelentős késedelem a kibocsátók dekarbonizációs adatainak integrálásában?

A kibocsátók emissziós adatai a nem állami kibocsátók esetében egyéves, az állami kibocsátók esetében pedig akár kétéves késedelemmel válnak elérhetővé. A következetesség érdekében a relatív kibocsátási mérőszámok ugyanazon év pénzügyi adatain alapulnak, mint a kibocsátási mérőszámok. Ez eltéréshez vezet a legutóbbi állományadatok és a múltbeli éghajlati (és pénzügyi) adatok referenciaéve között. Annak érdekében, hogy ennek ellenére tudjon adatokat szolgáltatni a legutóbbi portfólióállományokról, az eurorendszer az egyes kibocsátók rendelkezésre álló legfrissebb emissziós adatait használja a mérőszámok kiszámításához. Mindegyik év adatszolgáltatásában visszamenőlegesen aktualizálják a korábbi mérőszámokat arra az évre vonatkozóan, amelynél új adatok válnak elérhetővé.

9. kérdés: Miért használják az adatközlés mérőszámaiként a súlyozott átlagos szén-dioxid-intenzitást, a teljes szén-dioxid-emissziót és a karbonlábnyomot?

Az eurorendszer közös adatközlési elveiben használt három főbb mérőszám a súlyozott átlagos szén-dioxid-intenzitás (WACI), a teljes szén-dioxid-emisszió és a karbonlábnyom. A TCFD valamennyit ajánlotta az eszköztulajdonosoknak. A normalizált mérőszámok (például a WACI és a karbonlábnyom) és az abszolút mérőszámok (például a teljes szén-dioxid-emisszió) kiegészítik egymást, együttesen magas fokú átláthatóságot biztosítanak a portfóliók éghajlati hatása és a klímakockázatoknak való kitettsége tekintetében. Élvezik a szabványosított módszertan előnyeit, és a pénzügyi ágazatban széles körben alkalmazzák őket az éghajlattal kapcsolatos adatszolgáltatásban. Az eurorendszer tagjai úgy is dönthetnek, hogy a még nagyobb átláthatóság érdekében egyéb mérőszámokat is közölnek.

10. kérdés: Idén bekerültek a nem állami kibocsátókra vonatkozó, 3. alkalmazási körbe tartozó relatív mérőszámok. Mik az előnyei és hátrányai ennek a bővítésnek?

Az eurorendszer idén a jelentés fő szövegében a 3. alkalmazási körbe tartozó relatív kibocsátási mérőszámokat is közöl, kiegészítve a korábban közölt, 3. körbe tartozó abszolút kibocsátási mérőszámokat. A PCAF meghatározása szerint a 3. alkalmazási körbe tartozó kibocsátások „az adatszolgáltató szervezet értékláncában előforduló összes közvetett (nem tartozik a 2. alkalmazási körbe tartozó) kibocsátás, ideértve az upstream és a downstream kibocsátásokat is”. A 3. körbe tartozó kibocsátásra vonatkozó adatközlések így teljesebb képet adnak mindegyik, befektetést befogadó vállalkozáshoz köthető kibocsátásról. Ez különösen fontos a pénzügyi szektorbeli állományoknál, amelyek esetében viszonylag csekély a saját működésből fakadó kibocsátás (1. és 2. alkalmazási kör), a hitelekhez és a pénzügyi portfóliókhoz kapcsolódó, 3. alkalmazási körbe tartozó kibocsátás viszont jelentős.

A 3. alkalmazási körbe tartozó kibocsátásra vonatkozó adatközlés két fő korlátja az adatminőséghez és a kibocsátás kétszeres elszámolásához kapcsolódik. Először is, kevesebb vállalat szolgáltat a 3. alkalmazási körbe tartozó kibocsátási adatokat, ezért az adatszolgáltatók gyakrabban készítenek erre vonatkozó becsléseket, mint az 1. és 2. alkalmazási kör esetében. Másodszor, ha a vállalatok ugyanannak az értékláncnak a részét képezik, ugyanaz a kibocsátás tartozik minden egyes vállalathoz (például az egyik vállalat 3. alkalmazási körbe tartozó kibocsátását a másik vállalat 1. vagy 2. alkalmazási körbe tartozó kibocsátásként jelentheti), ami a kibocsátás eltúlzását eredményezi. Noha az ilyen jellegű kétszeres elszámolás nem kerülhető el, nagyobb átláthatóságról gondoskodunk azzal, hogy a PCAF tanácsát követve a 3. alkalmazási körbe tartozó mérőszámokat az 1. és 2. alkalmazási körtől elkülönítve jelentjük.

11. kérdés: Mivel a relatív mérőszámokat az euróban kifejezett pénzügyi értékek normalizálják, hogyan befolyásolja őket az infláció?

A hagyományos relatív kibocsátási mérőszámok eltúlozhatják a dekarbonizáció terén elért eredményt, mivel kiszámításukhoz monetáris értéket (például bevételt) használnak a nevezőben. A súlyozott átlagos szén-dioxid-intenzitás (WACI) például az egy millió EUR bevételre vetített, tonnában kifejezett CO₂-kibocsátás súlyozott átlaga. Ha tehát a kibocsátók bevétele az infláció miatt növekedne, a WACI természetesen csökkenne, eltúlozva a portfólió dekarbonizációja terén elért eredményt. Az EKB és eurorendszer 2026-ban közzétett, idei adatközléseiben szereplő keretes írások inflációval kiigazított mérőszámokat tartalmaznak, amelyek kiegészítik a jelenlegi standardokon alapuló, kiigazítás nélküli számadatokat. Az inflációs kiigazításokat az állami beruházásokra vonatkozó termelési kibocsátási mérőszámokra és a vállalati beruházásokra vonatkozó WACI-ra alkalmazzák. Az említett keretes írásokkal az EKB célja, hogy még átláthatóbbá tegye az éghajlat-politikai adatszolgáltatását, amelyet az inflációs kiigazításokkal kapcsolatos további konszenzus kialakulásakor naprakésszé tesz.

12. kérdés: Miért határoznak meg kibocsátáscsökkentési célokat, és pontosan mit jelentenek ezek?

A célok a TCFD-ajánlások szerves részét képezik a „mérőszámok és célok” kategóriában, és az éghajlattal kapcsolatos pénzügyi adatközlés fontos részei. Segítenek a portfólió éghajlattal kapcsolatos kockázatoknak való kitettségének csökkentését irányítani és mérni, valamint az éghajlattal kapcsolatos lehetőségek és az eszközállományok éghajlati hatását kezelni. Az eurorendszer minden tagja arra törekszik, hogy a kezelésében levő nem monetáris politikai célú portfóliók, valamint az APP és a PEPP alatti vállalati kötvényállományok olyan pályán legyenek, amely támogatja mind a Párizsi Megállapodás céljait, mind az európai klímarendeletben meghatározott uniós klímasemlegességi célkitűzéseket. Egyes portfóliók esetében a hosszú távú célokat időközi célokkal egészítjük ki, hogy egyértelmű pályát határozunk meg a portfólióhoz kapcsolódó emisszió csökkentéséhez. Ebben az összefüggésben megjegyzendő, hogy az eurorendszer minden egyes tagja továbbra is kizárólagos felelősséggel tartozik a nem monetáris politikai célú portfóliók kezelésének minden területéért. Ez magában foglalja az éghajlattal kapcsolatos pénzügyi adatközlések előkészítését és a célmeghatározást.

13. kérdés: Miért nem tesznek közzé az összes portfólióra vonatkozó célokat?

A portfólióhoz kapcsolódó emisszió fokozatos csökkentésére vonatkozó hiteles célok kitűzéséhez rugalmasság szükséges, hogy fel lehessen lépni, ha a portfólió tényleges emissziócsökkenése letér a kívánt pályáról. Előfordulhat azonban, hogy a portfólióval és az eszközosztállyal kapcsolatos korlátozások nem teszik lehetővé a rugalmasságot. A portfólióra vonatkozó korlátozások kapcsolódhatnak például monetáris politikai megfontolásokhoz vagy passzív befektetési stílushoz (beleértve a futamidő végéig megtartott portfóliókat). Emellett egyes eszközosztályok jelenleg nem rendelkeznek hiteles kibocsátáscsökkentési kerettel.

14. kérdés: Milyen lépéseket tett az eurorendszer, hogy teljesítse a vállalati portfóliókra vonatkozó időközi célok bevezetésével kapcsolatos kötelezettségvállalását? Mik ezek a célok?

A Kormányzótanács 2024-ben úgy határozott, hogy az APP és a PEPP alatti összesített vállalati portfóliókra időközi kibocsátáscsökkentési célokat határoz meg, 2025-ben pedig bejelentette ezt az időközi célt. Ez az időközi cél az APP és a PEPP alatti összesített vállalati portfólióra alkalmazandó, és útmutatás formájában figyelembe veszi a referenciamutatókról szóló uniós rendelet és az azt kísérő, felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet követelményeit. Az eurorendszer – az árstabilitási megbízatásának sérelme nélkül – körültekintően kialakított egy keretet, amely a hiteles időközi emissziócsökkentési célok meghatározásának minden lényeges elemére kiterjed, e célok végrehajtása ugyanis előmozdítja mind a Párizsi Megállapodás céljainak, mind az európai klímarendeletben meghatározott unió klímasemlegességi céloknak az elérését.

Ezzel a kerettel az eurorendszer olyan dekarbonizációs pályát céloz meg, amely igazodik azon törekvéséhez, hogy 2050-ig karbonsemlegessé tegye vállalatikötvény-portfólióit^[1], és összhangban van a Párizsi Megállapodás azon célkitűzésével, hogy a globális felmelegedést jóval 2° C alatt korlátozza (egyúttal a felmelegedés 1,5° C-ra korlátozását célzó erőfeszítéseket is előirányoz).

E hosszú távú pálya teljesítése érdekében az eurorendszer arra törekszik, hogy 2021 végétől kezdődően^[2] – időközi célként – évente átlagosan legalább 7%-kal csökkentse az összesített vállalati portfólióihoz^[3] kapcsolódó súlyozott átlagos kibocsátási intenzitást. Az eurorendszer figyelemmel kíséri majd a haladást az időközi cél felé, egyúttal az inflációnak a portfóliók kibocsátásintenzitási pályájára gyakorolt hatását is tekintetbe veszi. Ha megállapítást nyer, hogy az összesített vállalatikötvény-portfóliók eltérnek az elvárt átlagos dekarbonizációs pályától, az eurorendszer eseti alapon és megbízatásának keretein belül mérlegeli korrekciós intézkedések alkalmazását.

A vállalatikötvény-állományok dekarbonizációs pályáját – különösen a 2024 végén kezdődött újrabefektetési szakasz lezárulta után – több, az eurorendszer ellenőrzésén kívül álló fejlemény befolyásolja. Ezek közé tartozik a kibocsátók eredményessége a tevékenységeik terveik szerinti dekarbonizációjában, a portfólióállományok összetételének változása a kifutási szakaszban, valamint a vállalati intézkedések, amelyek például idő előtti visszaváltáshoz vezethetnek. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a korrekciós intézkedések nem az egyes kibocsátók általi eltérésre válaszul mérlegelendők, hanem csak abban az esetben, ha az összesített portfóliók átlagos dekarbonizációs aránya nem éri el az elvárt pályát.

15. kérdés: A vállalati szektor portfólióira kitűzött időközi célok a portfólió vagy a vállalat szintjén érvényesek-e?

A vállalati szektor portfólióira vonatkozó időközi kibocsátáscsökkentési célok az összesített APP- és PEPP-állományokra vonatkoznak. Az EKB nem tűz ki emissziócsökkentési célokat az egyes vállalatoknak. Az eszköztulajdonosok körében általános gyakorlat az időközi célok portfóliószintű meghatározása.

16. kérdés: Továbbfejlesztik-e az időközi és a kvantitatív célokat?

Az eurorendszer tagjai dönthetnek úgy, hogy kvalitatív, hosszú távú célértékre támaszkodnak, figyelembe véve az eurorendszer portfólióinak konkrét célkitűzéseit és korlátait, a központi bankok nettó nulla befektetési keretrendszerének folyamatban levő fejlesztését, az újonnan beszerzett adatforrások révén szerzett nem régi, de bővülő tapasztalataikat és a gyorsan fejlődő éghajlattudományt. Az eurorendszer tagjai rendszeresen felül fogják vizsgálni az adatközlési gyakorlatot, és adott esetben időközi és kvantitatív célokat is hozzáadhatnak. Az eurorendszer néhány nem monetáris politikai célú portfóliója esetében a hosszú távú célokat már időközi célokkal is kiegészítettük. Amennyiben rendelkezésre állnak, az időközi célokat a vonatkozó, éghajlattal kapcsolatos pénzügyi adatközlések „Metrics and targets” (Mérőszámok és célok) szakasza ismerteti.

17. kérdés: Milyen célokat tűz ki a Párizsi Megállapodás, és melyek az EU klímasemlegességi céljai?

A Párizsi Megállapodásban globális keretet határoznak meg annak érdekében, hogy a globális felmelegedést az iparosodás előtti szintekkel összehasonlítva jóval 2 C alá, lehetőleg 1,5 C-ra szorítsák le. Az Európai Unió a Párizsi Megállapodás céljainak vállalásával összhangban 2050-ig meg kívánja valósítani a klímasemlegességet. Ennek érdekében elfogadta az európai klímarendeletet, amelyben az egész unió számára jogilag kötelező érvénnyel 2050-re nulla nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátást tűz ki célul. A rendelet azt az időközi célt is kitűzi, hogy 2030-ra legalább 55%-kal csökkenjen a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás az 1990-es szinthez képest. Arra törekszünk, hogy a nem monetáris politikai célú portfólióink és a vállalati kötvényállományunk olyan pályán haladjon, amely előmozdítja a Párizsi Megállapodás céljait és az EU klímasemlegességi célkitűzéseit, és rendszeresen nyomon fogjuk követni az európai klímarendeletben meghatározott, éghajlatváltozással kapcsolatos célok megvalósítása terén elért eredményeket.

18. kérdés: Hogyan mérik az éghajlatváltozással kapcsolatos célokkal elért eredményeket?

Az éghajlatváltozással kapcsolatos céljaink megvalósítása terén elért eredményeket konkrét mérőszámok időbeli alakulásával mérjük. Az értékelés során figyelembe vett mérőszám a vizsgált portfóliótól, eszközosztálytól és éghajlati céltól függ. Például a portfólióhoz kapcsolódó emissziók csökkentése terén elért eredményeket jellemzően olyan mérőszámok alapján értékeljük, mint a portfólió WACI-ja vagy a karbonlábnyom, míg a nettó nulla átállás finanszírozása terén elért eredményeket a zöldkötvények portfólión belüli aránya alapján értékeljük.

19. kérdés: Továbbra is rendszeresen közzétesznek éghajlattal kapcsolatos pénzügyi adatközléseket?

Az eurorendszer vállalja, hogy a szóban forgó adatközléseket évente elvégzi, és rendszeresen felülvizsgálja a közös adatközlési elveinek valamennyi elemét annak érdekében, hogy tovább javítsa a közlések minőségét, és biztosítsa, hogy azok megfeleljenek a célnak. A rendszeres felülvizsgálat tárgyát képező elemek közé tartoznak az adatszolgáltatásba bevett portfóliók, a közölt mérőszámok és célok, valamint az adatok minősége és rendelkezésre állása.

Az eurorendszer 2023 -ban, 2024 -ben, 2025-ben és 2026-ban már közzétett az éghajlatváltozással kapcsolatos pénzügyi adatközléseket.