Miért fontos az árak stabilitása?

2017. május 8.

Az Európai Központi Bank elsődleges célja az árak stabilan tartása, azaz gondoskodni arról, hogy ne emelkedjenek jelentős mértékben (infláció), ugyanakkor az is kerülendő, hogy az árak huzamosabb ideig csökkenjenek (defláció). A hosszú ideig elhúzódó túlzott mértékű infláció vagy defláció ugyanis negatív hatást fejt ki a gazdaságra.

Mi a baj a magas inflációval?

Ha sok olyan cikk ára emelkedik, amelyet a lakosság vásárolni szokott, az emberek vásárlóereje csökken, más szóval, a pénzük – a jövedelmük és megtakarításaik – a korábbinál kevesebb áru megvásárlására lesz elegendő. Ez áremelkedési spirál kialakulásához vezethet. Ugyanis ha minden drágul, a foglalkoztatottak is magasabb fizetést kérnek, a munkáltató pedig valószínűleg megemeli a vállalat által kínált termék árait, hogy finanszírozni tudja a fizetésemelést. Ha ez sok cégnél történik így, még több termék ára emelkedik meg, és a spirál folytatódik. Mindez megnehezíti a lakosság és a cégek számára a megtakarítások és beruházások megtervezését. A gyors értékvesztés miatt megrendül az embereknek a fizetőeszközbe vetett bizalma. A fentiek csak kiragadott példák a magas inflációs ráta kedvezőtlen mellékhatásaira.

Miért jelent problémát az elhúzódó defláció?

A csökkenő ár a fogyasztó szemszögéből minden bizonnyal örvendetes jelenség. Valóban jó is lehet, amíg csak néhány árucikknek megy le az ára. Az elmúlt néhány évtizedben például számos elektronikai készülék, például laptop és telefon ára jelentősen csökkent, jórészt a technikai haladásnak köszönhetően, ami lehetővé teszi a gyártási költségek egy részének megtakarítását.

A folyamatos és széleskörű, a gazdaság egészére kiterjedő, nem a termelési folyamatok javításának köszönhető árcsökkenés azonban nem olyan kedvező, hiszen árcsökkenési spirál alakíthat ki. Ha például valaki kiszemelt magának egy új kanapét, de tudja, hogy ha még vár egy kicsit, akkor lejjebb megy az ára, valószínűleg várni is fog. Ha mindenki hasonlóan viselkedik, azt megsínylik az üzleti vállalkozások, mivel nem tudják eladni a termékeiket. Előfordulhat, hogy a visszaeső kereslet hatására csökkenteniük kell vagy be kell fagyasztaniuk a munkabéreket, sőt akár elbocsátásokra is sor kerülhet, ami miatt nő a munkanélküliség. A gazdaság a lakosság és a vállalkozások kiadásainak és beruházásainak visszafogásával párhuzamosan lassulni kezd. Az esetleges adósságok, például jelzáloghitelek visszafizetése is megnehezülhet, mivel összegük nem változik, viszont a jövedelmek zsugorodhatnak.

A fentiek az államháztartásra is érvényesek. A jövedelmek és kiadások csökkenésével párhuzamosan esnek az adóbevételek, az államadósságot viszont továbbra is vissza kell fizetni. Következésképp lehet, hogy le kell faragni például az infrastrukturális és egészségügyi közkiadásokból. A defláció negatív következményeit tehát mindenki megérzi.

Az árstabilitás számszerűsítése

A jegybank az árak stabil szinten tartásával tud leginkább hozzájárulni az emberek egyéni jólétéhez, ezért tűzte ki ezt a feladatot az Európai Unió működéséről szóló szerződés az EKB elsődleges céljaként. A cél elérése érdekében a bank számszerű meghatározást ad az árstabilitásra. Célja a harmonizált fogyasztóiár-indexszel (HICP) mért, „középtávon 2% alatti, ám ahhoz közeli” éves inflációs ütem biztosítása.

Ezzel a mércével mérhető az EKB teljesítménye, átlátható az EKB tevékenysége: pontosabban tervezhetünk, hisz tudjuk, átlagosan milyen ármozgásokra lehet számítani az euroövezetben az idő előrehaladtával.

Az EKB árstabilitási célja az egész euroövezet inflációjára vonatkozik. Középtávú szemléletben figyeli az inflációs ráta időbeni változását, nem foglalkozva a rövid távú csúcs- és mélypontokkal, mivel azok idővel kiegyenlítődnek, és a monetáris politika eszközeivel nem befolyásolhatók.

Miért pont 2% alatti, ám ahhoz közeli szint a cél?

Ha az EKB stabil árakra törekszik, miért tűzött ki középtávon 2% alatti, ám ahhoz közeli célt? Miért nem 0%-ot vagy 1%-ot? Ennek több oka is van.

Mérési puffer
Annak figyelembevételét célozza, hogy az inflációs adatokat kissé felülbecsülhetik.

Biztonsági ráhagyás
Biztonsági tartalékot nyújt a potenciális deflációs kockázat ellen.

Országok közötti különbségek
Lehetővé teszi, hogy az infláció eltérő mértékű legyen az euroövezet különböző országaiban.

  • Mérési puffer

    Az EKB figyelembe veszi azt a lehetőséget, hogy a (HICP mutató szerinti) inflációs számok a mérési módszerből adódóan kissé felül lehetnek becsülve. Előfordulhat ilyen például, amikor az index számításához alkalmazott árukosárban szereplő valamely cikk ára azért emelkedik, mert javult a minősége, például autó esetében jobb biztonságtechnikai jellemzői vannak, mint egy korábbi modellnek. Ha az infláció számítása során nem teljes mértékben veszik tekintetbe azt, hogy az árváltozást a termékminőség javulása okozza, a valósnál magasabb inflációt állapíthatnak meg.
  • Biztonsági ráhagyás

    A 2% alatti, ám ahhoz közeli infláció biztonsági tartalékot nyújt a potenciális deflációs kockázat ellen. Defláció esetén a hagyományos monetáris politikai eszköztárnak (azaz az irányadó kamat módosításának) megvannak a korlátai: egy bizonyos szint alatt már nincs értelme, hogy a központi bank tovább csökkentse a kamatokat. Ráadásul még a szabályozott infláció is jellemzően egy átlagos érték körül ingadozik. Így ha a jegybank a cél kitűzésekor hagy a nulla fölött egy puffert, ritkábban kell rendkívüli intézkedéshez, például mennyiségi lazításhoz vagy hosszabb lejáratú refinanszírozási művelethez folyamodnia.
  • Különbségek az euroövezeti országok között

    Az EKB az egész euroövezet árstabilitásának fenntartásáról gondoskodik. A 2% alatti, ám ahhoz közeli cél teret enged az inflációs ráta euroövezeti országok közötti eltéréseinek, amelyek ideális esetben az átlagot tekintve idővel kiegyenlítődnek. A nulla fölötti cél révén megelőzhető, hogy egyes országok vagy régiók túlságosan alacsony, sőt akár negatív inflációval legyenek kénytelenek együtt élni, hogy ellensúlyozzák azokat az országokat, amelyeket esetleg magasabb infláció jellemez.