Felhasználói útmutató az eurorendszer összevont (konszolidált) heti pénzügyi kimutatásához

Utolsó frissítés: 2017. szeptember 19.

A heti pénzügyi kimutatásban (WFS) az eurorendszer monetáris politikai műveleteiről, devizaműveleteiről és befektetési tevékenységéről tájékoztatják a nyilvánosságot.

Az adatszolgáltatás jogi alapja

A Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) alapokmányának 15. cikke előírja, hogy az eurorendszer köteles minden héten összevont pénzügyi kimutatást közzétenni. A WFS-ben az eurorendszernek harmadik felekkel szembeni követelései és kötelezettségei vannak feltüntetve, ahogy ezek az euroövezeti nemzeti központi bankok és az EKB által vezetett számlákon keletkeznek. Az eurorendszertag központi bankok egymással szembeni követelései, illetve kötelezettségei (más néven eurorendszerbeli követelések/kötelezettségek, például a TARGET2 egyenlegek) kiegyenlítik egymást, ezért a kimutatásban nem szerepelnek.

A WFS formai és tartalmi követelményeit a KBER-en belüli számvitel és pénzügyi beszámoló jogi keretéről szóló iránymutatásban (EKB/2016/34) fektették le.

Közzétételi napok

Az előző péntekre vonatkozó WFS-t általános szabályként keddenként 15:00 órakor publikáljuk. Egyes közlemények kiadási időpontja ettől eltérhet, ilyen például a negyedév vége utáni első WFS, továbbá amikor a közlemény összeállítása idején a TARGET2 zárva van. A fő mérlegpozíciók és aggregátumok változását, valamint szükség esetén egyéb kérdéseket a magyarázó jegyzetben mutatjuk be.

Míg a WFS az Európai Unió minden hivatalos nyelvén megjelenik, a kísérő magyarázó jegyzet csak angolul olvasható.

Számviteli konvenciók

Általános információ

Az eurorendszer számviteléről és pénzügyi beszámolójáról az EKB/2016/34 iránymutatás rendelkezik. A számviteli szabályok az eurorendszer műveleteinek minden fontosabb tételére kötelezően vonatkoznak.

A mérleg értékelési szabályai

A WFS az EKB/2016/34 iránymutatásnak megfelelően mutatja be az eurorendszer eszközeinek és forrásainak értékelését.

Az eszközök és források értékelése

Az arany, a devizaeszközök és az értékpapír-állományok átértékelése minden negyedév végén a piaci középárfolyamok és középárak alapján történik. Ez alól kivételek a futamidő végéig megtartott kategóriába sorolt értékpapírok, a nem‑forgalomképes
értékpapírok és a monetáris politikai célokból tartott, amortizált bekerülési értéken elszámolt értékpapírok. Az amortizált bekerülési értéken elszámolt értékpapír-állományokat külön kell kezelni, és értékvesztési vizsgálatnak kell alávetni.

Az átértékelés alapja

Az értékpapírokat, a kamatswapügyleteket, a határidős tőzsdei ügyleteket (futures), a határidős kamatláb-megállapodásokat és az egyéb kamatlábügyleteket (az értékpapírba beágyazott opciók kivételével) tételenként kell átértékelni. A devizaállományok (köztük a különleges lehívási jogok) átértékelése devizanemenként történik.

Negyedév végi átértékelés

A negyedév végi átértékelés nettó hatása minden egyes mérlegtétel esetében külön kerül kimutatásra a WFS-ben a negyedév vége után. A negyedév során az eurorendszer egyes műveleteit ügyletkötési árfolyamon, illetve áron kell kimutatni. Ez a gyakorlat lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy az adott negyedév során pénzmozgás szerint kövessék nyomon az eurorendszer műveleteit, míg a negyedév végén a rendszeresen átértékelendő mérlegpozíciókat piaci áron kell feltüntetni, hogy a valós gazdasági helyzetet tükrözzék.

A bevételelszámolás szabályai

A negyedév végi átértékelésből származó nem realizált nyereség nem számolható el bevételként, hanem közvetlenül egy átértékelési számlán tartandó nyilván. A nem realizált veszteséget abban az esetben kell az év végén az eredménykimutatásba átvezetni, ha értéke meghaladja a megfelelő átértékelési számlán vezetett korábbi átértékelési nyereséget. Az így elszámolt veszteséget a következő években nem lehet visszavezetni a nem realizált nyereség terhére. Egy adott értékpapír-, deviza- vagy aranyállomány átértékeléséből eredő nem realizált veszteség nem nettósítható az egyéb értékpapíron vagy devizán keletkezett nem realizált nyereséggel szemben. Ezek az alapelvek ötvözik az átláthatóságot a prudens bevétel-elszámolással.

A mérlegtételek összetétele

A mérlegszerkezetről szóló részben a WFS mérlegtételeire való hivatkozásokat tekintjük át. Az egyes mérlegtételek összetételével kapcsolatos részletek az EKB/2016/34 iránymutatás IV. mellékletében találhatók.

Tartalom

Általános információ

A WFS az eurorendszerbeli központi bankok, köztük az NKB-fiókok harmadik felekkel szembeni eszköz- és forrásállományait mutatja be. Nem tartalmazza ugyanakkor azoknak a leányvállalatoknak és vállalkozásoknak az eszközeit és forrásait, amelyekben az euroövezeti NKB-k befektetéseik után részesednek. Az eurorendszerbe tartozó központi bankok egymás közötti követelései, illetve kötelezettségei (azaz az ún. eurorendszeren belüli követelések, illetve kötelezettségek, például a TARGET2 egyenlegek) kiegyenlítik egymást, ezért a kimutatásban szintén nem szerepelnek.

Mérlegszerkezet

A WFS az európai és nemzetközi statisztikai standardoknak megfelelően megkülönböztet euroövezetbeli és euroövezeten kívüli rezidenseket. Elkülöníti ezenkívül a devizában denominált tételeket az euróban vezetettektől. Emellett a pénzügyi szektorral szembeni pozíciókat (pl. a forrásoldali 3. tétel Euroövezetbeli hitelintézetekkel szembeni egyéb kötelezettségek euróban) is elkülöníti az államháztartással és másokkal szembeni pozícióktól (pl. Egyéb euroövezetbeli rezidensekkel szembeni kötelezettségek euróban, forrásoldal 5. tétel).

A WFS az adatszolgáltatás napján a munkaidő végén fennálló egyenlegeket közli, a változásokat pedig (amelyek az ügyletekből vagy adott esetben a negyedév végi átértékelési hatásokból származnak) az előző héthez viszonyítja. Az egyes mérlegtételek millió euróban vannak megadva, a kommentárban viszont a millióban kifejezett arany és aranykövetelések kivételével milliárd eurót használunk.

A WFS-ben közölt adatok többsége hosszú idősor formájában is megtekinthető.

A heti pénzügyi kimutatást kísérő kommentár

A kommentárban főként azokat a változásokat említjük meg, amelyek az előző hét óta a monetáris politikai intézkedések és a devizaműveletek alakulásából erednek. Ebben a részben a WFS-ben szereplő mérlegtételekre való hivatkozásokat foglaljuk össze.

Az Aranykészletek és aranykövetelések (eszközoldal, 1. tétel) az eurorendszer központi bankjainak (mind fizikai, mind nem fizikai formában tartott) aranyállományait mutatja be az előző negyedév végi piaci értéken, kiegészítve az előző negyedév vége óta elszámolt ügyletek (vétel és eladás) értékével. Míg az Aranykészletek és aranykövetelések nincsenek benne az Eurorendszer devizában kifejezett nettó pozíciójában, az Eurorendszer hivatalos tartalékába bele vannak számolva.

Az Eurorendszer nettó devizapozíciója (az eszközoldali 2. és 3. tétel, valamint a forrásoldali 7., 8. és 9. tétel egyenlege)[1] tartalmazza mind az euroövezeten belüli, mind az euroövezeten kívüli rezidensekkel devizában lebonyolított összes ügyfél- és portfólióügyletet (a különleges lehívási jogokkal [SDR] együtt), valamint az euroövezeti rezidensek javára lebonyolított devizalikviditást biztosító műveleteket. Az Eurorendszer nettó devizapozíciója az eurorendszernek elsősorban az esetleges devizapiaci intervenciók támogatásához szükséges Hivatalos tartalékából a devizarészt foglalja magában.

  • A Követelések a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) nevű eszközoldali 2.1 tétel alatt azok a tagállami követelések vannak feltüntetve, amelyek a tagállamok valutaalapbeli jegyzéséből, SDR-állományaiból és a Valutaalap programjaiban való részvételéből származnak. Ehhez kapcsolódik az IMF által elosztott különleges lehívási jogok ellentételezése nevű 9. forrástétel, amely alatt az egyes tagállamoknak eredetileg kiosztott SDR-mennyiség van feltüntetve.
  • A Bankokkal szembeni számlakövetelések, értékpapír-befektetések, euroövezeten kívüli hitelek és egyéb euroövezeten kívüli eszközök című 2.2 eszköztétel az eurorendszer hivatalos devizaeszközeinek zömét magában foglalja, és elsősorban az euroövezeten kívüli partnerekkel való betéteket és értékpapír-befektetéseket tartalmazza. Az euroövezetben található devizaeszközök az eszközoldali 3. tétel alatt szerepelnek a kimutatásban: Euroövezeti rezidensekkel szembeni devizakövetelések.

Az eurorendszer hitelintézeteknek nyújtott nettó hitelállománya (az eszközoldali 5. tétel, valamint a forrásoldali 2.2, 2.3, 2.4, 2.5 és 4. tétel különbsége)[2] az eurorendszer likviditásnyújtó műveleteinek a partnerkör általi felhasználását tükrözi a likviditásszűkítő instrumentumok kivonása után.

A hat altételre bontott Monetáris politikai műveletek kapcsán euroövezetbeli hitelintézeteknek euróban nyújtott hitelek (eszközoldal, 5. tétel) az eurorendszer által alkalmazott likviditásnyújtó monetáris politikai hitelműveleteket tükrözi.

  • Az Irányadó refinanszírozási műveletek[3] eszközoldali 5.1 tétel az eurorendszer által penziós ügylet formájában végzett, rendszeres, nyílt piaci likviditásnyújtó műveletekre utal. Az irányadó refinanszírozási hitelművelet heti tendereljárással zajlik, rendesen egyhetes futamidővel.
  • A Hosszabb lejáratú refinanszírozási műveletek[4] eszközoldali 5.2 tétel olyan likviditásbővítő penziós ügyleteket takar, amelyeket havonta, rendesen háromhavi futamidőre kötnek.
  • A finomhangoló penziós műveletek eszközoldali 5.3 tétel azokat a piaci műveleteket foglalja magában, amelyeket eseti jelleggel alkalmaznak azzal a céllal, hogy a piac likviditási helyzetét kezeljék, a kamatokat irányítsák, különös tekintettel azoknak a hatásoknak az enyhítésére, amelyeket a piac váratlan likviditásingadozásai gyakorolnak a kamatlábakra.
  • A Strukturális penziós műveletek című eszközoldali 5.4 tétel alatt az eurorendszer által indított, nyílt piaci likviditásnyújtó penziós műveleteket értjük, amelyek elsődleges célja a pénzügyi szektor eurorendszerrel szembeni strukturális likviditási helyzetének kiigazítása.
  • Az Aktív oldali rendelkezésre állás eszközoldali 5.5 tétel az eurorendszer egyik állandóan rendelkezésre álló konstrukciója, amelynek keretében a partnerek valamely nemzeti központi banktól előre megszabott kamatlábon jegybankképes eszközfedezet mellett egynapos hitelt vehetnek fel.
  • A Pótfedezeti felhívással kapcsolatos hitelek nevű eszközoldali 5.6 tétel a partnerkörnek nyújtott egyéb hitelekkel kapcsolatos alapvető fedezetérték emelkedéséből származhat, ami esetén a központi bank visszafizetheti a többletpénzt a partnernek.

A forrásoldali 2.2 tétel, Betéti rendelkezésre állás, az eurorendszer egyik állandóan rendelkezésre álló konstrukciója, amelynek keretében a partnerek előre meghatározott kamatozású, egynapos betétet helyezhetnek el. (Ezt az altételt az Aktív oldali rendelkezésre állás 5.5 altétellel együtt kell figyelembe venni. Míg az előbbi a likviditásfelesleg rövid távú elhelyezésére alkalmazható, utóbbival a likviditáshiány fedezhető rövid távon.)

A forrásoldali 2.3 tétel a Lekötött betéteket foglalja magában. Ezek gyűjtése finomhangolás céljából alkalmazott monetáris politikai eszköz, amellyel likviditást vonnak ki a piacról, vagy a tartalékolási időszak utolsó napján pótolják a likviditási egyensúlyhiányokat.

A forrásoldali 2.4 tétel, Finomhangoló penziós ügyletek, a nem rendszeres nyílt piaci műveleteket tükrözi, amelyeket az eurorendszer abból a célból végez, hogy kivonja a váratlan piaci pénzbeáramlásokat. Az eszközoldalon ennek a Finomhangoló penziós ügyletek 5.3 tétel a megfelelője.

A forrásoldali 2.5 tétel, Pótfedezeti felhívással kapcsolatos betétek, a partnerkörnek nyújtott hitelekkel kapcsolatos alapvető fedezetérték csökkenéséből származhat. Ilyen esetben megtörténhet, hogy az eurorendszer pótlólagos készpénz (vagy fedezet) biztosítására szólítja fel a partnereit. Az eszközoldalon ennek a Pótfedezeti felhívással kapcsolatos hitelek 5.6 számú tétel a megfelelője.

A Bázispénz (a forrásoldali 1., 2.1 és 2.2 tételek)[5] összetevői:

  • forrásoldali 1. tétel, Forgalomban lévő bankjegyek, amely az eurorendszer központi bankjai által forgalomba hozott eurobankjegyek nominális értékét fejezi ki;
  • a forrásoldali 2.1 tétel, Folyószámlák (a kötelező tartalékolási rendszert foglalja magában), amely elsősorban a tartalékolási kötelezettségből eredően a hitelintézeteknek az NKB-k által vezetett folyószámla-állományaira vonatkozik. Az eurorendszer kötelező tartalékképzési rendszerében foglalt átlagolási rendelkezések szerint a hitelintézeteknek egy meghatározott tartalékperiódus alatt átlagban kell megfelelniük a kötelező tartalékképzési kötelezettségnek;
  • a forrásoldali 2.2 tétel, Betéti rendelkezésre állás (lásd fentebb).

Az eszközoldali 7.1 tétel, Monetáris politikai célú értékpapír-állomány, az eurorendszernek azokat az értékpapír-állományait mutatja, amelyeket az alább részletezett eszközvásárlási programok keretében vásárolt:

  • A fedezett kötvényvásárlási program (CBPP) 2009 júliusában kezdődött, és 2010 júniusáig a program összes vételi tranzakciója végbement.
  • A második fedezett kötvényvásárlási programot (CBPP2) 2011. októberben jelentettük be, és a tervnek megfelelően 2012. októberben lezárult.
  • Az euroövezeti államadósság-állományokat tartalmazó értékpapír-piaci program (SMP) 2010. májusban kezdődött, és 2012. szeptemberben zártuk le. Az SMP-t illetően az eurorendszer heti likviditáskivonó műveletek révén 2014 júniusáig újra kivonta az SMP-n keresztül biztosított likviditást abból a célból, hogy a program ne befolyásolja a likviditási helyzetet.
  • A 7.1 tétel ezenkívül az eurorendszernek azokat az értékpapír-állományait is tükrözi, amelyeket a kiterjesztett eszközvásárlási program (APP) keretében vásárolt meg. Az APP elemei: a harmadik fedezett kötvényvásárlási program (CBPP3), az eszközfedezetű értékpapír-vásárlási program (ABSPP), a közszektort érintő vásárlási program (PSPP) és a vállalati szektort érintő vásárlási program (CSPP). A tervek szerint az említett programok legalább 2017. december végéig vagy azon túl is folytatódnak, de addig mindenképp, amíg a Kormányzótanács nem érzékel az inflációs pályában egy olyan tartós korrekciót, amely összhangban áll a testület azon céljával, hogy az infláció üteme középtávon 2% alatt, de ahhoz közel tartózkodjon.

A 7.1 eszközoldali tételben található összes értékpapír-állomány az alapvető tartási céltól függetlenül amortizált bekerülési értéken kerül elszámolásra. Évente értékvesztési vizsgálat történik.

A kommentár Egyéb kérdések elnevezésű részében a WFS mérlegtételeinek olyan nagyobb változásaira lehet kitérni, amelyek normál esetben nem szerepelnek a kommentárban.

Ebben ismertettünk például egy számviteli újrabesorolást, amely az eurorendszerbe tartozó NKB-k által a hitelintézeteknek nyújtott sürgősségi likviditási támogatás (ELA) nyilvánosságra hozatalának harmonizálására irányult. Amikor az ilyen műveletek biztosítékkal fedezett hitel formájában valósulnak meg, a WFS-ben az Euroövezetbeli hitelintézetekkel szembeni egyéb követelések euróban eszközoldali 6. tétel alatt szerepelnek. Ugyanebben a tételben találhatók a folyószámlák, a lekötött betétek, valamint az egynapos pénz- és penziós ügyletek, amelyeket a 7. eszköztétel alatt vezetett értékpapír-portfóliók kezelése kapcsán kötöttek.



[1] Az eszközoldali 2. tétel „Euroövezeten kívüli rezidensekkel szembeni devizakövetelések” és az eszközoldali 3. tétel „Euroövezeti rezidensekkel szembeni devizakövetelések” mínusz a forrásoldali 7. tétel „Euroövezeti rezidensekkel szembeni devizakötelezettségek”, a forrásoldali 8. tétel „Euroövezeten kívüli rezidensekkel szembeni devizakötelezettségek” és a forrásoldali 9. tétel „IMF által elosztott különleges lehívási jogok ellentételezése”.

[2] Az eszközoldali 5. tétel „Monetáris politikai műveletek kapcsán euroövezetbeli hitelintézeteknek euróban nyújtott hitelek” csökkentve a következő forrásoldali tételekkel: 2.2 Betéti rendelkezésre állás; 2.3 Lekötött betétek; 2.4 Finomhangoló penziós ügyletek; 2.5 Pótfedezeti felhívással kapcsolatos betétek; 4. Kibocsátott adósságpapírok.

[3] Az irányadó refinanszírozási művelet célja a rövid lejáratú kamatok irányítása, a likviditási helyzet kezelése és az euroövezeti monetáris politika irányának jelzése.

[4] A hosszú távú refinanszírozási műveletek révén a pénzügyi szektor kap hosszabb lejáratú kiegészítő refinanszírozást. Az utóbbi években a rendszeres műveletek további euróban denominált, likviditásnyújtó, hosszú lejáratú refinanszírozási műveletekkel egészültek ki.

[5] A Forgalomban lévő bankjegyek (forrásoldal, 1. tétel), Folyószámlák (a kötelező tartalékolási rendszert fedi le – forrásoldal, 2.1 tétel) és Betéti rendelkezésre állás (forrásoldal, 2.2 tétel).

Médiakapcsolatok