Keresési lehetőségek
Home Média Kisokos Kutatás, publikációk Statisztika Monetáris politika Az euro Fizetésforgalom, piacok Karrier
Javaslatok
Rendezési szempont

Előszó

2016 sok szempontból nehéz év volt, miközben az előrehaladás jelei is mutatkoztak. Jóllehet az év elejét gazdasági bizonytalanság övezte, az év végére a gazdaság alapja a válság óta a legszilárdabb lett.

Ugyanakkor, ahogy a gazdasági bizonytalanság csökkent, a politikai bizonytalanság növekedett. Szakmai irányvonalunk környezetét évekre meghatározó geopolitikai események sorozatával néztünk szembe. Az idei Éves jelentés leírja, hogy az EKB miként hajózott e viharos vizeken.

2016 a kiújuló globális lassulástól való félelmek közepette kezdődött, ami erős pénzügyi piaci volatilitásban tükröződött. Fennállt a veszélye, hogy tovább késik az infláció visszatérése a célunkhoz, és – a már eleve igen alacsony infláció mellett – jelentősek voltak a deflációs kockázatok. Csakúgy, mint 2015-ben, a Kormányzótanács a mandátumán belül határozottan felhasznált minden eszközt a célja elérése érdekében.

Így márciusban egy sor új intézkedést vezettünk be monetáris ösztönzésünk bővítése érdekében, ideértve irányadó kamatlábaink további csökkentését, az eszközvásárlási program növelését havi 60 milliárd EUR-ról 80 milliárd EUR-ra, vállalati kötvények első alkalommal történt vásárlását, valamint új célzott hosszabb lejáratú refinanszírozási műveletek indítását.

Amint a jelentésben is leírjuk, ezek az intézkedések igen eredményesnek bizonyultak a finanszírozási feltételek könnyítésében, a fellendülés fenntartásában és – végső fokon – az inflációs rátáknak a célunkhoz közelebbi szintek irányába történő fokozatos kiigazításának támogatásában.

Tekintve, hogy az irányelvünk működött, decemberben kilenc hónappal meghosszabbítottuk az eszközvásárlási programot, hogy biztosítsuk a finanszírozási feltételek hosszabb távú támogatását és az infláció tartós visszatérését 2% közelébe, de az alá. Ugyanakkor a vásárlások volumenét visszaállítottuk az eredeti 60 milliárd EUR/hónap szintre. Ez az év korábbi részében végrehajtott intézkedéseink sikerét tükrözte: nőtt az euroövezet gazdaságába vetett bizalom, és eltűntek a deflációs kockázatok.

Mégis ezen előnyök mellett a monetáris politikának mindig vannak mellékhatásai. E mellékhatások 2016-ban gyakran kerültek reflektorfénybe. Az idei jelentésben foglalkozunk az intézkedéseink nem szándékolt következményeivel kapcsolatos néhány kérdéssel és aggodalommal.

Ezek egyike az elosztási hatásokhoz kötődik, különösen, ami az egyenlőtlenséget illeti. Rámutatunk, hogy középtávon a monetáris politikának pozitív elosztási hatásai vannak a munkanélküliség csökkentésével, ami leginkább a szegényebb háztartások számára kedvező. Végül is a munkahelyteremtés az egyenlőtlenség csökkentésének egyik legerősebb eszköze.

Egy másik gond a bankok, biztosítók és nyugdíjalapok jövedelmezősége. Megtárgyaljuk, hogy az alacsony kamatlábkörnyezet miként hatott a pénzügyi intézményekre, és azok hogyan reagáltak. Megmutatjuk, hogy a bankok alkalmazkodóképessége sajátos üzleti modelljeiktől függ.

A jelentés kiterjed a pénzügyi szektor egyéb 2016. évi kihívásaira is. Nevezetesen, vizsgáljuk a nem teljesítő hitelek problémáját, hogy mit szükséges tenni ennek leküzdésére, valamint a megmaradó akadályokat. Egy cikkünk a szektorbeli új technológiával és innovációval foglalkozik, hogy az miként hathat a szektor szerkezetére és működésére, és ez mit jelent a felvigyázók és szabályozók számára.

És a 2016-ra való visszapillantás nem lehetne teljes az év földindulásszerű politikai változásainak áttekintése nélkül, ideértve nem utolsósorban az Egyesült Királyság döntését, hogy kilép az Európai Unióból. Így tehát a jelentés értékeli a Brexitet az EKB szempontjából. Mindenek előtt hangsúlyozzuk az egységes piac integritása megőrzésének, szabályai homegenitásának és alkalmazásának fontosságát.

A politikai bizonytalanság valószínűleg 2017-ben is megmarad. Ugyanakkor meggyőződésünk, hogy a monetáris politikánk által támogatott gazdasági fellendülés folytatódik. Az EKB egyértelmű felhatalmazással bír az intézkedéseihez: feladata az árstabilitás fenntartása. Ez vezérelt bennünket sikeresen 2016-ban, és ez így lesz az elkövetkező évben is.

Frankfurt am Main, 2017. április

Mario Draghi

elnök

Az euroövezet gazdasága, az EKB monetáris politikája és az európai pénzügyi szektor 2016-ban

Az euroövezet gazdasága

A nemzetközi makrogazdasági környezet

2016-ban az euroövezet gazdasága sokat követelő külső környezettel nézett szembe. Történelmi léptékkel mérve a növekedés mind a fejlett, mind a feltörekvő piacgazdaságokban mérsékelt volt, miközben időnként fokozott bizonytalanságot, valamint a pénzügyi piaci volatilitás rövid ideig tartó csúcsait lehetett megfigyelni, különösen az EU-tagságra vonatkozó júniusi egyesült királyságbeli népszavazást és az egyesült államokbeli novemberi elnökválasztást követően. A globális infláció a múltbeli olajárcsökkenések fokozatosan gyengülő hatása, valamint a világban még mindig bőségesen rendelkezésre álló tartalékkapacitások miatt mérsékelt volt.

A globális gazdasági növekedés mérsékelt maradt

2016-ban folytatódott a világgazdaság fokozatos talpra állása, bár ennek üteme a fejlett gazdaságokban megfigyelt lassulás eredményeként kissé elmaradt az előző évitől. A konjunktúra csak az év második felében vett lendületet, különösen a feltörekvő piacgazdaságokban. Mindent egybevetve a globális GDP-növekedés a válság előtti szintek alatt maradt (lásd az 1. ábrát).

2016-ot néhány olyan jelentős politikai esemény jellemezte, amelyek árnyat vetettek a globális gazdasági kilátásokra. 2016 júniusában az Egyesült Királyságban tartott népszavazás eredménye bizonytalanságot szült az Egyesült Királyság gazdasági kilátásait illetően, mégis a közvetlen pénzügyi és gazdasági hatás rövid életűnek és mérsékeltnek bizonyult. Később az év folyamán az egyesült államokbeli választás kimenetele elmozdulást hozott a hivatalba lépő amerikai kormányzat jövőbeli irányvonalaira vonatkozó várakozásokban, ami a megnövekedett bizonytalanság újabb időszakához vezetett a kormányzati irányelvvel kapcsolatban.

1. ábra:

Jelentősebb folyamatok néhány gazdaságban

(éves százalékos változások; negyedéves adatok; havi adatok)

Források: Eurostat és nemzeti adatok.
Megjegyzések: A GDP-adatok szezonális kiigazítást tartalmaznak. HICP az euroövezet és az Egyesült Királyság esetében; CPI az Egyesült Államok, Kína és Japán esetében.

A fejlett gazdaságok tovább növekedtek, bár lassabban, mint az előző évben. A továbbra is alkalmazkodó finanszírozási feltételek és a javuló munkaerőpiacok támogatták a konjunktúrát. Az év egészét tekintve a növekedés a feltörekvő piacgazdaságokban is mérsékelt volt, de a kilátások jelentősen javultak az év második felében. Különösen két tényező befolyása érvényesült: a kínai gazdaság folytatódó fokozatos lassulása, valamint a fő nyersanyagexportőr gazdaságok mély recessziójának fokozatos enyhülése. Ugyanakkor geopolitikai feszültségek, túlzott tőkeáttétel, a tőkeáramlás irányváltása miatti sebezhetőség, valamint – a nyersanyagexportőrök esetében – az alacsonyabb bevételekhez való lassú alkalmazkodás következtében a növekedés visszafogott maradt.

A globális kereskedelem növekedése 2016-ban gyenge volt; a világ importjának volumene mindössze évi 1,7%-kal bővült, az előző évi 2,1%-os emelkedést követően. Bizonyított, hogy egyes strukturális folyamatok – úgymint a fuvarköltségek esése, a kereskedelem liberalizálása, a bővülő globális értékláncok és a pénzügyi közvetítés elmélyülése –, amelyek a múltban fellendítették, középtávon nem fogják ugyanolyan mértékben támogatni a kereskedelmet. Ennek megfelelően nem nagyon valószínű, hogy belátható időn belül a világkereskedelem gyorsabban nő majd, mint a globális konjunktúra.

A globális finanszírozási feltételek az év folyamán kedvezőek maradtak. A jelentősebb fejlett gazdaságok központi bankjai alkalmazkodó monetáris politikai irányultságot tartottak fenn, miközben a Bank of England, a Japán Nemzeti Bank és az EKB folytatta expanzív monetáris politikáját. Az Egyesült Államok Szövetségi Tartalékbankrendszere újrakezdte monetáris politikája normalizálását a szövetségi alapok kamatcélkitűzésének 25 bázispontos emelésével 2016 decemberében. A pénzügyi piacok általános rugalmasságot mutattak a megnövekedett bizonytalanság politikai események által kiváltott rövid időszakai ellenére. Az év vége felé az egyesült államokbeli hosszú lejáratú kötvények hozamai feltűnően emelkedtek. Továbbra sem világos, hogy ez az emelkedés nagyobb növekedést és inflációs várakozásokat vagy inkább az egyesült államokbeli hosszú lejáratú kötvények futamidős felárainak megugrását tükrözi-e. A legtöbb feltörekvő piac számára előnyös volt a külső finanszírozási feltételek javulása az egyesült államokbeli novemberi választásig. Azt követően viszont kezdett alábbhagyni a feltörekvő piacgazdaságok felé irányuló tőkeáramlások korábbi növekedése, miközben számos országban emelkedtek az államkötvényszpredek, és fokozódott a valutákra nehezedő nyomás.

A bőséges tartalékkapacitások nyomasztólag hatottak a globális inflációra

2016 folyamán a globális inflációt továbbra is az alacsony olajárak és a még mindig bőséges globális tartalékkapacitások befolyásolták (lásd a 2. ábrát). A fogyasztóiár-index alapján mért éves infláció az OECD területén fokozatosan nőtt az év vége felé, és az év egészét tekintve 1,1%-ot ért el, a 2015. évi 0,6%-hoz képest. Az (élelmiszert és energiát nem tartalmazó) éves maginfláció az OECD-ben enyhén, 1,8%-ra emelkedett (lásd az 1. ábrát).

2. ábra:

Nyersanyagárak

(napi adatok)

Források: Bloomberg és Hamburg Institute of International Economics.

A 2016. január végi hordónkénti 33 USD-os mélypontról az olajárak december végére visszaemelkedtek hordónként 55 USD-ra. Az egyesült államokbeli olajvállalatok beruházásainak megnyirbálása és a globális olajkínálatban az első félévben bekövetkezett fennakadások számának hirtelen megnövekedése felhajtotta az árakat.[1] Az év vége felé az olajárakat jelentősen befolyásolta az OPEC kínálati stratégiája. A november 30-i döntést követően, hogy 2017 első felében (napi 1,2 millió hordós) csökkentést kényszerítsenek ki az OPEC-tagok között, emelkedett a Brent nyersolaj ára. A felfelé mozgást ugyancsak támogatta az OPEC és néhány nem OPEC-tag termelő közötti december 10-i, további (napi 0,6 millió hordós) termeléscsökkentésről szóló megállapodás.

2016-ban az olajon kívüli nyersanyagárak emelkedtek. Ugyanakkor az élelmiszer- és fémszektorokban a jegyzések ellenkező dinamikát mutattak. A mezőgazdasági nyersanyagok ára az időjáráshoz kötődően emelkedett az év első részében, és visszaesett a nyár folyamán a bőséges búza- és gabonatermés eredményeként. A fémárak az év első részében alacsony szinteken maradtak, mivel Kína a fémfogyasztást visszafogó környezetvédelmi irányelveket hirdetett meg. Ahogy a jövőbeli kereslet kilátásai javultak a kínai és egyesült államokbeli lehetséges új infrastrukturális beruházásokkal kapcsolatban, részben a fémárak is magukhoz tértek.

Összességében a lassan záródó kibocsátási rések a fejlett gazdaságokban, a bőséges tartalékkapacitások mérsékelt csökkenése több feltörekvő piacgazdaságban, továbbá az olaj és más nyersanyagok árai múltbeli eséseinek csökkenő hatásai enyhe felfelé irányuló nyomást gyakoroltak a globális inflációra 2016 második felében.

A növekedés folytatódott a jelentősebb gazdaságokban

Az Egyesült Államokban 2016-ban lassult a gazdasági konjunktúra. Az év első felének enyhe bővülését követően a reál-GDP-növekedés a második félévben megélénkült. A növekedést főként a fogyasztói kiadások, a foglalkoztatás növekedése és a háztartások megerősödött mérlegei vezérelték. A készletkiigazításból és a csökkenő energetikai beruházásokból fakadó, a növekedést az első félévben visszafogó hátráltató tényező az év vége felé kisebbedett, ami hozzájárult az erősebb konjunktúrához. Mindent egybevetve, a GDP-növekedés a 2015-ös 2,6%-ról 2016-ban 1,6%-ra mérséklődött. Az alapvető munkaerő-piaci lendület erőteljes maradt, és az év végére a munkanélküliségi ráta tovább csökkent 4,7%-ra, miközben fokozódott a bérnövekedés. Az infláció jóval a Egyesült Államok Szövetségi Nyíltpiaci Bizottságának (FOMC) célja alatt maradt. Összességében az éves fogyasztóiár-indexszel kifejezett infláció 2016-ban elérte a 2,1%-ot, míg (az élelmiszert és energiát nem tartalmazó) fogyasztóiár-indexszel mért maginfláció 2,2%-ra nőtt.

A monetáris politika 2016-ban erősen alkalmazkodó maradt. Decemberben egy, a pénzügyi piacok által széles körben előre látott intézkedéssel a FOMC úgy döntött, hogy 25 bázisponttal 0,5–0,75%-ra emeli a szövetségi alapok kamatcélkitűzésének tartományát. A 2016-os pénzügyi évben a fiskális politikai irányultság enyhén expanzív volt; a költségvetési hiány kissé, a GDP 3,2%-ára nőtt az egészségügyi kiadásokkal és a magasabb nettó kamatfizetésekkel kapcsolatos megnövekedett költés eredményeként.

Japánban 2016-ban szilárd növekedés következett be, amelyet segített az alkalmazkodó monetáris és fiskális politika, a könnyebb finanszírozási feltételek és a szigorodó munkaerőpiac. 2016-ban a reál-GDP-növekedés átlagosan enyhén, 1%-ra lassult az előző évi 1,2%-ról. A munkanélküliség 3,1%-ra csökkent, de a bérnövekedés mérsékelt maradt. A fogyasztói árakon számított éves infláció (CPI) 2016-ban negatívvá vált, és -0,1%-ot ért el, elsősorban a csökkenő globális nyersanyagárakat és az erősebb jent tükrözve. A Japán Nemzeti Bank által kívánatosnak tartott maginfláció – friss élelmiszert és energiát nem tartalmazó CPI – mértéke az előző évhez képest némileg csökkent, és 2016-ban 0,6% volt. Szeptemberben a Japán Nemzeti Bank mennyiségi és minőségi monetáris könnyítést vezetett be hozamgörbe­kontrollal. Ezenkívül elkötelezte magát a monetáris bázis bővítése mellett, amíg a megfigyelt inflációs ráta meg nem haladja az árstabilitási célkitűzését, és nem marad stabilan azon szint felett.

Az Egyesült Királyságban a gazdaság erőteljes maradt az ország EU-tagságáról szóló népszavazás kimenetelével kapcsolatos bizonytalanság ellenére. Előzetes becslések szerint 2016-ban a reál-GDP 2,0%-kal nőtt, elsősorban az erőteljes magánfogyasztás támogatásával.[2] A pénzügyi piacokon a népszavazás eredményére adott leginkább figyelemre méltó válasz az angol font meredek leértékelődése volt. Az infláció igen alacsony szintekről való élénkülése következett be. A monetáris politika 2016 folyamán alkalmazkodó maradt. Augusztusban a Bank of England Monetáris Politikai Bizottsága 25 bázisponttal 0,25%-ra csökkentette az irányadó kamatlábat, kiterjesztette eszközvásárlási programját, és elindított egy közép-, illetve hosszú távú finanszírozási rendszert a kamatláb gazdaságba történő begyűrűzésének támogatása érdekében. Novemberben a kormány új fiskális rendelkezést és célzott szakpolitikai intézkedéseket hirdetett meg – különösen a lakásügyek és az infrastrukturális beruházások területén – a gazdaság támogatására az átmeneti időszakban.

Kínában a növekedés az erőteljes fogyasztás és az infrastrukturális kiadások támogatásával stabilizálódott 2016-ban. 2016-ban az éves GDP-növekedés 6,7%-ot tett ki az előző év 6,9%-a után. A feldolgozóipari beruházások gyengék maradtak, de az ingatlanberuházások kissé nőttek. 2015-ös mélypontjáról fellendült az importkereslet, de gyengébb maradt, mint a múltban. A viszonylag mérsékelt külföldi kereslet nyomasztólag hatott az exportra, ami viszont negatív hatással volt az importra a feldolgozásra és reexportra behozott áruk kereskedelmén keresztül. A fogyasztói árakon számított éves infláció 2%-ra nőtt, míg a 2012 márciusa óta negatív tartományban tartózkodó termelői árakon számított éves infláció -1,4%-ra emelkedett.

Az euro effektív árfolyama lényegében stabil maradt

2016-ban az euro nomináleffektív árfolyama nagyjából stabil volt (lásd a 3. ábrát). Ugyanakkor bilaterális alapon az euro mozgott a többi főbb valuta némelyikével szemben. Az amerikai dollárral szemben az euro rendkívül stabil volt 2016 nagy részében, mivel a hozamok az Atlanti-óceán mindkét partján lényegében változatlanok maradtak, de az év vége felé gyengülést mutatott. Az euro japán jennel szembeni gyengülését részben ellensúlyozta az angol fonttal szembeni felértékelődés.

3. ábra:

Euroárfolyam

(napi adatok)

Forrás: EKB
Megjegyzés: Nomináleffektív árfolyam 38 főbb kereskedelmi partnerrel szemben.

Jelenleg a dán korona az egyetlen valuta az ERM-II európai árfolyamrendszerben. A dán koronát az ERM-II-beli középárfolyama közelében jegyezték, miközben a Danmarks Nationalbank 2016 januárjában megemelte irányadó kamatlábát, és nettó alapon külföldi valutát vásárolt dán koronáért 2016-ban. A Česká národní banka folytatta külföldi valuták vásárlását összhangban azzal a kötelezettségével, hogy beavatkozik a devizapiacokon, megakadályozva a cseh korona árfolyamának egy bizonyos szintet meghaladó felértékelődését. Hasonlóképpen a Hrvatska narodna banka is folytatta az intervenciókat a devizapiacokon az irányított lebegő árfolyamrendszerének megfelelően. Megmaradt a bolgár leva euróhoz rögzítettsége. Az euro ugyancsak lényegében stabil maradt a svájci frankkal, valamint a magyar forinttal és a román lejjel szemben, miközben felértékelődött a svéd koronával, továbbá – kisebb mértékben – a lengyel zlotyval szemben.

Pénzügyi folyamatok

Az euroövezeti pénzügyi piacokat 2016-ban is nagy mértékben az EKB által végrehajtott további monetáris politikai alkalmazkodás irányította. Az első három negyedévben ez hozzájárult az euroövezeti államkötvényhozamok fokozatos csökkenéséhez. Ugyanakkor globális tényezők eredményeként az év vége felé az euroövezeti államkötvényhozamok behozták a 2016-ban korábban regisztrált csökkenés egy részét. Történelmi mélypontokat elérve tovább csökkentek a pénzpiaci kamatlábak és a külső finanszírozás költsége a nem pénzügyi vállalatok részére. A nem pénzügyi vállalatok és a háztartások további javulásokat tapasztaltak finanszírozási feltételeikben.

Az euroövezeti pénzpiaci kamatlábak csökkentek

Főként az EKB további monetáris politikai lazítása következtében 2016-ban tovább csökkentek a pénzpiaci kamatlábak.

A lazító intézkedések részletesebb ismertetését a 2.1 szakasz tartalmazza. A betéti rendelkezésre állás kamatlábának csökkentése gyorsan és maradéktalanul átgyűrűzött az EONIA-ba, amely ezt követően -35 bázispont körül stabilizálódott (lásd a 4. ábrát). Historikus mintájának megfelelően az EONIA átmenetileg emelkedett a hónapok végén, de ezek az emelkedések nem voltak annyira hangsúlyozottak, mint a 2015 elején megfigyeltek, mielőtt a többletlikviditás meredeken növekedni kezdett az eszközvásárlási program (EVP) végrehajtásával.

4. ábra:

Pénzpiaci kamatlábak és többletlikviditás

(milliárd EUR; százalék/év; napi adatok)

Források: EKB és Bloomberg.
Megjegyzés: A legutolsó adatok 2016. december 30-ra vonatkoznak.

A három és a hat hónapos EURIBOR negatív tartományba tovább csökkent. Az EURIBOR kamatlábak csökkenése a monetáris politika további lazítását követte, a többletlikviditás emelkedő trendjéből eredő némi további lefelé irányuló nyomással. A többletlikviditásnak az év folyamán bekövetkezett több mint 500 milliárd EUR-s növekedése elsősorban az EVP alapján történő vásárlásoknak, valamint – kisebb mértékben – a célzott hosszabb lejáratú refinanszírozási műveletek új sorozatának (CHLRM-II) volt köszönhető. Az év végére a többletlikviditás elérte az 1200 milliárd EUR-t (lásd a 4. ábrát).

A fedezett pénzpiacon a visszavásárlási megállapodások (repo) kamatlábai ugyancsak tovább mérséklődtek, ami mögött az EKB irányadó kamatainak csökkentései, a bőséges likviditás és a kiváló minőségű biztosíték keresése állt. A néhány euro­övezeti ország által kibocsátott biztosítékokra jegyzett repokamatlábak az év nagy részében a betéti rendelkezésre állás kamatlábának szintje alatt voltak, tükrözve a nagyon likvid fedezetek iránti igényt.

Az euro pénzpiaci határidős kamatlábak mélypontra estek az EU-tagságról szóló június végi egyesült királyságbeli népszavazás után, az EKB további monetáris politikai lazítására vonatkozó megnövekedett piaci várakozások közepette. Az év végére viszont a határidős kamatlábak irányt váltottak, ahogy az irányadó kamatláb további csökkentésére vonatkozó piaci várakozások mérséklődtek és az EONIA határidős görbe meredekebbé vált. A görbe meredekebbé válása az euroövezeti szuverén kötvények hozamának emelkedésével együtt a globális hosszabb távú hozamok alakulását tükrözte, amely az Egyesült Államokban volt a legkifejezettebb.

Az év vége felé emelkedtek az euroövezeti államkötvényhozamok

Az euroövezeti államkötvényhozamok 2016-ban összességében alacsonyabbak voltak, mint 2015-ben, tükrözve az EKB euroövezeti államkötvény-vásárlásaiból adódó folyamatos támogatást és más monetáris politikai intézkedéseket. Globális folyamatok következtében a hozamok mind az euroövezetben, mind az Egyesült Államokban jelentős kiigazításon mentek keresztül (lásd az 5. ábrát). A globális növekedési kilátásokkal kapcsolatos év eleji megnövekedett bizonytalanság a kockázatmentes kamatlábak erős csökkenését eredményezte. Az egyesült királyságbeli népszavazás kimenetele még inkább lenyomta a hozamokat, mielőtt optimistább globális kilátások és az amerikai elnökválasztás eredménye hozamnövekedéshez vezetett mind az euroövezetben, mind az Egyesült Államokban. Összességében az euroövezeti GDP-vel súlyozott átlagos tízéves szuverén kötvényhozamok 2016-ban mintegy 30 bázisponttal csökkentek, és az év végén 0,9% körül álltak. Az euroövezeten belüli államkötvényszpredek alakulása viszonylag visszafogott volt, de némi heterogenitás mutatkozott az egyes országok között.

5. ábra:

Tízéves szuverén kötvényhozamok

(százalék/év; napi adatok)

Források: Bloomberg, Thomson Reuters és az EKB számításai.
Megjegyzések: Az euroövezeti adatok a szuverén kötvényhozamok tízéves, GDP-vel súlyozott átlagára vonatkoznak. A legutolsó megfigyelés 2016. december 30-ára vonatkozik.

Az euroövezeti részvényárfolyamok átmeneti csökkenések után lényegében változatlanok voltak

2016 a globális részvénypiacok jelentős esésével kezdődött, mivel a Kínában zajló folyamatok globális növekedési aggodalmakat váltottak ki (lásd a 6. ábrát). Az aggodalmak mérséklődésével a részvénypiacok április tájékán visszatértek az év elején látott szintekre. Hasonló minta volt megfigyelhető az egyesült királyságbeli népszavazás körüli időszakban, amikor a népszavazást utáni napok meredek csökkenése a következő hónapokban megfordult. Az év második felében az euro­övezeti részvénypiac a megjavult kilátások következtében határozottan növekedett. Az év folyamán bekövetkezett viszonylag nagy mozgások ellenére az euro­övezeti részvénypiac lényegében változatlan maradt, miközben az általános EURO STOXX index mintegy 1%-kal nőtt. Az átfogó index kis növekedése eltakarta a bankrészvények csökkenését, amelyekre – többek között – negatívan hatott a bankok nem teljesítő hiteleinek állománya és a továbbra is alacsony jövedelmezőség.

6. ábra:

Tőzsdeindexek az euroövezetben és az Egyesült Államokban

(index: 2016. január 1. = 100; napi adatok)

Forrás: Thomson Reuters.
Megjegyzések: Az EURO STOXX index az euroövezetre; az S&P 500 az Egyesült Államokra vonatkozik. Az indexek 100-ra normálva 2016. január 1-jén.

A legutolsó megfigyelés 2016. december 30-ára vonatkozik.

A részvények az Egyesült Államokban is hasonló mintát követtek az év során, de összességében jobban teljesítettek, és közel 10%-os növekedést értek el 2016-ban. 2016 decemberében a jelentősebb részvényindexek az Egyesült Államokban új rekordot értek el.

A nem pénzügyi vállalatok számára előnyös volt a külső finanszírozás alacsonyabb költsége

A 2016-ban hozott monetáris politikai intézkedések is továbbítódtak a nem pénzügyi vállalatok (NPV-k) külső finanszírozásának teljes névleges költségébe, amely 2016 nyarán történelmi mélypontot ért el (lásd a 7. ábrát). Különösen a betéti rendelkezésre állás negatív kamatlábai és a márciusban meghirdetett új CHLRM-II műveletek segítették az NPV-k részére nyújtott bankhitelek költségének további csökkentését. Az euroövezetben alapított nem bank vállalatok által kibocsátott befektetési minőségű, euróban denominált kötvények vásárlásainak bevezetése az EVP más elemeivel együtt jóval az előző évben regisztrált szintek, valamint a banki hitelkamatlábak alá nyomta a piaci alapú adósság költségét. Ugyanakkor mivel a részvénykockázati prémium magasan maradt, a saját tőke költsége 2016-ban csak kis mértékben csökkent. A monetáris politikai alkalmazkodás magas szintje hozzájárult a külső finanszírozás költségének, valamint a külső finanszírozási költségek euroövezeti országok közötti és különböző méretű cégek közötti különbözőségének csökkentéséhez.

7. ábra:

A nem pénzügyi vállalatok külső finanszírozásának teljes névleges költsége az euroövezetben

(százalék/év; háromhavi mozgó átlagok)

Források: EKB, Merrill Lynch, Thomson Reuters és az EKB számításai.
Megjegyzések: A nem pénzügyi vállalatok finanszírozásának teljes költségét a bankok által adott kölcsönök költsége, a piaci alapú adósság költsége és a saját tőke költsége súlyozott átlagaként számítják ki az euroövezeti számlákból származtatott állományaik alapján. A saját tőke költségét egy háromszakaszos osztalékdiszkont-modellel mérik a Datastream nem pénzügyi részvényindexből származó információk felhasználásával. A legutolsó megfigyelés 2016 decemberére vonatkozik.

A külső forrásbevonás 2016-ban stabilizálódott

2016 első három negyedévében az NPV-k külső forrásbevonása a 2015-ben megfigyelt átlagos szint közelében stabilizálódott (lásd a 8. ábrát). Hosszabb időtávot tekintve az NPV-k külső forrásbevonásának helyreállását a 2014 első negyedévében elért mélypontokról továbbra is az alábbi tényezők támogatják: (i) a finanszírozási költségek további csökkenése; (ii) a hitelkorlátok enyhülése; (iii) a gazdasági konjunktúra folytatódó bővülése; valamint (iv) erőteljesebb egyesülési és felvásárlási tevékenység. Ráadásul az EKB alkalmazkodó monetáris politikája is hozzájárult a kedvező feltételek megteremtéséhez, hogy az NPV-k piaci alapú finanszírozáshoz juthassanak. Különösen az EVP vállalati kötvényekre való 2016. júniusi kiterjesztése támogatta a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátását az év folyamán. A megjavult hitelfeltételek[3] és az alacsonyabb kamatlábak következtében enyhén emelkedett a banki alapú finanszírozás NPV-k általi igénybe vétele, miközben a nem MPI-ktől és a külföldtől kapott hitelek jelentősen csökkentek az év során. Továbbra is a tőzsdén nem jegyzett részvények és egyéb részesedések alkották az NPV-k külső forrásbevonásának legnagyobb összetevőjét, amit támogattak a magas visszatartott nyereségek. A tőzsdei részvények kibocsátását visszafogta a saját tőke viszonylag magas költsége. Ezenkívül az NPV-k külső finanszírozáshoz jutásának általános javulása mérsékelte a kereskedelmi hitelek és a vállalatközi hitelezés dinamikáját.

8. ábra:

Nem pénzügyi vállalatok nettó külső forrásbevonása az euroövezetben

(éves állományváltozások; milliárd EUR)

Források: Eurostat és EKB.
Megjegyzések: Az „egyéb hitelek” közé tartoznak a nem MPI-ktől (egyéb pénzügyi közvetítők, biztosítótársaságok és nyugdíjalapok) és a külföldtől származó hitelek. Az MPI-hitelek és nem MPI-hitelek hitelértékesítésekkel és értékpapírosításokkal kiigazítva. Az „egyéb” az összes és az ábrán felsorolt eszközök különbsége. Ide tartoznak a vállalatközi hitelek és a kereskedelmi hitelek. A legutolsó megfigyelés 2016 harmadik negyedévére vonatkozik.

Gyorsult a háztartások nettó vagyonának növekedése

2016 első három negyedévében a háztartások nettó vagyona fokozódó ütemben tovább nőtt (lásd a 9. ábrát). Különösen a folyamatos lakásár-emelkedések eredményeztek jelentős tőkenyereségeket a háztartások ingatlaneszköz-állományain. 2016-ban a részvényárfolyamok emelkedése a háztartások pénzügyieszköz-állományai értékének növekedéséhez vezetett, és pozitívan járult hozzá a nettó vagyon növekedéséhez.

9. ábra:

A háztartások nettó vagyonának alakulása

(éves állományváltozások; a bruttó rendelkezésre álló jövedelem százaléka)

Források: Eurostat és EKB.
Megjegyzések: A nem pénzügyi eszközökre vonatkozó adatok az EKB becslései. A legutolsó megfigyelés 2016 harmadik negyedévére vonatkozik.

1) E tétel tartalma: nettó megtakarítás, kapott nettó tőketranszferek, valamint a nem pénzügyi és a pénzügyi számlák közötti eltérés.
2) Főként tulajdonlásból származó nyereségek és veszteségek részvényeken és egyéb részesedéseken.
3) Főként tulajdonlásból származó nyereségek és veszteségek ingatlanon (földbirtokot is beleértve).

A hitelfelvétel költsége az euroövezeti háztartások számára az addigi legalacsonyabb szintet érte el, de országonként és lejáratonként továbbra is eltérő volt, és a hosszú lejáratú hitelek költsége jobban csökkent, mint a rövid lejáratúaké. 2016-ban folytatódott a háztartási szektor banki hitelfelvételének helyreállása.

1. keretes írás Az alacsony kamatlábak hatása a bankokra és a pénzügyi stabilitásra

A 2016 folyamán megfigyelt alacsony kamatlábakat globális és euroövezet-specifikus tényezők eredményezték. Jellegét tekintve e tényezők némelyike hosszú távú volt, és olyan strukturális elmozdulásokhoz kötődött, mint a folyamatban levő demográfiai trendek és az alacsonyabb termelékenységnövekedés, míg mások a pénzügyi válságot követő tőkeáttétel-csökkentéssel, valamint a tervezett megtakarításoknak a tervezett beruházásokkal és fogyasztási kiadásokkal szembeni többletével voltak kapcsolatban. Az EKB alkalmazkodó monetáris politikája, amelynek elsődleges célja az árstabilitás megőrzése, volt az egyik tényező ebben a környezetben. Az euro­övezet nominális növekedésének támogatásával az EKB monetáris politikájának szándéka e cél elérése, aminek végső fokon emelkedő kamatlábakhoz kell vezetnie, ahogy a fellendülés erősödik.

Az euroövezeti banki hitelezési felmérés alátámasztja, hogy az EKB eszközvásárlási programja, a célzott hosszabb lejáratú refinanszírozási műveletek (CHLRM-ek) és a betéti rendelkezésre állás negatív kamatlába 2016-ban hozzájárult a kedvezőbb hitelezési feltételekhez, ami a hitelezés élénküléséhez vezetett.[4] E pozitív elemek mentén az alacsony kamatlábakkal jellemzett környezet is nyomást gyakorolt a pénzügyi intézményekre.[5] Az EKB az Európai Rendszerkockázati Testülettel együtt azonosította a bankokat, biztosítókat és nyugdíjalapokat fenyegető kockázatokat, amelyek üzleti modelljeik fenntarthatóságával és a kockázatvállalással kapcsolatosak. Lehet, hogy e kockázatok némelyikét specifikus makro- és mikroprudenciális intézkedésekkel le kell küzdeni.[6]

Alacsony kamatlábak hosszan tartó időszaka, különösen, ha azt gyenge gazdasági növekedés kíséri, feszültségeket okozhat az olyan intézmények jövedelmezőségében és fizetőképességében, amelyek hosszú távon garantált hozamokat kínálnak. A bankrendszeren kívül az alacsony kamatlábak életképtelenné tehetik a biztosítók és a nyugdíjalapok hagyományos garantált hozamú termékeit. Bizonyítékok azt mutatják, hogy a biztosítási és a nyugdíjszektor már elmozdulóban van a garantált hozamútól a befektetési egységekhez kötött üzleti modellek felé a hosszú távú garantált kötelezettségek csökkentése érdekében. Ennek eredményeképpen a pénzügyi szektor mérsékli a hosszabb lejáratú hozamgaranciák nyújtását. Ezenkívül az alacsony kamatlábakkal jellemzett környezet hozzájárulhat a bankok nettó kamatjövedelmének eséséhez is, különösen a nettó kamat­marzsok csökkentésén keresztül, mivel a betéti kamatlábakat lenyomhatja egy effektív alsó korlát, továbbá e környezet mérsékelheti a jövedelmezőséget. Miközben a nettó kamatjövedelem a domináns jövedelemforrás a legtöbb bank számára, egyéb tényezők, úgymint a díjakból és jutalékokból származó bevétel vagy a bankok közötti relatív költséghatékonyság, szintén alakítják a bankok jövedelmezőségét.

A haszonkulcsok helyreállítására törekedve a pénzügyi intézmények alternatív jövedelemforrásokat is megcsapolnak, és fokozatosan átalakítják üzleti modelljeiket. A teljes jövedelmen belül a díjakból és jutalékokból származó bevétel alacsonyabb a hitelezésre szakosodott bankoknál, és magasabb a letéti szolgáltatásokat kínálók esetében.[7] Nevezetesen, a legújabb bizonyítékok arra utalnak, hogy néhány bank fokozta díj- és jutaléktermelő tevékenységeit. Az utóbbi években a hitelezők számára fontos jövedelemforrást jelentettek a jelzáloghoz kapcsolódó előtörlesztésekből és újratárgyalásokból származó díjak. A hitelfelvevők számára előnyösek voltak a fokozatosan csökkenő hosszú távú kamatlábak, különösen azokban az országokban, ahol a rögzített kamatlábú jelzáloghitelek vannak túlsúlyban. Az előtörlesztési és újratárgyalási díjakból származó bevétel a jövőben valószínűleg kisebb szerepet fog játszani, mivel e díjak csak egyszer, az újratárgyalás idején merülnek fel. Így a bankok üzleti modelljeinek és költséghatékonyságának további kiigazítása szükséges, hogy nyereségesek maradjanak. Valóban, a bankok olyan költségcsökkentő intézkedéseket is fontolóra vettek, mint az átszervezés, létszámcsökkentés, fiókbezárás és a folyamatok digitalizálása, de a költséghatékonyság javításában az előrelépés az országok és intézmények között továbbra is egyenetlen.[8]

A csökkenő kamatjövedelem az alacsony kamatlábakkal jellemzett környezetben, valamint a jövedelmezőség javulásában elért korlátozott előrelépés növeli a pénzügyi intézmények széles körű kockázatvállalásának lehetőségét, különösen azon intézmények esetén, ahol a nettó kamatjövedelem a bevétel túlnyomó részét adta a múltban. A kockázatosabb eszközosztályokba vagy hosszabb futamidejű eszközökbe történő befektetések az illikvid pénzügyi eszközöknek való nagyobb kitettség kockázatát hordozhatják, ami megnövekedett átértékelési kockázatoknak teszi ki a pénzügyi intézményeket, és növeli a fertőzés kockázatát.

Bankfelügyeleti és makroprudenciális hatóság minőségében az EKB szoros figyelemmel kíséri a pénzügyi intézmények üzletimodell-kiigazításait, tekintettel a mandátumára, hogy biztosítsa az európai bankfelügyelet által lefedett országokban a pénzügyi stabilitást. Ebben az összefüggésben az EKB felügyeleti intézkedéseket tehet és makroprudenciális politikákat hajthat végre a bankszektor számára, hogy biztosítsa a pénzügyi stabilitást, amely továbbra is előfeltétele a gazdasági fellendülés stabil alapokra helyezésének a rendszerszintű kockázatok visszatartásával.

Széles alapokon nyugvó fellendülés

Az euroövezetben 2013 elején kezdődött, belföldi kereslet által vezérelt gazdasági fellendülés 2016-ban is folytatódott. A gazdasági konjunktúrát meghatározó tényezőket vizsgálva úgy tűnik, hogy a növekedés jelenlegi lendülete egyre rugalmasabbá válik (további részletekért lásd a 2. keretes írást). Ugyanakkor az euroövezet konjunktúráját visszafogja a külföldi kereslet még mindig mérsékelt növekedése a fokozott globális bizonytalanság közepette. Így az átlagos éves növekedés 2016-ban 1,7% volt (lásd a 10. ábrát). Ez csak kissé marad el a 2015-ben regisztrált 2,0%-tól, amelyet a különösen erőteljes írországi GDP-növekedés támogatott. A magánfogyasztás – ismét a rendelkezésre álló jövedelem emelkedésének köszönhetően – a 2015. évihez hasonló ütemben nőtt, miközben a beruházások az építőipari szektor fellendülése ellenére az előző évihez képest kissé lassúbb ütemben bővültek. Ugyanakkor az állami fogyasztás 2016-ban erőteljesebben nőtt, és így pozitívan járult hozzá a gazdasági növekedéshez (lásd az 1. fejezet 1.6 szakaszát). A gazdasági fellendülés az euroövezeti országok viszonylag széles körére terjedt ki.

10. ábra:

Az euroövezet reál-GDP-je

(százalékos változások az előző évhez képest; hozzájárulások százalékpontban az előző évhez képest)

Források: Eurostat és az EKB számításai.
Megjegyzés: A 2016. negyedik negyedévi éves GDP-növekedés az előzetes gyorsbecslésből származik.

Folytatódott az euroövezet gazdaságának bővülése

Az EKB nagyon alkalmazkodó monetáris politikai irányultsága továbbra is kihatott a reálgazdaságra, és támogatta a belföldi keresletet. A vállalati jövedelmezőség javulása és a nagyon kedvező finanszírozási feltételek még inkább előmozdították a beruházások fellendülését. Ezenkívül a foglalkoztatás tartós növekedése, amelyhez hozzájárultak a múltbeli szerkezeti reformok is, továbbra is támogatta a fellendülést. Az olajárak még mindig viszonylag alacsony szintje újabb lökést adott a növekedésnek 2016-ban. Eközben az állami és a magánszektor eladósodottsága, amely néhány országban magas szinten maradt, valamint az ezzel kapcsolatos tőkeáttétel-csökkentési igények mérsékelték a belföldi keresletet. Ráadásul a szerkezeti reformok végrehajtásának lassú haladása továbbra is hátráltatta a növekedést.

2016-ban tovább erősödött az euroövezeti magánfogyasztás, és éves átlagos növekedési üteme – lényegében hasonlóan az előző évihez – 2.0% körül volt. A magánfogyasztás növekedését vezérlő legfontosabb tényezők közé tartozott az alacsony olajár (különösen az év elején), továbbá az euroövezeti munkaerőpiacokon bekövetkezett javulások és ebből következően a munkából származó jövedelem emelkedése. Ebben a vonatkozásban főként a munkahelyek számának növekedése, nem pedig a magasabb bérek járultak hozzá a teljes névleges munkajövedelem-növekedéshez 2016-ban. Az alacsony kamatlábak továbbra is támogatták a magánfogyasztást, mivel a hitelfelvétel olcsóbbá, a megtakarítás pedig kevésbé jövedelmezővé vált. Ezenkívül, bár az euroövezeti háztartások nettó kamatjövedelme kis mértékben csökkent 2016-ban, az alacsonyabb kamatlábak főként a nettó megtakarítóktól osztották el újra az erőforrásokat a nettó hitelfelvevőknek, akiknek jellemzően nagyobb a fogyasztási hajlama, mint a nettó megtakarítóknak.[9]

Az EKB utóbbi években végrehajtott monetáris politikai intézkedései, ideértve a vállalati szektorra vonatkozóan 2016 márciusában meghirdetett vásárlási programot, ösztönözték a keresletet, és így elősegítették a beruházásokat. Ennek eredményeként a beruházások 2016-ban is lényegesen hozzájárultak a növekedéshez, tükrözve a cégek nyereségének javulását, a kevésbé korlátozott keresletet és az emelkedő kapacitáskihasználást. Ezenkívül a monetáris politikai intézkedések erősítették az üzleti bizalmat, csökkentették a cégek nettó kamatfizetéseit, valamint könnyítették a pénzügyi feltételeket, ideértve a kis- és középvállalkozásokét, tovább erősítve ezzel az üzleti beruházásokat. Különösen a szállítóeszközökbe történő beruházások járultak hozzá az üzleti beruházások fellendüléséhez. Mindazonáltal néhány tényező – úgymint az euroövezeti hosszú távú növekedési várakozások tartós mérséklődése, a cégek magas eladósodottságával kapcsolatos folyamatban levő vállalati mérlegkiigazítások és a gyengébb világkereskedelem – hátráltathatta a cégek beruházási tevékenységeit.

Jóllehet alacsony szintekről, de az építési beruházások is javultak az euroövezeti lakáspiacok fellendülése mentén. Utóbbi magasabb keresletet tükrözött, amelyet viszont a reáljövedelem növekedése támogatott, továbbá a monetáris politikai intézkedések következtében kedvezőbb jelzálogkamatlábak és hitelezési feltételek, valamint néhány országban a fiskális ösztönzők. Ezenkívül a háztartási beruházások alternatív formáinak hozamai alacsonyak maradtak, további ösztönzőket szolgáltatva a lakásberuházások számára. A lakáspiac fellendülése széles körben kiterjedt az euroövezet országaira.

2016-ban a gazdasági növekedés dinamikáját továbbra is mérsékelte a gyenge külső környezet, amely több mint ellensúlyozta az euro 2014–2015-ös jelentős leértékelődésének késleltetett hatásait (lásd az 1. fejezet 1.1 szakaszát). 2016-ban az euro­övezet Egyesült Államokba, Ázsiába (kivéve Kínát) és a feltörekvő piacgazdaságokba irányuló exportja mérsékelt maradt. Ugyanakkor európai és kínai kereskedelmi partnerek ellenálltak e hátráltató tényezőknek, és növekvő mértékben járultak hozzá az euroövezet exportjához. 2016-ban erősödött az euroövezeten belüli kereskedelem, és tükrözte a belföldi kereslet alapul szolgáló lendületét.

Ágazati szempontból a kibocsátás növekedése 2016-ban széles alapokon nyugodott (lásd a 11. ábrát). A teljes bruttó hozzáadott érték, amely 2015 második negyedévében meghaladta a válság előtti 2008. első negyedévi csúcsot, átlagosan mintegy 1,7%-kal nőtt 2016-ban. A hozzáadott érték növekedése az (építőipart nem tartalmazó) iparban körülbelül 1,6%-ra lassult 2016-ban, miközben a szolgáltatási szektor 1,8%-kal bővült, amely valamivel magasabb volt, mint 2015-ben. Ugyanakkor a hozzáadott érték az építőiparban, jóllehet messze elmaradva a válság előtti szintjétől, de lendületet vett, és mintegy 2,0%-kal nőtt, amely 2006 óta a legmagasabb növekedési ráta. Ez megerősíti, hogy az építőipari szektor folyamatai egyre pozitívabbá válnak a zsugorodás vagy lassú növekedés 2008-ban kezdődött elhúzódó időszakát követően.

11. ábra:

Az euroövezet reál bruttó hozzáadott értéke gazdasági tevékenységenként

(index: 2010. I. n.év = 100)

Források: Eurostat és az EKB számításai.

Tovább nőtt a foglalkoztatás az euroövezetben

2016-ban folytatódott a munkaerőpiacok felépülése (lásd a 12. ábrát). 2016 harmadik negyedévére az euro­övezetben foglalkoztatottak száma 1,2%-kal haladta meg 2015 hasonló időszakának szintjét, és több mint 3%-kal a legutolsó, 2013. második negyedévi mélypontot. Ugyanakkor a foglalkoztatás 0,5%-kal a válság előtti, 2008 első negyedévében mért csúcsa alatt maradt. A szektoronkénti bontást vizsgálva, a foglalkoztatás főként a szolgáltatási szektorban, valamint – kisebb mértékben – az építőipart nem tartalmazó iparban nőtt, miközben a foglalkoztatás az építőiparban nagyjából stabil maradt.

12. ábra:

Munkaerő-piaci mutatók

(növekedési ráta az előző negyedévhez képest, a munkaerő százalékában; szezonálisan kiigazítva)

Forrás: Eurostat.

2016 első három negyedévében az összes ledolgozott órák száma a foglalkoztatottak számához hasonló ütemben emelkedett. Az alkalmazottankénti éves termelékenységnövekedés alacsony maradt, és 2016 első három negyedévében negyedévenként átlagosan 0,4% körül volt, szemben a 2015-ös évi 1,0%-os növekedéssel (ugyanakkor ezt erősítette az írországi GDP-revízió).

2016-ban tovább csökkent a munkanélküliségi ráta, és decemberben 9,6%-ot tett ki, amely 2009 közepe óta a legalacsonyabb szint volt. A munkanélküliség 2013 második felében kezdődött csökkenése megoszlott a nemek és a korcsoportok között. 2016 egészében a munkanélküliségi ráta átlagosan 10,0%-ot tett ki, szemben a 2015. évi 10,9%-os és a 2014. évi 11,6%-os rátával. Ugyanakkor a munkaerő-piaci pangás átfogóbb mutatói magasak maradtak.

2. keretes írás A folyamatos fellendülést fenntartó tényezők

A megnövekedett globális bizonytalanság ellenére 2016-ban folytatódott az euroövezet gazdasági növekedése. A GDP 2013 második negyedéve óta tartó fellendülését nagymértékben támogatta a magánfogyasztás növekedése. A foglalkoztatás erőteljes emelkedése elősegítette a rendelkezésre álló reáljövedelem folyamatos növekedését, amely támogatta mind a robusztus fogyasztási dinamikát, mind a háztartások folyamatban levő hitelállomány-leépítését. E tényezők a növekedési lendület némi rugalmasságára utalnak. Ezenkívül az euroövezeti gazdasági növekedés mozgatórugóinak szélesedése, amit ösztönöz az EKB nagyon alkalmazkodó monetáris politikai irányultsága, szintén a fellendülés fenntarthatóságát jelzi.

A 2013 második negyedéve óta bekövetkezett kumulált euroövezeti GDP-növekedés csaknem felét a fogyasztás hozzájárulása magyarázza (lásd az A) ábra bal paneljét).[10] Bizonyos mértékig ez normálisnak tekinthető, hiszen a fogyasztás a legnagyobb kiadási összetevő (az euroövezetben a GDP mintegy 55%-a). Mindazonáltal ez teljesen ellentétben áll a 2009–2011-es kilábalással, amikor a kumulált GDP-növekedésnek csak 11%-át magyarázta a fogyasztás (lásd az A) ábra jobb paneljét). A jelenlegi fellendülés az előzőnél sokkal kevésbé támaszkodik a nettó exportra, de ugyanakkor fokozatosabbnak és tartósabbnak is bizonyult.

A) ábra:

Hozzájárulások a GDP-hez

(kumulált százalékpontok)

Források: Eurostat és az EKB számításai.

A folyamatban levő fellendülés fenntarthatósága mögötti egyik kulcsfontosságú tényező a bruttó rendelkezésre álló jövedelem növekedésének összetételével függ össze, amely a mostani ciklikus fellendülésben jelentősen eltér a 2009 harmadik negyedéve és 2011 harmadik negyedéve közötti időszakban megfigyelttől (lásd a B) ábrát). A jelenlegi fellendülés során a rendelkezésre álló jövedelem növekedését viszonylag erőteljes munkahelyteremtés támogatja. Ezzel szemben az előző fellendüléskor a rendelkezésre álló jövedelem növekedése csaknem teljes mértékben a béremelkedésen alapult, miközben a foglalkoztatás ténylegesen csökkent. Ezenkívül, miközben a névleges jövedelemnövekedés egy részét erodálta az infláció, ez most sokkal kisebb mértékben történt meg, mint az előző fellendülés idején, mivel a 2014 második fele óta tartó olajárcsökkenések nem várt előnnyel jártak a háztartások számára a reál vásárlóerejüket illetően.

B) ábra:

Hozzájárulások a rendelkezésre álló reáljövedelemhez

(kumulált százalékpontok)

Források: Eurostat és az EKB számításai.

A közgazdasági elmélet szerint a háztartások fogyasztásának erőteljesebben kellene reagálnia a foglalkoztatás növekedésére, mint a reálbér-emelkedésekre, különösen azért, mert az előbbi folytonosabb, mint az utóbbi.[11] Ezért manapság a foglalkoztatás növekedése az állandó jövedelem nagyobb emelkedését jelezheti, mint a bérek hasonló növekedése. Ez segít megmagyarázni, hogy a fogyasztók miért reagálnak erősebben a folyamatban levő foglalkoztatásnövekedés ingadozásaira, mint a folyó bérnövekedés ingadozásaira.[12] Ezenkívül mikroökonómiai bizonyítékok arra utalnak, hogy a munkanélküli vagy inaktív emberek fogyasztási hajlama magasabb a foglalkoztatottakénál.[13] Mivel az aggregált munkajövedelemnek a foglalkoztatás ingadozásai miatti növekedései nagy mértékben az inaktívak vagy a munkanélküliek között koncentrálódnak, ez is segít megmagyarázni, hogy összességében a fogyasztásnak a foglalkoztatás ingadozásaira adott egyidejű válasza miért számottevőbb, mint a bérnövekedés ingadozásaira adott válasz. Ezért a foglalkoztatásnak a rendelkezésre álló reáljövedelemhez való erőteljesebb hozzájárulása a jelenlegi fellendülés idején összhangban van az erőteljesebb fogyasztásnövekedéssel.

Az alacsonyabb energiaárak ugyancsak hozzájárultak a fogyasztás erőteljes növekedéséhez a folyamatban levő fellendülés során. Az olajárak 2014 második fele óta tartó általános csökkenése nem várt előnnyel járt a háztartások számára a reál vásárlóerejüket illetően, amely egyaránt hozzájárult a fogyasztás folyamatos növekedéséhez és a háztartások megtakarítási rátájának szerény emelkedéséhez. Mindazonáltal a fogyasztásnövekedés alacsonyabb olajárak általi támogatása kezd gyengülni, mivel jelenleg a nem várt haszon elköltése zajlik. Történelmi perspektívából szemlélve a fogyasztás jellemzően késéssel reagál az olajárak változásaira. Az utóbbi időben viszont a fogyasztás gyorsabban reagált az olajárcsökkenésre, mint a korábbi olajáresések idején, amint azt a háztartások megtakarítási rátájának a nem várt nyereségre való mérsékelt reakciója igazolja (lásd a C) ábrát).

C) ábra:

Megtakarítási ráta és olajárak

(euro és százalék)

Források: Bloomberg Finance L.P., Eurostat és az EKB számításai.

D) ábra:

A háztartások eladósodottsága és fogyasztása

(százalékpont és százalék; változások az előző év hasonló időszakához képest negyedéves adatok alapján)

Források: Eurostat és az EKB számításai.
Megjegyzés: A háztartások eladósodottsága: a háztartásoknak nyújtott hitelek aránya a háztartások bruttó névleges rendelkezésre álló jövedelméhez képest.

Egy másik tényező, amely hozzájárul a folyamatban levő fellendülés fenntarthatóságához, azzal a ténnyel van kapcsolatban, hogy a jelenlegi fogyasztás által vezérelt növekedést nem ösztönzi a háztartások eladósodottságának (a háztartásoknak nyújtott hitelek aránya a háztartások bruttó névleges rendelkezésre álló jövedelméhez képest) növekedése. A válságot megelőző időszakkal ellentétben az euroövezeti fogyasztásnövekedés a háztartások eladósodottságának fokozatos csökkenésével párosult (lásd a D) ábrát). Ez kihangsúlyozza a fogyasztásvezérelt gazdasági fellendülés fenntarthatóságát és rugalmasságát.

Nagyban fogyasztásvezérelt jellege mellett a gazdasági fellendülés alapjai egyre inkább kiszélesednek, amint az EKB igen alkalmazkodó monetáris politikai irányultsága által ösztönzött belföldi beruházásoktól érkező támogatás fokozatosan erősödik. A bruttó állótőke-felhalmozás dinamikája a kumulált GDP-növekedés közel egy harmadához járult hozzá a 2013 második negyedéve és 2016 harmadik negyedéve közötti időszakban.

Ugyanakkor az exportnövekedés 2016-ban mérséklődött, mivel a külföldi kereslet a megnövekedett globális bizonytalanság közepette mérsékelt maradt, miközben az euro múltbeli leértékelődésének pozitív hatásai lassan elfogytak. A gazdasági konjunktúrának a viszonylag alacsony olajárakból és az euro 2014–2015-ben bekövetkezett leértékelődéséből eredő általános támogatása 2016-ban lecsökkent az euro nagyjából stabil effektív árfolyamával összefüggésben. Mindazonáltal, tekintettel egy valamivel erősebb globális fellendülés jeleire, az euroövezeten kívüli export várhatóan lendületet vesz, összhangban a külföldi kereslet erősödésével, és így hozzájárul a gazdaság bővülésének erőteljességéhez.

Mindent egybevetve, a jelenlegi fellendülés fenntarthatóságát alátámasztja a háztartások jövedelmének emelkedése, amelyet támogat a növekvő foglalkoztatás, a háztartási szektor folyamatban levő hitelállomány-leépítése és a gazdasági növekedés mozgatórugóinak bővülése.

Az árak és a költségek alakulása

2016-ban az euroövezetben a harmonizált fogyasztóiár-indexszel (HICP) mért infláció alakulása főként az energiaárak hatását tükrözte. Ez a hatás magyarázta az alacsony vagy éppen negatív rátákat 2016 első hónapjaiban, de a későbbi emelkedő trendet is, amint az energia negatív hozzájárulásai alábbhagytak. A HICP-vel mért, energiát és élelmiszert nem tartalmazó alapinfláció emelkedő trendnek semmilyen jelét nem mutatta, és az év folyamán 0,7% és 1,0% között ingadozott.

A fogyasztóiár-index alapján mért inflációt javarészt az energiaárak alakították

2016-ban az euroövezetben a fogyasztóiár-index alapján mért HICP-infláció átlagosan 0,2% volt, vagyis nőtt a 2015. évi 0,0%-hoz képest. A HICP-infláció alakulását jobbára az energiaárak alakulása határozta meg (lásd a 13. ábrát). A fogyasztóiár-index alapján mért infláció a tavasszal negatív volt, de azt követően fokozatosan emelkedett. Decemberre több mint 1 1/4 százalékponttal nőtt az áprilisi mélyponthoz képest.

13. ábra:

A HICP-infláció és összetevői

(éves százalékos változások és hozzájárulások százalékpontban)

Források: Eurostat és az EKB számításai.

Ezzel szemben az alapinfláció különféle alternatív mutatói semmilyen egyértelmű jelét nem adták egy emelkedő trendnek (lásd a 14. ábrát). Az energiát és élelmiszert nem tartalmazó HICP-infláció 2016 folyamán 0,7% és 1% között ingadozott. Az alapinfláció felfelé irányuló lendületének hiánya részben az olajárak és más nyersanyagárak múltbeli meredek csökkenései késleltetve érvényesülő közvetett lefelé irányuló hatásaira vezethető vissza. Még alapvetőbben, a belföldi költségnyomások – különösen a bérnövekedésből eredők – szintén mérsékeltek maradtak (további részletekért lásd a 3. keretes írást).

14. ábra:

Az alapinfláció mutatói

(éves százalékos változások)

Források: Eurostat és az EKB számításai.
Megjegyzések: Az alapvető mutatók körében az alábbiak kerültek figyelembe vételre: energiát nem tartalmazó HICP; feldolgozatlan élelmiszert és energiát nem tartalmazó HICP; élelmiszert és energiát nem tartalmazó HICP; élelmiszert, energiát, utazással kapcsolatos tételeket és ruházatot nem tartalmazó HICP; nyesett átlag (10%); nyesett átlag (30%); a HICP mediánja; valamint egy, a dinamikus faktormodellen alapuló mutató. A legutolsó adatok 2016 novemberére vonatkoznak.

A HICP fő összetevőit részletesebben vizsgálva, 2016-ban az energia inflációja átlagosan –0,5 százalékponttal negatívan járult hozzá a fogyasztóiár-index alapján mért inflációhoz. Ez főként az euróban kifejezett olajárak alakulása miatt volt, amely elsődlegesen befolyásolja a fogyasztói folyékony üzemanyagok árait. Ezek begyűrűznek a gáz fogyasztói árába is, de a begyűrűzés kevésbé közvetlen, gyengébb és nagyobb késéssel történik.[14]

2016-ban az élelmiszerárak inflációja átlagosan 1,0%-ra esett vissza a 2015-ös emelkedő trendet és a 2015. negyedik negyedévi 1,4%-ot követően. E csökkenés, valamint az év folyamán bekövetkezett ingadozások főként a feldolgozatlan élelmiszerek (különösen a zöldségek és gyümölcsök) árainak alakulására voltak visszavezethetőek, ami elsősorban olyan átmeneti hatásokat tükrözött, mint az időjárással kapcsolatos júliusi és augusztusi meredek emelkedések, továbbá az azokat követő erőteljes lefelé irányuló korrekció szeptemberben és októberben. Ezzel szemben a feldolgozott élelmiszerek inflációja nagyjából stabil maradt az év folyamán.

Az energián kívüli ipari termékek éves változási üteme januárban és februárban 0,7%-ra nőtt, de ezt követően csökkent, és augusztustól decemberig 0,3% volt. E csökkenés mögött a tartós és féltartós cikkek árai voltak. Az energián kívüli ipari termékek közül e két összetevőnek a legmagasabb az importtartalma, így esetükben valószínűbb, hogy hatással van rájuk az euro nomináleffektív árfolyamának 2015 tavaszán kezdődött felértékelődése. A nem tartós áruk inflációja nagyjából stabil maradt.

Ebben a tekintetben a rendszerbeli nyomások 2016-ban gyengék maradtak. Az importárak éves változási üteme 2015-ben feltűnően csökkent, és 2016 eleje óta negatív, ami főként az euro nomináleffektív árfolyama felértékelődésének közvetlen hatását tükrözi (lásd a 15. ábrát). Belföldi oldalon a termelői árakon számított infláció az élelmiszereken kívüli fogyasztási cikkek iparágaiban nulla körüli szinteken ingadozott az év során. A közbenső termékeket előállító iparágak termelői árainak alakulása a kőolaj és az árlánc korábbi szakaszaiban levő más nyersanyagok árainak jelentős hatására, valamint az azt követő szakaszokra gyakorolt későbbi befolyásra mutatnak (fogyasztási cikkek áraiban mérve).

15. ábra:

Élelmiszeren kívüli fogyasztási cikkek importárai és az árfolyamok alakulása

(éves százalékos változások)

Források: Eurostat és az EKB számításai.
Megjegyzések: A legutolsó adatok 2016 novemberére vonatkoznak a NEER-38 esetén és 2016 októberére az importárak esetén. A NEER-38 az euro nomináleffektív árfolyama az euroövezet 38 legfontosabb kereskedelmi partnerének valutáival szemben.

A szolgáltatásárak inflációja 2016-ban 1,1% körül ingadozott, amely lényegesen a hosszabb távú átlaga alatt van. A HICP szolgáltatási komponensében szereplő tételeket jellemzően belföldön állítják elő, ami azt jelenti, hogy a szolgáltatások árainak szorosabb kapcsolatban kellene lenniük a belföldi kereslet és a munkaerőköltségek alakulásával. Így a mérsékelt folyamatok valószínűleg az euroövezeti termék- és munkaerőpiacok még mindig jelentős pangását tükrözik.

A belföldi költségnyomások mérsékeltek maradtak

A munkaerőköltségekből eredő belföldi költségnyomások 2016 első három negyedévében mérsékeltek maradtak.

Az euroövezetben az egy alkalmazottra jutó javadalmazás és a fajlagos munkaerőköltségek növekedése átlagosan 1,3%-ot, illetve 0,9%-ot tett ki 2016 első három negyedévében (lásd a 16. ábrát). A fajlagos munkaerőköltségek 2015-höz mért enyhe emelkedése 2016-ban főként a munkatermelékenység növekedésének mérséklődését tükrözte, miközben az egy alkalmazottra jutó javadalmazás növekedése alacsony maradt. A mérsékelt bérnyomásokat magyarázó tényezők a még mindig jelentős munkaerő-piaci pangás, az utóbbi években végrehajtott munkaerő-piaci szerkezeti reformok, amelyek néhány euroövezeti országban nagyobb lefelé irányuló bérrugalmasságot eredményeztek, valamint az alacsony infláció.[15]

16. ábra:

A GDP-deflátor elemzése

(éves százalékos változások és hozzájárulások százalékpontban)

Források: Eurostat és az EKB számításai.

2015-höz képest 2016-ban a (bruttó üzemi nyereséggel mért) nyereség alakulásából eredő belföldi költségnyomások némileg mérséklődtek. Ez azt jelezheti, hogy amint az olajárak folytatták a 2016 elején elért mélypontokról való fellendülést, mérséklődtek a gyenge olajárakkal kapcsolatos cserearány-javulások nyereségekre gyakorolt felfelé irányuló hatásai, amelyek 2015-ben a nyereségeket növelő domináns tényezők voltak.[16] Mindezek eredményeképpen a kibocsátási egységenkénti nyereség volt a GDP-deflátor éves változási üteme enyhe csökkenésének fő mozgatórugója 2015 negyedik negyedévétől 2016 harmadik negyedévéig.

Stabilizálódtak a hosszú távú inflációs várakozások

2016-ban stabilizálódtak a felmérésen alapuló hosszú távú inflációs várakozások. A hivatásos előrejelzők felmérése szerint az öt évre előre szóló inflációs várakozások 1,8%-ot mutattak mind a négy menetben 2016-ban. A hosszabb távú inflációs várakozások szintje a Consensus Economics 2016. októberi felmérésében kissé meghaladta az 1,9%-ot. A júliusban elért történelmi mélypontok után az öt évvel előre szóló ötéves, inflációhoz kötött swapkamatlábakkal implikált inflációs várakozások emelkedtek. Ugyanakkor a piaci alapú hosszú távú inflációs várakozások egész évben alacsonyabbak maradtak, mint a felmérésen alapuló várakozások.

3. keretes írás Az alapinfláció alakulása: a bérdinamika szerepe

Az alapinflációnak 2016-ban sem volt meggyőzően emelkedő trendje. E keretes írás néhány olyan tényezőt tekint át, amelyek valószínűleg féken tartották a dinamikát, különösen ideértve a bérek szerepét a mérsékelt inflációs trendek magyarázatában.

2016-ban az élelmiszert és energiát nem tartalmazó HICP-infláció továbbra is 0,7% és 1,0% között, azaz jóval a historikus átlaga alatt ingadozott (lásd az A) ábrát). Ez főleg a szolgáltatásárak továbbra is mérsékelt inflációját tükrözte, de ugyancsak alátámasztotta az energián kívüli ipari termékárak inflációjának megújult lefelé mozgása a 2015-től 2016 elejéig tartó némi emelkedést követően. E mérsékelt folyamatokat részben magyarázhatják azok a lefelé irányuló közvetett hatások, amelyekkel az alacsony olaj- és egyéb nyersanyagárak voltak bizonyos szolgáltatások (pl. szállítás) és fogyasztási cikkek (pl. gyógyszerészeti termékek) előállításának inputáraira. Ezenkívül a globálisan mérsékelt árdinamikák lent tartották a közvetlenül importált fogyasztási cikkek árait.

A) ábra:

Az élelmiszert és energiát nem tartalmazó HICP eltérése hosszú távú középértékétől és a fő összetevők hozzájárulásai

(éves százalékos változások és hozzájárulás százalékpontban)

Források: Eurostat és az EKB számításai.
Megjegyzések: A piros vonal az élelmiszert és energiát nem tartalmazó harmonizált fogyasztóiár-index éves növekedési ütemének eltérését jelzi az 1999 óta mért 1,4%-os hosszú távú középértékétől. A hozzájárulások ábrázolása hosszú távú középértéküktőll való eltérésekként történik.

Ugyanakkor a nyomott alapinfláció fő forrásai a belföldi árak és költségek mérsékelt alakulásával kapcsolatosak. A bérek az inputköltségek jelentős hányadát képezik, különösen a jellemzően munkaintenzívebb szolgáltatási szektorban. Ugyanakkor a nominális bérnövekedés változása nem szükségszerűen gyakorol nyomást a cégekre, hogy változtassák meg áraikat, például, ha a változást a munkatermelékenység változása indukálta. Ennélfogva a költségnyomások értékelésekor gyakran hasznos a fajlagos munkaerőköltségek változásainak elemzése, amelyeket a nominális bérnövekedés és a munkatermelékenység változási ütemének különbségeként számítanak ki. Ezenkívül a cégek dönthetnek úgy, hogy a fajlagos munkaerőköltségek változására adott válaszként haszonkulcsaikat igazítják ki áraik helyett. Elvonatkoztatva a termelékenység változása miatti rövid távú mozgásoktól úgy tűnik, hogy a fajlagos munkaerőköltség dinamikája a közelmúltban a bérdinamikával összhangban alakult.[17]

2016-ban a bérnövekedés mérsékelt maradt a különböző mutatókat tekintve. Különösen a kialkudott bérek növekedése ingadozott historikusan alacsony éves ráták körül, miközben az egy alkalmazottra vagy ledolgozott órára jutó javadalmazás növekedése még alacsonyabb volt (lásd a B) ábrát). A kialkudott és a tényleges bérnövekedés közötti különbség negatív „wage drift”-re (a ténylegesen megkapott bérek növekedése és a kialkudott bérek növekedése közötti különbség) utal, ami a bérekre nehezedő lefelé irányuló nyomás jelének tekinthető. Szektorális szinten a bérnövekedés jelentősen mérséklődött mind a piaci szolgáltatási szektorban, mind az építőipart nem tartalmazó iparban. Tehát mi tartja olyan alacsonyan a bérnövekedést?

B) ábra:

Bérnövekedés az euroövezetben

(éves százalékos változások)

Források: Eurostat és az EKB számításai.

A bérnövekedés értékelésének természetes módja, ha egy standard Phillips-görbe-modell lencséjén át vizsgáljuk. Egy ilyen modellben a béreket az inflációs várakozások (itt visszatekintő várakozások[18]), a termelékenység és a munkanélküliségi ráta határozzák meg (lásd a C) ábrát). A bérnövekedés e tényezőkre történő bontása arra utal, hogy 2016-ban az átlag alatti bérnövekedést főként a múltbeli infláció átlag alatti hozzájárulása és a magas munkanélküliség magyarázta. A munkanélküliség csökkentésének szükségessége és számos ország munkaerő-piaci reformja több foglalkoztatásorientált és kevesebb fizetésorientált béralkut eredményezett. Arra is van bizonyíték, hogy a lefelé irányuló bérmerevségek általában csökkentek az euroövezetben, különösen az erős negatív makrogazdasági sokkot tapasztalt országokban.[19] Az elmúlt néhány év alacsony inflációs adatai különböző módokon befolyásolhatták a bérnövekedést. Valóban, kevesebb nyomás lehetett a béralkuban, amint az alacsony olajárak megnövelték az alkalmazotti bérek vásárlóerejét. Az utóbbi időben a termelékenységnövekedés is negatívan járult hozzá a bérnövekedéshez a hosszú távú mintákhoz viszonyítva.

Előre tekintve, a bérnövekedés fentebb tárgyalt tényezők mindegyikéből fakadó akadálya várhatóan fokozatosan megszűnik. Egyrészt a munkaerő-piaci pangás a gazdasági fellendülés folytatódásával és a munkaerő-piaci reformok munkahelyteremtéshez való hozzájárulásával várhatóan tovább csökken. Másrészt úgy tűnik, hogy a múltbeli olajárcsökkenések hatása megszűnt, az infláció további élénkülését és a bérmegállapodásokra gyakorolt kisebb visszafogó hatást eredményezve. Mindent egybevetve, a várható magasabb bérnyomásoknak ezután az alapinflációba is be kell gyűrűzniük.

C) ábra:

A bérnövekedés összetétele Phillips-görbe-modell alapján

(éves százalékos változások és hozzájárulás százalékpontban; minden érték a hosszú távú középértékétől való eltérésként kifejezve)

Források: Eurostat és az EKB számításai.
Megjegyzések: A szürke vonal az egy alkalmazottra jutó javadalmazás éves növekedési ütemének a hosszú távú középértékétől való eltéréseit mutatja. A hozzájárulások (ideértve a maradványokat) szintén a hosszú távú középértékeiktől való eltérésekként vannak ábrázolva. Kiszámításuk egy olyan egyenlet alapján történik, amelyben az egy alkalmazottra jutó javadalmazás (a szezonálisan igazított adatsor évesített negyedéves növekedési üteme) regresszált a saját késésével, a késleltetett inflációval, az egy alkalmazottra jutó termelékenységgel, a késleltetett munkanélküliségi rátával és egy állandóval szemben.

  

Pénz- és hitelfolyamatok

Az alacsony kamatlábak és az EKB monetáris politikai intézkedéseinek a hatásai továbbra is támogatták a pénz- és hiteldinamikát. 2016-ban a pénzállomány növekedése robusztus szinten stabilizálódott, miközben folytatódott a hitelállomány emelkedésének fokozatos fellendülése.

A pénzállomány növekedése lényegében stabil maradt

2016-ban a szélesebb értelemben vett pénzmennyiség-növekedés nagyjából stabil maradt, bár az M3 dinamikája 2016 második felében némileg gyengült (lásd a 17. ábrát). 2016 decemberében az éves M3 növekedés 5,0%-ot tett ki, szemben a 2015. végi 4,7%-kal. Az M3 növekedését továbbra is a leglikvidebb összetevői vezérelték, tekintettel a likvid betétek tartásának alacsony alternatívaköltségére egy igen alacsony kamatlábakkal és lapos hozamgörbével jellemzett környezetben. Az EKB nem hagyományos intézkedései, különösen eszközvásárlási programja (EVP), az euro­övezet monetáris folyamatainak további fontos mozgatórugói voltak. Az M1 növekedése – amelyhez hozzájárult a háztartások és a nem pénzügyi vállalatok (NPV-k) által tartott egynapos betétek fokozott emelkedése – erőteljes volt, de mérséklődött a 2015 közepén megfigyelt csúcshoz képest. 2016 decemberében 8,8%-ot tett ki, szemben a 2015. decemberi 10,7%-kal.

17. ábra:

Az M3 és a magánszektornak nyújtott hitelek

(éves százalékos változások)

Forrás: EKB

Ami az M3 további fő összetevőit illeti, a kevésbé likvid monetáris eszközök alacsony ellentételezése hozzájárult az egynaposon kívüli rövid lejáratú betétek (azaz M2 mínusz M1) folytatódó zsugorodásához, továbbra is hátráltatva az M3 növekedését. Az M3-ban kis súllyal bíró piacképes instrumentumok (vagyis M3 mínusz M2) növekedési üteme némileg helyreállt, amit támogatott a pénzpiaci alapok részvényeinek/befektetési jegyeinek szilárd növekedése és bankok rövid lejáratú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjainak megnövekedett állományai.

A pénzteremtést ismét belföldi források vezérelték

2016 folyamán az államháztartásnak nyújtott hiteleken kívüli belföldi ellenpárok pozitív hatást gyakoroltak az M3 növekedésére (lásd a kék csíkokat a 18. ábrán). Egyrészt ez a magánszektornak nyújtott hitelek növekedésének fokozatos fellendülését tükrözte. Másrészt az MPI-k (tőkét és tartalékokat nem tartalmazó) hosszabb távú pénzügyi kötelezettségeinek jelentősen negatív éves változási üteme továbbra is támogatta az M3 növekedését. E folyamatot részben az EKB monetáris politikai intézkedéseihez kötődő viszonylag lapos hozamgörbe magyarázta, amely kevésbé kedvezővé tette a befektetők számára a hosszú lejáratú betétek és bankkötvények tartását. A célzott hosszabb lejáratú refinanszírozási műveletek (CHLRM-ek) vonzereje mint a hosszabb távú piaci alapú banki finanszírozás alternatívája ugyancsak szerepet játszott.

18. ábra:

Az M3 és ellenpárjai

(éves százalékos változások; hozzájárulás százalékpontban)

Forrás: EKB
Megjegyzés: Az „államháztartásnak nyújtott hiteleken kívüli belföldi ellenpárok” közé tartoznak az MPI-k hosszabb lejáratú pénzügyi kötelezettségei (beleértve a tőkét és a tartalékokat), a magánszektornak nyújtott MPI-hitelek és más ellenpárok.

A hitelviszonyt megtestesítő értékpapíroknak a közszektor eszközeinek megvásárlására irányuló programmal (PSPP) összefüggésben történt vásárlásai jelentős pozitív hatással voltak az M3 növekedésére (lásd a piros csíkokat a 18. ábrán). Ezzel szemben az eurorendszeren kívüli monetáris pénzügyi intézmények által az államháztartásnak nyújtott hitelek hozzájárulása negatív volt (lásd a zöld csíkokat a 18. ábrán). Eközben az euroövezeti MPI-k nettó külföldieszköz-pozíciója (amely az euro­övezeti nem MPI-k bankokon keresztül elszámolt nettó külföldiforrás-pozíciójának a tükörképe) maradt az éves M3 növekedés fő visszatartója (lásd a sárga csíkokat a 18. ábrán). E folyamat érzékelhetően tükrözte az euroövezetből folyamatban levő tőkekiáramlásokat és a portfóliók újraegyensúlyozását a nem euro­övezeti befektetési eszközök javára. Az euroövezeti államkötvények nem rezidensek általi, PSPP-hez kötődő eladásainak e trendhez való hozzájárulása fontos volt, mivel a bevételeket főként nem euroövezeti instrumentumokba fektették.

A hitelállomány növekedésének helyreállása mérsékelt ütemben folytatódott

A hitelállomány növekedésének fokozatos helyreállása a magánszektornak nyújtott hitelek alakulását tükrözte (lásd a 17. ábrát). Az euroövezeti rezidenseknek (ideértve az államháztartást és a magánszektort) nyújtott MPI-hitelek éves növekedési rátája 2016 folyamán emelkedett, és decemberben 4,7%-ot tett ki, szemben a 2015. decemberi 2,3%-kal. Különösen az NPV-knek nyújtott hitelek dinamikájának javulása volt figyelemre méltó. Az NPV-knek nyújtott hitelek növekedése jelentősen élénkült a 2014. első negyedévi mélypontról. E fejleményt elősegítették a banki hitelkamatok jelentős csökkenései a banki finanszírozási költségek további mérséklése által támogatva, amit érzékelhetően az EKB nem hagyományos monetáris politikai intézkedései vezéreltek. Ugyanakkor a banki mérlegek konszolidálása és néhány országban a nem teljesítő hitelek még mindig magas szintjei továbbra is fékezik a hitelállomány növekedését.

Ezenkívül, amint azt a 2017. januári euroövezeti banki hitelezési felmérés jelezte, a hitelkereslet minden kategóriára kiterjedő változásai támogatták a hitelállomány növekedésének fellendülését, miközben a vállalkozásoknak nyújtott hitelek standardjai lényegében stabilizálódnak. Ez a felmérés a kamatlábak általában alacsony szintjét, az egyesülési és felvásárlási tevékenységeket, a vállalati szerkezetátalakításokat és a lakáspiaci kilátásokat azonosította az emelkedő hitelkereslet fontos hajtómotorjaiként. Ebben az összefüggésben az EVP-nek nettó enyhítő hatása volt a hitelezési standardokra és különösen a hitelfeltételekre. Bankok arról is beszámoltak, hogy az EVP-ből és a CHLRM-ekből származó plusz likviditást hitelnyújtásra, valamint más forrásokból származó finanszírozás felváltására használták. Azt is jelezték, hogy az EKB betéti rendelkezési állásának negatív kamatlába pozitív hatással volt a hitelezési volumenekre, miközben hozzájárult a kamatfelárak csökkenéséhez.

Történelmi mélypontokra csökkentek a háztartásoknak és a nem pénzügyi vállalatoknak felszámított banki hitelkamatlábak

Az EKB alkalmazkodó monetáris politikai irányultsága, egy megerősített mérleghelyzet és a pénzügyi piacok csökkenő szétaprózottsága általában támogatta a bankok – historikus mélypontokat elérő – összetett finanszírozási költségeinek csökkenését. 2014 júniusa óta a bankok a finanszírozási költségeik csökkenését alacsonyabb hitelkamatlábak formájában adják tovább (lásd a 19. ábrát), amelyek szintén történelmi mélységekbe süllyedtek. 2014 júniusának eleje (az EKB hitelkönnyítésének kezdete) és 2016 decembere között az összetett banki hitelkamatlábak az NPV-k és a háztartások számára mintegy 110 bázisponttal csökkentek. Ezenkívül mind az NPV-k, mind a háztartások számára nyújtott banki hitelek kamatlábai továbbra is mérsékelt szórást mutattak az országok között.

19. ábra:

Összetett banki hitelkamatlábak nem pénzügyi vállalatok és háztartások számára

(százalék/év)

Forrás: EKB
Megjegyzés: Az összetett banki hitelkamatláb mutatójának kiszámítása a rövid és hosszú távú kamatlábak aggregálásával, az új üzleti volumenek 24 havi mozgóátlagának felhasználásával történik.

Fiskális politika és szerkezeti reformok

2016-ban folytatódott az euroövezet költségvetési hiányának mérséklődése, ami főként az alacsonyabb kamatfizetéseknek és a kedvező ciklikus pozíciónak volt köszönhető, miközben az euroövezet fiskális politikai irányultsága expanzív volt. Tovább esett az euroövezet államadósság-rátája. Ugyanakkor az adósságszint számos országban továbbra is magas, ami újabb fiskális erőfeszítéseket tesz szükségessé, valamint növekedésbarátabb fiskális politikát, hogy az államadósság-rátákat határozottan egy csökkenő pályára állítsák. A reformok végrehajtásának fokozása az üzleti és szabályozói környezetben segítené az euroövezet növekedési potenciáljának erősítését. Ezenkívül a foglalkoztatás ösztönzése érdekében átfogó munkaerő-piaci reformokra van szükség.

2016-ban tovább csökkentek a költségvetési hiányok

Az eurorendszer szakértőinek 2016. decemberi makrogazdasági előrejelzései alapján az euroövezet államháztartási költségvetési hiánya a GDP 2,1%-ának megfelelő 2015-ös értékről a GDP 1,8%-ára mérséklődött 2016-ban (lásd a 20. ábrát). Ez lényegében hasonló az Európai Bizottság 2017. téli gazdasági előrejelzéséhez. A lecsökkentett hiány alacsonyabb kamatfizetések és egy kedvező ciklikus pozíció eredménye volt, amely több mint ellensúlyozta a ciklikusan kiigazított elsődleges egyenleg rosszabbodását. Az aggregált euroövezeti költségvetési hiány javulása azt tükrözte, hogy a legtöbb euroövezeti országban javultak a fiskális pozíciók.

20. ábra:

Költségvetési egyenleg és fiskális politikai irányultság

(a GDP százalékában)

Források: Eurostat és az eurorendszer szakértőinek 2016. decemberi makrogazdasági előrejelzései.
1) A ciklikusan kiigazított elsődleges egyenleg alakulása a pénzügyi szektornak nyújtott állami segítség költségvetési hatása nélkül.

Az euroövezet fiskális politikai irányultsága, amelyet a pénzügyi szektornak nyújtott állami segítség költségvetési hatása nélküli ciklikusan kiigazított elsődleges egyenleg alakulásával mérnek, 2016-ban expanzív volt (lásd a 20. ábrát).[20] Ez főként olyan bevételi oldali diszkrecionális fiskális intézkedések eredménye volt, mint a közvetlen adók csökkentése számos euroövezeti országban. Támogatást nyújtott továbbá a szociális kifizetések és a közbenső fogyasztás viszonylag dinamikus növekedése. Vannak arra utaló jelek, hogy számos ország a kamatmegtakarítások egy részét az elsődleges kiadások növelésére használhatta, nem pedig államadósságszintje csökkentésére vagy tartalékok képzésére. A menekültek beáramlásának kisebb hatása volt az államháztartásokra, mint az előző évben.

Tovább esett az euroövezet államadósság-rátája

Az euroövezet GDP-arányos államadóssága fokozatosan tovább csökkent a 2014. évi csúcsról. Az eurorendszer szakértőinek 2016. decemberi makrogazdasági előrejelzései alapján a GDP-arányos adósságráta a 2015-ös 90,4%-ról 2016-ban 89,4%-ra esett. A 2016. évi javulást körülbelül azonos mértékben három tényező támogatta: (i) a kamatlábnövekedés-különbözet kedvező alakulása az alacsony kamatlábak és a gazdasági fellendülés fényében; (ii) kicsi elsődleges többletek; és (iii) negatív hiány–adósság kölcsönhatások (lásd a 21. ábrát).

21. ábra:

Az államadósság mozgatórugói

(változás a GDP százalékában kifejezve)

Források: Eurostat és az eurorendszer szakértőinek 2016. decemberi makrogazdasági előrejelzései.

Ugyanakkor néhány országban az államadósság szintje még mindig magas, sőt emelkedik. Ez annál is inkább aggasztó, mert a magas államadósság-teher sebezhetőbbé teszi a gazdaságot a makrogazdasági sokkokkal és a pénzügyi piaci instabilitással szemben, és korlátozza a fiskális politika mozgásterét, hogy sokkcsillapítóként működjön.[21] Így különösen a magas GDP-arányos adósságrátával bíró országoknak határozottan csökkenő pályára kell állítaniuk államadósság-rátájukat, a Stabilitási és Növekedési Paktummal (SNP) teljes összhangban. Hosszabb időtávot tekintve az adósság fenntarthatóságát övező kockázatok féken tartása is döntő, tekintettel a népesség elöregedéséből fakadó jelentős kihívásokra, amelyek az emelkedő nyugdíj-, egészségügyi és tartós ápolási-gondozási költségekben tükröződnek. Az Európai Bizottság 2016-os közegészségügyi jelentése azonosította az EU országainak kulcsfontosságú reformszükségleteit a kiadási nyomások féken tartása érdekében az egészségügy és a tartós ápolás-gondozás területén.[22]

A rendelkezésre álló fiskális mozgástér országonként változó volt

Miközben a további fiskális konszolidációs erőfeszítések több euroövezeti ország számára nélkülözhetetlenek a fiskális fenntarthatóság biztosítása érdekében, más országoknak van kihasználható fiskális mozgástere, miközben teljes mértékben megfelelnek az SNP-nek. Az SNP megenged bizonyos rugalmasságot, amely potenciálisan előmozdítja a stabilitási szükségletek kezelését nemzeti szinten. Például az SNP kínál valamennyi mozgásteret az állami beruházásokkal és a szerkezeti reformok költségeivel kapcsolatban.

A fiskális mozgástér mérete és kihasználása euroövezeti országonként változó volt. Néhány ország, úgymint Németország, kihasználta a rendelkezésre álló fiskális teret, például a menekültek beáramlásának jókora költségvetési hatásához való igazodáshoz. Ezzel szemben a fiskális mozgástérrel nem rendelkező országoknak fiskális intézkedéseket kellett végrehajtaniuk az SNP követelményeinek való megfelelés biztosítása érdekében. Néhány ország – úgymint Olaszország, Lettország és Litvánia – számára ugyancsak előnyös volt az SNP állami beruházásokra, nyugdíjreformokra és szerkezeti reformokra vonatkozó rugalmassági rendelkezése által magasabb hiányok számára biztosított mozgástér.

A rendelkezésre álló fiskális mozgástér legjobb kihasználása érdekében az országoknak olyan jól megszabott állami beruházási kiadásokra kellene irányítaniuk szakpolitikai intézkedéseiket, amelyektől elvárható, hogy középtávon tartósan járuljanak hozzá a gazdasági növekedéshez. Jóllehet a makrogazdasági hatások mértéke bizonytalan, az állami beruházásoknak várhatóan pozitív keresleti hatásai lesznek, és emelik a potenciális kibocsátást az állami tőke állományának növelésével.[23]

Ezenkívül a gazdasági stabilizáció támogatása érdekében az országoknak törekedniük kellene a fiskális politikák növekedésbarátabb összetételére is. A kiadási oldalon a kiadások felülvizsgálata ígéretes módja azon jogosultságok azonosításának, amelyek nem szükségszerűen eredményezik a jólét növekedését, és segítenének a közpénz hatékonyabb felhasználásának biztosításában. A bevételi oldalon az adórendszer növekedésbarátabbá tétele és az adócsalások korlátozása számos országban fontos reformterületek. Különösen a munkaerő adóékének, vagyis a személyi jövedelemadóból és a társadalombiztosítási hozzájárulásokból eredően a munkajövedelemre rakódó adótehernek a csökkentése járhat pozitív növekedési és foglalkoztatási hatásokkal.[24]

Vegyes kép az EU fiskális szabályainak való megfelelésben

Az országoknak biztosítaniuk kell az SNP rendelkezéseinek való szigorú megfelelést, valamint az adósságfenntarthatósági kockázatok kellő időben történő korrekcióját. 2016-ban az euroövezeti országok SNP-nek való megfelelése meglehetősen vegyes képet mutatott, miközben a végrehajtási oldalon a fiskális szabályok erélyesebb alkalmazása üdvös lett volna annak biztosítása érdekében, hogy az SNP teljes mértékben hiteles maradjon.

A fiskális konszolidáció halad, ami ugyancsak segített néhány országot abban, hogy kilépjen a túlzotthiány-eljárásból (EDP). 2016-ban az EDP-k kellő időben lezárultak Írország és Szlovénia, valamint Ciprus számára, amely egy évvel még meg is előzte EDP-határidejét. Az euroövezeti országok közül csak Franciaország, Spanyolország és Portugália maradt az SNP korrekciós ága alatt 2017 elején.[25]

Mindazonáltal számos euroövezeti országra vonatkozóan az Európai Bizottság nagy konszolidációs réseket azonosított az SNP követelményeivel kapcsolatban 2016-ban és azután, de ez nem eredményezte az SNP vonatkozó eljárásainak semmilyen lényeges fokozását.[26] A 2016 májusában kiadott országspecifikus ajánlásokkal kapcsolatban például a Bizottság az adósságkritérium 2015-ben Belgiumban, Olaszországban és Finnországban történt megsértését vizsgálta. Ugyanakkor az SNP-ben ismertetett számszerű adósság-küszöbérték és/vagy a vonatkozó tényezők értékelése alapján úgy döntött, hogy nem indít EDP-t. Ráadásul, annak ellenére, hogy Spanyolország és Portugália nem tett eredményes lépéseket, 2016 augusztusában a Tanács követte a Bizottság ajánlását, hogy ne szabjon ki bírságot. E helyett Spanyolország az EDP-határidő két évvel, 2018-ra történő kiterjesztésében részesült a megkövetelt kiigazítás jelentős mérséklésével együtt. Portugália számára, amely a pénzügyi szektor támogatásának 2015-ös fiskális költségeitől szenvedett, az EDP-határidőt egy évvel, 2016-ra hosszabbították meg. Ezenkívül a Bizottság nem javasolta az európai strukturális és befektetési alapok részeinek felfüggesztését.

Az Európai Bizottság 2016. november 16-án jelentette meg a 2017. évi költségvetésiterv-javaslatok értékelését. Úgy találta, hogy a prevenciós ág alá tartozó hat ország – nevezetesen Belgium, Olaszország, Ciprus, Litvánia, Szlovénia és Finnország – esetén fennállt a kockázata, hogy nem felelnek meg az SNP követelményeinek.[27] A korrekciós ág alá tartozó országok közül Franciaország és – miután benyújtott egy aktualizált költségvetésiterv-javaslatot – Spanyolország esetén megállapításra került, hogy lényegében megfelelnek az SNP rendelkezéseinek. Portugália esetében várható volt a jelentős eltérési küszöb átlépése, bár csak nagyon szűk mértékben. 2016. december 5-én az eurocsoport közölte, hogy az SNP korrekciós ágában maradó tagállamoknak biztosítaniuk kell túlzott hiányuk kellő időben történő korrekcióját, majd ezt követően a középtávú cél felé történő megfelelő konvergenciát és az adósságszabály betartását.[28]

A jobb intézmények a magasabb potenciális növekedés kulcsai

Jóllehet a gazdasági fellendülés folyamatban van, az euroövezet növekedésének strukturális közép- és hosszú távú kihívásai megmaradnak. A gyenge termelékenységnövekedés, a magas adósságszintek és a strukturális munkanélküliség hátráltatják az erőteljesebb gazdasági növekedést, és újabb impulzust igényelnek a kínálati oldali politikáktól. Bőséges bizonyíték van arra, hogy a gyenge trend-GDP- és foglalkoztatásnövekedés összefüggésben van a nemzeti intézmények (például a korrupció ellenőrzése és a jogállamiság) alacsonyabb minőségével, valamint a merev munkaerő- és termékpiaci struktúrákkal.[29] Valóban, a szilárd intézmények és gazdasági struktúrák elengedhetetlenek az euroövezet rugalmassága és hosszú távú prosperitása számára (lásd a 22. ábrát).[30]

22. ábra:

Az intézmények és a növekedés közötti kapcsolat Európában

(x tengely: intézményi minőség 1999-ben; y tengely: tényleges – várt növekedés 1999-2016)

Források: Eurostat, Világbank és az EKB számításai.
Megjegyzések: Az intézményi minőség mérése a Világbank hat kormányzási mutatójának (Worldwide Governance Indicators: véleménynyilvánítás és elszámoltathatóság, kormányzati eredményesség, jogállamiság, a szabályozás minősége, a korrupció ellenőrzése, valamint politikai stabilitás és erőszakmentesség) átlagaként történik. Az y tengelyen a várható növekedés egy egyszerű felzárkózási regresszió eredménye, ahol az 1999 és 2016 közötti egy főre jutó átlagos GDP-növekedés csak az 1999-es egy főre jutó GDP szintjétől és egy állandótól függ.

Számos mutató arra utal, hogy 2013 után a reformlendület jelentősen mérséklődött az euroövezetben, és a reform-végrehajtási ráták visszaestek a válság előtti szintekre.[31] A reformok e lassulása sajnálatos, mivel már vannak példák hiteles és jól célzott, a válság idején végrehajtott reformokra, amelyek jelentős hasznot eredményeztek a kérdéses euroövezeti országok számára.[32]

A reformok nehézkes végrehajtása aggodalmakat kelt az euroövezet növekedési és foglalkoztatási kilátásait illetően, és visszatartja a monetáris unió sokktűrő képességének további szükséges fejlesztéseit. Az 1. táblázat az Európai Bizottság 2016-os országspecifikus ajánlásainak (CSR-ek) végrehajtása terén elért előrelépést mutatja. Egyértelmű, hogy a reformok végrehajtása meglehetősen korlátozott volt az euroövezeti országokban. Például egyik ajánlást se hajtották végre maradéktalanul, és csak kettő esetén regisztráltak lényeges előrelépést. Ugyanakkor némi előrelépés látható 2016-ban az euroövezeti országok többségénél a keretfeltételek reformjait illetően (pl. a fizetésképtelenségi keretek hatékonyságának javítása, a magánszektor adósságátalakításának elősegítése, valamint a kis- és középvállalkozások finanszírozáshoz jutásának erősítése). Ami a fiskális-szerkezeti reformokat illeti, az intézkedések továbbra is a munkaerő adóékjének mérséklésére összpontosítottak, miközben néhány euroövezeti ország megkísérelte a közigazgatás és az adóbehajtás hatékonyságának javítását is. A munkaerő-piaci reformokat vagy a szolgáltatási szektorban a verseny fokozására irányuló intézkedéseket illetően a legtöbb euro­övezeti országban az előrelépés sokkal korlátozottabb volt, vagy egyáltalán nem következett be. Ahol voltak reformok, azokat jellemzően apránként hajtották végre. Ez azt jelentette, hogy elhanyagoltak a különböző reformterületek közötti potenciálisan fontos komplementaritásokat, és elszalasztottak lehetőségeket, hogy teljes mértékben internalizálják a keresletösztönző hatásokat, amelyek a jövőbeli magasabb jövedelmekre vonatkozó várakozások felkeltéséből erednek.[33]

1. táblázat

Az Európai Bizottság értékelése a 2016-os országspecifikus ajánlások végrehajtásáról

Forrás: Európai Bizottság.
Megjegyzések: 2016-ban Görögország nem szerepelt az európai szemeszterben, mert egy gazdasági kiigazítási programban vett részt, és így nem kapott CSR-eket. A 2016-ös CSR-ek végrehajtása előrehaladásának értékelésére a következő kategóriákat alkalmazzák: Nincs előrehaladás: a tagállam hitelesen nem hirdetett meg és nem is fogadott el semmilyen intézkedést a CSR végrehajtása érdekében. Korlátozott előrehaladás: a tagállam meghirdetett bizonyos intézkedéseket, de ezek a CSR-eket csak korlátozott mértékben érintik; és/vagy az irányító vagy jogalkotó szervnek bemutatott jogalkotási aktusokat, de ezek még nem kerültek elfogadásra, és további jelentős nem jogalkotási munka szükséges a CSR végrehajtását megelőzően; és/vagy bemutatott nem jogalkotási aktusokat, de a végrehajtást illetően további utánkövetés nélkül, amire szükség van a CSR végrehajtásához. Némi előrelépés: a tagállam elfogadott a CSR-t részben érintő intézkedéseket és/vagy elfogadott a CSR-re vonatkozó intézkedéseket, de még mindig meglehetősen sok munka szükséges a CSR maradéktalan megvalósításához, mert az elfogadott intézkedésekből csak néhányat hajtottak végre. Lényeges előrelépés: a tagállam olyan intézkedéseket fogadott el, amelyek igen sikeresek a CSR végrehajtásában, és többségük meg is valósult. Teljes végrehajtás: a tagállam a CSR megfelelő kezeléséhez szükséges minden intézkedést végrehajtott. Ez egy áttekintő táblázat; az egyes szakpolitikai területekre vonatkozó országspecifikus ajánlások részleteit lásd az Európai Bizottság európai szemeszter honlapján.

Mindent egybevetve, a kormányoknak fokozniuk kellene az üzletbarát reformok végrehajtását. A fentiekben bemutatottak szerint 2016-ban történtek ugyan valamilyen erőfeszítések az üzleti és a szabályozási környezet javítása érdekében, de az utóbbi évek előrelépése igencsak korlátozott volt ahhoz, hogy az euroövezeti országokat a világon létező legjobb gyakorlatokhoz igazítsa. A 4. keretes írásban tárgyaltak szerint a termelékenység és a foglalkoztatás fellendítését célzó reformok lehetősége még mindig többnyire kihasználatlan. Az állami infrastruktúra fejlesztésére irányuló intézkedések mellett a fizetésképtelenségi keretek hatékonyságának javítását, valamint a termék- és szolgáltatáspiacokon a verseny növelését célzó rendelkezés ugyancsak segítene a beruházások és így végül az aggregált kereslet ösztönzésében. E reformprioritások kiegészítőjeként átfogó munkaerő-piaci reformokra van szükség a munkaerőpiac rugalmasságának növelése, a különböző típusú munkaszerződések közötti szegmentáció csökkentése és a strukturális munkaerőhiány kezelése érdekében. A humántőke-fejlesztést és a munkaerő mobilitását célzó politikákat, valamint az aktív munkaerő-piaci programokat is fokozni kell a magas munkanélküliség leküzdése érdekében. A közigazgatás nagyobb hatékonysága ugyancsak ösztönözné a termelékenység növekedését, és előnyös lenne a magánszektor számára.

Szintén szükséges a reformok végrehajtásának megújult EU-szintű élénkítése. A Bizottság európai szemeszterébe ágyazott új gazdasági irányítási struktúrának elő kell mozdítania a reformok végrehajtását az euroövezetben, de a fentiekben ismertetett korlátozott előrelépés azt mutatja, hogy sokkal többet kell tenni. Például, amint azt az öt elnök 2015-ben kiadott jelentése[34] felvázolja, közép- és hosszabb távon egy ellenállóbb gazdasági struktúrákhoz vezető kötelezőbb konvergenciafolyamatra van szükség. Ugyanakkor további előrelépés erőltetése az egységes piacon, egy igazi tőkepiaci unió létrehozása és a bankunió véglegesítése szintén segíteni fog egy ellenállóbb és növekedésbarátabb euroövezet felépítésében.

4. keretes írás Reformprioritások az euroövezetben az üzleti környezet és a termékpiacok számára

Az euroövezetben bőséges tér áll rendelkezésre a reformok számára egy üzletbarátabb klíma kialakításához, a fizetésképtelenségi keretek tökéletesítéséhez, valamint a verseny növeléséhez a termék- és szolgáltatáspiacokon. E reformok nélkülözhetetlenek a termelékenység fokozása, a közvetlen külföldi befektetések vonzása, az üzleti dinamizmus növelése és a beruházások ösztönzése érdekében az euroövezetben. Az üzletbarát gyakorlatok fontosságára az európai beruházási terv is rámutatott.[35] Az e jelentés főszövegében bemutatott gondolatok némelyikének kiegészítése és továbbfejlesztése érdekében a jelen keretes írás az euroövezet reformjának prioritási területeit vizsgálja, áttekinti a helyzet állását, és tárgyalja az összehasonlító teljesítmény­értékelést mint a reform végrehajtási folyamatát élénkítő lehetséges eszközt.

Számos euroövezeti gazdaságban az üzleti feltételek továbbra is barátságtalanok az erősen szabályozott termék- és munkaerőpiacok, valamint a nem hatékony fizetésképtelenségi keretek miatt. A Világbank Doing Business 2017 jelentésében[36] nincs euroövezeti ország a világ tíz legjobban teljesítője között az átfogó szegmensben. Hasonlóképpen, az euroövezeti üzlet gyakorlatok továbbra is valamennyire elmaradnak a világon legjobban teljesítőkétől. Például a fizetésképtelenségi eljárások átlagosan valamivel kevesebb, mint két évbe telnek az euroövezet­ben, ami háromszor olyan hosszú idő, mint a világ három legjobban teljesítő országának átlaga. Továbbá egy szerződés érvényre juttatása átlagosan több mint 600 napot igényel az euroövezet­ben, de csak körülbelül 200 napot a világ három legjobban teljesítő országában. Ezenkívül az üzleti gyakorlatok továbbra is jelentősen eltérnek az euroövezeten belül. Például a cégalapítás négy napnál kevesebb időt igényel Észtországban, de csaknem egy hónapot Máltán (lásd az A) ábrát). Új-Zélandon – amely e tekintetben a világ legjobbja – egy napnál kevesebbre van szükség. Ezalatt átlagosan öt eljárás szükséges egy vállalkozás megalapításához az euroövezetben: három Belgiumban, Észtországban, Finnországban és Írországban, kilenc Németországban és Máltán (lásd a B) ábrát), miközben a világon legjobban teljesítőnél csak egy eljárás van.

A) ábra:

Vállalkozásindításhoz szükséges napok száma

Források: Doing Business 2017, Világbank; és az EKB számításai.
Megjegyzések: A bal skálán minél magasabb az érték, annál költségesebb egy vállalkozás beindítása a vállalkozásindításhoz szükséges idővel mérve. A végrehajtott reformok mérőszámaként a jobb skála a vállalkozásindításhoz szükséges napok számának változását mutatja a 2008–2013-as (sárga pontok) és a 2013–2016-os (piros háromszögek) időszakban. A reform végrehajtásának változásában a nullánál nagyobb (kisebb) érték azt jelenti, hogy az ország közeledik (tovább távolodik) a legjobb gyakorlathoz (gyakorlattól). Az ábra alatti szám az országnak a világranglistán elfoglalt jelenlegi helyezését jelzi. Máltára vonatkozóan 2008-ra nem áll rendelkezésre adat.

B) ábra:

Vállalkozásindításhoz szükséges eljárások száma

Források: Doing Business 2017, Világbank; és az EKB számításai.
Megjegyzések: A bal skálán minél magasabb az érték, annál költségesebb egy vállalkozás beindítása a vállalkozásindításhoz szükséges eljárások számával mérve. A végrehajtott reformok mérőszámaként a jobb skála a vállalkozásindítással kapcsolatos eljárások számának változását mutatja a 2008–2013-as (sárga pontok) és a 2013–2016-os (piros háromszögek) időszakban. A reform végrehajtásának változásában a nullánál nagyobb (kisebb) érték azt jelenti, hogy az ország közeledik (tovább távolodik) a legjobb gyakorlathoz (gyakorlattól). Az ábra alatti szám az országnak a világranglistán elfoglalt jelenlegi helyezését jelzi. Máltára vonatkozóan 2008-ra nem áll rendelkezésre adat.

Az euroövezet reformprogramjában kiemelt helyen kell szerepelnie a szabályozói környezet és a jogállamiság megerősítését, a nem teljesítő hitelek szanálásának hatékonyabbá tételét, valamint a cégek alapítása és megszűnése akadályainak eltávolítását szolgáló reformoknak, továbbá a túlzottan bonyolult közigazgatási eljárások és a nem hatékony fizetésképtelenségi keretek kezelését célzó intézkedésnek. A főszövegben tárgyaltak szerint az üzletbarát reformok végrehajtása különösen gyenge volt az utóbbi években, ami a vonatkozó politikák megújult lendületét követeli meg.[37] Az euroövezeti reformtevékenységet ösztönző, a főszövegben leírt különböző intézkedések mellett az összehasonlító teljesítményértékelés ugyancsak támogathatja az üzleti környezet és a termékpiac reformját. A szerkezeti mutatókat elsősorban egy adott ország üzleti környezete szemléltető példáiként kell tekinteni, de emellett segíthetnek azonosítani a legjobb gyakorlatokat és kitűzni a célokat, és ezért hasznosak az összehasonlító teljesítményértékelési eljárásban.

Az euroövezeti fellendülést és az infláció emelkedését támogató monetáris politika

További monetáris politikai intézkedések szükségessége 2016-ban

A rosszabbra fordult gazdasági és pénzügyi feltételek szoros figyelemmel követést indokoltak az év elején

Az EKB által az utóbbi években hozott monetáris politikai intézkedések az euro­övezet gazdasági fellendülésének támogatására, valamint arra irányultak, hogy az infláció középtávon térjen vissza a 2% alatti, de ahhoz közeli szintekhez. Ezen intézkedések – amelyek közé tartoznak a célzott hosszabb lejáratú refinanszírozási műveletek (CHLRM-ek), az eszközvásárlási program (EVP) és a betéti rendelkezésre állás negatív kamatlába – bevezetése különböző lépésekben történt, és igen eredményesnek bizonyultak a fellendülés támogatásában és a dezinflációs nyomások elhárításában. Ugyanakkor 2016 folyamán hátráltató tényezők késleltették az infláció közeledését a Kormányzótanács céljával összhangban levő szintekhez, ami további monetáris politikai intézkedéseket tett szükségessé az év során.

2016 elején megnövekedett bizonytalanság, geopolitikai kockázatok, valamint a pénzügyi és nyersanyagpiacok erősebb volatilitása közepette romlottak a gazdasági és pénzügyi feltételek. Főleg a gazdaság irányával kapcsolatos aggodalmak fokozódtak a feltörekvő piacok – különösen Kína – lassulásának fényében. Ezenkívül az infláció dinamikája továbbra is gyengébb volt a vártnál, elsősorban az újabb meredek olajáresések és a mérsékelt bérnövekedés következtében. A rövid és középtávú inflációs várakozásokkal együtt ez a másodlagos hatások megnövekedett kockázatait jelezte, mivel fennállt a lehetősége, hogy a gyenge inflációs várakozások a bérmegállapító feleket a béremelések késleltetésére késztetik.

Mindezeket figyelembe véve januárban a Kormányzótanács újra megerősítette előretekintő iránymutatását, hangsúlyozva, hogy várakozásai szerint az EKB irányadó kamatlábai hosszabb ideig és jóval a nettó eszközvásárlások horizontján túl a jelenlegi vagy annál alacsonyabb szinteken maradnak. Ezenkívül, mivel a hátráltató tényezők ereje és tartóssága bizonytalan volt, a Kormányzótanács szükségét látta a monetáris politikai irányultság áttekintésének és esetleges felülvizsgálatának a 2016. márciusi monetáris politikai ülésen, amikor további információk – ideértve az új szakértői előrejelzéseket – állnak rendelkezésre.

Az első negyedévben gyengült annak a kilátása, hogy az inflációs pálya tartósan igazodjon a Kormányzótanács 2% alatti, de ahhoz közeli középtávú céljához. Főleg a pénzügyi feltételek szigorodtak, különösen a részvény- és devizapiacokon, ami a finanszírozási feltételek szigorodásának kockázatával járt a reálgazdaság számára. A beérkező információk azt is jelezték, hogy a gazdasági fellendülés vesztett lendületéből, és az infláció ismét negatív tartományba csökkent. Miközben e csökkenés jelentős része az olajárak esése miatt következett be, az árak alappályájára nehezedő nyomások ugyancsak gyengébbek voltak a korábban előre látottnál. Szintén csökkentek a középtávú piaci alapú inflációs várakozások, tovább növelve a másodlagos hatások kockázatait. Az EKB szakértőinek márciusi inflációs előrejelzéseit jelentősen lefelé módosították, ami ismét maga után vonta azon dátum elhalasztását, amikor a prognózis szerint az infláció visszatér a Kormányzótanács 2% alatti, de ahhoz közeli céljához.

A nyomasztóbb kilátások erélyes monetáris politikai választ tettek szükségessé márciusban

Mindezeket figyelembe véve, erős érvek szóltak a mellett, hogy a Kormányzótanács felülvizsgálja monetáris politikai irányultságát, és további jelentős monetáris ösztönzést nyújtson az EKB árstabilitási célját fenyegető megnövekedett kockázatok elhárítása érdekében. Következésképpen a Kormányzótanács 2016 márciusában monetáris politikai intézkedések átfogó csomagját vezette be.

Márciusi ülésén a Kormányzótanács az alábbi döntéseket hozta: (i) az irányadó kamatlábak csökkentése, és különösen a betéti rendelkezésre állás kamatlábának – 0,40%-ra mérséklése[38]; (ii) az EVP szerinti havi vásárlások bővítése 80 milliárd EUR-ra 2016 áprilisától kezdődően, valamint a kibocsátói limit és a kibocsátási részesedési küszöb emelése bizonyos értékpapírtípusok vásárlásaira vonatkozóan; (iii) egy új, a vállalati szektort érintő vásárlási program (CSPP) felvétele az EVP-be az euroövezetben alapított nem bank vállalatok által kibocsátott befektetési minőségű, euróban denominált kötvények vásárlása érdekében; és (iv) négy (mindegyik négy év lejárati idejű) célzott hosszabb lejáratú refinanszírozási művelet (CHLRM-II) új sorozatának elindítása 2016 júniusától. Ezenkívül a Kormányzótanács előretekintő iránymutatásában folytatta annak tisztázását, hogy az EKB irányadó kamatlábai várhatóan hosszabb ideig a jelenlegi vagy alacsonyabb szinteken maradnak, jóval a nettó eszközvásárlások horizontján túl is, és újra megerősítette, hogy a vásárlásoknak 2017 márciusának végéig, vagy szükség esetén még tovább kell folytatódniuk, és minden esetre addig, amíg a Kormányzótanács azt nem látja, hogy az inflációs pálya tartósan igazodik az inflációs célhoz.

Ezen átfogó intézkedéssorozat célja a magánszektor hitelfelvételi feltételeinek további könnyítése, valamint a magánszektor számára történő hitelnyújtás ösztönzése volt, erősítve ezzel az euroövezet helyreállásának lendületét és gyorsítva az infláció visszatérését a kívánatos szintekre. Az intézkedések ugyancsak segítettek a pénzügyi piacra nehezedő, az év korábbi részében megfigyelt nyomás enyhítésében, továbbá annak meggátolásában, hogy az aláássa az alkalmazkodó monetáris politikai irányultság átgyűrűzését (lásd az 1. fejezet 2.2 szakaszát). A betéti rendelkezésre állás kamatlábának csökkentésével a hitelfeltételek további könnyítésének előidézése volt a szándék (lásd a 23. ábrát). Vagyis a kötelező tartalékot meghaladó likviditásállománnyal bíró bankokat arra ösztönöznék, hogy a likviditást vagy más eszközök vásárlására, vagy a reálgazdaság részére több hitel nyújtására használják. Így a betéti rendelkezésre állás negatív kamatlába megszilárdította az EVP-t a portfólió-újraegyensúlyozási hatások erősítésével.

23. ábra:

Az EKB irányadó kamatlábai

(százalék/év)

Forrás: EKB
Megjegyzés: A legutolsó megfigyelés 2016. december 7-ére vonatkozik.

A CHLRM-II-vel az volt a szándék, hogy a hitelkönnyítés és a hitelteremtés fontos eleme legyen, előmozdítva a monetáris politika transzmisszióját a banki hitelezési csatornán keresztül. Miközben a felszámítandó maximális kamatlábat az irányadó refinanszírozási műveletek juttatáskori kamatlábán állapították meg, a ténylegesen alkalmazott kamatláb olyan alacsony lehetett, mint a betéti rendelkezésre állás kamatlába, ha egy adott bank általi hitelezés meghaladta az előre meghatározott referenciaértékét.[39]

A CSPP bevezetése tovább erősítette az eurorendszer eszközvásárlásainak átgyűrűzését a reálgazdaságba. Annak érdekében, hogy a lehető legtöbb vállalat és szektor számára előnyös legyen, az elfogadható eszközök körét szélesen tartották.[40] A CSPP-vásárlások elvileg lehetségesek voltak mind az elsődleges, mind a másodlagos piacokon.[41]

2016 második felében az euroövezet rugalmasságot mutatott, de az alapinfláció gyengesége elhúzódó volt

A 2016. márciusi szakpolitikai döntéscsomag a már meglévő jelentős monetáris ösztönzéssel együtt hozzájárult az euroövezet gazdaságának globális és politikai bizonytalansággal szembeni ellenálló képességének támogatásához. A 2016 közepén az Egyesült Királyság EU-tagságáról tartott népszavazás eredménye nyomán a pénzügyi piaci volatilitás kezdetben nőtt, de a piacok összességében biztató rugalmasságot mutattak, és viszonylag gyorsan ismét megnyugodtak. A tény, hogy a központi bankok világszerte készen álltak a szükség szerinti likviditásnyújtásra, továbbá az euroövezeti bankok szigorú szabályozási és felügyeleti keretei, valamint az EKB alkalmazkodó monetáris politikai intézkedései elősegítették e rugalmasságot.

Ugyanakkor az egyesült királysági népszavazás kimenetelének lehetséges jövőbeli hatása és más uralkodó geopolitikai bizonytalanságok a feltörekvő piacok mérsékelt növekedési kilátásaival együtt továbbra is nyomasztólag hatottak a külföldi keresletre, és kezdetben úgy tűnt, hogy lefelé irányuló kockázatokat jelentenek az euro­övezet gazdasági kilátásaira az év második felében. Ezt tükrözték az EKB szakértőinek 2016. szeptemberi makrogazdasági előrejelzései is, amelyek a júniusihoz képest kissé lefelé módosították az euroövezet növekedési előrejelzését. Ezenkívül az árak alappályájára nehezedő nyomásokból továbbra is hiányzott a meggyőző emelkedő trend, és továbbra is aggodalom forrását képezték. Különösen az euroövezet növekedésének és inflációjának kilátásai függtek továbbra is a nagyon támogató finanszírozási feltételektől, ami nagy mértékben tükrözte az alkalmazkodó monetáris politikai irányultságot.

Ezért a Kormányzótanács az ősszel folytatta a gazdasági és a pénzügyi piaci folyamatok nagyon szoros figyelemmel követését, és hangsúlyozta elkötelezettségét az ahhoz szükséges igen jelentős mértékű monetáris támogatás megőrzése mellett, hogy biztosítsa az infláció kitartó közeledését középtávon a 2% alatti, de ahhoz közeli szintekhez. Ezenkívül, hogy növelje felkészültségét és kapacitását arra az esetre, ha intézkedni szükséges, a Kormányzótanács azzal a feladattal bízta meg az eurorendszer illetékes bizottságait, hogy tárják fel a lehetőségeket, amelyek az EVP zökkenőmentes végrehajtását biztosítják 2017 márciusáig, vagy szükség esetén azon túl.

Az év vége felé az euroövezeti fellendülés továbbra is rugalmasságot mutatott az uralkodó bizonytalanságok ellenére, amit segített a monetáris politikai intézkedések folytatódó erőteljes begyűrűzése az euroövezet reálgazdaságába. A fellendülés mérsékelt, de szilárduló ütemben folytatódott, főként az erősödő belföldi kereslet, a rendelkezésre álló reáljövedelem növekedése, a kitartó munkahelyteremtés és a még mindig igen kedvező finanszírozási feltételek következtében. Az emelkedő energiaárak miatt az infláció is élénkült, és további növekedése volt várható.

A decemberi intézkedéscsomag célja a monetáris alkalmazkodás igen jelentős mértékének megőrzése volt

Az infláció fokozatos emelkedésének forgatókönyve továbbra is nagy mértékben az alkalmazkodó monetáris politikai támogatásra támaszkodott. Tekintettel az alapinfláció elhúzódó gyengeségére, eléggé bizonyosnak tűnt, hogy az infláció kívánt szintekhez való tartós közeledésének elérése valószínűtlen. Mindezt figyelembe véve indokoltnak tartották a monetáris alkalmazkodás igen jelentős mértékének megőrzését 2017 márciusa után is.

Ezért decemberi ülésén a Kormányzótanács az alábbi döntéseket hozta: (i) a nettó eszközvásárlások horizontjának kiterjesztése 2017 márciusán túl az EVP folytatásának kihirdetésével – a lejáró értékpapírok újbóli befektetése mellett[42] – havi 60 milliárd EUR-s ütemben 2017 áprilisától 2017 decemberének végéig vagy szükség esetén még tovább, és minden esetre addig, amíg a Kormányzótanács azt nem látja, hogy az inflációs pálya tartósan igazodik az inflációs céljához; továbbá (ii) az EVP paramétereinek 2017 januárjától való kiigazítása az EVP további zökkenőmentes végrehajtásának biztosítása érdekében, az elfogadható értékpapírok minimális fennmaradó futamidejének két évről egy évre történő csökkentésével a közszektor eszközeinek megvásárlására irányuló programban, és a szükséges mértékig megengedve az EKB betéti rendelkezésre állásának kamatlába alatti lejáratig számított hozamú értékpapírok vásárlását.[43] Az EKB irányadó kamatlábait változatlanul hagyták, és a Kormányzótanács továbbra is azt várta, hogy e kamatlábak hosszabb ideig – és jóval a nettó eszközvásárlások horizontján túl – a jelenlegi vagy annál alacsonyabb szinteken maradnak. Ezenkívül a Kormányzótanács újra megerősítette elkötelezettségét, hogy szorosan nyomon követi az árstabilitási kilátások alakulását, és amennyiben céljának elérése indokolja, intézkedik a felhatalmazásán belül rendelkezésére álló valamennyi eszköz felhasználásával. A Kormányzótanács különösen hangsúlyozta, hogy amennyiben időközben a kilátások kedvezőtlenebbé válnának, vagy a pénzügyi feltételek ellentmondanának az inflációs pálya tartós alkalmazkodása irányába történő további előrelépésnek, a Kormányzótanács szándéka az, hogy növelje a program méretét, illetve időtartamát.

E döntések célja annak biztosítása volt, hogy a pénzügyi feltételek az euroövezetben nagyon kedvezőek maradjanak, ami továbbra is döntő fontosságú volt az EKB árstabilitási céljának elérése érdekében. Nevezetesen az EVP szerinti vásárlások hosszabb távra való kiterjesztésével az volt a szándék, hogy biztosítsák a pénzügyi feltételek tartósabb támogatását és következésképpen az ösztönző intézkedések állandóbb transzmisszióját a mérsékelt, de erősödő fellendülés elősegítése érdekében. Ugyanakkor az eurorendszer kitartóbb piaci jelenlétének az volt a célja, hogy biztosítsa a stabilitás forrását egy megnövekedett bizonytalansággal jellemzett környezetben, ideértve az egyesült királysági népszavazás potenciális hosszabb távú következményeiből és az amerikai elnökválasztást követő lehetséges szakpolitikai következményekből fakadó aggodalmakat. A vásárlások havi ütemének csökkentése azt tükrözte, hogy a Kormányzótanács újraértékelte a kockázatok egyenlegét, ami szerint nőtt az euroövezet gazdaságának általános teljesítményébe vetett bizalom, miközben a deflációs kockázatok nagyobbrészt eltűntek. Összességében a döntés célja az euroövezeti pénzügyi feltételek védelme, valamint az volt, hogy lehetővé tegye a fellendülés beérését és erősödését a lehetséges külső vagy belső sokkok ellenére.

5. keretes írás A monetáris politika elosztási hatása

Az utóbbi években az EKB számos monetáris politikai intézkedést hozott árstabilitási célja elérése érdekében. Az EKB irányadó kamatait történelmi mélypontokra csökkentették, és a további monetáris alkalmazkodás érdekében olyan újabb nem hagyományos intézkedések bevezetésére került sor, mint a célzott hosszabb lejáratú refinanszírozási műveletek, valamint a magán- és az állami szektor értékpapírjainak vásárlásai.[44] Ezek az intézkedések igen sikeresnek bizonyultak az általános pénzügyi feltételek könnyítésében, valamint az euroövezet reálgazdasági tevékenysége és inflációja kilátásainak támogatásában. Mint minden „standard” monetáris politikai intézkedés, az utóbbi években hozott intézkedések is hatással voltak a piaci kamatlábak és eszközárak teljes alakulására. Miközben az ilyen hatások előnyösek a gazdaság egésze számára a munkahelyteremtésre gyakorolt befolyásuk révén, a pénzügyi változók alakulása végső hasznainak megoszlása egyenetlen lehet a gazdasági szektorok és az egyének között. E keretes írás célja, hogy rávilágítson az EKB által az utóbbi években hozott monetáris politikai intézkedések elosztási következményeire, kezdve a közvetlen pénzügyi csatornákkal, mielőtt a közvetettebb növekedési és munkaerő-piaci hatásokra térne.[45]

A monetáris politikának elsősorban pénzügyi csatornákon keresztül vannak elosztási hatásai, befolyásolva mind a pénzbevételt, mind a pénzügyi vagyont. Amikor a központi bank csökkenti az irányadó kamatlábakat vagy eszközöket vásárol, és ennélfogva lenyomja a kamatlábakat a piacokon és az egyes lejáratokon, a pénzbevétel elkerülhetetlen újraelosztása következik be a szektorok és a háztartások között nettó pénzügyi helyzetük szerint, azaz attól függően, hogy nettó megtakarítók vagy hitelfelvevők. Így a nettó kamatjövedelem utóbbi évekbeli változásainak elemzése fontos betekintést nyújthat az alacsony kamatlábak elosztási hatásába, mert ez a pénzbevételnek a monetáris politika által legközvetlenebbül befolyásolt összetevője. A csökkenő kamatlábak nettó kamatjövedelemre (azaz kapott kamat mínusz kifizetett kamat) gyakorolt hatását annak vizsgálatával lehet megbecsülni, hogy a válság során miként változott a meglévő eszközök és pénzbeli kötelezettségek hozama. Az euroövezet egészét tekintve a pénzügyi vállalatok összességében kevesebb kamatjövedelmet kaptak a 2014 második negyedévétől 2016 harmadik negyedévéig terjedő időszakban, miközben a nem pénzügyi vállalatok és a kormányok megtakarítást értek el nettó kamatköltségeiken (lásd az A) ábrát).[46] A háztartási szektor – amelyről nettó megtakarítási pozíciója miatt gyakran azt hiszik, hogy súlyos veszteségek érték – valójában csak enyhe veszteséget jegyzett a nettó kamatjövedelmen. Összehasonlításképpen az A) ábra a nettó kamatjövedelem 2008 óta bekövetkezett változásait mutatja, azt illusztrálva, hogy a fő hatások valójában már lezajlottak az EKB betéti rendelkezésre állása negatív kamatlábainak 2014. júniusi bevezetése és az állami szektor értékpapírjai vásárlásainak 2015. márciusi megkezdése előtt.

Az ilyen szektorális aggregátumok a hatások egyes háztartások közötti széles körű eloszlását takarják. Az egyes hatások mérése nem egyszerű, de bizonyos következtetések levonhatók az eurorendszer háztartási pénzügyi és fogyasztási felméréséből. Eddig két felmérési hullámra került sor, 2010-ben és 2014-ben, lehetőséget biztosítva annak értékelésére, miként tolódott el a nettó pénzügyi bevétel a különböző háztartások között a kamatlábak esésével.[47] Az euroövezet egészét tekintve a háztartások teljes bevételének arányában kifejezett nettó pénzbevétel kissé csökkent, ami összhangban van az A) ábrán bemutatott szektoronkénti adatokkal. Ugyanakkor e mögött volt egy progresszív elosztási hatás a háztartásokra kiterjedően. A legkisebb nettó vagyonnal bíró háztartások pozíciója lényegében nem változott, tükrözve adósságfizetéseik, valamint a pénzügyi befektetésekből származó jövedelmük csökkenését, miközben a leggazdagabb háztartások veszítették a legtöbbet, mivel pénzügyi eszközeik jelentősen meghaladják adósságukat (lásd a B) ábrát).

A) ábra:

A nettó kamatjövedelem változásai szektoronként

(a GDP százalékában)

Források: Eurostat és az EKB számításai.
Megjegyzések: Az ábra a nettó kamatjövedelem négy negyedéves mozgóátlagának változásait tükrözi 2008 második negyedévétől 2016 harmadik negyedévéig és 2014 második negyedévétől 2016 harmadik negyedévéig . Az eszközök/források állományaiban bekövetkezett ingadozások nettó kamatjövedelemre gyakorolt hatásának kizárása érdekében a változások számítása úgy történik, hogy a 2008. első negyedévi, illetve a 2014. első negyedévi fiktív eszköz- és forrásállományok eszköz- és forrásmegtérülési rátáit veszik figyelembe. A nettó kamatjövedelem változásai a GDP százalékaként vannak kifejezve, a vonatkozó kezdőpontoknál rögzített GDP-vel. A kamatfizetések/-nyereségek a FISIM (pénzügyi közvetítési szolgáltatások közvetett módon mért díja) elosztása után vannak ábrázolva.

B) ábra:

Háztartások nettó pénzügyi bevétele

(a bruttó bevétel százalékában)

Forrás: Az eurorendszer háztartási pénzügyi és fogyasztási felmérése (2010 és 2014).
Megjegyzések: A százalékban kifejezett tartományok a nettó vagyonosztályokat jelzik, pl. legalacsonyabb 20% = a háztartások legalacsonyabb nettó vagyonnal bíró ötöde. A nettó pénzmozgások kiszámítása úgy történik, hogy a pénzügyi befektetésekből származó jövedelemből levonják a teljes adósságfizetést. A részesedéseket úgy számítják ki, hogy a háztartások egyes nettó vagyonosztályokbeli nettó pénzmozgásainak összegét elosztják a nettó vagyonosztályban levő összes háztartás háztartási bevételének összegével.

A monetáris politika elosztási következményei függenek a második pénzügyi csatornától is, nevezetesen a vagyonhatásoktól. A háztartási pénzügyi és fogyasztási felmérés némiképp e hatásokra is rávilágít. A pénzügyi eszközökkel – például részvényekkel és kötvényekkel – rendelkező euroövezeti háztartások erősen koncentrálódnak a nettó vagyoneloszlás csúcsán. Mint olyan, a lakosságnak csak egy meglehetősen kicsi hányada részesül a részvény- és kötvénypiacok tőkenyereségeiből; a lakosság háromnegyede viszont egyáltalán nem. Ezzel szemben a lakástulajdonlás egyenletesebben oszlik meg a vagyoncsoportok között. Így a medián háztartás számára előnyösek voltak a lakásár-emelkedések.[48]

A vagyonhatások értékelésének legrelevánsabb időszaka a 2014 közepétől kezdődő időszak, mivel többnyire az eszközvásárlásokat tekintik az eszközár-infláció okozóinak. Ezen időszakban a különböző vagyonszinteken az abszolút és relatív vagyonhatásokba annak megbecslésével nyerhetünk betekintést, hogy a 2014 közepén (a legutolsó rendelkezésre álló adatpont) tartott vagyonállomány értéke miként alakult volna, ha azóta csak a részvények, kötvények és lakások árainak változásai hatottak volna rá.[49] Az euroövezetet illetően abszolút nyereség figyelhető meg: átlagos jövedelmük arányában kifejezve a háztartások vagyona minden vagyonszinten nőtt. Ennek oka, hogy a lakásárak az euroövezeten belül emelkedtek ebben az időszakban, míg a kötvényárak átlagosan mérsékelten nőttek, az átlagos részvényárak pedig ténylegesen estek. Ugyanakkor a tehetősebb háztartások relatíve nagyobb hasznot húztak, mint a szegényebbek (lásd a C) ábrát).

C) ábra:

Háztartások nettó vagyonának becsült változása

(az adott vagyonosztálybeli átlagos bruttó jövedelem százalékának arányában kifejezett átlagos nettó vagyon változása százalékpontban, 2014. II. n.év–2016. II. n.év)

Források: EKB szimulációi és az eurorendszer háztartási pénzügyi és fogyasztási felmérése.
Megjegyzés: A százalékban kifejezett tartományok a nettó vagyonosztályokat jelzik, pl. legalacsonyabb 20% = a háztartások legalacsonyabb nettó vagyonnal bíró ötöde.

A monetáris politika átfogó elosztási hatásai kiegyensúlyozott értékelésének ki kell terjednie a monetáris politika makrogazdasági hatásaira is. Még akkor is, ha az alacsony kamatlábak és a magas eszközárak nem lehetnek minden szektor és egyén számára előnyösek, középtávon vannak az aggregált kereslet ösztönzésével, a munkanélküliség csökkentésével és az árstabilitáshoz való hozzájárulással kapcsolatos pozitív elosztási hatások, amelyek mindegyike hajlamos az egyenlőtlenség csökkentésére.

Az EKB hitelkönnyítő csomagjának 2014. júniusi elindítása óta az euroövezet egy szélesebb körű és belföldi kereslet által vezérelt fellendülés hasznát élvezi. Más volt a helyzet a 2009–2011-es kilábalás idején, amely nagymértékben támaszkodott a nettó exportra (lásd a 2. keretes írás A) ábráját). Miközben a monetáris politika pontos hozzájárulását nehéz ehhez kötni, megfigyelhető, hogy 2014 júniusa óta az EKB intézkedései a banki hitelkamatlábak lefelé irányuló konvergenciáját és a hitelvolumenek emelkedő trendjét váltották ki. Ezt részben a 2011–2012-ben megfigyelt pénzügyi fragmentáció irányváltása vezérelte. Ezenkívül egy második tényezőt is tükröz: az EKB intézkedései segítettek megtörni egy ördögi kört a banki hitelkamatlábak, a makrogazdasági eredmények és a hitelkockázat-érzékelések között a sebezhető országokban. A hitelkönnyítés segített megfordítani egy negatív elosztási hatást a finanszírozáshoz jutást illetően, és ez most begyűrűzik az aggregált keresletbe.

A gazdaság erősödésével a munkanélküliségi ráta esett. Az EKB monetáris politikájának eredményeként a pénzügyi feltételek javulásai támogatják a háztartásoknak és a cégeknek nyújtott hitelezést, ami segíti a (tartóscikk)fogyasztást és a beruházásokat. Másfelől ez támogatja a gazdasági növekedést és a foglalkoztatást (lásd a D) ábrát). A munkahelyteremtésnek különösen a szegényebb háztartások számára kell előnyösnek lennie, mert az ő foglalkoztatási helyzetük a legérzékenyebb a gazdaság állapotára. Ez az elosztási jellemző tovább támogatja a gazdasági növekedést, mivel az alacsonyabb jövedelmű háztartások általában magasabb marginális hajlandósággal bírnak, hogy a jövedelemből fogyasszanak. Valóban, a robusztus foglalkoztatás­növekedés legújabb időszakában a rendelkezésre álló reáljövedelem és a fogyasztás is erőteljesen nőtt (lásd az E) ábrát).

D) ábra:

A munkaerőpiac alakulása

(negyedéves százalékos változások (foglalkoztatás), százalék (munkanélküliség))

Források: Eurostat és az EKB számításai.
Megjegyzés: A legutolsó adatok 2016 harmadik negyedévére (foglalkoztatás) és 2016 decemberére (munkanélküliségi ráta) vonatkoznak.

E) ábra:

Fogyasztás és bruttó rendelkezésre álló reáljövedelem

(éves százalékos változások)

Források: Eurostat és az EKB számításai.
Megjegyzés: A legutolsó megfigyelések 2016 harmadik negyedévére vonatkoznak.

Az EKB figyelemmel követi monetáris politikája elosztási következményeit, mivel azok hatással vannak a transzmisszióra és így az inflációs pálya korrekcióira. Ugyanakkor bármely indokolatlan redisztribúciós hatások leküzdése nem tartozik a monetáris politika területéhez, tekintettel elsődleges céljára, az árstabilitásra. A kormányok alakíthatják a jövedelem- és vagyonelosztást a politikáik révén, nevezetesen célzott fiskális intézkedésekkel. A határozottabb növekedésbarát strukturális és fiskális politikák döntőek az EKB alkalmazkodó monetáris politikai irányultságának kiegészítése érdekében, hogy felgyorsítsák az euroövezet gazdaságának visszatérését a potenciális GDP-hez, és emeljék a potenciális kibocsátás növekedési pályáját. Ez viszont csökkentené a monetáris politikára nehezedő terhet, és lehetővé tenné, hogy visszatérjen a rendes eszközkészlete használatához – ideértve a pozitív kamatlábakat.

A monetáris politika begyűrűzése a pénzügyi és gazdasági feltételekbe

Az EKB átfogó monetáris politikai intézkedései továbbra is eredményesek voltak a jelentős mértékű alkalmazkodás biztosításában

A 2014 közepe óta alkalmazott monetáris politikai intézkedések – amikor az EKB először vezetett be széles körű könnyítési politikákat, ideértve a hitelkönnyítést – kulcstényezőt jelentenek az euroövezeti fellendülés támogatásában. Az olyan átfogó monetáris politikai intézkedések, mint az eszközvásárlások, a célzott hosszabb lejáratú refinanszírozási műveletek (CHLRM-ek) és az alacsony irányadó kamatlábak, továbbra is beszivárognak a reálgazdaságba. Ennek eredményeként jelentősen enyhültek a hitelfelvétel feltételei a háztartások és a vállalatok számára, valamint erősödött a hitelteremtés, ami támogatta az aggregált költést az euroövezetben.

Az alkalmazkodás jelentős mértékben eredt az eszközvásárlási program (EVP) szerinti nettó vásárlásokból. A program négy alprogramja magán- és állami szektorbeli értékpapírok széles körének vásárlását öleli fel. Az alprogramok: a közszektor eszközeinek megvásárlására irányuló program (PSPP), az eszközalapú értékpapírok vásárlási programja (ABSPP), a harmadik fedezettkötvény-vásárlási program (CBPP3) és a vállalati szektort érintő vásárlási program (CSPP). Az EVP végrehajtása 2016-ban is zökkenőmentesen zajlott. Az EVP-n belül biztosított rugalmasság lehetővé tette a kombinált havi átlagos vásárlások összhangban tartását a Kormányzótanács által kitűzött céllal – vagyis az átlagosan havi 60 milliárd EUR-val – 2016 januárjától márciusáig, majd a havi 80 milliárd EUR-val az év további részében. Ugyanakkor a vásárlások valamivel alacsonyabbak voltak augusztusban és decemberben; ezeket a hónapokat általában alacsonyabb, míg a többi hónapot kissé magasabb piaci likviditás jellemzi. Az összes vásárlásból továbbra is messze a legnagyobb részesedést képviselte a PSPP (lásd a 24. ábrát).

24. ábra:

Havi vásárlások az EVP-ben programonként 2016-ban

(milliárd EUR)

Forrás: EKB

Sikeresen folytatódott az EKB intézkedéseinek továbbgyűrűzése a pénzügyi piacokon és a bankrendszeren keresztül

Az EKB monetáris politikai intézkedéseinek a referencia pénzügyi eszközökre gyakorolt hatása markáns volt. Különösen az eurorendszer eszközvásárlásai és az alacsony kamatkörnyezet járult hozzá a pénzpiaci kamatlábak és a szuverén kötvényhozamok 2014 közepe óta tartó észrevehető csökkenéséhez.[50] Az EKB monetáris politikája ugyancsak segített részben megvédeni az euroövezeti kötvénypiaci feltételeket az Egyesült Államokban emelkedő államkötvényhozamoktól 2016 végén. Továbbá az EKB intézkedései befolyásolták a pénzügyi piacok más szegmenseinek folyamatait. Nevezetesen a portfólió-újraegyensúlyozás és a monetáris alkalmazkodás igen jelentős mértékéhez kötődő pozitív makrogazdasági hatások támogathatták a részvényárfolyamok emelkedését. Összességében az euro nomináleffektív árfolyama 2016-ban esett.

Az EKB monetáris politikai intézkedései két módon járultak hozzá a bankok finanszírozási feltételeinek jelentős javulásához. Az egyik, hogy a banki finanszírozási eszközök azon eszközosztályokba tartoztak, ahol a közép- és hosszú távú hozamok lényeges összenyomása következett be. Ezt támogatták az eurorendszer eszközvásárlási programjainak portfólió-újraegyensúlyozási hatásai és a bankok alacsony kötvénykibocsátása miatti hiányhatások, miközben a bankok a CHLRM-eket részesítették előnyben a hitelfelvételkor.[51] Így a bankok számára határozottan csökkent az adósságfinanszírozás összetett költsége (lásd a 25. ábrát). A másik, hogy a bankok folytatták a drágább, rövid lejáratú piaci finanszírozás felváltását CHLRM-finanszírozással (és ezen kívül kihasználták a CHLRM-I olcsóbb CHLRM-II-vel való refinanszírozásának lehetőségét).[52] A tervezett négy CHLRM-II műveletből hármat folytattak le 2016-ban, míg a negyedik 2017 márciusára van ütemezve.[53] 2016 végéig a teljes felhasználás 506,7 milliárd EUR volt, vagyis az euroövezeti bankok CHLRM-II szerinti teljes hitelfelvételi juttatásának mintegy 43%-a.

25. ábra:

Az adósságfinanszírozás összetett költsége a bankok számára

(betét és fedezetlen piaci adósság finanszírozásának összetett költsége; százalék/év)

Források: EKB, Merrill Lynch Global Index és az EKB számításai.

Az EVP-nek és a betéti rendelkezésre állás negatív kamatlábának a banki jövedelmezőségre gyakorolt teljes hatása korlátozott, mivel a banki bevételek különféle összetevőire gyakorolt hatások nagyjából kioltják egymást (lásd a 26. ábrát). Egyrészt a két intézkedés pénzügyi eszközök széles körében nyomta össze a kamatlábakat, szűkítette a kamatkülönbözeteket, és így hozzájárult az alacsonyabb nettó kamatjövedelemhez. Másrészt a bankok által tartott szuverén kötvények piaci értékének emelkedései tőkenyereségeket generáltak. Ezenkívül a legújabb monetáris politikai intézkedések gazdasági kilátásokra gyakorolt pozitív hatásai hozzájárultak a hitelvolumenek emelkedéséhez és a hitelminőség javulásához.

26. ábra:

Banki jövedelmezőség, az EVP és a betéti rendelkezésre állás negatív kamatlába

(2014–2017; százalékpontban kifejezett hozzájárulások a bankok eszközarányos nyereségéhez)

Források: Európai Bankhatóság, EKB és az EKB becslései.
Megjegyzések: A tőkenyerességek az EKB közvetlen felügyelete alá tartozó jelentős intézmények listájában és az egész EU-ra kiterjedő 2014-es stressztesztben szereplő 68 euroövezeti bankcsoportra vonatkozó konszolidált alapú adatokon alapulnak. Az euro­övezeti adatok kiszámítása a mintában szereplő országok súlyozott átlagaként történik konszolidált banki adatok felhasználásával az euroövezeti aggregátumban szereplő egyes országok bankrendszereinek súlyát illetően.

Az euroövezeti vállalatok számára előnyös volt az EKB alkalmazkodó monetáris politikai irányultsága

A monetáris ösztönzés begyűrűzése a banki hitelezési feltételekbe és a hitelteremtésbe figyelemre méltó. 2014 júniusa óta a kamatlábak határozottan estek az eszközosztályok és hitelpiacok széles spektrumában. Ennek eredményként az euro­övezeti cégek és háztartások kedvezőbb hitelfelvételi feltételeket tapasztaltak. Például a vállalatok számára a banki hitelkamatok több mint 110 bázisponttal csökkentek 2014 júniusa és 2016 decembere között (lásd a 19. ábrát).

A könnyítést érzik az euroövezet gazdaságának gerincét adó kis- és középvállalkozások (kkv-k) is, amelyek erősen rá vannak szorulva a bankhitelekre. A banki hitelezési feltételek tovább javultak a kkv-k számára: 2014 májusa óta a vállalatoknak nyújtott nagyon kicsi hitelek banki kamatlábai körülbelül 180 bázisponttal csökkentek. Ezenkívül az euroövezeti vállalkozások finanszírozáshoz jutásáról szóló felmérésben a kkv-k változatlanul arról számoltak be, hogy tovább javult a hitelhez való hozzáférésük, és nőtt a bankok hajlandósága, hogy alacsonyabb kamatlábak mellett nyújtsanak hitelt.[54] A vállatoknak nyújtott új bankhiteleket továbbra is többnyire beruházási projektek, készletek és működő tőke finanszírozására fordítják.

Az eurorendszer eszközvásárlásai és az alacsony kamatkörnyezet arra ösztönözte a bankokat, hogy több hitelt nyújtsanak, pl. az alacsonyabb hozamú értékpapírokba történő befektetés vonzerejének csökkentésével. Ugyanakkor a CHLRM-II költségének csökkentése a hitelezésben aktívan részt vevő bankok számára szintén arra sarkallta a bankokat, hogy több hitelt nyújtsanak (mivel egy bank a CHLRM-II szerint olcsóbban jut hitelhez, ha hitelezési volumene meghaladja a referenciaértéket). Ez támogatta a hitelezési standardok könnyítését és a bankhitelek feltételeinek javítását, amint azt az euroövezeti banki hitelezési felmérés jelezte.[55] Következésképpen a növekvő hitelkereslettel összefüggésben folytatódott az euroövezeti magánszektornak nyújtott hitelezés fokozatos fellendülése. 2014 májusa és 2016 decembere között a háztartásoknak nyújtott hitelek éves növekedési üteme -0,1%-ról 2,0%-ra emelkedett, míg a nem pénzügyi vállalatoknak (NPV-knek) adott hiteleké -2,9%-ról 2,3%-ra (lásd a 27. ábrát).

27. ábra:

NPV-knek és háztartásoknak nyújtott MPI-hitelek

(százalékos változások; szezonális és naptári hatásokkal kiigazítva)

Forrás: EKB

A CSPP-nek a cégek számára könnyebb finanszírozási feltételekhez való hozzájárulására vonatkozó kezdeti bizonyítékok biztatóak voltak. A CSPP 2016. március 10-i meghirdetése erősen támogatta az NPV-k által kibocsátott kötvények hozamai és a kockázatmentes kamat közötti különbözetek folyamatban levő zsugorodását (lásd a 28. ábrát).[56] Ezenkívül az év folyamán a CSPP hozzájárult az euróban denominált vállalati kötvények kibocsátásának növekedéséhez (lásd a 29. ábrát). Végül, a portfólió-újraegyensúlyozás eredményeként a CSPP szerint el nem fogadható kötvények iránti kereslet is emelkedett, amelyet fokozott kibocsátás elégített ki. A CSPP-nek fontos továbbgyűrűző hatásai voltak a vállalkozások finanszírozási feltételeire is, mivel a bankhitelek vállalati adósságkibocsátással való helyettesítésével szembesülő bankok jelentősebb versenykényszerről és a nagy cégeknek nyújtott hiteleken erősebb felárcsökkentésről számoltak be.

A CSPP végrehajtása az indításakor tervezett módon haladt előre, és a vásárlások jól diverzifikáltak voltak minősítések, szektorok, országok és kibocsátók szerint. 2016. december 31-én az eurorendszer mintegy 51 milliárd EUR értékben tartott 225 különböző kibocsátó által kibocsátott nem banki vállalati kötvényeket.

28. ábra:

Befektetési minőségű vállalatikötvény-szpredek

(bázispontban)

Források: Markit és Bloomberg.
Megjegyzések: A vállalatikötvény-szpredek mérése eszközswapszpredekkel történik. A függőleges vonalak a Kormányzótanács március 10-i és április 21-i üléseit jelölik. Az indexek alárendelt kötvényeket is tartalmaznak.

29. ábra:

Euroövezeti NPV-k bruttó adósságkibocsátása

(milliárd EUR)

Források: Dealogic és az EKB számításai.
Megjegyzések: Az adatok befektetési és nem befektetési minőségű kötvényeket egyaránt tartalmaznak. A „kibocsátás EUR-ban” euroövezeti székhelyű NPV-k általi euróban denominált új kibocsátásokat jelöl. A „kibocsátás minden pénznemben” az euroövezeti székhelyű NPV-k általi minden új kibocsátást mutatja.

Az EKB alkalmazkodó politikája jelentősen támogatta az euro­övezet makrogazdasági folyamatait

Mindent egybevetve az EKB 2014 júniusa óta bevezetett monetáris politikai intézkedései jelentős makrogazdasági hatásokkal jártak. Ezen intézkedések nélkül mind a növekedés, mind az infláció lényegesen mérsékeltebben alakult volna 2016-ban. Az EKB intézkedéseinek segítségével különösen a deflációs kockázat hárult el.

6. keretes írás Az eurorendszer mérlegének mérete és összetétele

Amióta a pénzügyi válság elkezdődött 2007–2008-ban, az eurorendszer különféle monetáris politikai beavatkozások végrehajtására használja mérlegét, idővel módosítva annak méretét és összetételét. E beavatkozások közé tartoznak az üzleti partnereknek finanszírozást biztosító műveletek, valamint az eszközvásárlások különféle piaci szegmensekben a monetáris politika transzmissziójának javítása és az euroövezeti finanszírozási feltételek könnyítése érdekében. 2016 végére az eurorendszer mérlegének mérete történelmi csúcsot, 3,7 billió EUR-t ért el.

2014 júniusának elején, mielőtt a Kormányzótanács számos monetáris intézkedésről döntött, a monetáris politikai eszközök az eurorendszer mérlegében szereplő összes eszköz 40%-át tették ki. Ezek közé tartoztak az euroövezeti hitelintézeteknek nyújtott hitelek, amelyek az összes eszköz 30%-át tették ki (lásd az alábbi ábrát), továbbá a monetáris politikai célú értékpapírok (az értékpapír-piaci program (ÉPP) és a kezdeti fedezettkötvény-vásárlási programok alapján megszerzett eszközök), amelyek az összes eszköz mintegy 10%-át képviselték. Az egyéb pénzügyi eszközök főleg az alábbiak voltak: (i) az eurorendszer által tartott deviza és arany; (ii) euróban denominált nem monetáris politikai portfóliók; valamint (iii) az eurorendszer néhány NKB-ja által átmeneti likviditási problémákkal küzdő fizetőképes intézményeknek nyújtott sürgősségi likviditási támogatás. Ezekre az egyéb pénzügyi eszközökre vonatkoznak az eurorendszer belső beszámolási követelményei, valamint a monetáris finanszírozás tilalmából eredő korlátozások és a követelmény, hogy nem avatkozhatnak a monetáris politikába; mindezek különféle jogi szövegekben vannak meghatározva.[57]

Forrásoldalon a forgalomban levő bankjegyek – amelyek alapvető központi banki kötelezettséget jelentenek – 2014 júniusában az összes forrás mintegy 44%-át tették ki. Az üzleti partnerek tartalékállományai[58] 16%-ot képviseltek, míg más források – ideértve a tőke- és átértékelési számlákat – 40%-ot tettek ki.

A Kormányzótanács által 2014 júniusa óta elfogadott monetáris politikai intézkedések, különösen a 2015. március 9-én kezdődött kiterjesztett eszközvásárlás program (EVP), a mérleg bővüléséhez és összetételének megváltozásához vezetett. 2016 végén a monetáris politikai eszközök az eszközoldal 61%-ára nőttek, miközben az egyéb pénzügyi eszközök mennyisége viszonylag stabil maradt. Forrásoldalon a legfontosabb hatás a partnerek tartalékállományaiban volt megfigyelhető, amelyek 1 billió EUR-val nőttek, és a forrásoldal 36%-át tették ki 2016 végén, miközben a forgalomban levő bankjegyek relatíve 31%-ra csökkentek.

Ábra:

Az eurorendszer konszolidált mérlegének alakulása

(milliárd EUR)

Forrás: EKB.
Megjegyzések: A pozitív számok az eszközökre, a negatív számok a forrásokra vonatkoznak. A többletlikviditás vonala pozitív számként szerepel, bár a következő forrástételek összegére vonatkozik: folyószámlák a tartalékolási kötelezettségen és a betéti rendelkezésre állás igénybevételén felül.

Átlagos portfóliólejárat, valamint megoszlás eszközök és joghatóságok között

Az EVP kezdete óta az EKB hetente publikálta az EVP-t alkotó különböző programokhoz tartozó állományok alakulását. Ezenkívül havonta publikálja az állományok megoszlását az elsődleges és másodlagos piaci vásárlások között a harmadik fedezettkötvény-vásárlási programra (CBPP3), az eszközalapú értékpapírok vásárlási programjára (ABSPP) és a vállalati szektort érintő vásárlási programra (CSPP) vonatkozóan, valamint a közszektor eszközeinek megvásárlására irányuló program (PSPP) szerinti értékpapír-állományok kibocsátó ország szerinti bontását, ideértve a súlyozott átlagos lejáratot.[59]

2016 végén a PSPP tette ki az EVP legnagyobb részét, a teljes EVP értékpapír-állomány 82%-át. A PSPP-ben a vásárlások elosztását az NKB-k hazai piacaira az EKB tőkejegyzési kulcsa határozza meg. A nekik juttatott egyedi kvótákon belül az EKB és az NKB-k rugalmasan választhatnak központi, regionális és helyi önkormányzati értékpapírok, az adott joghatóságokban létrehozott bizonyos ügynökségek által kibocsátott értékpapírok és – amennyiben szükséges – nemzetek feletti intézmények által kibocsátott értékpapírok vásárlása között.

2016 végén a PSPP súlyozott átlagos lejárata 8,3 év volt, némi eltérésekkel az egyes joghatóságok között. Az eurorendszer által vásárolt eszközök lejárati ideje két szempontból lényeges: egyrészt lehetővé teszi a kamatlábkockázat eurorendszer általi felszívását a piacról, portfólióik újraegyen­súlyozására ösztönözve a befektetőket; másrészt az eurorendszer célja egy piacsemleges eszköz­elosztás, úgy vásárolva értékpapírokat minden elfogadható lejáraton minden joghatóságban, hogy az tükrözze az euroövezeti szuverén kötvénypiac összetételét. A 2015 decemberében meghirde­tettek szerint az EVP alapján vásárolt értékpapírok tőkefizetéseit lejáratkor újból befektetik a szükséges ideig, állandóként tartva így az EVP-állományokat a nettó eszközvásárlások horizontján túl.

Az eurorendszer refinanszírozási műveleteinek alakulása

Az eurorendszer refinanszírozási műveleteinek állománya 2014 júniusának eleje óta körülbelül 84 milliárd EUR-val csökkent. Akkor a három éves hosszabb lejáratú refinanszírozási műveleteknek jelentős volumene volt még mindig kinnlevő és visszafizetés alatt álló. Azóta hosszabbodott az eurorendszer hitelműveleteinek lejárati profilja. A súlyozott átlagos lejárat a 2014. júniusi mintegy fél évről 2016 végére három évre nőtt, elsősorban a legfeljebb négy év eredeti futamidejű célzott hosszabb lejáratú refinanszírozási műveletek két sorozatának eredményeként.

Az európai pénzügyi szektor: javuló ellenálló képesség egy gyenge jövedelmezőséggel jellemezhető környezetben

2016-ban az euroövezet pénzügyi stabilitását fenyegető számos kockázatot azonosítottak a pénzügyi rendszer keletkező kockázatainak és rugalmasságának EKB általi rendszeres értékelésében. Mindazonáltal a rendszerszintű feszültség általános szintje az euroövezetben visszafogott maradt. Jóllehet a pénzügyi intézmények gyakran szembesültek gyenge jövedelmezőséggel, sok esetben javították ellenálló képességüket, például tőkésítési szintjeik növelésével.

2016 volt a második olyan teljes év, amikor az EKB makroprudenciális és mikro­prudenciális feladatait az EKB és az euroövezeti országok illetékes nemzeti hatóságai (INH-k) által alkotott egységes felügyeleti mechanizmus (SSM) 2014. novemberi létrehozását követően végezte. Ezenkívül az EKB hozzájárult több fontos szabályozási kezdeményezéshez és olyan intézkedéshez, amelynek célja a bankunió harmadik pillérének – nevezetesen az európai betétbiztosítási rendszernek – a létrehozása.

Kockázatok és sebezhetőségek az euroövezet pénzügyi rendszerében

Az EKB értékeli a pénzügyi stabilitási folyamatokat az euroövezetben és az EU pénzügyi rendszereiben, hogy felfedjen minden sebezhetőséget és a rendszerszintű kockázatok minden forrását. E feladatot az eurorendszer többi központi bankjával és a Központi Bankok Európai Rendszerével együtt végzi. A lehetséges rendszerszintű kockázatok kialakulását a pénzügyi rendszerben makroprudenciális politikákkal kezeli.

Pénzügyi stabilitási elemzését az EKB félévenkénti Pénzügyi stabilitási jelentésében mutatja be.[60] Az EKB az Európai Rendszerkockázati Testületnek is nyújt elemzési támogatást a pénzügyi stabilitási elemzés területén.

Turbulenciarohamok a globális pénzügyi piacokon 2016-ban és az euroövezeti bankok jövedelmezőségi kilátásaival kapcsolatos aggodalmak

2016-ban a rendszerszintű feszültség általános szintje az euroövezetben visszafogott maradt a globális pénzügyi piacok rövid turbulenciarohamai ellenére. Ezek közé tartozott a piaci hangulat év eleje körül bekövetkezett romlása, amelynek előidézői a kínai részvényárfolyamok volatilitása és a feltörekvő piacokkal kapcsolatos aggodalmak, majd később az év során az EU-tagságról szóló egyesült királysági népszavazás és az egyesült államokbeli elnökválasztás eredményét követő politikai bizonytalanság voltak. 2016-ban az euroövezeti bankok részvényárfolyamaiban az erős volatilitás időszakait lehetett tapasztalni, ami összességében hozzájárult a saját tőke becsült költségének emelkedéséhez. Ennek egyik fő okát továbbra is az euroövezeti bankok jövedelmezőségi kilátásaival kapcsolatos piaci aggodalmak jelentették egy alacsony növekedéssel és alacsony kamatlábakkal jellemzett környezetben. Ugyanakkor a folytatódó alkalmazkodó monetáris politika és a Kínával kapcsolatos enyhülő piaci aggodalmak tompították az euroövezeti rendszerszintű feszültség csúcsait, miközben a banki, szuverén és pénzügyi feszültségek standard mutatói 2016 végén alacsony szinteken maradtak (lásd a 30. ábrát).

30. ábra:

Pénzügyi piacok és szuverén kötvénypiacok rendszerszintű feszültségének összetett mutatói, valamint kettő vagy több bankcsoport nemteljesítési valószínűsége

(2011. jan. – 2016. dec.)

Források: Bloomberg és az EKB számításai.
Megjegyzés: „Kettő vagy több LCBG nemteljesítésének valószínűsége” az egyidejű nemfizetések valószínűségére vonatkozik15 nagy és összetett bankcsoport (LCBG) mintájában egy egyéves horizonton.

Ebben a környezetben 2016 folyamán az euroövezet pénzügyi stabilitásának négy fő kockázatát azonosították (lásd a 2. táblázatot). Tekintettel az erősebb politikai bizonytalanságra, a feltörekvő piacok sebezhető pontjaira és a kockázatok viszonylag alacsony árazására a piacokon, megnőtt egy globális kockázatátárazás lehetősége. Ugyanakkor a befektetők folytatták portfólióikban a kockázati szintek emelését az alacsony kamatlábakkal jellemzett környezetben. Ami az eszközárakat illeti, a vállalatikötvény-hozamok 2016-ban alacsony szinteken maradtak, miközben néhány részvénypiac a túlértékeltség jeleit mutatta. Néhány országban a lakó- és kereskedelmi ingatlanok túlértékelésének kialakuló jelei is mutatkoztak.

2. táblázat

Az euroövezet pénzügyi stabilitásának a 2016. novemberi Pénzügyi stabilitási jelentésben megállapított legfontosabb kockázatai

Forrás: EKB.
* A szín a kumulált kockázati szintet jelöli, amely az elkövetkező 24 hónapra vonatkozóan a megvalósulás valószínűségének és az azonosított kockázat valószínű rendszerszintű hatására vonatkozó becslésnek a kombinációja az EKB szakértőinek megítélése alapján. A nyilak azt jelölik, hogy a kockázat nőtt-e az előző Pénzügyi stabilitási jelentés óta.

2016-ban az egyéb fontos kihívások sok szempontból a bankválság és a szuverén adósságválság örökségei voltak. Az euroövezeti bankszektor sebezhető maradt a fentebb leírt piaci feszültségekkel szembeni rugalmassága ellenére. A gyenge gazdasági növekedés és a vele társult alacsony kamatkörnyezet kihívást jelentett a banki jövedelmezőségi kilátásokat illetően a fejlett gazdaságokban (lásd a 31. ábrát). E kihívások ellenére a bankok az utóbbi években jelentősen megerősítették tőkepozícióikat (amit igazoltak az Európai Bankhatóság 2016-os egész EU-ra kiterjedő stressztesztjének eredményei is).

31. ábra:

Medián banki sajáttőke-arányos nyereség a jelentősebb fejlett gazdasági régiókban

(2006–2016, éves százalékok)

Források: SNL Financial és az EKB számításai.
Megjegyzés: A 2016. évi adatok az év első felére vonatkoznak.

Néhány euroövezeti országban a jövedelmezőségi kilátásokat beárnyékolta a strukturális kapacitásfelesleg és az üzleti modellek még mindig nem teljes igazodása az alacsony kamatkörnyezethez (lásd a 7. keretes írást).

Ezenkívül a nem teljesítő hitelek állománya néhány euroövezeti országban magas maradt, ami aggodalmat keltett a bankok jövőbeli jövedelmezőségét és a pénzügyi stabilitást illetően (lásd a 8. keretes írást). Ráadásul a nem teljesítő hitelek csökkentése továbbra is lassan haladt. Banki szinten ennek okai közé tartozott az elégtelen működési kapacitás, a tapasztalat hiánya a nem teljesítő hitelek kezelésében, tőkekorlátok és az alacsony jövedelmezőség. Ezenkívül a nem teljesítő hitelek gyors szanálását olyan strukturális tényezők is gátolták, mint a nem kielégítő csődtörvények, az igazságszolgáltatási rendszerek szűk keresztmetszetei, bíróságon kívüli megoldási rendszerek hiánya, fejletlen piac a nem teljesítő hitelek számára, valamint számviteli és adóügyek.[61]

2016-ban a bankszektoron kívülről is eredtek pénzügyi stabilitási kockázatok. Egyrészt növekedtek az adósság fenntarthatóságával kapcsolatos aggodalmak a szuverén és a nem pénzügyi szektorokra vonatkozóan. Másrészt a kockázatvállalás a gyorsan növekvő befektetési­alap-szektorban is fokozódott. Jóllehet az euroövezeti befektetési alapok ellenállóak maradtak a piaci feszültséggel szemben, a népszavazási eredményt követően néhány egyesült királysági ingatlanalapból való kiáramlások bebizonyították a nyílt végű alapok (olyan alapok, amelyek korlátlan mennyiségű részvényt bocsáthatnak ki, és a befektetők bármikor visszaválthatják befektetésüket) sebezhetőségét. A kockázatokat súlyosbította egy rendszerszintű perspektíva hiánya a szektor szabályozásában, valamint a szektorra kiterjedő kockázatok felhalmozódása megelőzésének ebből eredő nehézsége.

A szélesebb értelemben vett euroövezeti pénzügyi szektor – ideérte a biztosítótársaságokat és nyugdíjalapokat, valamint az árnyékbanki gazdálkodó egységeket – strukturális elemzése igazolta, hogy a nem banki pénzügyi szektor 2016-ban tovább bővült.[62] Ugyanakkor 2016-ban a bankszektor tovább mozgott a hagyományosabb üzletek felé. A jegybanki és nagybani finanszírozástól a betétfinanszírozás felé történő elmozdulást a tőkeáttétel csökkenése kísérte.

7. keretes írás Bankok üzleti modelljeinek sokfélesége és igazodás az alacsony kamatkörnyezethez

A banki üzleti modellek tökéletlen alkalmazkodása az alacsony kamatkörnyezethez az alacsony banki jövedelmezőség hátterében álló kulcstényező az euroövezetben. A pénzügyi válság előtt a bankok nyereségét fokozta a magas tőkeáttétel, az olcsó nagybani finanszírozás és a kockázatvállalás a jelzáloghitelezésben vagy az értékpapírosításban. A válság megmutatta, hogy e stratégiák némelyike nem volt fenntartható. A válság által indukált változások a bankok és a befektetők kockázatvállalási hajlandóságában és a szabályozásban a banki üzleti modellek átformálására ösztönzött. A bankok csökkentették mérlegeik méretét, felépítették tőkealapjukat, és visszavettek kockázatosabb tevékenységeikből a fő tevékenység javára. Az euroövezetben ez összességében elmozdulást eredményezett a befektetési banktevékenységtől és a nagybani tevékenységektől a hagyományosabb lakossági üzlet felé (lásd az A) ábrát).[63]

A) ábra:

Változások az EU jelentős bankcsoportjai üzleti modelljeinek legfontosabb jellemzőiben a válság után

(2001–2014; index: 2007 = 100)

Források: Bloomberg, SNL Financial és az EKB számításai.
Megjegyzések: Az index az egyes mutatók medián értékén alapul. A kiskereskedelmi ráta az ügyfélbetétek plusz (nettó) ügyfélhitelek aránya az összes eszközhöz viszonyítva.

Gyakran találkozni arra való utalással, hogy az üzleti modellek további kiigazítása a megnövelt díj- és jutalékbevételek irányába támogathatná a banki jövedelmezőséget az alacsony növekedéssel és alacsony kamatlábakkal jellemzett környezetben. Ugyanakkor az alaposabb vizsgálat rámutat, hogy egy ilyen stratégia sikere valószínűleg a bank specifikus üzleti modelljétől és következésképpen a díj- és jutalékbevételek azon típusától függ, amelyek termelésére be van rendezkedve.[64]

A banki üzleti modelleket a bank mérlegében szereplő különféle tevékenységek súlya alapján lehet osztályozni. Az EKB elemzése szerint a bank mérete, a nem belföldi kitettségek és a finanszírozási profilok határozzák meg leginkább az üzleti modelleket (lásd a B) ábrát).[65] Ez azt is jelzi, hogy az olyan kategóriák, mint a letéti bankok, lakossági hitelezők, univerzális bankok, szakosodott vagy szektorális kölcsönadók és nagy nemzetközi bankok, úgymint rendszerszempontból fontos globális bankok (G-SIB-ek), hasznosak a különböző tényezők bankszektorra gyakorolt hatásának mérésében (lásd a C) ábrát) vagy egy üzleti modellek szerinti szakértői összehasonlítás bankfelügyeletben történő bevezetésében.

A díj- és jutalékbevételek és az üzleti modellek közötti kölcsönhatással kapcsolatban több érvet is fel lehet hozni az EKB legfrissebb elemzése alapján. Először is, a letéti bankok és az eszközkezelők a leginkább díj- és jutalékbevétel-orientáltak az üzleti modelljüket jellemző vonatkozó tevékenységek magas koncentrációja miatt (lásd a B) ábrát). Miközben az univerzális és a lakossági pénzügyekre szakosodott bankok bevételének általában körülbelül egy negyede származik díjakból és jutalékokból, az ilyen bevétel számít a legkevésbé a szakosodott kölcsönadóknál.[66] Valóban, a sajátos üzleti modell miatt az ilyen kölcsönadók kevésbé felkészültek lehetnek díj- és jutalékbevételeik határozott növelésére.

B) ábra:

Különböző üzleti modellek mérlegszerkezete

(2014; összes eszközök és források vagy összes üzemi eredmény aránya és százalékos részesedése)

Források: Bankscope, Bloomberg, SNL Financial és az EKB számításai.
Megjegyzések: Az adatok az EKB által felügyelt 113 jelentős intézmény mérlegeiből származnak. Az ábra a klaszterek azonosítására használt változók mediánjait mutatja a 2014-re azonosított hét klaszter mindegyikére.

Másodszor, 2012 óta a díj- és jutalékbevétel sok bank esetén megnőtt (lásd a C) ábrát). A letétkezelők és az eszközkezelők, valamint az univerzális bankok számára az emelkedő díj- és jutalékbevétel kompenzálta az alacsonyabb nettó kamatjövedelmet a megfigyelt időszakban. A más üzleti modellel bíró bankok pozitív nettó kamatjövedelmet, valamint díj- és jutalékbevételt könyveltek el, ami arra utal, hogy a díj- és jutalékbevétel generálása valószínűleg szorosan összefügg általános üzleti tevékenységükkel. Így a bank üzleti modelljétől, valamint a megtermelt díj- és jutalékbevétel forrásától függ, hogy a nettó kamatjövedelem, továbbá a díj- és jutalékbevétel kiegészítőnek vagy helyettesítőnek tekinthető-e.

C) ábra:

Jelentős intézmények nettó kamatjövedelmének, valamint nettó díj- és jutalékbevételének alakulása üzleti modell szerinti bontásban

(összes eszközre számított nettó kamatjövedelem és összes eszközre számított nettó díj- és jutalékbevétel változása százalékpontban a 2012–2015-ös időszakban)

Források: EKB és SNL Financial.
Megjegyzések: A minta az EKB által felügyelt 94 jelentős intézményt fed le. Az „univerzális bankok” közé tartoznak az olyan G-SIB-ek, amelyek univerzális bankok, míg a „G-SIB-ek” nem tartalmazzák ezeket a bankokat.

Harmadszor, e folyamatok pénzügyi stabilitási szempontjainak vizsgálata megmutatja, hogy a díj- és jutalékbevételek kedvezőtlen makrogazdasági folyamatokkal szembeni ellenálló képessége üzleti modellenként eltérő.[67] A díj- és jutalékbevételek termelésének különböző módjai arra utalnak, hogy ez potenciálisan egy volatilisebb jövedelemforrás a vállalati/nagybani, szektorális és lakossági hitelezők, valamint univerzális bankok számára, mint a diverzifikált kölcsönadók és G-SIB-ek számára. Ezért, bár a díj- és jutalékbevétel-növekedés az utóbbi években támogatta az üzletimodell-kategóriák némelyikét a jövedelemforrások diverzifikálásában, kedvezőtlenebb körülmények között e növekedés jelentősen visszaeshet.

Végül, miközben néhány bank a különböző üzleti modellek között mozgott 2007 és 2014 között, a legtöbbjük ugyanazon csoportban maradt.[68] Így a banki üzleti modellek hajlamosak viszonylag „ragadósak” lenni, és nem lehet őket zökkenőmentesen adaptálni egy változó környezethez vagy amikor feszültségre számítanak. A pénzügyi stabilitásra nézve lehet bizonyos jelentősége, ha néhány bankklaszter a többinél érzékenyebb a rendszerszintű feszültségre. Ez pedig a rendszerszintű kockázat koncentrációjához vezethet.

Az EKB makroprudenciális szerepe

Az euroövezetben a makroprudenciális intézkedésekre vonatkozó döntésekért való felelősség megoszlik a nemzeti hatóságok és az EKB között. A nemzeti hatóságok fenntartják maguknak a makroprudenciális intézkedések foganatosításának jogát, de az EKB felhatalmazással bír a nemzeti hatóságok által tett intézkedések kiegészítésére azon makroprudenciális eszközök esetén, amelyeket az uniós jogszabályok meghatároztak számára. A hatáskörök aszimmetrikus természete az EKB-tól megkövetelt azon szerepet tükrözi, hogy leküzdje az esetleges nemzeti szintű tétlenségi hajlamot.

2016-ban az EKB és a nemzeti hatóságok mind technikai, mind elvi szinten folytatták a széles körű megbeszéléseket a makroprudenciális eszközök alkalmazásáról. E megbeszélések az európai bankfelügyelet által lefedett minden ország makro­prudenciális irányultsága megfelelőségének értékelését szolgálták.

Makroprudenciális politika 2016-ban

2016 folyamán az EKB megerősítette koordinációs szerepét a makroprudenciális politikában, valamint a makroprudenciális kérdésekre vonatkozó külső kommunikációját, hogy javítsa az átláthatóságot, és hangsúlyozza a makroprudenciális politika által játszott fontos szerepet. Az EKB Kormányzótanácsa és Felügyeleti Testülete tagjaiból álló makroprudenciális fórum megbeszéléseit követően a Kormányzótanács kiadta első makroprudenciális közleményét. Ezenkívül márciusban és októberben megjelent az EKB Macroprudential Bulletin című kiadványának első két száma. A kiadvány célja a makroprudenciális politika átláthatóságának növelése, tájékoztatás a makroprudenciális témákban zajló kutatásokról és annak szemléltetése, miként alkalmazzák mindezt az elhivatott szakpolitikai munkában az EKB-nál. A kiadvány első száma tárgyalta az EKB makroprudenciális politikájának kereteit, valamint azt is, hogy ezek milyen összefüggésben vannak más makroprudenciális fórumokkal és eljárásokkal az EU-ban.[69]

Emellett az EKB eleget tett törvényes felhatalmazásának, hogy értékelje a nemzeti hatóságok makroprudenciális döntéseit az európai bankfelügyelet által lefedett országokban. Száznál több ilyen döntésről kapott értesítést, amelyek többsége az anti­ciklikus tőkepufferek megállapításával, a rendszerszempontból fontos hitelintézetek azonosításával és tőkepuffereik kalibrálásával volt kapcsolatban. Ezenkívül az EKB értesítéseket kapott a rendszerkockázati pufferek és kockázatisúly-küszöbök néhány országban történő megvalósításáról.

Negyedéves alapon mind a 19 euroövezeti ország értékeli a ciklikus rendszerszintű kockázatokat, és beállítja az anticiklikus tőkepuffer szintjét. A ciklikus rendszerszintű kockázatok az euroövezeti országok többségében visszafogottak maradtak. A Kormányzótanács egyetértett a nemzeti hatóságok anticiklikus tőkepufferekre vonatkozó döntéseivel. Például, a ciklikus rendszerszintű kockázatok jelentős szlovákiai felhalmozódása azt a döntést eredményezte, hogy Szlovákiában az anticiklikus tőke­puffert 0,5%-on állapították meg 2017. augusztus 1-jétől.

2016-ban az EKB, nemzeti hatóságok és a Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB) – konzultálva a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottsággal (BCBS) – aktualizálta a rendszer­szempontból fontos globális bankok (G-SIB-ek) értékelését az euroövezeti országokban. Az értékelés eredményeként nyolc franciaországi, németországi, olaszországi, hollandiai és spanyolországi bank került a nemzetközi megállapodás szerinti 1-es és 3-as G-SIB-kosárba, amelyeknek tőkepufferrátája 1,0%, illetve 2,0%.[70] Ezeket az új pufferrátákat 2018. január 1-jétől kell alkalmazni, és bevezetési időszak vonatkozik rájuk. A G-SIB-ek és egyéb rendszerszinten jelentős intézmények (O-SII-k) listáját és pufferrátáikat évente felülvizsgálják.

A nemzeti hatóságok döntöttek a 110 O-SII tőkepuffereiről is. Az így meghatározott pufferráták összhangban vannak az EKB-nak az O-SII-pufferek értékelésére vonatkozóan újonnan bevezetett módszertanával.[71] 2019-től az összes azonosított O-SII-nek szigorúan pozitív tőkepufferrátája lesz.

Makroprudenciális stressztesztelés

Makroprudenciális funkciója részeként és amellett, hogy 2016-ban aktívan részt vett az EU-ra kiterjedő felügyeleti stressztesztben, az EKB végrehajtotta a stresszteszt­gyakorlat makroprudenciális kiterjesztését.[72] Miközben a felügyeleti stresszteszt az egyes bankok fizetőképességére gyakorolt közvetlen hatás becslésére összpontosít, a makroprudenciális kiterjesztés célja a stressz megvalósulása potenciális másodlagos makrogazdasági hatásainak számszerűsítését célozta. A tanulmány az EKB szakértői által kifejlesztett elméleti kereteken alapult, amelyeket a makroprudenciális politikai intézkedések kalibrálásának támogatására fognak használni.[73]

Az első lépés az aggregált bankhitelek állományváltozásai banki fizetőképességre gyakorolt hatásának felbecslése volt, megszüntetve így az EU-ra kiterjedő stressz­teszt módszertanban alkalmazott statikus mérleg feltételezés által bevezetett következetlenség egy részét. Egy másik lépésben került sor a makrogazdasági változók másodlagos hatásainak becslésére. Ezek a bankok potenciális kiigazításaival kapcsolatosak, amikor a tőkemegfelelési mutatójuk egy előre meghatározott tőkecél alá esik a kedvezőtlen forgatókönyv esetén. Nagyságuk az alkalmazott kiigazítási stratégiától függ: minél nagyobb a részvénykibocsátás aránya a kiigazításban, annál kisebb a másodlagos makrogazdasági hatás.

A bankszektornak a stresszre adott endogén válaszán túl a makroprudenciális kiterjesztés két további csatornát vett figyelembe, amelyeken keresztül a pénzügyi nehézség másodlagos hatásai tovább csökkenthetik a banki fizetőképességet, nevezetesen a bankok összekapcsoltságát és a részvényállományokon keresztül több szektorra kiterjedő átgyűrűzéseket. A gyakorlat megállapította, hogy a bankközi pénzpiacokon keresztül a közvetlen fertőzésnek korlátozottnak kell lennie, míg a több szektorra kiterjedő átgyűrűzések főként a nem bank pénzügyi intézményekre – különösen a befektetési alapokra és a nyugdíjalapokra – hatnának.

Együttműködés az Európai Rendszerkockázati Testülettel

Az EKB továbbra is elemzési, statisztikai, logisztikai és adminisztratív támogatást nyújtott az ERKT titkárságának, amely az ERKT napi működéséért felel. Az EKB Pénzügyi Stabilitási Bizottsága a Tudományos Tanácsadó Bizottsággal és az ERKT Szakmai Tanácsadó Bizottságával közösen készített egy jelentést az alacsony kamatlábakból és az EU pénzügyi rendszerének strukturális változásaiból eredő makroprudenciális politikai kérdésekről.[74] A jelentés pénzügyi szektoronként feltárja az alacsony kamatlábakkal jellemzett környezet potenciális kockázatait, és kihangsúlyozza a lehetséges makroprudenciális politikai válaszokat. Ez nemcsak bankokat, hanem más típusú pénzügyi intézményeket, pénzügyi piacokat és piaci infrastruktúrát is lefed, átívelve a pénzügyi rendszerre kiterjedő problémákon és a szélesebb értelemben vett gazdasággal való kölcsönhatásokon.

Ezenkívül az EKB támogatta az ERKT-t a lakóingatlanokkal kapcsolatos sebezhetőségekről szóló nyolc országspecifikus figyelmeztetés 2016. november 28-i kiadásában az egyensúlyhiányok mutatóinak elemzésével és túlértékelési modellek kifejlesztésével. A kihangsúlyozott sebezhetőségek a háztartások emelkedő eladósodottságával és a háztartások jelzálogadósság-visszafizetési képességével, valamint a lakóingatlanok értékelésével vagy árdinamikájával voltak kapcsolatosak. Ezen elemzés ellenére az ingatlanadatrések további zárására van szükség, amint azt egy ERKT-ajánlás tükrözi, amely mind a lakó-, mind a kereskedelmiingatlan-szektorral kapcsolatos adatgyűjtések lefolytatásához szükséges harmonizált definíciókkal szolgál.

Az EKB mikroprudenciális szerepe

2016 volt az EKB bankfelügyeletének második teljes működési éve. Az év folyamán a tevékenységek e területen továbbra is hozzájárultak a stabil európai bankszektorhoz és az egyenlő versenyfeltételekhez az euroövezet minden bankja számára.

Az EKB finomította az általa közvetlenül felügyelt bankcsoportokat érintő felügyeleti felülvizsgálati és értékelési folyamatot (SREP), magas szintű elvárásokat kiadva a bankok belső tőke- és likviditásmegfelelési értékelési eljárásaira, valamint egy ajánlást bankok osztalékfizetési politikáira vonatkozóan. Ezenkívül figyelembe vette az Európai Bizottságtól és az Európai Bankhatóságtól (EBH) kapott magyarázatokat. Jelenleg a felügyeleti többlettőke-követelmények két összetevőből állnak: az a követelmény, amelynek a bankok kötelesek mindig megfelelni, és amelyet kötelesek mindig fenntartani, valamint az az iránymutatás, amelynek megszegése nem eredményezne automatikus felügyeleti eljárást, de eseti értékelést és potenciális bank­specifikus intézkedéseket váltana ki. A 2016-os SREP-ben az iránymutatás az EBH által lefolytatott stressz­teszt eredményeit tükrözte. Az általános tőkeszükséglet lényegében stabil maradt, és a megváltozott módszertan nem befolyásolta.

A kevésbé jelentős intézményeket (LSI-k) az illetékes nemzeti hatóságok (INH-k) felügyelik az EKB felvigyázása alatt. Az EKB arányos, kockázatalapú megközelítést követ az LSI-k felvigyázásában, amelyet szektorális nyomon követés egészít ki az LSI-k közötti összekapcsolódások megragadására. Az EKB és az INH-k folytatták közös standardok kidolgozását az LSI-k felügyeletére, megvalósítva például az intézményvédelmi rendszerek[75] közös figyelemmel követését, amelyek lefedik mind a jelentős intézményeket (SI-ket), mind az LSI-ket.

Az európai bankfelügyelet tovább harmonizálta az európai prudenciális jogszabályokban biztosított választási lehetőségek és mérlegelési jogkör gyakorlását. Ez fontos lépés a következetes felügyelet, valamint az SI-k és LSI-k számára az egyenlő versenyfeltételek biztosításának irányában. Mindazonáltal a szabályozói keretek néhány esetben még mindig elaprózottak az euroövezetben. Tekintettel az európai bankunió céljára, további harmonizáció szükséges.

Figyelemmel az európai bankszektor alacsony jövedelmezőségére az EKB megvizsgálta a bankok üzleti modelljeit, valamint nyereségességük mozgatórugóit, és tematikus áttekintésbe kezdett. Ezenkívül az EKB iránymutatást dolgozott ki a bankok számára, hogy miként birkózzanak meg a nem teljesítő hitelekkel, amelyek az euro­övezet néhány részében még mindig magas szinten vannak. Júniusban az EKB kiadott egy felügyeleti nyilatkozatot a bankok irányításáról és kockázati étvágyáról, vázolva a felügyeleti elvárásokat. Ezenkívül elindította a bankok belső modelljeinek célzott felülvizsgálatát, lefolytatta az IT-kockázatok számbavételét, és iránymutatást készített a tőkeáttételes tranzakciókról.

Továbbá az EKB bankfelügyelete fokozta részvételét a globális fórumokon azzal, hogy a Pénzügyi Stabilitási Tanács plenáris ülésének tagjává vált.

Az EKB bankfelügyeletéről részletesebb információ az EKB felügyeleti tevékenységekről szóló 2016. évi jelentésében található.

Az EKB hozzájárulásai szabályozói kezdeményezésekhez

2016-ban az EKB nemzetközi és európai szinten hozzájárult a keretszabályok fejlesztéséhez. Az EKB elsődleges célja annak biztosítása volt, hogy a szabályozási keretek megfelelően vegyenek figyelembe mind makro-, mind mikroprudenciális tényezőket, és olyan keretrendszert alkosson, amelyik támogatja az egyes intézményeket és a pénzügyi rendszer egészét. 2016-ban az alábbiak voltak a legfontosabb szabályozói ügyek az EKB számára: (i) a nemzetközi tőke- és likviditási standardok véglegesítése a bankok számára (Bázel III); (ii) a mikro- és makroprudenciális keretszabályok felülvizsgálata az Európai Unióban (a tőkekövetelmény-rendelet és irányelv – CRR/CRD IV); (iii) a „túl nagy, hogy csődbe mehessen” probléma megszüntetése; és (iv) egy tőkepiaci unió (CMU) létrehozása az Európai Unió számára és a keretszabályok megerősítése a bankszektoron túl. Ezenkívül az EKB hozzájárult a bankunió harmadik pillére – nevezetesen az európai betétbiztosítási rendszer – megalapításáról 2016-ban folytatott egyeztetésekhez.

A bankokra vonatkozó nemzetközi tőke- és likviditási standardok véglegesítése

2016-ban az EKB számos olyan kezdeményezéshez járult hozzá, amelynek célja a pénzügyi válságra adott szabályozói válasz véglegesítése volt, ami magával hozta a bankok utóbbi nyolc évi prudenciális keretszabályozásának a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS) általi átfogó és alapos átvizsgálását is. A Bázel III a válság utáni reformok olyan lényeges eleme, amelynek célja megfelelő, nemzetközileg összehasonlítható standardok biztosítása és a bankok számára a szabályozási bizonyosság valamilyen fokának nyújtása az üzleti modellek jelenlegi környezethez való adaptálásának támogatása érdekében. Ebben az összefüggésben az EKB hozzájárult a belső modelleknek a bázeli tőkekövetelmény-keretben való alkalmazása átfogó felülvizsgálatához, aminek célja a tőkekövetelmények alapját alkotó kockázattal súlyozott eszközök túlzott változékonyságának csökkentése volt. Ezenkívül az EKB támogatta a BCBS és az Európai Bankhatóság (EBH) tőkeáttételi mutató véglegesítéséről szóló munkáját a kockázatalapú tőkekövetelmények óvintézkedéseként, különös tekintettel egy megfelelő minimális szint kalibrálására, valamint egy pótlólagos tőkekövetelményt a nemzetközileg harmonizált definíción alapuló rendszerszempontból fontos globális bankok (G-SIB-ek) számára. 2017 januárjában a jegybankelnökök és felügyeleti vezetők csoportja, amely a BCBS felvigyázó testülete, üdvözölte a válság utáni szabályozói reformok véglegesítésének irányába történt előrelépést. Ugyanakkor megjegyezte, hogy több idő szükséges a reformjavaslatok véglegesítéséhez, mielőtt a jegybankelnökök és felügyeleti vezetők csoportja át tudja tekinteni azokat. E munka várhatóan a közeljövőben fejeződik be.

A mikro- és makroprudenciális keretszabályok felülvizsgálata az Európai Unióban

2016 egyik fő szabályozói kihívása volt a megállapodás szerinti nemzetközi standardok végrehajtása az uniós jogban, különösen a CRR/CRD IV felülvizsgálata révén, és ez lesz a helyzet az elkövetkező években is. A CRR/CRD IV felülvizsgálata be fogja vezetni az uniós keretrendszerbe a kockázatalapú tőkekövetelmény-keretet kiegészítő további tőkealapú intézkedésként a tőkeáttételi mutatót, valamint a nettó stabil finanszírozási rátát. Utóbbi egy hosszú távú likviditási követelmény, amely kiegészíti a likviditásfedezeti ráta által meghatározott meglévő rövid távú követelményeket. Továbbá a bankok és alkalmazottaik számára megállapított megfelelő ösztönzőkkel az új keretrendszer ugyancsak hozzá fog járulni pénzügyi szolgáltatások stabilabb nyújtásához a reálgazdaság számára. E várhatóan 2017-ben befejeződő felülvizsgálat az Európai Unió szabályozói reformjának fontos fázisát képviseli.

Egy további kulcsfontosságú szabályozói kezdeményezés, amelyhez az EKB jelentősen hozzájárult, az EU makroprudenciális politikai kereteinek 2016-ban kezdődött felülvizsgálata. Az EKB támogatja a makroprudenciális politikai keretek átfogó felülvizsgálatát az eredményességének növelése céljával, és 2016-ban kiadásra került az EKB-nak az Európai Bizottság felülvizsgálatról szóló konzultációjához kapcsolódó közleménye.[76] Ebben a tekintetben fontos visszatükrözni az új intézményi környezetet – különösen az egységes felügyeleti mechanizmus (SSM) létrehozását – a makroprudenciális politikai keretrendszerben, valamint felülvizsgálni és tisztázni a mikro- és makroprudenciális hatóságok specifikus jogkörét, racionalizálni a hatóságok közötti koordinációs megállapodásokat, kibővíteni a makroprudenciális politikai eszközöket, valamint egyszerűsíteni aktiválási mechanizmusukat annak biztosítása érdekében, hogy a hatóságok időben és eredményesen kezelhessék a rendszerszintű kockázatokat. Ez a jelenlegi jogszabályok alapos felülvizsgálatát követeli meg, mert a CRR/CRD IV-ben és az ERKT-rendeletben[77] meghatározott makro­prudenciális keretrendszer időrendben megelőzi a bankunió és különösen az SSM létrehozását.

A „túl nagy, hogy csődbe mehessen” probléma megszüntetése

A helyreállítási és szanálási keretrendszer felülvizsgálata egy másik olyan kulcsfontosságú szabályozói kezdeményezés volt, amelyhez az EKB hozzájárult 2016-ban. A felülvizsgálat célja annak biztosítása, hogy a bankok rendelkezzenek elegendő és hiteles veszteségtűrő képességgel, és a szanálás költségeit a bankok részvényesei és hitelezői viseljék, ne pedig az adófizetők. Nemzetközi szinten már megállapodás született a teljes veszteségviselő képesség (TLAC) új koncepciójáról a G-SIB-ekre vonatkozóan. Ezzel párhuzamosan az uniós keretrendszer bevezette a saját pénzeszközök és elfogadható kötelezettségek minimumkövetelményét (MREL), amely mérettől függetlenül vonatkozik az Európai Unió minden hitelintézetére. Mind a TLAC-, mind a MREL-követelmények javítják a bankok szanálhatóságát, és így védelmezik a pénzügyi stabilitást, valamint elkerülik mind az erkölcsi kockázatot, mind az államháztartás túlterhelését. Ugyanakkor a két koncepció eltér néhány olyan kulcsfontosságú jellemzőt illetően, amelyek következetlenségeket okozhatnak a keretszabályokban és torzíthatják a versenyt is. Ebben a tekintetben a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv és az uniós jog más vonatkozó részei lehetővé teszik a TLAC végrehajtását Európában legalább a G-SIB-ekre vonatkozóan, továbbá a MREL alkalmazásának további harmonizálását az EU-tagállamokban, így biztosítva, hogy a globálisan aktív intézmények következetes szabályrendszerrel találkozzanak a különböző joghatóságok területén.

Pénzügyi szabályozás a bankokon kívül

Fontos, hogy legyen megfelelő keretszabályozás a nem bank pénzügyi intézményekre vonatkozóan is. Ennek érdekében az EKB hozzájárult a pénzügyi szolgáltatások és a tőke egységes piaca megvalósításáról szóló egyeztetésekhez, ami a versenyfeltételek további közelítésével jár a bank- és nem bank szektorok között, továbbá valódi előrelépéssel a CMU cselekvési tervet illetően. A nagyobb pénzügyikockázat-megosztás, a diverzifikáció, valamint a bank és nem bank gazdálkodó egységek közötti és határokon átnyúló fokozott verseny gazdasági előnyökkel jár. Valóban, a tőkepiacok a bankok fontos kiegészítői lehetnek, amikor a gazdaságnak nyújtandó finanszírozásról van szó. Ugyanakkor az ilyen folyamatoknak elkerülhetetlenül vannak pénzügyi stabilitási vonzatai, és új kockázatokat hozhatnak létre.

2016-ban az EKB folytatta a CMU felgyorsítását célzó lépések támogatását. Egy kész CMU-nak meg kell küzdenie a nemzeti és az európai jogi keretek közötti különbségekkel, amelyek akadályozzák a határokon átnyúló tevékenységeket, ideértve a csődtörvényt és az adózást. Ugyancsak fontos létrehozni a bankszektoron kívül alkalmazható makroprudenciális eszközök jogi alapját.

Európai betétbiztosítási rendszer

2016-ban az EKB hozzájárult egy európai betétbiztosítási rendszer létrehozásáról szóló folytatódó megbeszélésekhez, és támogatja a bankunió megvalósítására irányuló ütemtervet, ideértve a kockázatmegosztást (amely tartalmazza magát a rendszert plusz egy védőhálót az egységes szanálási alaphoz) és a vonatkozó kockázatcsökkentési intézkedéseket.

Az EKB véleménye szerint fontos, hogy egy ilyen rendszer a lehető leghamarabb létrejöjjön, és további előrelépés történjen a kockázatcsökkentés terén. Egy európai betétbiztosítási rendszer a bankunió harmadik és egyben utolsó pillére, és létrehozása még inkább fokozná és védené a pénzügyi stabilitást. A betétbiztosítás egyszerre ex ante eszköz a bizalom növelésére és a bankostromok megelőzésére, és ex post eszköz az egyedi bankcsődök káros következményei elleni védelem érdekében. Ezzel párhuzamosan még előrébb kell jutni a maradék reformok végrehajtásában, ami hozzá fog járulni a kockázatok csökkentéséhez a bankrendszerben.

8. keretes írás Nem teljesítő hitelek az euroövezetben

Az euroövezeti országok a banki eszközök minőségének jelentős romlását tapasztalták a pénzügyi válság kezdete után. Az eszközminőség egyik mutatója a nem teljesítő hiteleknek – vagyis a késedelemben levő vagy késedelemhez közeli hiteleknek – az aránya a bank teljes hitel­portfóliójához képest. A 2007. végi 2,5%-os mélypont elérését követően a nem teljesítő hitelek aránya az euroövezet egészét tekintve 2013 végén 7,7%-os csúcsot ért el, de 2016 közepére 6,7%-ra csökkent több ország (nevezetesen Írország, Szlovénia és Spanyolország) összehangolt intézkedése és a némileg kedvezőbb makrogazdasági környezet következtében (lásd az A) ábrát). Ugyanakkor a nem teljesítő hitelek aránya néhány országban tartósan magas, például Cipruson (47,0%), Görögországban (37,0%), Olaszországban (17,5%) és Portugáliában (12,7%). Az euro­övezetben a romló banki eszközminőség mögött főként a vállalati szektor állt, különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) és a kereskedelmi ingatlanok szektorai.

A) ábra:

Az euroövezeti nem teljesítő hitelek arányának dinamikája

(százalék)

Forrás: IMF (Financial Soundness Indicators – pénzügyi stabilitási mutatók).
Megjegyzések: A 2016. közepi adatok Németország és Olaszország esetében 2015 végére vonatkoznak. Az EKB adatai helyett az IMF adatait használtuk, mivel azok lehetővé teszik a nem teljesítő hitelek szintjeinek historikus összevetését.

A pénzügyi válságot megelőző években számos országban könyveltek el magas hitel- és magánszektorbeli adósságnövekedést, amelyet gyakran követett az ingatlanárak emelkedése, ami még inkább kihangsúlyozta a válság hatásait. Ugyanakkor e ciklikus komponensek mellett a nem teljesítő hitelek magas aránya és állandóságuk a szerkezeti tényezők változatosságát tükrözi az egyes országok között. A vállalati szektor magas adóssága, az alacsony termelékenység és a gyenge külső versenyképesség akadályozza a vállalati beruházásokat és hátráltatja az üzleti terjeszkedést, miközben a gyenge államháztartás növeli az országkockázati felárat. Ugyanakkor a lassú munkaerő-piaci reformok (amelyek a szegmentációt és az alacsony rugalmasságot célozzák) és a nyomott ingatlan(fedezeti) piacok néhány országban gátolják a nem teljesítő hitelek visszanyerését a lakossági szegmensben. Végül, a jogi keret hiányosságai, leginkább a hatástalan jelzálog-érvényesítési és fizetésképtelenségi keretek, együtt a hitelezők közötti adatmegosztás korlátaival és a leírások adó szempontból történő kezelésével akadályozzák a nem teljesítő hitelek visszaszerzésének hatékonyságát.

A nem teljesítő hitelek magas szintjei nyomást gyakorolnak a bankok nyereségére, mivel alacsonyabb kamatjövedelmet és magasabb tartalékolási költségeket eredményeznek. Ugyanakkor növelik a bankok tőkeszükségletét és fogyasztják a bankok adminisztratív forrásait. Ezenkívül a nem teljesítő hitelek kihatással vannak a bankok finanszírozási költségeire, mivel az eszköz­minőséggel kapcsolatos bizonytalanság rontja a bank kockázati profilját, és magasabb finanszírozási költségeket eredményez. Ez kedvezőtlen spirált hozhat létre, mivel a bankok nem tudnak foglalkozni a nem teljesítő hitelekkel, ha nem tudnak elegendő tőkét bevonni. A nem teljesítő hitelekkel terhelt bankok alacsony jövedelmezősége és gyenge tőkésítése korlátozza a lehetőségeiket, mivel az új hitelek kihelyezéséhez további tőkére van szükség. Mivel néhány euro­övezeti bank aktív az euroövezeten kívül, és néhány esetben fontos szerepet játszanak külföldi bankszektorokban, a problémák, amelyekbe otthon ütköznek, negatív hatással lehetnek más bankszektorokra is, és viszont.

A banki mérlegek gyengeségei átterjedhetnek az egész gazdaságra, amikor a nem teljesítő hitelek magas állományával bíró bankok hitelnövekedése alacsonyabb, és magasabb kamatlábakat számítanak fel a hitelekre; így a nem teljesítő hitelek csökkentése az euroövezetben javítaná a gazdasági növekedést.[78] Tekintettel az euroövezetre vonatkozóan 2017-re és 2018-ra várt mérsékelt gazdasági fellendülésre,[79] valamint a magán- és az állami szektor még mindig magas adósságszintjére, a nem teljesítő hitelek középtávon valószínűleg nem csökkennek jelentősen, hacsak további intézkedésekre nem kerül sor. A nem teljesítő hitelek csökkentése átfogó, a strukturális mozgatórugóikra összpontosító stratégiát igényel.[80] Historikus adatokat vizsgálva, azok az országok, amelyek egyidejűleg és kellő időben hajtottak végre mérlegen belüli és kívüli szakpolitikai intézkedéseket, és specifikusan a nem teljesítő hitelek legfontosabb mozgatórugóinak tartott portfóliószegmenseket célzó lépések mellett döntöttek, a nem teljesítő hitelek arányának tekintélyes csökkenését könyvelték el (pl. Írország, Szlovénia és Spanyolország, ahol a nem teljesítő hitelek aránya 16,7, 5,3, illetve 3,3 százalékponttal csökkent 2013-tól 2016 közepéig).

Az EKB bankfelügyelete jelentős erőfeszítéseket tesz, hogy segítse a nem teljesítő hitelek szanálását. A 2014-es átfogó értékeléstől kezdve az EKB folyamatosan támogatja a nem teljesítő hitelek szanálását szolgáló tevékenységeket a vonatkozó bankokkal folytatott állandó felügyeleti párbeszéd révén. E hosszan tartó kihívás határozott és erőteljes kezelése érdekében az EKB bankfelügyelete (i) elvégezte a felügyeleti, jogi, valamint bírósági és bíróságon kívüli gyakorlatok számbavételét több euroövezeti országban, és (ii) kidolgozott egy iránymutatás-tervezetet a nem teljesítő hitelekre vonatkozóan,[81] amelyet 2016 szeptemberében adtak ki konzultációra. A végleges iránymutatás várhatóan 2017 tavaszán jelenik meg. Közös felügyeleti csoportok kezdtek aktív kapcsolatba lépni felügyelt bankokkal ezen iránymutatás végrehajtását illetően, amely elvárja a nem teljesítő hitelek magas szintjével rendelkező bankoktól, hogy erőpróbát jelentő és ambiciózus célokat tűzzenek ki a nem teljesítő hitelek állományának kezelése érdekében. Továbbá az iránymutatás előmozdítja a következetesebb hitelezői türelmet, a nem teljesítő hitelek felismerését, valamint tartalékolási gyakorlatokat és tájékoztatási kötelezettségeket a piaci bizalom növelésének és az egyenlő versenyfeltételek biztosításának céljával. Ugyanakkor a nem teljesítő hitelek szanálási eljárásával nem birkózhat meg egyedül a felügyelet és a bankok. Szakpolitikai intézkedések gyors végrehajtására van szükség azon strukturális akadályok kezelése érdekében, amelyek meggátolják, hogy a bankok szanálják a nem teljesítő hiteleket és átstrukturálják a nem teljesítő adósságot. Az ilyen intézkedések célja lehet az igazságszolgáltatási rendszerek hatékonyságának javítása, a fedezethez való hozzáférés fokozása, gyorsabb bíróságon kívüli eljárások létrehozása és a fiskális fékek eltávolítása. Ezenkívül piacokat szükséges kialakítani az értékcsökkenést elszenvedett eszközök számára, és elő kell segíteni a nem törlesztett kölcsönök eladását nem banki befektetők részére. Ebben az összefüggésben ugyancsak szükség lesz az erőfeszítésekre egy nem teljesítő hiteleket szolgáló ágazat kialakításának elősegítésére, az adatminőség és az adatokhoz való hozzáférés javítására, valamint az adósságátalakítás adó- és jogi akadályainak eltávolítására.

Egyéb feladatkörök és tevékenységek

Piaci infrastruktúra és fizetések

A pénzügyi szektornak, ideértve alapvető piaci infrastruktúráját, alkalmazkodnia kell a gyors technológiai változáshoz és innovációhoz, amely jelenleg kihat minden élethelyzetünkre. Miközben a digitalizáció, a globalizáció és a nagyobb összekapcsolhatóság új lehetőségeket nyitottak az egyének és a vállalkozások számára, hogy információkat szerezzenek, üzleteket kössenek és kommunikáljanak, a felhasználók számának és az adatok mennyiségének megnövekedése a digitális platformokon, a felhőalapú számítástechnikában és a hálózatokon megnövelte az informatikai támadások potenciális útvonalainak számát is. A számítástechnikai bűnözés nemcsak az egyes piaci szereplők számára jelent veszélyt, hanem a teljes működési hálózatra is, ezért 2016-ban a kibertámadásokkal szembeni ellenálló képesség fontos szempont volt az EKB és az eurorendszer számára a piaci infrastruktúra és a fizetések területén.

Az eurorendszer vizsgálta és vizsgálja piaci infrastruktúrája jövőbeli stratégiai fejlesztését is. Feltárja, hogyan lehet a likviditáskezelést hatékonyabbá tenni a fizetések, az értékpapír-elszámolás és az eurorendszer fedezetkezelése terén. Piaci szereplőkkel szorosan együttműködve tanulmányozza, miként lehet az új felhasználói szükségleteket kielégíteni, és hogyan lehet a technológiai innovációt felhasználni az olyan kialakuló kockázatok előtt járva, mint a kiberfenyegetés.

Piaci infrastruktúrája jövőjének alakításában továbbra is a biztonság és a hatékonyság a legfontosabbak az eurorendszer számára. Piaci infrastruktúrájának zökkenőmentes működése döntő az euróba vetett bizalom fenntartása és a monetáris politikai műveletek támogatása érdekében. Ezenkívül központi szerepet játszik az európai pénzügyi rendszer stabilitásának biztosításában és a gazdasági konjunktúra élénkítésében.

A TARGET2 és a T2S megerősítése

A TARGET2 – amely az eurorendszer bruttó elszámolási rendszere az euróban bonyolított fizetési tranzakciók számára – 2016-ban napi átlagban 1,7 billió EUR-nak megfelelő értéket dolgozott fel. E szám nagyságrendjének érzékeltetésére közöljük, hogy a TARGET2 hatnaponta az euroövezet éves GDP-jéhez hasonlítható volument dolgoz fel.

A TARGET2-Securities (T2S) 2015 júniusában lépett üzembe, fokozottabb integrációt hozva az európai értékpapír-elszámolási piaci infrastruktúrába, amely erősen szétaprózott volt. A platform nélkülözhetetlen sarokköve az Európai Bizottság tőkepiaci unió kiépítését célzó projektjének, és extenzív kereskedés utáni harmonizációs menetrendet hozott létre.

Két sikeres átállási hullám 2016 márciusában és szeptemberében 5-ről 12-re[82] növelte a központi értéktárak számát a T2S platformon, és a feldolgozási volument az akkorra várt teljes mennyiség mintegy 50%-ára emelte, amikor a maradék kilenc részt vevő központi értéktárat a platformhoz csatlakoztatják. A T2S előre láthatóan napi átlagban több mint 550 000 tranzakciót fog feldolgozni, amint a teljes átállás befejeződik 2017-ben.

Funkcionálisan a TARGET2 és a T2S a hatékony likviditáskezeléssel foglalkozik a fizetési tranzakciók, az értékpapír-elszámolás és a fedezetkezelés területein. Ugyan­akkor mivel a két rendszer kifejlesztése különböző időpontokban történt, külön platformokon működnek, és különféle műszaki megoldásokat, valamint környezeteket alkalmaznak. Ezért logikus szinergiákat keresni a két rendszer között. A TARGET2 modernizálása, a T2S-ben már rendelkezésre álló lehetőségek kihasználása, valamint a TARGET2 és a T2S szolgáltatások műszaki és funkcionális komponenseinek egyesítése az elsődleges célok. Ezenkívül az egységesítés lehetővé teszi a kiber­támadásokkal szembeni ellenálló képesség további javítását, a felhasználóknak kínált szolgáltatások fejlesztését és egy egységes hozzáférési csatorna létrehozását. A kutatómunka e területen 2017 egészében folytatódik.

Azonnali fizetéseket támogató elszámolási szolgáltatások

Az eurorendszer számára a pénzforgalmi ágazatban a digitalizáció általi legnagyobb kihívás annak biztosítása, hogy a piac által kifejlesztett innovatív fizetési termékek és szolgáltatások bevezetése ne hozza vissza a széttagoltságot az európai piacra.

2016-ban valószínűleg az azonnali fizetések – vagyis azok a fizetések, ahol a pénzek rögtön a kedvezményezett rendelkezésére állnak – jelentették a legtöbbet tárgyalt témát a lakossági fizetések ágazatában. A 2016 novemberében indított azonnali fizetési rendszer lehetővé teszi az azonnali fizetési megoldások kiterjesztését a végfelhasználókra. 2017 novemberére az európai pénzügyi piaci infrastruktúra célja, hogy készen álljon azonnali fizetések feldolgozására páneurópai léptékben.

Az eurorendszer az automatizált elszámolóházaknak (ACH-knak) nyújtott továbbfejlesztett TARGET2 funkciókkal, valamint az ACH-k közötti párbeszéd és inter­operabilitás fokozásával fogja támogatni az elszámolást az euróban történő pán­európai azonnali fizetésekre vonatkozó kiegyenlítési szolgáltatásokat kínáló lakossági fizetési infrastruktúrák között.

Továbbá az eurorendszer – a piaci infrastruktúrájának jövőjére vonatkozó kutatómunkájával összefüggésben – elemzi egy valós idejű TARGET azonnali fizetés­elszámolási szolgáltatás kifejlesztésének lehetőségét, amikor is a jegybankpénzben történő elszámolás egész évben bármikor rendelkezésre áll.

Az eurorendszer jövőbeli piaci infrastruktúrája és az elosztott főkönyv technológia

Az eurorendszer piaci infrastruktúrájának jövőjére vonatkozó stratégiai gondolkodásával összefüggésben az EKB egy sor jelenleg fejlesztés alatt álló elosztott főkönyvi technológia (DLT) modellt mérlegel. A DLT piaci infrastruktúrára gyakorolt lehetséges hatásába való további betekintés érdekében lásd a vonatkozó cikket az EKB honlapján.

Biztonságos pénzügyi piaci infrastruktúra

Az eurorendszer felvigyázói szerepe révén fejleszti a pénzügyi piaci infrastruktúrák (FMI-k) biztonságát és hatékonyságát, és – ahol szükséges – elősegíti a változtatást. 2016 júliusában az EKB kiadta az eurorendszer felvigyázói politikai keretrendszerének egy átdolgozott változatát, tükrözve az utóbbi évek szabályozási és más folyamatait, amelyek befolyásolták az eurorendszer felvigyázási funkcióját. Az EKB három rendszerszempontból jelentős fizetési rendszer (SIPS) vezető felvigyázója: TARGET2, EURO1 és STEP2. 2016 folyamán – euroövezeti nemzeti központi bankokkal (NKB-k) együtt – az EKB elvégezte e SIPS-ek átfogó értékelését a SIPS-rendelet felvigyázási követelményeinek figyelembe vételével.[83] Ezenkívül az EKB kibővítette felvigyázói tevékenységeit a T2S-sel kapcsolatban, összhangban a központi értéktáraknak az egységes elszámolási platformra való, 2016 folyamán végbement nagyobb mértékű átállásával.

Továbbá az EKB kiadott egy jelentést egy, az eurorendszeri felvigyázók által szervezett válságkommunikációs gyakorlatról az euroövezetben működő FMI-k számára. Az egész piacra kiterjedő gyakorlattal az eurorendszer arra való felkészültségének értékelése volt a szándék, hogy eredményesen tegyen eleget működési és felvigyázói feladatainak válságesemények idején, és biztosítékkal szolgáljon a különböző érdekelt felek válságkezelési eljárásainak eredményességéről határokon átnyúló hatásokkal járó eseményekre vonatkozóan. Általánosabban, az EKB együttműködik más központi bankokkal, szabályozó szervekkel és hatóságokkal a pénzügyi szektor egésze informatikai támadásokkal szembeni ellenálló képességének megerősítése érdekében, és hozzájárult a kibertámadásokkal szembeni ellenálló képességre vonatkozó nemzetközi iránymutatáshoz,[84] amelyet 2016-ban adtak ki.

A központi szerződő feleket (KSZF-ek) illetően az EKB hozzájárult a releváns G20 standardalkotó szervezetek égisze alatt a globális derivatívapiacok reformjának befejezését célzó nemzetközi erőfeszítésekhez.

Az EKB továbbra is részt vett globális és uniós együttműködési megállapodásokban bizonyos FMI-k számára jegybanki szempontból. Ezzel összefüggésben az EKB hozzájárult az európai piaciinfrastruktúra-rendelet (EMIR) szerint létrehozott KSZF-ek felügyeleti kollégiumainak folyamatban levő munkájához. Ugyanezen perspektívából az EKB – euroövezeti NKB-kal együtt – előkészítő munkát végzett a központi értéktárak jövőbeli felhatalmazására vonatkozóan a központi értéktárakról szóló rendelet szerint.

Más intézményeknek nyújtott pénzügyi szolgáltatások

Hitelfelvételi és hitelnyújtási műveletek kezelése

Az EKB felelős az EU-nak a középtávú pénzügyi támogatási mechanizmus (MTFA)[85] és az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus (EFSM) szerinti hitelfelvételi és hitelnyújtási műveleteinek kezeléséért.[86] 2016-ban az EKB az MTFA alapján nyújtott hitelekkel kapcsolatos kamatfizetéseket dolgozott fel. 2016. december 31-én e mechanizmus teljes állománya 4,2 milliárd EUR-t tett ki. Ezenkívül 2016-ban az EKB feldolgozott az EFSM szerinti hitelekkel kapcsolatos különböző fizetéseket és kamatfizetéseket is. 2016. december 31-én e mechanizmus teljes állománya 46,8 milliárd EUR-t tett ki.

Hasonlóképpen, az EKB felelős az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF)[87] és az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) szerinti műveletekkel kapcsolatban felmerülő fizetések kezeléséért.[88] 2016-ban az EKB az EFSF alapján nyújtott hitelekkel kapcsolatos különféle kamat- és díjfizetéseket dolgozott fel. Ezenkívül az EKB feldolgozta ESM-tagok hozzájárulásait, valamint különféle kamat- és díjfizetéseket is az e mechanizmus szerinti hitelekkel kapcsolatban.

Végül, az EKB felel a Görögországgal kötött hitelnyújtási megállapodással kapcsolatos valamennyi fizetés feldolgozásáért.[89] 2016. december 31-én az e megállapodás szerinti teljes kinnlevő állomány 52,9 milliárd EUR-t tett ki.

Az eurorendszer tartalékkezelési szolgáltatásai

2016-ban továbbra is a pénzügyi szolgáltatások átfogó körét kínálták az euro­rendszer 2005-ben létrehozott tartalékkezelési szolgáltatásainak (ERMS) keretein belül az ügyfelek euróban denominált tartalékeszközeinek kezelésére. Az egyes eurorendszerbeli NKB-k („az eurorendszer szolgáltatói”) szolgáltatások teljes sorát kínálják euroövezeten kívüli központi bankoknak, monetáris hatóságoknak és állami szerveknek, valamint nemzetközi szervezeteknek harmonizált feltételek mellett, általános piaci normáknak megfelelően. Az EKB általános koordináló szerepet tölt be, elősegítve a rendszer zökkenőmentes működését és a Kormányzótanácsnak való beszámolást.

Az eurorendszerrel ERMS üzleti kapcsolatot fenntartó ügyfelek száma 2016-ban 286 volt, szemben a 2015-ös 285-tel. Ami magukat a szolgáltatásokat illeti, 2016 folyamán az ERMS keretein belül kezelt teljes aggregált (készpénzvagyont és értékpapírokat tartalmazó) állomány körülbelül 8%-kal nőtt 2015 végéhez képest.

Bankjegyek és érmék

Az EKB és az euroövezeti nemzeti központi bankok (NKB-k) felelősek az euro­bankjegyek euroövezeten belüli kibocsátásáért és a fizetőeszközbe vetett bizalom fenntartásáért.

A bankjegyek és érmék forgalma

2016-ban a forgalomban levő eurobankjegyek száma mintegy 7,0%-kal, értéke pedig mintegy 3,9%-kal nőtt. Az év végén 20,2 milliárd eurobankjegy volt forgalomban, összesen 1126 milliárd EUR értékben (lásd a 32. és 33. ábrát). 13,4%-ot, illetve 12,9%-ot elérve a 100 és 200 eurós bankjegyek éves növekedési rátája volt a legnagyobb 2016-ban. 9,9%-kal az 50 eurós bankjegyek növekedése dinamikus maradt, de kissé lassúbb volt, mint az előző évben.

32. ábra:

A forgalomban levő eurobankjegyek száma és értéke

Forrás: EKB

33. ábra:

A forgalomban levő eurobankjegyek értéke címletek szerinti bontásban

(milliárd EUR)

Forrás: EKB

Az eurobankjegyek Európé-sorozatként ismert második sorozata címletszerkezetének felülvizsgálatát követően a Kormányzótanács úgy döntött, hogy leállítja az 500 eurós bankjegy gyártását, és kizárja az Európé-sorozatból, figyelembe véve azon aggodalmakat, hogy e bankjegy törvénybe ütköző tevékenységeket segíthet elő. Az 500 eurós bankjegy kibocsátását 2018 vége körül állítják le, az Európé-sorozat 100 és 200 eurós bankjegyeinek tervezett bevezetéséhez közeli időben. A többi címlet – az 5 euróstól a 200 eurósig – megmarad. Az eurobankjegyek gyártása megoszlik az euroövezeti NKB-k között, amelyek között 2016-ban összesen 6,22 milliárd bankjegy gyártását osztották szét.

Tekintettel az euro nemzetközi szerepére és az eurobankjegyekbe vetett széles körű bizalomra, az 500 eurós bankjegy törvényes fizetőeszköz marad, és így továbbra is használható fizetőeszközként és értékmegőrzőként. Az eurobankjegyek más címleteihez hasonlóan az 500 eurós bankjegy mindig meg fogja tartani értékét, és korlátlan ideig beváltható lesz az euroövezeti NKB-knál.

Az 500 eurós bankjegyek kibocsátásának leállításáról szóló döntést követően az 500 eurós bankjegyek forgalma csökkent 2016-ban. Ezt a csökkenést részben ellensúlyozta a 200, 100 és 50 eurós bankjegyek iránti nagyobb kereslet.

Az eurobankjegyek feldolgozása

Becslések szerint értéküket tekintve a forgalomban lévő eurobankjegyek körülbelül egyharmadát az euroöveze­ten kívül tartják. E bankjegyeket túlnyomórészt a szomszédos országokban tartják, és főként a nagyobb címletekben. Értékmegőrzőként, valamint a nemzetközi piacokon tranzakciók elszámolására használják őket.

2016-ban a forgalomban lévő összes euroérme darabszáma 4,2%-kal emelkedett, és az év végén 121,0 milliárd volt. 2016 végén a forgalomban levő érmék értéke 26,9 milliárd EUR-t tett ki, 3,6%-kal meghaladva a 2015. év végi értéket.

2016-ban az euroövezeti NKB-k mintegy 32,3 milliárd bankjegy valódiságát és forgalomképességét ellenőrizték, és közülük körülbelül 5,4 milliárdot vontak ki a forgalomból. Ezenkívül az euro­rendszer továbbra is törekedett arra, hogy segítse a bankjegyvizsgáló berendezések gyártóit annak biztosítása érdekében, hogy gépeik megfeleljenek az EKB euro­bankjegyek valódiságának és forgalomképességének visszaforgatás előtti ellenőrzésére vonatkozó szabványainak. Ilyen gépek alkalmazásával 2016-ban a hitelintézetek és más hivatásos készpénzkezelők mintegy 33 milliárd eurobankjegy valódiságát és forgalomképességét ellenőrizték.

Új 50 eurós bankjegy

2016. július 5-én bemutatták az új 50 eurós bankjegyet, amely 2017. április 4-én kerül forgalomba. Az új bankjegy bevezetése a legújabb lépés az eurobankjegyek még biztonságosabbá tétele érdekében. Az 5, 10 és 20 eurósok után az új 50 eurós a negyedik címlet, amelyet az Európé-sorozat keretében vezetnek be. Továbbfejlesztett biztonsági elemeket tartalmaz, beleértve a „smaragd számot”, amely a bankjegy billentésekor fel-le mozgó fény hatását mutatja, és a színét is változtatja, valamint egy „portréablakot”, vagyis egy olyan innovatív elemet, amely először az Európé-sorozatba tartozó 20 eurós bankjegyen került alkalmazásra. A bankjegy fény felé tartásakor egy átlátszó ablak a hologram tetejének a közelében Európé (görög mitológiai alak) portréját fedi fel, amely a bankjegy mindkét oldalán látható. Ugyanez a portré megjelenik a vízjelben is.

Új 50 eurós bankjegy

Az új 50 eurós bankjegy bevezetésére való felkészülés során az EKB és az euro­övezeti NKB-k egy kampány keretében tájékoztatták a nagyközönséget és a hivatásos készpénzkezelőket az új bankjegyről és annak jellemzőiről. Ezenkívül különféle intézkedéseket tettek, hogy segítsék a bankjegyfeldolgozó gépeket gyártó ipart az új bankjegy bevezetésére való felkészülésben.

Hamis eurobankjegyek

2016-ban csökkent a hamis eurobankjegyek teljes száma, és így mintegy 685 000 hamisítványt vontak ki a forgalomból. A forgalomban lévő valódi bankjegyek számához képest a hamisítványok aránya továbbra is nagyon alacsony. A forgalomból kivont hamisítványok számának hosszú távú alakulását a 34. ábra mutatja. A pénzhamisítók kiemelt célpontjai a 20 és az 50 eurós bankjegyek, amelyek együttesen az elfogott hamis bankjegyek teljes számának mintegy 80%-át tették ki 2016-ban. A hamis 20 eurós bankjegyek részaránya 2016-ban csökkent.

34. ábra:

A forgalomból kivont hamis eurobankjegyek száma

Forrás: EKB

Az EKB továbbra is azt tanácsolja a lakosságnak, hogy a csalás lehetősége miatt változatlanul legyen elővigyázatos, végezze el az „érezd–nézd–forgasd” tesztet, és ne csak egy biztonsági elemet ellenőrizzen. További intézkedésként a hivatásos készpénzkezelők folyamatos képzési lehetőséget kapnak akár Európán belül, akár a kontinensen kívül, valamint naprakész tájékoztató anyag áll rendelkezésre az eurorendszer pénzhamisítás elleni harcának támogatása érdekében. E cél követésében az EKB együttműködik az Europollal, az Interpollal és az Európai Bizottsággal is.

Statisztika

Az NKB-k segítségével az EKB olyan statisztikai adatok széles körét fejleszti, gyűjti, szerkeszti és terjeszti, amelyek fontosak az euroövezet monetáris politikájának, az EKB felügyeleti funkcióinak, a KBER különböző egyéb feladatainak, valamint az Európai Rendszerkockázati Testület feladatainak támogatásához. Ezeket az adatokat felhasználják állami hatóságok, a pénzügyi piacok szereplői, a média és a nagyközönség is.

2016-ban a KBER továbbra is zökkenőmentesen és kellő időben szolgáltatta a rendszeres euroövezeti statisztikákat. Ezenkívül jelentős erőfeszítéseket szentelt nagyon időszerű, magas minőségű és részletesebb ország-, szektor- és instrumentumszintű statisztikákra vonatkozó új igények teljesítésének. Ezek az igények eredményezték „az aggregátumokon való túllépés” szükségletét, és az EKB e témának szentelte 8. statisztikai konferenciáját 2016. júliusában.[90]

Új és továbbfejlesztett euroövezeti statisztikák

2016 júliusában az EKB megkezdte az euro pénzpiacra vonatkozó tranzakció szintű adatok napi gyűjtését a legnagyobb euroövezeti bankoktól, lefedve a fő piaci szegmenseket (azaz a fedezett, fedezetlen, devizaswap és egynapos index swap szegmenseket), mintegy napi 45 000 tranzakció rögzítésével. Ez az információ több szakpolitikai funkciót is támogatni fog, és lehetővé teszi új statisztikák publikálását.

A biztosítótársaságokra vonatkozó új, továbbfejlesztett statisztikák gyűjtésére került sor az EKB/2014/50 rendelet (és a Szolvencia II irányelv) szerint 2016 első és második negyedévére vonatkozóan. Ezek az adatok az EKB és az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság, valamint az NKB-k és az illetékes nemzeti hatóságok közötti, az ágazat adatszolgáltatási terhének minimalizálását célzó több éves együttműködés eredményei. 2017-re tervezett kiadásuk előtt az adatokat értékelik és összesítik.

2016 áprilisában az euroövezet nemzetközi befektetési pozíciója első alkalommal tartalmazott egy teljes állomány–forgalom egyeztetést, és a negyedéves euroövezeti számlák a betétek és kölcsönök mellett tartalmaztak értékpapírokra vonatkozó „ki kinek” adatokat.

2016 szeptemberében az EKB 15 nap időeltolódással elkezdte publikálni az EKB és az eurorendszer havi nemzetközitartalék- és devizalikviditási tábláit, 15 naptári nappal előrehozva kiadásukat.

2016 novemberében az EKB megkezdte további és részletesebb negyedéves adatok publikálását az EKB által közvetlenül felügyelt jelentős bankok pénzügyi állapotáról, országonként és kategóriánként rendelkezésre álló bizonyos statisztikákkal. Ez elő fogja segíteni az átláthatóságot a bankok eszközeinek minőségét illetően, és támogatni fogja a piaci fegyelmet.

2016 decemberében az EKB publikálta a háztartási pénzügyi és fogyasztási felmérés második hullámának eredményeit. A felmérés több mint 84 000 háztartásra terjedt ki az euroövezetben (kivéve Litvániát), valamint Magyarországon és Lengyelországban (lásd még a 2. fejezet 5. szakaszát). A felmérés eredményeinek elemzése lehetővé fogja tenni annak jobb megértését, hogy a mikroökonómiai különbözőség miként befolyásolja a makrogazdasági eredményeket.

Egyéb statisztikai újítások

A KBER folytatta új vagy lényegesen tökéletesített mikroadatplatformok fejlesztését statisztikái elsődleges forrásaként. Jóllehet a részletesebb információk nagyobb terhet jelentenek a KBER statisztikai funkciója számára az adatfeldolgozás és a minőségbiztosítás szempontjából, megvan az a potenciális előnyük, hogy csökkentik az adatszolgáltatókra nehezedő terhet. Ráadásul lehetővé teszik a rugalmasságot és mozgékonyságot a felhasználói igényekhez való alkalmazkodásban, és növelik az összegyűjtött adatok minőségét és belső következetességét.

Kiterjesztésre került a központi értékpapír-adatbázis kimenete, hogy elősegítse – többek között – a biztosítékok kezelését.

2016 májusában az EKB elfogadott egy új statisztikai rendeletet (EKB/2016/13), létrehozva egy részletes adatbázist, amely harmonizált adatokat tartalmaz hitelekről és hitelkockázatról az eurorendszerre vonatkozóan. 2018 végétől kezdődően az AnaCredit adatállomány havi, hitelenkénti tájékoztatással fog szolgálni az euro­övezeti bankok és külföldi fiókjaik által vállalatoknak és más jogi személyeknek nyújtott hitelekről a rendeletben meghatározottak szerint (természetes személyekre nem terjed ki). Ezzel párhuzamosan kibővítésre kerül a KBER intézmények és fiókvállalatok adatbázisa nyilvántartásának (RIAD) kapacitása, hogy magában foglalja a nem pénzügyi vállalatokra vonatkozó szükséges információkat.

2016 augusztusában az EKB módosította az értékpapír-állományok statisztikáira vonatkozó rendeletet és iránymutatást, hogy további számviteli és hitelkockázati jellemzőket gyűjtsön bankcsoportoktól. Ezenkívül kibővül az adatszolgáltató bankcsoportok listája, hogy kiterjedjen az EKB által közvetlenül felügyelt minden jelentős csoportra. Továbbá a módosított iránymutatás létrehoz egy adatminőség-kezelési keretrendszert a kimeneti adatok minőségének értékelésére és biztosítására.

A KBER nagy jelentőséget tulajdonít statisztikái minőségének, miközben megpróbálja minimális szinten tartani az adatszolgáltatási terhet. Ebben a vonatkozásban elengedhetetlen a statisztikai és felügyeleti követelmények integrációja, hogy racionalizálják a nemzeti és európai hatóságoknak szóló banki adatközlés teljes folyamatát. E területen három fő munkafolyamat az alábbiakra vonatkozik: (i) a bankok integrált adatközlési szótárának kidolgozása az ágazattal együttműködve, meghatározva a bankok által a hatóságoknak való adatszolgáltatáskor alkalmazandó közös szabályokat[91]; (ii) egy egységes adatszótár meghatározása az eurorendszer és az SSM számára; valamint (iii) egy egységes, harmonizált adatszolgáltatási keretrendszer létrehozása bankok számára.

2016 októberében az EKB úgy döntött, hogy tovább növeli az európai statisztikákra vonatkozó új EKB-rendeletekhez elvégzett hatásvizsgálat átláthatóságát azzal, hogy – amennyiben szükségesnek vélik – nyilvános konzultációt folytat a 2000 óta elvégzett „előnyök és költségek” eljárás mellett.

2016 novemberében az Európai Bizottság és az EKB aláírt egy egyetértési megállapodást az Eurostat és az EKB Statisztikai Főigazgatósága között a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás alapját képező statisztikák minőségbiztosításáról.

Ezenkívül 2016-ban az EKB folytatta statisztikái hozzáférhetőbbé és felhasználó­barátabbá tételét, például egy új keresési funkció révén a Statisztikaiadat-tárházban, dinamikus grafikonokkal, egy frissített ECBstatsApp-pal, valamint új magyarázatokkal az EKB „Statisztikáink” honlapján.

Közgazdasági kutatás

A magas minőségű tudományos kutatás segíti a szilárd és precíz alapok biztosítását az EKB szakpolitikai elemzése számára, így fontos a hozzájárulása a szakpolitikai célok eléréséhez. 2016 folyamán az EKB-nál folyó közgazdasági kutatás újabb bepillantást engedett sok kihívást jelentő és változó elemzési prioritásba. Ezenkívül három kutatási hálózat tevékenysége segítette elő a kutatók közötti hathatós együttműködést a KBER-re kiterjedően.[92]

Az EKB kutatási prioritásai és klaszterei

Az EKB-nál folytatott kutatási munka hét kutatócsoport köré szerveződik, amelyek közgazdasági és pénzügyi témák széles körét fedik le (lásd az 1. diagramot). E csapatok segítenek a bank üzleti területekre kiterjedő kutatási menetrendjének koordinálásában. Továbbá az EKB-ban meglévő tehetséges kutatók széles körének legjobb kihasználása érdekében a csoportok együttműködnek egymással a közös érdeklődési körbe tartozó témákban. 2016-ban az EKB kutatócsapatai négy alapvető fontosságú kutatási prioritásra összpontosítottak (lásd a 2. diagramot), betekintést nyújtva a monetáris politika transzmissziójával, az alacsony infláció mögötti tényezőkkel és a GMU új intézményi megoldásainak működésével kapcsolatban. E kulcsterületeken kívül a kutatás az euroövezet mérsékelt növekedési teljesítményére, a globális gazdasági környezetre, a bank- és mikroprudenciális politikára, továbbá modellfejlesztésre és -finomításra irányult. Utóbbival kapcsolatban a hangsúly olyan naprakészebb, egyes országra és az euroövezetre kiterjedő modellek kifejlesztésén volt, amelyek szándéka a gazdaság pénzügyi és reál szektorai közötti kölcsönhatások alaposabb megragadása.

1. diagram:

Az EKB kutatócsoportjai

2. diagram:

Kutatási prioritások 2016-ban

Az eurorendszer/KBER kutatási hálózatai

2016 folyamán az eurorendszer/KBER kutatási hálózatai jelentős előrelépést értek el, mivel mindhárom hálózat fontos betekintéssel szolgált az EU és az euroövezeti gazdaságok működésébe.

A bérdinamikai hálózat (WDN) elvégezte harmadik felmérési hullámát, amelynek célja annak értékelése volt, hogy a cégek az EU-ban miként reagáltak a 2010 és 2013 közötti időszakban lezajlott különféle sokkokra és szerkezeti reformokra. A felmérés 25 uniós ország 25 000 vállalatára terjed ki, és teljesen harmonizált adatállományt eredményez, amely több országra kiterjedő precíz elemzést tesz lehetővé. Az év során a hálózat kulcsfontosságú megállapításokat bemutató országszintű jelentéseket adott ki, továbbá egy cikket az EKB Economic Bulletinjében, rámutatva a bérkiigazításra vonatkozó kiterjedt új bizonyítékokra. Az e munka által felfedett egyik fontos információ, hogy a bérváltozások gyakorisága az EU országaiban alacsonyabb volt a 2010–2013-as időszakban, mint a válság előtt (2002–2007), és úgy tűnik, hogy ez legalább részben a cégek alacsonyabb alapbérekkel szembeni ellenállásának tulajdonítható, bár utóbbi alacsonyabb volt a makrogazdasági kiigazítási programoknak alávetett országokban.

A háztartási pénzügyi és fogyasztási hálózat koordinálja a háztartási pénzügyi és fogyasztási felmérés elkészítését, és elemzi az eredményként kapott adatokat, aminek végső célja annak megértése, hogy a fogyasztók közötti különbségek miként segíthetik az aggregált gazdasági folyamatok magyarázatát. 2016-ban e hálózat kiadott egy jelentést, bemutatva a felmérés 20 országban több mint 84 000 háztartásra kiterjedő második hullámának eredményeit. A felmérés elsősorban a háztartások vagyonára és annak háztartások közötti megoszlására koncentrál (lásd a 35. ábrát). A medián háztartás nettó vagyona 104 100 EUR; a megoszlás 75. percentilise 258 800 EUR, 90. percentilise 496 000 EUR és 95. percentilise 743 900 EUR. A hálózat több átfogó területen végzett kutatást, ideértve a fogyasztást meghatározó tényezőket; a háztartások pénzügyi törékenységének tanulmányozását a makroprudenciális eszközök értékelése érdekében; az eszközárak és a monetáris politika elosztási hatásait;[93] a vagyon háztartások közötti megoszlásának mérését; valamint a fogyasztói költés reakcióját az adópolitikára.

35. ábra:

Euroövezeti háztartások vagyoneloszlása

(y-tengely: ezer EUR; x-tengely: nettó vagyon percentilisei)

Forrás: Az eurorendszer háztartási pénzügyi és fogyasztási felmérése.

2016 folyamán a versenyképességi kutatóhálózat továbbra is a KBER kutatóinak központjaként működött a versenyképesség és a termelékenység elemzésének területén. A kutatási eredmények különösen gazdagok voltak a nemzetközi kereskedelmet, a gazdasági sokkok nemzetközi transzmisszióját és az erőforrások EU-beli allokációjának hatékonyságát illetően. 2016-ban a hálózat egyik jelentősebb eredménye a hálózat uniós cégszintű adatállománya ötödik évjáratának összegyűjtése és kiadása volt. Az adatállomány a termelékenységgel kapcsolatos mutatók átfogó készletéből áll, és az országok közötti összehasonlíthatóság és lefedettség szempontjából egyedülálló. Az ezen új adatokkal végzett kutatás betekintést nyújtott az euroövezeti termelékenységnövekedés és munkahelyteremtés közötti kapcsolatba.

Konferenciák és kiadványok

Az EKB számára fontos kérdések számának és összetettségének növekedésével az utóbbi években egyre fontosabbá vált az élenjáró kutatás és az egyetemi körökben dolgozó közgazdászokkal való párbeszéd. Ezt tekintetbe véve az EKB 2016-ban számos magas szintű kutatási eseményt szervezett, amelyek a központi bankok számára legsürgetőbb ügyek némelyikére összpontosítottak. Az EKB Sintrában tartott Központi Banki Fóruma és az EKB első Éves Kutatási Konferenciája volt az év két jelentősebb eseménye. Az egyéb fontos konferenciák közé tartozott a Nemzetközi Monetáris Politikai Kutatási Fórum, a 9. EKB Előrejelzés-technikai Műhelytalálkozó és a 12. Versenyképességi Kutatási Hálózati Konferencia.

Az EKB sok kutatási tevékenysége eredményezett publikált írásokat is. 2016 folyamán összesen 115 írás jelent meg az EKB-füzetek sorozatban (Working Paper Series). Ezenkívül szaklapokban 73 olyan tanulmányt adtak ki, amelyeknek szerzői vagy társszerzői az EKB szakértői voltak. A magas színvonalú kutatói tanulmányok e gyűjteménye alapul szolgált a kutatási eredményeknek egy szélesebb és általánosabb közönség részére történő fokozott kommunikálásához is, például az EKB Kutatási közlönyén (Research Bulletin) keresztül.

Jogi tevékenységek és feladatok

2016-ban az EKB különböző bírósági eljárásokban vett részt az EU szintjén. Ezen­kívül az EKB számos véleményt is alkotott válaszul azon Szerződésen alapuló követelményre, hogy konzultálni kell az EKB-val minden olyan uniós aktus vagy nemzeti jogszabálytervezet ügyében, amely az EKB hatáskörébe tartozik, valamint a monetáris finanszírozás és a kiváltságos hozzáférés tilalmának való megfelelés figyelemmel kísérésére vonatkozóan. Végül, az EKB számos jogi aktust és eszközt fogadott el felügyeleti feladataival kapcsolatban.

Az EKB részvétele EU-szintű bírósági eljárásokban

2016 szeptemberében az Európai Unió Bírósága két ügysorozatban olyan fellebbezésről döntött, amelyet a 2013-as szanálási intézkedések által érintett ciprusi bankok néhány betétese nyújtott be. A kérelmezők azt állították, hogy a vonatkozó szanálási intézkedéseket az EKB és az Európai Bizottság írta elő az eurocsoport ülésein való részvételük és a ciprusi egyetértési megállapodás („Cypriot MoU”) tárgyalásában és elfogadásában betöltött szerepük alapján.

Az első ügysorozatban[94] a kérelmezők az eurocsoport 2013. március 25-i, Ciprus pénzügyi támogatási programjára és különösen bankszektorának szerkezetátalakítására vonatkozó nyilatkozatának megsemmisítését kérték. A Bíróság megerősítette a Törvényszék azon határozatát, hogy az eurocsoport megtámadott nyilatkozata nem tekinthető a Bizottság és az EKB közös határozatának. A Bíróság ugyancsak megjegyezte, hogy a bankok átszervezéséhez szükséges jogi keret ciprusi hatóságok általi elfogadása nem tekinthető úgy, mintha azt a Bizottság és az EKB állítólagos olyan közös határozata írta volna elő, amelyet konkrétan kifejezésre juttattak az eurocsoport nyilatkozatában. Ezért az ügyeket elfogadhatatlanként elutasították.

A második ügysorozatban[95] a kérelmezők kártérítést kértek az állítólag annak eredményeként elszenvedett veszteségeikért, hogy a ciprusi egyetértési megállapodásba belefoglaltak olyan bekezdéseket, amelyek a két ciprusi bank szanálására és/vagy e vitatott bekezdések megsemmisítésére hivatkoznak. A Bíróság hatálytalanította a Törvényszék elfogadhatatlansági határozatait azon az alapon, hogy az uniós intézmények állítólagos jogellenes magatartása, még az európai stabilitási mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés („ESM-Szerződés”) jogi keretében is, elméletileg az Európai Unió működéséről szóló szerződés 340. cikkének (2) és (3) bekezdése szerint az Európai Unió felelősségét idézheti elő. E bírói határozat az Európai Bizottságnak az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikke (1) bekezdése szerinti azon kötelezettségén alapult, hogy mozdítsa elő az Unió általános érdekeit és felügyelje az uniós jog alkalmazását, valamint az ESM-Szerződés 13. cikke (3) és (4) bekezdése szerinti kötelezettségén, hogy biztosítsa az ESM által kötött egyetértési megállapodás összhangját az uniós joggal. A Bíróság lényegesnek tartotta, hogy tekintettel az Európai Unió általános érdekű céljára, nevezetesen az euroövezeti bankrendszer pénzügyi stabilitása biztosításának céljára, a ciprusi egyetértési megállapodásban azonosított szanálási intézkedések nem jelentettek elviselhetetlen és aránytalan beavatkozást a fellebbezők tulajdonhoz való jogába. Így nem lehetett úgy tekinteni, hogy az Európai Bizottság hozzájárult a fellebbezők tulajdonhoz való jogának megsértéséhez azzal, hogy megengedte a ciprusi egyetértési megállapodás vitatott bekezdésének elfogadását. Ezért törvényes alap híján a Bíróság elutasította a kártérítési igényeket.

2016 júliusában az EU Törvényszéke az EKB javára döntött egy megsemmisítési és kártérítési ügyben, amely az EKB Kormányzótanácsának bizonyos, a Görög Nemzeti Bank által görög bankoknak nyújtott rendkívüli likviditási támogatásra (ELA) vonatkozó határozataival volt kapcsolatban. A T-368/15. sz. ügyben a kérelmező azt állította, hogy a vitatott ELA -határozatok törvénysértőek voltak, és „elkerülhetetlenül eredményezték” a 2015 nyarán a görög hatóságok által elrendelt ideiglenes bankszünnapokat és tőkeellenőrzéseket, amelyek oda vezettek, hogy a kérelmező „súlyos és helyrehozhatatlan kárt” szenvedett. A megsemmisítésre vonatkozó kérelmet illetően a Törvényszék megállapítása szerint a vitatott ELA-határozatok nyilvánvalóan nem elégítették ki azt a követelményt, hogy közvetlenül vonatkozzanak a kérelmezőre, ezért a követelés elfogadhatatlanként elutasításra került. Nevezetesen, a Törvényszék úgy vélte, hogy az ELA-plafon fenntartásával a vitatott határozatok semmilyen módon nem írták elő a szóbanforgó intézkedéseket (azaz a tőkeellenőrzéseket), vagyis a görög hatóságok teljes szabadságot élveztek, hogy az említett intézkedésektől eltérő intézkedéseket hozzanak. A Törvényszék a kártérítési igényt is elfogadhatatlanként utasította el.

2016 májusában a Törvényszék döntött az EKB 150 munkavállalója által az EKB nyugdíjreformjára vonatkozó F-15/10. sz. ügyben a Közszolgálati Törvényszék ítéletével szemben benyújtott fellebbezésről (T-129/14 P. sz. ügy). 2009 májusában egy körülbelül két évig tartó reformfolyamatot követően az EKB befagyasztotta a meglévő – hibrid – nyugdíjprogramot, és újat fogadott el, amely első pillérként egy meghatározott juttatási rendszerből és második pillérként egy meghatározott járulékrendszerből állt. Az EKB nyugdíjrendszerében a nyugdíjjogosultságok a 2009. június 1-jétől kezdődő szolgálati időszakokra vonatkozóan halmozódnak minden munkavállaló esetén, ideértve azokat is, akik a reform érvénybe lépését megelőzően vagy az érvénybe lépés napján léptek munkaviszonyba. Az egyetlen kivétel azokra a munkavállalókra vonatkozik, akiknek az életkora 2009. május 31-én 60 és 65 év között volt; rájuk továbbra is kiterjedt az EKB nyugdíjprogramja múltbeli és jövőbeli szolgálatukra vonatkozóan. A 150 munkavállaló fellebbezése az elsőfokú ítélet több pontját kritizálta nyolc jogalapban. A fellebbezésre vonatkozó ítéletében a Törvényszék helybenhagyta a Közszolgálati Törvényszék ítéletét, teljes mértékben elutasítva mind a nyolc jogalapot, ezzel ismét maradéktalanul megerősítve az EKB nyugdíjreformjának jogszerűségét. A reform végrehajtása érdekében követett eljárást illetően a Törvényszék úgy vélte, hogy az EKB nem sértette meg a jogszerűség és jogbiztonság elveit. Megerősítette, hogy a nyugdíjszabályok változtatásairól a hatásköri és eljárási szabályokkal összhangban döntöttek. Az anyagi kérdéseket illetően ez az ítélet a nyugdíjjogosultságok természetének mélyreható elemzésére adott alkalmat. A Törvényszék úgy vélte, hogy a nyugdíjjogosultságok nem tartoznak a „javadalmazás” fogalmába a 91/533 irányelv értelmében.[96] Ennélfogva nem képezik a munkaszerződés immateriális elemét, és az EKB-nak jogában áll a nyugdíjrendszerét a dolgozói beleegyezése nélkül megreformálni. A kérelmezők által idézett szerzett jogot illetően, hogy 60 éves kortól a juttatások csökkentése nélkül lehet visszavonulni, a Törvényszék emlékeztetett arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint egy tisztségviselő nem követelhet egy szerzett jogot, kivéve, ha az adott jogra okot adó tények a rendelkezések módosítását megelőzően merültek fel. Ezenkívül a Törvényszék úgy vélte, hogy a reform nem befolyásolta azon munkavállalók szerzett jogait, akik a reform életbe lépésekor érték el a 60 éves életkort, tekintettel az átmeneti rendre, amelyről az EKB a reformcsomag részeként előre gondoskodott.

EKB-vélemények és a meg nem felelés esetei

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a „Szerződés”) 127. cikke (4) és 282. cikke (5) bekezdése előírja az EKB-val történő konzultációt az EKB hatáskörébe tartozó bármely európai uniós vagy nemzeti jogszabálytervezettel kapcsolatban.[97] Az EKB minden véleményét közzéteszik az EKB honlapján. Az EKB európai uniós jogszabálytervezetekre vonatkozó véleményeit az Európai Unió Hivatalos Lapjában is megjelentetik.

2016-ban az EKB 8 véleményt adott ki a hatáskörébe tartozó javasolt európai uniós jogszabályokról és 53 véleményt nemzeti jogszabálytervezetek kapcsán.

Az EU szintjén az EKB által elfogadott legjelentősebb vélemények[98] az értékpapírosítás egyszerű, átlátható és egységesített európai keretrendszerével és a tőkekövetelmény-rendelet módosításaival (CON/2016/11), az euroövezet Nemzetközi Valutaalapban való egységes képviseletével (CON/2016/22) és egy európai betétbiztosítási rendszer létrehozásával (CON/2016/26) voltak kapcsolatban.

Nemzeti hatóságok számos tanácskérése vonatkozott bankjegyekkel és érmékkel kapcsolatos jogszabályokra,[99] fizetési rendszerek felvigyázására,[100] a dematerializált értékpapírrendszerre,[101] az átutalások és beszedések kötelező követelményeire,[102] valamint a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának megelőzésére.[103]

Az EKB nemzeti központi bankokra (NKB-k) vonatkozó véleményeket fogadott el, ideértve ellenőrzési követelményeket egy NKB-ra vonatkozóan,[104] egy NKB beszámolási kötelezettségeit a nemzeti parlamenttel szemben,[105] egy NKB döntéshozó testületének működését,[106] egy NKB vezető tisztségviselői javadalmazásának csökkentését,[107] egy NKB által olyan gazdálkodó egység tulajdonjogának megszerzését, amely monetáris politikai műveleteket végez legtávolabbi régióiban és tengerentúli területeken,[108] egy NKB ELA-műveleteit,[109] egy NKB szanálási feladatait,[110] egy NKB betétgarancia-rendszerrel kapcsolatos szerepét,[111] fizetési szolgáltatások nyújtásának NKB-k általi felügyeletét,[112] letéti intézményeket[113] és fogyasztásihitel-megállapodásokat,[114] központi hitelnyilvántartók és bankszámla-nyilvántartók NKB-k általi működtetését,[115] egy NKB pénzügyistatisztika-gyűjtését,[116] egy NKB szerepét a jelzáloghitelek piacán zajló verseny értékelésében,[117] egy NKB hozzájárulását egy IMF által kezelt vagyonkezelő alaphoz,[118] egy NKB szerepét egy biztosítási díjra kivetett adóról szóló jelentésben,[119] euroövezeten kívüli NKB-k monetáris politikai eszközeit,[120] a beszámítási jogok kizárását a KBER központi bankjainál fedezetként mobilizált követelésekre vonatkozóan[121] és egy NKB emlékbankjegy-kiadásait.[122]

Az EKB pénzügyi intézmények tevékenységeinek különböző szempontjaira vonatkozó véleményeket fogadott el,[123] ideértve hitelintézetek hitelezőinek fizetésképtelenségi hierarchiáját,[124] limitek előírását jelzáloghitelek változó kamatlábaira,[125] megtakarítási betétszámlák díjazását,[126] jelzálog-törlesztési követelményeket,[127] devizához kötött hitelekre felszámított bizonyos árfolyam-különbözetek visszatérítését,[128] devizahitelek átalakítását,[129] a hitelszövetkezetek reformját,[130] ingatlanok vagy részvénytőke hitelintézetek általi megszerzésére vonatkozó korlátozásokat,[131] egy bank felügyelőbizottsági tagjainak kinevezését,[132] a jövedelemarányos törlesztőrészletet és hitelfedezeti arányokat,[133] egy garanciarendszert a nem teljesítő hitelek értékpapírosításához,[134] egy adó kivetését bizonyos pénzügyi intézményekre,[135] központi hitelnyilvántartók működését[136] és nemzeti betétgarancia-rendszerek működését.[137]

Ezenkívül az EKB elfogadott egy véleményt egy nemzeti pénzügyi felügyeleti hatóság képviselőjének szerepéről az EKB Felügyeleti Testületében.[138]

A nemzeti jogszabálytervezetekre vonatkozóan az EKB-tól való véleménykérés kötelezettsége be nem tartásának nyolc esetét regisztrálták, amelyek közül néhány egyértelműnek és fontosnak minősült.[139]

Az olasz gazdasági és pénzügyminisztérium nem kérte ki az EKB véleményét a bankszektorban elhelyezett megtakarítások védelmére vonatkozó sürgős intézkedésekről szóló törvényerejű rendeletről, amelynek célja a jogi keret létrehozása olasz bankoknak nyújtott rendkívüli állami pénzügyi támogatáshoz. A görög pénzügyminisztérium nem kérte ki az EKB véleményét az elektronikus fizetésekre vonatkozó törvényről.

Végül, a magyar Nemzetgazdasági Minisztérium nem kérte ki az EKB véleményét a nemzeti otthonteremtési közösségekről szóló törvényről,[140] ami aggodalmakat váltott ki a központi banki függetlenség lehetséges megsértése miatt.

Görögország, Magyarország és Olaszország mulasztásai, hogy kikérjék az EKB véleményét, egyértelmű és fontos, valamint ismétlődő eseteknek számítottak.

Az egységes felügyeleti mechanizmussal kapcsolatos jogi folyamatok

Felügyeleti feladatainak elvégzésére vonatkozóan 2016-ban az EKB több jogi eszközt fogadott el, amelyeket közzétettek az Európai Unió Hivatalos Lapjában és az EKB honlapján. A 2016-ban a bankfelügyeletre vonatkozóan elfogadott jogi eszközök felsorolása megtalálható az EKB felügyeleti tevékenységről szóló 2016. évi jelentésében.

A monetáris finanszírozás és a kiváltságos hozzáférés tilalma

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 271. cikke (d) pontja értelmében az EKB feladata annak figyelemmel kísérése, hogy az EU nemzeti központi bankjai (NKB-i) és az EKB megfelelnek-e a Szerződés 123. és 124. cikkében, valamint a 3603/93/EK és a 3604/93/EK tanácsi rendeletekben foglalt tiltásoknak. A 123. cikk megtiltja az EKB-nak és az NKB-knak, hogy folyószámlahiteleket vagy bármilyen más hitelt nyújtsanak kormányoknak és az EU intézményeinek vagy testületeinek, valamint, hogy az elsődleges piacon ezen intézmények által kibocsátott adósságinstrumentumokat vásároljanak. A 124. cikk megtilt minden olyan, nem prudenciális megfontoláson alapuló intézkedést, amely kormányok, valamint az EU intézményeinek és testületeinek pénzintézetekhez való kiváltságos hozzáférését biztosítja. A Kormányzótanáccsal párhuzamosan az Európai Bizottság is figyelemmel kíséri, hogy a tagállamok betartják-e a fenti rendelkezéseket.

Az EKB ugyancsak figyelemmel kíséri az EU központi bankjainak olyan másodlagos piacon történő adósságinstrumentum-vásárlásait, amely instrumentumokat a belföldi állami szektor, más tagállamok állami szektora, valamint az EU intézményei és testületei bocsátottak ki. A 3603/93/EK tanácsi rendelet vonatkozó részei szerint az állami szektor adósságinstrumentumainak másodlagos piacon történő megvásárlását tilos a Szerződés 123. cikke céljának kijátszására használni. Az ilyen vásárlások nem válhatnak az állami szektor közvetett monetáris finanszírozásának formájává.

A 2016-ra vonatkozóan lefolytatott ellenőrzés igazolja, hogy a Szerződés 123. és 124. cikkét, valamint a vonatkozó tanácsi rendeleteket általában tiszteletben tartották.

Az ellenőrzés feltárta, hogy 2016-ban az EU nem minden NKB-ja rendelkezett az állami szektor betéteire vonatkozó olyan kamatpolitikával, amely teljes mértékben megfelelt a kamatplafonoknak. Nevezetesen, néhány NKB-nak biztosítania kell, hogy az állami szektor betéteinek kamatlába ne haladja meg a plafont, még akkor se, ha az utóbbi negatív.

Az EKB megállapította, hogy a MARK Zrt. nevű eszközkezelő vállalat Magyar Nemzeti Bank általi megalapítása és finanszírozása a monetáris finanszírozás tilalmának olyan megsértése, amelynek megszüntetése szükséges.

2016 májusában a Magyar Nemzeti Bank három hónapos áthidaló likviditási keretet biztosított a Kárrendezési Alap nevű magyar befektető-kártalanítási rendszer számára. Az EKB megállapította, hogy ez a művelet ellentétben állhat a monetáris finanszírozás tilalmával, tekintettel arra, hogy olyan más lehetőségek is rendelkezésre álltak a befektető-kártalanítási rendszer rövid távú finanszírozására, amelyek nem eredményezték volna a Magyar Nemzeti Bank pénzügyi részvételét. Ez az eset nem szolgálhat precedensként.

Az EKB 2014-es és 2015-ös Éves jelentésében felvetett aggodalmakat nyomon követve az EKB továbbra is figyelemmel kísért a Magyar Nemzeti Bank által 2014-ben és 2015-ben indított több programot. E programok nem kötődtek a monetáris politikához, és potenciálisan ellentétben állnak a monetáris finanszírozás tilalmával, amennyiben úgy tekinthető, hogy a Magyar Nemzeti Bank állami feladatokat vállal át, vagy más módon pénzügyi előnyöket nyújt az államnak. A programok magukban foglaltak Magyar Nemzeti Bank általi ingatlanvásárlásokat, egy pénzügyi ismereteket támogató, hat alapítványból álló hálózat révén működtetett programot és ezen alapítványok befektetési stratégiáját, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete korábbi alkalmazottai jegybank általi átvételének programját, egy magyar műalkotások és kulturális vagyontárgyak vásárlását célzó programot, valamint egy programot, amely bankokat jegybankképes értékpapírok, nevezetesen államkötvények vásárlására ösztönöz. Tekintettel nagy számukra, terjedelmükre és méretükre, az EKB továbbra is szoros figyelemmel követi e műveleteket annak biztosítása érdekében, hogy ne legyenek összeütközések a monetáris finanszírozás és a kiváltságos hozzáférés tilalmával. A Magyar Nemzeti Banknak azt is biztosítania kell, hogy azokat a jegybanki forrásokat, amelyeket átruházott az alapítványai hálózatára, ne használják – közvetlenül vagy közvetve – állami finanszírozási célokra. Ezenkívül az EKB továbbra is figyelemmel követi a Magyar Nemzeti Bank részvételét a Budapesti Értéktőzsdében, mivel a Budapesti Értéktőzsde többségi tulajdonának Magyar Nemzeti Bank általi 2015. novemberi megvásárlása még mindig úgy tekinthető, hogy monetáris finanszírozási aggodalmakra ad alkalmat.

Az IBRC-vel kapcsolatos eszközök Central Bank of Ireland általi 2016-os csökkentése – főként hosszú lejáratú változó kamatozású kötvények értékesítése révén – egy lépés ezen eszközök szükséges teljes eltávolításának irányában. Ugyanakkor egy ambiciózusabb eladási menetrend tovább mérsékelné a tartós és súlyos monetáris finanszírozási aggodalmakat.

Nemzetközi és európai kapcsolatok

Európai kapcsolatok

Az EKB 2016-ban is szoros párbeszédet tartott fenn európai intézményekkel és fórumokkal, különösen az Európai Parlamenttel, az Európai Tanáccsal, az ECOFIN Tanáccsal, az eurocsoporttal és az Európai Bizottsággal. Az év folyamán további lépésekre került sor a bankunió megvalósítása és a pénzügyi szektor további javítása érdekében az euroövezetben. Az euroövezet gazdasági helyzete, valamint a Görögországnak szóló makrogazdasági kiigazítási program is szerepelt az euro­csoportnak és az ECOFIN Tanácsnak az EKB elnöke és Igazgatósága más tagjai részvételével tartott üléseinek napirendjén. Az Európai Tanács ülésein, amelyeken részt vett az EKB elnöke, a megbeszélések tárgyát képezte a fiskális, pénzügyi és strukturális politikák koherens stratégiájának szükségessége az európai fellendülés elősegítése érdekében.

Európa gazdasági és monetáris uniójának megvalósítása

További munkára került sor a gazdasági és monetáris unió (GMU) megvalósítása érdekében, összhangban a 2015-ben az öt elnök „Európa gazdasági és monetáris uniójának megvalósítása” című jelentésében meghatározott ütemtervvel.

A bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv és a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelv végrehajtásával előrelépés történt a bankunió ügyében. Az év folyamán az EKB továbbra is támogatta a bankunió megvalósítására irányuló határozott lépéseket, különösen azokon a technikai megbeszéléseken, amelyek arról szóltak, hogy létrehozzanak egy hiteles közös védőhálót az egységes szanálási alaphoz, továbbá egy európai betétbiztosítási rendszert. A bankunió mellett egy európai tőkepiaci unióban van meg a lehetőség, hogy rugalmasabbá tegye a pénzügyi rendszert a határokon átnyúló kockázatmegosztás javításával, valamint a szélesebb körű és könnyebb finanszírozáshoz jutás elősegítésével.

Ami a gazdasági kormányzási kereteket illeti, megkezdte működését az Európai Költségvetési Tanács. Előre tekintve, meg kell erősíteni az Európai Költségvetési Tanács mandátumát és intézményi függetlenségét annak biztosítása érdekében, hogy fontos szerepet tudjon játszani az átláthatóság növelésében és a költségvetési szabályoknak való megfelelés javításában.[141] 2016. szeptember 20-án az EU Tanácsa kiadott egy ajánlást, amelyben az euroövezeti országokat nemzeti termelékenységi testületek létrehozására szólítja fel. A termelékenységi testületekkel szembeni elvárás, hogy új lendületet adjanak a szerkezeti reformok végrehajtásának az euro­övezeti országokban. Eredményességük nemcsak a testületeken belüli technikai szaktudás várható magas szintjén, hanem teljes függetlenségükön is múlik majd. A termelékenységi testületek munkájának biztosítania kellene az európai dimenzió kellő figyelembe vételét a legjobb gyakorlatok tagállamok közötti cseréjével, valamint az euroövezeti dimenzió hangsúlyozásával a termelékenységi kérdések tagállami szintű értékelésekor és kezelésekor.

Ezenkívül az EKB rendszeresen hangsúlyozta a jelenlegi irányítási keret rendelkezései következetes és alapos alkalmazásának szükségességét, ahol az előrelépés eddig nem volt kielégítő. Erre példa az Európai Bizottság országspecifikus ajánlásainak korlátozott végrehajtása (lásd még az 1. fejezet 1.6 szakaszát), valamint a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeinek való megfelelés hiánya.

A költségvetési szabályok maradéktalan végrehajtása és a gazdaságpolitikák eredményesebb koordinálása előfeltétele lesz a tagállamok között szükséges bizalom megteremtésének, hogy nekilássanak a GMU elmélyítésének. Az EKB hangsúlyozta a fokozottabban megosztott szuverenitás fontosságát közép- és hosszú távon, például jobb kormányzás révén, a szabályok rendszerétől az intézmények felé mozdulva.[142]

Ugyanakkor Európa a gazdasági szférán kívül is kihívásokkal néz szembe, különösen a migráció és a biztonság területén. E problémák fenntartható kezeléséhez erős gazdaságra van szükség. Ezért a GMU megvalósítása fontos törekvés Európa erősebbé tételében. Az eurorendszer készen áll e munka támogatására.

A demokratikus elszámoltathatóságnak való megfelelés

Az EKB független intézmény, amely teljes függetlenséget élvez eszközei szükség szerinti alkalmazásában a mandátumán belül. Az elszámoltathatóság e függetlenség szükséges velejárója, és az Európai Unió működéséről szóló szerződés úgy rendelkezik, hogy az EKB elsősorban az Európai Parlamentnek mint az EU polgárai választott képviselőiből álló testületnek tartozik felelősséggel.

2016-ban az EKB elnöke az Európai Parlament Gazdasági és Monetáris Ügyek Bizottságának négy rendszeres meghallgatásán volt jelen.[143] E meghallgatásokon az európai parlamenti képviselők leginkább az EKB monetáris politikájára, a pénzügyi szektorra vonatkozó politikákra, a makrogazdasági kiigazítási programokra és az euroövezet kormányzásának reformjára összpontosítottak (lásd a 36. ábrát).

36. ábra:

A Gazdasági és Monetáris Ügyek Bizottságának rendszeres meghallgatásain feltett kérdések témái

(százalék)

Forrás: EKB

2016-ban az EKB úgy döntött, hogy az elszámoltathatóság további javítására tett lépésként első alkalommal publikálja visszajelzését az Európai Parlament előző évi Éves jelentésre vonatkozó állásfoglalásának részét képező észrevételre, válaszul az Európai Parlament állásfoglalásában található javaslatra.[144] E visszajelzést korábban csak a parlamenti képviselők kapták meg az Éves jelentéssel együtt.

3. táblázat

A 2016. évi európai parlamenti meghallgatások áttekintése

Forrás: EKB

Elszámoltathatósági kötelezettségeinek az EKB rendszeres jelentések révén és az európai parlamenti képviselők írásbeli kérdéseinek megválaszolásával is eleget tesz. 2016-ban az EKB elnöke kapott ilyen kérdéseket tartalmazó leveleket. Az ezekre adott válaszokat nyilvánosságra hozták az EKB honlapján.[145] A kérdések többsége az EKB nem hagyományos monetáris politikai intézkedéseinek végrehajtására, a gazdasági kilátásokra és a makrogazdasági kiigazítási programokra fókuszált.

Amint korábban is, a hatáskörébe eső jogalkotási javaslatok terén az EKB hozzájárult az Európai Parlament és az EU Tanácsának megbeszéléseihez. Az elszámoltathatósági kereteken kívül az EKB képviselői részt vettek nyilvános üléseken a Gazdasági és Monetáris Ügyek Bizottsága előtt az EKB szakterületével és feladataival kapcsolatos kérdésekről szóló technikai megbeszélések céljából.

Az EKB bankfelügyeleti tevékenységeiért is felelősséggel tartozik, mind az Európai Parlamentnek, mind az EU Tanácsának.[146] Részletesebb információval az EKB felügyeleti tevékenységről szóló 2016. évi jelentése szolgál.

Nemzetközi kapcsolatok

Egy kihívásokkal teli nemzetközi környezetben az EKB részt vett nemzetközi fórumokon tartott megbeszéléseken, információkat gyűjtött és kommunikálta saját politikáját, így erősítve a kapcsolatokat a legfontosabb nemzetközi partnerekkel. Különösen fontos volt ez egy olyan évben, amikor a monetáris hatóságok a világ minden táján továbbra is támogatták a kialakuló gazdasági fellendülést.

G20

A folytatódó nehézkes globális gazdasági fellendülés közepette Kína G20-elnöksége a globális növekedés elősegítésére fókuszált, és sikerült rámutatnia a szerkezeti reformoknak a fiskális és monetáris politika kiegészítésében e cél elérése érdekében betöltött szerepére. Ráadásul a G20-elnökség kiterjesztette a növekedés motorjairól szóló vitát az innovációra és a digitalizálásra. Ezenkívül a G20 további intézkedéseket alkalmazott a szerkezeti reformok jobb konzultatív szakértői vizsgálatának lehetővé tétele érdekében a „továbbfejlesztett szerkezetireform-terve” szerint. A fokozódó globalizációellenes hangulat közepette a G20 jobban összpontosított az egyenlőtlenségre és a befogadásra, valamint ösztönözte az előrelépést egy méltányosabb globális adókörnyezet irányába, az érdeklődés új középpontjában a tényleges tulajdonlással és azzal, miként kezeljék a nem együttműködő adójogrendszereket. A G20 pénzügyminiszterei és jegybankelnökei – akiknek üléseit az EKB elnöke is látogatja – elkötelezték magukat, hogy szoros konzultációt folytatnak a devizapiacokról, és kerülik a protekcionizmus minden formáját a kereskedelemben és befektetési politikákban. Ugyancsak fokozták a terrorizmus finanszírozásának kezelésére irányuló erőfeszítéseket a közelmúltbeli terrortámadások közepette. Támogatást kapott a pénzügyi keretszabályozás lényeges elemeinek véglegesítése, hangsúllyal a pénzügyi szektor megállapodás szerinti reformnapirendjének kellő időben történő, maradéktalan és következetes végrehajtására. A Hangzhouban tartott csúcstalálkozón a G20 vezetői ugyancsak ösztönözték az előrelépést a zöld finanszírozás előmozdítását és – a nemzetközi pénzügyi struktúráról szóló tanácskozásokkal összefüggésben – a különleges lehívási jogok (SDR) szélesebb körű használatának megvizsgálását, a Párizsi Klub tagságának kibővítését, valamint az új és meglévő multilaterális fejlesztési bankok szerepének támogatását illetően.

Az IMF-fel és a nemzetközi pénzügyi struktúrával kapcsolatos irányelvi kérdések

Az EKB továbbra is támogatta a közös európai pozíciókat a Nemzetközi Valutaalapnál (IMF) zajló, az Alap politikáiról és általánosabban a nemzetközi pénzügyi struktúráról szóló tanácskozásokon. Ami az IMF irányítását illeti, a kiterjedt 2010-es kvóta- és irányítási reform 2016 elején hatályosult, miután az IMF-tagok szükséges többsége ratifikálta. Ennek eredményeként a kvótahányadok több mint 6%-a került dinamikus feltörekvő piaci és fejlődő országokhoz, jobban tükrözve a globális gazdaságban betöltött megnövekedett szerepüket. E reformcsomag részeként a fejlett európai országok vállalták, hogy két hellyel csökkentik teljes igazgatótanácsi képviseletüket.

37. ábra:

IMF-kvóták megoszlása a 2010-es reform előtt és után

(millió SDR)

Források: IMF és az EKB számításai.

Az EKB támogat egy erős, kvótaalapú és megfelelő forrásokkal ellátott IMF-et a nemzetközi monetáris rendszer középpontjában, ahol fontos a hozzájárulása a globális gazdasági és pénzügyi stabilitáshoz. Az EU-tagállamok támogatásával 2016-ban az IMF-kvótaforrások megduplázódtak 477 milliárd SDR-re. Az IMF tagjai, ideértve számos EU-tagállamot, szintén kötelezettséget vállaltak mintegy 260 milliárd SDR-re, biztosítandó, hogy az Alapnak folyamatos hozzáférése legyen kétoldalú hitelfelvételhez egy megerősített irányítási keretben. A kvóták tizenötödik általános felülvizsgálatáról szóló tárgyalások menetrendje módosult azzal a céllal, hogy a felülvizsgálatot legkésőbb a 2019-es éves ülésekig befejezik.

Mivel létfontosságú, hogy az IMF hitelezési irányelvei továbbra is a tagsága szükségleteihez illőek legyenek, az IMF megvizsgálta a globális pénzügyi biztonsági háló megfelelőségét, ideértve annak kiterjedését, elérhetőségét, valamint a válság­megelőzési és -megoldási eszközök biztosításának költségeit.

A néhány euroövezeti országban bekövetkezett válságokat, valamint az ezzel kapcsolatban nekik biztosított EU–IMF-hitelezést és kiigazítási programokat követően az IMF Független Értékelési Irodája (IEO) kiadott egy átfogó jelentést az Alap e válságok idején betöltött szerepéről, valamint a Görögországnak, Írországnak és Portugáliának szóló pénzügyi támogatási programokban való részvételéről. Miközben a jelentés többnyire az IMF döntéshozatali eljárására összpontosított, tartalmazott néhány észrevételt olyan közgazdasági kérdésekre vonatkozóan is, mint a válság okai, valamint az irányelvi feltételek jellege és helyénvalósága.

Technikai együttműködés

Az EKB szélesítette technikai együttműködését Európai Unión kívüli központi bankokkal, hogy előmozdítsa a helyes központi banki gyakorlatokat, és ezzel hozzájáruljon a globális monetáris és pénzügyi stabilitáshoz. Az együttműködési tevékenységek tükrözik az EKB-nak a világgazdaságban jelentősebb központi bankként betöltött szerepét. Az EKB folytatta az együttműködést a G20 feltörekvő piacgazdaságainak (pl. India és Törökország) központi bankjaival technikai szaktudás és legjobb gyakorlatok megosztása céljából. 2016-ban a fokozott együttműködés alapjaként a Brazil Központi Bankkal egy új egyetértési megállapodás aláírására került sor, alapvető jegybanki témákra összpontosítva, ideértve a monetáris politikát, a pénzügyi stabilitást és a bankfelügyeletet. Nemzetközi és regionális szervezetekkel való megerősített együttműködés támogatta az EKB köztájékoztatását Latin-Amerikában, Ázsiában és Afrikában.

Főként egy regionális műhelytalálkozó-sorozat révén folytatódott az EKB együttműködése olyan országok központi bankjaival, amelyeknél kilátásban van az Európai Unióhoz való csatlakozás. Feladatorientált események fókuszáltak intézményi kihívásokra az EU-csatlakozással, makroprudenciális és mikroprudenciális felügyelettel és a jó gazdaságirányítás kulcselemeként a központi banki függetlenséggel összefüggésben. Az EU-tagjelölt és potenciális tagjelölt országok központi bankjaival való technikai együttműködés az EU NKB-ival szoros együttműködésben történik, és kiegészíti ezen országok gazdasági és pénzügyi folyamatainak EKB általi rendszeres figyelemmel követését és elemzését, valamint a központi bankjaikkal való szakpolitikai párbeszédet.

9. keretes írás Brexit – következmények és kilátások

2016. június 23-án az Egyesült Királyságban népszavazást tartottak az EU-tagságról. 51,9%-os többség szavazott arra, hogy az Egyesült Királyság lépjen ki az Európai Unióból. Az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikke szerint az Egyesült Királyság által az Európai Tanácshoz intézett, az Európai Unióból való kilépési szándékáról szóló hivatalos bejelentéssel egy tárgyalási folyamat kezdődik egy kilépési megállapodásról az Európai Unió és az Egyesült Királyság között. Jelenleg erős bizonytalanság övezi az Egyesült Királyság és az Európai Unió jövőbeli gazdasági kapcsolatait.[147]

A közvetlenül a népszavazást követő időszakot fokozott bizonytalanság, rövid ideig tartó volatilitási roham és az angol font meredek leértékelődése jellemezte. Köszönhetően a központi bankok és a felügyeleti hatóságok felkészültségének (ideértve a központi banki likviditási óvintézkedéseket és a felügyeleti szervek bankokkal való együttműködését a likviditást, finanszírozást és működési kockázatokat illetően), valamint a továbbfejlesztett keretszabályoknak, az euroövezet biztató rugalmassággal vészelte át a bizonytalanság és a volatilitás megugrását.[148] Miközben a többletlikviditás magas szintjei valószínűtlenné tették, hogy az EKB-nak rendkívüli intézkedésekre kelljen támaszkodnia, az EKB 2016. június 24-i sajtóközleményében említettek szerint gondoskodtak szükség szerinti további likviditás biztosításáról, beleértve határozatlan idejű swap­megállapodásokat a Bank of Englanddel. Ezenkívül az EKB bankfelügyelete a népszavazást megelőzően szoros kapcsolatban állt a leginkább kitett bankokkal annak biztosítása érdekében, hogy gondos figyelemmel kövessék a kockázatokat és készüljenek fel a népszavazás lehetséges következményeire.

Előre tekintve, nehéz megjósolni a népszavazás eredményének pontos gazdasági vonzatait. Ezek különösen az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti elkövetkező tárgyalások időzítésétől, előrehaladásától és végleges eredményétől függenek majd. A népszavazás kimenetelének az euro­övezet gazdasági kilátásaira gyakorolt hatását elemezték az EKB szakértőinek 2016. szeptemberi makrogazdasági előrejelzései és az EKB Economic Bulletin egyik keretes írása, amelyek úgy találták, hogy rövid távon az euroövezet gazdasági konjunktúrájára gyakorolt hatás csak korlátozott. Ezenkívül az EKB 2016. novemberi Pénzügyi stabilitási jelentése is tárgyalt a népszavazás eredményével kapcsolatos pénzügyi stabilitási szempontokat. Úgy találta, hogy az egyesült királysági népszavazást követő turbulencia által érintett legtöbb piaci szegmens gyorsan visszaszerezte veszteségei zömét.

Az EKB elnöke szintén nem egy alkalommal szolgált magyarázattal az Európai Parlament részére a Brexit lehetséges hatásának EKB általi értékeléséről, például 2016. szeptember 26-án és 2016. november 28-án. Ezen alkalmakkor az EKB hangsúlyozta az egységes piac előnyeit mind az euro­övezet, mind az Egyesült Királyság számára. Bármilyen formát öltsön is az Európai Unió és az Egyesült Királyság kapcsolata, fontos lesz az egységes piac integritásának, valamint a szabályok és érvényesülésük homogenitásának megőrzése. Szeptemberi pozsonyi nem hivatalos találkozójukon a maradék 27 EU-tagállam állam- vagy kormányfői először tárgyalták az Egyesült Királyság várható kilépését követő közös jövőt. Válaszolva a polgárok jelenlegi aggodalmaira, megállapodtak egy ütemtervről a migrációval, terrorizmussal, valamint gazdasági és szociális bizonytalansággal kapcsolatos közös feladatok megoldására vonatkozóan. Az EKB számos alkalommal hangsúlyozta, az európai projektnek erősebb gazdasági alapokra van szüksége ahhoz, hogy Európa e területeken megerősítse kapacitását.

Külső kommunikáció

Az uniós polgárok felvilágosítása az EKB politikájáról

A nyílt és átlátható kommunikáció hozzájárul a központi banki politika eredményességéhez. Lehetővé teszi a bank számára a nagyközönség és a pénzügyi piacok tájékoztatását a bank céljairól és feladatairól, intézkedései okainak megmagyarázását és így az említettek várakozásainak irányítását. Az EKB kommunikációja hagyományosan nyílt, és 2016-ban tovább erősítette kommunikációját, különösen köztájékoztatási tevékenységei és digitális kommunikációja továbbfejlesztésével.

Köztájékoztatási tevékenységek

2016-ban az EKB tovább fejlesztette a nagyközönség elérését célzó kezdeményezéseit, hogy javítsa az EKB politikáinak és döntéseinek megértését, és ezzel nagyobb bizalmat építsen az euroövezeti polgárok körében.

Az EKB 522 látogatócsoportot fogadott Frankfurtban, és ezzel 35 országból több mint 15 000 külső látogató házigazdája volt. A látogatóknak általános előadásokat és célzott prezentációkat tartottak, lehetővé téve az EKB szakértőivel való találkozást. Ezenkívül a látogatók idegenvezetők kíséretében felfedezhették az EKB új épületét, továbbá az ott rendezett művészeti és eurokiállításokat. Továbbá 2016 júliusától az EKB minden hónap első szombatján megnyitotta kapuit a helyi közösség számára, több mint 3 000 látogatót vonzva az év második felében.

Az EKB hatodik alkalommal rendezte meg „Generation €uro Students’ Award” elnevezésű versenyét, hogy felvilágosítással szolgáljon feladatairól az euroövezet fiatalabb polgárai számára. E verseny a Bank elsődleges csatornája, ahol kölcsönhatásban van 16 és 19 év közötti diákokkal és tanáraikkal azzal a céllal, hogy többet tanítson nekik a monetáris politikáról és az EKB-ról. A tanulók szerepjátékban vesznek részt, amelyben monetáris politikai döntéseket hoznak az euroövezet gazdasági és monetáris helyzetének általuk felállított diagnózisa alapján.

Ezenkívül az EKB a fiatalabb korcsoportokra is figyelt. 2016. október 3-án 230 8 és 10 év közötti gyermeket üdvözölt családjaikkal együtt az EKB a gyermekeknek szóló népszerű német TV-show, a „Die Sendung mit der Maus” második nyílt napján. A program tartalmazott vezetett túrákat az épületben, előadásokat, műhelytalálkozókat az EKB szerepéről és funkciójáról, valamint az eurobankjegyekről és -érmékről, oktató játékokat és több kiállítást.

Köztájékoztatási erőfeszítésekre került sor Frankfurton kívül is. Például az EKB a Central Bank of Irelanddel együtt felkereste Írország 2016. évi Nemzeti szántóversenyét, amely a legnagyobb szabadtéri kiállítás és kereskedelmi bemutató Európában.

Fokozott digitalizálás

Az EKB tovább fokozta digitális kommunikációs törekvéseit is, hogy alkalmazkodjon a jelenlegi hírfogyasztási mintákhoz.

Tartalmi szempontból az EKB fokozta erőfeszítéseit, hogy elérhetőbb legyen a nagyközönség számára, érthetőbbé téve döntéseit egyszerű nyelvezetet és digitális kommunikációt alkalmazva az egyébként meglehetősen technikai jellegű fogalmak megmagyarázására. Erre szolgálnak példaként az EKB honlapján található magyarázatok, amelyek az EU sok nyelvén elérhetőek. Az infografikák intenzívebb használata is e digitális figyelemmel járt.

Műszaki szempontból a Bank tovább modernizálta honlapjait. Mind az EKB, mind az Európai Rendszerkockázati Testület honlapjait teljesen könnyen kezelhetővé tették, biztosítva, hogy a weboldalakat és a fontos kiadványokat optimális módon lehessen megtekinteni, függetlenül az olvasók által választott eszköztől. Ezenkívül az EKB kielégítette a növekvő keresletet, amely események magas minőségű online közvetítésére irányult.

Tovább nőtt a Bank jelenléte a közösségi média platformokon. Jelenleg az EKB Twitter felhasználói fiókja 360 000-nél több követőt számlál, és arra használják, hogy kiadványokra, valamint beszédek fő üzeneteire hívják fel a figyelmet. 2016 decemberében az EKB megtartotta első élő vitáját a Twitteren. A vita során Benoît Cœuré válaszolt a nagyközönség által az #askECB-n feltett kérdésekre, lehetővé téve így a közvetlen párbeszédet valós időben. Továbbá az EKB YouTube-csatornáját videó­tartalom, a Flickrt pedig fényképek közlésére használja. Ezenkívül az EKB LinkedIn felhasználói fiókkal is rendelkezik, amelyre mintegy 43 000 polgár fizetett elő.

Függelékek

Intézményi keretek

Az EKB döntéshozó testületei és szervezetirányítási rendszere

Az eurorendszert és a Központi Bankok Európai Rendszerét (KBER) az EKB döntéshozó testületei, vagyis a Kormányzótanács és az Igazgatóság irányítják. Az EKB harmadik döntéshozó testülete az Általános Tanács, amely mindaddig működni fog, amíg lesznek olyan EU-tagállamok, amelyek nem vezették be az eurót. A döntéshozó szervek működését az Európai Unió működéséről szóló szerződés, a KBER alapokmánya és a vonatkozó eljárási szabályzat szabályozza.[149] Az eurorendszer­ben és a KBER-ben a döntéshozatal központosított. Ugyanakkor az EKB és az euro­övezeti nemzeti központi bankok (NKB-k) stratégiailag és működési szempontból együttesen járulnak hozzá az eurorendszer közös céljainak eléréséhez, miközben a KBER alapokmányának megfelelően tiszteletben tartják a decentralizáció elvét.

Az EKB bankfelügyelettel kapcsolatos feladataival összefüggésben a Kormányzótanács jogi aktusokat fogad el, létrehozva az általános keretet, amelyen belül a felügyeleti döntések születnek, és a kifogásról való lemondáson alapuló eljárás szerint jóváhagyja felügyeleti határozatoknak a Felügyeleti Testület által készített tervezeteit.[150] Az EKB felügyeleti szerepéről részletesebb információ az EKB felügyeleti tevékenységekről szóló 2016. évi jelentésében található.

A Kormányzótanács

A Kormányzótanács az EKB fő döntéshozó testülete. Tagjai az EKB Igazgatóságának tagjai, továbbá az euroövezeti országok NKB-inak elnökei. A Kormányzótanács tagjainak szavazati jogai egy sajátos, az EKB honlapján elérhető rendszer szerint rotálnak.

A Kormányzótanács általában kéthetente ülésezik az EKB németországi, majna-frankfurti székhelyén. 2016-ban összesen 23 ülésre került sor. A monetáris politikára szánt üléseket hathetente tartják. E monetáris politikai ülésekről – általában négy héttel később – beszámolót adnak ki. A nem monetáris politikai üléseken a Kormányzótanács főként az EKB és az eurorendszer többi feladatával és felelősségi körével kapcsolatos kérdéseket tárgyal. Az EKB monetáris politikai és egyéb feladatai felügyeleti hatásköröktől való elválasztásának biztosítása érdekében a felügyeleti témák megvitatására a Kormányzótanács külön üléseket tart.

A Kormányzótanács írásbeli eljárással is hozhat határozatokat. 2016-ban 1400-nál több írásbeli eljárást folytattak le, amelyből több mint 1000 kifogásról való lemondáson alapuló eljárás volt.

A Kormányzótanács

Mario Draghi az EKB elnöke

Vítor Constâncio az EKB alelnöke

Josef Bonnici a Bank Ċentrali ta’ Malta/Central Bank of Malta elnöke (2016. június 30-ig)

Benoît Cœuré az EKB Igazgatóságának tagja

Carlos Costa a Banco de Portugal elnöke

Chrystalla Georghadji a Central Bank of Cyprus elnöke

Ardo Hansson az Eesti Pank elnöke

Boštjan Jazbec a Banka Slovenije elnöke

Klaas Knot a De Nederlandsche Bank elnöke

Philip R. Lane a Banc Ceannais na hÉireann/Central Bank of Ireland elnöke

Sabine Lautenschläger az EKB Igazgatóságának tagja

Erkki Liikanen a Suomen Pankki – Finlands Bank elnöke

Luis M. Linde a Banco de España elnöke

Jozef Makúch a Národná banka Slovenska elnöke

Yves Mersch az EKB Igazgatóságának tagja

Ewald Nowotny az Oesterreichische Nationalbank elnöke

Peter Praet az EKB Igazgatóságának tagja

Gaston Reinesch a Banque centrale du Luxembourg elnöke

Ilmārs Rimšēvičs a Latvijas Banka elnöke

Jan Smets a Nationale Bank van België/Banque Nationale de Belgique elnöke

Yannis Stournaras a Görög Nemzeti Bank elnöke

Vitas Vasiliauskas a Lietuvos bankas Igazgatótanácsának elnöke

Mario Vella a Bank Ċentrali ta’ Malta/Central Bank of Malta elnöke (2016. július 1-jétől)

François Villeroy de Galhau a Banque de France elnöke

Ignazio Visco a Banca d’Italia elnöke

Jens Weidmann a Deutsche Bundesbank elnöke

Első sor (balról jobbra): Yannis Stournaras, Carlos Costa, Ewald Nowotny, Vítor Constâncio, Mario Draghi, Sabine Lautenschläger, Benoît Cœuré, Chrystalla Georghadji, Philip R. Lane, Yves Mersch

Középső sor (balról jobbra): Ilmārs Rimšēvičs, François Villeroy de Galhau, Jens Weidmann, Erkki Liikanen, Jozef Makúch, Ignazio Visco

Hátsó sor (balról jobbra): Gaston Reinesch, Boštjan Jazbec, Ardo Hansson, Klaas Knot, Jan Smets, Peter Praet, Vitas Vasiliauskas

Megjegyzés: Luis M. Linde és Mario Vella nem voltak jelen a fotózáson.

Az Igazgatóság

Az Igazgatóság tagjai az EKB elnöke és alelnöke, négy további tagját pedig az Euró­pai Tanács nevezi ki minősített többségi szavazással, az Európai Parlamenttel és az EKB-val való egyeztetést követően. Az Igazgatóság felel a Kormányzótanács üléseinek előkészítéséért, az euroövezetre vonatkozó monetáris politika végrehajtásáért a Kormányzótanács által meghatározott iránymutatásokkal és meghozott döntésekkel összhangban, valamint az EKB napi ügymenetének irányításáért.

Az Igazgatóság

Mario Draghi az EKB elnöke

Vítor Constâncio az EKB alelnöke

Benoît Cœuré az EKB Igazgatóságának tagja

Sabine Lautenschläger az EKB Igazgatóságának tagja

Yves Mersch az EKB Igazgatóságának tagja

Peter Praet az EKB Igazgatóságának tagja

Első sor (balról jobbra): Sabine Lautenschläger, Mario Draghi, Vítor Constâncio

Hátsó sor (balról jobbra): Yves Mersch, Peter Praet, Benoît Cœuré

Az Általános Tanács

Az Általános Tanács az EKB elnökéből és alelnökéből, valamint a 28 EU-tagállam NKB-inak elnökeiből áll. Az Általános Tanács többek között hozzájárul az EKB tanácsadói feladatköréhez, statisztikai információk gyűjtéséhez, az NKB-k által végzett műveletek könyvelése és jelentése szabványosításához szükséges szabályok megállapításához, az EKB tőkejegyzési kulcsának megállapításával kapcsolatos intézkedések meghozatalához, kivéve a Szerződésben meghatározottakat, valamint az EKB-alkalmazottak foglalkoztatási feltételeinek meghatározásához.

Az Általános Tanács

Mario Draghi az EKB elnöke

Vítor Constâncio az EKB alelnöke

Marek Belka a Narodowy Bank Polski elnöke (2016. június 20-ig)

Josef Bonnici a Bank Ċentrali ta’ Malta/Central Bank of Malta elnöke (2016. június 30-ig)

Mark Carney a Bank of England elnöke

Carlos Costa a Banco de Portugal elnöke

Chrystalla Georghadji a Central Bank of Cyprus elnöke

Adam Glapiński a Narodowy Bank Polski elnöke (2016. június 21-től)

Ardo Hansson az Eesti Pank elnöke

Stefan Ingves a Sveriges Riksbank elnöke

Mugur Constantin Isărescu a Banca Naţională a României elnöke

Boštjan Jazbec a Banka Slovenije elnöke

Klaas Knot a De Nederlandsche Bank elnöke

Philip R. Lane a Banc Ceannais na hÉireann/Central Bank of Ireland elnöke

Erkki Liikanen a Suomen Pankki – Finlands Bank elnöke

Luis M. Linde a Banco de España elnöke

Jozef Makúch a Národná banka Slovenska elnöke

Matolcsy György a Magyar Nemzeti Bank elnöke

Ewald Nowotny az Oesterreichische Nationalbank elnöke

Dimitar Radev a Българска народна банка (Bolgár Nemzeti Bank) elnöke

Gaston Reinesch a Banque centrale du Luxembourg elnöke

Ilmārs Rimšēvičs a Latvijas Banka elnöke

Lars Rohde a Danmarks Nationalbank elnöke

Jiří Rusnok a Česká národní banka elnöke (2016. július 1-jétől)

Miroslav Singer a Česká národní banka elnöke (2016. június 30-ig)

Jan Smets a Nationale Bank van België/Banque Nationale de Belgique elnöke

Yannis Stournaras a Görög Nemzeti Bank elnöke

Vitas Vasiliauskas a Lietuvos bankas Igazgatótanácsának elnöke

Mario Vella a Bank Ċentrali ta’ Malta/Central Bank of Malta elnöke (2016. július 1-jétől)

François Villeroy de Galhau a Banque de France elnöke

Ignazio Visco a Banca d’Italia elnöke

Boris Vujčić a Hrvatska narodna banka elnöke

Jens Weidmann a Deutsche Bundesbank elnöke

Első sor (balról jobbra): Yannis Stournaras, Carlos Costa, Ewald Nowotny, Vítor Constâncio, Mario Draghi, Mark Carney, Chrystalla Georghadji, Philip R. Lane

Középső sor (balról jobbra): Ilmārs Rimšēvičs, François Villeroy de Galhau, Jens Weidmann, Erkki Liikanen, Ignazio Visco

Hátsó sor (balról jobbra): Gaston Reinesch, Boštjan Jazbec, Lars Rohde, Ardo Hansson, Klaas Knot, Jan Smets, Jozef Makúch, Vitas Vasiliauskas, Dimitar Radev

Megjegyzés: Adam Glapiński, Stefan Ingves, Mugur Constantin Isărescu, Luis M. Linde, Matolcsy György, Jiří Rusnok, Boris Vujčić és Mario Vella nem voltak jelen a fotózáson.

Szervezetirányítási rendszer

Az EKB szervezetirányítási rendszere a döntéshozó testületeken kívül két magas szintű bizottságot (Számvizsgáló Bizottság, Etikai Bizottság), valamint a külső és belső ellenőrzés számos egyéb szintjét foglalja magában. Ezt egészíti ki az etikai keretrendszer, az EKB csalásellenes vizsgálatok feltételeiről rendelkező határozata[151] és az EKB dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó szabályok. Az egységes felügyeleti mechanizmus (SSM) létrehozását követően a szervezetirányítási kérdések még jelentősebbé váltak az EKB számára.

Számvizsgáló Bizottság

Az EKB Számvizsgáló Bizottsága (i) a pénzügyi információk megbízhatóságát, (ii) a belső ellenőrzés felügyeletét, (iii) a vonatkozó jogszabályok, szabályok és magatartási kódexek betartását, valamint (iv) a számvizsgálói funkciók ellátását illető tanácsok és vélemények szolgáltatásával támogatja a Kormányzótanácsot. A Bizottság mandátuma elérhető az EKB honlapján. A Számvizsgáló Bizottság elnöke Erkki Liikanen. 2016-ban e bizottságnak négy további tagja volt: Vítor Constâncio, Josef Bonnici[152], Patrick Honohan és Ewald Nowotny.

Etikai Bizottság

Az EKB döntéshozatali eljárásaiba bevont testületek különböző magatartási kódexei megfelelő és koherens végrehajtásának biztosítása érdekében az Etikai Bizottság etikai kérdésekben tanácsot és iránymutatást ad a Kormányzótanács, az Igazgatóság és a Felügyeleti Testület tagjainak. A Bizottság mandátuma elérhető az EKB honlapján. Az Etikai Bizottság elnöke Jean-Claude Trichet, és van még két másik külső tagja: Patrick Honohan[153] és Klaus Liebscher.

A külső és belső ellenőrzés szintjei

A külső ellenőrzés szintjei

A KBER alapokmánya az ellenőrzés két szintjét határozza meg, mégpedig a rotációs alapon ötéves időszakra kinevezett külső könyvvizsgálót, aki az EKB éves beszámolóját auditálja, valamint az Európai Számvevőszéket, amely az EKB gazdálkodásának működési hatékonyságát vizsgálja.

A belső ellenőrzés szintjei

Az EKB-nál három szintű belső ellenőrzési rendszert hoztak létre, amely (i) vezetői ellenőrzésből, (ii) különféle kockázat- és jogkövetés-felvigyázási funkciókból, valamint (iii) független ellenőrzési bizonyosságból áll.

Az EKB belső ellenőrzési rendszere funkcionális megközelítésen alapul, miszerint a kockázatkezelésért, valamint a működési hatékonyság és az eredményesség biztosításáért az egyes szervezeti egységeket (szekció, osztály, igazgatóság, főigazgatóság) terheli az elsődleges felelősség.

A felvigyázói funkciók nyomon követési mechanizmusokat és hatékony eljárásokat tartalmaznak a pénzügyi és működési kockázatok, valamint a hírnév- és üzletviteli kockázatok megfelelő ellenőrzésének elérése érdekében. E második szintű ellenőrzési funkciókat az EKB belső funkciói végzik (úgymint a költségvetési és ellenőrzési funkció, a működési- és pénzügyikockázat-kezelési funkciók, a bankfelügyeleti minőségbiztosítási funkció vagy a megfelelőségi funkció), illetve – adott esetben – az eurorendszer/KBER bizottságai (pl. a Szervezetfejlesztési Bizottság, a Kockázatkezelési Bizottság vagy a Költségvetési Bizottság).

Ezenkívül, és az EKB belső ellenőrzési struktúrájától és kockázatkövető rendszerétől függetlenül, ellenőrzési feladatokat az EKB belső ellenőrzési funkciója is végrehajt az Igazgatóság közvetlen felügyelete alatt, az EKB Ellenőrzési chartájával összhangban. Az EKB belső ellenőrzési tevékenységei összhangban állnak a Belső Ellenőrök Intézete által lefektetett, „A belső ellenőrzések szakmai gyakorlatának nemzetközi normái”-val. Ezenkívül az EKB, az NKB-k és az illetékes nemzeti hatóságok belső ellenőrzési szakértőiből álló Belső Ellenőrzési Bizottság segíti az euro­rendszer/KBER és az SSM céljainak elérését.

Az EKB etikai keretrendszere

Az EKB etikai keretrendszerét a Kormányzótanács tagjainak magatartási kódexe, az Igazgatóság tagjainak szóló etikai kritériumok kiegészítő kódexe, a Felügyeleti Testület tagjainak magatartási kódexe és az EKB személyzeti szabályzata alkotja. Az etikai keretrendszer állapítja meg az etikai szabályokat és irányelveket annak biztosítása érdekében, hogy az EKB feladatainak elvégzésekor a feddhetetlenség, a szakértelem, a hatékonyság és az átláthatóság legmagasabb normái érvényesüljenek. Többek között ide tartoznak a lehetséges összeférhetetlenségek elkerülését és kezelését szabályozó részletes rendelkezések; korlátozások, beszámolási kötelezettségek és egy nyomon követési program a magánjellegű pénzügyi tranzakciókra vonatkozóan; későbbi szakmai tevékenységekre vonatkozó türelmi szabályok; valamint külső tevékenységekre és külső felekkel tartott kapcsolatokra vonatkozó részletes szabályok.

Csalásellenes/pénzmosásellenes intézkedések

1999-ben az Európai Parlament és az EU Tanácsa elfogadott egy rendeletet,[154] amely – többek között – felhatalmazza az Európai Csalás Elleni Hivatalt (OLAF), hogy gyanú esetén belső vizsgálatokat végezzen az EU intézményeinél, testületeinél, irodáiban és hivatalaiban. A Kormányzótanács 2004-ben jóváhagyta, majd 2016-ban módosította az EKB OLAF általi, csalás, korrupció és bármely más illegális tevékenység megelőzésére vonatkozó vizsgálatainak feltételeire kiterjedő jogi kereteket.[155] Továbbá 2007-ben az EKB bevezette pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni saját belső rendszereit. Az EKB-nak a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni keretrendszerét egy belső adatszolgáltató rendszer egészíti ki, amely gondoskodik arról, hogy az összes szükséges információt módszeresen gyűjtsék, majd az Igazgatóságnak annak rendje és módja szerint továbbítsák.

Betekintés az EKB dokumentumaiba

Az EKB dokumentumainak nyilvános hozzáférhetőségéről szóló határozat[156] összhangban áll más uniós intézmények és testületek hasonló célkitűzéseivel és normáival. Növeli az átláthatóságot, ugyanakkor figyelembe veszi az EKB és az NKB-k függetlenségét, továbbá biztosítja az EKB feladatainak ellátásához kapcsolódó bizonyos ügyek titkosságát. Az EKB bankfelügyeleti területen meglévő új feladatai miatt jelentősen megnőtt a polgároktól és nemzeti hatóságoktól érkező, dokumentumokba való betekintésre vonatkozó kérések száma és összetettsége.

2016 februárjában az átláthatóság és elszámoltathatóság melletti elkötelezettsége részeként az EKB három hónapos késéssel elkezdte nyilvánosságra hozni az egyes igazgatósági tagok és a Felügyeleti Testület elnöke találkozóinak naptárait.

Jogkövetési és Szervezetirányítási Iroda

Közvetlenül az EKB elnökének jelentve a Jogkövetési és Szervezetirányítási Iroda (CGO) támogatja az Igazgatóságot az EKB feddhetetlenségének és hírnevének védelmében, előmozdítja az etikus viselkedési normákat, és erősíti az EKB elszámoltathatóságát és átláthatóságát. Ezenkívül az EKB szervezetirányítási kerete általános koherenciájának és eredményességének előmozdítása érdekében a CGO biztosítja a titkárságot az EKB Számvizsgáló és Etikai Bizottságai részére, és összekötő pontként működik az európai ombudsman és az OLAF számára.

Az eurorendszer/KBER szakbizottságai

Az eurorendszer/KBER szakbizottságai továbbra is nagy segítséget nyújtanak az EKB döntéshozó testületeinek feladataik végrehajtásában. A Kormányzótanács és az Igazgatóság felkérésére illetékességi területeiken a bizottságok szakvéleményt adnak, és előmozdítják a döntéshozatali folyamatot. A bizottságok tagjai rendszerint kizárólag az eurorendszer központi bankjainak munkatársai közül kerülhetnek ki. Ugyanakkor az eurót még be nem vezetett tagállamok központi bankjai is részt vesznek a bizottságok ülésein, amennyiben ott az Általános Tanács illetékességi körébe tartozó kérdések kerülnek napirendre. Ezenkívül a bizottságok némelyike SSM-összetételben ül össze (azaz minden egyes részt vevő tagállamból egy tag a központi bankból és egy tag az illetékes nemzeti hatóságtól), amikor az EKB-nak a hitelintézetek prudenciális felügyeletével kapcsolatos szakpolitikai munkáját segítik. Indokolt esetben más érintett szervek képviselői is meghívhatók a bizottsági ülésekre.

Az eurorendszer/KBER szakbizottságai, a Költségvetési Bizottság, az Emberi Erőforrások Konferenciája és elnökeik (2017. január 1-jén)

Két további bizottság segíti még az EKB munkáját. A Költségvetési Bizottság az EKB költségvetésével kapcsolatos ügyekben nyújt segítséget a Kormányzótanácsnak. Az Emberi Erőforrások Konferenciája az eurorendszer/KBER központi bankjai közötti tapasztalat-, szakvélemény- és információcseréhez szolgál fórumként az emberierőforrás-menedzsment területén.

Szervezeti és emberierőforrás-fejlesztés

Az Európai Központi Bank szervezeti ábrája (2017. január 1.)

Az EKB emberi erőforrásai

2016 januárjában egy szolgáltatási igazgató (CSO) került kinevezésre. Ezt az új szerepet azért hozták létre, hogy tovább erősítse a működési és elemzési kiválóságot, javítsa a szervezeti hatékonyságot, valamint általában jobban elősegítse a támogatási funkciók együttműködését és orientációját az EKB szükségletei irányába. Továbbá a CSO – akinek a feladatai közé tartoznak az ügyviteli és informatikai rendszerek területei – elsőbbséget biztosított egy holisztikusabb stratégiai tervezési folyamat fejlesztésének, méginkább elősegítve az együttműködést a CSO szakterületei és minden egyéb szakterület között.

Egy új, minden pénzügyért felelős szakterület 2016. áprilisi létrehozása lehetővé tette az átszervezett emberi erőforrás (HR) funkció számára a teljes összpontosítást a kiváló minőségű HR-szolgáltatások nyújtására, hogy az EKB alkalmazottai egy modern és agilis szervezeti struktúrában fejleszthessék potenciáljukat. A tehetséges szakemberek vonzása és megtartása, valamint teljesítményük menedzselése prioritást élvez. Ezenkívül az EKB HR-szolgálatai különös hangsúlyt fektetnek az EKB munkatársai egészségének és jólétének biztosítására.

2016 folyamán lefektették az alapjait a stratégiai üzletipartner-funkció fejlesztésének, hogy erősítsék az EKB emberiügy-kezelését és az üzleti követelményeket lefordítsák HR-politikai szükségletekre.

2016-ban ugyancsak az EKB HR-programjának kiemelt pontja volt a Bank tehetséggondozási és vezetőfejlesztési képességeinek erősítése, valamint egy kiválósági kultúra támogatása a szakmai etikát és a hosszú távú szervezeti fenntarthatóságot illetően. Külön figyelmet kapott egy vezetésfejlesztési program (Leadership Growth Programme) kidolgozása, amely fokozatosan kerül végrehajtásra 2017 és 2018 folyamán, egy „egészséges vezetés” program végrehajtása, valamint az EKB nemrégiben létrehozott Jogkövetési és Szervezetirányítási Irodájának támogatása a kötelező etikai képzés kidolgozásában.

Ezenkívül számos HR-kezdeményezést valósítottak meg az európai bankfelügyeleti funkció megerősítésének céljával. Ezek közé tartozott egy (több mint 1900 résztvevő által látogatott) felügyeleti képzést szolgáló rendszerszintű egységes felügyeleti mechanizmus tanterv stratégiai továbbfejlesztése, 28 csapatépítő esemény szervezése az országok közötti együttműködés megerősítésére közös felügyeleti csapatokban, valamint az európai bankfelügyeleti gyakornoki programra kiválasztott 33 fiatal diplomásból álló első csoport sikeres integrációja, akiknek sikeresen lezajlott a beilleszkedése, tanfolyama és elhelyezkedése az illetékes nemzeti hatóságoknál.

2016-ban folytatódtak az EKB törekvései a nemek szerinti megoszlás fokozására, különösen a vezető beosztásokban. Miután 2016 végén a vezetői szintű pozíciókban a nők 27%-os részarányát, a felső vezetésben pedig 18%-os arányát érték el, az EKB most közbenső és végső céljainak elérésére törekszik 2017-re, illetve 2019-re (lásd a 3. diagramot). A nemek arányára vonatkozó előirányzatok feladatorientált cselekvési tervvel együtt történt 2013. júniusi bevezetése óta a nemi sokszínűség témája fontos pont az EKB menetrendjében, mivel a szervezet célja a női tehetség azonosítása, vonzása és fejlesztése. Ezenkívül az EKB 2016-ban a nemek megoszlásával kapcsolatos további intézkedéseket hajtott végre, ideértve magas szintű támogatást Benoît Cœuré igazgatósági tagtól és a CSO-tól, egy nyílt napot a tehetséges nők számára egyetemi hallgatókra összpontosítva, továbbá egy KBER és SSM sokféleségi hálózat létrehozását.

A nemeken túlmenően az EKB elkötelezett a sokszínűség minden szempontjának előmozdítása mellett egy befogadó munkakultúra megteremtése érdekében, amely a támogatók, az EKB sokszínűségi nagykövetei, a Humánerőforrás-ügyi Főigazgatóság, a szélesebb értelemben vett vezetői közösség és az olyan meglévő sokféleségi hálózatok közötti megosztott felelősségre épül, mint a Female Network, a Rainbow Network és az EKB nemzetiségi és kulturális csoportja.

3. diagram:

Nemek szerinti megoszlási célok és szintek az EKB-nál (2016. december 31-i adatok)

Forrás: EKB

2016. december 31-én az EKB-nál 2898,5 jóváhagyott teljes munkaidősnek megfelelő pozíció volt, szemben a 2015. végi 2650-nel. Az EKB-val munkaszerződésben álló tényleges teljes munkaidősnek megfelelő dolgozók száma 3171 volt (szemben a 2015. december 31-i 2871-gyel).[157] 2016-ban összesen 208 új határozott idejű (korlátozott jellegű vagy állandóvá alakítható) szerződést kínáltak. Ezenkívül 304 rövid távú szerződés kiadására került sor, valamint számos szerződéshosszabbításra az egy évnél rövidebb hiányzások lefedésére. A nemzeti központi bankok és a nemzetközi szervezetek munkatársai számára az EKB 2016-ban is kínált rövid távú, legfeljebb 36 hónapra szóló szerződéseket. 2016. december 31-én nemzeti központi bankok és nemzetközi szervezetek 250 munkatársa dolgozott különféle pozíciókban az EKB-nál, ami 11%-kal több mint 2015 végén. 2016 szeptemberében az EKB 14 fő számára biztosított részvételi lehetőséget a 11. posztgraduális programjában, és 2016. december 31-én 320 gyakornok volt az EKB vendége (17%-kal több mint 2015-ben). Ezenkívül a vezető közgazdászoknak szóló Wim Duisenberg kutatási ösztöndíjprogram részeként az EKB öt ösztöndíjat ítélt oda, a Lámfalussy ösztöndíj keretében pedig hat fiatal kutatót hívtak meg.

Miközben a szervezet mérete kissé nőtt, 56 határozott, illetve határozatlan idejű szerződéssel dolgozó alkalmazott mondott le vagy ment nyugdíjba 2016-ban (2015-ben 53), és 317 rövid időtartamra szóló szerződés járt le az év során.

Az Európai Központi Bank éves beszámolója

https://www.ecb.europa.eu/pub/pdf/annrep/ar2016annualaccounts_hu.pdf

Az eurorendszer konszolidált mérlege a 2016. december 31-ével végződő pénzügyi évre

https://www.ecb.europa.eu/pub/pdf/other/eurosystembalancesheet2016.hu.pdf

Statisztikai rész (csak angolul)

https://www.ecb.europa.eu/pub/pdf/annrep/ar2016/EN_AR16_STATISTICAL_ANNEX.pdf

Rövidítések

Országok

BE

Belgium

BG

Bulgária

CZ

Cseh Köztársaság

DK

Dánia

DE

Németország

EE

Észtország

IE

Írország

GR

Görögország

ES

Spanyolország

FR

Franciaország

HR

Horvátország

IT

Olaszország

CY

Ciprus

LV

Lettország

LT

Litvánia

LU

Luxemburg

HU

Magyarország

MT

Málta

NL

Hollandia

AT

Ausztria

PL

Lengyelország

PT

Portugália

RO

Románia

SI

Szlovénia

SK

Szlovákia

FI

Finnország

SE

Svédország

Egyesült Királyság

Egyesült Királyság

Egyesült Államok

Egyesült Államok

A közösségi gyakorlatnak megfelelően a jelentés az EU-tagállamok neveinek felsorolásánál a nemzeti nyelvek szerinti országnevek betűrendjét követi.

Egyéb

BIS

Nemzetközi Fizetések Bankja

CPI

fogyasztóiár-index

DG ECFIN

Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság, Európai Bizottság

EKB

Európai Központi Bank

EDP

túlzotthiány-eljárás

EER

effektív árfolyam

EMI

Európai Monetáris Intézet

GMU

Gazdasági és Monetáris Unió

ERM

árfolyam-mechanizmus

ESA 95

nemzeti számlák európai rendszere (ESA 1995)

KBER

Központi Bankok Európai Rendszere

ERKT

Európai Rendszerkockázati Testület

EU

Európai Unió

EUR

euro

GDP

bruttó hazai termék

HICP

harmonizált fogyasztóiár-index

i.i.p.

nemzetközi befektetési pozíció

ILO

Nemzetközi Munkaügyi Szervezet

IMF

Nemzetközi Valutaalap

MPI

monetáris pénzügyi intézmény

MIP

makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás

NKB

nemzeti központi bank

OECD

Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet

SSM

egységes felügyeleti mechanizmus

TSCG

Szerződés a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról

A táblázatokban használt konvenciók

„-” az adatok nem léteznek/az adatok nem alkalmazhatóak

„.” adatok még nem állnak rendelkezésre

© Európai Központi Bank, 2017

Postacím 60640 Frankfurt am Main, Németország

Telefonszám +49 69 1344 0

Weboldal www.ecb.europa.eu

Minden jog fenntartva. A kiadvány sokszorosítása oktatási és nem kereskedelmi célból, a forrás feltüntetésével megengedett.

A jelentésben szereplő adatgyűjtés lezárásának időpontja: 2017. február 10. A statisztikai részben szereplő statisztikák lezárásának napja 2017. március 15. volt.

Fotók Andreas Böttcher

Luis Felipe Torrego

Andreas Varnhorn

ISSN 1830-2963 (html) DOI 10.2866/08296 (html)

ISSN 1830-2963 (pdf) DOI 10.2866/043001 (pdf)

ISBN 978-92-899-2700-0 (html) EU-katalógusszám QB-AA-17-001-HU-Q (html)

ISBN 978-92-899-2665-2 (pdf) EU-katalógusszám QB-AA-17-001-HU-N (pdf)

  1. További információkért lásd a US Energy Information Administration honlapját.
  2. Lásd még az „Economic developments in the aftermath of the UK referendum on EU membership” (Gazdasági folyamatok az EU-tagságról szóló egyesült királyságbeli népszavazást követően) című keretes írást, Economic Bulletin, 7. sz., EKB, 2016.
  3. A bankok hitelezési feltételeinek könnyítéséről további információkat tartalmaz még az 1. fejezet 1.5 szakasza, amely az euroövezeti banki hitelezési felmérés eredményeit tárgyalja.
  4. Lásd: The euro area bank lending survey (Euroövezeti banki hitelezési felmérés), EKB, 2016. október.
  5. Megállapítást nyert, hogy a nem hagyományos monetáris politikai intézkedések csak korlátozott hatással voltak a banki jövedelmezőségre; lásd: Financial Stability Review (Pénzügyi stabilitási jelentés), EKB, 2016. november, 4. keretes írás.
  6. Lásd: Macroprudential policy issues arising from low interest rates and structural changes in the EU financial system (Az alacsony kamatlábakból és az EU pénzügyi rendszerének szerkezeti változásaiból eredő makroprudenciális politikai kérdések), Európai Rendszerkockázati Testület, 2016. november.
  7. Lásd: Kok, C., Mirza, H., Móré, C. és Pancaro, C., „Adapting bank business models: financial stability implications of greater reliance on fee and commission income” (Banki üzleti modellek átalakítása: a díjakból és jutalékokból származó jövedelemre való nagyobb támaszkodás pénzügyi stabilitási vonzatai), Financial Stability Review (Pénzügyi stabilitási jelentés), EKB, 2016. november, „C” cikk.
  8. Lásd: Financial Stability Review (Pénzügyi stabilitási jelentés), EKB, 2016. november, 3. szakasz.
  9. Lásd: Jappelli, T. és Pistaferri, L., „Fiscal policy and MPC heterogeneity” (Fiskális politika és a marginális fogyasztási hajlandóság heterogenitása), American Economic Journal: Macroeconomics, 6. évf., 4. sz., 2014, 107–136. o.
  10. A következtetés, hogy a mostani fellendülés főként fogyasztásvezérelt nem függ attól, milyen módon határozzák meg a fogyasztás szerepét a fellendülésben. Utóbbi meghatározásának egyik mértéke a fogyasztás teljes GDP-növekedéshez való hozzájárulását használja fel; egy másik mutató a fogyasztás növekedési ütemét veti össze a GDP növekedési ütemével. E keretes írás az első mutatót használja fel, hogy a beruházások erősebb ciklikussága (azaz a magasabb növekedés egy fellendülés során) ne zavarja az elemzést.
  11. Miközben a negyedéves foglalkoztatásnövekedés erősen pozitívan autokorrelált (azaz tartós), a negyedéves bérnövekedés autokorrelációja igen gyenge. Az éves foglalkoztatásnövekedés is valamivel folytonosabb, mint az éves bérnövekedés.
  12. Campbell, J. és Deaton, A., „Why is consumption so smooth?” (Miért olyan egyenletes a fogyasztás?), Review of Economic Studies, 56. évf., 357–373. o., 1989.
  13. További igazolásért lásd például: Japelli, T. és Pistaferri, L., „Fiscal policy and MPC heterogeneity” (Fiskális politika és a marginális fogyasztási hajlandóság heterogenitása), American Economic Journal: Macroeconomics, 6. évf., 4. sz., 2014, 107–136. o.; Casado, J.M. és Cuenca, J.A., „La recuperación del consumo en la UEM”, Boletín Económico, Banco de España, 2015. november; valamint Annual Report 2015 (Éves jelentés 2015), Banco de España.
  14. Lásd az „Oil prices and euro area consumer energy prices” (Az olajárak és az euroövezeti fogyasztói energiaárak) című keretes írást, Economic Bulletin, 2. sz., EKB, 2016.
  15. Lásd a „Recent wage trends in the euro area” (A legújabb bértrendek az euroövezetben) című keretes írást, Economic Bulletin, 3. sz., EKB, 2016.
  16. Lásd a „What accounts for the recent decoupling between the euro area GDP deflator and the HICP excluding energy and food?” (Mi magyarázza az euroövezeti GDP-deflátor és az energiát és élelmiszert nem tartalmazó HICP közelmúltbeli szétválását?) című keretes írást, Economic Bulletin, 6. sz., EKB, 2016.
  17. A fajlagos munkaerőköltségek éves változási üteme 2015-höz képest emelkedett 2016 első három negyedévében, ami főként a munkatermelékenység növekedésének lassulását tükrözte. Ennek ellenére a fajlagos munkaerőköltség éves növekedése jóval a historikus átlag alatt maradt. Ugyanakkor a jelenlegi alacsony inflációval jellemzett környezetben a fajlagos munkaerőköltségek növekedését tompította a haszonkulcsok kiigazítása.
  18. A visszatekintő komponenstől elkülönített inflációs várakozások figyelembe vétele kevés magyarázó erőt tesz hozzá.
  19. Lásd a „New evidence on wage adjustment in Europe during the period 2010-13” (A bérkiigazítás új bizonyítéka Európában a 2010–2013-as időszakban) című cikket, Economic Bulletin, 5. sz., EKB, 2016, valamint Anderton, R. és Bonthuis, B., „Downward Wage Rigidities in the Euro Area” (Lefelé irányuló bérmerevségek az euroövezetben), Research Paper Series, No 2015/09, Nottingham University Centre for Research on Globalisation and Economic Policy, 2015.
  20. Az euroövezet fiskális politikai irányultsága koncepciójának tárgyalását lásd a „The euro area fiscal stance” (Az euroövezet fiskális politikai irányultsága) című cikkben, Economic Bulletin, 4. sz., EKB, 2016. Az euroövezet fiskális politikai irányultsága helyességének megállapítása nem egyszerű. Egy ilyen értékelésben különféle célok – például fenntarthatósági és stabilitási szükségletek – egyensúlyba hozása szükséges, és számolni kell mérési problémákkal, különösen a kibocsátási réssel kapcsolatban.
  21. Lásd a „Government debt reduction strategies in the euro area” (Államadósság-csökkentési stratégiák az euroövezetben) című cikket, Economic Bulletin, 3. sz., EKB, 2016.
  22. Lásd: „Joint report on health care and long-term care systems and fiscal sustainability” (Együttes jelentés az egészségvédelmi és tartós ápolási-gondozási rendszerekről és a fiskális fenntarthatóságról), Institutional Paper 37, Európai Bizottság, 2016. október.
  23. Lásd a „Public investment in Europe” (Állami beruházások Európában) című cikket, Economic Bulletin, 2. sz., EKB, 2016.
  24. Lásd például: Attinasi et al., „Budget-neutral labour tax wedge reductions: a simulation-based analysis for selected euro area countries” (Költségvetés-semleges munkaerő-adóék csökkentések: szimuláción alapuló elemzés egyes euroövezeti országokra), Discussion Paper No 26, Deutsche Bundesbank, 2016.
  25. Görögország egy pénzügyi támogatási program alá esik, ezért nem terjednek ki rá az SNP-nek való megfelelés fiskális felügyeleti értékelései.
  26. Lásd a „Country-specific recommendations for fiscal policies under the 2016 European Semester” (Országspecifikus fiskális politikai ajánlások a 2016-os európai szemeszter alapján) című keretes írást, Economic Bulletin, 4. sz., EKB, 2016.
  27. Lásd az Európai Bizottság 2016. november 16-án kiadott közleményét. A Bizottság értékelésének elemzését lásd a „Review of draft budgetary plans for 2017 and the budgetary situation for the euro area as a whole” (A 2017-re vonatkozó költségvetésiterv-javaslatok felülvizsgálata és a költségvetési helyzet az euroövezet egészében) című keretes írásban, Economic Bulletin, 8. sz., EKB, 2016.
  28. Lásd az eurocsoport 2016. december 5-én kiadott nyilatkozatát.
  29. Lásd például: Masuch et al., „Institutions, public debt and growth in Europe” (Intézmények, államadósság és növekedés Európában), Working Paper Series, 1963. sz., EKB, 2016. szeptember.
  30. Lásd még az „Increasing resilience and long-term growth: the importance of sound institutions and economic structures for euro area countries and EMU” (Növekvő ellenálló képesség és hosszú távú növekedés: a szilárd intézmények és gazdasági struktúrák fontossága az euroövezeti országok és a GMU számára) című cikket, Economic Bulletin, 5. sz., EKB, 2016.
  31. Lásd például: Going for Growth Interim Report (A növekedés jegyében, időközi jelentés), OECD, 2016.
  32. Lásd például a „Recent employment dynamics and structural reforms” (Közelmúltbeli foglalkoztatási dinamika és szerkezeti reformok) című keretes írást a „The employment-GDP relationship since the crisis” (A foglalkoztatás és a GDP közötti kapcsolat a válság óta) című cikkben, Economic Bulletin, 6. sz., EKB, 2016, amely azt mutatja, hogy a reformáló országok növelték a foglalkoztatás GDP-re való érzékenységét a fellendülés folyamán; vagy az „Episodes of unemployment decline in the euro area and the role of structural reforms” (A munkanélküliség csökkenésének epizódjai az euroövezetben és a szerkezeti reformok szerepe) című keretes írást az „Increasing resilience and long-term growth: the importance of sound institutions and economic structures for euro area countries and EMU” (Növekvő ellenálló képesség és hosszú távú növekedés: a szilárd intézmények és gazdasági struktúrák fontossága az euroövezeti országok és a GMU számára) című cikkben, Economic Bulletin, 5. sz., EKB, 2016, amely rámutat, hogy a munkanélküliség felszívódásának epizódjai gyakran szerkezeti reformok korábbi időszakával vannak kapcsolatban.
  33. Lásd például: Fernández-Villaverde, J., Guerrón-Quintana, P. és Rubio-Ramírez, J. F., „Supply-Side Policies and the Zero Lower Bound” (Kínálati oldali politikák és a zéró alsó korlát), IMF Economic Review, 62(2) évf., 2014, 248–260. o.
  34. Juncker, J.-C., Tusk, D., Dijsselbloem, J., Draghi, M. és Schulz, M., „Completing Europe’s Economic and Monetary Union” (Európa gazdasági és monetáris uniójának megvalósítása), Európai Bizottság, 2015. június.
  35. Lásd még az EU Tanácsának a beruházások számos korlátját azonosító következtetéseit az EU beruházási tervének harmadik pillérére vonatkozóan.
  36. Szemléltetési célból a Világbank Doing Business 2017 jelentésében tárgyalt néhány specifikus terület mutatóinak áttekintését adjuk. Hasonló következtetések vonhatók le különféle más mutatókból is (pl. az OECD szektorális szabályozási mutatóiból vagy a Világgazdasági Fórum globális versenyképességi mutatóiból).
  37. Lásd még: „Structural indicators of the euro area business environment” (Az euroövezet üzleti környezetének szerkezeti mutatói), Economic Bulletin, 8. sz., EKB, 2016.
  38. Ezenkívül a Kormányzótanács úgy döntött, hogy az irányadó refinanszírozási művelet és az aktív oldali rendelkezésre állás kamatlábait egyenként 5 bázisponttal csökkenti (0%-ra, illetve 0,25%-ra).
  39. Szemben a CHLRM-ek első sorozatával, a CHLRM-II-re nem vezettek be lejárat előtti törlesztési kötelezettségeket. Részletekért lásd az (EU) 2016/810 határozat I. mellékletét és a CHLRM-II-ről szóló 2016. március 10-i sajtóközleményt.
  40. Az eurorendszer fedezeti rendszere az alapja a CSPP alapján vásárolt vállalati szektorbeli értékpapírok elfogadhatósága meghatározásának, a nem bank vállalatok specifikus definícióival együtt. További részletekért lásd: (EU) 2016/948 határozat.
  41. A monetáris finanszírozás tilalmát illetően számos biztosítékot építettek a CSPP-keretrendszerbe. A közvállalkozásnak minősülő gazdálkodó egységek által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok vásárlásai például csak a másodlagos piacra voltak korlátozva.
  42. 2015 decemberében a Kormányzótanács úgy döntött, hogy addig folytatja az EVP keretében vásárolt értékpapírok tőketörlesztésének lejáratkori újbóli befektetését, amíg szükséges. Lásd az EKB 2015. decemberi sajtókonferenciájának bevezető nyilatkozatát.
  43. Ugyanakkor változtatásokat vezettek be az értékpapír-kölcsönzési rendszerben, hogy növeljék annak eredményességét. Lásd a 2016. december 8-isajtóközleményt.
  44. Az alacsony kamatlábakat meghatározó alapvető tényezőkre vonatkozó információkért lásd a „Miért olyan alacsonyak a kamatlábak?” című keretes írást, Éves jelentés, EKB, 2015.
  45. Lásd még Mario Draghi beszédét: „Stability, equity and monetary policy” (Stabilitás, alaptőke és monetáris politika), 2nd DIW Europe Lecture, German Institute for Economic Research (DIW), Berlin, 2016. október 25.
  46. A kamatlábváltozások átgyűrűzése különböző sebességekkel történik, az eszköz vagy kötelezettség lejárati idejétől függően. A számítások a szektorok számláiból történő tényleges kamatáramlásokon alapulnak, amelyek következésképpen a szektorok mérlegeinek lejárati szerkezetét tükrözik.
  47. A nettó pénzügyi bevétel a háztartások pénzügyi befektetésekből (kamat és osztalékok) származó jövedelme, adósságfizetéseik összege nélkül.
  48. Lásd: Adam, K. és Tzamourani, P., „Distributional consequences of asset price inflation in the euro area” (Az eszközár-infláció elosztási következményei az euroövezetben), European Economic Review, 89. évf., 2016, 172–192. o.
  49. A szimuláció azt feltételezi, hogy a vagyonösszetevők változásait 2014 közepe és 2016 közepe között a lakásárak, a részvényárak és a kötvényárak országspecifikus alakulása vezérli. Majd pedig kihúzza az egyes háztartások nettó vagyona változásainak vonzatait, amelyek az egyes háztartások által tartott egyes eszközök részarányától függenek.
  50. 2014 közepe óta az euroövezeti tízéves államkötvényhozamok GDP-vel súlyozott átlaga mintegy 90 bázisponttal zuhant. Az általános csökkenő trend 2016 vége felé megszakadt, amikor megnövekedett politikai bizonytalanság közepette a szuverén hozamok követték a meredekebbé válás globális trendjét.
  51. A CHLRM-ek (CHLRM-I) első sorozatát 2014. június 5-én hirdették meg, a második sorozatot (CHLRM-II) pedig 2016. március 10-én. A CHLRM-I-re vonatkozó további információért lásd a sajtóközleményt, a CHLRM-II-ről szóló további információ pedig az 1. fejezet 2.1 szakaszában található.
  52. 2016-ban 333 milliárd EUR összegű CHLRM-I pénzeszközt váltottak fel CHLRM-II pénzeszközökkel. Az első három CHLRM-II művelet a becslések szerint 11 bázispontnyi finanszírozási támogatást nyújtott.
  53. A CHLRM-II műveletek elszámolását 2016 júniusára, szeptemberére és decemberére, valamint 2017 márciusára ütemezték. Így a legutolsó művelet lejárata 2021. március.
  54. Lásd: Felmérés a vállalkozások finanszírozáshoz jutási lehetőségeiről az euroövezetben – 2016. április–szeptember, EKB 2016. november.
  55. Pontosabban a bankok továbbra is arról számoltak be, hogy a CHLRM-ek, az EVP és a betéti rendelkezésre állás negatív kamatlába hozzájárultak a kedvezőbb hitelfeltételekhez. A 2016. júliusi banki hitelezési felmérés specifikus kérdéseket tartalmazott a CHLRM-ek hatására vonatkozóan. A 2016. októberi banki hitelezési felmérés specifikus kérdéseket tartalmazott az EVP és a betéti rendelkezésre állás negatív kamata hitelezési feltételekre és volumenekre gyakorolt hatására vonatkozóan.
  56. Empirikus becslések azt jelzik, hogy e zsugorodás a CSPP elindítása miatt következett be. Lásd a „The corporate bond market and the ECB’s corporate sector purchase programme” (A vállalatikötvény-piac és az EKB vállalati szektort érintő vásárlási programja) című keretes írást, Economic Bulletin, 5. sz., EKB, 2016.
  57. Nevezetesen az EKB iránymutatása az NKB-k hazai eszköz- és kötelezettségkezelési műveleteiről (EKB/2014/9) és a nettó pénzügyi eszközökről szóló megállapodás (ANFA).
  58. Az üzleti partnerek tartalékállományai tartalmazzák az NKB-k folyószámla- és betéti rendelkezésre állási egyenlegeit, valamint abban az időszakban, amikor az eurorendszer ilyen műveleteket végzett, a monetáris politikai célokból gyűjtött lekötött betéteket.
  59. Az EVP állományainak alakulására vonatkozó információk az EKB honlapján találhatók: https://www.ecb.europa.eu/mopo/implement/omt/html/index.en.html
  60. Lásd: Financial Stability Review (Pénzügyi stabilitási jelentés), EKB, 2016. május és Financial Stability Review, EKB, 2016. november.
  61. Lásd: Fell, J., Grodzicki, M., Martin, R. és O’Brien, E., „Addressing market failures in the resolution of non-performing loans in the euro area” (Piaci hiányosságok kezelése a nem teljesítő hitelek szanálásában az euroövezetben), Financial Stability Review (Pénzügyi stabilitási jelentés), EKB, 2016. november, „B" cikk.
  62. Lásd: Report on financial structures (Jelentés a pénzügyi struktúrákról), EKB, 2016. október.
  63. Lásd: Kok, C., Móré, C. és Petrescu, M., „Recent trends in euro area banks’ business models and implications for banking sector stability” (Közelmúltbeli trendek az euroövezeti bankok üzleti modelljeiben és a bankszektor stabilitását érintő következmények), Financial Stability Review (Pénzügyi stabilitási jelentés), EKB, 2016. május, „C” cikk.
  64. Lásd: Kok, C., Mirza, H., Móré, C. és Pancaro, C., „Adapting bank business models: financial stability implications of greater reliance on fee and commission income” (Banki üzleti modellek átalakítása: a díjakból és jutalékokból származó jövedelemre való nagyobb támaszkodás pénzügyi stabilitási vonzatai), Financial Stability Review (Pénzügyi stabilitási jelentés), EKB, 2016. november, „C” cikk.
  65. Lásd: Franch, F. és Żochowski, D., „A statistical approach to classify euro area banks according to business model characteristics” (Az euroövezeti bankok üzletimodell-jellemzők szerinti osztályozásának statisztikai megközelítése), Financial Stability Review (Pénzügyi stabilitási jelentés), EKB, 2016. május, „C" cikk, 2. keretes írás.
  66. Lásd még a C.2 ábrát itt: Kok, C., Mirza, H., Móré, C. és Pancaro, C., „Adapting bank business models: financial stability implications of greater reliance on fee and commission income” (Banki üzleti modellek átalakítása: a díjakból és jutalékokból származó jövedelemre való nagyobb támaszkodás pénzügyi stabilitási vonzatai), Financial Stability Review (Pénzügyi stabilitási jelentés), EKB, 2016. november, „C” cikk.
  67. Lásd a 66. lábjegyzetet.
  68. Lásd a 66. lábjegyzetet.
  69. Lásd: Macroprudential Bulletin, 1. szám, EKB, 2016.
  70. Az azonosított G-SIB-ek (zárójelben a 2019-től teljes mértékben bevezetésre kerülő puffer­követelmények): BNP Paribas (2,0%), BPCE Csoport (1,0%), Crédit Agricole Group (1,0%), Deutsche Bank (2,0%), ING Bank (1,0%), Banco Santander (1,0%), Société Générale (1,0%) és UniCredit Csoport (1,0%). A követelmények meghatározása a BCBS 2013. júliusi módszertanát követve történt.
  71. Az EKB O-SII-módszertana a bankokat négy, a bankok rendszerszintű fontossági pontszámán alapuló O-SII-kosár egyikébe sorolja. A pontok kiszámítása az Európai Bankhatóság O-SII-k értékelésével kapcsolatos iránymutatásaival (EBA/GL/2014/10) összhangban történik, amelyek meghatározzák az egyes intézmények rendszerszintű fontossága mérésének releváns mutatóit. Lásd még a 2016. december 15-i sajtóközlemény mellékletét.
  72. Részletekért lásd: Macroprudential Bulletin, 2. szám, EKB, 2016.
  73. Lásd: Henry, J. és Kok, C. (szerk.), „A macro stress testing framework for assessing systemic risks in the banking sector” (A bankszektor rendszerszintű kockázatainak értékelését szolgáló makrostressz-tesztelési keretek), Occasional Paper Series (Műhelytanulmányok), 152. sz., EKB, 2013. október és Constâncio, V., „The role of stress testing in supervision and macroprudential policy” (A stressz­tesztelés szerepe a felügyeletben és a makroprudenciális politikában), beszéd a London School of Economics stressztesztelésről és makroprudenciális szabályozásról szóló konferenciáján, 2015. október 29. Ez egy rendszerszintről kiinduló moduláris elemzési keretrendszer, amely kombinálható, különálló modellekből és eszközökből áll, hogy a makropénzügyi stressz hatásának széles körű elemzésével szolgáljon.
  74. Lásd az ERKT 2016. november 28-i sajtóközleményét.
  75. Szerződéses vagy jogszabályon alapuló megállapodás, amely védi a tagintézményeit, és különösen azt biztosítja, hogy szükség esetén meglegyen a csőd elkerüléséhez szükséges likviditásuk és fizetőképességük.
  76. Lásd: „ECB contribution to the European Commission’s consultation on the review of the EU macroprudential policy framework” (Az EKB hozzászólása az Európai Bizottságnak az EU makro­prudenciális politikai keretei felülvizsgálatáról szóló konzultációjához), EKB, 2016. december
  77. Az Európai Parlament és a Tanács 1092/2010/EU rendelete ( 2010. november 24. ) a pénzügyi rendszer európai uniós makroprudenciális felügyeletéről és az Európai Rendszerkockázati Testület létrehozásáról.
  78. Balgova, M., Nies, M. és Plekhanov, A. a „The economic impact of reducing non-performing loans” (A nem teljesítő hitelállomány csökkentésének gazdasági hatása) című tanulmányban (Working Paper No 193, Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, 2016. október), azt sugallja, hogy a nem teljesítő hitelek csökkentésének potenciális haszna két százalékponttal magasabb GDP-növekedés lehet évente. Ez 100 ország globális mintájára vonatkozik. Ugyanakkor az euroövezetre vonatkozó hasonló eredmények találhatóak a következő helyeken: Global Financial Stability Report (Globális pénzügyi stabilitási jelentés), Nemzetközi Valutaalap, 2016. október; Euro area policies: selected issues – Country Report No 15/205 (Euroövezeti politikák: válogatott témák – 15/205 sz. országjelentés), Nemzetközi Valutaalap, 2015. július; valamint Unlocking lending in Europe (A hitelezés felszabadítása Európában), Európai Beruházási Bank, 2014. október, 5. keretes írás.
  79. Lásd: Az EKB szakértőinek az euroövezetre vonatkozó 2016. szeptemberi makrogazdasági előrejelzései, EKB, 2016.
  80. A nem teljesítő hitelek strukturális mozgatórugóinak részletesebb ismertetését lásd: Fell, J., Grodzicki, M., Martin, R. és O’Brien, E., „Addressing market failures in the resolution of non-performing loans in the euro area” (Piaci hiányosságok kezelése a nem teljesítő hitelek szanálásában az euroövezetben), Financial Stability Review (Pénzügyi stabilitási jelentés), EKB, 2016. november, „B” cikk.
  81. Lásd: Draft guidance to banks on non-performing loans (Nem teljesítő hitelekre vonatkozó iránymutatás-tervezet bankok számára), EKB bankfelügyelet, 2016. szeptember.
  82. 2015 júniusában négy központi értéktár volt a platformhoz csatlakoztatva Görögországból, Máltáról, Romániából és Svájcból. Az olasz központi értéktár bekapcsolására 2015 augusztusában került sor. 2016 márciusában és szeptemberében az előbbiekhez csatlakozott további hét központi értéktár Portugáliából, Belgiumból (két értéktár), Franciaországból, Hollandiából, Luxemburgból és Dániából.
  83. Az Európai Központi Bank 795/2014/EU rendelete (2014. július 3.) a rendszerszempontból jelentős fizetési rendszerekre vonatkozó felvigyázási követelményekről (EKB/2014/28).
  84. Guidance on cyber resilience for financial market infrastructures (Kibertámadásokkal szembeni ellenálló képességre vonatkozó iránymutatás pénzügyi piaci infrastruktúrákhoz), Fizetési és Piaci Infrastruktúra Bizottság – Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete, 2016. június.
  85. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 141. cikke (2) bekezdésével, a KBER alapokmányának 17., 21.2., 43.1. és 46.1. cikkével, valamint a Tanács 2002. február 18-i 332/2002/EK rendelete 9. cikkével összhangban.
  86. Összhangban az Európai Unió működéséről szóló szerződés 122. cikke (2) bekezdésével és 132. cikke (1) bekezdésével, valamint a KBER alapokmányának 17. és 21. cikkével, továbbá a 2010. május 11-i 407/2010/EU tanácsi rendelet 8. cikkével.
  87. A KBER alapokmányának 17. és 21. cikkével összhangban (az EFSF-keretmegállapodás 3. cikkének (5) bekezdésével egyetértésben).
  88. A KBER alapokmányának 17. és 21. cikkével összhangban (az ESM pénzügyi támogatási mechanizmus szerinti megállapodások általános feltételei 5.12.1 cikkével egyetértésben).
  89. A tagállamok, amelyek hivatalos fizetőeszköze az euro (kivéve Görögország és Németország) és a (köz érdekében, a Német Szövetségi Köztársaság utasításai szerint és garanciájának előnyével eljáró) Kreditanstalt für Wiederaufbau mint hitelezők, valamint a Hellén Köztársaság mint hitelfelvevő és a Görög Nemzeti Bank mint a hitelfelvevő megbízottja közötti hitelnyújtási megállapodással összefüggésben, továbbá a KBER alapokmányának 17. és 21.2. cikkei, valamint a 2010. május 10-ei EKB/2010/4 határozat 2. cikke értelmében.
  90. További információkért lásd az EKB honlapját.
  91. További információkért lásd: http://banks-integrated-reporting-dictionary.eu/
  92. Az EKB kutatási tevékenységeiről, ideértve a kutatási eseményeket, kiadványokat és hálózatokat, részletesebb információ az EKB honlapján található.
  93. Lásd még az 5. keretes írást az 1. fejezet 2.1 szakaszában.
  94. C-105/15 P–C-109/15 P. sz. egyesített ügyek.
  95. C-8/15 P–C-10/15 P. sz. egyesített ügyek.
  96. A Tanács irányelve (1991. október 14.) a munkaadónak a munkavállalóval szembeni, a szerződés, illetve a munkaviszony feltételeire vonatkozó tájékoztatási kötelezettségéről (91/533/EGK).
  97. A Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságára vonatkozó bizonyos rendelkezésekről szóló, a Szerződésekhez csatolt (15. sz.) jegyzőkönyv szerint az Egyesült Királyság mentesül a konzultációs kötelezettség alól.
  98. A többi vélemény: CON/2016/10 az árutőzsdei kereskedők számára biztosított mentességek tekintetében a tőkekövetelmény-rendelet módosításáról szóló rendelet iránti javaslatról; CON/2016/15 az értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy piaci bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról szóló rendelet iránti javaslatról; CON/2016/27 a pénzügyi eszközök piacairól szóló rendeletet, a piaci visszaélésekről szóló rendeletet és a központi értéktárakról szóló rendeletet módosító javasolt rendeletről, valamint a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelvet módosító javasolt irányelvről; CON/2016/44 az európai kockázatitőke-alapokról szóló 345/2013/EU rendelet és az európai szociális vállalkozási alapokról szóló 346/2013/EU rendelet módosításáról szóló rendelet iránti javaslatról; valamint CON/2016/49 a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló (EU) 2015/849 irányelv és a 2009/101/EK irányelv módosításáról szóló irányelv iránti javaslatról .
  99. Lásd: CON/2016/2, CON/2016/4, CON/2016/25, CON/2016/36 és CON/2016/58.
  100. Lásd: CON/2016/38 és CON/2016/61.
  101. Lásd: CON/2016/46.
  102. Lásd: CON/2016/13.
  103. Lásd: CON/2016/23.
  104. Lásd: CON/2016/24, CON/2016/30, CON/2016/33 és CON/2016/52.
  105. Lásd: CON/2016/33, CON/2016/35 és CON/2016/52.
  106. Lásd: CON/2016/9, CON/2016/33, CON/2016/47 és CON/2016/52.
  107. Lásd: CON/2016/32.
  108. Lásd: CON/2016/14.
  109. Lásd: CON/2016/55.
  110. Lásd: CON/2016/5 és CON/2016/28.
  111. Lásd: CON/2016/3 és CON/2016/6.
  112. Lásd: CON/2016/19.
  113. Lásd: CON/2016/16.
  114. Lásd: CON/2016/31 és CON/2016/34.
  115. Lásd: CON/2016/42 és CON/2016/57.
  116. Lásd: CON/2016/29.
  117. Lásd: CON/2016/54.
  118. Lásd: CON/2016/21.
  119. Lásd: CON/2016/45.
  120. Lásd: CON/2016/12, CON/2016/40 és CON/2016/56.
  121. Lásd: CON/2016/37.
  122. Lásd: CON/2016/60.
  123. Lásd: CON/2016/17, CON/2016/41, CON/2016/50, CON/2016/1, CON/2016/18 és CON/2016/55.
  124. Lásd: CON/2016/7, CON/2016/28 és CON/2016/53.
  125. Lásd: CON/2016/54.
  126. Lásd: CON/2016/51.
  127. Lásd: CON/2016/18.
  128. Lásd: CON/2016/50.
  129. Lásd: CON/2016/39.
  130. Lásd: CON/2016/17 és CON/2016/41.
  131. Lásd: CON/2016/48.
  132. Lásd: CON/2016/28.
  133. Lásd: CON/2016/8.
  134. Lásd: CON/2016/17.
  135. Lásd: CON/2016/1.
  136. Lásd: CON/2016/42.
  137. Lásd: CON/2016/3 és CON/2016/6.
  138. Lásd: CON/2016/43.
  139. Ide tartoznak: (i) azok az esetek, amikor egy nemzeti hatóság nem nyújtotta be az EKB-nak konzultációra az EKB feladatkörébe tartozó jogszabályi rendelkezések tervezetét; valamint (ii) azok az esetek, amikor egy nemzeti hatóság formálisan konzultált az EKB-val, de nem hagyott elegendő időt neki, hogy megvizsgálja a jogszabályi rendelkezések tervezetét és véleményt alkosson e rendelkezések elfogadását megelőzően.
  140. A nemzeti otthonteremtési közösségekről szóló törvény, amely megjelent a Magyar Közlöny 2016. április 11-i 49. számában.
  141. További részletekért lásd a „The creation of a European Fiscal Board” (Egy Európai Költségvetési Tanács létrehozása) című keretes írást, Economic Bulletin, 7. sz., EKB, 2015.
  142. Lásd még az „Increasing resilience and long-term growth: the importance of sound institutions and economic structures for euro area countries and EMU” (Növekvő ellenálló képesség és hosszú távú növekedés: a szilárd intézmények és gazdasági struktúrák fontossága az euroövezeti országok és a GMU számára) című cikket, Economic Bulletin, 5. sz., EKB, 2016.
  143. A bevezető nyilatkozatok elérhetőek az EKB honlapján.
  144. Lásd az Európai Parlamentnek az EKB 2014-es Éves jelentésére vonatkozó állásfoglalása 23. bekezdését, amely elérhető az Európai Parlament honlapján.
  145. Az EKB elnökének a parlamenti képviselők kérdéseire adott minden válaszát közreadták az EKB honlapjának e célra fenntartott részén.
  146. Az EKB Felügyeleti Testülete elnökének a parlamenti képviselők kérdéseire adott írásbeli válaszait az EKB bankfelügyeleti honlapján adják közre.
  147. Lásd még a 1. fejezet 1.1 szakaszát.
  148. Alaposabb elemzésért lásd az 1. fejezet 1.2 szakaszát.
  149. Az EKB eljárási szabályzatával kapcsolatban lásd: a 2016. szeptember 21-i EKB (EU) 2016/1717 határozatot az EKB eljárási szabályzatának elfogadásáról szóló EKB/2004/2 határozat módosításáról (EKB/2016/27), HL L 258., 2016.9.24., 17. o., valamint az EKB/2015/8, EKB/2014/1 és EKB/2009/5 határozatokat; a 2004. február 19-i EKB/2004/2 határozatot az Európai Központi Bank eljárási szabályzatának elfogadásáról, HL L 80., 2004.3.18., 33. o.; a 2004. június 17-i EKB/2004/12 határozatot az EKB Általános Tanácsa eljárási szabályzatának elfogadásáról, HL L 230., 2004.6.30., 61. o.; továbbá az 1999. október 12-i EKB/1999/7 határozatot az EKB Igazgatóságának eljárási szabályzatáról, HL L 314., 1999.12.8., 34. o. Az eljárási szabályzat megtalálható az EKB honlapján.
  150. Az egységes felügyeleti mechanizmuson belüli döntéshozatalról további információ az EKB bankfelügyeleti honlapján található.
  151. Az Európai Központi Bank (EU) 2016/456 határozata (2016. március 4.) az Európai Csalás Elleni Hivatalnak az Európai Központi Bankot érintő, a csalás, a korrupció és az Unió pénzügyi érdekeit sértő bármely más jogellenes tevékenység megelőzésével kapcsolatos vizsgálatainak szabályairól (EKB/2016/3), HL L 79., 2016.3.30., 34. o.
  152. 2016. december 1-jétől, Hans Tietmeyert váltva.
  153. 2016. augusztus 1-jétől, Hans Tietmeyert váltva.
  154. Az Európai Parlament és a Tanács 1999. május 25-i 1073/1999/EK rendelete az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, HL L 136., 1999.5.31., 1. o.
  155. Az Európai Központi Bank (EU) 2016/456 határozata (2016. március 4.) az Európai Csalás Elleni Hivatalnak az Európai Központi Bankot érintő, a csalás, a korrupció és az Unió pénzügyi érdekeit sértő bármely más jogellenes tevékenység megelőzésével kapcsolatos vizsgálatainak szabályairól (EKB/2016/3), HL L 79., 2016.3.30., 34. o.
  156. Az Európai Központi Bank határozata (2004. március 4.) az Európai Központi Bank dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről (EKB/2004/3), HL L 80., 2004.3.18., 42. o.
  157. A teljes munkaidős szerződések mellett ez a szám tartalmazza a rövid távú szerződéssel az EKB-ban dolgozó NKB-alkalmazottakat és nemzetközi szervezetek dolgozóit, valamint a posztgraduális program résztvevőit.