Az EKB és az euroövezeti nemzeti központi bankok nyeresége, illetve vesztesége: miből származik?
Frissítés: 2023. február 23. (első közzététel: 2017. február 16.)
Amikor az Európai Központi Bankra gondolunk, olyan bank jelenik meg a szemünk előtt, amely nyereségre törekszik, és kerüli a veszteséget? Való igaz, hogy éves beszámolót teszünk közzé, amelyből bárki értesülhet a nyereségünkről, illetve veszteségünkről. De valójában merőben más cél érdekében tevékenykedünk; azért, hogy stabilan tartsuk az árakat az euroövezetben. Számunkra a nyereség, illetve veszteség csak mellékhatásai az elsődleges megbízatásunk teljesítéséért folyó munkának.
Ugyanez érvényes az euroövezeti országok nemzeti központi bankjaira is, amelyek az EKB-val együtt az eurorendszert alkotják. Az alábbiakban bemutatjuk, honnan származhat a nyereség vagy az esetleges veszteség.
Hogyan működik mindez?
Hasonlóan más központi bankokhoz, az EKB és az euroövezeti országok nemzeti központi bankjainak jövedelme is több forrásból származik. Idetartozik a kereskedelmi bankoknak nyújtott hitel utáni kamat, az eszközvásárlási programok részeként vásárolt kötvények kamata, valamint a devizatartalékok és befektetések utáni jövedelem. Ezek az EKB, illetve a nemzeti központi bankok eszközei.
A másik oldalon levő kötelezettségeink nagy részét az emberek pénztárcájában hordott bankjegyek jelentik, amelyek nem kamatoznak, és a pénzkibocsátásból származó jövedelmünk alapját képezik. További jelentős kötelezettség a kereskedelmi bankok nálunk vezetett betétállománya, amely után kamatot fizetünk, tehát az EKB-nál ráfordításként jelenik meg. Ez monetáris politikánk egyik kulcseleme. Ha megemeljük például a nálunk elhelyezett betétek után fizetendő kamatot, a pénzügyi piacon is emelkednek a kamatok, ami az egész gazdaságban kihat a finanszírozási feltételekre. Ez élénkíti a megtakarítást és visszafogja a kiadásokat, ezáltal lelassítja a gazdaságot, és csökkenti az inflációt.
Előfordulhat, hogy a bankoknak járó kamatköltségünk rövid távon nem egyezik meg az eszközállományunkon keletkező bevétel hasonló növekedésével, különösen akkor, ha fix kamatozású, hosszú lejáratú eszközről van szó. Más jelentősebb központi bankokhoz hasonlóan mi is vásároltunk hosszabb lejáratú kötvényeket a lakossági és az állami szektorból azért, hogy csökkenjenek a kamatok, amikor az irányadó kamatlábaink megközelítették az effektív alsó sávszélt. Erre azért volt szükség, hogy a huzamos ideig túl alacsony infláció visszatérjen a célunkhoz. Az eszközvásárlások alacsonyabb kamatlábakat eredményező egyik csatornája az volt, hogy a jövőbeli kamatváltozások kockázatának egy részét a piac felől a központi banki mérlegekre hárították. Ez a kockázat most világszerte realizálódni kezd, ahogy a példátlan sokksorozat rekordmagasságú inflációs rátákhoz vezetett, amelyek ellen kamatemeléssel lépünk fel. Emiatt megemelkednek a bankoknak fizetett kamatkiadásaink, csökken a nyereségünk, sőt veszteséget is elkönyvelhetünk.
A veszteségek idővel csökkennek, mivel a központi bankok kötvény- és egyéb eszközállományain szerzett jövedelme, valamint hitelből eredő bevétele is emelkedik. Emellett a veszteségek akkor is enyhülhetnek, ha csökkentjük eszközállományunkat, és ha a kereskedelmi bankok nemzeti központi bankoknál vezetett betétállománya is visszaesik. Végső soron a pozitív kamatkörnyezethez való visszatérés középtávon támogatja az eurorendszer nyereségességét.
Mi történik, ha nyereségre teszünk szert?
Ha nyereségesek vagyunk, elkülöníthetünk valamely összeget általános céltartalékra és egyéb tartalékra, amelyből az esetleges jövőbeli veszteségeket fedezzük. A fennmaradó nyereséget felosztjuk az euroövezeti országok nemzeti központi bankjai között, amelyek az EKB részvényesei.
A nemzeti központi bankok is megtakaríthatnak bizonyos összeget, de a fennmaradó nyereségük általában az országuk kormányáé. Ez gyarapítja a költségvetésüket, és az euroövezetben élők javát is szolgálja.
Mi történik veszteség esetén?
Számunkra a legfontosabb az árstabilitás biztosítására vonatkozó megbízatásunk. Ez elsőbbséget élvez más megfontolásokkal szemben. Még akkor is az inflációs célunknak megfelelő intézkedést hozzuk, ha ez kisebb nyereséget, sőt veszteséget okoz. Utóbbi esetben először is a korábbi években félretett összegeket használjuk fel. Az EKB és más euroövezeti központi bankok éveken át tekintélyes nyereséget értek el – 2012 és 2021 között az adózás előtti eredmény és az általános céltartalékok körülbelül 300 milliárd eurót tettek ki –, ami nagyrészt az ezekben az években követett monetáris politikának, nevezetesen az eszközvásárlási programoknak és a bankbetétek után fizetett negatív kamatnak, vagyis kamatbevételnek tudható be. Mivel tisztában vagyunk a pénzügyi kockázatokkal, a nyereség egy részét pénzügyi tartalékok, például általános céltartalék és egyéb tartalék képzésére fordítottuk a jogszabályi korlátokon belül. Ezenkívül egyes jegybanki eszközök átértékelése is generál bizonyos pénzügyi puffereket, amelyek szintén részét képezik nettó vagyonunknak, és hozzájárulnak a pénzügyi stabilitáshoz.
Az EKB esetében, ha az általános kockázati céltartalékunk nem lenne elegendő, a fennmaradó veszteséget az euroövezeti országok nemzeti központi bankjai a monetáris politikai műveletekből származó jövőbeli nettó bevételükből fedezhetik. Minden további összeg az EKB mérlegében mutatható ki, és a jövőben elért nettó bevétel terhére leírható. Ebben a műhelytanulmányban további információk találhatók az eredménymegosztási eljárásokról.
Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a központi bankok nem olyanok, mint a hagyományos vállalatok: akkor is sikeresen működhetnek, ha veszteségesek. A pénzügyi függetlenség elvéből mégis az következik, hogy a nemzeti központi bankoknak megfelelő tőkemennyiséggel kell rendelkezniük.
Összefoglalva: a meglevő pénzügyi puffereink, kockázatkezelési rendszereink és egyéb biztosítékaink garantálják, hogy az esetleges veszteségek ne veszélyeztessék az eurorendszer árstabilitást követő és fenntartó képességét.