Mi a kötelező tartalék?

2016. augusztus 11.

Az euroövezeti bankok kötelesek bizonyos mennyiségű pénzeszközt tartalékolni a nemzeti központi bankjuknál számukra vezetett folyószámlán. Ezt nevezzük kötelező tartaléknak. A bank tartalékkötelezettségét hathetes időszakra (tartalékperiódus) vetítve állapítják meg, szintjét pedig a tartalékperiódus kezdetét megelőző mérlege alapján számítják.

A pénzintézetnek a tartalékolási időszak során átlagban kell teljesítenie a tartalékképzési kötelezettséget, vagyis a teljes előírt összegnek nem kell napi szinten a tartalékszámláján pihennie. A kötelező tartalék tehát úgy működik, mint a szelep: a hitelintézetek azáltal, hogy rövid távon az átlagérték fölé, illetve alá vihetik tartalékállományukat, reagálni tudnak a pénzpiacok – a bankközi hitelezést lebonyolító piacok – rövid távú ingadozásaira, ami egyszersmind segít stabilizálni a rövid lejáratú bankközi hitelkamatokat.

2012 januárjáig a bankoknak bizonyos kötelezettségeiknek, főként ügyfélbetéteiknek legalább 2%-át kellett elhelyezniük nemzeti központi banki tartalékszámlájukon. A tartalékrátát azóta 1%-ra leszállították. Az euroövezeti bankok teljes kötelezőtartalék-állománya mintegy 113 milliárd eurót tesz ki (2016 eleji adat).

A tartalékperiódus végén a jegybank kamatot fizet a bankoknak a kötelező tartalék után; az alkalmazott kamatláb megegyezik az irányadó refinanszírozási művelet (IRM) kamatával.

A kötelező tartalék a monetáris politikai eszköztár megszokott eleme, jóllehet például Ausztráliában, Kanadában és Svédországban nem képezi a jegybanki eszköztár részét.