Mik a referencia-kamatlábak, miért fontosak, és miért folyik az átalakításuk?

2019. július 11.

Mik a referenciakamatok?

A referencia-kamatlábon  – más néven benchmarkrátán vagy referenciamutatón – olyan rendszeresen aktualizált kamatlábat értünk, amely a nyilvánosság számára hozzáférhető. Hasznos alapot biztosít többféle olyan pénzügyi ügylethez, mint például a jelzáloghitel, a banki folyószámlahitel és egyéb, összetettebb pénzügyi tranzakciók.

A referencia-kamatlábat független testület számolja ki általában abból a célból, hogy láthatóvá tegye a különféle piacokon történő hitelfelvétel költségét. Kifejezheti például a bankok egymás közötti hitelfelvételének az árát, de azt is, hogy mennyibe kerül, ha egyéb forrásból, például nyugdíjalapból, biztosítótól vagy pénzpiaci alaptól vesznek fel kölcsönt.

A referencia-kamatlábak így fontos szerepet töltenek be a pénzügyi rendszerben, a bankrendszerben és általában a gazdaságban. Vajon mitől ennyire fontosak, és miért folyik az átalakításuk?

Miért fontosak a referenciamutatók?

A gazdaság valamennyi szegmensében felhasználják őket

A referencia-kamatlábakat gazdaságszerte mind az egyének, mind a szervezetek széles körben alkalmazzák.

A bankok például a magánszemélyeknek és a vállalatoknak való hitelnyújtás során veszik őket igénybe.

Egy bank köthet például olyan megállapodást, hogy egy adott referenciakamatot 2%-kal meghaladó kamaton hitelez egy vállalatnak, tehát a vállalat 2%-kal magasabb kamatot fizet. Így ha emelkedik a referenciaráta, akkor a hitelköltség is felmegy, vagy fordítva, ha csökken, akkor olcsóbb lesz a hitel. Ebben az esetben a referencia-kamatláb minden szereplőnek megbízható, független, viszonylag egyszerű viszonyítási pontot nyújt.

A vállalatok, a bankok és egyéb szervezetek a mérlegtételeiket szintén a referenciamutatók alapján értékelik. Segítségükkel a számviteli szakemberek könnyebben ki tudják számolni az adott szervezet (konkrétabban az általa birtokolt pénzügyi eszközök) valódi értékét.

A referenciamutatók összetettebb pénzügyi ügyletekben is hasznosnak bizonyulnak, ilyen például a változó kamatú értékpapírok kibocsátása, az opciók, a határidős ügyletek és a csereügyletek.

Vegyünk például egy kamatcsereügyletet, amely leegyszerűsítve egy olyan tranzakció, ahol a két résztvevő megállapodik abban, hogy egymás helyett fizetik a kamatot. Az ilyen ügyletben a kicserélendő kamatlábak közül legalább az egyiket a referencia-kamatláb alapján határozhatják meg. Ez minden szereplő számára átláthatóbbá teszi az ügyletet és sztenderdizálja a megállapodást, ami megkönnyíti az ártárgyalásokat.

A referenciamutatók egyéb alkalmazási módjai (a teljesség igénye nélkül) a készpénzszámlák büntetőkamatának és egyes lakossági betéti kamatoknak a kiszámítása, a lakossági jelzáloghitelek és kölcsönök kamatának meghatározása.

A referenciamutatók segítik a központi bankot feladatai ellátásában

A referenciamutatók a jegybanki tevékenységben is fontos információkat nyújtanak. Itt, az EKB-ban például az euroövezeti árak stabilitását biztosító munkánkban támaszkodunk rájuk.

Ha a referenciaráta helyesen tükrözi a bankok hitelnyújtási és hitelfelvételi kamatait, jobban tudjuk értelmezni a pénzügyi piacok működését és az euroövezeti pénzforrások elérhetőségét. Ez a pénzpolitikai döntések során is hasznos információ, hiszen ha tudjuk, hogy milyen könnyen jutnak a bankok forráshoz, meg tudjuk becsülni, hogy ugyanezek a bankok milyen könnyen tudják a pénzt kölcsönként továbbítani a vállalkozásoknak és a lakosságnak. Mindez végső soron befolyásolja az árszínvonalat is.

Az aktuális referenciaráták ismeretében lehetőségünk van pénzpolitikai döntéseink gyakorlati hatásainak ellenőrzésére is. Amikor például az EKB úgy dönt, hogy kamatot emel vagy csökkent, a döntésből következő hatásokat úgy követhetjük nyomon, hogy megvizsgáljuk, hogyan változnak az euroalapú referencia-kamatlábak.

Miért folyik a referenciamutatók átalakítása, és pontosan mivel jár ez a folyamat?

A referenciamutatók addig hasznosak, ameddig megbízhatónak és pártatlannak tekinthetőek. Ideális esetben számításuk átlátható, és a nyilvánosság számára könnyen elérhetőek. Ha egy ügylet megbízható referenciakamaton alapul, egyik fél sem tudja befolyásolni a kölcsönösen elfogadott kamatlábat. A referencia-kamatlábbal tehát biztosítható, hogy az ügylet értéke részrehajlásmentes és nem vitatható.

Mivel a referencia-kamatlábak fontos szerepet töltenek be a gazdaságban, kiemelt kérdés, hogy a megbízhatóságukat világos irányítási struktúrákkal és átlátható módszertanokkal garantálják.

Ennek a célnak az érdekében folyik jelenleg az európai referenciamutatók jelentős átalakítása. A reformfolyamat mozgatórugója nagyrészt a referenciamutatókról szóló uniós rendelet (BMR) bevezetése, amely 2016-ban jelent meg, és 2018. januárban lépett hatályba.

Az Európában jelenleg legelterjedtebb referenciamutatók

EONIA

Ez aktuálisan az euro egynapos referencia-kamatlába. A kockázatmentes hozamokkal foglalkozó privátszektorbeli munkacsoport ajánlása szerint 2019. október 2-ától a piaci szereplőknek érdemes fokozatosan felváltaniuk az EONIA-t az új, rövid lejáratú eurokamatlábbal (€STR).
Az EONIA-t a brüsszeli székhelyű nonprofit szervezet, az Európai Pénzpiacok Intézete (EMMI) megbízásából számolja az EKB, hagyományosan mint a bankközi, biztosíték nélküli egynapos hitelek kamatlábainak súlyozott átlagát. Az EMMI jelezte, hogy amint rendelkezésre áll az €STR, az EONIA-t az €STR kamatfelárral megnövelt értékeként számítják egészen 2022. január 3-ig, hogy a piacnak elegendő ideje legyen az €STR-re való áttérésre.

EURIBOR

Az EURIBOR egy olyan biztosíték nélküli piaci referencia-kamatláb, amelyet többféle futamidőre (egy hétre, egy, három, hat és 12 hónapra) kiszámítanak; kezelője az Európai Pénzpiacok Intézete (EMMI). Hogy a referenciakamat megfeleljen az EU referenciamutatókról szóló rendeletének (BMR), az EMMI pontosította az EURIBOR meghatározását, és e szerint azt a kamatlábat jelenti, amelyen a bankok a fedezet nélküli nagybani piacon forrást szerezhetnek az EU és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) területén. Az EMMI emellett fokozatosan új, ún. hibrid számítási módszertant vezet be, amely szerint lehetőleg tényleges ügyleteket alkalmaznak, ennek híján pedig szakértői becslést alkalmaznak.

Az EKB 2017-ben határozatot hozott, hogy kidolgozza a rövid lejáratú eurokamatlábat (€STR) – a 2019. október 2-ától bevezetendő új referenciamutatót. Az €STR rendeltetése, hogy védőhálóként működjön olyan esetben, amikor a magánszektor nem tudja a saját egynapos referenciamutatójának, az EONIA-nak a működését biztosítani.

2018-ban a kockázatmentes eurokamatokkal foglalkozó, magánszektorbeli munkacsoport – a piacról származó észrevételeket is figyelembe véve – az €STR-t javasolta az EONIA helyébe. A munkacsoport aktuális feladata, hogy az átmeneti időszakban támogassa a piacot; titkárságát az EKB biztosítja, amely megfigyelőként részt vesz olyan egyéb finanszírozók mellett, mint a Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA), az Európai Bizottság és a Belga Pénzügyi Szolgáltatási és Piaci Hatóság (FSMA).

Az €STR-ről bővebben

Az €STR rendeltetése szerint tükrözi, mennyit kell egy banknak fizetnie azért, hogy különféle pénzügyi partnerektől fedezet (tehát biztosíték) nyújtása nélkül egynapos hitelt vegyen fel. Ilyen partnerek lehetnek bankok, pénzpiaci alapok, befektetési vagy nyugdíjalapok, egyéb pénzügyi szereplők, így például központi bankok.

Az €STR tehát szélesebb kört fed le, mint az EONIA, amely csak a bankközi kereskedésre irányul. Mi több, az EONIA-val összehasonlítva az EKB az €STR kiszámításához reálgazdasági ügyletek adatait használja fel, amelyeket nagyobb számú banktól gyűjt össze. Így a szereplők nagyobb köre véd a manipuláció ellen, lehetővé téve, hogy az €STR megbízhatóan tükrözze a biztosíték nélküli hitelfelvétel árát az euroövezetben.

További részletekért lásd a rövid lejáratú eurokamatláb (€STR) számítási módszertana és kapcsolódó irányelvek című, 2018. júniusi írást. Lásd még a vonatkozó kérdés-felelet részt.