Rövid útmutató a makroprudenciális politikáról

2017. május 26.

Mit jelent a „makroprudenciális” kifejezés?

A makro- előtag azt fejezi ki, hogy a politika és az intézkedések a pénzügyi rendszer egészére vagy jelentős szegmenseire vonatkoznak, nem csak az egyes pénzügyi intézményekre. Ezzel ellentétben az egyes pénzintézetekre vonatkozó felügyeleti vagy szabályozói irányelvekre a „mikroprudenciális” jelzővel szoktunk utalni.

A prudencia az óvatosság szinonimája, elővigyázatosságot jelent; a prudenciális irányelvek olyan intézkedésekkel függenek össze, amelyek a helyes gyakorlatot támogatják, a kockázatvállalást pedig korlátozzák. A makroprudenciális politika hivatott biztosítani, hogy mindenki óvatosan bánjon az olyan kockázatokkal, amelyek rendszerszintűvé válhatnak, azaz az egész pénzügyi szektort érinthetik.

Mik azok a makroprudenciális irányelvek, és miért alkalmazzuk őket?

A pénzügyi rendszert a makroprudenciális hatóságok követik figyelemmel, feltárva a kockázatokat, sérülékeny pontokat. Lehetőség van olyan eljárások, irányelvek bevezetésére, amelyekkel kezelhetők a kockázatok, a sérülékenység, és megakadályozható ezek felszaporodása, az egész pénzügyi rendszerben való szétterjedése.

Más szóval a makroprudenciális politika alkalmazásával megakadályozható, hogy a kockázatok a pénzügyi rendszert átfogóbban érintsék, vagy rendszerszintűvé váljanak.

A rendszerkockázat megjelenése károsan befolyásolhatja a pénzügyi rendszer termékeinek és szolgáltatásainak biztosítását, akár a gazdasági növekedést és a lakosság jóllétét is jelentősen sújthatja.

Ilyen hatások voltak megfigyelhetők a 2007-ben kezdődött pénzügyi válság alatt is, amikor számos európai országban recesszió alakult ki, és sok bank támogatásra szorult.

A makroprudenciális politika feladata tehát lényegében a pénzügyi stabilitás elősegítése. Egy stabil, erős pénzügyi rendszerben jobban ellen tudunk állni a sokkoknak, és elkerülhetővé válnak a pénzügyi válság legkedvezőtlenebb hatásai.

Példa olyan kockázatokra, amelyek rendszerkockázathoz vezethetnek

  • Eszközárbuborék kialakulása: amikor az olyan eszközök ára, mint például az ingatlan, a tényleges értéket messze meghaladó mértékben megemelkedik, a szóban forgó ár hirtelen leesésének kockázata veszélyt okoz
  • A bankok túlzott kockázatvállalása
  • Túlzott vállalati és lakossági eladósodottság

Az említett irányelvek alapján milyen lépéseket tesznek a hatóságok?

A hatóságok (gyakran központi bankok) többféle intézkedést hozhatnak, amelyeket a kockázat közvetlen kezelésére dolgoztak ki.

A pénzügyi intézmények (jellemzően bankok) számára például előírhatják, hogy tegyenek félre tőkét az előre nem látott események, sokkhatások kezelésére; ez a tőkepuffer idővel változhat, és bizonyos típusú intézményeknél nagyobb lehet, mint másoknál.

Ez különösen igaz lehet rendszerszempontból fontos intézményeknél, amelyek csőd esetén jelentős továbbgyűrűző hatást generálnának.

Alternatív megoldásként a makroprudenciális politika korlátozhatja is a pénzügyi intézmények tevékenységét, például a jelzálog-hitelezési feltételek alakításával.

Maximálhatja például a lakásvásárlók által felvehető hitelt a lakás értékének vagy a jövedelmüknek a függvényében. A hitelplafon segítségével lehűthető az ingatlanpiac, amelyet a lakásárak és a kapcsolódó jelzálogadósságok gyors emelkedése jellemez.

Melyek az EU makroprudenciális hatóságai?

A pénzügyi rendszerről néhány szóval

Kölcsönös együtthatások hálózata

A pénzügyi rendszer különböző szereplők egymásra utaltságának és kölcsönhatásának bonyolult hálózata.

Bankok, biztosítók

A bankok és a biztosítók közvetítőszerepet töltenek be azáltal, hogy a hitelnyújtók, illetve befektetők pénzügyi forrásait eljuttatják a hitelfelvevőkhöz.

Piacok

Ugyanígy a pénzügyi piacok (kötvénypiac, pénzpiac) is közvetlen kapcsolatot létesítenek a hitelfelvevők és a hitelezők között.

Fizetési rendszerek

A fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerek pedig a pénzügyi rendszer egyfajta vezetékrendszereként gondoskodnak a pénz és a pénzügyi eszközök biztonságos áramlásáról.