Mit kell tennie egy országnak az euroövezethez való csatlakozás előtt?
Először is EU-s tagállamnak kell lennie – az euro átvétele az uniós tagság fontos lépése.
Az 1999. január 1-jén bevezetett euro mára a 27 uniós tagállam közül 20-ban felváltotta a nemzeti pénznemet. A mintegy 350 millió uniós polgár, akinek az euro a törvényes fizetőeszköze, bízhat benne, hogy a külföldi munkavállalás és utazás során stabil árakkal találkozik. A fennmaradó hét EU-s tagállam közül az Európai Unió működéséről szóló szerződés értelmében hatan vállalták az euro majdani átvételét – Dánia külön megállapodás alapján kívül maradt. Ennek megfelelően törekedniük kell a Szerződésben rögzített konvergenciakritériumok teljesítésére. Melyek ezek?
Először is a Szerződés elvárja a tagállamoktól, hogy elérjék a magas fokú, fenntartható konvergenciát, mielőtt belépnek az övezetbe. Ez azt jelenti, hogy gazdaságaiknak lépést kell tudni tartani a már eurót használó gazdaságokkal. A gazdasági konvergenciát a következő területeken elért eredményekkel mérik:
- az áralakulás, azaz az infláció
- a költségvetési egyenleg és az államadósság
- az árfolyam
- a hosszú lejáratú kamatok
A gazdasági integráció szempontjából ugyancsak fontos egyéb olyan tényezőket is figyelembe venni, mint például az ország intézményi környezetének megfelelő volta.
A konvergenciának emellett fenntarthatónak kell lennie, tehát nem elegendő a kritériumok egy adott időpontban való kielégítése – tartósan meg kell nekik felelni. Ez igen fontos az olyan országokban, ahol egységes pénznemet használnak. Gondoskodniuk kell a gazdaságuk rugalmasságáról, amely előfeltétele a valutaunió zökkenőmentes működésének és annak, hogy minden tag profitálhasson a monetáris stabilitással járó előnyökből.
Vannak még jogi követelmények is, például az, hogy az adott ország jogalkotása összeegyeztethető legyen a Szerződésekkel, különös tekintettel a Központi Bankok Európai Rendszerének és az Európai Központi Banknak az alapokmányával.
A gazdasági konvergenciakritériumok részletesebben
Áralakulás
Az árak alakulásán az áru- és szolgáltatásárak időbeli mozgásait, más szóval az inflációt értjük. A gazdaság működése és a gazdasági jólét szempontjából fontos, hogy az árak ne emelkedjenek túl gyorsan, hanem szilárdak maradjanak, és az idő múlásával csak fokozatosan változzanak. A stabil árak segítenek megőrizni a pénz értékét, és következésképpen a vásárlóerőt. Általánosabban fogalmazva tehát a pénz be tudja tölteni alapvető szerepét, például stabil csereeszközként és értékőrzőként.
Egy országról akkor mondhatjuk, hogy megfelel az árstabilitási kritériumnak, ha a megfigyelési időszak során mért átlagos inflációs rátája nem haladja meg 1,5 százalékpontnál nagyobb mértékben az árstabilitást illetően legjobb eredményt felmutató három tagállam inflációjának ütemét.
A költségvetési egyenleg és az államadósság alakulása
A Szerződés rendelkezései alapján valamely tagállam általános pénzügyi helyzetét két ismérv függvényében tekintjük fenntarthatónak:
a kormányzati ráfordítások nem haladják meg túlzott mértékben a bevételeket (konkrétan az éves költségvetési hiány nem lehet nagyobb a bruttó hazai termék 3%-ánál)
a teljes államadósság nem haladja meg a bruttó hazai termék 60%-át
Ezek a kritériumok arra irányulnak, hogy biztosítsák az államháztartás fenntarthatóságát, és hogy a kormányzat kezelni tudja az adósságait. A Szerződés ugyanakkor rugalmasságot is biztosít az említett két ismérv tekintetében, és a végső értékelést az Ecofin Tanács, az EU-tagállamok pénzügyminisztereinek ülésén végzik el.
Az árfolyam alakulása
Az egyes országoknak fenn kell tartaniuk valutájuk stabil árfolyamát. Ez azért fontos, mert lehetővé teszi a vállalkozásoknak és a magánszemélyeknek a jövőre való tervezést, mivel megbízhatnak az export- és importárak állandóságában.
Az árfolyam-stabilitást úgy mérjük, hogy megnézzük, vajon az adott ország fizetőeszköze a megelőző legalább két évben megmaradt-e az árfolyam-mechanizmus (ERMII) által megszabott ingadozási sávban súlyos feszültségek, különösen az euróval szembeni leértékelés nélkül.
A hosszú lejáratú kamatlábak alakulása
Az adott ország hosszú lejáratú kamata a vizsgálatot megelőző egyéves időszakban legfeljebb két százalékponttal haladhatja meg az árstabilitás tekintetében legjobb eredményt felmutató három tagállam megfelelő kamatát. A kamatlábat a hosszú lejáratú államkötvények és hasonló értékpapírok alapján mérjük. Ez az ismérv annak a kimutatásához fontos, hogy az ország konvergenciája tartós és fenntartható.
Ki méri fel, hogy egy EU-tagállam készen áll-e az euro átvételére?
Az EKB és az Európai Bizottság kétévente, illetve az eurót még át nem vett valamely tagállam kérésére beszámol az Európai Unió Tanácsa előtt azokról az eredményekről, amelyeket az euroövezeten kívüli tagállamok elértek a Maastrichti Szerződésben előírt konvergenciakritériumok teljesítése terén. Ezt a beszámolót nevezzük konvergenciajelentésnek.
A beszámoló készítése mellett mind az EKB, mind a Bizottság rendszeresen nyomon követi az év során tett előrehaladást.
Az arra vonatkozó végleges határozatot, hogy egy adott tagállamban átvehetik-e az eurót, az Európai Unió Tanácsa hozza meg. Erről az összes uniós ország képviselői döntenek az Európai Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel való konzultáció után.