Mit kell tennie egy országnak ahhoz, hogy csatlakozzon az euroövezethez?

2018. május 23.

Először is EU-s tagállamnak kell lennie – az euro átvétele az uniós tagság fontos lépése.

Az 1999. január 1-jén bevezetett euro 28 uniós tagállam közül 19-ben vette át a nemzeti valuta helyét. A 340 millió uniós polgár, akinek az euro a törvényes fizetőeszköze, bízhat benne, hogy a külföldi munkavállalás és utazás során stabil árakkal találkozik. A fennmaradó kilenc EU-s tagállam közül heten vállalták az Európai Unió működéséről szóló szerződés értelmében az euro majdani átvételét – Dánia és az Egyesült Királyság külön megállapodás alapján kívül maradt. Ez azt jelenti, hogy a többi hét országnak törekednie kell a Szerződésben lefektetett konvergenciakritériumok teljesítésére. Melyek ezek a kritériumok?

Először is a Szerződés elvárja a tagállamoktól, hogy elérjék a magas fokú, fenntartható konvergenciát, mielőtt belépnek az övezetbe. Ez azt jelenti, hogy gazdaságaiknak lépést kell tudniuk tartani a már eurót használó gazdaságokkal. A gazdasági konvergenciát a következő területeken elért eredményekkel mérjük:

  • az áralakulás, azaz az infláció
  • a költségvetési egyenleg és az államadósság
  • az árfolyam
  • a hosszú lejáratú kamatok

A gazdasági integráció szempontjából ugyancsak fontos egyéb olyan tényezőket is figyelembe venni, mint például az ország intézményi környezetének megfelelő volta.

A konvergenciának emellett fenntarthatónak kell lennie, tehát nem elegendő a kritériumok egy adott időpontban való kielégítése – tartósan meg kell nekik felelni. Ez igen fontos az olyan országokban, ahol egységes pénznemet használnak. Az országoknak továbbá gondoskodniuk kell a gazdaságuk rugalmasságáról, amely előfeltétele a valutaunió zökkenőmentes működésének és annak, hogy minden tag profitálhasson a monetáris stabilitás előnyeiből.

Vannak ezenkívül jogi követelmények is, például, hogy az adott ország jogalkotása összeegyeztethető legyen a Szerződésekkel, különös tekintettel a Központi Bankok Európai Rendszerének és az Európai Központi Banknak az alapokmányával.

A gazdasági konvergenciakritériumok részletesebben

Áralakulás

Az árak alakulásán az áru- és szolgáltatásárak időbeli mozgásait, más szóval az inflációt értjük. A gazdaság működése és a gazdasági jólét szempontjából fontos, hogy az árak ne emelkedjenek túl gyorsan, hanem szilárdak maradjanak, és az idő múlásával csak fokozatosan változzanak. A stabil árak segítenek megőrizni a pénz értékét, tehát a vásárlóerőt. Általánosabban fogalmazva a pénz be tudja tölteni alapvető funkcióit, így például stabil csereeszköz és értékőrző marad.

Egy országról akkor mondhatjuk, hogy megfelel az árstabilitási kritériumnak, ha a megfigyelési időszak során mért átlagos inflációs rátája nem haladja meg 1,5 százalékpontnál nagyobb mértékben az árstabilitást illetően legjobb eredményt felmutató három tagállam inflációjának ütemét.

A költségvetési egyenleg és az államadósság alakulása

A Szerződés rendelkezései alapján valamely tagállam általános pénzügyi helyzetét két ismérv függvényében tekintjük fenntarthatónak:

  • a kormányzati ráfordítások nem haladják meg túlzott mértékben a bevételeket (konkrétan az éves költségvetési hiány nem lehet nagyobb a bruttó hazai termék 3%-ánál)
  • a teljes államadósság nem haladja meg a bruttó hazai termék 60%-át

Ezek a kritériumok arra irányulnak, hogy biztosítsák az államháztartás fenntarthatóságát, és hogy a kormányzat kezelni tudja az adósságait. A Szerződés ugyanakkor rugalmasságot is biztosít az említett két ismérv tekintetében, és a végső értékelést az Ecofin Tanács, az EU-tagállamok pénzügyminisztereinek ülésén végzik el.

Az árfolyam alakulása

Az egyes országoknak fenn kell tartaniuk valutájuk stabil árfolyamát. Ez azért fontos, mert lehetővé teszi a vállalkozásoknak és a magánszemélyeknek a jövőre való tervezést, mivel megbízhatnak az export- és importárak állandóságában.

Az árfolyam-stabilitást úgy mérik, hogy megnézik, vajon az adott ország fizetőeszköze a megelőző legalább két évben megmaradt-e az árfolyam-mechanizmus (ERM-II) által megszabott ingadozási sávon belül anélkül, hogy leértékelődött volna az euróhoz képest.

A hosszú lejáratú kamatlábak alakulása

Az adott ország hosszú lejáratú kamatai a vizsgálatot megelőző egyéves időszakban legfeljebb két százalékponttal haladhatják meg az árstabilitást illetően legjobb eredményt felmutató három tagállam átlagos nominális hosszú lejáratú kamatát. A kamatlábat a hosszú lejáratú államkötvények és hasonló értékpapírok alapján mérjük. Ez az ismérv annak a bizonyításához fontos, hogy az ország konvergenciája tartós és fenntartható.

Ki méri fel, hogy egy EU-tagállam készen áll-e az euro átvételére?

Az EKB és az Európai Bizottság kétévente, illetve az eurót még át nem vett valamely tagállam kérésére beszámol az Európai Unió Tanácsa előtt azokról az eredményekről, amelyeket az euroövezeten kívüli tagállamok elértek a Maastrichti Szerződésben előírt konvergenciakritériumok teljesítése terén. Ezt a beszámolót nevezzük konvergenciajelentésnek.

A konvergenciajelentések teljes jegyzéke

A beszámoló készítése mellett mind az EKB, mind a Bizottság rendszeresen nyomon követi az év során tett előrehaladást.

Az arra vonatkozó végleges határozatot, hogy egy adott tagállamban átvehetik-e az eurót, az Európai Unió Tanácsa hozza meg. Az EU-országok képviselői az Európai Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel való konzultáció után döntenek a kérdésről.