Mi a pénz?

2015. november 24. (frissítve 2017. június 20-án)

Akárcsak az eurobankjegyek és érmék, a bankszámlaegyenleg is pénznek tekintendő. De mit értünk valójában a pénzen? Hogyan „teremtik”, és milyen szerepet játszik ebben az EKB?

A pénz lényegének átalakulása

Az idők során a pénz természete fejlődési folyamaton ment keresztül. Kezdetben valamilyen árucikk – piaci értéket képviselő anyagból készült tárgy, például aranyérme – töltötte be a szerepét. Később a meghatározott mennyiségű aranyra vagy ezüstre beváltható bankjegy lett a pénzhelyettesítő. Az újkori gazdaságok, így az euroövezet is a belső érték nélküli, rendeleti pénzen alapul. Míg a jegybank bocsátja ki, és rendelkezésben nyilvánítják törvényes fizetőeszköznek, a pénzhelyettesítővel ellentétben nem váltható be például bizonyos súlyú aranyra. Nincs belső értéke, ugyanis a bankjegypapír elvben nem képvisel értéket, mégis elfogadják áruért és szolgáltatásért cserébe, mivel az emberek megbíznak benne, hogy a jegybank gondoskodik a pénz értékének időbeli stabilitásáról. Ha a jegybanknak ez nem sikerülne, a rendeleti pénzt nem fogadnák el többé általánosan csereeszközként, és értékmegőrző vonzerejét is elveszítené.

A pénz jellegének átalakulása az idők során

Árupénz

Pénzhelyettesítők

Rendeleti pénz

A mai pénz fizikai formájától függetlenítve is létezik, például bankszámlán, számítógépes bejegyzésként vagy takarékszámlán elhelyezve. A digitális pénz vagy e-pénz olyan monetáris értéket képvisel, amelyet például előre kifizetett kártyán vagy okostelefonon tárolnak. A beszedés, az internetes fizetés és a kártyás átutalás mind készpénz használata nélküli fizetési módok. (Léteznek még ezeknél is újabb, decentralizált digitális pénzek vagy a Bitcoinhoz hasonló virtuális fizetőeszköz-rendszerek, amelyekhez nem tartozik olyan központi ellenőrző funkció, mint a jegybanké. Ezeket nem tekintjük törvényes fizetőeszköznek.)

A készpénz az elektronikus fizetési formák gyors terjedése ellenére még mindig igen népszerű. Az euroövezetben például a 20 eurónál kisebb összegek nagy részét készpénzben fizetik ki. Az eurokészpénz értékét az EKB és az euroövezeti nemzeti központi bankok garantálják, amelyek együtt az eurorendszert alkotják.

A pénz funkciói és az EKB szerepe az ellenőrzésben

A pénz, formájától függetlenül, háromféle funkciót tölt be. Egyrészt csereeszközként olyan fizetőeszköz, amelynek az értékében mindenki megbízik, másrészt elszámolási egység, amelyben kifejezhető az áruk és szolgáltatások ára. Harmadrészt a pénznek értékmegőrző funkciója is van. A forgalomban levő eurokészpénznek csak egy hányada forog, azaz vesz részt a fizetési forgalomban ténylegesen. Az 50 eurósok közül például sokat tartogatnak, nem fizetnek velük.

A pénz funkciói

Csereeszköz
vásárláshoz

Elszámolási egység
árképzéshez

Értékmegőrző
megtakarításhoz

A központi bankok rendszerint többféle pénzmennyiséget (aggregátum) definiálnak és kísérnek figyelemmel, ezek alakulása ugyanis hasznos információkat nyújt a pénzről és az árakról. Többféle pénzaggregátumra van szükség, mivel sok különféle pénzügyi eszköz mással helyettesíthető, és mivel az eszközök, az ügyletek és a fizetési módok jellege és jellemzői változnak az idő függvényében. Az eurorendszer meghatároz szűkebb értelemben vett (M1), egy úgynevezett közbenső (M2) és egy széles értelemben vett aggregátumot (M3), amelyeket az EKB a monetáris elemzésében is alkalmaz. Pénzpolitikai stratégiája részeként több egyéb információval és elemzéssel együtt vizsgálja az aggregátumok alakulását.

Hogyan teremtik a pénzt?

Az EKB a kereskedelmi bankok bankjaként eljárva befolyásolja a gazdaságban a pénz- és hiteláramlást, amivel a stabil árakra törekszik. A kereskedelmi bankok ugyanakkor – rendszerint az igen rövid távú likviditási igényeik kielégítésére – hitelt vehetnek fel az EKB jegybanki tartalékából. Az EKB a „kinti” pénz mennyiségét, így a jegybanki tartalék iránti kereskedelmi banki keresletet elsősorban a rövid lejáratú kamatláb, a „pénz ára” meghatározásával tudja irányítani.

Pénzteremtés az euroövezetben

Európai Központi Bank

Kereskedelmi bankok

Lakosság és vállalatok

A kereskedelmi bankoknak módjukban áll úgynevezett benti pénz létrehozása is, valahányszor bankbetét formájában új kölcsönt bocsátanak ki. A kinti és a benti pénz között az a különbség, hogy az előző az egész gazdaság számára eszköz, de senki számára sem kötelezettség. A benti pénzt viszont azért hívják így, mert magánhitelből fedezik, tehát ha a hitelfelvevőkkel szembeni összes banki követelést ki kellene egyenlíteni, a létrehozott benti pénz visszatérne a nullához. Tehát a pénznek ezt a formáját a magángazdaságon belül teremtik, és ugyanott meg is szüntethető.

Mi a helyzet az EKB működtette „pénznyomdával”, amiről annyit ír a sajtó?

A gyakorlatban csak a nemzeti központi bankok foglalkoznak fizikailag eurobankjegy-kibocsátással. A pénznyomda kifejezéssel köznapi nyelven az EKB által mennyiségi lazítási célból végzett eszközvásárlási programra szoktak utalni. A pénzügyi piacon vásárolva az EKB további jegybanki tartalékot teremt, amely többféle csatorna közvetítésével elősegíti, hogy csökkenjenek a háztartások és cégek által fizetendő kamatok, amivel a cél a gazdaság támogatása és végső soron a pénz értékének stabilizálása olyankor, amikor korlátozott az EKB mozgástere a közvetlen kamatvágásra. A folyamat során az EKB nem nyomtat ténylegesen bankjegyet az eszközvásárláshoz, hanem elektronikusan teremt pénzt, amelyet az eladó vagy közvetítő, például kereskedelmi bank számláján jóváírnak. Az eladó a kapott pótlólagos pénzforrást ezután egyéb eszköz megvásárlására fordíthatja, illetve kereskedelmi bank esetében kölcsönt nyújt a reálgazdasági szereplőknek. A vásárlás révén javul a monetáris és pénzügyi helyzet, mivel a vállalkozások és a háztartások olcsóbban jutnak hitelhez, amelyet beruházásokra és egyéb kiadásokra fordíthatnak. A végső célja mindennek az, hogy az EKB árstabilitási megbízatásával összhangban az inflációs ütemek visszatérjenek a 2% alatti de ahhoz közeli szintre.