Gazdasági és Monetáris Unió (GMU)

1988 júniusában az Európai Tanács megerősítette a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) fokozatos megvalósítására vonatkozó célkitűzést. Felkért egy bizottságot, amelyet Jacques Delors, az Európai Bizottság akkori elnöke vezetett, hogy tanulmányozza a monetáris unió megvalósításának lehetőségét, és javaslatokat dolgozzon ki rá.

A bizottság tagsága az Európai Közösség nemzeti központi bankjainak akkori elnökeit, Alexandre Lamfalussyt, a Nemzetközi Fizetések Bankjának akkori elnökét, Niels Thygesen dán közgazdász professzort, és Miguel Boyer-t, a Banco Exterior de España akkori elnökét foglalta magában.

A munkáról íródott Delors-jelentés a Gazdasági és Monetáris Unió megvalósítását három különálló, ugyanakkor egyre magasabb szintű szakaszban vázolta fel.

A Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) szakaszai

Áttekintés

ELSŐ SZAKASZ
1990. júl. 1-jétől
Tőketranzakciók teljes szabadsága;
Fokozott együttműködés a központi bankok között;
Az ECU (európai valutaegység, az € elődjének) szabad használata;
A gazdasági konvergencia továbbfejlesztése
MÁSODIK SZAKASZ
1994. jan. 1-jétől
Az Európai Monetáris Intézet (EMI) megalapítása
A központi banki hitelnyújtás megtiltása
A monetáris politikák fokozott összehangolása;
A gazdasági konvergencia erősítése;
A nemzeti központi bankok függetlenségéhez vezető folyamat, amelyet legkésőbb a Központi Bankok Európai Rendszerének létrehozásával párhuzamosan meg kell valósítani;
Előkészület a harmadik szakaszra
HARMADIK SZAKASZ
1999. jan. 1-jétől
Az átváltási árfolyamok végleges rögzítése;
Az euro bevezetése;
A Központi Bankok Európai Rendszerének egységes monetáris politikája;
Az unión belüli árfolyam-mechanizmus (ERM II) életbe lépése;
A Stabilitási és Növekedési Paktum hatályba lépése.

1. szakasz

A GMU első szakasza

A Delors-jelentés alapján az Európai Tanács 1989 júniusában úgy döntött, hogy a Gazdasági és Monetáris Unió első szakasza 1990. július 1-jén veszi kezdetét. Ezen a napon elvben a tőke mozgására vonatkozó minden korlátozás megszünt a tagállamok között.

Jegybankelnöki Bizottság

Az Európai Gazdasági Közösség tagállamainak központi banki elnökeiből álló Jegybankelnöki Bizottságot – amely 1964. májusi létrehozása óta egyre fontosabb szerepet játszott a monetáris együttműködésben – további hatáskörökkel ruházták fel. Ezeket egy 1990. március 12-i tanácsi határozatban fektették le. Új feladataik közé tartozott a tagállamok monetáris politikájáról való konzultáció, illetve a politikák jobb összehangolása, ami az árstabilitás megvalósítását szolgálta.

A rendelkezésre álló idő viszonylagos rövidsége és az elvégzendő feladatok összetettsége miatt a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) harmadik szakaszának előkészületeit is a Jegybankelnöki Bizottság kezdeményezte. Az első lépésben fel kívánták tárni a munka elején megvizsgálandó kérdéseket, 1993 vége előtt munkaprogramot állítottak össze, továbbá ennek megfelelően a célra már létrehozott albizottságok és munkacsoportok feladatköreit határozták meg.

Jogi előkészületek

A második és harmadik szakasz megvalósításához módosítani kellett az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződést (a Római Szerződést), amivel létrehozták a szükséges intézményi struktúrát. E célból kormányközi GMU-konferenciát hívtak össze, amelyet a politikai unióról szóló kormányközi konferenciával párhuzamosan 1991-ben tartottak meg.

A tárgyalások eredményeként született meg az Európai Unióról szóló szerződés, amelyet az 1991. decemberi megállapodás után 1992. február 7-én írtak alá Maastrichtban. A késedelmes ratifikálás miatt azonban a Szerződés – amely i) az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződést módosította; ii) a Szerződés nevét az Európai Közösséget létrehozó szerződésre változtatta; és iii) helyet adott többek között Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyvvel az Európai Monetáris Intézet alapokmányáról szóló jegyzőkönyvnek – csak 1993. november 1-jén lépett hatályba.

2. szakasz

A GMU második szakasza

Az EMI és az EKB megalapítása

Az Európai Monetáris Intézet (EMI) 1994. január 1-jei megalapításával kezdetét vette a GMU második szakasza. Ezzel egy időben megszűnt a Jegybankelnöki Bizottság. Az EMI átmeneti fennállása a Közösség monetáris integrációjának fokát tükrözte vissza. Az EMI feladatkörébe nem tartozott bele az Európai Unió monetáris politikájának vitele – ez ugyanis a nemzeti hatóságok feladata maradt –, és devizapiaci intervenció végrehajtására sem volt felhatalmazása.

Az EMI két fő feladata

  • a központi banki együttműködés és a monetáris politikai koordináció erősítése;
  • a harmadik szakaszban a Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) megalapításának, az egységes monetáris politika alkalmazásának és a közös valuta megteremtésének előkészítése.

Az EMI ezért fórumot biztosított a szakpolitikai kérdésekkel kapcsolatos véleménycseréhez, továbbá meghatározta a KBER harmadik szakaszbeli feladatainak végrehajtásához szükséges szabályzói, szervezeti és logisztikai keretrendszert.

1995 decemberében az Európai Tanács tagjai megállapodtak abban, hogy a harmadik szakasz elején bevezetendő európai valutaegység neve „euro” lesz, és megerősítették, hogy a GMU harmadik szakasza 1999. január 1-jén elkezdődik. Emellett bejelentették az euróra való áttérés menetrendjét. A fenti elképzelések alapját elsősorban az EMI által részletesen kidolgozott javaslatok alkották.

ERM II

Az EMI-t bízták meg az euroövezet és a többi EU-tagország közötti jövőbeli monetáris és árfolyam-politikai kapcsolatok előkészítésével is. 1996 decemberében a testület benyújtotta jelentését az Európai Tanácsnak. A jelentés szolgált alapul az 1997 júniusában bevezetett új árfolyam-mechanizmus (ERM II) alapelveiről és fő elemeiről szóló európai tanácsi rendelethez.

Az új bankjegyek

1996 decemberében az EMI a 2002. január 1-jei forgalomba hozatalra kiválasztott bankjegyek sorozattervét is bemutatta az Európai Tanácsnak, majd a nagyközönségnek.

Stabilitási és Növekedési Paktum

A Szerződés GMU-ról szóló rendelkezéseinek kiegészítése és konkretizálása érdekében az Európai Tanács 1997 júniusában elfogadta a két rendeletet is tartalmazó Stabilitási és Növekedési Paktumot, amely a költségvetési fegyelmet kívánja biztosítani a GMU keretében. A Tanács 1998. májusi nyilatkozata kiegészítette az egyezményt, illetve megerősítette a benne foglalt kötelezettségvállalásokat. Módosítására 2005-ben és 2011-ben került sor.

Az első résztvevők

1998. május 2-án az Európai Unió Tanácsa – állam- illetve kormányfői összetételben – egyhangúlag úgy döntött, hogy 11 tagállam teljesítette a GMU harmadik szakaszában való részvételnek és a közös pénznem 1999. január 1-ji bevezetésének a feltételeit. Az első résztvevők Belgium, Németország, Spanyolország, Franciaország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Ausztria, Portugália és Finnország voltak. Az állam-, ill. kormányfők között abban is politikai egyetértés alakult ki, hogy kiket javasolnak az Európai Központi Bank (EKB) igazgatósági tagjainak.

Az átváltási árfolyamok rögzítésének előkészítése

Szintén 1998 májusában a közös valutát bevezető EU-tagállamok pénzügyminiszterei országaik nemzeti központi banki elnökeivel, az Európai Bizottsággal és az EMI-vel közösen megállapodtak abban, hogy az euro átváltási árfolyamának végleges rögzítéséhez az árfolyam-mechanizmusban résztvevő tagállamok valutáinak az aktuális ERM-beli bilaterális középárfolyamát alkalmazzák.

A döntéshozó testületek tagjainak kinevezése

A 11 résztvevő tagállam kormányai 1998. május 25-én kinevezték az EKB elnökét, alelnökét és az Igazgatóság további négy tagját. A kinevezések 1998. június 1-jei hatályba lépésével létrejött az EKB. Az EKB és a résztvevő tagországok nemzeti központi bankjai együttesen alkotják az eurorendszert, amely a GMU harmadik szakaszában az egységes monetáris politika kialakításáért és meghatározásáért felel.

Az EKB 1998. június 1-jei létrehozásával az EMI teljesítette feladatait. Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 123. cikke (a korábbi 1091. cikk) értelmében ezért az EKB létrehozásával párhuzamosan tevékenységét beszüntették. Az EMI-re bízott előkészítő munkát időben elvégezték, így az EKB a 1998-as év hátralévő részét a különböző rendszerek és eljárások végső tesztelésére fordította.

3. szakasz

A GMU harmadik szakasza

Az átváltási árfolyamok visszavonhatatlan rögzítése

A GMU harmadik és végső szakasza 1999. január 1-jén vette kezdetét a monetáris unióba elsőként belépő 11 tagállam valuta-árfolyamainak végleges rögzítésével és az EKB felügyelete alatti egységes monetáris politika bevezetésével.

A résztvevő tagállamok száma 2001. január 1-jén 12-re emelkedett, amikor Görögország is belépett a GMU harmadik szakaszába. Tizenharmadikként Szlovénia csatlakozott az övezethez 2007. január 1-jén, majd egy év múlva Ciprus és Málta, 2009. január 1-jén Szlovákia, 2011. január 1-jén Észtország, 2014. január 1-jén Lettország, 2015. január 1-jén pedig Litvánia is belépett. Az övezethez való csatlakozással az egyes országok központi bankjai automatikusan bekerültek az eurorendszerbe is.