Emlékhely a Großmarkthalle területén

Az 1941-től 1945-ig terjedő időszak sötét fejezet a Großmarkthalle történetében, mivel a keleti épületszárny alagsorában gyűjtötték össze a deportálásra ítélt zsidó lakosokat. A frankfurti zsidó közösség több mint tízezer tagját tették itt vonatra, és szállították el koncentrációs táborba.Képgaléria

Az Európai Központi Bank (EKB) és a frankfurti zsidó közösség már 2001-ben határozott egy majdani emlékmű megtervezésére szóló nemzetközi pályázat kiírásáról. Frankfurt Város Polgármesteri Hivatala 2009 és 2011 között a helybeli zsidó közösséggel és az EKB-val szoros együttműködésben bonyolította le a pályázatot. A KatzKaiser építésziroda tervezte győztes pályamű a történelmi emléktöredékek sikeres feldolgozásával a deportálások komplexitását jelképező történetet kreált, ugyanakkor nem terelte el a figyelmet a tényleges helyszínről sem. Ez egyaránt igaz a bűntény mögötti hivatalos procedúrára és magára a bűntényre, a deportálásra.

Közterületi ösvény, váltóház és vasúti sín

Az emlékhelynek a nyilvánosság előtt megnyitott része a Großmarkthallétól keletre fekvő területen található, ahol a keleti Ostend városnegyedet és a Majna folyót összekötő gyalog- és kerékpárutat alakítottak ki. Az új ösvénnyel, valamint a mellette levő régi sínpárral és váltóházzal azokra a zsidó nőkre, férfiakra és gyermekekre emlékeznek, akiket erről a helyről deportáltak. Megőrizték a lépcsős gyaloghidat is, ahol a távozók szeretteiktől búcsúzkodtak, és ahonnan a kíváncsiskodók tétlenül figyelték a fejleményeket.

Rámpa és alagsori helyiségek az EKB területén

A terület keleti végéről a Großmarkthalle alagsori helyiségeihez egy betonrámpa vezet lefelé, leválasztva a régi alagsori bejáratot és törésvonalat alkotva a parkos területen. A rámpa két oldalát betonfalak határolják. A terület szélén felállított üvegtáblán keresztül le lehet látni az alagsor bejáratához, mintegy bepillantást nyerve a „történelem bugyraiba”. Az alagsori teret, ahol a deportálás előtt az embereket fogva tartották, nagyrészt meghagyták eredeti állapotában, amely így az emlékhely autentikus elemévé vált. Hogy a látogatók és az arra járók több nézőpontból is képet kapjanak az eseményről, az emlékhely különféle pontjaira rávésték az áldozatok és megfigyelők tanúságtevő szavait, azzal a célzattal, hogy még azok a járókelők is mintegy véletlenül rábukkanjanak az emlékhelyre, akik nem is a megtekintése végett járnak a környéken.