Martin Elsaesser

A Nagyvásárcsarnok tervezője

Martin Elsaesser

Martin Elsaesser

© Martin-Elsaesser Alapítvány

A Nagyvásárcsarnok épületét Martin Elsaesser, Frankfurt egykori főépítésze tervezte. Az 1926 és 1928 között épült csarnok – Elsaesser minden bizonnyal legjelentősebb munkája – nem csak, hogy a város egyik leghatalmasabb épületegyüttese, hanem a világ abban az időben legnagyobb nagy fesztávolságú vasbetonszerkezete is volt. Ludwig Landmann, akinek polgármestersége idején Frankfurt igazi világvárossá nőtte ki magát, 1925-ben Elsaessert nevezte ki a város főépítészévé. Elsaesser nevéhez több középület megtervezése fűződik, köztük a seckbachi Pestalozzi iskoláé, a römerstadti általános iskoláé, a niederradi pszichiátriai klinikáé és a fechenheimi fedett uszodáé. A Nagyvásárcsarnok azonban Frankfurt nagyvárossá emelkedésének talán legékesebb példája.

Életrajz

Tanulmányok, pályakezdés

Martin Elsaesser

Martin Elsaesser

© Martin-Elsaesser Alapítvány

Martin Elsaesser 1884-ben született Tübingen városában. 1901-től 1906-ig a Müncheni Műszaki Egyetemen tanult Friedrich von Thiersch, majd a Stuttgarti Műszaki Egyetemen Theodor Fischer irányítása alatt. 1905-ben elnyerte egy baden-badeni evangélikus templom tervezésére kiírt pályázatot, és ezzel elkezdődött építészmérnöki pályafutása. 1906-tól 1908-ig Theodor Fischer tanársegédje volt Münchenben, majd 1911-től 1913-ig Paul Bonatzé Stuttgartban, ahol 1912 és 1920 között tanári katedrához is jutott, épülettervezést, középkori építészetet és épülettípusokat oktatott.

Pályájának csúcspontja

A Nagyvásárcsarnok az 1930-as években

A Nagyvásárcsarnok az 1930-as években

© Institut für Stadtgeschichte

1920-tól 1925-ig a Kölni Képző- és Iparművészeti Iskola (amely később Kölner Werkschulen néven vált ismertté) főigazgatója volt. 1925-ben Ludwig Landmann, Majna-Frankfurt polgármestere nevezte ki a város főépítészévé.


Náci Németország

A főépítészi pozíciót 1932-ig töltötte be, ezután Münchenbe költözött, ahol építészként dolgozott tovább, 1937-től 1945-ig pedig Berlinben élt. A náci évek alatt Németországban nem születtek munkái, ám több megbízást is sikerült szereznie Törökországban, köztük a Sümerbank ankarai székházának megépítésére.

A háború utáni évek

1945-ben elhagyta Berlint, és visszatért Stuttgartba abban a reményben, hogy az újjáépítések kapcsán megbízásokat kap. Ez azonban nem így történt annak ellenére, hogy több nagyszabású várostervezési témájú írása is megjelent. 1948-ban ezért tanszékvezető-helyettesítői pozíciót töltött be a Müncheni Műszaki Egyetemen, ahonnan 1955-ben vonult nyugdíjba.

1957-ben hunyt el Stuttgartban.