Mi az infláció?

Az árak széles körű emelkedése

Egy piacgazdaságban az áruk és a szolgáltatások árai szüntelenül változnak, egyesek emelkednek, mások csökkennek. Inflációról akkor beszélünk, ha nemcsak egy-egy cikk ára emelkedik, hanem az áruk és szolgáltatások jó részéért többet kell fizetnünk. Ez azt jelenti, hogy egy euróért kevesebb mindent tudunk megvenni, vagy másképpen megfogalmazva: egy euro kevesebbet ér, mint korábban.

Egyes árváltozások fontosak, mások kevésbé

Az átlagos áremelkedés kiszámításakor azoknak a termékeknek az árváltozása, amelyekre többet költünk (pl. elektromos áram) nagyobb súllyal esik latba, mint azoké, amelyekre kevesebbet (pl. cukor, bélyeg).

Különböző emberek különböző dolgokat vesznek

Minden háztartásnak eltérő pénzköltési szokásai vannak: egyeseknek autójuk van és esznek húst, mások kizárólag tömegközlekedéssel közlekednek és vegetáriánusok. Az összes háztartás kiadási szokásainak átlaga határozza meg, hogy az egyes termékek és szolgáltatások mekkora súlyt kapnak az infláció mérésében.

Az infláció méréséhez a háztartások által elfogyasztott valamennyi terméket és szolgáltatást figyelembe veszik. Ezek a következőképpen csoportosíthatók:

• mindennapi fogyasztási cikkek (élelmiszer, újság, benzin);
• tartós fogyasztási cikkek (ruhanemű, asztali számítógép, mosógép);
• szolgáltatások (fodrász, biztosítás, lakásbérlet).

A bevásárlókosár árának éves összehasonlítása

A háztartások által egy év alatt elfogyasztott összes árut és szolgáltatást „kosárba” rendezik. Ebben minden egyes árucikknek meghatározott ára van, amely időről időre változhat. Az éves inflációt úgy kapjuk meg, hogy a teljes kosár egy adott havi árát összehasonlítjuk az egy évvel korábbival.

Infláció az euroövezetben

Harmonizált árindex

Az euroövezetben a fogyasztói árak változását az úgynevezett harmonizált fogyasztóiár-indexszel (angol rövidítéssel HICP) mérik. A harmonizált szó arra utal, hogy az Európai Unió országai ugyanazt a módszertant alkalmazzák, aminek köszönhetően az egyes országok adatait össze lehet hasonlítani egymással.

Összehasonlíthatóság az egyes országok között

Mielőtt az euro közös fizetőeszközünkké vált volna, minden egyes országnak saját módszereivel és eljárásaival kellett mérnie a drágulás ütemét. Az euro bevezetésével szükségessé vált, hogy az inflációt – az esetleges hiányosságok vagy átfedések kiiktatásával – az egész euroövezetben mérhetővé, az eredményeket pedig összehasonlíthatóvá tegyék. A HICP és a hozzá kapcsolódó, jogilag kötelező normarendszer éppen ezt a célt szolgálja.

Hogyan számítják ki a HICP-t?

1. Összegyűjtik az árakat – Az ármegfigyelők havonta nagyjából 1,8 millió árat írnak össze több mint 200 000 kereskedelmi egységben, az euroövezet mintegy 1600 településén. Országonként átlagosan 700 termék és szolgáltatás árait gyűjtik össze, ám ezek pontos száma országonként más és más. Minden egyes termékről különböző kereskedelmi egységekből és régiókból gyűjtik az adatokat. Példa: A könyvek árkategóriájában például különböző műfajok szerepelnek (széppróza, nem széppróza, kézikönyv stb.) könyvesboltok, szupermarketek és internetes elárusítóhelyek szerint. Bővebben
2. Súlyozzák a termékcsoportokat – Az egyes termékcsoportokat az átlagos háztartás költségvetésében betöltött szerepük szerint súlyozzák. Hogy a mutató megőrizze aktualitását és tükrözze a változó fogyasztási szokásokat, a súlyokat rendszeresen frissítik. Kiszámításuk felméréseken alapul, amelyek során a háztartásokat arra kérik, jegyezzék fel, hogy mire költik a pénzüket. A súlyok országos átlagok, amelyek tükrözik valamennyi fogyasztói csoport (gazdagok és szegények, fiatalok és idősek stb.) pénzköltési szokásait. Bővebben
3. Súlyozzák az országokat – Az egyes országokat az euroövezet fogyasztási összkiadásaiban való részesedésük alapján súlyozzák. Bővebben

Ki számítja ki a HICP-t ...

... a tagországokra vonatkozóan? Minden egyes euroövezeti országnak saját statisztikai hivatala van, amely meghatározza az adott ország HICP-jét.

... az euroövezetre vonatkozóan? Az országos statisztikákat azután elküldik az Eurostathoz, amely az Európai Közösségek statisztikai hivatala. Ez az intézmény határozza meg a teljes euroövezet HICP-jét, továbbá ő gondoskodik arról, hogy a tagországok adatai kellően pontosak legyenek. Utóbbi érdekében folyamatosan figyeli, hogy az adatok mennyiben tükrözik a kötelező jogi normákat. További részletek az Eurostat HICP-t bemutató oldalain olvashatók.

Adatvizsgálat

Érzékelt infláció

A fogyasztói közvélemény-kutatások szerint az emberek gyakran magasabbnak érzik az inflációt annál, mint amit a tényleges árindexek tükröznek. Mi befolyásolja tehát, hogy miként érzékeljük az inflációt? Több elméleti tanulmány a következőket állapította meg:

• Az áremelkedésre inkább felfigyelünk, mint az állandó vagy a csökkenő árakra – A drágulás tovább megragad az emlékezetünkben. A stabil vagy csökkenő árakat kevésbé vesszük észre, pedig ezeket az árakat is figyelembe veszik az infláció ütemének kiszámításában.

• Jobban feltűnnek a gyakori készpénzes vásárlások – Az elmúlt évek során az átlagot meghaladó mértékben drágult néhány gyakran vásárolt áru és szolgáltatás, például a benzin, a kenyér és a buszjegy. Gyakran előfordul, hogy az inflációra gondolva túlságosan is felkelti a figyelmünket, ha ezek ára megy fel. Ez azt is jelentheti, hogy túlbecsüljük a tényleges inflációt.

• Kevésbé tűnik fel az ár, ha valamit ritkán veszünk, vagy ha közvetlen számlaterheléssel fizetünk érte – A háztartások költségvetésének jelentős részét a ritkábban vásárolt áruk és szolgáltatások teszik ki. Ilyen például az autó és a nyaralás. Vannak olyan cikkek is, például az albérlet vagy a telefonszámla, amelyekért automatikus banki átutalással (közvetlen terhelés, állandó megbízás) fizetünk. Ezekről a kiadásokról és áruk változásáról hajlamosak vagyunk megfeledkezni, amikor az inflációról véleményt alkotunk.

• „Személyes” infláció – A harmonizált fogyasztóiár-index (HICP) egy átlagos áru- és szolgáltatáskosáron alapul. Az átlagos kosár az összes háztartást jellemzi. Azok a háztartások azonban, amelyek az átlagosnál nagyobb inflációt tapasztalnak, ennek jobban tudatában vannak, mint azok, amelyek az átlagosnál kisebb infláció előnyét élvezik.

  Példa: ha a benzin ára jobban felmegy, mint a többi árué és szolgáltatásé, a gyakrabban autózók valószínűleg nagyobbnak fogják érzékelni az inflációt a HICP-nél, mivel az átlagnál többet költenek benzinre. Ezzel szemben azok számára, akik ritkábban használják az autót, kisebb lesz az úgynevezett személyes infláció.

• Az inflációs rátát évente számolják, emlékezetünk viszont távolabbra tekint vissza – A HICP-t rendszerint az éves növekedési ütemben adják meg, azaz egy bizonyos időszak, mondjuk 2009. január általános árszintjét az egy évvel korábbi megfelelő időszakkal, tehát 2008. januárral vetik össze. Sokan viszont a sok évvel ezelőtti árakhoz viszonyítanak. Hosszú időszakot figyelembe véve ugyanakkor még akkor is jelentősen emelkednek az árak, ha az éves infláció üteme alacsony. Így ha például a HICP éves szinten 2%-kal nő, tíz év alatt ez az általános árszint több mint 20%-os emelkedését vonja magával.

• Árváltozás kontra minőségváltozás – Ha egy termék ára megváltozik, sokszor az inflációnak tudjuk be, pedig időnként ezzel párhuzamosan a minősége is megváltozik. A HICP-ben ezt úgy veszik figyelembe, hogy a minőségváltozás hatását kiveszik az indexből.

  Példa: Lehet, hogy felment egy autótípus ára, de gyakran az új modell már az alapfelszereltségben is tartalmazza az előzőleg extrának számító elemeket, például a beépített navigációs rendszert, légkondicionálást vagy a légzsákot. Ilyen esetben az ár részben a minőségjavulás és nem az infláció miatt megy fel. Ha például az autó átlagosan 5%-kal lett drágább, de ebből 1%-nyi a jobb minőségnek tudható be, a HICP ennél a cikknél 4%-os áremelkedést mutat.