Mi a kihasználatlan kapacitás?

2018. július 18.

A kihasználatlan kapacitás kifejezés a fel nem használt gazdasági erőforrások mennyiségére vonatkozik. A gyárban parlagon heverő gépek, a munkát hiába keresők a közgazdász számára egyaránt kihasználatlan kapacitást jelentenek.

Kihasználatlan kapacitás rendszerint azért alakul ki, mert túl alacsony a kereslet a gazdaság termelőképességéhez képest. A közgazdászok azért tartják szemmel ezt a mutatót, mivel mérvadó jelzéssel szolgálhat arról, mi történik a gazdaságban.

Miért kísérik figyelemmel a központi bankok a kihasználatlan kapacitást?

Ha a gazdaságban sok a kihasználatlan kapacitás, az jellemzően azt jelenti, hogy sokan keresnek állást. Ilyenkor még akkor is csak enyhe béremelési nyomás nehezedik a termelőkre, ha elkezd bővülni a gazdaság. Ez pedig azt jelenti, hogy nem kell megemelniük a termékeik árát a magasabb bérköltség fedezése céljából. Következésképp nem áll fenn annak veszélye, hogy elszabadul az infláció, ez pedig a központi bank számára azt jelentheti, hogy változatlanul hagyhatja a kamatokat. Sőt, még gazdaságélénkítő intézkedés alkalmazását is fontolóra veheti, például kamatcsökkentéssel vagy a hagyományostól eltérő intézkedésekkel megelőzheti, hogy elhúzódóan alacsony infláció alakuljon ki, vagy akár defláció következzen be.

Egy idő után azonban a foglalkoztatás fellendülésével és a vállalati termelés bővülésével párhuzamosan elkezd fogyatkozni a kihasználatlan kapacitás. A gazdaság rövidesen teljesítőképessége csúcsára ér. Nehéz lesz új alkalmazottat találni, így a termelőknek a meglévő munkavállalók megtartása érdekében emelniük kell a béreket. Ennek eredményeként jelentősebb áremelkedés várható. A központi bank számára ez azt jelenti, hogy valószínűleg elérkezett az ideje, hogy az árak stabilan tartása érdekében kamatot emeljen.

A kihasználatlan kapacitás mértéke tehát tájékoztatást nyújt a gazdaságban jelentkező jelenlegi és jövőbeli inflációs nyomásról. Ez az egyik olyan tényező, amely segítséget nyújthat a jegybanknak a monetáris politikai döntéshozatal során – hogy mikor emelje vagy csökkentse a kamatlábakat. Ezen intézkedések időzítése kulcsfontosságú. A túl korai kamatemelés visszafoghatja a gazdasági fellendülést, a túl késői viszont magasabb inflációt eredményezhet.

Hogyan mérhető a kihasználatlan kapacitás?

A kihasználatlan kapacitás mérését jelentős kihívások övezik, többek között ezért is gyakori vitatéma a közgazdászok körében. A mérésére többnyire a kibocsátási rést alkalmazzák, amely a gazdaságban valójában megtermelt javak (tényleges kibocsátás) és a termelőkapacitás (potenciális kibocsátás) különbsége. A tényleges kibocsátás mérése a bruttó hazai termékkel történik. A potenciális kibocsátás fogalmába azon javak és szolgáltatások értendők, amelyeket a gazdaság elő képes állítani, ha az erőforrásait, úgymint munkaerőt, berendezéseket, infrastruktúrát és technológiát hosszú távon fenntartható módon, hatékonyan használja fel.

A tényleges kibocsátás a potenciálisnál alacsonyabb, de magasabb is lehet. Előbbit a közgazdászok negatív kibocsátási résnek nevezik. Ez akkor fordul elő, ha szabad, azaz kihasználatlan kapacitás van jelen a gazdaságban. Amennyiben a tényleges kibocsátás magasabb a potenciálisnál, azt hívják a közgazdaságtanban pozitív kibocsátási résnek. Ez nagyon magas kereslet esetén történik, ha a gazdasági teljesítmény meghaladja a fenntartható szintet.

Kihasználatlan kapacitás Kihasználatlan kapacitás

A potenciális kibocsátás, mivel elméleti fogalom, nem mérhető közvetlenül, ezért a szakértők különféle módszerekkel próbálják megbecsülni a mértékét. Ennek következtében különféle eredményre is jutnak. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a potenciális kibocsátásra vonatkozó becslések gyakran a központi banki szakemberek nézőpontjából legérdekesebb időszakra – a közelmúltra és a jelenre – nézve a legbizonytalanabbak. Következésképp a kihasználatlan kapacitás és a kibocsátási rés kérdése szinte mindig vitatott közgazdasági témakör.