„Megfosztja a vagyonuktól” az EKB a megtakarítókat?

2015. május 18.

Az Európai Központi Bank alacsony irányadó kamatlábai megadóztatják a megtakarítókat? Gyakori vád, hogy a központi bank olyan mértékben csökkenti az irányadó kamatlábat, hogy az átlagember megtakarításai már nem is kamatoznak. Az alacsony kamat olcsóbbá teszi a hitelfelvételt. Végül nem sok marad a hitelezőknek, és mindezért a központi bankot hibáztatják. Egy tanulmány most tisztázza a félreértéseket.

A tanulmány szerint nem a központi bank határozza meg, hogy az infláció figyelembevételét követően hosszabb távon mennyi a reáljövedelme a megtakarítóknak. A reálhozam középtávon sokkal inkább azon múlik, hogy a gazdaság milyen erőforrásokkal rendelkezik, mennyire fiatal a munkaerő, milyen állapotban vannak az utak és az infrastruktúra, mennyire rugalmas a munkaerőpiac, továbbá hogy a kormányzati intézkedések mennyire támogatják a gazdasági növekedést. A reálhozam mértéke a reálgazdaságtól függ. A tanulmány szerzői, Ulrich Bindseil (EKB), Jörg Zeuner (KfW) és Clemens Domnick (KfW) szerint az árstabilitás biztosításával ezt támogatja a központi bank. Ha az EKB szándékosan hibás monetáris politikát folytatna, az tovább fékezné a gazdaságot, így a megtakarítók hosszú távú hozamkilátásaira is rossz hatással lenne.

A gazdaság gyengesége és ennek kapcsán az alacsony kamatlábak súlyos aggodalomra adnak okot az euroövezetben a megtakarítók számára. Az alacsony hozam miatt sokkal tovább tart, míg a kívánt összeget eléri a megtakarítás. Előfordulhat, hogy el kell halasztani az új autó vásárlását, vagy több pénzt kell félretenni annak érdekében, hogy idős korban ugyanannyi nyugdíj-kiegészítést kapjunk. Ebben az összefüggésben azonban nem az a fontos, hogy mekkora a befektetésre vonatkozó nominális kamatláb. Sokkal lényegesebb, hogy az infláció miatti leértékelődés levonása után mekkora a megtakarítás hozama. Az EKB kiadásában megjelent tanulmány, a „Critique of accommodating central bank policies” (A központi bankok laza politikájának bírálata) szerzői erre a különbségre hívják fel a figyelmet. Rámutatnak, hogy a központi bank a nominális, azaz az infláció figyelembevétele nélküli kamatlábakat befolyásolja. A megtakarítók számára lényeges reálhozam viszont valódi tényezőktől, például az innováció mértékétől, a demográfiai adatoktól és a munkaerőpiactól függ, állítja Ulrich Bindseil, Jörg Zeuner és Clemens Domnick.

Szerintük csak korlátozott mértékben és rövid távon, legfeljebb egy-két évig hat a reálhozamra a monetáris politika. A megtakarítások többsége szempontjából azonban ennek a rövid távnak nincs jelentősége. Hosszabb távon – gyengélkedő gazdaság és alacsony inflációs ráta esetén – a szigorú monetáris politika akár káros is lehet a megtakarítással rendelkezőkre nézve, hiszen tovább gyengíti a gazdaságot, így a magasabb reálhozam esélyei is csökkennek. Más szóval nem minden kamatemelés kedvez a megtakarítóknak. A gazdasági szempontból rosszabb időszakokban a túlságosan magas kamatláb eredményeképp a megtakarítók rövid távon lehet, hogy némi pénzhez jutnak, de hosszú távon annál többet veszítenek.

A tanulmány szerint a rossz monetáris politika instabilitáshoz vezethet, akár fel is boríthatja a gazdaságot. A jó monetáris politika ezzel szemben a fenntartható és stabil fejlődés egyik előfeltételét teremti meg. A befektetések közép- és hosszabb távú reálhozamára viszont nincs hatással. De ha lenne is, az EKB feladata az árstabilitás biztosítása. Ennek érdekében arra törekszik, hogy az éves inflációs rátát valamivel 2% alatt tartsa.

A tanulmány szerzői arra is figyelmeztetnek, mi történik, ha a központi bank szem elől téveszti ezt a célt, és nem megfelelő monetáris politikát folytat úgy, hogy figyelmen kívül hagyja az inflációt és a gazdaság állapotát. Az első világháború alatt és közvetlenül utána a Deutsche Reichsbank ragaszkodott a túlságosan alacsony irányadó kamathoz a háború okozta keresleti sokk és a növekvő infláció ellenére is. Ennek hiperinfláció lett az eredménye. Németország ennek az ellenkezőjét is megtapasztalhatta: az 1930-as évek elején a Reichsbank az összeomlás szélén álló gazdaság és a meredeken zuhanó árak ellenére is emelte a kamatlábakat. Az ennek eredményeképp kialakuló örvény a mélybe rántotta a gazdaságot.

A szerzők, Bindseil, Zeuner és Domnick megállapítják, hogy a monetáris politika nem tud kiutat mutatni abból a helyzetből, amit a gazdaság lassú növekedése, és ebből eredően a megtakarításokkal elérhető alacsony hozam jellemez. A javaslataik között megtalálható a kutatás-fejlesztési ösztönzők hatékonyságnövelése, a jobb színvonalú oktatás, a bevándorlók gyorsabb munkaerő-piaci integrálása, valamint a magánszektor beruházási helyzetének javítása. Ez a fajta növekedést célzó kormányzati politika erősítheti a reálgazdaságot. A szerzők szerint az euroövezet lakói csak ekkor számíthatnak ismét magasabb hozamra a megtakarításaik után.