Mi az ANFA?

2016. február 5. (frissítés: 2019. november 15.)

Az ANFA (Agreement on Net Financial Assets) a nettó pénzügyi eszközökről (NFA) szóló megállapodás, amelyet az eurorendszert alkotó euroövezeti nemzeti központi bankok (NKB-k) és az Európai Központi Bank (EKB) kötött egymással. Az NKB-k országos feladataihoz kapcsolódó pénzügyi eszközök állományára vonatkozó szabályokat és mennyiségi határértékeket határozza meg. A nemzeti központi bank ilyen jellegű pénzügyi eszközállománya kapcsolódhat például a tőkéjének és számviteli tartalékának ellenoldali tételéhez vagy egyéb konkrét forrástételhez, nemzetközi tartalékához, munkavállalói nyugdíjalapjához, de fennállhat általános befektetési célból is.

A monetáris politikához nem kapcsolódó pénzügyi eszközök tartása az európai központi bankok által ellátott funkciók szerves része, és már az euro bevezetése előtt jelen volt. A monetáris unió felállítása idején a kormányzatok határozata alapján csak azokat a központi banki funkciókat és feladatokat tették kölcsönössé, amelyekre az egész euroövezet egységes pénzpolitikája szempontjából volt szükség. Ugyanakkor meg kívánták őrizni az NKB-k független intézményi státuszát, ami lehetővé teszi, hogy továbbra is végezzenek országos feladatokat, feltéve, hogy ezek nem ütköznek az egységes pénzpolitikával.

Más szóval a nemzeti központi bankok pénzügyileg független intézmények, amelyek az eurorendszernek az árstabilitás fenntartására irányuló elsődleges szerepén kívül egyéb, országos jellegű feladatokat is ellátnak. Az ANFA megkötésével az volt a cél, hogy általános határértéket állapítsanak meg a monetáris politikán kívüli, országos feladatok ellátásához kapcsolódó pénzügyi eszközök teljes nettó összegére abból a célból, hogy ezek ne ütközzenek a monetáris politikával.

Az ANFA működése

Miért vannak a nemzeti központi bankoknak (NKB-k) a monetáris politikához nem kapcsolódó pénzügyi eszközállományaik?

Minden központi banknak van a monetáris politikához nem kapcsolódó eszköz­állománya. A 19 euroövezeti ország monetáris politikáját az EKB Kormányzótanácsa központilag határozza meg, mivel a gazdasági és monetáris unió megalapításakor a kormányzatok az Európai Unió működéséről szóló szerződésben a pénzpolitikai feladatokat európai szintre helyezték. A monetáris politika mellett az NKB-knak – szándék szerint és a gyakorlatban is – megengedett országos feladatok ellátása. Ezt az alapelvet az EKB és a KBER alapokmányának 14.4 cikke fogalmazza meg. A gyakorlatban az NKB-k jelenleg rendelkeznek a monetáris politikához és az eurorendszer devizaműveleteihez nem kötődő eszközökkel, úgymint: arany- és devizatartalékkal; befektetési portfóliókkal, például munkavállalói nyugdíjalap céljára; valamint az ügyfeleik (például külföldi jegybankok vagy kormányzatok) betéteinek ellentételezésére szolgáló eszközökkel. Ezzel párhuzamosan a monetáris politikához nem kapcsolódó kötelezettségeik is vannak, így többek között az említett, külföldi jegybankoktól vagy kormányzatoktól gyűjtött betétállomány. Az NKB-k addig láthatják el ezeket az országos feladatokat, amíg tevékenységük nem ütközik a Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) céljaival és feladataival, különös tekintettel a monetáris politikára. Az EKB szintén rendelkezik a tőke- és számviteli tartalékához kapcsolódó saját vagyonalap-portfólióval, valamint munkavállalói nyugdíjalap-portfólióval is.

Az NKB-k már az eurorendszerhez való csatlakozásuk előtt rendelkeztek a fenti portfóliókkal, és az ebből származó bevétel pénzügyi jövedelmük része. Az euroövezet létrehozásakor megállapították, hogy ezek a portfóliók szerepet fognak játszani az euroövezeti bankrendszer likviditási igényének kielégítésében, mivel a monetáris politikai műveletek kalibrálásakor figyelembe­vételre kerülnek. Monetáris politikai szempontból nem tekintették problémának, hogy az említett portfóliókat továbbra is az NKB-k kezelik a monetáris politikán kívül, és hogy idővel azonos (vagy lassabb) ütemben növekedhetnek, mint a bankjegyek iránti kereslet és a bankrendszer kötelező tartaléka. A Kormányzótanács azt is mérlegelte, hogy ha a nem monetáris politikai célú portfóliók nettó (nem monetáris politikai jellegű kötelezettségek nélküli) értéke huzamosabb ideig gyorsabban nő, mint a likviditásigény, az veszélyeztetheti a monetáris politikát. Az ANFA megkötésével az említett növekedés kezelése és korlátozása volt a cél.

Mik azok a nettó pénzügyi eszközök (NFA)?

A központi banki mérlegben szerepelnek olyan eszközök, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a monetáris politikához. A mérleg forrásoldalán szintén találhatók olyan kötelezettségek, amelyek nem köthetők közvetlenül a monetáris politikához. A két állomány közti különbség a nettó pénzügyi eszköz­állomány, angol rövidítéssel NFA. A fogalmat az alábbiakban az eurorendszer heti pénzügyi kimutatásában az EKB honlapján közzétett, 2019. október 18-i mérleg segítségével szemléltetjük. A pontos meghatározás az ANFA I. mellékletében olvasható.

A táblázatban látható, hogy az NFA az eszközoldalon az 1–4., az 5.6, 6., 7.2, 8. és 9. mérlegtételek összegét, a forrásoldalon pedig a 2.5 és a 3–12. tételeket tartalmazza. Ha ezeknek a forrásoknak az összegét kivonjuk az említett eszközök összegéből (alább a narancssárgával kiemelt megfelelő részek), megkapjuk az eurorendszer nettó pénzügyi eszközeinek értékét.

Mennyi az eurorendszer NFA-állományának értéke?

2019 októberének végén – a 2014 óta megfigyelhető folyamatos esésnek megfelelően – az eurorendszer nettó pénzügyi eszközállománya −186 milliárd € volt. Ez a negatív adat elsősorban abból származik, hogy az eurorendszer mérlegében egyre bővül a forrásoldal, ami bőven ellensúlyozza az eszközoldalt érintő, megfelelő pozitív változásokat, a fentebb írtak szerint. Összehasonlítás­képpen a bankjegyállomány és a kötelező tartalék 2002 óta átlagosan 6,4%-kal nőtt éves szinten.

Az NFA bankjegyállományhoz és kötelező tartalékhoz viszonyított alakulása (millió €)

Mi az ANFA?

Az ANFA rövidítés a nettó pénzügyi eszközökről szóló megállapodás angol nevéből származik. A megállapodást az euroövezet nemzeti központi bankjai kötötték az EKB-val, amellyel együtt alkotják az eurorendszert. A nemzeti központi bankok országos feladataival kapcsolatos állományokra vonatkozó határértékek számítási szabályait írja elő.

Miért van szükség az NFA korlátozására?

Az ANFA határértéket állapít meg az NKB-k nettó pénzügyi eszközállományának megengedett legnagyobb összegére. Erre ahhoz van szükség, hogy az EKB Kormányzótanácsa teljesen ellenőrzése alatt tarthassa az eurorendszer mérlegének méretét, amivel lehetővé teszi a hatékony pénzpolitikát. A válság előtt a pénzpolitika megvalósításának legeredményesebb módja azt diktálta, hogy a bankoknak az eurorendszerhez kelljen fordulniuk likviditásért. Az eurorendszerrel szembeni likviditási hiány alkotta a monetáris politikai tevékenység alapját. Az ANFA ezt a likviditási hiányt védte. A pénzügyi válság kitörésekor kénytelenek voltak a bankoknak több likvid forrást adni, mint amennyire ténylegesen szükségük volt, hogy a tartalékkövetelménynek meg tudjanak felelni. A likviditáshiányos működés helyett a bankrendszer jelenleg többletlikviditással működik. Ebben a környezetben az ANFA már nem védi a likviditási hiányt, hanem biztosítja, hogy a likviditásfelesleg ne haladja meg azt a mértéket, amelyet a Kormányzótanács a pénzpolitikai alapállás figyelembe­vételével megfelelőnek ítél.

Azt jelenti-e az ANFA, hogy a nemzeti központi bankok annyi pénzt nyomtathatnak, amennyit csak szeretnének?

Nem, éppen ellenkezőleg. Az ANFA megállapodásban megszabják a nettó pénzügyi eszközöknek azt a maximális megengedett mértékét, amellyel az adott NKB rendelkezhet; ezzel azt kívánják elérni, hogy a monetáris politikához nem kapcsolódó pénzügyi eszköz- és forrásállományok változása ne ütközzön az eurorendszer pénzpolitikájával.

Mi befolyásolja az NFA-állománynak az ANFA értelmében megengedett maximális összegét?

A forgalomban lévő bankjegyek emelkedő összértéke és a bankok központi banknál tartandó kötelező tartaléka likviditási igényt teremt, amelyet az eurorendszer monetáris politikai műveletei, valamint az NKB-k nettó pénzügyi eszközei elégítenek ki. A monetáris politikai műveletek minimális volumenének megállapításával mintegy maradványértékként az NKB-k NFA-állományának felső határát is meghatározzák. Ha a Kormányzótanács likviditási többletet tűz ki célul, az ANFA korlátozza az NKB-k NFA-állományát, így biztosítva, hogy a többletlikviditás ne haladjon meg egy bizonyos szintet.

Miért az NKB-k nettó pénzügyi eszközeit korlátozza az ANFA, miért nem a bruttó állományt?

A központi banki mérlegben szereplő minden eszköz jegybanki pénzt vagy likviditást teremt, ugyanakkor minden forrás likviditást von el. A monetáris politikai műveletekhez nem kapcsolódó eszközök és források nettósítása a központi bank monetáris politikán kívüli műveletei által biztosított teljes likviditás mérésére szolgál. A monetáris politika hatékony végrehajtásához felső mennyiségi határértéket kell kijelölni az olyan likviditás esetében, amelyet az NKB-k nem monetáris politikai művelet révén nyújtanak. Tehát az NKB-műveletek által a likviditási pozícióra gyakorolt hatás szabályozásához a bruttó pénzügyi eszközállomány helyett annak nettó értékét korlátozzák.

Hogyan számítják ki az NFA-állomány legnagyobb összegét?

A Kormányzótanács minden évben meghatározza a szükséges pénzpolitikai paramétereket. Döntést hoz az eurorendszer megfelelő likviditási szintjéről. Emellett a hatékony monetáris politika érdekében meghatározza a tényleges (outright) monetáris politikai portfóliók méretét, és előírja a minimális tartalékráta mértékét. Mindeközben a forgalomban lévő bankjegyek mennyiségének alakulását is figyelembe veszi. Az eurorendszer aggregált nettó pénzügyi eszközeinek új maximuma a mindezek után fennmaradó összeg.

Hogyan osztják el az NKB-k között az eurorendszer NFA-állományának legnagyobb megengedett összegét?

A nettó pénzügyi eszközök egész eurorendszerre vonatkozó felső határ­értékének megállapítása után ezt az egyes NKB-knak az EKB tőkéjéből való részesedése arányában osztják el, figyelembe véve az adott NKB eredeti kiinduló pozícióját; így határozzák meg, hogy az NKB-k mennyi nettó pénzügyi eszköz tartására jogosultak a következő évben. Ha egy NKB nem tervezi teljes egészében felhasználni a megengedett részt, az ANFA rendelkezik a fel nem használt résznek a többi NKB közötti ideiglenes újraelosztásáról, amennyiben valamelyik magasabb határértéket kér. Az újraelosztás szintén arányos az EKB tőkéjében való részesedéssel. Ezzel lezárul az NKB-k NFA-állományára vonatkozó felső határértékek megállapítása. Az NKB-k ilyen eszközállományának éves átlagos szinten kell a határérték alatt maradnia. A kalibrálás évenként zajlik.

Milyen hatással járnak a mentességek?

A mentességek befolyásolhatják az NFA-állomány maximális összegének az eurorendszerben történő elosztását. Ugyanakkor nem emelik meg magát az eurorendszer nemzeti központi bankjainak összes NFA-állományára vonatkozó felső határértéket.

A mentességek azt a minimális eszközállományrészt határozzák meg, amelynek tartására az egyes NKB-k jogosultak. Más szóval, minden egyes NKB az EKB tőkéjéből való részesedésének arányában jogosult rendelkezni az eurorendszer maximális nettó pénzügyi eszközállományának meghatározott részével, amelynek minimális értéke a mentességnek megfelelő összeg (ez magasabb is lehet, mint a tőkerészesedés alapján számított érték). Természetesen, ha valamely NKB a tőkerészesedését meghaladó mértékű mentességének megfelelő NFA-állománnyal rendelkezik, a többi NKB számára engedélyezett eszközállományt úgy csökkentik, hogy a teljes állomány ne haladja meg az eurorendszerre meghatározott felső határértéket.

Háromfajta mentesség létezik:

  1. Az eredeti mentesség (az ANFA III. mellékletében előírtak szerint) biztosítja, hogy az NKB-nak nem kell az eredeti kiinduló pozíciójuknál alacsonyabb szintre csökkenteniük NFA-állományuk mértékét.
  2. A konkrét eszközhöz kapcsolódó mentesség azokat az (ANFA IV. mellékletében leszűkítve meghatározott) eszközállományokat védi, amelyeket az NKB szerződéses vagy egyéb korlátozás miatt nem értékesíthet könnyen; ilyen például a központi bankok aranyról szóló megállapodásában szabályozott jegybanki aranytartalék.
  3. Az úgynevezett dinamikus mentesség a kisebb NKB-k eredeti mentességét az idő függvényében az eurorendszer-szintű nettó maximális pénzügyi eszközállomány bővülésének vagy szűkülésének arányában módosítja.

A három mentesség közül csak a legnagyobb összegű érvényesíthető.

Mi történik akkor, ha egy vagy több NKB egyáltalán nem, vagy az először hozzárendelt maximumnál kisebb összeget fektet pénzügyi eszközbe? Átruházhatják-e másra a fennmaradó összeget?

Ha egyes NKB-k a jogosultságuknál kisebb, míg mások nagyobb állományt szeretnének, akkor a fel nem használt részt az ANFA megállapodásban meghatározott, központi mechanizmus keretében újraelosztják. Ez az NFA-állomány felső határértéke éves kalibrálásának keretében zajlik. A fel nem használt keret újraelosztása ideiglenes, tehát a számításokat a következő évi kalibráláskor újra elvégzik. Az újraelosztás nincs hatással az euroövezeti nemzeti központi bankok összesített NFA-állományának maximális összegére, amelyet a Kormányzótanács monetáris politikai döntései határoznak meg.

Miért van az, hogy egyes NKB-k kihasználják a „kvótájukat”, míg mások nem?

Ez az adott intézmény preferenciáin múlik. Egyes joghatósági területeken konkrét jogi korlátozások érvényesek a nemzeti központi bankok nem monetáris politikai célú befektetéseire; másutt pedig rendelkezés írja elő, hogy az NKB a pénzpolitikai feladatai teljesítése után a részvényesei érdekeit tartsa szem előtt. Ezen túlmenően egyes NKB-k a forrásoldalon jelentős ügyfél- és/vagy kormányzati betétállománnyal rendelkeznek, ami kihat a nem monetáris politikai célú portfólióikra.

A jelenségnek történelmi oka is van: az euro 1999-es bevezetése előtt számos európai központi bank rendelkezett meglehetősen nagy nemzetközi tartalékkal az adott ország devizaárfolyamának szabályozásához, különösen a német márkával szemben. Ez a helyzet hasonló az uniós tagállamok 1999 utáni euro­övezeti csatlakozásához, amikor az NKB-knak – az eurorendszerbe történő belépés előtt – szintén viszonylag nagy nemzetközi tartalékaik voltak annak érdekében, hogy az euróval szembeni devizaárfolyamukat szabályozni tudják. Az NKB-k különböző kiinduló pozíciója magyarázatot nyújt a mérlegük össze­tételében mutatkozó jelentős eltérésekre, amelyek egyes esetekben évekig is fennmaradnak, miután az adott ország csatlakozott az euroövezethez.

Mi történik, ha egy NKB meghaladja az NFA-ra vonatkozó felső határértéket?

Ha valamely NKB nettó pénzügyi eszközállománya következetesen meghaladná a felső limitet, az hatással lehetne a monetáris politika végrehajtására. Ezért az EKB évente megvizsgálja, hogy az NKB-k betartják-e az ANFA előírásait. Szükség esetén a Kormányzótanács a KBER és az EKB alapokmányának 14.4 cikke alapján megtilthatja vagy korlátozhatja az NKB-k monetáris politikán kívüli műveleteit, ha azok ellentétesek a KBER céljaival és feladataival, beleértve az eurorendszer pénzpolitikáját. Eddig nem volt példa az NFA-határértékektől történő indokolatlan eltérésre.

Az eltérés akkor indokolt, amennyiben az oka például a Nemzetközi Valutaalappal szembeni nemzetközi kötelezettség vagy a bankrendszernek nyújtott központi banki sürgősségi likviditási támogatás (amely az ANFA értelmében a nettó pénzügyi eszközállomány része). Ilyen esetben az NKB-nak a lehető legrövidebb időn belül újra csökkentenie kell nettó pénzügyi eszköz­állományát, hogy újra megfeleljen az ANFA előírásainak. Ha az eltérés IMF-lehívás miatt történt, erre egy év áll rendelkezésre.

Mi történik, ha az összes NKB teljes NFA-állománya nem éri el a számított maximális összeget?

Általában nem jelent problémát, ha a nettó pénzügyi eszközállomány nem éri el a számított legmagasabb szintet. Jelenleg pontosan ez a helyzet. Az állomány 2014 óta csökken, míg a forgalomban lévő bankjegyeké folyamatosan nő. Ez azt jelenti, hogy a forgalomban lévő bankjegyek által teremtett euroövezeti likviditási igény nagyobb, mint az eurorendszer nettó pénzügyi eszközei által gerjesztett likviditásbővítő hatás. A likviditási igény fedezése inkább monetáris politikai eszközökkel történik: vagy az eurorendszer rendszeres refinanszírozási műveleteivel vagy strukturális műveletekkel, például monetáris politikai célú, végleges vételi ügyletekkel vagy strukturális, nem végleges műveletekkel.

Mi történik, ha a teljes NFA-állomány meghaladja a számított maximumot?

Ez még soha nem fordult elő, és nagyon kicsi a valószínűsége. Az ANFA egyhangú megállapodás az NKB-k és az EKB között; mindegyik szerződő fél kötelezettséget vállal a betartására. Emellett a túl nagy teljes nettó pénzügyi eszközállomány kockázatát tovább csökkenti, hogy a felső határérték meghatározásakor konzervatív feltevésekkel élnek. Így még ha az NFA-állomány meg is haladná a maximumot, következésképpen a monetáris politikai műveletek értéke a tervezettnél kisebb lenne, a kívánt strukturális likviditási pozíció még így is valószínűleg fennállna. A monetáris politikai műveletek tehát ilyen esetben a monetáris politika eredményes végrehajtásához kívánatosnál kisebb értékűek is lehetnek, azonban a helyzet rövid távon nem lenne kritikus, az EKB pedig korrekciót hajtana végre. Ha orvosolni kell a kialakult helyzetet, a Kormányzótanácsnak különféle eszközök állnak rendelkezésére ahhoz, hogy gondoskodjon a monetáris politikai műveletek megfelelő mértékéről. Például ami a refinanszírozási műveleteket illeti, likviditásszűkítő műveleteket vethet be, vagy megemelheti a kötelező tartalékot.

Mi történik, ha más tényező, például a bankjegyállomány, az elvárásoktól eltérően alakul?

Az ANFA éves kalibrálása konzervatív feltevéseken alapul, így az NFA-állomány határértéke elegendő mozgásteret hagy az előre nem látott fejleményekre adandó válaszlépésekhez. Például a következő évre vonatkozó plafon kalibrálásakor azzal a feltevéssel élnek, hogy a forgalomban lévő bankjegyek állománya a folyó év harmadik negyedévében megfigyelt átlagos szinten marad.

Milyen körülmények között kerülhet összeütközésbe a nettó pénzügyi eszközállomány a monetáris politikával?

Az ANFA elfogadásának az volt a célja, hogy a nettó pénzügyi eszközállomány ne interferáljon a monetáris politikával. Amennyiben az állomány mennyisége összességében mégis meghaladja a felső értéket, az azt jelentheti, hogy a monetáris politikai műveletek túl kicsik az eredményes monetáris politikához (mint korábban említettük).

A nettó pénzügyi eszközállomány mennyisége mellett az összetétele is fontos. Ha például az egyes monetáris és nem monetáris politikai ügyletek kioltják egymás hatását (pl. az egyik értékpapír-vásárlás, a másik ugyanazon értékpapír eladása), ez ellentmondásos jelzéseket küldhet az eurorendszer monetáris politikai irányvonaláról, vagy csökkentheti annak eredményességét. További példa a központi banki devizaügyletek, amelyek befolyásolhatják a deviza­árfolyamokat, vagy tévesen devizapiaci intervencióként értelmezhetők. Annak érdekében, hogy az említett események ne zavarják meg a monetáris politikát, az EKB az ANFA megállapodást kiegészítő intézkedéseket fogadott el: többek között az eszközök és források nemzeti központi bankok által történő belföldi kezelésének műveleteiről szóló (átdolgozott) EKB-iránymutatást (EKB/2019/7), valamint a közszektor eszközeinek másodlagos piacon történő megvásárlására irányuló programról szóló EKB-határozatot (EKB/2015/10, módosított változat). Míg az előbbi például az NKB-k műveleteinek nettó likviditási hatását szabályozza, az utóbbi korlátozza többek között az állami szektort érintő vásárlási programban elfogadható egy-egy értékpapírnak az eurorendszer összes központi banki portfóliójában tartott mennyiségét.

Hogyan biztosítják, hogy a befektetési műveletek ne legyenek hatással a pénzpolitikai alapállásra?

Mint a fentiekben bemutattuk, az ANFA meghatározza az NKB-k nettó pénzügyi eszközállományának legnagyobb megengedett összegét, ugyanakkor korlátozza az NKB-k nem monetáris politikai tranzakcióiból származó likviditási hatást. Másodszor, a nem monetáris politikai célú ügyleteik során az NKB-k és az EKB intézményi befektetőként járnak el. Amikor az előbbiek vásárlással bővítik nem monetáris politikai portfólióikat, hasonló feltételek érvényesek rájuk, mint más intézményi befektetőkre, és döntéseiket a monetáris politikától függetlenül hozzák meg. Az ANFA és más releváns iránymutatások rendelkezéseit kell követniük. Az EKB rendszeres tájékoztatást kap az NKB-k (1) nem monetáris politikai célú ügyleteiről, amelyek egy részéhez az EKB előzetes jóváhagyását kell kérni; (2) eszközeiről és forrásairól; (3) várható és tényleges nettó pénzügyi eszközállományáról. Amennyiben a bejelentett nem monetáris politikai célú tranzakció nem egyeztethető össze a monetáris politikai alapállással, az EKB korrekciós intézkedést hozhat. Végezetül, a Kormányzótanács a nemzeti központi bankokra nézve kötelező érvényű, konkrét intézkedéseket hozhat.

Miért „tartják titokban” az NKB-k nem monetáris politikai célú eszközeit és forrásait?

Az NKB-k nem monetáris politikai célú eszközeit és forrásait az országos és az európai szabályoknak megfelelően hozzák nyilvánosságra. Az NKB-k ezen szabályok értelmében döntenek arról, hogy közzétesznek-e információt a nem monetáris politikai célú eszközeikről és forrásaikról, beleértve az ilyen jellegű portfólióik összetételét. A legtöbb NKB további adatokat is közöl éves jelentésében vagy más kiadványában és honlapján, ahol például kormányzati és nem kormányzati adósságra bontva mutatják meg eszközeik összetételét. A többi befektetőhöz hasonlóan nem hoznak nyilvánosságra olyan információt, amelyből mások a jövőbeni befektetői magatartásukról vonhatnának le következtetéseket.

Az eurorendszer nincs arra felhatalmazva, hogy közzétegye az NKB-k nem monetáris politikai célú eszközeinek és forrásainak összetételét.

Mi biztosítja, hogy nem élnek vissza a nem monetáris politikai célú portfóliókkal, és nem használják fel ezeket tiltott monetáris finanszírozáshoz?

Az EKB feladata annak ellenőrzése, hogy a KBER központi bankjai tiszteletben tartják-e a monetáris finanszírozás tilalmát, amely a Központi Bankok Európai Rendszere és az EKB alapokmányában van előírva. Ezzel az ANFA nem foglalkozik, tárgya ugyanis kizárólag a monetáris politika végrehajtásához megkívánt strukturális likviditási helyzet, és mint olyan, meghatározza a nettó pénzügyi eszközállomány nagyságát. Az ANFA nem vonatkozik továbbá a nem monetáris politikai célú eszközök és források összetételére, sem a beszerzésük módjára.

A monetáris finanszírozás tilalma betartásának monitorozása érdekében a KBER központi bankjai kötelesek tájékoztatni az EKB-t az eszközállományukról, az pedig gondoskodik arról, hogy az NKB-k ne finanszírozzák elsődleges piaci vásárlással a kormányzatok adósságát. Az EKB ugyancsak figyelemmel kíséri a másodpiaci vásárlásokat. Mindezen ellenőrzések és vizsgálatok eredményét közreadjuk az EKB éves jelentésében.

Mi történik, ha áthágják a monetáris finanszírozás tilalmáról szóló szabályokat?

Ez nem az ANFA, hanem az Európai Unió működéséről szóló szerződés (azaz a legmagasabb szintű európai jogszabály) 123. és 124. cikkének hatálya alá tartozik. Az EKB Kormányzótanácsa határozza meg az NKB-k befektetési műveleteire vonatkozó szabályokat azt biztosítandó, hogy ne sértsék meg a monetáris finanszírozás tilalmát. Tilos a kormányzati adósság elsődleges piaci vásárlása, és a másodpiacon kötött ügyleteket az NKB-knak be kell jelenteniük. Az EKB ellenőrzi a monetáris finanszírozás tilalmának betartását, és éves jelentésében beszámol ennek eredményéről.

Frissítés: ezt a magyarázó írást 2019. november 15-én az ANFA 2019. évi rendes felülvizsgálatának megfelelően aktualizáltuk. Az ANFA legalább ötévente felülvizsgálatra kerül.