Mi az ANFA?

2016. február 5. (frissítés: 2016. április 7.)

Az ANFA (Agreement on Net Financial Assets) a nettó pénzügyi eszközökről szóló megállapodás, amelyet az eurorendszert alkotó euroövezeti nemzeti központi bankok (NKB-k) és az Európai Központi Bank (EKB) kötött egymással. Az NKB-k országos feladataihoz kapcsolódó pénzügyi eszközök állományára vonatkozó szabályokat és mennyiségi határértékeket tartalmaz. A nemzeti központi bank ilyen jellegű pénzügyi eszközállománya kapcsolódhat például a tőkéjének és számviteli tartalékának ellenoldali tételéhez vagy egyéb konkrét forrástételhez, nemzetközi tartalékához, munkavállalói nyugdíjalapjához, de fennállhat általános befektetési célból is.

A monetáris politikával nem kapcsolatos pénzügyi eszközök tartása az európai központi bankok által ellátott funkciók szerves része, és már az euro bevezetése előtt jelen volt. A monetáris unió felállítása idején a kormányzatok határozata alapján csak azokat a központi banki funkciókat és feladatokat tették kölcsönössé, amelyekre az egész euroövezet egységes monetáris politikája szempontjából volt szükség. Ugyanakkor meg kívánták őrizni az NKB-k független intézményi státuszát, ami lehetővé teszi, hogy továbbra is végezzenek országos feladatokat, feltéve, hogy ezek nem kerülnek összeütközésbe az egységes monetáris politikával.

Más szóval a nemzeti központi bankok pénzügyileg független intézmények, amelyek az eurorendszernek az árstabilitás fenntartására irányuló elsődleges szerepén kívül egyéb, országos jellegű feladatokat is ellátnak. Az ANFA megkötésével az volt a cél, hogy általános határértéket állapítsanak meg a monetáris politikán kívüli, országos feladatok ellátásához kapcsolódó pénzügyi eszközök teljes nettó összegére, hogy ezek ne kerüljenek összeütközésbe a monetáris politikával. Az ANFA-tól függetlenül a Kormányzótanács meghatározott egy feltételrendszert annak érdekében, hogy az NKB-k befektetési műveletei tiszteletben tartsák a monetáris finanszírozás tilalmát.

Míg az ANFA korábban bizalmas dokumentum volt, az eurorendszerbeli központi bankok egyhangúlag úgy határoztak, hogy a magyarázattal kiegészített szöveg közreadása jobban szolgálja az átláthatóság iránti elkötelezettségüket, ami összhangban van a monetáris politikai ülésekről szóló beszámolók közléséről szóló, 2014-ben hozott döntéssel, valamint az EKB 2015-ös határozatával, amelynek értelmében közzéteszi az igazgatósági tagok naptárait.

Az ANFA működésének részletes ismertetése

A monetáris finanszírozás tilalmának ellenőrzéséhez kapcsolódó kérdések

Miért vannak a nemzeti központi bankoknak (NKB-k) a monetáris politikához nem kapcsolódó pénzügyi eszközeik?

Minden központi bank rendelkezik olyan eszközökkel, amelyek nem kötődnek a monetáris politikához. A 19 euroövezeti ország monetáris politikáját az EKB Kormányzótanácsa központilag határozza meg, mivel a Gazdasági és Monetáris Unió megalapításakor a kormányzatok az Európai Unió működéséről szóló szerződésben lefektették, hogy a monetáris politikával kapcsolatos feladatok európai szintre kerülnek. A monetáris politikán túlmenően azonban az NKB-k számára –szándék szerint és a gyakorlatban is – megengedett bizonyos országos feladatok ellátása. A gyakorlatban az NKB-k jelenleg rendelkeznek a monetáris politikához és a devizaárfolyam-politikához nem kötődő eszközökkel, úgymint: arany- és devizatartalékkal; befektetési portfólióval, például munkavállalói nyugdíjalap céljára; valamint az ügyfeleik (például külföldi jegybankok vagy kormányzatok) betéteinek ellentételezésére szolgáló eszközökkel. Ezzel párhuzamosan a monetáris politikához nem kapcsolódó forrásaik is vannak, így többek között az említett, külföldi központi bankoktól vagy kormányzatoktól gyűjtött betétállomány. Az NKB-k mindaddig elláthatják ezeket az országos feladatokat, amíg tevékenységük nem kerül összeütközésbe a Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) céljaival és feladataival, különös tekintettel a monetáris politikára. (Az EKB szintén rendelkezik a tőke- és számviteli tartalékához kapcsolódó saját vagyonalap-portfólióval, valamint munkavállalói nyugdíjalappal is.) Ezt az alapelvet az EKB és a KBER alapokmányának 14.4. cikke fogalmazza meg.

Az NKB-k már az eurorendszerhez való csatlakozásuk előtt rendelkeztek a fent említett portfóliókkal, és az ezekből származó bevétel pénzügyi jövedelmük része. Az euroövezet létrehozásakor megállapították, hogy ezek a portfóliók szerepet fognak játszani az euroövezeti bankrendszer likviditási igényének kielégítésében, mivel figyelembe veszik őket a monetáris politikai műveletek kalibrálása során. Monetáris politikai szempontból nem tekintették problémának, hogy e portfóliókat továbbra is az NKB-k kezelik majd a monetáris politika hatókörén kívül, és hogy idővel azonos (vagy lassabb) ütemben növekedhetnek, mint a bankjegyek iránti kereslet és a bankrendszer kötelező tartaléka. A Kormányzótanács azt is mérlegelte, hogy ha a nem monetáris politikai célú portfóliók nettó (nem monetáris politikai források nélküli) értéke huzamosabb ideig gyorsabban nő, mint a likviditásigény, az veszélyeztetheti a monetáris politikát. A nettó pénzügyi eszközökről szóló megállapodást (ANFA) azért kötötték, hogy ez a növekedés kezelhető és korlátozható legyen.

Mik azok a nettó pénzügyi eszközök?

Mint a fentiekben bemutattuk, a központi banki mérlegben szerepelnek olyan eszközök, amelyek nem közvetlenül kapcsolódnak a monetáris politikához. A mérleg forrásoldalán szintén találhatók olyan kötelezettségek, amelyek nem köthetők közvetlenül a monetáris politikához. A két állomány közti különbség a nettó pénzügyi eszközállomány. A fogalmat az alábbiakban az eurorendszer heti pénzügyi kimutatásában az EKB weboldalán közzétett, 2015. december 4-i mérleg segítségével szemléltetjük. A pontos meghatározás az ANFA I. mellékletében olvasható.

A táblázatban látható, hogy a nettó pénzügyi eszközállomány az eszközoldalon az 1–4., az 5.6, a 6., 7.2, 8. és 9. mérlegtétel összegét, a forrásoldalon pedig a 2.5 és a 3–12. tételt tartalmazza. Ha e források összegét kivonjuk az említett eszközök összegéből, megkapjuk a nettó pénzügyi eszközök értékét.

Weekly financial statement of the Eurosystem Assets (EUR millions) 1 Gold and gold receivables 348,850 2 Claims on non - euro area residents denominated in foreign currency 294,471 2.1 Receivables from the IMF 78,655 2.2 Balances with banks and security investments, external loans and other external assets 215,817 3 Claims on euro area residents denominated in foreign currency 36,331 4 Claims on non - euro area residents denominated in euro 19,766 4.1 Balances with banks, security investments and loans 19,766 4.2 Claims arising from the credit facility under ERM II 0 5 Lending to euro area credit institutions related to monetary policy operations denominated in euro 521,394 5.1 Main refinancing operations 69,815 5.2 Longer - term refinancing operations 451,371 5.3 Fine - tuning reverse operations 0 5.4 Structural reverse operations 0 5.5 Marginal lending facility 208 5.6 Credits related to margin calls 0 6 Other claims on euro area credit institutions denominated in euro 127,495 7 Securities of euro area residents denominated in euro 1,128,983 7.1 Securities held for monetary policy purposes 770,737 7.2 Other securities 358,246 8 General government debt denominated in euro 25,152 9 Other assets 216,207 Total assets 2,718,650 O utright purchases NFA NFA NFA NFA Liquidity deficit Reserve requirements Liquidity surplus Banknotes Liabilities (EUR millions) 1 Banknotes in circulation 1,066,176 2 Liabilities to euro area credit institutions related to monetary policy operations denominated in euro 697,909 2.1 Current accounts (covering the minimum reserve system) 520,421 2.2 Deposit facility 177,335 2.3 Fixed - term deposits 0 2.4 Fine - tuning reverse operations 0 2.5 Deposits related to margin calls 153 3 Other liabilities to euro area credit institutions denominated in euro 5,017 4 Debt certificates issued 0 5 Liabilities to other euro area residents denominated in euro 177,513 5.1 General government 79,800 5.2 Other liabilities 97,714 6 Liabilities to non - euro area residents denominated in euro 39,444 7 Liabilities to euro area residents denominated in foreign currency 2,137 8 Liabilities to non - euro area residents denominated in foreign currency 5,323 8.1 Deposits, balances and other liabilities 5,323 8.2 Liabilities arising from the credit facility under ERM II 0 9 Counterpart of special drawing rights allocated by the IMF 59,202 10 Other liabilities 217,994 11 Revaluation accounts 350,735 12 Capital and reserves 97,200 Total liabilities 2,718,650

Mennyi az eurorendszer nettó pénzügyi eszközeinek értéke?

2015 végén az eurorendszer nettó pénzügyi eszközállománya 490 milliárd euro volt, és ebből az EKB-ra eső rész 6,12 milliárd eurót tett ki. Az állomány az eurobankjegyek 2002. évi bevezetése óta éves szinten átlagosan 5%-kal nőtt. Ez lassabb, mint a kötelezettségek (nevezetesen a forgalomban levő bankjegyek és a kötelező tartalék) növekedési üteme, ami indokolhatná a nettó pénzügyi eszközök növelését. Míg a bankjegyek állománya önmagában évente átlagosan 9%-kal nőtt, a bankjegyek és a kötelező tartalék együttesen 7%-kal. A lassabb ütem a tartalékráta 2012-es, egy egész százalékpontos csökkentésének tudható be.

 0 200 400 600 800 1000 1200 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 A nettó pénzügyi eszközök, a bankjegyek és a kötelező tartalék alakulása Bankjegyek Kötelező tartalék Nettó pénzügyi eszközök

Mi az ANFA?

Az ANFA rövidítés a nettó pénzügyi eszközökről szóló megállapodás angol nevéből származik. A megállapodást az euroövezet nemzeti központi bankjai kötötték az EKB-val, amellyel együtt alkotják az eurorendszert. A nemzeti központi bankok országos feladataival kapcsolatos állományokra vonatkozó határértékek számítási szabályait írja elő. Amikor 2015. január 1-én a Lietuvos bankas csatlakozott az eurorendszerhez, az ANFA megállapodásban is szerződő fél lett.

Miért van szükség a nettó pénzügyi eszközállomány korlátozására?

Az ANFA határértéket állapít meg a nemzeti központi bankok nettó pénzügyi eszközállományára. Ez azért szükséges, hogy az eurorendszer mérlegének nagyságát teljes mértékben az EKB Kormányzótanácsa szabhassa meg; így lehetővé teszi a monetáris politika eredményes végrehajtását. A válság előtt a monetáris politika végrehajtásának leghatékonyabb módja az volt, ha gondoskodtak arról, hogy a bankoknak az eurorendszerhez kelljen fordulni finanszírozásért. A monetáris politika végrehajtásának alapja az eurorendszerrel szembeni likviditási hiány, más néven „likviditási deficit” volt, amelynek védelmét az ANFA biztosította. A pénzügyi válság kitörésekor a bankok számára a kötelező tartalékképzési követelmény betartásához ténylegesen szükségesnél több likviditást kellett nyújtani. A bankrendszer jelenleg likviditási hiány helyett többletlikviditással működik. Ebben az új környezetben az ANFA már nem a likviditási deficitet védi, hanem azt biztosítja, hogy a többletlikviditás ne haladja meg a Kormányzótanács monetáris politikai irányvonala szempontjából megfelelőnek tartott szintet.

Az ANFA tényleg korlátlan pénznyomtatási jogosítványt ad a nemzeti központi bankoknak?

Nem, épp ellenkezőleg. Az ANFA határértéket állapít meg az NKB-k nettó pénzügyi eszközállományának megengedett legnagyobb összegére annak érdekében, hogy az adott NKB monetáris politikához nem kapcsolódó pénzügyi eszközeinek és kötelezettségeinek változása ne akadályozza az eurorendszer monetáris politikáját.

Mi befolyásolja a nettó pénzügyi eszközállománynak az ANFA értelmében megengedett maximális összegét?

A forgalomban lévő bankjegyek emelkedő összértéke és a bankok központi banknál tartandó kötelező tartaléka likviditási igényt teremt, amelyet az eurorendszer monetáris politikai műveletei, valamint az NKB-k nettó pénzügyi eszközei elégítenek ki. A monetáris politikai műveletek minimális volumenének megállapításával mintegy maradványértékként az NKB-k nettó pénzügyi eszközállományának felső határát is meghatározzák. Ha a Kormányzótanács ideiglenes likviditási többletet tűz ki célul, az ANFA korlátozza az NKB-k nettó pénzügyi eszközállományát, így biztosítva, hogy a többletlikviditás ne haladjon meg egy bizonyos szintet.

Miért az NKB-k nettó pénzügyi eszközeit korlátozza az ANFA, miért nem a bruttó állományt?

A központi banki mérlegben szereplő minden eszköz jegybanki pénzt vagy likviditást teremt, ugyanakkor minden forrás likviditást von el. A monetáris politikai műveletekhez nem kapcsolódó eszközök és források nettósítása a központi bank monetáris politikán kívüli műveletei által biztosított teljes likviditás mérésére szolgál. A monetáris politika hatékony végrehajtásához maximalizálni kell az olyan likviditásnak a mennyiségét, amelyet az NKB-k nem monetáris politikai művelet révén nyújtanak. Tehát az NKB-k műveleteinek a likviditási pozícióra gyakorolt hatásának szabályozásához a bruttó pénzügyi eszközállomány helyett annak nettó értékét szorítják korlátok közé.

Hogyan számítják ki a nettó pénzügyi eszközállomány maximális összegét?

A Kormányzótanács minden évben meghatározza a szükséges monetáris politikai paramétereket. Döntést hoz arról, mekkora legyen a minimális likviditási hiány vagy a maximális likviditási többlet. Emellett monetáris politikájának leghatékonyabb végrehajtása érdekében meghatározza a tényleges (outright) monetáris politikai portfóliók méretét, és előírja a minimális tartalékráta mértékét. A Kormányzótanács ezenfelül a forgalomban lévő bankjegyek mennyiségének változásait is figyelembe veszi. Az eurorendszer aggregált nettó pénzügyi eszközeinek új maximuma a mindezek után fennmaradó összeg.

Hogyan osztják el az eurorendszer nettó pénzügyi eszközállományának megengedett legnagyobb összegét az NKB-k között?

A nettó pénzügyi eszközök egész eurorendszerre vonatkozó felső határértékének megállapítása után ezt az egyes NKB-knak az EKB tőkéjéből való részesedése arányában osztják el, figyelembe véve az adott NKB eredeti kiinduló pozícióját; így határozzák meg, hogy az NKB-k mennyi nettó pénzügyi eszköz tartására jogosultak a következő évben. Ha egy NKB nem tervezi teljes egészében felhasználni a megengedett részt, az ANFA rendelkezik a fel nem használt résznek a többi NKB közötti ideiglenes újraelosztásáról, amennyiben valamelyik magasabb határértéket kér. Az újraelosztás szintén az EKB tőkéjében való részesedés arányában történik. Ezzel lezárul az NKB-k nettó pénzügyi eszközeire vonatkozó felső határérték megállapítása. Az NKB-k nettó pénzügyi eszközállományának éves átlagos szinten kell a határérték alatt maradnia. A kalibrálás éves szinten zajlik.

Milyen hatással járnak a mentességek?

A mentességek befolyásolhatják a nettó pénzügyi eszközállomány maximális összegének az eurorendszerben történő elosztását. Ugyanakkor nem emelik meg magát az eurorendszer nemzeti központi bankjainak összes nettó pénzügyi eszközállományára vonatkozó felső határértéket.

A mentességek azt a minimális eszközállományrészt határozzák meg, amelynek tartására az egyes NKB-k jogosultak. Más szóval, minden egyes NKB az EKB tőkéjéből való részesedésének arányában jogosult rendelkezni az eurorendszer maximális nettó pénzügyi eszközállományának meghatározott részével, amelynek minimális értéke a mentességnek megfelelő összeg (ez magasabb is lehet, mint a tőkerészesedés alapján számított érték). Természetesen, ha valamely NKB a tőkerészesedését meghaladó mértékű mentességének megfelelő nettó pénzügyi eszközállománnyal rendelkezik, a többi NKB számára engedélyezett eszközállományt úgy csökkentik, hogy a teljes állomány ne haladja meg az eurorendszerre meghatározott felső határértéket.

A mentességnek három típusa létezik:

  1. Az eredeti mentesség (az ANFA III. mellékletében előírtak szerint) biztosítja, hogy az NKB-nak nem kell az eredeti kiinduló pozíciójánál alacsonyabb szintre csökkentenie nettó pénzügyi eszközállománya mértékét.
  2. A konkrét eszközhöz kapcsolódó mentesség bizonyos (az ANFA IV. mellékletében leszűkítve meghatározott) eszközállományoknak nyújt védelmet, amelyeket az NKB szerződéses vagy egyéb korlátozás miatt nem értékesíthet könnyen; ilyen például a központi bankok közötti aranymegállapodásban szabályozott jegybanki aranytartalék.
  3. Az úgynevezett dinamikus mentesség a kisebb NKB-k eredeti mentességét az idő függvényében az eurorendszer-szintű nettó maximális pénzügyi eszközállomány bővülésének vagy szűkülésének arányában módosítja.

A három mentesség közül csak a legnagyobb összegű érvényesíthető.

2015. január 1-én a Lietuvos bankas csatlakozott az eurorendszerhez, így az ANFA megállapodásban is részt vesz. Eredeti mentessége az ANFA 6. cikkének (3) bekezdésével összhangban 5856 millió euróban lett meghatározva.

Mi történik akkor, ha egy vagy több NKB egyáltalán nem, vagy az először hozzárendelt maximumnál kisebb összeget fektet pénzügyi eszközökbe? Átruházhatják-e másra a fennmaradó összeget?

Ha egyes NKB-k a jogosultságuknál kisebb, míg mások nagyobb állományt szeretnének, akkor a fel nem használt részt az ANFA megállapodásban meghatározott, központi mechanizmus keretében újraelosztják. Ez a nettó pénzügyi eszközállomány felső határértéke éves kalibrálásának keretében zajlik. A fel nem használt keret újraelosztása ideiglenes – a számításokat a következő évi kalibráláskor újra elvégzik. Az újraelosztás nincs hatással az euroövezeti nemzeti központi bankok összesített nettó pénzügyi eszközállományának maximális összegére, amelyet a Kormányzótanács monetáris politikai döntései határoznak meg.

Miért van az, hogy egyes NKB-k kihasználják a „kvótájukat”, míg mások nem?

Ez az adott intézmény preferenciáin múlik. Egyes joghatósági területeken konkrét jogi korlátozások érvényesek a nemzeti központi bankok nem monetáris politikai célú befektetéseire; másutt pedig jogi rendelkezés írja elő, hogy az NKB a monetáris politikai feladatai teljesítését követően a részvényesei érdekeit tartsa szem előtt. Ezen túlmenően egyes NKB-k a forrásoldalon jelentős ügyfél- és/vagy kormányzati betétállománnyal rendelkeznek, ami hatást gyakorol nem monetáris politikai célú portfólióikra.

A jelenségnek történelmi oka is van: az euro 1999-es bevezetése előtt számos európai központi bank rendelkezett meglehetősen nagy nemzetközi tartalékkal az adott ország devizaárfolyamának szabályozásához, különösen a német márkával szemben. Ez a helyzet az uniós tagállamok 1999 utáni euroövezeti csatlakozásához hasonló, amikor az NKB-k az eurorendszerbe történő belépés előtt szintén viszonylag nagymértékű nemzetközi tartalékot tartottak euróval szembeni devizaárfolyamuk szabályozása érdekében. Az NKB-k különböző kiinduló pozíciója magyarázatot nyújt a mérlegük összetételében mutatkozó jelentős eltérésekre, amelyek egyes esetekben évekig is fennmaradnak, miután az adott ország csatlakozott az euroövezethez.

Mi történik, ha egy NKB meghaladja a nettó pénzügyi eszközeire vonatkozó felső határértéket?

Ha egy NKB nettó pénzügyi eszközállománya következetesen meghaladná a kiszabott maximumot, az hatással lehetne a monetáris politika végrehajtására. Ezért az EKB évente megvizsgálja, hogy az NKB-k betartják-e az ANFA előírásait. Szükség esetén a Kormányzótanács a KBER és az EKB alapokmányának 14.4 cikke alapján megtilthatja vagy korlátozhatja az NKB-k monetáris politikán kívüli műveleteit, ha azok ellentétesek a KBER céljaival és feladataival, beleértve az eurorendszer monetáris politikáját. Eddig nem volt példa a nettó pénzügyi eszközökre vonatkozó határértékektől történő indokolatlan eltérésre.

Az eltérés akkor indokolt, ha például a Nemzetközi Valutaalappal szembeni nemzetközi kötelezettség vagy a bankrendszernek nyújtott központi banki sürgősségi likviditási segítség (SLS) az oka (az SLS az ANFA értelmében a nettó pénzügyi eszközállomány részét képezi). Ilyen esetben az NKB-nak a lehető legrövidebb időn belül újra csökkentenie kell nettó pénzügyi eszközállományát, hogy újra megfeleljen az ANFA előírásainak. Ha az eltérés IMF-lehívás miatt történt, erre egy év áll rendelkezésre.

Mi történik, ha az összes NKB teljes nettó pénzügyi eszközállománya nem éri el a számított maximális összeget?

Jelenleg pontosan ez a helyzet. Az állomány az eurobankjegyek 2002. évi bevezetése óta éves szinten átlagosan 5%-kal nőtt, lassabban, mint a forgalomban lévő bankjegyek összértéke, amely átlagosan évi 9%-kal emelkedett ugyanebben az időszakban. Ez azt jelenti, hogy az euroövezetben forgalomban lévő bankjegyek által teremtett likviditási igény nagyobb, mint az eurorendszer nettó pénzügyi eszközei által gerjesztett likviditásbővítő hatás. Általában nem jelent problémát, ha a nettó pénzügyi eszközállomány nem éri el a számított legmagasabb szintet. A likviditási igény fedezése monetáris politikai eszközökkel történik: vagy rendszeres refinanszírozási műveletekkel, vagy strukturális műveletekkel, például monetáris politikai célú végleges vételi ügyletekkel vagy strukturális, nem végleges műveletekkel.

Mi történik, ha a teljes nettó pénzügyi eszközállomány meghaladja a számított maximumot?

Ez még soha nem fordult elő, és nagyon kicsi a valószínűsége. Az ANFA egyhangú megállapodás az NKB-k és az EKB között; mindegyik szerződő fél kötelezettséget vállalt a betartására. Emellett a túl nagy teljes nettó pénzügyi eszközállomány kockázatát tovább csökkenti, hogy a felső határérték meghatározásakor konzervatív feltevésekkel élnek. Így még ha a nettó pénzügyi eszközállomány meg is haladná a maximumot, következésképpen a monetáris politikai műveletek értéke az eredetileg előirányzottnál kisebb lenne, a kívánt strukturális likviditási pozíció még így is valószínűleg fennállna. A monetáris politikai műveletek tehát ilyen esetben a monetáris politika eredményes végrehajtásához kívánatosnál kisebb értékűek is lehetnek, azonban a helyzet rövid távon nem lenne kritikus, az EKB pedig korrekciós intézkedést hajtana végre. Ha orvosolni kell a kialakult helyzetet, a Kormányzótanácsnak különféle eszközök állnak rendelkezésére ahhoz, hogy gondoskodjon a monetáris politikai műveletek megfelelő mértékéről. Például ami a refinanszírozási műveleteket illeti, a Kormányzótanács likviditásszűkítő műveleteket vethet be, vagy emelheti a kötelező tartalékképzési követelményt.

Mi történik, ha más tényező, például a bankjegyállomány, az elvárásoktól eltérően alakul?

Az ANFA éves kalibrálása konzervatív feltevéseken alapul, így a nettó pénzügyi eszközállomány határértéke elegendő mozgásteret hagy az előre nem látott fejleményekre adandó válaszlépésekhez. Például a következő évre vonatkozó maximális határérték kalibrálásakor azzal a feltevéssel élnek, hogy a forgalomban lévő bankjegyek állománya egyáltalán nem fog nőni, hanem a folyó év harmadik negyedévében megfigyelt átlagos szinten marad.

Milyen körülmények között kerülhet összeütközésbe a nettó pénzügyi eszközállomány a monetáris politikával?

Az ANFA elfogadásának az volt a célja, hogy a nettó pénzügyi eszközállomány ne interferáljon a monetáris politikával. Amennyiben az állomány mennyisége mégis meghaladja a felső értéket, az azt jelentheti, hogy a monetáris politikai műveletek értéke túl alacsony lehet a monetáris politika eredményes megvalósításához (mint korábban említettük).

A nettó pénzügyi eszközállomány mennyisége mellett az összetétele is fontos. Ha például az egyes monetáris és nem monetáris politikai ügyletek kioltják egymás hatását (pl. az egyik értékpapír-vásárlás, a másik ugyanazon értékpapír eladása), az ellentmondásos jelzéseket küld az eurorendszer monetáris politikai irányvonaláról, vagy csökkenti a monetáris politika eredményességét. További példa a központi banki devizaügyletek, amelyek befolyásolhatják a devizaárfolyamokat, vagy tévesen devizapiaci intervencióként értelmezhetők. Annak érdekében, hogy az említettek ne zavarják a monetáris politikát, az EKB az ANFA megállapodást kiegészítő intézkedéseket fogadott el: többek között az eszközök és források nemzeti központi bankok által történő belföldi kezelésének műveleteiről szóló EKB-iránymutatást (EKB/2014/9), valamint a közszektor eszközeinek másodlagos piacon történő megvásárlására irányuló programról szóló EKB-határozatot (EKB/2015/10). Míg az előbbi például az NKB-k műveleteinek nettó likviditási hatását szabályozza, az utóbbi, többek között, az állami szektort érintő vásárlási programban elfogadható egy-egy értékpapírnak az eurorendszer összes központi banki portfóliójában tartott mennyiségét korlátozza.

Hogyan biztosítják, hogy a befektetési műveletek ne legyenek hatással a monetáris politika irányvonalára?

Mint a fentiekben bemutattuk, az ANFA meghatározza az NKB-k nettó pénzügyi eszközállományának megengedett legnagyobb összegét, ugyanakkor korlátozza az NKB-k nem monetáris politikai tranzakcióiból származó likviditási hatást. Másodszor, a nem monetáris politikai célú ügyleteik során az NKB-k és az EKB intézményi befektetőként járnak el. Amikor az előbbiek vásárlással bővítik nem monetáris politikai portfólióikat, hasonló feltételek érvényesek rájuk, mint más intézményi befektetőkre, és döntéseiket a monetáris politikától függetlenül hozzák meg. Az ANFA és más releváns iránymutatások rendelkezéseit kell követniük. Az EKB rendszeres tájékoztatást kap az NKB-k (1) nem monetáris politikai célú ügyleteiről, amelyek egy részéhez az EKB előzetes jóváhagyását kell kérni; (2) eszközeiről és forrásairól; (3) várható és tényleges nettó pénzügyi eszközállományukról. Amennyiben a bejelentett nem monetáris politikai célú tranzakció nem egyeztethető össze a monetáris politika irányvonalával, az EKB korrekciós intézkedést hozhat. Végezetül, a Kormányzótanács a nemzeti központi bankokra nézve kötelező érvényű, konkrét intézkedéseket hozhat.

Miért tartják „titokban” az NKB-k nem monetáris politikai célú eszközeit és forrásait?

Az NKB-k nem monetáris politikai célú eszközeit és forrásait az országos és az európai szabályoknak megfelelően hozzák nyilvánosságra. Az NKB-k ezen szabályok betartásával hoznak döntést arról, hogy közzétesznek-e információt a nem monetáris politikai célú eszközeikről és forrásaikról, beleértve a nem monetáris politikai portfólióik összetételét is. A legtöbb NKB további részleteket hoz nyilvánosságra éves jelentésében vagy más kiadványában és weboldalán, ahol például kormányzati és nem kormányzati adósságra bontva mutatják meg eszközeik összetételét. A többi befektetőhöz hasonlóan nem hoznak nyilvánosságra olyan információt, amelyből mások a jövőbeni befektetői magatartásukról vonhatnának le következtetéseket.

Az eurorendszer nem rendelkezik az NKB-k nem monetáris politikai célú eszközei és forrásai összetételének közzétételére szóló felhatalmazással.

Miért most hozzák nyilvánosságra az ANFA szövegét?

Az eurorendszerbeli központi bankoknak egyhangú határozatot kell hozniuk az ANFA közreadásáról. Korábban azonban nem képviseltek egységes véleményt a témáról.

Az EKB nagyobb átláthatóság iránti elkötelezettségével összhangban 2016. február 3-án felülvizsgálták álláspontjukat, és egyhangúlag úgy határoztak, hogy egy ismertető kíséretében közreadják a megállapodás szövegét, ez ugyanis megfelelőbben szolgálja az eurorendszer érdekeit. Ez a monetáris politikai ülésekről szóló beszámolók közléséről szóló, 2014-ben hozott döntés, valamint az igazgatósági tagok naptárainak közzétételéről szóló 2015-ös EKB-határozat után újabb előrelépés a fokozott átláthatóság irányába.

Mi biztosítja, hogy nem élnek vissza a nem monetáris politikai célú portfóliókkal, és nem használják fel ezeket tiltott monetáris finanszírozáshoz?

Az EKB feladata annak figyelemmel kísérése, hogy a KBER központi bankjai tiszteletben tartják a monetáris finanszírozásnak a Központi Bankok Európai Rendszere és az EKB alapokmányába foglalt tilalmát. Ezzel az ANFA nem foglalkozik, tárgya ugyanis kizárólag a monetáris politika végrehajtásához megkívánt strukturális likviditási helyzet, és mint olyan, meghatározza a nettó pénzügyi eszközállomány nagyságát. Az ANFA nem vonatkozik továbbá a nem monetáris politikai célú eszközök és források összetételére, sem a beszerzésük módjára.

A monetáris finanszírozás tilalma betartásának figyelemmel kísérése érdekében a KBER központi bankjai kötelesek tájékoztatni az EKB-t az eszközállományukról, az pedig gondoskodik arról, hogy az NKB-k ne finanszírozzák elsődleges piaci vásárlással a kormányzatok adósságát. Az EKB ugyancsak figyelemmel kíséri a másodpiacon történő vásárlásokat. Mindezen ellenőrzések és vizsgálatok eredményét közreadják az EKB éves jelentésében.

Mi történik, ha megsértik a monetáris finanszírozás tilalmáról szóló szabályokat?

Ez nem az ANFA, hanem az Európai Unió működéséről szóló szerződés (azaz a legmagasabb szintű európai jogszabály) 123. és 124. cikkének hatálya alá tartozik. Az EKB Kormányzótanácsa az NKB-k összes befektetési műveletére meghatározott szabályokat, ezzel biztosítva a monetáris finanszírozás tilalmának tiszteletben tartását. Tilos a kormányzati adósság elsődleges piaci vásárlása, és az NKB-knak be kell jelenteniük a másodpiacon kötött ügyleteiket. Az EKB ellenőrzi a monetáris finanszírozás tilalmának betartását, és éves jelentésében beszámol ennek eredményéről. Amennyiben előfordulna a tilalom megszegése, az EKB akár az Európai Bíróság elé is idézheti az illető nemzeti központi bankot. Erre mindeddig nem volt példa.