European Central Bank - eurosystem
Keresési lehetőségek
Kezdőlap Média Kisokos Kutatás és publikációk Statisztika Monetáris politika Az €uro Fizetésforgalom és piacok Karrier
Javaslatok
Rendezési szempont

Mi az ANFA?

Frissítés: 2023. február 24. (első közzététel napja: 2016. február 5.)

A nettó pénzügyi eszközökről szóló megállapodást (ANFA) az eurorendszert alkotó euroövezeti nemzeti központi bankok és az Európai Központi Bank (EKB) kötötték egymással azért, hogy meghatározzák a nemzeti központi bankok országos feladataihoz kapcsolódó pénzügyi eszközállományokra vonatkozó szabályokat és mennyiségi korlátokat. A nemzeti központi bankok ilyen jellegű pénzügyi eszközállománya tartalmazza például a tőkéjük és számviteli tartalékuk ellenoldali tételeit vagy egyéb meghatározott forrástételeket, a nemzetközi tartalékot, a munkavállalói nyugdíjalapot vagy az általános befektetési célra tartott eszközöket.

Az európai jegybankok már az euro megteremtése előtt is fenntartottak a monetáris politikához nem kapcsolódó pénzügyi eszközállományt. Ez szervesen hozzátartozik funkcióik ellátásához. A monetáris unió felállításakor a kormányzatok határozata alapján csak azokat a központi banki funkciókat és feladatokat tették kölcsönössé, amelyeket kívánatos volt az egész euroövezet egységes monetáris politikája szempontjából. Ugyanakkor meg kívánták őrizni a nemzeti központi bankok független intézményi státuszát, ami lehetővé teszi, hogy továbbra is végezzenek országos feladatokat, feltéve, ha ezek nem zavarják az egységes monetáris politikát.

Ez azt jelenti, hogy a nemzeti központi bankok pénzügyileg független intézmények, amelyek az eurorendszernek az árstabilitás fenntartására irányuló elsődleges szerepéhez kapcsolódó monetáris politikai feladatokon kívül egyéb, országos jellegű feladatokat is ellátnak. Az ANFA létrehozásával az volt a cél, hogy általános határértéket szabjanak a monetáris politikán kívüli, országos feladatok ellátásához kapcsolódó pénzügyi eszközök teljes nettó összegére, hogy azok ne zavarják a monetáris politikát.

Az ANFA legutóbbi módosításait a Kormányzótanács 2022 decemberében hagyta jóvá azért, hogy fokozza a kapcsolódó folyamatok hatékonyságát, miközben a megállapodást tartalmi szempontból alig változtatta meg.

Az ANFA működése

Miért tartanak fenn a nemzeti központi bankok a monetáris politikához nem kapcsolódó pénzügyi eszközállományt?

Minden központi bank rendelkezik a monetáris politikához nem kapcsolódó eszközállománnyal. A monetáris politikát az EKB Kormányzótanácsa központilag állapítja meg az euroövezet minden országa számára. A gazdasági és monetáris unió megalapításakor a kormányzatok az Európai Unió működéséről szóló szerződésben előírták, hogy a monetáris politikához kapcsolódó feladatokat áthelyezik európai szintre. A monetáris politika mellett a nemzeti központi bankok most is és a jövőben is elláthatnak országos feladatokat. Ez az alapelv az EKB és a KBER alapokmányának 14.4 cikkében van megfogalmazva.

A gyakorlatban a nemzeti központi bankok jelenleg rendelkeznek olyan eszközökkel, amelyek nem kapcsolódnak a monetáris politikához és az eurorendszer devizaműveleteihez. Ezek az alábbiak: 

  • arany- vagy devizatartalék;
  • befektetési portfóliók, pl. a munkavállalói nyugdíjalap céljára;
  • külföldi jegybankok vagy kormányzatok, illetve egyéb ügyfelek betéteinek ellenpozíciójaként tartott eszközök. 

A nemzeti központi bankoknak ugyanakkor a monetáris politikához nem kapcsolódó forrásállományaik is vannak, többek között a külföldi jegybankoktól vagy kormányzatoktól gyűjtött betétek. Országos feladataikat azzal a feltétellel láthatják el, hogy tevékenységük nem ütközik a Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) céljaival és feladataival, különös tekintettel a monetáris politikára. Az EKB-nak szintén van a tőke- és számviteli tartalékához kapcsolódó saját vagyonalap-portfóliója, valamint munkavállalói nyugdíjalap-portfóliója.

A nemzeti központi bankok már az eurorendszerhez való csatlakozásuk előtt rendelkeztek ilyen portfóliókkal, a belőlük származó bevétel pedig pénzügyi jövedelmüket növeli. Az euroövezet létrehozásakor megállapították, hogy ezeket a portfóliókat bevonják az euroövezeti bankrendszer likviditási igényének kielégítésébe azzal, hogy a monetáris politikai műveletek kalibrálásakor figyelembe veszik őket. Monetáris politikai szempontból nem tekintették problematikusnak, hogy az említett portfóliókat továbbra is a nemzeti központi bankok kezelik a monetáris politikai műveleteken kívül, sem azt, hogy megengedhető, hogy ezek a portfóliók idővel azonos (vagy lassabb) ütemben növekedjenek, mint a bankjegyek iránti kereslet és a bankrendszer kötelező tartaléka. A Kormányzótanács azt is mérlegelte, hogy ha a nem monetáris politikai célú portfóliók nettó (nem monetáris politikai jellegű kötelezettségek nélküli) értéke huzamosan gyorsabban nő, mint a likviditásigény, az veszélybe sodorhatja a monetáris politikát. Az ANFA megkötésével az említett növekedés kezelése és korlátozása volt a cél.

Mik azok a nettó pénzügyi eszközök (npe)?

A központi banki mérlegnek mind az eszköz-, mind a forrásoldalán vannak olyan pozíciók, amelyek nem közvetlenül a monetáris politikához kötődnek. A két pozíciócsoport közti különbözetet nevezzük nettó pénzügyi eszközállománynak (npe). A fogalmat az alábbiakban szemléltetjük az eurorendszer 2023. január 1. utáni heti pénzügyi kimutatásának mérlege alapján, amely az EKB honlapján jelenik meg. A pontos meghatározás az ANFA I. mellékletében olvasható.

A táblázatban látható, hogy az npe az eszközoldalon az 1–4., az 5.6, 6., 7.2, 8. és 9. mérlegtételek összegét, a forrásoldalon pedig a 2.5 és a 3–12. tételeket tartalmazza. Ha a források összegét kivonjuk az említett eszközök összegéből (a narancssárgával kiemelt megfelelő tételek), megkapjuk az eurorendszer nettó pénzügyi eszközeinek értékét.

Mi az eurorendszer npe-állományának értéke?

Az eurorendszer nettó pénzügyi eszközállományának értéke 2023. január 1-jétől −669 milliárd € volt, szemben a 2022. évi −730 milliárd € éves átlagos nettó értékkel, amely a 2014. utáni folyamatos csökkenést követte. A negatív előjel oka elsősorban az, hogy az eurorendszer mérlegének forrásoldala egyre bővül, ami bőven ellensúlyozza az eszközoldalt érintő, fontosabb pozitív változásokat, a fentebb leírtak szerint. Összehasonlításképpen a bankjegyállomány és a kötelező tartalék 2002 óta éves szinten átlagosan 6,7%-kal nőtt.

Mi az ANFA?

Az ANFA a nettó pénzügyi eszközökről szóló megállapodás angol nevének rövidítése. Az euroövezet nemzeti központi bankjai kötötték az EKB-val, amellyel együtt alkotják az eurorendszert. Előírja a nemzeti központi bankok országos feladataival kapcsolatos állományokra vonatkozó határértékek számítási szabályait.

Miért van szükség az npe korlátozására?

Az ANFA határértéket állapít meg a nemzeti központi bankok nettó pénzügyi eszközállományának összegére. Erre ahhoz van szükség, hogy az EKB Kormányzótanácsa teljesen ellenőrzése alatt tarthassa az eurorendszer mérlegfőösszegét, ami garantálja a monetáris politika hatékonyságát. A 2007-08-as pénzügyi válság előtt a monetáris politika megvalósításának legeredményesebb módja azt diktálta, hogy a bankoknak az eurorendszerhez kelljen fordulniuk likviditásért. Az eurorendszerrel szembeni likviditásdeficit, más szóval likviditáshiány volt a monetáris politika megvalósításának alapja. Az ANFA ezt a likviditáshiányt védte. A pénzügyi válság kitörésekor kénytelenek voltak a bankoknak több likvid forrást biztosítani, mint amennyire ténylegesen szükségük volt, hogy a tartalékkövetelménynek meg tudjanak felelni. Likviditáshiány helyett a bankrendszer jelenleg többletlikviditással működik. Ebben a környezetben az ANFA már nem védi a likviditáshiányt, hanem biztosítja, hogy a többletlikviditás ne haladja meg azt a mértéket, amelyet a Kormányzótanács a monetáris politikai alapállás szempontjából megfelelőnek ítél.

Azt jelenti-e az ANFA, hogy a nemzeti központi bankok annyi pénzt nyomtathatnak, amennyit csak szeretnének?

Nem, épp ellenkezőleg. Az ANFA megállapodásban megszabják a nettó pénzügyi eszközök legnagyobb megengedett értékét, amellyel az adott nemzeti központi bank rendelkezhet. Ezzel elkerülhető, hogy a pénzügyi eszköz- és forrásállományainak monetáris politikához nem kapcsolódó változásai megzavarják az eurorendszer monetáris politikáját.

Mi befolyásolja, hogy az ANFA értelmében mekkora lehet a maximális npe-állomány?

A forgalomban lévő bankjegyek emelkedő összértéke és a bankok központi banknál tartandó kötelező tartaléka likviditási igényt teremt, amelyet az eurorendszer monetáris politikai műveleteivel és a nemzeti központi bankok nettó pénzügyi eszközeivel elégítenek ki. A monetáris politikai műveletek minimális volumenének megállapításával a nemzeti központi bankok npe-állományának felső határát is meghatározzák maradványértékként. Ha a Kormányzótanács likviditási többletet tűz ki célul, az ANFA korlátozza a nemzeti központi bankok npe-állományát, így biztosítva, hogy a többletlikviditás ne haladjon meg egy bizonyos szintet.

Miért a nemzeti központi bankok nettó pénzügyi eszközeit korlátozza az ANFA, és miért nem a bruttó állományukat?

A monetáris politika hatékony végrehajtásához a nemzeti központi bankok nem monetáris politikai művelet révén nyújtott likviditásának mennyiségét ellenőrizni kell. A központi banki mérlegben szereplő minden eszköz jegybanki pénzt vagy likviditást teremt, ezzel szemben a forrásoldalon minden tétel likviditást von el. A központi bank monetáris politikán kívüli műveletei által biztosított teljes likviditás méréséhez nettósítjuk a monetáris politikához nem kapcsolódó valamennyi eszközt és forrást.

Hogyan számítják ki az npe maximális összegét?

Az npe-jogosultságok kalibrálására legalább háromévente sor kerül, de a megállapodásban részt vevő bármely fél kérésére végezhető eseti kalibrálás. A Kormányzótanács minden egyes kalibráláshoz meghatározza a szükséges monetáris politikai paramétereket. A Kormányzótanács dönt az eurorendszer megfelelő likviditási szintjéről, meghatározza a kötelező tartalékrátát és a monetáris politikai célú végleges portfóliók méretét, hogy monetáris politikája a lehető leghatékonyabb legyen. Ezenkívül a forgalomban lévő bankjegymennyiség alakulását is figyelembe veszi. Az eurorendszer aggregált npe-állományának új maximális összege a fent említett tényezők maradványértéke.

Hogyan osztják el a nemzeti központi bankok között az eurorendszer npe-állományának maximális összegét?

Az eurorendszer-szintű felső npe-határérték megállapítása után az adott nemzeti központi bank az EKB tőkéjéből való részesedése arányában kapja meg a részét úgy, hogy a következő évi npe-állomány méretére vonatkozó jogosultság meghatározásakor figyelembe veszik minden egyes bank eredeti kiinduló pozícióját. A jogosultság a következő kalibrálásig érvényes, amely legkésőbb három év múlva megtörténik.

A kalibrálási folyamat során, ha valamely nemzeti központi bank nem tervezi teljes egészében felhasználni a jogosultságát, az ANFA lehetőséget biztosít arra, hogy a fel nem használt részt ideiglenesen átcsoportosítsa más nemzeti központi bankhoz, amely nagyobb npe-állományt céloz meg. A fel nem használt részt az ANFA-ban meghatározott központi mechanizmuson keresztül újra osztják. A nemzeti központi bankok npe-állományának éves átlagos szinten kell a felső határérték alatt maradnia. 

Milyen hatással járnak a mentességek?

A mentességek befolyásolhatják az npe-állomány maximális összegének az eurorendszeren belüli elosztását, ugyanakkor nem emelik meg az eurorendszer nemzeti központi bankjainak a teljes npe-állományra vonatkozó felső korlátját.

A mentességekben meghatározzák az adott nemzeti központi bankra vonatkozó minimális eszközállomány-jogosultságot. Más szóval, minden egyes bank az EKB tőkéjéből való részesedésének arányában jogosult az eurorendszer maximális nettó pénzügyi eszközállományának meghatározott részére, amelynek minimális értéke a mentességnek megfelelő összeg (ez lehet nagyobb, mint az EKB tőkéjében való részesedés alapján számított érték). Természetesen, ha valamely nemzeti központi banknak a tőkerészesedését meghaladó mentességnek megfelelő npe-állománya van, a többi bank részére engedélyezett eszközállomány mennyiségét úgy csökkentik, hogy soha ne lépjék át az eurorendszer teljes npe-állományának felső határértékét.

Háromfajta mentesség létezik:

  • Az (ANFA III. mellékletében leírt) eredeti mentesség biztosítja, hogy a nemzeti központi banknak nem kötelező az eredeti kiinduló pozíciójánál alacsonyabb szintre csökkentenie az npe-állománya mértékét.
  • Az eszközspecifikus mentesség az olyan (az ANFA IV. mellékletében meghatározott) eszközállomány védelmét szolgálja, amelyet a nemzeti központi bank szerződéses korlát vagy egyéb megszorítás miatt nem tud könnyen értékesíteni.
  • Az úgynevezett dinamikus mentesség a kisebb nemzeti központi bankok eredeti mentességét idővel az eurorendszer-szintű maximális npe-állomány bővülésének, illetve szűkülésének arányában módosítja.

A három mentesség közül csak a legnagyobb érvényesíthető.

Mi történik akkor, ha egy vagy több nemzeti központi bank egyáltalán nem, vagy az eredetileg rá osztott maximális összegnél kevesebbet fektet pénzügyi eszközbe? Átruházhatják-e másra a fennmaradó összeget?

Ha egyes nemzeti központi bankok a jogosultságuknál kisebb, míg mások nagyobb állományt kívánnak fenntartani, akkor a fel nem használt részt az ANFA megállapodásban meghatározott, központi mechanizmus alapján újra elosztják, mégpedig az npe-állomány felső határértékeinek időszakos kalibrálásával összefüggésben. A fel nem használt keret újraelosztása átmeneti jellegű, tehát a következő kalibráláskor újraszámolják. Az újraelosztás nincs hatással az euroövezeti nemzeti központi bankok összesített npe-állományának maximális összegére, amelyet a Kormányzótanács monetáris politikai döntéssel határoz meg.

Mi az oka, hogy egyes nemzeti központi bankok kimerítik a kvótájukat, míg mások nem?

Ez intézményi preferenciákon múlik. Egyes joghatósági területeken konkrét jogi korlátozások érvényesek a nemzeti központi bankok nem monetáris politikai célú befektetéseire; másutt pedig rendelkezésben kötelezik a nemzeti központi bankot, hogy a monetáris politikai feladatainak ellátása után vegye figyelembe a részvényesei érdekeit. Továbbá egyes nemzeti központi bankok a forrásoldalon jelentős ügyfél-, illetve kormányzati betétekkel rendelkeznek, amelyek befolyásolják a nem monetáris politikai célú portfólióikat.

A jelenségnek történelmi oka is van: az euro 1999-es bevezetése előtt számos európai központi banknak volt meglehetősen nagy nemzetközi tartaléka, amellyel a devizaárfolyamokat kezelték, különösen a német márkával szemben. Hasonlóképpen, az 1999 után az euroövezethez csatlakozó uniós tagállamok központi bankjainak az eurorendszerbe történő belépés előtt már viszonylag nagy nemzetközi tartalékaik voltak azért, hogy az euróval szembeni devizaárfolyamukat kezelni tudják. Az eltérő kiinduló pozíciók magyarázzák a mérlegek összetételében mutatkozó jelentős eltéréseket, amelyek a csatlakozás után is esetenként évekig fennmaradtak.

Mi történik, ha a nemzeti központi bank meghaladja az npe-re vonatkozó felső határértéket?

Ha valamely nemzeti központi bank következetesen meghaladná az npe-eszközállományra vonatkozó maximális határértéket, az befolyásolhatná a monetáris politika menetét. Ezért az EKB évente ellenőrzi, hogy a nemzeti központi bankok betartják-e az ANFA előírásait. Szükség esetén a Kormányzótanács a KBER és az EKB alapokmányának 14.4 cikke alapján megtilthatja, korlátozhatja vagy limitálhatja a nemzeti központi bankok monetáris politikán kívüli műveleteit, ha azok ellentétesek a KBER céljaival és feladataival, beleértve az eurorendszer monetáris politikáját. Eddig nem volt példa az npe-határértékektől történő indokolatlan eltérésre.

Az eltérés indokolt, amennyiben az oka például a Nemzetközi Valutaalappal szembeni nemzetközi kötelezettség vagy a bankrendszernek nyújtott központi banki sürgősségi likviditási támogatás (ELA) (amely az ANFA értelmében az npe-állomány része). Ilyen esetben a nemzeti központi banknak a lehető leggyorsabban csökkentenie kell npe-állományát, hogy újra megfeleljen az ANFA előírásainak. Ha a szabályszegés oka IMF-kötelezettség, erre egy év áll rendelkezésére.

Mi történik, ha a nemzeti központi bankok összesített npe-állománya nem éri el a kiszámított maximális összeget?

Általában nem probléma, ha a nettó pénzügyi eszközállomány nem éri el a számított maximális szintet, sőt általában ez a jellemző. Az npe-állomány 2014 óta csökken, míg a forgalomban lévő bankjegyek száma folyamatosan nő. Ez azt jelenti, hogy a forgalomban lévő bankjegyek által teremtett euroövezeti likviditási igény nagyobb, mint az eurorendszer npe-állománya által gerjesztett likviditásbővítő hatás. A likviditási igényeket ehelyett monetáris politikai eszközök segítségével fedezik: vagy az eurorendszer rendszeres refinanszírozási műveleteivel vagy strukturális műveletekkel, például monetáris politikai célú, végleges vételi ügyletekkel vagy strukturális, nem végleges műveletekkel.

Mi történik, ha a teljes npe-állomány meghaladja a számított maximumot?

Ilyen még soha nem fordult elő, és igen kicsi a valószínűsége. Az ANFA-ban a nemzeti központi bankok és az EKB egyhangúlag állapodott meg, és mindegyik szerződő fél kötelezettséget vállal a betartására. A túlságosan nagy teljes npe-állomány kockázatát tovább csökkenti, hogy a felső határérték meghatározásakor konzervatív feltevésekkel élnek. Így a kívánt strukturális likviditási pozíció valószínűleg még akkor is fennállna, ha az npe-állomány meghaladná a maximumot, és következésképpen a monetáris politikai műveletek értéke a tervezettnél kisebb lenne. A monetáris politikai műveletek tehát ilyen esetben kisebb értékűek is lehetnek, mint az a sikeres monetáris politikához kívánatos lenne, azonban a helyzet rövid távon nem okozna gondot, az EKB pedig korrekciót hajtana végre. Ha korrekcióra van szükség, a Kormányzótanácsnak különféle eszközök állnak a rendelkezésére ahhoz, hogy biztosítsa a monetáris politikai műveletek megfelelő mértékét. A refinanszírozási műveletek tekintetében például likviditásszűkítő műveleteket vethet be, vagy megemelheti a kötelező tartalék szintjét.

Mi történik, ha más tényező – például a bankjegyállomány – a várttól eltérően alakul?

Az ANFA időközönkénti kalibrálása konzervatív feltevéseken alapul, így az npe-állomány határértéke elegendő mozgásteret hagy az előre nem látott fejlemények kezeléséhez. A fenti határértékek kalibrálásakor például azzal a feltevéssel élnek, hogy a forgalomban lévő bankjegyállomány a folyó év harmadik negyedévében megfigyelt átlagos szinten marad.

Milyen körülmények között zavarhatja meg az npe a monetáris politikát?

Az ANFA megkötésével az volt a cél, hogy a nettó pénzügyi eszközállomány ne zavarja meg a monetáris politikát. Amennyiben az állomány mennyisége összességében mégis meghaladja a felső értéket, az azzal járhat, hogy a monetáris politikai műveletek túl kicsik lesznek a sikeres monetáris politikához.

A nettó pénzügyi eszközállomány mennyisége mellett az összetétele is fontos. Ha például az egyes monetáris és nem monetáris politikai ügyletek kioltják egymás hatását (pl. az egyik értékpapír-vásárlás, a másik ugyanazon értékpapír eladása), ez ellentmondásos jelzéseket küldhet az eurorendszer monetáris politikai alapállásáról, vagy ronthatja eredményességét. További példa a központi banki devizaügyletek, amelyek befolyásolhatják a devizaárfolyamokat, vagy tévesen devizapiaci intervencióként értelmezhetők.

Az EKB azért, hogy az említett események ne zavarják meg a monetáris politikát, az ANFA megállapodást kiegészítő intézkedéseket hozott: többek között az eszközök és források nemzeti központi bankok által történő belföldi kezelésének műveleteiről szóló (átdolgozott) EKB-iránymutatást (EKB/2019/7), valamint a közszektor eszközeinek másodlagos piacon történő megvásárlására irányuló programról szóló EKB-határozatot (EKB/2015/10, módosított változat). Míg az előbbi például a nemzeti központi bankok műveleteinek nettó likviditási hatását szabályozza, az utóbbi korlátozza többek között az állami szektort érintő vásárlási programban elfogadható egy-egy értékpapírnak az eurorendszer összes központi banki portfóliójában tartott mennyiségét.

Hogyan biztosítják, hogy a befektetési műveletek ne befolyásolhassák a monetáris politika alapállását?

Az ANFA-ban meg van határozva a nemzeti központi bankok npe-állományának felső határa, ami ugyanakkor korlátozza a nem monetáris politikai tranzakcióikból származó likviditási hatást. Másodszor, a nemzeti központi bankok és az EKB a nem monetáris politikai célú ügyleteik során intézményi befektetőként jár el. Amikor a nemzeti központi bankok nem monetáris politikai célú portfóliókba vásárolnak, más intézményi befektetőkhöz hasonló kritériumokat követnek, és döntéseiket a monetáris politikától elkülönítve, valamint az ANFA-ban és más vonatkozó iránymutatásokban lefektetett szabályokat követve hozzák.

Az EKB-t rendszeresen tájékoztatják a nemzeti központi bankok (1) nem monetáris politikai célú ügyleteiről, amelyek egy részéhez az EKB előzetes jóváhagyása szükséges; (2) eszközeiről és forrásairól; (3) várható és tényleges npe-állományairól. Amennyiben valamely bejelentett nem monetáris politikai célú tranzakció nem egyeztethető össze a monetáris politikai alapállással, az EKB korrekciós intézkedést hozhat. Végezetül, a Kormányzótanács hozhat a nemzeti központi bankokra nézve kötelező érvényű, konkrét intézkedéseket.

Miért kezelik titkosan a nemzeti központi bankok nem monetáris politikai célú eszközeit és forrásait?

A nemzeti központi bankok nem monetáris politikai célú eszközeit és forrásait az országos és az európai szabályoknak megfelelően hozzák nyilvánosságra. A szabályok értelmében a nemzeti központi bankok döntenek arról, hogy közzétesznek-e információt a nem monetáris politikai célú eszközeikről és forrásaikról, beleértve az ilyen portfóliók összetételét.

A legtöbb nemzeti központi bank további adatokat is közzé tesz éves jelentésében, egyéb kiadványaiban és a honlapján, ahol például kormányzati és kormányzaton kívüli adósságra lebontva bemutatják az eszközállomány összetételét. Ugyanakkor akárcsak más befektetők, ők sem hoznak nyilvánosságra olyan információkat, amelyekből mások a jövőbeni befektetői magatartásukra következtethetnének.

Az eurorendszer nincs felhatalmazva arra, hogy közzétegye a nemzeti központi bankok nem monetáris politikai célú eszközeinek és forrásainak összetételét.

Mi garantálja, hogy nem élnek vissza a nem monetáris politikai célú portfóliókkal, és hogy nem használják fel őket tiltott monetáris finanszírozáshoz?

Az EKB-nak kell biztosítania, hogy a KBER központi bankjai tiszteletben tartsák a monetáris finanszírozás tilalmát, amely az Európai Unió működéséről szóló szerződésben, valamint a Központi Bankok Európai Rendszere és az EKB alapokmányában szerepel. Az ANFA ezzel nem foglalkozik, tárgya ugyanis kizárólag a monetáris politika végrehajtásához megkívánt strukturális likviditási helyzet, és ebben a minőségben meghatározza a nettó pénzügyi eszközállomány nagyságát. Az ANFA nem vonatkozik továbbá a nem monetáris politikai célú eszközök és források összetételére, sem a beszerzésük módjára.

A KBER központi bankjai kötelesek tájékoztatni az EKB-t az eszközállományukról, ezzel ellenőrizhetővé téve a monetáris finanszírozás tilalmának betartását, az EKB pedig gondoskodik róla, hogy a nemzeti központi bankok ne finanszírozzák elsődleges piaci vásárlással a kormányzatok adósságát. Az EKB a másodpiaci vásárlásokat is figyelemmel kíséri. Mindezen ellenőrzések és vizsgálatok eredményét közreadjuk az EKB éves jelentésében.

Mi történik, ha megszegik a monetáris finanszírozás tilalmáról szóló szabályokat?

A szabályszegés nem az ANFA, hanem az Európai Unió működéséről szóló szerződés (tehát a legmagasabb rangú európai jogszabály) 123. és 124. cikkének hatálya alá tartozik. Az EKB Kormányzótanácsa úgy határozta meg a nemzeti központi bankok befektetési műveleteire vonatkozó szabályokat, hogy biztosítsa a monetáris finanszírozás tilalmának betartását. Tilos a kormányzati adósságpapírok elsődleges piaci vásárlása, továbbá a nemzeti központi bankoknak kötelező bejelenteniük a másodpiacon kötött ügyleteiket. Az EKB ellenőrzi a monetáris finanszírozás tilalmának betartását, és Éves jelentésében beszámol az ellenőrzés eredményéről.