Öt tudnivaló a maastrichti szerződésről

2017. február 15.

1. Létrehozta az Európai Uniót

A maastrichti szerződés, hivatalos nevén az Európai Unióról szóló szerződés új fejezetet nyitott az Európa népei közötti egyre szorosabb egység kialakulásának történetében. Lefektették benne az egységes pénznem – az euro – alapjait, és számos új területen jelentősen kibővítették az európai országok együttműködését:

  • létrejött az európai polgárság, az európai lakosok szabadon mozoghatnak a tagállamok között, és az unió bármely pontján letelepedhetnek;
  • megalapozták a közös biztonsági és külpolitikát;
  • megállapodtak a rendőrség és az igazságszolgáltatás bűnüldözés terén való szorosabb együttműködésében.

A szerződést a belga és német határhoz közeli holland városban, Maastrichtban írták alá. Ezt megelőzően az egyes országok kormányai több éven át tárgyaltak az európai integráció elmélyítéséről.

2. Tizenkét ország írta alá

A szerződést 12 ország – Belgium, Dánia, Franciaország, Németország, Görögország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Portugália, Spanyolország és az Egyesült Királyság – képviselői írták alá 1992. február 7-én.

Ezután jött minden egyes országban a parlament általi ratifikálás, néhány esetben népszavazás után. A maastrichti szerződés 1993. november 1-jei hatályba lépésével hivatalosan is létrejött az Európai Unió.

Azóta újabb 16 tag csatlakozott az EU-hoz, elfogadva a maastrichti és az utódszerződésekben előírt szabályokat.

3. Lefektette az euro alapjait

A maastrichti szerződés készítette elő az egységes európai pénznemhez, az euróhoz vezető utat. Betetőzése volt ez annak az évtizedes tanácskozásnak, amely az európai gazdasági együttműködés szorosabbra fűzéséről folyt. A szerződésben az Európai Központi Bank (EKB) és a Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) megalapításáról és ezek céljairól is rendelkeztek. Az EKB elsődleges célja az árstabilitás fenntartása, avagy az euro értékének megőrzése.

Az egységes pénznem gondolata először az 1960-as években merült fel az Európai Bizottság berkeiben. Az 1970-es évekre jellemző bizonytalan gazdasági helyzet miatt azonban a folyamat megtorpant.

Az európai vezetők 1986-ban élesztették újra a közös pénz tervét, majd 1989-ben elköteleződtek a három szakaszból álló átmenet mellett. A maastrichti szerződésben hivatalosan is meghatározták őket:

  • 1. szakasz (1990. július 1-jétől 1993. december 31-ig): a tagállamok közötti szabad tőkeáramlás bevezetése
  • 2. szakasz (1994. január 1-jétől 1998. december 31-ig): a nemzeti központi bankok közötti szorosabb együttműködés, a tagállami gazdaságpolitikák fokozottabb összehangolása
  • 3. szakasz (1999. január 1-jétől napjainkig): az euro fokozatos bevezetése, és ezzel párhuzamosan az egységes monetáris politika kialakítása, az EKB irányításával.

4. Lefektette a csatlakozó országok által teljesítendő kritériumokat

Az egységes pénznem bevezetésének ütemezése mellett a szerződésben azokat a szabályokat is meghatározták, amelyek mentén az eurónak a gyakorlatban működnie kell. Ezek közé tartozik, hogy hogyan állapítható meg az egyes országok felkészültsége az euro bevezetésére.

A maastrichti kritériumokként vagy konvergenciakritériumokként is emlegetett szabályok arra szolgálnak, hogy az euroövezetbeli árstabilitás akkor is fennmaradjon, amikor további országok veszik át a közös valutát. A szabályok garantálják a belépők stabilitását a következő területeken:

  • infláció
  • államadósság
  • kamatok
  • árfolyam

5. Hatalmas előrelépés az európai integráció irányába

A maastrichti szerződés aláírása óta az európai országok szorosabbra fűzték kapcsolataikat, ugyanakkor néhány terület, mint például a gazdaságpolitika és a fiskális politika, nemzeti hatáskörben maradt. Az európai államok integrációjának továbbvitele érdekében az európai vezetők további lépésekben is megállapodtak:

  • Az 1997-ben megkötött Stabilitási és Növekedési Paktum az egyes országok által követett költségvetési politika helyességét felügyeli;
  • az európai stabilitási mechanizmus megalapításának a célja azoknak az euroövezeti országoknak a megsegítése, amelyek ténylegesen vagy várhatóan súlyos finanszírozási gondokkal néznek szembe;
  • az egységes felügyeleti mechanizmust és az egységes szanálási testületet a pénzügyi válság nyomán állították fel, rendeltetésük az európai bankrendszer biztonságának megszilárdítása, a pénzügyi integráció és stabilitás megerősítése.

Ma az európai együttműködés előnyeit 28 tagállam 510 millió lakosa élvezi. Huszonöt évvel azután, hogy megtervezték a bevezetéséhez vezető utat, az euro a világ második legtöbbet kereskedett pénzneme, 19 országban 340 millió polgár mindennapjainak szerves része.