Nagyvásárcsarnok

A Nagyvásárcsarnok aljzata

A Nagyvásárcsarnokban látogatóközpont, dolgozói étkezde, büfé és konferenciatermek kapnak helyet. Ezeket az egységeket a csarnok belső terében, különálló részekként, a „ház a házban” koncepció jegyében alakítják ki. Mivel a csarnok 1920-as években épült eredeti aljzata és annak alapozása nem bírná el az új épületelemeket, új épületszerkezetet kellett létrehozni. Ezenkívül új, vízszigetelt pince is készül, ide kerül majd az irattár és a műszaki helyiségek.

2010 nyarán munkagépekkel eltávolították a vasbeton mennyezetet és a szintén vasbeton gomba oszlopokat. Ezek a beavatkozások nem érintették az épület szerkezetét, mivel a tető héjszerkezetét alátámasztó ferde oszlopok külön lábazaton állnak, amely egészen a pinceszintig leér.

2010-ben befejeződött az új épületelemek tartópilléreinek elhelyezése, és a már meglévő oszloptalapzat mintegy 3500 méter mély beton-alátámasztásának kiépítése.

Bontási munkálatok a majdani bejárati épület helyén

A bejárati épület egyfajta funkcionális és vizuális hidat teremt a Nagyvásárcsarnok és az ikertornyok között (lásd a Bejárati épület menüpontot). A vásárcsarnokot keresztben átszelve karakteres bejáratot képez a telek északi oldalán futó Sonnemannstrasse felől. Itt tartják majd az EKB sajtókonferenciáit is.

Az építési munkálatok előkészítéseként a műemlékvédelmi hatóság engedélyével 2010-ben három szelvényt eltávolítottak a vásárcsarnok tetejéről. A lebontott három betonhéjat még a második világháború idején érte bombatalálat, majd az 1950-es években újjáépítették.

A betonhéjak lebontása alaposan átgondolt munkaterv szerint zajlott: először a homlokzatot távolították el, így már csak a tetőhéjak váza maradt állva. Ezután maguk a héjak kerültek sorra, végül pedig a vasbeton tartóelemekből álló vázszerkezetet döntötték le. Rendkívül ügyeltek arra, hogy pontosan tartsák magukat a munkatervhez, nehogy az eredeti épületrészek megsérüljenek.

A Nagyvásárcsarnok restaurálása

Az 1926 és 1928 között, Martin Elsaesser professzor tervei alapján épült vásárcsarnok restaurációja az építkezés egyik fontos eleme. Az épület arculata alapvetően nem változik, a homlokzatokat, felületeket a műemlékvédelmi jogszabályok figyelembevételével állítják helyre. 2010-ben a szárnyépületekben hozzávetőleg 7000 méternyi vízszintes és 32 500 méternyi rézsutos kötőelemet távolítottak el, és állítottak helyre, továbbá 14 000 helyen javították ki a betonszerkezetet.

Alapozási munkálatok a majdani bejárati épület helyén

Az immár a csarnok fölé emelkedett betonszerkezet kijelöli a bejárati épület és a Sonnemannstrasse felőli összekötő épület helyét.

A „ház a házban” épületelemek szerkezete

Az új alagsor és a földszint, valamint a „ház a házban” épületelemek első néhány emelete már a helyére került, a konferenciatermekhez vezető széles lépcsősorok pedig már előrevetítik az új belső épületeknek a csarnokhoz viszonyított méretét és arányait.

A tetőhéjak restaurálása

A tetőhéjak torkrét eljárással készültek, amely akkoriban a legmodernebb technológiának számított, és hozzájárult ahhoz, hogy 1972-ben műemléképületté nyilvánították a Nagyvásárcsarnokot. A héjak restaurálása folyamatban van, és a kezdeti félelmekkel ellentétben rendkívül jó minőségűnek bizonyultak. A külső, bitumenes fedéllemez- és polisztirénhab-réteget eltávolítják, hogy új szigetelőréteg kerülhessen a helyére, miközben a beton belső felületét helyreállítják.

A keleti épületszárny homlokzatának restaurálása

2010 tavasza óta folynak a keleti szárny téglahomlokzatának helyreállítási munkálatai. A munkálatok részeként a régi habarcsot eltávolítják a téglahomlokzat illesztéseiből, majd újrafugázzák. A tagolt klinkertégla-homlokzat a csarnok egyik jellegzetessége: Majna-Frankfurt akkori főépítésze, Martin Elsaesser tervei alapján úgy alakították ki, hogy a rézsútos kötőelemek lényegesen hosszabbak legyenek, mint a függőlegesek; előbbiek két és fél, míg utóbbiak csupán egy centiméter hosszúak. Az elképzelés az volt, hogy mindezzel kiemeljék a téglasorok horizontális irányát. A horizontális irány művészi kiemelését tovább erősítette az illesztések színének váltakozása: a vízszintes illesztéseknek világos, míg a függőlegeseknek sötét színű a fugázatuk. Az illesztések gondos restaurálásának célja a homlokzat eredeti megjelenésének reprodukálása.