13.7.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 241/68

(1)

A 43.4. cikkel összefüggésben az alapokmány 23. cikke alapján az Európai Központi Bank (EKB) és azon tagállamok nemzeti központi bankjai, amelyek bevezették az eurót (a továbbiakban: részt vevő NKB-k), kapcsolatot létesíthetnek más országok központi bankjaival és szükség szerint nemzetközi szervezetekkel, valamint lebonyolíthatnak bármilyen banki ügyletet harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel.

(2)

A Kormányzótanács álláspontja szerint az eurórendszernek egységes rendszerként kell működnie az eurórendszer tartalékkezelési szolgáltatásainak az ilyen ügyfelek számára történő teljesítésekor, tekintet nélkül arra, hogy az eurórendszer mely tagja nyújtja a szolgáltatást. A Kormányzótanács ezért szükségesnek látja ezen iránymutatás elfogadását többek között annak biztosítására, hogy az eurórendszer tartalékkezelési szolgáltatásainak nyújtása egységesített alapon, harmonizált szabályok mellett történjen; hogy az EKB megfelelő tájékoztatást kapjon e szolgáltatásokkal kapcsolatban; és hogy az ügyfelekkel kötött megállapodások kötelező közös minimumfeltételei meghatározásra kerüljenek.

(3)

A Kormányzótanács szükségesnek tartja annak megerősítését, hogy az eurórendszer tartalékkezelési szolgáltatásaival kapcsolatban az eurórendszer tagjai által készített és/vagy kicserélt valamennyi információ, adat és dokumentum bizalmas természetű, és azokra az alapokmány 38. cikke vonatkozik.

(4)

Az alapokmány 12.1. cikkével és 14.3. cikkével összhangban az EKB iránymutatásai a közösségi jog szerves részét képezik,

—

„bármilyen banki ügylet”: magában foglalja harmadik országok központi bankjai, harmadik országok és nemzetközi szervezetek részére az eurórendszer tartalékkezelési szolgáltatásainak nyújtását e központi bankok, országok és nemzetközi szervezetek tartalékainak kezelésével összefüggésben,

—

„a felhatalmazott EKB-munkavállalók”: az EKB-n belül az Igazgatótanács által időről időre meghatározott olyan személyek, akik az eurórendszer tartalékkezelési szolgáltatásai keretében szolgáltatandó információk felhatalmazott küldői vagy címzettjei,

—

„központi bankok”: a monetáris hatóságok,

—

„ügyfél”: bármely olyan Európai Unión kívüli (EU-n kívüli) ország (beleértve bármely hatóságot vagy kormányzati szervet), EU-n kívüli központi bank vagy monetáris hatóság, illetve nemzetközi szervezet, amelyek számára az eurórendszer tartalékkezelési szolgáltatásait az eurórendszer valamely tagja nyújtja,

—

„eurórendszer tartalékkezelési szolgáltatásai”: a 2. cikkben felsorolt tartalékkezelési szolgáltatások, amelyeket az eurórendszer tagjai az ügyfelek számára nyújthatnak, és amelyek lehetővé teszik az ügyfelek számára tartalékaiknak, az eurórendszer egyetlen tagján keresztül történő, összevont kezelését,

—

az „eurórendszer szolgáltatásnyújtója” („Eurosystem Service Provider”) (ESP): az eurórendszer olyan tagja, amely az eurórendszer tartalékkezelési szolgáltatásai teljes körének nyújtását vállalja,

—

az „egyéni szolgáltatás nyújtója” („Individual Service Provider”) (ISP): az eurórendszer olyan tagja, amely nem vállalja az eurórendszer tartalékkezelési szolgáltatásai teljes körének nyújtását,

—

„nemzetközi szervezet”: nemzetközi szerződés által vagy nemzetközi szerződés felhatalmazása alapján létrehozott bármely szervezet, a közösségi intézmények és szervek kivételével,

—

„tartalék”: az ügyfél elfogadható, euróban denominált eszközök, azaz a készpénz és valamennyi, az eurórendszer elfogadható eszközeinek (az EKB honlapján naponta közzétett és frissített) adatbázisában „az első csoportba tartozó fedezetként” elfogadható értékpapír, kivéve a „3. kibocsátói csoport” alá tartozó értékpapírokat, illetve a többi kibocsátói csoport tekintetében a „IV. likviditási kategóriába” tartozó értékpapírokat. Ezen iránymutatás alkalmazásában a tartalékok nem foglalják magukban az ügyfél által kizárólagosan annak egykori és jelenlegi munkavállalóival szemben fennálló nyugdíj- és kapcsolódó kötelezettségeinek teljesítése céljából tartott eszközöket, illetve az ügyfél által az államadósság átütemezésének céljából nemzetközi megállapodások keretében az eurórendszer egy tagjánál nyitott, elkülönített számlákat,

—

„harmadik országok”: az EU-n kívüli országok.

1.

Tartalékok letéti számlájának kezelése.

2.

Letétkezelői szolgáltatások:

3.

Elszámolási szolgáltatások:

4.

Készpénz-befektetési szolgáltatások:

a)

ki kell jelenteni, hogy az ügyfél szerződő partnere az eurórendszer olyan tagja, amellyel az ügyfél megállapodást kötött az eurórendszer tartalékkezelési szolgáltatásainak vagy azok bármely részének nyújtása tárgyában, valamint hogy az ilyen megállapodás önmagában nem keletkeztet az ügyfél számára az eurórendszer bármely egyéb tagjával szembeni jogokat vagy jogosultságokat. Ez a rendelkezés nem korlátozza az ügyfelet abban, hogy az eurórendszer több tagjával is megállapodást kössön;

b)

utalni kell azon kapcsolatokra, amelyeket az ügyfelek üzletfeleinél tartott értékpapírok elszámolására használni lehet, valamint utalni kell a monetáris politikai műveletek végzése céljából nem elfogadott kapcsolatok alkalmazásával kapcsolatos veszélyekre;

c)

utalni kell arra, hogy az eurórendszer tartalékkezelési szolgáltatásai keretén belül egyes ügyleteket a legnagyobb gondosság elve alapján kell teljesíteni;

d)

utalni kell arra, hogy az eurórendszer tagja javaslatokat tehet az ügyfelek számára az ügyletek időzítése és végrehajtása tekintetében az eurórendszer monetáris és árfolyam-politikájával való összeütközés elkerülése érdekében, valamint hogy az eurórendszer e tagja nem felel azon következményekért, amelyekkel az ügyfél számára e javaslatok járnak;

e)

utalni kell arra, hogy az eurórendszer felülvizsgálja az eurórendszer tagjai által az eurórendszer tartalékkezelési szolgáltatásainak nyújtásáért az ügyfél felé felszámított díjakat, és hogy az ilyen felülvizsgálatból eredő díjváltozások az ügyfelet – az alkalmazandó joggal összhangban – kötik.