I. MELLÉKLET

A MONETÁRIS POLITIKA VÉGREHAJTÁSA AZ EURÓÖVEZETBEN

Az eurórendszer monetáris politikai eszközeiről és eljárásairól szóló általános dokumentáció

2005. február

TARTALOMJEGYZÉK

Bevezetés

1. FEJEZET

1.	A monetáris politika kereteinek áttekintése

1.1.	A Központi Bankok Európai Rendszere

1.2.	Az eurórendszer célkitűzései

1.3.	Az eurórendszer monetáris politikai eszközei

1.3.1.

Nyíltpiaci műveletek

1.3.2.

Jegybanki rendelkezésre állás

1.3.3.

Kötelező tartalék

1.4.

Ügyfelek

1.5.	Elfogadható fedezetek

1.6.	A monetáris politika kereteinek módosítása

2. FEJEZET

2.

Ügyfélkör

2.1.	Az alkalmasság általános feltételei

2.2.	Az ügyfelek kiválasztása gyorstenderekre és kétoldalú műveletekre

2.3.	Szankciók az ügyfelek kötelezettségszegése esetén

2.4.	Felfüggesztés vagy kizárás prudenciális okokból

3. FEJEZET

3.	Nyíltpiaci műveletek

3.1.	Penziós műveletek

3.1.1.

Általános szempontok

3.1.2.

Elsődleges refinanszírozó műveletek

3.1.3.

Hosszabb távú refinanszírozó műveletek

3.1.4.

Finomhangoló penziós műveletek

3.1.5.

Strukturális penziós műveletek

3.2.	Végeleges adásvételi (outright) ügyletek

3.3.	EKB kötvények kibocsátása

3.4.	Devizaswapok

3.5.	Lekötött betétek gyűjtése

4. FEJEZET

4.	Jegybanki rendelkezésre állás

4.1.	Aktív oldali rendelkezésre állás

4.2.	Betéti rendelkezésre állás

5. FEJEZET

5.

Eljárások

5.1.	Tendereljárás

5.1.1.

Általános szempontok

5.1.2.

Tendernaptár

5.1.3.

Tenderek meghirdetése

5.1.4.

Az ajánlatok elkészítése és benyújtása

5.1.5.

A tenderallokáció menete

5.1.6.

A tendereredmények kihirdetése

5.2.	Kétoldalú műveletekre vonatkozó eljárások

5.3.	Elszámolási eljárások

5.3.1.

Általános szempontok

5.3.2.

Nyíltpiaci műveletek elszámolása

5.3.3.

Napvégi zárás

6. FEJEZET

6.	Elfogadható fedezetek

6.1.	Általános szempontok

6.2.	Az elfogadható fedezetek első csoportja

6.3.	Az elfogadható fedezetek második csoportja

6.4.	Kockázatkezelési eszközök

6.4.1.

Az első csoport esetében alkalmazott kockázatkezelési eszközök

6.4.2.

A második csoport esetében alkalmazott kockázatkezelési eszközök

6.5.	Az elfogadható fedezetek értékelésének alapelvei

6.6.	Az elfogadható fedezetek határon átnyúló használata

6.6.1.

A »Correspondent Central Banking Model« (CCBM, a központi bankok levelező banki modellje)

6.6.2.

Az elszámolóházak közötti kapcsolatok

7. FEJEZET

7.	Kötelező tartalék

7.1.	Általános szempontok

7.2.	Kötelező tartalékképzésre kötelezett intézmények

7.3.	A kötelező tartalék mértékének meghatározása

7.4.	A tartalékkötelezettség teljesítése

7.5.	Adatszolgáltatás, igazolás és a tartalékalap felülvizsgálata

7.6.	A kötelező tartalékolási előírások megsértése

Mellékletek

1. melléklet

Példák monetáris politikai műveletekre és eljárásokra

2. melléklet

Glosszárium

3. melléklet

Az ügyfélkör kiválasztása monetáris politikai célokból végrehajtott devizapiaci intervenciós és devizaswapügyletekre

4. melléklet

Az Európai Központi Bank rendelkezése a pénzügyi és banki statisztikák készítéséről

5. melléklet

Az eurórendszer weboldalai

6. melléklet

Az ügyfelek kötelezettségszegése esetén alkalmazandó eljárások és szankciók

A keretes írások, az ábrák és a táblázatok jegyzéke

Keretes írások

1.	EKB kötvények kibocsátása

2.	Devizaswapok

3.	A tendereljárás műveleti lépései

4.	Fix kamatú tenderek allokálása

5.	Változó kamatú eurótenderek allokálása

6.	Változó kamatú devizaswap tenderek allokálása

7.	Az egységes fedezetlista bevezetésének további lépései

8.	Kockázatkezelési eszközök

9.	Az első csoportba tartozó eszközök likviditási kategóriái

10.	Az elfogadható fedezetek első csoportjába tartozó eszközökre alkalmazott haircutok százalékban, a fix kamatozású és nem kamatozó instrumentumok tekintetében

11.	Az elfogadható fedezetek első csoportjába tartozó inverz változó kamatú eszközökre alkalmazott haircutok százalékban

12.	Fedezetkiegészítési felhívások kiszámítása

13.	Az elfogadható fedezetek második csoportjának haircutjai százalékban

14.	Tartalékalap és tartalékráták

15.	A kötelező tartalékállomány kamatozásának kiszámítása

Ábrák

1.	A tender műveleti lépéseinek szokásos ütemezése

2.	A gyorstender műveleti lépéseinek szokásos ütemezése

3.	A központi bankok levelező banki modellje

4.	Az értékpapír elszámolóházak közötti kapcsolatok

Táblázatok

1.	Az eurórendszer monetáris politikai műveletei

2.	Elsődleges és hosszabb távú refinanszírozó műveletek szokásos üzletkötési napjai

3.	Az eurórendszer nyíltpiaci műveleteinek szokásos elszámolási napjai

4.	Az eurórendszer monetáris politikai műveleteiben elfogadható fedezetek

Rövidítések

ÁÉKBV	Átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások
CET	Közép-európai idő (Central European time)
CSD	Központi értékpapír letétkezelő (Central Securities Depository)
DVP	Szállítás fizetés ellenében (Delivery-versus-payment)
ÉER	Értékpapír-elszámolási rendszer
EGK	Európai Gazdasági Közösség
EGT	Európai Gazdasági Térség
EK	Európai Közösség
EKB	Európai Központi Bank
EPM	EKB fizetési mechanizmus (ECB payment mechanism)
EU	Európai Unió
FOP	Költségmentes (Free of payment)
FRN	Változó kamatozású kötvény (Floating rate note)
HI	Hitelintézet
IDC	Napközbeni hitel (Intraday credit)
ISIN	ISIN azonosító szám/nemzetközi értékpapír-azonosító szám (International securities identification number)
KBER	Központi Bankok Európai Rendszere
LBM	Központi bankok levelező banki modellje
MPI	Monetáris pénzügyi intézmény
NKB	Nemzeti Központi Bank
PPA	Pénzpiaci alap
PPP	Pénzpiaci papír
RoW	A külföld (Rest of the world)
Strip	Külön kereskedés a kamattal és a tőkével (Separate trading of interest and principal)
TARGET	Transzeurópai automatizált valós idejű bruttó elszámolási rendszer [Trans-European automated real-time gross settlement express transfer (system)]
VIBER	Valós idejű bruttó elszámolási rendszer

Bevezetés

Ez a dokumentum az eurórendszer (1) által az euróövezetben alkalmazott egységes monetáris politika számára választott működési keretet mutatja be. Az eurórendszer monetáris politikai eszközei és eljárásai jogi keretének részeként az eurórendszer monetáris politikai eszközeinek és eljárásainak »alapdokumentuma«-ként szolgál és fő célja, hogy ezekről az eszközökről és eljárásokról megfelelően tájékoztassa az ügyfeleket.

Az alapdokumentum önmagában az ügyfelekre jogokat nem ruház, és kötelezettségeket sem ró. Az eurórendszer és az ügyfelek között fennálló jogviszony megfelelő szerződéses, illetve szabályozási rendelkezéseken alapul.

Ez a dokumentum hét fejezetből áll: az 1. fejezet az eurórendszer monetáris politikájának működési keretéről nyújt áttekintést, a 2. fejezet az eurórendszer monetáris politikai műveleteit végző ügyfélkörre vonatkozó alkalmassági feltételeket határozza meg. A 3. fejezet a nyíltpiaci műveleteket írja le, míg a 4. fejezet az ügyfélkör számára folyamatosan rendelkezésére álló műveleteket tartalmazza. Az 5. fejezet a monetáris politikai műveletek végrehajtása során alkalmazott eljárásokat határozza meg. A 6. fejezet a monetáris politikai műveletekben alkalmazott fedezetértékelés feltételeit írja le. A 7. fejezet az eurórendszer kötelező tartalék rendszerének ismertetését tartalmazza.

A mellékletek a monetáris politika működésére vonatkozó példákat, szószedetet, az eurórendszer devizaintervenciós műveleteiben résztvevő ügyfelek kiválasztására vonatkozó kritériumokat, az Európai Központi Bank pénzügyi és banki statisztikai adatszolgáltatási követelményeit, az eurórendszer weboldalainak felsorolását, valamint a kötelezettségek nem teljesítése esetén alkalmazandó eljárások és szankciók ismertetését foglalják magukban.

1. FEJEZET

1.	A MONETÁRIS POLITIKA KERETEINEK ÁTTEKINTÉSE

1.1.	A Központi Bankok Európai Rendszere

A Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) az Európai Központi Bankból (EKB) és az Európai Unió (EU) tagállamainak nemzeti központi bankjaiból áll (2). A KBER tevékenységét az Európai Közösséget létrehozó Szerződéssel (Szerződés), valamint a Központi Bankok Európai Rendszerének és az Európai Központi Bank alapokmányával (KBER alapokmány) összhangban végzi. A KBER irányítását az EKB döntéshozó testületei végzik. Ebben a tekintetben az EKB Kormányzótanácsa felelős a monetáris politika kialakításáért, míg az Igazgatóság hatáskörébe tartozik a monetáris politikának a Kormányzótanács határozataival és iránymutatásaival összhangban történő végrehajtása. A lehetségesnek és megfelelőnek tartott mértékig, valamint a működés hatékonyságára törekedve, az EKB igénybe veszi a nemzeti központi bankok (3) segítségét az eurórendszer feladatainak részét képező műveletek végrehajtása során. Az eurórendszer monetáris politikájával kapcsolatos műveleteket valamennyi tagállamban azonos szabályok szerint kell végrehajtani (4).

1.2.	Az eurórendszer célkitűzései

A Szerződés 105. cikke értelmében az eurórendszer elsődleges célja az árstabilitás fenntartása. Az árstabilitással kapcsolatos elsődleges célkitűzés sérelme nélkül, az eurórendszer támogatja az Európai Közösség általános gazdaságpolitikáját is. A célok megvalósítása során az eurórendszer a szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaság elvével összhangban tevékenykedik, segítve az erőforrások hatékony elosztását.

1.3.	Az eurórendszer monetáris politikai eszközei

Céljai elérése érdekében az eurórendszer egy monetáris politikai eszköztárral rendelkezik: az eurórendszer nyíltpiaci műveleteket hajt végre, jegybanki rendelkezésre állást biztosít, valamint a hitelintézeteket az eurórendszernél vezetett számláikon kötelező tartalék képzésére kötelezi.

1.3.1.

Nyíltpiaci műveletek

A nyíltpiaci műveletek fontos szerepet játszanak az eurórendszer monetáris politikájában a kamatlábak alakítása, a piac likviditási helyzetének kezelése, valamint a monetáris politika aktuális állapotának jelzése érdekében. Az eurórendszernek öt eszköztípus áll rendelkezésére a nyíltpiaci műveletek végrehajtása során. A legfontosabb eszközfajta a penziós ügylet, melynek alkalmazása visszavásárlási megállapodások vagy értékpapír-fedezet mellett történő hitelezés alapján történik. Ezen kívül az eurórendszer szintén alkalmazza a végleges adásvételi (outright) ügyleteket, a kötvénykibocsátást, a devizaswapokat és a lekötött betétek gyűjtését. A nyíltpiaci műveleteket az EKB kezdeményezi, és egyúttal dönt az alkalmazandó eszközről, valamint a végrehajtás szabályairól. Ezek a műveletek tenderrel, gyorstenderrel vagy kétoldalú eljárással hajthatók végre (5). Az általuk szolgált céloktól, a gyakoriságuktól és az alkalmazott eljárásoktól függően az eurórendszer nyíltpiaci műveletei az alábbi négy csoportba oszthatók (lásd az 1. táblázatot is):

—

Az elsődleges refinanszírozó műveletek közé tartoznak a szokásos, likviditásbővítő penziós ügyletek, heti gyakorisággal és általában egyhetes lejárattal. Ezeket a műveleteket a nemzeti központi bankok tenderek útján végzik. Az elsődleges refinanszírozó műveletek kulcsfontosságú szerepet töltenek be abban, hogy az eurórendszer nyíltpiaci műveleteinek célkitűzései megvalósuljanak, valamint a pénzügyi szektor refinanszírozását döntő részben ilyen műveletek biztosítják.

—

A hosszabb távú refinanszírozó műveletek olyan likviditásbővítő penziós ügyletek, amelyek havi gyakorisággal és általában háromhavi lejárattal rendelkeznek. További hosszabb távú kiegészítő refinanszírozást biztosítanak az ügyfelek részére, és a nemzeti központi bankok által kiírt tender útján bonyolítják le őket. E műveletek esetében az eurórendszer rendszerint nem kíván jelzéseket küldeni a piac felé, és normál piaci körülmények között kamatláb-elfogadóként jár el.

—

A finomhangoló műveletek végrehajtása eseti alapon történik, és célja a piac likviditási helyzetének kezelése, valamint a kamatlábak alakítása, különösen a piac váratlan likviditásingadozásai által a kamatlábakra gyakorolt hatások enyhítése érdekében. A finomhangoló műveleteket elsősorban penziós ügyletek formájában bonyolítják le, de végleges adásvételi (outright) ügyletek, devizaswapok és lekötött betétek gyűjtése útján is végrehajthatók. A finomhangoló műveletek során alkalmazott eszközöket és eljárásokat mindig a tranzakció adott típusához és a művelet által szolgált konkrét célkitűzéshez kell igazítani. Ezeket a műveleteket a nemzeti központi bankok rendszerint gyorstender vagy kétoldalú eljárás alapján hajtják végre. Az EKB Kormányzótanácsa kivételes helyzetben dönthet úgy, hogy a szükséges kétoldalú finomhangoló műveleteket maga az EKB végzi el.

—

Az eurórendszer strukturális műveleteket kötvények kibocsátása, penziós ügyletek és végeleges adásvételi (outright) ügyletek útján is végrehajthat. Ezekre a műveletekre akkor kerül sor, amikor az EKB az eurórendszer strukturális helyzetét a pénzügyi szektorhoz kívánja igazítani (akár rendszeresen, akár esetenként). A penziós ügyletek és az adósságinstrumentumok kibocsátása formájában megvalósuló strukturális műveleteket a nemzeti központi bankok tender útján hajtják végre. A végleges adásvételi (outright) ügyletek formájában megvalósuló strukturális műveletekre kétoldalú eljárások alapján kerül sor.

1.3.2.

Jegybanki rendelkezésre állás

A jegybanki rendelkezésre állás az egynapos (O/N) likviditás bővítésére és szűkítésére szolgál, jelzi a monetáris politika általános helyzetét, illetve határt szab az egynapos (O/N) piaci kamatlábnak. Az elfogadott ügyfelek számára két konstrukció áll rendelkezésre, amelyeket saját kezdeményezésükre vehetnek igénybe, feltéve, hogy megfelelnek az üzleti feltételeknek (lásd az 1. táblázatot is):

—

Az ügyfelek az egynapos (O/N) likviditás biztosítására elfogadható fedezetek ellenében igénybe vehetik a nemzeti központi bankok által nyújtott aktív oldali rendelkezésre állást. Rendes körülmények között az ügyfelek hitelhez való hozzáférésére nem függ hitellimitektől vagy más korlátozásoktól, kivéve az elegendő fedezeti eszköz bemutatásának követelményétől. Az aktív oldali rendelkezésre állás kamatlába általában az egynapos (O/N) piaci kamatláb felső határát is jelzi.

—

Az ügyfelek betéti rendelkezésre állás igénybevételével egynapos (O/N) betétet helyezhetnek el a nemzeti központi bankoknál. Rendes körülmények között a konstrukciónak az ügyfelek által történő igénybevételére nem vonatkoznak betéti limitek vagy más korlátozások. A betét kamatlába általában az egynapos (O/N) piaci kamatláb alsó határát is jelzi.

A jegybanki rendelkezésre állást decentralizált formában a nemzeti központi bankok kezelik.

1.3.3.

Kötelező tartalék

Az eurórendszer kötelező tartalék rendszerét az euróövezetben működő hitelintézetekre kell alkalmazni, és elsődleges célja a pénzpiaci kamatok stabilizálása, valamint strukturális likviditási szükséglet létrehozása (vagy bővítése). Az egyes hitelintézetek tartalékképzési kötelezettségét mérlegtételeik arányában kell megállapítani. A kamatlábak stabilizálásának célja érdekében az eurórendszer kötelező tartalék rendszere a hitelintézetek számára lehetővé teszi, hogy tartalékaikat átlagszámítással állapítsák meg. A tartalékképzési követelménynek való megfelelés megállapítása a hitelintézetek által fenntartott átlagos napi tartalékállomány alapulvételével történik. A hitelintézetek kötelező tartalékállományára az eurórendszer elsődleges refinanszírozó műveleteinek kamatlába szerint kell kamatot fizetni.

1.4.

Ügyfelek

Az eurórendszer monetáris politikájának kereteit úgy alakították ki, hogy lehetővé váljon az ügyfelek minél szélesebb körének részvétele. A KBER alapokmányának 19.1. cikke szerint a kötelező tartalékképzési kötelezettség hatálya alá tartozó hitelintézetek jegybanki rendelkezésre álláshoz juthatnak, illetve tender útján részt vehetnek nyíltpiaci műveletekben. Az eurórendszer korlátozott számú résztvevőt is kiválaszthat a finomhangoló műveletekben való részvételre. A végleges adásvételi (outright) ügyletek esetében az ügyfélkörre nem vonatkoznak előre meghatározott korlátok. A monetáris politikai célokból végzett devizaswapok végrehajtása aktív devizapiaci szereplőkkel történik. Az ilyen műveletekben résztvevők köre az eurórendszer deviza intervenciós műveleteihez kiválasztott és az euróövezetben levő intézményekre korlátozódik.

1.5.	Elfogadható fedezetek

A KBER alapokmányának 18.1. cikke alapján az eurórendszer valamennyi hitelezési műveletének (vagyis a likviditásbővítő műveleteknek) megfelelő fedezeten kell alapulnia. Az eurórendszer műveleteihez a fedezeti eszközök széles körét fogadja el. Az elfogadható fedezeteknek két csoportja van: az »elfogadható fedezetek első csoportja (Tier 1)« és az »elfogadható fedezetek második csoportja (Tier 2)« – alapvetően az eurórendszer belső céljaira. Ez a megkülönböztetés azonban az elkövetkező néhány évben fokozatosan megszűnik majd és kialakul az eurórendszer elfogadható fedezeti körének egységes listája. Az elfogadható fedezetek első csoportjába (Tier 1) jelenleg azok a forgalomképes adósságinstrumentumok tartoznak, amelyek megfelelnek az EKB által a teljes euróövezetre meghatározott egységes alkalmassági feltételeknek. Az elfogadható fedezetek második csoportjába (Tier 2) olyan további, forgalomképes vagy nem forgalomképes eszközök tartoznak, amelyek a nemzeti pénzpiacok és bankrendszerek működése szempontjából különösen fontosak, és amelyekre vonatkozóan az alkalmassági feltételeket az EKB jóváhagyásával az egyes nemzeti központi bankok határozzák meg. A fenti két csoport között nincs különbség az eszközök minősége vagy azoknak az eurórendszer különböző típusú monetáris politikai műveleteire való alkalmassága szempontjából (kivéve, hogy az elfogadható fedezetek második csoportja (Tier 2) eszközöket az eurórendszer rendszerint végleges adásvételi (outright) ügyleteknél nem használja). Az eurórendszer valamennyi hiteltípusához szükséges fedezetként szolgáló elfogadható fedezetek használhatók határokon átnyúló módon, központi bankok levelező banki modellje (LBM) az EU-s értékpapír-elszámolóházak között fennálló és elfogadott kapcsolatokon keresztül (6). Az eurórendszer monetáris politikai műveleteihez elfogadott összes eszköz alkalmazható a napközbeni hitelek fedezeti eszközeként is.

1.6.	A monetáris politika kereteinek módosítása

Az EKB Kormányzótanácsa az eurórendszer monetáris politikai műveletei végrehajtásának eszközeit, feltételeit és eljárásait bármikor megváltoztathatja.

1. TÁBLÁZAT

Az eurórendszer monetáris politikai műveletei

Monetáris politikai műveletek	Tranzakciók típusa		Lejárat	Gyakoriság	Eljárás
	Likviditásbővítő	Likviditást szűkítő
Nyíltpiaci műveletek
Elsődleges refinanszírozó műveletek	Penziós ügyletek	—	1 hét	Hetente	Tender
Hosszabb távú refinanszírozó műveletek	Penziós ügyletek	—	3 hónap	Havonta	Tender
Finomhangoló műveletek	— Penziós ügyletek — Devizaswapok	— Penziós ügyletek — Lekötött betétek gyűjtése — Devizaswapok	Nem szabványos	Nem rendszeres	— Gyorstender — Kétoldalú eljárás
	Végleges (outright) vétel	Végleges (outright) eladás	—	Nem rendszeres	Kétoldalú eljárás
Strukturális műveletek	Penziós ügyletek	Kötvények kibocsátása	Szabványos/Nem szabványos	Rendszeres és nem rendszeres	Tender
	Végleges (outright) vétel	Végleges (outright) eladás	—	Nem rendszeres	Kétoldalú eljárás
Jegybanki rendelkezésre állás
Aktív oldali rendelkezésre állás	Penziós ügyletek	—	Egynapos (O/N)	Az ügyfél kezdeményezésére
Betéti rendelkezésre állás	—	Betétek	Egynapos (O/N)	Az ügyfél kezdeményezésére

2. FEJEZET

2.

ÜGYFÉLKÖR

2.1.	Az alkalmasság általános feltételei

Az eurórendszer monetáris politikai műveleteiben résztvevő ügyfeleknek alkalmassági feltételeknek kell megfelelniük (7). Ezeket a követelményeket úgy határozták meg, hogy az eurórendszer monetáris politikai műveleteiben az intézmények széles köre vehessen részt, az intézmények azonos bánásmódban részesüljenek az euróövezet teljes területén, valamint biztosított legyen, hogy az ügyfelek megfeleljenek bizonyos prudenciális és működési követelményeknek:

—

Kizárólag a KBER alapokmányának 19.1. cikke szerint az eurórendszer kötelező tartalék rendszerének hatálya alá tartozó intézmények minősülnek ügyfélnek. Az eurórendszer kötelező tartalék rendszerével kapcsolatos kötelezettségek alól felmentett intézmények (lásd a 7.2. szakaszt) az eurórendszerbeli jegybanki rendelkezésre állás és a nyíltpiaci műveletek szempontjából nem tekinthetők ügyfélnek.

—

Az ügyfeleknek rendezett pénzügyi helyzettel kell rendelkezniük és legalább egy, a nemzeti hatóságok által gyakorolt, EU-ban vagy EGT-ben harmonizált felügyeleti forma hatálya alá kell tartozniuk (8). Ügyfélnek tekinthetők azonban a rendezett pénzügyi háttérrel rendelkező és a hasonló szabványokon alapuló nem egységesített nemzeti felügyelet alá tartozó intézmények is, mint például az Európai Gazdasági Térségen (EGT) kívüli székhellyel rendelkező intézményeknek az euróövezetben létrehozott fióktelepei.

—

Az ügyfeleknek meg kell felelniük az adott tagállam nemzeti központi bankja (vagy az EKB) által alkalmazott vonatkozó szerződéses vagy szabályozási rendelkezésekben meghatározott valamennyi működési feltételnek, ezáltal biztosítva az eurórendszer monetáris politikai műveleteinek hatékony végrehajtását.

Ezek az általános alkalmassági feltételek az euróövezet teljes területén egységesek. Az alkalmasság általános feltételeit teljesítő intézmények jogosultak:

—	igénybe venni az eurórendszerbeli jegybanki rendelkezésre állást, és

—	tender útján részt venni az eurórendszer nyíltpiaci műveleteiben.

Egy intézmény tender útján kizárólag a székhelye szerinti tagállam nemzeti központi bankján keresztül veheti igénybe az eurórendszerbeli jegybanki rendelkezésre állást és nyíltpiaci műveleteit. Amennyiben egy intézmény több tagállamban is rendelkezik szervezeti egységekkel (székhellyel vagy fióktelepekkel), az egyes szervezeti egységek mindig a földrajzi helyük szerinti tagállam nemzeti központi bankján keresztül vehetik igénybe ezeket a műveleteket, azzal a kikötéssel, hogy egy intézmény az ajánlatait egy tagállamban csak egy szervezeti egységén (székhelyén, vagy egy kijelölt fióktelepén) keresztül nyújthatja be.

2.2.	Az ügyfelek kiválasztása gyorstenderekre és kétoldalú műveletekre

A végleges adásvételi (outright) ügyletek esetében az ügyfelek körére nem vonatkoznak előre meghatározott korlátozások.

A monetáris politikai célból végrehajtott devizaswapok esetében az ügyfeleknek bármilyen piaci feltétel mellett képesnek kell lenniük nagy volumenű devizaműveletek hatékony végrehajtására. A devizaswapra alkalmas ügyfelek köre megegyezik az euróövezetben működő és az eurórendszer deviza intervenciós műveleteihez kiválasztott ügyfelek körével. A deviza intervenciós műveletekben ügyfelek kiválasztásának kritériumait és a kiválasztási eljárást a 3. melléklet tartalmazza.

A gyorstenderen és kétoldalú eljáráson alapuló egyéb műveletek (a finomhangoló penziós ügyletek és a lekötött betétek gyűjtése) esetében minden egyes nemzeti központi bank az adott tagállamban létrehozott és az alkalmasság általános feltételeinek megfelelő intézmények közül választ. Ebből a szempontból a pénzpiaci aktivitás a legfontosabb kiválasztási szempont. Figyelembe vehetők továbbá egyéb kritériumok, mint például az értékpapírosztály hatékonysága és az ajánlattételi képesség.

A gyorstender és a kétoldalú eljárások esetében a nemzeti központi bankok kizárólag az általuk a finomhangoló műveletekre elfogadott ügyfelek csoportjával tárgyalnak. Amennyiben működési okokból valamely nemzeti központi bank nem tud minden, általa a finomhangoló műveletek végzésére elfogadott fél számára részvételt biztosítani egy konkrét műveletben, akkor az egyenlő hozzáférés biztosítása érdekében az adott tagállamban az ügyfelek kiválasztása rotációs rendszerben történik.

Az EKB Kormányzótanácsa eldöntheti, hogy kivételes körülmények esetén az EKB maga is végezzen-e finomhangoló kétoldalú műveleteket. Ha az EKB végez kétoldalú műveleteket, akkor az egyenlő hozzáférés biztosítása érdekében az EKB az euróövezetbeli ügyfelek közül rotációs rendszerben választja ki azokat, amelyek a gyorstenderben és a kétoldalú eljárásokban való részvételre alkalmasnak.

2.3.	Szankciók az ügyfelek kötelezettségszegése esetén

Az EKB szankciók kirovására vonatkozó jogköréről szóló, 1998. november 23-ai 2532/98/EK sz. tanácsi rendelettel (9), az Európai Központi Bank szankcionálási jogosítványairól szóló, 1999. szeptember 23-ai 2157/1999/EK európai központi banki rendelettel (EKB/1999/4) (10) a kötelező tartalék Európai Központi Bank által történő alkalmazásáról szóló, 1998. november 23-ai 2531/98/EK módosított tanácsi rendelettel (11), valamint a kötelező tartalék képzéséről szóló, 2003. szeptember 12-ei 1745/2003/EK európai központi banki rendelettel (EKB/2003/9) (12) összhangban, az EKB szankciókat szabhat ki azokra az intézményekre, amelyek a kötelező tartalék alkalmazásával kapcsolatos EKB rendeletekből és határozatokból eredő kötelezettségeiknek nem felelnek meg. Az alkalmazható szankciókat, valamint az alkalmazásuk során követendő eljárásokat a fent említett rendeletek részletezik. Továbbá, a kötelező tartalék előírások súlyos megszegése esetén az eurórendszer felfüggesztheti az ügyfelek nyíltpiaci műveletekben való részvételét.

Az egyes tagállamok nemzeti központi bankjai (vagy az EKB) által alkalmazott szerződéses illetve szabályozási rendelkezések előírásaival összhangban, az eurórendszer pénzbírságot szabhat ki és fog is kiszabni azokra az ügyfelekre, illetve felfüggeszti azoknak a feleknek a nyíltpiaci műveletekben való részvételét, akik az egyes nemzeti központi bankok (vagy az EKB) által alkalmazott és az alábbiakban meghatározott szerződéses illetve szabályozási rendelkezésekből rájuk háruló kötelezettségeik teljesítését elmulasztják.

Ide tartoznak a tenderszabályok megszegésének esetei (amikor az ügyfél nem tud elegendő fedezeti eszközt rendelkezésre bocsátani ahhoz, hogy a likviditásbővítő műveletben részére megállapított likviditást kiegyenlítse, vagy nem tud elegendő készpénzt rendelkezésre bocsátani ahhoz, hogy a likviditást szűkítő műveletben részére megállapított összeget kiegyenlítse), valamint a kétoldalú tranzakciós előírások megszegésének esetei (amikor az ügyfél nem tud elegendő, jegybankképes fedezeti eszközt vagy készpénzt rendelkezésre bocsátani ahhoz, hogy a kétoldalú tranzakciónál a megállapodásban rögzített összeget kiegyenlítse).

Ez a rendelkezés vonatkozik a fedezeti eszközök alkalmazására vonatkozó szabályok az ügyfelek által történő megsértésének eseteire is (amikor az ügyfél olyan eszközöket használ fel, amelyek ilyen felhasználásra alkalmatlanok, illetve alkalmatlanná váltak vagy amelyeket az ügyfél nem használhat, például a kibocsátó/kezes és az ügyfél között fennálló szoros kapcsolat vagy azonosság miatt), valamint a napvégi eljárásra és a betéti rendelkezésre állás igénybevételére vonatkozó feltételek megszegésének eseteire is (amikor az elszámolási számláján a nap végén negatív egyenleggel rendelkező ügyfél a betéti rendelkezésre állás igénybevételére vonatkozó alkalmassági feltételeket nem teljesíti).

Ezen túl, a kötelezettségeit megszegő fél ellen alkalmazott felfüggesztés hatálya az adott intézmény más tagállamokban található fióktelepeire is kiterjeszthető. Azokban az esetekben, amikor a kötelességszegés gyakoriság vagy időtartam alapján megállapított súlyossága ezt indokolttá teszi, az ügyfél minden további monetáris politikai művelethez való hozzáférése egy bizonyos időtartamra kivételesen felfüggeszthető.

A tenderre, a kétoldalú ügyletre, a fedezeti eszközökre, a napvégi eljárásra és a betéti rendelkezésre állás igénybevételének alkalmassági feltételeire vonatkozó előírások megszegéséért a nemzeti központi bankok által kiszabott pénzbírságokat egy előre meghatározott (a 6. mellékletben megállapított) kulcs alapján számítják ki.

2.4.	Felfüggesztés vagy kizárás prudenciális okokból

Az adott tagállami nemzeti központi bank (vagy az EKB) által alkalmazott szerződéses illetve szabályozási rendelkezésekkel összhangban az eurórendszer prudenciális okokból az ügyfelek monetáris politikai eszközökhöz történő hozzáférését felfüggesztheti vagy megszüntetheti.

Ezen túl, az ügyfél felfüggesztésére illetve kizárására sor kerülhet olyan esetekben is, amelyek nemzeti központi bankok által alkalmazott szerződéses és szabályozási rendelkezések szerint az ügyfél részéről »mulasztásnak« minősülnek.

3 . FEJEZET

3.	NYÍLTPIACI MŰVELETEK

A nyíltpiaci műveletek fontos szerepet játszanak az eurórendszer monetáris politikájában, a kamatlábak alakításában, a piac likviditási helyzetének irányításában, valamint a monetáris politika aktuális helyzetének jelzésében. Céljukat, gyakoriságukat és eljárásaikat tekintve az eurórendszer nyíltpiaci műveletei négy csoportra oszthatók: elsődleges refinanszírozó műveletek, hosszabb távú refinanszírozó műveletek, finomhangoló műveletek és strukturális műveletek. Ami az alkalmazott eszközöket illeti, a penziós ügyletek jelentik az eurórendszer nyíltpiaci eszközeinek legfontosabb típusát, és a fenti négy műveleti kategória mindegyikében alkalmazhatók, míg a kötvények a strukturális többlet csökkentésére szolgáló műveleteknél használhatók. Ezen túl, az eurórendszernek a finomhangoló műveletek végrehajtásához három további eszköz áll rendelkezésére: a végleges adásvételi (outright) ügyletek, a devizaswapok és a lekötött betétek gyűjtése. Az alábbi szakaszok részletesen tartalmazzák az eurórendszer által használt nyíltpiaci eszközök egyes típusainak különös jellemzőit.

3.1.	Penziós műveletek

3.1.1.

Általános szempontok

a)   Eszköztípus

A penziós ügyletek olyan műveleteket jelentenek, ahol az eurórendszer visszavásárlási megállapodások keretében ad el és vásárol elfogadható fedezeteket, vagy elfogadható fedezetekből álló fedezet ellenében folytat hitelezést. A penziós ügyletek az elsődleges refinanszírozó műveleteknél és a hosszabb távú refinanszírozó műveleteknél alkalmazhatók. Az eurórendszer emellett a strukturális és a finomhangoló műveleteknél is alkalmazhat penziós ügyleteket.

b)   Jogi ismérvek

A nemzeti központi bankok a penziós ügyleteket végrehajthatják visszavásárlási megállapodások formájában (azaz, az eszköz tulajdonjoga átszáll a hitelezőre, miközben a tranzakcióban ügyfelek úgy állapodnak meg, hogy egy későbbi időpontban az eszköz újra az adós tulajdonába kerül), vagy értékpapír-fedezet mellett nyújtott hitelek formájában (azaz, az adott eszközökre fedezet áll rendelkezésre, de az adósi kötelezettségek teljesítésének fenntartásával a fedezetként felkínált eszköz az adós tulajdonában marad). A visszavásárlási megállapodásokon alapuló penziós ügyletekre vonatkozó további rendelkezések az egyes tagállamok nemzeti központi bankjai (vagy az EKB) által alkalmazott szerződéses rendelkezésekben találhatók. A értékpapírfedezet mellett nyújtott hiteleken alapuló penziós ügyletekre vonatkozó szabályozások figyelembe veszik a fedezetre vonatkozó érdekeltség (pl. zálogjog) alapításához és későbbi érvényesítéséhez szükséges, az egyes nemzeti jogokban alkalmazott különböző eljárásokat és formai követelményeket.

c)   Kamatozási feltételek

A visszavásárlási megállapodásban meghatározott vételár és visszavásárlási ár közötti különbözet egyenlő a művelet időtartama alatt felvett illetve hitelezett összegre számított kamat összegével, vagyis a visszavásárlási ár magában foglalja a fizetendő kamatot. Az értékpapírfedezet mellett nyújtott hitel formájában létrejövő penziós ügylet kamatát a felvett hitel összegére és a futamidőre alkalmazandó kamatláb alapján kell meghatározni. Az eurórendszer penziós nyíltpiaci műveletei esetében egy egyszerű kamatlábat alkalmaznak, amely a »ténylegesen eltelt napok száma/360« kamatnapszámítási szabályon alapul.

3.1.2.

Elsődleges refinanszírozó műveletek

Az elsődleges refinanszírozó műveletek az eurórendszer által végzett legfontosabb nyíltpiaci műveletek, amelyek kulcsszerepet játszanak a kamatlábak alakításában, a piac likviditási helyzetének irányításában és a monetáris politika aktuális helyzetének jelzésében. Ezen kívül ezek a műveletek elégítik ki a pénzügyi szektor refinanszírozó szükségleteinek nagy részét.

Az elsődleges refinanszírozó műveletek működési jellemzői az alábbiak szerint foglalhatók össze:

—	likviditásbővítő műveletek;

—	heti rendszerességűek (13);

—	általában egyhetes lejárattal rendelkeznek (14);

—	decentralizált végrehajtás az egyes nemzeti központi bankok által;

—	lebonyolítás tender útján (az 5.1. szakaszban meghatározottak szerint);

—	a (2.1. szakaszban meghatározott) általános alkalmassági feltételeket teljesítő valamennyi fél nyújthat be ajánlatot az elsődleges refinanszírozó műveletekre; és

—	az elsődleges refinanszírozó műveletekben mind az (6. fejezet meghatározása szerinti) elfogadható fedezetek első csoportja (Tier 1), mind az elfogadható fedezetek második csoportja (Tier 2) alkalmas, mint fedezeti eszköz.

3.1.3.

Hosszabb távú refinanszírozó műveletek

Az eurórendszer általában háromhavi lejárattal is végez rendszeres refinanszírozó műveleteket, ezáltal pótlólagos, hosszabb távú refinanszírozást nyújtva a pénzügyi szektor számára. Ezek a műveletek csak kis részt képviselnek az összes refinanszírozó művelet volumenén belül. Az ilyen műveletek végrehajtása során az eurórendszer rendszerint semmilyen jelzést nem kíván küldeni a piac felé, így normál körülmények között kamatláb elfogadóként jár el. Ennek megfelelően a hosszabb távú refinanszírozó műveletekre változó kamatú tenderek formájában kerül sor, és az EKB időszakonként jelzi a későbbi tenderek várható ügyleti volumenét. Kivételes körülmények között az eurórendszer fix kamatú tenderek keretében is végez hosszabb távú refinanszírozó műveleteket.

A hosszabb távú refinanszírozó műveletek működési jellemzői az alábbiak szerint foglalhatók össze:

—	likviditásbővítő műveletek;

—	végrehajtás havi rendszerességgel (15);

—	általában három hónapos lejáratúak (16);

—	decentralizált végrehajtás az egyes nemzeti központi bankok által;

—	lebonyolítás (az 5.1. szakaszban meghatározott) tender útján;

—	a (2.1. szakaszban meghatározott) általános alkalmassági feltételeket teljesítő valamennyi fél nyújthat be ajánlatot a hosszabb távú refinanszírozó műveletre; és

—	a hosszabb távú refinanszírozó műveletek szempontjából az elfogadható fedezetek első csoportja (Tier 1) és az elfogadható fedezetek második csoportja (Tier 2) (6. fejezet) fedezeti eszközöknek minősülnek.

3.1.4.

Finomhangoló penziós műveletek

Az eurórendszer penziós nyíltpiaci ügyletek formájában végezhet finomhangoló műveleteket. A finomhangoló műveletek célja a piac likviditási helyzetének irányítása, valamint a kamatlábak alakítása, különösen a piac előre nem látható likviditás-ingadozása által a kamatlábakra gyakorolt hatások ellensúlyozása érdekében. A váratlan piaci események bekövetkezésekor szükséges gyors intézkedések érdekében indokolt nagyfokú rugalmasságot fenntartani, a finomhangoló műveletekhez használt eljárások és működési jellemzők megválasztásakor.

A finomhangoló penziós műveletek működési jellemzőit az alábbiak szerint lehet összegezni:

—	a finomhangoló penziós műveletek likviditásbővítő és likviditást szűkítő műveletek is lehetnek;

—	gyakoriságuk nem szabványosított;

—	lejáratuk nem szabványosított;

—	a likviditásbővítő finomhangoló penziós ügyletek lebonyolítása általában gyorstender útján történik, ugyanakkor nem kizárt a kétoldalú eljárások használatának lehetősége (lásd az 5. fejezetet);

—	a likviditást szűkítő finomhangoló penziós ügyletekre rendszerint kétoldalú eljárásokon keresztül kerül sor (az 5.2. szakaszban meghatározottak szerint);

—	az egyes nemzeti központi bankok általában decentralizált módon hajtják végre e műveleteket (az EKB Kormányzótanácsa dönthet arról, hogy kivételes esetben az EKB végrehajthat-e kétoldalú finomhangoló penziós ügyleteket);

—	az eurórendszer a 2.2. szakaszban meghatározott feltételek szerint korlátozott számú résztvevőt választhat ki a finomhangoló penziós ügyletekben való részvételhez; és

—	a finomhangoló penziós műveletek esetében az elfogadható fedezetek első csoportja (Tier 1) és az elfogadható fedezetek második csoportja (Tier 2) (6. fejezet) elfogadható fedezeti eszköznek.

3.1.5.

Strukturális penziós műveletek

Az eurórendszer penziós nyíltpiaci ügyletek formájában végrehajthat strukturális műveleteket azzal a céllal, hogy az eurórendszer strukturális helyzetét a pénzügyi szektorhoz igazítsa.

E műveletek működési jellemzői az alábbiak szerint foglalhatók össze:

—	a strukturális penziós műveletek likviditásbővítő műveletek;

—	gyakoriságuk szerint lehetnek rendszeresek vagy nem rendszeresek;

—	lejáratuk előre nem szabványosított;

—	lebonyolításuk tender útján történik (az 5.1. szakaszban meghatározottak szerint);

—	e műveleteket az egyes nemzeti központi bankok decentralizált módon hajtják végre;

—	strukturális penziós műveletre a (2.1. szakaszban meghatározott) valamennyi ügyfél nyújthat be ajánlatot; és

—	a strukturális penziós műveletek szempontjából mind az elfogadható fedezetek első csoportja (Tier 1), mind az elfogadható fedezetek második csoportja (Tier 2) (6. fejezet) elfogadható fedezeti eszköznek.

3.2.	Végleges adásvételi (outright) ügyletek

a)   Eszköztípus

A végleges adásvételi (outright) nyíltpiaci műveletek olyan ügyletek, amelynek során az eurórendszer jegybankképes eszközöket véglegesen vásárol vagy ad el a piacon. E műveleteket kizárólag strukturális vagy finomhangolási célból lehet végrehajtani.

b)   Jogi ismérvek

A végleges adásvételi ügylet során a tulajdonjog teljes mértékben átszáll az eladóról a vevőre, anélkül, hogy ehhez a tulajdonjog ellentétes irányú átruházása kapcsolódna. Az ügyletet a műveletben használt adósságinstrumentumokra vonatkozó piaci megállapodásoknak megfelelően kell végrehajtani.

c)   Árazási feltételek

Az eurórendszer az árak kiszámításakor a műveletben használt, adósságinstrumentumokra vonatkozóan a legszélesebb körben elfogadott piaci megállapodásnak megfelelően jár el.

d)   Egyéb működési feltételek

Az eurórendszer végleges adásvételi ügyleteinek működési jellemzői az alábbiak szerint foglalhatók össze:

—	a végleges adásvételi (outright) ügyletek megjelenhetnek likviditásbővítő (közvetlen vétel) vagy likviditást szűkítő (közvetlen eladás) műveletek formájában;

—	gyakoriságuk nem szabványosított;

—	lebonyolításuk kétoldalú eljárás útján történik (az 5.2. szakaszban meghatározottak szerint);

—	ezen ügyleteket egyes nemzeti központi bankok általában decentralizált módon hajtják végre (az EKB Kormányzótanácsa dönthet arról, hogy az EKB kivételes körülmények között végrehajthat-e finomhangoló végleges adásvételi ügyleteket);

—	a végleges adásvételi ügyletek esetében az ügyfelek körére nem vonatkoznak előre meghatározott korlátozások; és

—	általában csak (a 6.1. szakaszban meghatározott) elfogadható fedezetek első csoportja (Tier 1) eszközök minősülnek a végleges ügyletekhez kapcsolódó fedezeti eszköznek.

3.3.	EKB kötvények kibocsátása

a)   Eszköztípus

Az EKB kötvényeket bocsáthat ki azzal a céllal, hogy az eurórendszer strukturális helyzetét a pénzügyi szektorral szemben kiigazítsa, valamint a piacon likviditást szűkítsen (vagy bővítsen).

b)   Jogi ismérvek

A kötvény az EKB-nak a kötvény tulajdonosával szemben fennálló adósságát testesíti meg. A kötvényeket az euróövezetbeli központi értéktárban könyvelési tétel formájában kell kibocsátani és tartani. Az EKB a kötvények átruházhatóságára vonatkozóan nem ír elő semmiféle korlátozást. Az EKB kötvényekre vonatkozó további előírásokat a kötvényekre vonatkozó szabályok tartalmazzák.

c)   Kamatozási feltételek

A kötvényeket leszámítoltan, azaz névérték alatti értéken kell kibocsátani és lejáratkor névértéken kell visszavásárolni. A kibocsátáskori érték és a visszavásárlási érték közötti különbség egyenlő a kötvény kibocsátási értékén felhalmozott kamattal, amit a kötvény futamidejére vonatkozóan a megállapodás szerinti kamatlábbal kell kiszámítani. Az alkalmazott kamatláb egy egyszerű kamatláb, amely a »ténylegesen eltelt napok száma/360« kamatnapszámítási szabályon alapul. A kibocsátási érték kiszámításának módját az 1. keretes írás mutatja.

1. KERETES ÍRÁSEKB kötvények kibocsátásaA kibocsátási érték: ahol:

N	=	a kötvény névértéke
rI	=	kamatláb (százalékban)
D	=	a kötvény futamideje (napokban)
PT	=	a kötvény kibocsátási értéke

d)   Egyéb működési jellemzők

Az EKB kötvények kibocsátásának működési jellemzői az alábbiak szerint foglalhatók össze:

—	a kötvények kibocsátása a piaci likviditás szűkítése céljából történik;

—	a kötvények rendszeres vagy nem rendszeres jelleggel is kibocsáthatók;

—	akötvények futamideje 12 hónapnál kevesebb;

—	a kötvények kibocsátása tender útján történik (az 5.1. szakaszban meghatározottak szerint);

—	a kötvényeket a nemzeti központi bankok decentralizáltan tendereztetik és váltják be; és

—	a (2.1. szakaszban meghatározott) általános alkalmassági feltételeket teljesítő valamennyi fél pályázhat az EKB kötvényeinek jegyzésére.

3.4.	Devizaswapok

a)   Eszköztípus

A monetáris politikai célokból végrehajtott devizaswapok az euró és egy másik deviza között egyidejűleg kötött végleges adásvételi és határidős ügyletből állnak. Ezek a swapok finomhangolási célokat szolgálnak, elsősorban a piac likviditási helyzetének kezelése és a kamatlábak alakítása érdekében.

b)   Jogi ismérvek

A monetáris politikai célokból végrehajtott devizaswapok olyan műveleteket jelentenek, ahol az eurórendszer azonnali euróvételi (illetve eladási) műveletet hajt végre egy másik deviza ellenében, és ezzel egyidejűleg egy meghatározott visszavásárlási napon egy határidős ügylettel előre eladja (illetve visszavásárolja). A devizaswapokra vonatkozó egyéb előírásokat az érintett nemzeti központi bankok (vagy az EKB) által alkalmazott szerződéses rendelkezések tartalmazzák.

c)   A pénznemre és árfolyamra vonatkozó feltételek

Az eurórendszer rendszerint csak a kereskedésben aktívan résztvevő pénznemekre és kizárólag a szokásos piaci gyakorlatot betartva köt ügyleteket. Az eurórendszer és az ügyfelek minden egyes devizaswap esetében megállapodnak az ügyletre alkalmazandó swappontokban. A swappontok a határidős és az azonnali ügyletnél alkalmazott átváltási árfolyamok közötti különbségnek felelnek meg. Az euró másik devizával szembeni swappontjainak jegyzése az általános piaci gyakorlat szerint történik. A devizaswap árfolyamára vonatkozó feltételeket a 2. keretes írás tartalmazza.

2. KERETES ÍRÁSDevizaswapok

S	=	az euró (EUR) és az ABC deviza (ABC) azonnali (a devizaswap megkötésének napján érvényes) átváltási árfolyama
FM	=	az euró és az ABC deviza között érvényes határidős árfolyam a devizaswap visszavásárlási napján (M)
ΔM	=	azeuró és az ABC deviza közötti forward pontok a devizaswap visszavásárlási napján (M)
N(.)	=	a deviza azonnali összege; N(.)M a deviza határidős összege: vagy vagy

d)   Egyéb működési jellemzők

A devizaswapok működési jellemzői az alábbiakban foglalhatók össze:

—	megjelenhetnek likviditásbővítő vagy likviditást szűkítő ügyletek formájában;

—	gyakoriságuk nem szabványosított;

—	lejárati idejük nem szabványosított;

—	végrehajtásuk gyorstender vagy kétoldalú eljárás útján történik (lásd az 5. fejezetet);

—	a nemzeti központi bankok általában decentralizált módon hajtják végre őket (az EKB Kormányzótanácsa dönthet arról, hogy az EKB kivételes esetben végrehajthat-e kétoldalú devizaswapügyleteket); és

—	az eurórendszer a 2.2. szakaszban és a 3. mellékletben meghatározott feltételek szerint korlátozott számú résztvevőt is kiválaszthat a devizaswapokban való részvételre.

3.5.	Lekötött betétek gyűjtése

a)   Eszköztípus

Az eurórendszer felhívhatja az ügyfeleket arra, hogy azok a székhelyük szerinti tagállam nemzeti központi bankjánál rögzített futamidejű kamatozó betéteket kössenek le. A lekötött betétek gyűjtése csak finomhangolási célokat szolgál a piacon levő likviditás szűkítése érdekében.

b)   Jogi ismérvek

Az ügyfélkörtől befogadott betétek rögzített futamidővel és rögzített kamatlábbal rendelkeznek. A nemzeti központi bankok a betétek ellenében nem adnak fedezetet.

c)   Kamatozási feltételek

A betétre alkalmazott kamatláb egy egyszerű kamatláb, amely a »tényleges napok száma/360« kamatmegállapítási szabályon alapul. A kamatot a betét lejártakor kell kifizetni.

d)   Egyéb működési jellemzők

A lekötött betétek gyűjtésének működési jellemzői az alábbiakban foglalhatók össze:

—	a betétgyűjtés célja a likviditás szűkítése;

—	a betétgyűjtés gyakorisága nem szabványosított;

—	a betétek lejárati ideje nem szabványosított;

—	a betétgyűjtés lebonyolítása általában gyorstender útján történik, de a kétoldalú eljárás lehetősége sem kizárt (lásd az 5. fejezetet);

—	a betétgyűjtést az egyes nemzeti központi bankok általában decentralizált módon hajtják végre (az EKB Kormányzótanácsa dönthet arról, hogy az EKB kivételes esetben végrehajthat-e kétoldalú lekötött betétgyűjtési műveletet) (17); és

—	az eurórendszer a 2.2. szakaszban meghatározott feltételek szerint korlátozott számú ügyfélt is kiválaszthat a lekötött betétgyűjtésben való részvételre.

4. FEJEZET

4.	JEGYBANKI RENDELKEZÉSRE ÁLLÁS

4.1.	Aktív oldali rendelkezésre állás

a)   Eszköztípus

Az ügyfélkör az aktív oldali rendelkezésre állást arra használhatja, hogy a nemzeti központi bankokon keresztül, előre meghatározott kamatlábon, elfogadható fedezetek (6. fejezet) ellenében egynapos (O/N) likviditásukat biztosítsa. A konstrukció célja, hogy az ügyfélkör átmeneti likviditási igényeit kielégítse. Rendes körülmények között a konstrukcióra vonatkozó kamatláb az egynapos (O/N) piaci kamatláb felső határa. A konstrukcióra vonatkozó feltételek az egész euróövezetben azonosak.

b)   Jogi ismérvek

Az aktív oldali rendelkezésre állás keretében a nemzeti központi bankok likviditást bővíthetnek egynapos (O/N) visszavásárlási megállapodások formájában (azaz az eszköz tulajdonjoga átszáll a hitelezőre, és a felek megegyeznek abban, hogy a következő üzleti napon a tulajdonjog visszaszáll az adósra) vagy egynapos (O/N), értékpapír-fedezet mellett nyújtott hitelek formájában (azaz az eszközre érvényesíthető biztosítékot nyújtanak, de a kölcsön visszafizetésével az eszköz az adós tulajdonában marad). A visszavásárlási megállapodásokra vonatkozó további rendelkezéseket az adott nemzeti központi bank által alkalmazott szerződéses megállapodások tartalmazzák. A értékpapírfedezet mellett nyújtott hitelek formájában való likviditásbővítésre vonatkozó megállapodások figyelembe veszik a fedezetre vonatkozó érdekeltség (zálogjog) alapításához és annak későbbi érvényesítéséhez szükséges, az egyes nemzeti jogokban alkalmazott különböző eljárásokat és formai követelményeket.

c)   Hozzáférési feltételek

Az aktív oldali rendelkezésre állás a 2.1. szakaszban meghatározott általános alkalmassági feltételeknek megfelelő ügyfélkörnek áll rendelkezésére. Az aktív oldali rendelkezésre álláshoz való hozzáférést az adott intézmény székhelye szerinti tagállam nemzeti központi bankja biztosítja. Az aktív oldali rendelkezésre álláshoz való hozzáférés csak azokon a napokon biztosított, amelyeken az adott nemzeti valós idejű bruttó elszámolási rendszer (VIBER) és az adott ÉER-ek (értékpapír-elszámolási rendszerek) működnek.

Minden üzleti nap végén az ügyfélkör az adott nemzeti központi banknál vezetett elszámolási számláin lévő negatív napi egyenlege önmagától az aktív oldali rendelkezésre állás igénybevételére vonatkozó kérelemnek minősül. Az aktív oldali rendelkezésre álláshoz történő napvégi hozzáférésre vonatkozó eljárást az 5.3.3. szakasz tartalmazza.

Az ügyfelek az aktív oldali rendelkezésre álláshoz úgy is hozzáférhetnek, hogy kérelmet küldenek a székhelyük szerinti tagállam nemzeti központi bankjának. Ahhoz, hogy a nemzeti központi bank még aznap teljesíteni tudja a megbízást, a kérelemnek a nemzeti központi bankhoz legkésőbb 30 perccel a TARGET zárása után meg kell érkeznie (18), (19). Általános szabályként a TARGET-rendszer EKB (közép-európai) idő szerint 18 óráig tart nyitva. Az aktív oldali rendelkezésre állás igénybevételére vonatkozó kérelem benyújtásának határideje az eurórendszer tartalékolási időszakának utolsó munkanapján még további 30 perccel meghosszabbodik. A kérelemben fel kell tüntetni az igényelt hitel összegét, és amennyiben az ügylet alapjául szolgáló fedezeti eszköz a nemzeti központi banknál még nincs előzetesen elhelyezve, a tranzakció alapjául szolgáló, rendelkezésre bocsátandó fedezeti eszközt is meg kell határozni.

A tranzakció alapjául szolgáló elegendő jegybankképes eszköz felmutatásán kívül az aktív oldali rendelkezésre állás keretében igénybe vehető pénzeszközök összegére nem vonatkozik egyéb korlátozás.

d)   Lejárati és kamatfeltételek

A konstrukció keretében nyújtott hitelek egynapos (O/N) futamidővel rendelkeznek. A TARGET-rendszerben közvetlenül ügyfelek esetében a hitel törlesztésére a következő olyan napon kerül sor, amikor az adott nemzeti VIBER és az adott ÉER(ek) működnek, mégpedig e rendszerek nyitásának időpontjában.

A kamatlábat, amely a »tényleges napok száma/360« kamatmegállapítási szabályon alapuló egyszerű kamatláb, az eurórendszer előzetesen közzéteszi. Az EKB a kamatlábat bármikor megváltoztathatja, de az legkorábban az eurórendszer következő munkanapján léphet hatályba (20). A konstrukció kamatának megfizetése a hitel törlesztésekor esedékes.

e)   A konstrukció felfüggesztése

A konstrukció igénybevétele csak az EKB célkitűzéseivel és általános monetáris politikai szempontjaival összhangban lehetséges. Az EKB a konstrukció feltételeit bármikor módosíthatja, illetve a konstrukciót felfüggesztheti.

4.2.	Betéti rendelkezésre állás

a)   Eszköztípus

Az ügyfélkör a betéti rendelkezésre állást arra használhatja, hogy a nemzeti központi bankoknál egynapos (O/N) betéteket helyezzen el. A betétek előre meghatározott kamatlábbal kamatoznak. Rendes körülmények között a betéti rendelkezésre állásnál alkalmazott kamatláb az egynapos (O/N) piaci kamatláb alsó határa. A betéti rendelkezésre állásra vonatkozó feltételek az egész euróövezetben egyformák (21).

b)   Jogi ismérvek

Az ügyfelek által elhelyezett egynapos (O/N) betétek rögzített kamatlábon kamatoznak. Az ügyfelek az elhelyezett betét ellenében nem kapnak fedezetet.

c)   Hozzáférési feltételek (22)

A betéti rendelkezésre állás a 2.1 szakaszban meghatározott általános alkalmassági feltételeket kielégítő intézményeknek áll rendelkezésre. A betéti rendelkezésre álláshoz az adott intézmény székhelye szerinti nemzeti központi bank közvetítésével lehet hozzájutni. A betéti rendelkezésre álláshoz való hozzáférés csak azokon a napokon biztosított, amelyeken a nemzeti VIBER nyitva tart.

A betéti rendelkezésre állás igénybevételéhez az ügyfélnek kérelmet kell benyújtania a székhelye szerinti tagállam nemzeti központi bankjának. Ahhoz, hogy a nemzeti központi bank még aznap teljesítse a megbízást, a kérelemnek a TARGET-rendszer tényleges zárási ideje, azaz általában EKB (közép-európai) idő szerint 18 óra után legkésőbb 30 perccel meg kell érkeznie a nemzeti központi bankhoz (23), (24). A betéti rendelkezésre állás igénybevételére vonatkozó kérelem benyújtásának határideje az eurórendszer tartalékolási időszakának utolsó munkanapján további 30 perccel meghosszabbodik. A kérelemben fel kell tüntetni az elhelyezendő betét összegét.

Az ügyfél által a konstrukció keretében elhelyezhető betét összegére nem vonatkozik korlátozás.

d)   Lejárati és kamatfeltételek

A konstrukció keretében elhelyezett betétek egynapos (O/N) lejárati idővel rendelkeznek. A TARGET-rendszerben közvetlenül ügyfelek esetében a konstrukció keretében elhelyezett betétek a következő olyan napon járnak le, amikor az adott nemzeti VIBER működik, mégpedig a rendszer nyitásának időpontjában.

A kamatlábat, amely a »tényleges napok száma/360« kamatmegállapítási szabályon alapuló egyszerű kamatláb, az eurórendszer előzetesen közzéteszi. Az EKB a kamatlábat jogosult bármikor, legkorábban az eurórendszer következő munkanapján történő hatálybalépéssel megváltoztatni. A betét kamatának kifizetése a betét lejáratakor esedékes.

e)   A konstrukció felfüggesztése

A konstrukció csak az EKB célkitűzéseivel és általános monetáris politikai szempontjaival összhangban vehető igénybe. Az EKB a konstrukció feltételeit bármikor módosíthatja, illetve a konstrukciót felfüggesztheti.

5. FEJEZET

5.

ELJÁRÁSOK

5.1.	Tendereljárás

5.1.1.

Általános szempontok

Az eurórendszer nyíltpiaci műveleteire általában tendereljárás formájában kerül sor. Az eurórendszer tendereit a 3. keretes írásban leírtak szerint hat műveleti lépésben kell végrehajtani.

Az eurórendszer két fajta tendereljárást különböztet meg: a tendert és a gyorstendert. A tender és a gyorstender eljárási rendje a lebonyolítás ütemezése és az ügyfélkör kivételével azonos.

3. KERETES ÍRÁSA tendereljárás műveleti lépései1. lépés A tender meghirdetésea)Az EKB meghirdeti a tendert a hírügynökségek útjánb)A nemzeti központi bankok a nemzeti hírügynökségek útján meghirdetik a tendert, és ha ez szükséges, az ügyfélkört közvetlenül is értesítik2. lépés Az ügyfelek elkészítik és benyújtják ajánlataikat 3. lépés Az eurórendszer összegyűjti az ajánlatokat 4. lépés Az ajánlatok értékelése és eredményhirdetésa)Az EKB határozata az ajánlatok elfogadásárólb)Az elfogadott ajánlatok kihirdetése5. lépés Az elfogadott egyedi ajánlatok visszaigazolása 6. lépés A műveletek elszámolása (lásd az 5.3. szakaszt)

a)   A tenderek

A tenderek esetében a meghirdetéstől az elfogadott ajánlatok visszaigazolásáig 24 óra telik el (a beadási határidő és az eredményhirdetés között eltelt idő hozzávetőlegesen két óra). Az 1. ábra a tender műveleti lépéseinek szokásos ütemezéséről nyújt áttekintést. Az EKB szükség esetén az egyes műveletek ütemezését módosíthatja.

Az elsődleges refinanszírozó műveletekre, a hosszabb távú refinanszírozó műveletekre és a strukturális műveletekre (a végeleges adásvételi (outright) ügyletek kivételével) mindig tender keretében kerül sor. A tendereken az EKB által a 2.1. szakaszban foglalt általános feltételeknek megfelelő ügyfelek vehetnek részt.

b)   Gyorstenderek

A gyorstendert általában a meghirdetéstől számított 90 percen belül kell lebonyolítani azzal, hogy a visszaigazolásra az eredményhirdetést követően azonnal sor kerül. A 2. ábra a gyorstender műveleti lépéseinek szokásos ütemezéséről nyújt áttekintést. Az EKB szükség esetén az egyes műveletek esetében az ütemezést módosíthatja. Gyorstenderre csak finomhangoló műveletek esetén kerül sor. Az eurórendszer a 2.2. szakaszban meghatározott feltételek és eljárások szerint a gyorstenderen való részvételre korlátozott számú ügyfélt is kiválaszthat.

c)   Fix és változó kamatú tenderek

Az eurórendszernek lehetősége van akár fix kamatú (mennyiségi tender), akár változó kamatú (kamattender) tenderek lebonyolítására. Fix kamatú tender esetén az EKB előre meghatározza a kamatlábat, és az ügyfelek azzal az összeggel pályáznak, amellyel a rögzített kamatlábon ügyletet kívánnak kötni (25). Változó kamatú tender esetén az ügyfelek megjelölik az összeget és a kamatlábat, amelyen a nemzeti központi bankokkal ügyletet kívánnak kötni (26).

5.1.2.

Tendernaptár

a)   Elsődleges és hosszabb távú refinanszírozó műveletek

Az elsődleges és hosszabb távú refinanszírozó műveleteket az eurórendszer (27) által megjelentetett tájékoztató jellegű naptár szerint bonyolítják le. A naptárt legkésőbb az adott év kezdete előtt három hónappal kell közzétenni. Az elsődleges és hosszabb távú refinanszírozó műveletek szokásos üzletkötési napjait a 2. táblázat tartalmazza. Az EKB törekszik biztosítani minden tagállambeli ügyfél számára az elsődleges és hosszabb távú refinanszírozó műveletekben való részvételt. Így az e műveletekre vonatkozó naptár összeállításakor az EKB az egyes tagállamok bankszünnapjainak figyelembevételével jár el.

2. TÁBLÁZAT

Elsődleges és hosszabb távú refinanszírozó műveletek szokásos üzletkötési napjai

Művelet típusa	Szokásos üzletkötési nap (T)
Elsődleges refinanszírozó műveletek	Minden kedd
Hosszabb távú refinanszírozó műveletek	Minden kötelező tartalékolási időszak első szerdája (28)

b)   Strukturális műveletek

A tenderek útján lefolytatott strukturális műveletek végrehajtása nem előre meghatározott naptár szerint történik. A strukturális műveletek lebonyolítása és elszámolása azonban általában csak olyan napon történik, amely minden tagállamban NKB-munkanapnak (29) számít.

c)   Finomhangoló műveletek

A finomhangoló műveletek végrehajtása nem előre meghatározott naptár szerint történik. Az EKB az eurórendszer bármely munkanapján végrehajthat finomhangoló műveleteket. Ezekben a műveletekben csak azon tagállamok nemzeti központi bankjai vehetnek részt, amelyekben az üzletkötés, az elszámolás és a visszafizetés napja NKB-munkanap.

5.1.3.

Tenderek meghirdetése

Az eurórendszer tendereit nyilvánosan, hírügynökségek útján hirdeti meg. Ezen kívül, a nemzeti központi bankok a hírügynökségi hozzáféréssel nem rendelkező ügyfeleket a tenderekről közvetlenül is értesíthetik. A nyilvános tenderfelhívás általában a következő információkat tartalmazza:

—	a tender hivatkozási számát;

—	a tender időpontját;

—	a művelet típusát (likviditásbővítő illetve -szűkítő, és a használni kívánt monetáris politikai eszköz típusa);

—	az instrumentum lejáratát;

—	az aukció típusát (fix vagy változó kamatú tender);

—	az allokálás módját (az 5.1.5. szakasz d) pontjának meghatározása szerinti holland vagy amerikai típusú aukció);

—	a tervezett mennyiséget (általában csak a hosszabb távú refinanszírozó műveletek esetében);

—	a rögzített kamatlábat/árat/swappontot (fix kamatú tenderek esetén);

—	a kamatláb/ár/swappont elfogadott alsó és felső határértékét (ha van ilyen);

—	az instrumentum kezdő és lejárati napját (ha van ilyen), illetve az instrumentum értéknapját és lejárati napját (kötvények kibocsátása esetén);

—	a műveletben résztvevő devizákat, és a rögzítve tartandó összeg pénznemét (devizaswap esetén);

—	az ajánlatok kiszámításakor hivatkozásként használandó azonnali devizaárfolyamot (devizaswap esetén);

—	az ajánlati összeg felső korlátját (ha van ilyen);

—	a legkisebb egyedi ajánlati összeg (ha van ilyen);

—	a legkisebb odaítélés arány (ha van ilyen);

—	az ajánlatok benyújtásának menetrendjét;

—	a kötvények névértékét (kötvények kibocsátása esetén); és

—	a kötvények ISIN-kódját (kötvények kibocsátása esetén).

A finomhangoló műveletek átláthatóságának növelése érdekében az eurórendszer a gyorstendereket általában nyilvánosan előre meghirdeti. Kivételes helyzetekben azonban az EKB határozhat úgy, hogy a gyorstendereket nem hirdeti meg előre nyilvánosan. A gyorstenderek meghirdetése a tenderekre vonatkozó általános eljárásrenddel megegyezően történik. Gyorstender esetén, nyilvános vagy nem nyilvános meghirdetéstől függetlenül, a nemzeti központi bankok a kiválasztott ügyfelekkel közvetlenül lépnek kapcsolatba.

5.1.4.

Az ajánlatok elkészítése és benyújtása

Az ügyfeleknek ajánlataikat a nemzeti központi bankok által az adott műveletre vonatkozóan kiadott mintának megfelelő formában kell elkészíteniük. Az ajánlatot olyan tagállam nemzeti központi bankjához kell benyújtani, ahol az intézménynek szervezeti egysége (székhelye vagy fiókja) van. Egy intézmény az ajánlatát egy tagállamban csak egy szervezeti egysége (székhelye vagy egy erre kijelölt fiókja) útján nyújthatja be.

A fix kamatú tenderek esetén az ügyfelek ajánlatukban azt az összeget kötelesek megjelölni, amelyre a nemzeti központi bankkal üzletet kívánnak kötni (30).

A változó kamatú tenderek esetén az ügyfelek legfeljebb tíz különböző kamatlábra/árra/swappontra tehetnek ajánlatot. Minden egyes ajánlatban kötelesek megjelölni azt az összeget, amelyre a nemzeti központi bankkal üzletet kívánnak kötni, feltüntetve a vonatkozó kamatlábat is (31), (32). A kamatlábra vonatkozó ajánlatot a 0,01 százalékpont többszöröseként kell kifejezni. Változó kamatú devizaswap tender esetén a swappontokat a szokásos piaci megállapodásoknak megfelelően kell megadni, és az ajánlatokat a 0,01 swappont többszöröseként kell kifejezni.

Az elsődleges refinanszírozó műveletek esetén az ajánlati összeg alsó korlátja 1 000 000 euró. Az ezen összeget meghaladó összegű ajánlatokat 100 000 euró többszöröseként kell megadni. A finomhangoló és a strukturális műveletekre ugyanez az alsó érték és elfogadási lépésköz vonatkozik. Az ajánlati érték minimuma minden egyes kamatláb/ár/swappont szintre vonatkozik.

A hosszabb távú refinanszírozó műveletek esetében az egyes nemzeti központi bankok határozzák meg az ajánlati összeg alsó korlátját a 10 000 eurótól 1 000 000 euróig terjedő tartományban. A meghatározott alsó ajánlati korlátot meghaladó összegű ajánlatokat 10 000 euró többszöröseként kell megadni. Az alsó ajánlati érték minden egyes kamatlábszintre vonatkozik.

Az EKB az ajánlati összegre kiköthet felső korlátot is az aránytalanul nagy összegű ajánlatok kiküszöbölése érdekében. Az ilyen felső ajánlati összegkorlát a nyilvános tenderfelhívásban minden esetben fel van tüntetve.

Az ügyfelek kötelesek gondoskodni arról, hogy a nekik allokált összegeket megfelelő összegű elfogadható eszközzel tudják fedezni (33). Az adott nemzeti központi bank által megkötött szerződések vagy hatósági rendelkezések lehetővé teszik szankciók alkalmazását abban az esetben, ha egy ügyfél nem képes megfelelő összegű fedezetet vagy készpénzt átutalni a tender során neki allokált összeg kiegyenlítése érdekében.

Az ajánlatok a tender benyújtási határidejéig visszavonhatók. A tenderfelhívásban feltüntetett határidő után benyújtott ajánlatok érvénytelenek. A határidő betartását a nemzeti központi bankok bírálják el. A nemzeti központi bankok nem veszik figyelembe az adott ügyfél egyik ajánlatát sem, amennyiben ajánlatai együttes összege az EKB által meghatározott bármely felső ajánlati korlátot meghaladja. A nemzeti központi bankok nem veszik figyelembe azokat az ajánlatokat sem, amelyek összege nem éri el az ajánlati összeg alsó korlátját, illetve az elfogadott kamatlábra/árra/swappontra vonatkozó alsó korlát alatt vagy felső korlát felett van. Továbbá a nemzeti központi bankok azokat az ajánlatokat sem veszik figyelembe, amelyek hiányosak vagy nem felelnek meg a kiadott mintának. Amennyiben egy ajánlatot így érvénytelenítettek, az illetékes nemzeti központi bank döntéséről az ügyfelet még a tenderallokálás előtt értesíti.

5.1.5.

A tenderallokáció menete

a)   Fix kamatú tenderek

A fix kamatú tenderek allokációja során az ügyfelektől kapott ajánlatokat össze kell adni. Amennyiben az ajánlatok összege meghaladja az allokálni kívánt likviditás teljes összegét, a benyújtott ajánlatokat arányosan, az allokálandó összegnek az összes ajánlat összegéhez viszonyított aránya szerint kell kielégíteni (lásd a 4. keretes írást). Az egy ügyfélre jutó összeget a legközelebbi egész euróra kell kerekíteni. A fix kamatú tenderek esetén azonban az EKB dönthet úgy is, hogy minden ajánlattevőnek odaítél egy minimum összeget/részesedést.

4. KERETES ÍRÁSFix kamatú tenderek allokálásaAllokációs arány: Az i-dik ügyfélre allokált összeg: ahol:A= a teljes allokálandó összegn= az ügyfelek számaa i = az i-dik ügyfél által ajánlott összegall%= az allokációs arányall i = az i-dik ügyfélre allokált teljes összeg

b)   Változó kamatú tenderek euróban

A likviditásbővítő, változó kamatú eurótenderek esetén az ajánlatokat a felajánlott kamatlábak csökkenő sorrendjébe kell rendezni. A legmagasabb kamatlábbal rendelkező ajánlatokat kell elsőként kielégíteni, majd az alacsonyabb kamatlábú ajánlatokat csökkenő sorrendben kell elfogadni mindaddig, amíg a felosztani kívánt összeg ki nem merül. Amennyiben az elfogadott legalacsonyabb kamatlábbal (azaz a kamatfolyosószéli kamatlábbal) rendelkező ajánlatok halmozott összege meghaladja a maradék felosztható összeget, úgy a maradvány összeg felosztása arányosan, a fennmaradó allokálandó összegnek a kamatfolyosó-széli kamatlábbal rendelkező ajánlatok teljes összegéhez viszonyított aránya szerint történik (lásd az 5. keretes írást). Az egyes ügyfelekre jutó összeget a legközelebbi egész euróra kell kerekíteni.

5. KERETES ÍRÁSVáltozó kamatú eurótenderek allokálása(a példa a kamatlábakban meghatározott ajánlatokra vonatkozik)Az allokációs arány a kamatfolyosó-széli kamatlábon:Az i-dik ügyfélre a kamatfolyosó-széli kamatlábon allokált összeg:Az i-dik ügyfélre allokált teljes összeg:ahol:A= a teljes allokálandó összegr s = s-dik kamatlábajánlat az ügyfelek részérőln= az ügyfelek számaa(r s ) i = ajánlati összeg az s-dik kamatlábon (r s ) az i-dik ügyféltőla(r s )= teljes ajánlati összeg az s-dik kamatlábon (r s ) r m = kamatfolyosó-széli kamatláb: likviditásbővítő tender esetén likviditást szűkítő tender eseténr m-1= a kamatfolyosó-széli kamatlábat közvetlenül megelőző kamatláb (az utolsó kamatláb, amelyen az ajánlatok még teljes mértékben kielégíthetők): likviditásbővítő tender esetén likviditást szűkítő tender eseténall%(r m )= allokációs arány a kamatfolyosó-széli kamatlábonall%(r s ) i = az i-dik ügyfélre az s-dik kamatlábon allokált összegall i = az i-dik ügyfélre allokált teljes összeg

A likviditást szűkítő, változó kamatú (kötvények kibocsátására vagy lekötött betétek gyűjtésére használható) tenderek allokálásakor az ajánlatokat a felajánlott kamatlábak növekvő sorrendjébe (vagy a felajánlott árak csökkenő sorrendjébe) kell rendezni. A kielégítéskor a legalacsonyabb kamatlábbal (illetve legmagasabb árral) rendelkező ajánlatok élveznek elsőbbséget, majd az ajánlatokat kamatlábak növekvő (illetve ajánlati árak csökkenő) sorrendjében kell elfogadni mindaddig, amíg az elvonni kívánt teljes összeg allokálásra nem kerül. Amennyiben az elfogadott legmagasabb kamatlábbal (illetve legalacsonyabb árral) (azaz a kamatfolyosó-széli kamatlábbal/árral) rendelkező ajánlatok összesített összege meghaladja a maradék felosztható összeget, úgy a maradvány összeg felosztása arányosan, a fennmaradó allokálandó összegnek a kamatfolyosó-széli kamatlábon/áron tett összes ajánlat összegéhez viszonyított aránya szerint történik (lásd az 5. keretes írást). A kötvények kibocsátásakor az egy ügyfélre jutó összeget a kötvény névértékének legközelebbi többszörösére kell kerekíteni. Más likviditást szűkítő műveletek esetén az egy ügyfélre jutó összeget a legközelebbi egész euróra kell kerekíteni.

Az EKB dönthet úgy, hogy a változó kamatú tender minden érvényes ajánlatot benyújtó ajánlattevőjének egy minimum összeget ítél oda.

c)   Változó kamatú devizaswap tenderek

A változó kamatú, likviditásbővítő devizaswap tenderek allokálásakor az ajánlatokat a felajánlott swappont jegyzések szerinti növekvő sorrendbe kell rendezni (34). A kielégítéskor a legalacsonyabb swappont jegyzéssel rendelkező ajánlatok élveznek elsőbbséget, majd az ajánlatokat a swappont jegyzések növekvő sorrendjében kell elfogadni mindaddig, amíg a felosztandó rögzített deviza összege ki nem merül. Amennyiben az elfogadott legmagasabb swappont jegyzésen (azaz a kamatfolyosó-széli swappont ajánlaton) az ajánlatok halmozott összege meghaladja a maradék felosztható összeget, úgy a maradvány összeg felosztása arányosan, a fennmaradó allokálandó összegnek a kamatfolyosó-széli swappont jegyzéssel rendelkező összes ajánlat összegéhez viszonyított aránya szerint történik (lásd a 6. keretes írást). Az egy ügyfélre jutó összeget a legközelebbi egész euróra kell kerekíteni.

6. KERETES ÍRÁSVáltozó kamatú devizaswap tenderek allokálásaAz allokációs arány a kamatfolyosó-széli swappont jegyzésen:Az i-dik ügyfélre a kamatfolyosó-széli swappont jegyzésen allokált összeg:Az i-dik ügyfélre jutó teljes összeg:ahol:A= a teljes allokálandó összegΔ s = az s-dik swappont jegyzési ajánlat az ügyfelektőln= az ügyfelek számaa(Δ s ) i = ajánlati összeg az s-dik swappont jegyzésen (Δ s ) az i-dik ügyfél részérőla(Δ s )= teljes ajánlati összeg az s-dik swappont jegyzésen (Δ s ) Δ m = kamatfolyosó-széli swappont jegyzés: likviditásbővítő devizaswap esetén likviditást szűkítő devizaswap eseténΔ m-1= wappont jegyzési ajánlat a kamatfolyosó-széli ajánlat előtt (az utolsó swappont jegyzési ajánlat, amelyen az ajánlatok még teljes összegben kielégíthetők), likviditásbővítő devizaswap esetén likviditást szűkítő devizaswap eseténall%(Δ m )= a kamatfolyosó-széli ajánlati swappont jegyzés allokációs arányaall(Δ s ) i = az i-dik ügyfélre az s-dik swappont jegyzésen allokált összeg alliall i = az i-dik ügyfélre allokált teljes összeg

A változó kamatú, likviditást szűkítő devizaswap tenderek allokálásakor az ajánlatokat az swappont jegyzési ajánlatok csökkenő sorrendjébe kell rendezni. A kielégítéskor a legmagasabb swappont jegyzéssel rendelkező ajánlatok élveznek elsőbbséget, majd az ajánlatokat swappont jegyzés szerinti csökkenő sorrendben kell elfogadni mindaddig, amíg az allokálandó rögzített deviza összege teljes egészében ki nem merül. Amennyiben az elfogadott legalacsonyabb swappont jegyzésen (azaz a kamatfolyosó-széli swappont ajánlaton) az összesített ajánlatösszeg meghaladja a maradék allokálandó összeget, úgy a maradványösszeg felosztása arányosan, a fennmaradó allokálandó összegnek a kamatfolyosó-széli swappont jegyzéssel rendelkező összes ajánlat összegéhez viszonyított aránya szerint történik (lásd a 6. keretes írást). Az egy ügyfélre jutó összeget a legközelebbi egész euróra kell kerekíteni.

d)   Aukció típusok

A változó kamatú tenderek esetében az eurórendszer alkalmazhat egyenáras vagy ajánlati áras aukciós eljárásokat. Az egyenáras aukció (holland aukció) esetén az összes kielégíteni kívánt ajánlatra alkalmazott allokálási kamatláb/ár/swappont megegyezik a kamatfolyosó-széli kamatlábbal/árral/swapponttal (azzal a kamatlábbal/árral/swapponttal, amelyen a teljes összeg allokálásra kerülhet). Az ajánlati áras aukció (amerikai aukció) esetén az allokálási kamatláb/ár/swappont megegyezik az egyes ajánlatokban szereplő kamatlábbal/árral/swapponttal.

5.1.6.

A tendereredmények kihirdetése

A tenderek és gyorstenderek eredményét a hírügynökségek útján nyilvánosan ki kell hirdetni. A nemzeti központi bankok a hírügynökségi hozzáféréssel nem rendelkező ügyfeleket közvetlenül is értesíthetik az allokálás eredményéről. A tender eredményeket nyilvánosan kihirdető üzenet általában a következő információkat tartalmazza:

—	a tender hivatkozási számát;

—	a tender időpontját;

—	a művelet típusát;

—	az instrumentum lejáratát;

—	az eurórendszer ügyfelei által beadott összes ajánlat összegét;

—	az ajánlattevők számát;

—	az érintett pénznemeket (devizaswap esetében);

—	a teljes allokálásra került összeget;

—	az allokációs arányt (fix kamatú tenderek esetén);

—	az azonnali árfolyamot (devizaswap esetében);

—	az elfogadott kamatfolyosó-széli kamatlábat/árat/swappontot és az allokációs arányt a kamatfolyosó-széli kamatlábon/áron/swapponton (változó kamatú tendereknél);

—	a legalacsonyabb és a legmagasabb ajánlatot, valamint az allokálási árfolyam súlyozott átlagát (ajánlati áras aukció esetén);

—	az instrumentum kezdeti és lejárati napját (ha van ilyen), illetve az instrumentum értéknapját és lejárati napját (kötvény kibocsátása esetében);

—	a legkisebb allokált összeget (ha van ilyen);

—	a legkisebb allokálási arányt (ha van ilyen);

—	a kötvények névértékét (kötvény kibocsátása esetén); és

—	a kötvények ISIN-kódját (kötvény kibocsátása esetén).

A nemzeti központi bankok az egyes allokációs eredményeket közvetlenül visszaigazolhatják a sikeres ajánlattevők számára.

5.2.	Kétoldalú műveletekre vonatkozó eljárások

a)   Általános szempontok

A nemzeti központi bankok kétoldalú alapon is végezhetnek műveleteket (35). A kétoldalú műveletek alkalmazhatók a finomhangoló nyíltpiaci műveletekre és a strukturális jellegű végleges adásvételi (outright) műveletekre. E műveletek meghatározása tágan értelmezendő, mint általában azok az eljárások, amelynek keretében az eurórendszer egy vagy néhány ügyféllel tendereljárás nélkül hajt végre műveletet. Eszerint kétféle kétoldalú művelet különböztethető meg: azok a műveletek, ahol az ügyfelek közvetlenül kapcsolatban állnak az eurórendszerrel, és azok a műveletek, amelyek végrehajtása tőzsdén vagy piaci közvetítőkön keresztül történik.

b)   Közvetlen kapcsolat az ügyfelekkel

Ennek a műveletnek a során a nemzeti központi bankok közvetlenül lépnek kapcsolatba egy vagy néhány, a 2.2. szakaszban meghatározott feltételek szerint kiválasztott hazai ügyféllel. Az EKB pontos utasításai alapján a nemzeti központi bankok döntenek arról, hogy üzletet kötnek-e az ügyfelekkel. Az ügyletek elszámolása a nemzeti központi bankokon keresztül történik.

Amennyiben az EKB Kormányzótanácsa úgy dönt, hogy kivételes esetekben maga az EKB (illetve az EKB végrehajtó szerveként eljáró egy vagy néhány nemzeti központi bank) is végezhet kétoldalú műveleteket, az ilyen műveletekkel kapcsolatos eljárásokat ennek megfelelően kell elfogadni. Ebben az esetben az EKB (illetve az EKB végrehajtó szerveként eljáró nemzeti központi bank(ok)) közvetlenül lép(nek) kapcsolatba az euróövezetben található egy vagy néhány, a 2.2. szakaszban meghatározott feltételek szerint kiválasztott ügyféllel. Az EKB (illetve az EKB végrehajtó szerveként eljáró nemzeti központi bank(ok)) dönt(enek) arról, hogy üzletet köt(nek)-e az ügyfelekkel. Az ügyletek elszámolása ettől függetlenül decentralizáltan, a nemzeti központi bankokon keresztül történik.

Az ügyfelekkel történő közvetlen kapcsolaton keresztül megvalósuló kétoldalú műveletek alkalmazhatók a penziós ügyletekre, a végleges adásvételi (outright) ügyletekre, a devizaswapokra és a lekötött betétek gyűjtésére is.

c)   Tőzsdén és piaci közvetítőkön keresztül végzett műveletek

A nemzeti központi bankok végleges adásvételi (outright) műveleteket tőzsdéken és piaci közvetítőkön keresztül is végezhetnek. E műveletek esetében az ügyfelek körére nem vonatkozik előre meghatározott korlátozás, és az eljárások az ügylettel érintett adósságpapírra vonatkozó piaci szokásokhoz igazodnak. Az EKB Kormányzótanácsa dönt arról, hogy kivételes esetekben maga az EKB (illetve egy vagy néhány, az EKB végrehajtó szerveként eljáró nemzeti központi bank) végezhet-e finomhangoló végleges adásvételi (outright) műveleteket tőzsdéken illetve piaci közvetítőkön keresztül.

d)   A kétoldalú műveletek bejelentése

A kétoldalú műveleteket általában nem hirdetik meg előzetesen nyilvánosan. Továbbá az EKB dönthet úgy, hogy nem hozza nyilvánosságra a kétoldalú műveletek eredményeit sem.

e)   Működési napok

Az EKB bármely, az eurórendszerben munkanapnak számító napon végezhet kétoldalú finomhangoló műveletet. Az ilyen műveletekben csak azon tagállamok nemzeti központi bankjai vehetnek részt, ahol az üzletkötés, ügylet az elszámolás és a visszafizetés napja NKBmunkanapnak számít.

A strukturális célokból folytatott kétoldalú végleges adásvételi (outright) műveletek általában csak azokon a napokon hajthatók végre és számolhatók el, amelyek minden tagállamban NKB-munkanapnak számítanak.

5.3.	Elszámolási eljárások

5.3.1.

Általános szempontok

Az eurórendszer jegybanki rendelkezésre állásának igénybevételéhez és a nyíltpiaci műveletekben való részvételhez kapcsolódó pénzügyi teljesítés az ügyfelek nemzeti központi banknál vezetett számláin (vagy a TARGET-rendszerben résztvevő elszámoló bankok számláin) keresztül történik. A pénzügyi ügyleteket csak a művelet fedezetéül szolgáló eszközök visszavonhatatlan átutalása után (vagy annak pillanatában) lehet teljesíteni. Ebből következik, hogy a fedezeteket vagy előzetesen letétbe kell helyezni a nemzeti központi bankoknál vezetett letéti számlán, vagy pedig az említett nemzeti központi bankok rendelkezésére kell azokat bocsátani egy napközbeni »fizetés ellenében történő szállítás« alapján. A fedezetek átutalása az ügyfelek által az EKB minimális elvárásainak megfelelő ÉERknél vezetett értékpapír-elszámolási számlákon keresztül történik (36). Azok az ügyfelek, akik nem rendelkeznek letéti számlával a nemzeti központi banknál vagy az EKB minimális elvárásainak megfelelő ÉER értékpapír-elszámolási számlával, a fedezetekkel kapcsolatos műveleteiket egy levelező hitelintézetnél vezetett értékpapír-elszámolási vagy letéti számlán keresztül is rendezhetik.

Az elszámolási eljárásokra vonatkozó további feltételek a nemzeti központi bankok (illetve az EKB) által az adott monetáris politikai eszközre alkalmazott szabályozásokban találhatók. Az elszámolási eljárások az egyes nemzeti központi bankok esetében a nemzeti jogszabályok és ügyviteli gyakorlatok különbözőségei miatt kis mértékben eltérhetnek.

5.3.2.

Nyíltpiaci műveletek elszámolása

A tendereken alapuló nyíltpiaci műveletek (az elsődleges refinanszírozó műveletek, a hosszabb távú refinanszírozó műveletek és a strukturális műveletek) elszámolása általában azon az üzletkötési nap utáni első napon történik, amikor az összes érintett nemzeti VIBER és ÉER nyitva van. Elviekben az eurórendszer igyekszik a nyíltpiaci műveleteihez kapcsolódó tranzakciókat az összes tagállamban, minden elegendő fedezetet rendelkezésre bocsátó ügyféllel egyidejűleg rendezni. Ennek ellenére, a működési korlátok és az ÉER-ek technikai sajátosságai miatt, a nyíltpiaci műveletek rendezésekor az adott napon belüli időpont az euróövezet egyes részein eltérő lehet. Az elsődleges és hosszabb távú refinanszírozó műveletek elszámolása általában egybeesik az adott lejáratra vonatkozó előző ügylet visszafizetésével.

Az eurórendszer törekszik a gyorstenderek és kétoldalú műveletek keretében kötött nyíltpiaci műveletek kötésnapon történő elszámolására. Ugyanakkor az eurórendszer működési okokból időnként más elszámolási napot alkalmaz ezeknél a műveleteknél, különösen végleges adásvételi (outright) ügyleteknél (finomhangoló vagy strukturális célból kötöttek esetén egyaránt) és a devizaswapoknál (lásd a 3. táblázatot).

3. TÁBLÁZAT

Az eurórendszer nyíltpiaci műveleteinek szokásos elszámolási napjai (37)

Monetáris politikai eszköz	Tendereken alapuló ügyletek elszámolási napja	Gyorstendereken és kétoldalú műveleteken alapuló ügyletek elszámolási napja
Penziós ügyletek	T+1 (38)	T
Végleges adásvételi (outright) ügyletek	—	Az adott eszközökre érvényes piaci szokások szerint
Kötvények kibocsátása	T+1	—
Devizaswapok	—	T, T+1 vagy T+2
Lekötött betétek gyűjtése	—	T

5.3.3.

Napvégi zárás

A napvégi záráshoz kapcsolódó eljárások a nemzeti VIBER-ek és a TARGET-rendszer dokumentációjában vannak meghatározva. A TARGET-rendszer általában EKB (középeurópai) idő szerint 18.00 órakor zár. Fizetési megbízás a nemzeti VIBER-ben való feldolgozásra a zárás után már nem nyújtható be, ugyanakkor a fennmaradó, még a zárás előtt befogadott fizetési megbízásokat fel kell dolgozni. Az ügyfelek a hitellehetőség és a betéti rendelkezésre állás igénybevételére irányuló kérelmeiket legkésőbb 30 perccel a TARGET-rendszer zárása után nyújthatják be a megfelelő nemzeti központi bankhoz (39).

A napvégi ellenőrzések befejezése után az ügyfélkörhöz tartozó ügyfelek (nemzeti VIBER rendszerekben vezetett) elszámolási számláján fennmaradó negatív egyenleg önmagában a betéti rendelkezésre állás igénybevételére vonatkozó kérelemnek minősül (lásd a 4.1. szakaszt).

6. FEJEZET

6.	ELFOGADHATÓ FEDEZETEK

6.1.	Általános szempontok

A KBER alapokmányának 18.1. cikke lehetővé teszi, hogy az EKB és a nemzeti központi bankok végleges adásvételi (outright) vagy penziós megállapodás keretében, fedezetek eladásával vagy vételével pénzpiaci műveleteket hajtsanak végre, továbbá előírja, hogy az eurórendszer összes hitelművelete megfelelő biztosítékon alapuljon. Következésképpen az eurórendszer minden likviditásbővítő művelete olyan fedezeti eszközökön alapul, amelyeket a felek (végleges adásvételi (outright) ügyletek vagy penziós megállapodások esetén) az eszközök tulajdonjogának átruházásával vagy (fedezett hitelek esetén) az adott eszközökre vonatkozó zálogjog alapításával bocsátanak rendelkezésre (40).

Annak érdekében, hogy az eurórendszer védelmében a monetáris politikai műveletekből fakadó veszteségeket elkerüljük, az ügyfeleknek egyenlő bánásmódot biztosítsunk, és javítsuk a működés hatékonyságát, bizonyos feltételeket kell szabni a fedezeti eszközöknek az eurórendszer monetáris politikai műveleteiben szerepeltetéséhez.

A Gazdasági Monetáris Unió kezdetén nagy figyelmet kellett fordítani az egyes tagállamok pénzügyi szerkezete közötti különbségekre. Ezért – elsősorban az eurórendszeren belüli okokból – az eurórendszer monetáris politikai műveleteiben elfogadható fedezetek két fajtáját különböztették meg. Ezt a két kategóriát az »elfogadható fedezetek első csoportja« (ún. első lépcső – tier one) és »az elfogadható fedezetek második csoportja« (ún. második lépcső – tier two) kifejezések jelölik:

—	az első csoport olyan forgalomképes adósságpapírokból áll, amelyek megfelelnek azoknak az alkalmassági feltételeknek, amelyeket az EKB az euróövezet egészére egységesen határozott meg;

—

a második csoport pedig olyan további, forgalomképes vagy nem forgalomképes eszközöket jelent, amelyek a nemzeti pénzpiacokon és bankrendszerekben különleges jelentőséggel bírnak, és amelyekre az alkalmassági feltételeket a nemzeti központi bankok dolgozzák ki az EKB minimális alkalmassági feltételei alapján. Azokat az alkalmassági feltételeket, amelyeket az egyes nemzeti központi bankok a második csoportba tartozó fedezetekre dolgoznak ki, az EKB-nak jóvá kell hagynia.

A két csoportot nem különböztetjük meg az eszközök minősége és az eurórendszer különféle monetáris politikai műveleteinek céljára történő elfogadhatósága tekintetében (azzal a kivétellel, hogy a második csoportba tartozó fedezetek az eurórendszer végleges adásvételi (outright) műveleteiben általában nem használatosak). Az eurórendszer monetáris politikai műveleteinél elfogadható eszközök a napközbeni hitel fedezetéül is felhasználhatók.

Az elfogadható fedezetek első és második csoportja a 6.4. szakaszban ismertetett kockázatkezelési eszközök hatálya alá tartozik. Az eurórendszer ügyfelei az elfogadható fedezeteket határokon átnyúló alapon használhatják, azaz pénzeszközöket szerezhetnek azon tagállam központi bankjától, ahol a székhelyük van, úgy, hogy egy másik tagállamban levő eszközöket használnak fel (lásd a 6.6. szakaszt).

Az eurórendszer hitelműveleteiben elfogadható egységes fedezetlista (a továbbiakban »egységes lista«) bevezetésére jelenleg folynak a munkálatok. Az egységes lista bevezetése fokozatosan történik és az elfogadható fedezetek jelenlegi két csoportját váltja majd fel. A jelenleg a második csoportba tartozó legtöbb eszközkategória bekerül az egységes listába. Azt a néhány második csoportba tartozó eszközt, amely az egységes lista kritériumainak nem felel meg, fokozatosan meg fogják szüntetni.

Az egységes lista megállapításának első lépése a következőket tartalmazta:

a)	az első csoportba be kellett iktatni az Európai Gazdasági Térségen (EGT) kívüli G10 országokban létrehozott jogi személyek korábban fedezetként nem elfogadhatónak minősített, euróban denominált adósságpapírjait;

b)	finomítani kellett azokat a feltételeket, amelyeknek a nem szabályozott piacoknak eleget kell tenniük az eurórendszerben való elfogadhatóság érdekében; és

c)	részvények visszavonása az elfogadható fedezetek második csoportjának listájából azon országok esetén, amelyek jelenleg azokat elfogadhatónak tartják.

A fenti változások haladéktalanul alkalmazandók, és a 6.2. és 6.3. pontokban foglaljuk össze azokat. Minthogy azonban némileg módosítják az elfogadható fedezetek listáját is, szabályoztuk a fedezetek listából történő fokozatos kiiktatását is. A nem szabályozott piacokon jegyzett, illetve forgalmazott, elfogadhatónak nem minősített adósságpapírok továbbra is elfogadhatók maradnak 2007 májusáig.

Az egységes lista bevezetésével kapcsolatos további változtatásokra később kerül sor (lásd 7. keretes írás).

7. KERETES ÍRÁSAz egységes fedezetlista bevezetésének további lépéseiAz egységes lista megalkotásának második lépéseként az EKB Kormányzótanácsa elvben jóváhagyta az euróövezet valamennyi tagországi bankhitelének, valamint a forgalomképtelen jelzálogfedezetű lakossági adósságpapírok felvételét az egységes listába (az utóbbiak közé pillanatnyilag csak az ír jelzálogfedezetű saját váltók tartoznak). A bankhiteleknek a listára történő felvétele pontos módját és idejét jelenleg véglegesítik, és megfelelő időben közzéteszik, amint minden alkalmazhatósági kérdést megoldottak.A Kormányzótanácsnak a fedezetek szabályozási kereteire vonatkozó korábbi és későbbi határozatai között biztosítani fogják az összhangot.

6.2.	Az elfogadható fedezetek első csoportja

Az EKB készíti el és frissíti az elfogadható fedezetek első csoportjában szereplő eszközök listáját. Ez a lista nyilvános (41).

Az EKB által kibocsátott adósságpapírok az első csoportban szerepelnek. Szintén az első csoportba tartoznak azok az adósságpapírok, amelyeket a nemzeti központi bankok az euró bevezetése előtt bocsátottak ki.

Az első csoportba tartozó többi eszközre a következő elfogadhatósági feltételek vonatkoznak (lásd a 4. táblázatot is):

—

Olyan adósságpapíroknak kell lenniük, amelyek: a) rögzített, feltételhez nem kötött tőkeösszegűek és b) kamatszelvényesek, és nem eredményeznek negatív tőkeforgalmat. A kamatszelvénynek ezen kívül a következő kötvénytípusok egyikéhez kell tartoznia: i. nem kamatozó kötvények; ii. fix kamatozású kötvények; illetve iii. referenciakamatlábhoz kötött változó kamatozású kötvények. A kamatszelvény köthető az értékpapírkibocsátó minősítésének megváltozásához is. Elfogadhatók még az inflációkövető kötvények is. A fenti feltételeknek egészen a kötelezettség teljes törlesztéséig teljesülniük kell (42).

—

Hitelminőségüknek kiválónak kell lennie (vagyis a hitelkockázati mutatóiknak alacsonyaknak kell lenniük). Az adósságpapírok hitelminőségének vizsgálatakor az EKB egyebek között figyelembe veszi a piaci minősítő cégektől származó minősítéseket, a stabil pénzügyi helyzetű garanciavállalók nyújtotta biztosítékokat (43), valamint bizonyos intézményi feltételeket, amelyek az értékpapírtulajdonosok kiemelt védelmét hivatottak biztosítani (44).

—	Könyvelési tétel formájában átruházhatóknak kell lenniük.

—

Az EGT olyan központi bankján keresztül vagy olyan központi értéktárban kell letétbe helyezni/nyilvántartásba venni (kibocsátani) őket, amely megfelel az EKB minimális előírásainak. Az eurórendszerben kell tartani (elszámolni) őket, az eurórendszer vagy valamely értékpapír-elszámolóháznak olyan számláján, amely megfelel az EKB előírásainak (úgy, hogy a fedezettel kapcsolatos jogok érvényesítése valamely euróövezetbeli ország joga szerint történik). Ha az a központi értéktár, amelyben az eszközt kibocsátották nem azonos azzal a elszámolóházzal, ahol tartják, akkor a két intézménynenk az EKB által jóváhagyott módon kell kapcsolódnia egymáshoz (45).

—	Euróban denomináltaknak kell lenniük (46).

—

Kibocsátójuk (illetve a garanciavállaló) az EGT-ben bejegyzett jogi személy (47). Az adósságpapír kibocsátója az EGT területén kívül eső G10-beli országban bejegyzett jogi személy is lehet (48). Az utóbbi esetben az adósságpapírok csak akkor fogadhatók el, ha az eurórendszer meggyőződik róla, hogy az eurórendszerben biztosított jogoknak az EGT-n kívüli G10-beli ország alkalmazandó jogszabályai az eurórendszerben meghatározott, megfelelő módon védelmet nyújtanak. E célból formájában és tartalmában az eurórendszer számára elfogadható jogvéleményt kell benyújtani mielőtt az eszközöket elfogadhatónak minősítik.

—

Az Európai Parlament és a Tanács pénzügyi eszközök piacairól hozott 2004. április 1-jei 2004/39/EK rendeletében meghatározott szabályozott piacra kell bevezetni vagy ott jegyezni (49), illetve az EKB által megjelölt egyes nem szabályozott piacokra kell bevezetni, illetve ott jegyezni vagy forgalmazni (50). A nem szabályozott piacok eurórendszer általi vizsgálata három elven alapul – biztonság, átláthatóság és hozzáférhetőség (51). Ezen túlmenően az EKB-nak az egyes adósságinstrumentumok elfogadhatóságának meghatározásakor a piaci likviditást is figyelembe kell vennie.

Annak ellenére, hogy az első csoportba tartozó eszközök listáján szerepelnek, az ügyfél fedezetként nem nyújthat be olyan adósságpapírokat, amelyeket maga az ügyfél vagy vele szoros kapcsolatban álló jogi személy bocsátott ki vagy garantál (52), (53), (54).

Annak ellenére, hogy az első csoportba tartoznak, a nemzeti központi bankoknak jogukban áll úgy határozni, hogy a következő instrumentumokat nem fogadják el fedezetül:

—	azokat az adósságpapírokat, amelyek korábban járnak le, mint az a monetáris politikai művelet, amelyhez fedezetül kívánják használni (55); valamint

—	azokat az adósságpapírokat, amelyeknél a papírral fedezni kívánt monetáris politikai művelet lejárta előtt kerül sor jövedelemkiáramlásra (pl. kamatszelvény-fizetésre).

Az első csoportba tartozó valamennyi eszköznek az euróövezet teljes területén, a belső határokra tekintet nélkül is felhasználhatónak kell lennie. Ez azt jelenti, hogy az eurórendszer bármely ügyfelének lehetősége kell, hogy legyen a székhelye szerinti tagállam nemzeti központi bankjától hitelfelvételre ezen eszközök felhasználásával, akár hazai elszámolóházhoz kapcsolódva, akár más elfogadott módon (lásd a 6.6. szakaszt).

Az első csoportba tartozó eszközök minden olyan monetáris politikai műveletre alkalmasak, amelyek fedezeten alapulnak, azaz penziós és nyíltpiaci végleges adásvételi (outright) műveletekre, valamint a likviditásbővítő jegybanki rendelkezésre állás (aktív oldali rendelkezésre állás) esetén is.

6.3.	Az elfogadható fedezetek második csoportja

Azokon az adósságpapírokon kívül, amelyek megfelelnek az első csoporttal szemben támasztott elfogadhatósági feltételeket, az ún. második csoportban a nemzeti központi bankok elfogadhatónak minősíthetnek olyan más eszközöket is, amelyeknek nemzeti pénzpiacaik és bankrendszerük szempontjából különleges jelentőségük van. A második csoportba tartozó eszközök elfogadhatósági feltételeit a nemzeti központi bankok határozzák meg, az alábbi minimális elfogadhatósági feltételekkel összhangban. A második fedezetcsoport sajátos nemzeti alkalmassági feltételeit az EKB hagyja jóvá. A nemzeti központi bankok készítik el és frissítik folyamatosan a második csoportba tartozó eszközök országos listáját. Ezek a listák nyilvánosak (56).

A második csoportba tartozó eszközöknek a következő minimális alkalmassági feltételeket kell kielégíteniük (lásd a 4. táblázatot is):

—

olyan (forgalomképes vagy forgalomképtelen) adósságpapírok lehetnek, amelyek: a) rögzített, feltételhez nem kötött tőkeösszegűek és b) kamatszelvényesek, és nem eredményeznek negatív tőkeforgalmat. A kamatszelvénynek ezen kívül a következő kötvénytípusok egyikéhez kell tartoznia: i. nem kamatozó kötvények; ii. fix kamatozású kötvények; illetve iii. referenciakamatlábhoz kötött változó kamatozású kötvények. A kamatszelvény köthető az értékpapírkibocsátó minősítésének megváltozásához is. Elfogadhatók még az inflációkövető kötvények is. Ezeknek a feltételeknek a kötelezettség teljes törlesztéséig mindvégig teljesülniük kell. 4. TÁBLÁZAT Az eurórendszer monetáris politikai műveleteiben elfogadható fedezetek Feltételek Első csoport Második csoport A fedezet típusa — EKB-kötvény — Egyéb forgalomképes adósságpapír (57), (58) — Forgalomképes adósságpapír (57) — Forgalomképtelen adósságpapír (57) Elszámolási eljárás Az értékpapírokat könyvelési tétel formájában a nemzeti központi bankokon keresztül vagy az EKB minimumszabványainak megfelelő értékpapír-elszámolóháznál letétbe kell helyezni. Annak a banknak, amelyik a második fedezetcsoport listájába felvette ezeket az eszközöket, könnyen hozzájuk kell férnie. Kibocsátó — Központi bank — Állami szektor — Magánszektor (59) — Nemzetközi és nemzetek feletti intézmények — Állami szektor — Magánszektor (60) Hitelminőség Az EKB megítélése szerint a fedezet hitelkockázati mutatóinak kiválónak kell lennie (ebbe beletartozhatnak a EKB megítélése szerint stabil pénzügyi helyzettel rendelkező EGT-beli kezes által nyújtott biztosítékot) Annak a nemzeti központi banknak a megítélése szerint, amelyik az adott fedezetet a második csoportba felvette, a fedezet hitelkockázati mutatóinak kiválóaknak kell lenniük (ebbe beletartozhat olyan garancia is, amelyet az euróövezet valamely – a fedezetet a második csoportba felvevő nemzeti központi bank megítélése szerint stabil pénzügyi helyzetű – garanciavállalója nyújtott). A kibocsátó bejegyzett székhelye EGT és EGT-n kívüli G10-beli ország (61) euróövezet A garanciavállaló székhelye EGT euróövezet Az eszköz fellelhetőségi helye — Kibocsátási hely: EGT — Elszámolási hely: euróövezet (62) euróövezet (62) Denomináció euró (63) euró (63) Határokra tekintet nélküli használat igen igen

—

Olyan jogi személyekkel szembeni tartozásokat (vagy garanciavállalást) (64) kell megtestesíteniük, amelyeket az adott eszközt a második fedezetcsoportba felvevő nemzeti központi bank stabil pénzügyi helyzetűeknek tekint. Annak a központi banknak, amelyik a második fedezetcsoport listájába felvette ezeket az eszközöket, könnyen hozzájuk kell férnie.

—	Az euróövezetben találhatók (ezért a fedezettel kapcsolatos jogok érvényesítése valamely euróövezetbeli ország joga szerint történik).

—	Euróban denomináltaknak kell lenniük (65).

—	Kibocsátójuk (illetve a garanciavállaló) az euróövezetben bejegyzett jogi személy.

Annak ellenére, hogy szerepelnek a második csoportba tartozó eszközök listáján, az ügyfél nem nyújthat be fedezetként olyan adósságpapírokat, amelyeket saját maga vagy vele szoros kapcsolatban álló személy bocsátott ki vagy garantál (66), (67), (68).

Annak ellenére, hogy a második csoportba tartoznak, a nemzeti központi bankoknak jogukban áll úgy határozni, hogy a következő instrumentumokat nem fogadják el fedezetül:

—	azokat az adósságpapírokat, amelyek korábban járnak le, mint az a monetáris politikai művelet, amelyhez fedezetül kívánják használni (69); vagy

—	azokat az adósságpapírokat, amelyeknél az adott értékpapírral fedezni kívánt monetáris politikai művelet lejárta előtt kerül sor jövedelemkiáramlásra (pl. kamatszelvényfizetésre).

Az első csoportba tartozó valamennyi eszköznek az euróövezet teljes területén a belső határokra tekintet nélkül is felhasználhatónak kell lennie. Ez azt jelenti, hogy az eurórendszer bármely ügyfelének lehetősége kell, hogy legyen a székhelye szerinti tagállam nemzeti központi bankjától hitelfelvételre ezen eszközök felhasználásával, akár hazai elszámolóházhoz kapcsolódva, akár más elfogadott módon (lásd a 6.6. szakaszt).

A második csoportba sorolt eszközök elfogadhatók nyíltpiaci penziós műveletek és likviditásbővítő jegybanki rendelkezésre állás (aktív oldali rendelkezésre állás) során. Alapesetben nem használhatók az eurórendszer végleges adásvételi (outright) ügyleteiben.

6.4.	Kockázatkezelési eszközök

Az eurórendszer a monetáris politikai műveleteiben elfogadott fedezetek esetében kockázatkezelési eszközöket alkalmaz annak érdekében, hogy megvédje az eurórendszert a pénzügyi veszteség kockázatával szemben, ha egy ügyfél mulasztása miatt a fedezeteket értékesíteni kell (fedezetelvonás). Az eurórendszer rendelkezésére álló kockázatkezelési eszközöket a 8. keretes írás ismerteti.

8. KERETES ÍRÁSKockázatkezelési eszközökAz eurórendszer jelenleg a következő kockázatkezelési eszközöket alkalmazza:

—	Haircut Az eurórendszer »fedezetértékelési marzsokat« alkalmaz a fedezetek értékelésére. Ez azt jelenti, hogy a fedezet értékét az eszköz bizonyos százalékkal (ez a »marzs«, angolul haircut) csökkentett piaci értékeként számítjuk ki.

—

Beavatkozási küszöb (piaci értéken történő nyilvántartás) Az eurórendszer előírja, hogy a likviditásbővítő penziós ügyletek fedezetéül szolgáló eszközök marzzsal módosított piaci értékét tartósan szinten kell tartani. Ez azt jelenti, hogy ha a fedezetek rendszeresen mért értéke adott szint alá esik, a nemzeti központi bank az ügyfelet további eszközök vagy készpénz rendelkezésre bocsátására szólítja fel (ez az ún. margin call – felhívás letét kiegészítésére). Ugyanígy, ha a fedezetek újraértékelés utáni értéke meghalad egy adott szintet, az ügyfél visszakapja a többletnek minősülő eszközöket vagy készpénzt. (A letét kiegészítésére vonatkozó számításokat a 11. keretes írás ismerteti.)

Az eurórendszer jelenleg nem alkalmazza az alábbi kockázatkezelési eszközöket:

—	Kezdeti margin Az eurórendszer kockázati letétet alkalmazhat likviditásbővítő penziós műveletei során. Ez azt jelentené, hogy az ügyfelektől fedezeteket kívánna, amelyeknek értéke nem kevesebb az eurórendszer által biztosított likviditás és a kockázati letét értékének összegénél.

—	A kibocsátókra/adósokra, illetve garanciavállalókra vonatkozó limitek Az eurórendszer határokat szabhat a kibocsátókkal/adósokkal, illetve garanciavállalókkal szemben vállalt kockázatok mértékének.

—	Kiegészítő biztosítékok Az eurórendszer bizonyos eszközök elfogadását pénzügyileg stabil intézmények által nyújtott kiegészítő biztosítékokhoz is kötheti.

—	Kizárás Az eurórendszer kizárhatja bizonyos eszközök használatát monetáris politikai műveletei során.

6.4.1.

Az első csoport esetében alkalmazott kockázatkezelési eszközök

Az ügyfél által felajánlott fedezetek fajtájától függően az eurórendszer sajátos kockázatkezelési eszközöket alkalmaz. Az első fedezetcsoport esetén alkalmazott megfelelő kockázatkezelési eszközöket az EKB határozza meg. Az első csoportba tartozó elfogadható fedezetek kockázatellenőrző eszközeit széles körben harmonizálták az euróövezetben (70). Az első csoportba tartozó fedezetek esetében alkalmazott kockázatkezelési szabályozás a következő főbb elemeket tartalmazza:

—

Az első csoportba tartozó elfogadható fedezeteket a kibocsátó és a fedezet típusa alapján csökkenő likviditási sorrendben négy kategóriába soroljuk. Az elfogadható fedezetek négy likviditási osztályba sorolását a 9. keretes írás ismerteti. 9. KERETES ÍRÁS Az első csoportba tartozó eszközök likviditási kategóriái (71) I. osztály II. osztály III. osztály IV. osztály A központi kormányzat adósságpapírjai Helyi és regionális önkormányzatok adósságpapírjai Hagyományos Pfandbrief jellegű adósságpapírok Eszközalapú adósságpapírok (72) Központi bankok által kibocsátott adósságpapírok (73) Jumbo Pfandbrief jellegű adósságpapírok (74) Hitelintézetek adósságpapírjai     Közvetítők adósságpapírjai (75) Vállalati és egyéb kibocsátók adósságpapírjai (75)     Nemzetek feletti adósságpapírok

—

Az egyes adósságpapírokra a »haircut« eszköze alkalmazandó. Ez úgy történik, hogy a fedezet piaci értékéből levonnak egy bizonyos százalékot. A levonások a 9. és 10. keretes írásokban leírtak szerint az adósságinstrumentumok hátralévő lejárati ideje és kamatszelvényének szerkezete szerint különböznek. 10. KERETES ÍRÁSAz elfogadható fedezetek első csoportjába tartozó eszközökre alkalmazott haircutok százalékban, a fix kamatozású és nem kamatozó instrumentumok tekintetében Likviditási kategória   I. osztály II. osztály III. osztály IV. osztály Lejáratig hátralevő idő (év) fix kamatozású nem kamatozó fix kamatozású nem kamatozó fix kamatozású nem kamatozó fix kamatozású nem kamatozó 0–1 0,5 0,5 1 1 1,5 1,5 2 2 1–3 1,5 1,5 2,5 2,5 3 3 3,5 3,5 3–5 2,5 3 3,5 4 4,5 5 5,5 6 5–7 3 3,5 4,5 5 5,5 6 6,5 7 7–10 4 4,5 5,5 6,5 6,5 8 8 10 > 10 5,5 8,5 7,5 12 9 15 12 18

—	A 10. keretes írás ismerteti az első csoportba tartozó fix kamatozású és nem kamatozó instrumentumokra vonatkozó haircut  (76).

—

Az első csoportba tartozó valamennyi inverz változó kamatozású instrumentum esetén alkalmazott haircut minden likviditási osztályban azonos, és a 11. keretes írás ismerteti. 11. KERETES ÍRÁSAz elfogadható fedezetek első csoportjába tartozó inverz változó kamatú eszközökre alkalmazott haricutok százalékban Lejáratig hátralevő idő (év) Inverz változó kamat 0–1 2 1–3 7 3–5 10 5–7 12 7–10 17 > 10 25

—	A változó kamatozású adósságpapírokra azt a haircutot  (77) alkalmazzuk, amelyik az adott instrumentum besorolása szerinti likviditási kategóriában a 0-1 éves lejáratú, fix kamatozású instrumentumok csoportjára vonatkozik.

—

Többféle kamatfizetésű adósságpapírok esetén csak attól függ, milyen kockázatellenőrzési eszközöket alkalmazunk, hogy az instrumentum hátralevő futamidejében milyen típusú kamatfizetések maradtak. Ilyen instrumentumok esetén akkora haircut alkalmazunk, amekkora az azonos hátralevő futamidejű adósságinstrumentumokra vonatkozó legmagasabb marzs, az instrumentum hátralevő futamideje alatt még esedékes típusú kamatfizetések közül bármelyiket figyelembe véve.

—	A likviditásszűkítő műveleteknél azonban nem alkalmazunk haircut.

—

Ajogrendszertől, valamint a tagállamokban működő rendszertől függően a nemzeti központi bankok engedélyezhetik az összevont fedezetértékelést (»pooling-rendszer«), és/vagy előírhatják az eszközök egyedi ügyletekhez történő rendelését (»earmarking rendszer«). Összevont fedezetértékelés során az ügyfél a központi banktól felvett hitelek fedezésére elegendő fedezetet bocsát a nemzeti központi bank rendelkezésére, ami azt jelenti, hogy az egyes eszközök nincsenek konkrét hitelműveletekhez rendelve. Ezzel szemben a meghatározott rendeltetésű eszközök ellenében történő likviditásnyújtás (azaz earmarking) esetén minden egyes hitelművelet konkrét és azonosítható eszköz(ök)höz kötött.

—	Az eszközöket naponta kell értékelni. A nemzeti központi bankok a szükséges fedezetértékeket naponta kiszámítják, figyelembe véve a kinnlevő hitelmennyiségek változásait, a 6.5. szakaszban ismertetett értékelési alapelveket, valamint a haircutokat is.

—

Ha az értékelést követően a fedezetek értéke nem felel meg az adott napra előírt, kiszámított értéknek, szimmetrikus fedezetkiegészítési felhívásra kerül sor. A fedezetkiegészítési felhívások gyakoriságának csökkentése érdekében a nemzeti központi bankok küszöbértéket alkalmazhatnak. A küszöbérték mértéke a nyújtott likviditás összegének 0,5 %-a. A jogszabályi háttértől függően a nemzeti központi bankok a fedezetkiegészítési felhívásban további eszközök rendelkezésre bocsátását vagy készpénz befizetését kérhetik. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a fedezetek piaci értéke az alsó küszöbérték alá esik, az ügyfelek kötelesek további eszközöket (vagy készpénzt) rendelkezésre bocsátani. Ha pedig a fedezetek újraértékelés utáni piaci értéke a felső küszöbértéket haladja meg, akkor a nemzeti központi bank a többletet eszközök vagy készpénz formájában visszatéríti az ügyfélnek (lásd a 12. keretes írást). 12. KERETES ÍRÁSFedezetkiegészítési felhívások kiszámításaAz elfogadható fedezeteknek azt a J teljes összegét (ahol j = 1; t idő alatt Cj,t ), amit az ügyfélnek az I likviditásbővítő műveletek (ahol i = 1; t idő alatt Li,t ) egy bizonyos halmazára biztosítania kell, a következő képlettel határozhatjuk meg:aholhj a j elfogadható eszközre vonatkozó haircut.Ha τ az egyes átértékelések között eltelt idő, akkor a fedezetkiegészítési felhívás a t+τ összegén alapszik, vagyis egyenlő a következővel:A nemzeti központi bankok fedezetkezelési rendszereinek működésétől függően az NKB-knak jogukban áll a fedezetkiegészítési felhívás alapjának kiszámításakor figyelembe venni a folyamatban lévő műveletek során biztosított likviditáson felhalmozódott kamatot is.A fedezetkiegészítési felhívás csak akkor lép életbe, ha a fedezetkiegészítési felhívás alapja átlép egy bizonyos küszöböt.Tegyük fel, hogy k = 0,5 % a küszöb. Meghatározott rendeltetésű eszközök ellenében történő likviditásnyújtás (I=1) (earmarking-rendszer) esetén tehát akkor kell fedezetkiegészítésre felszólítani, ha: (az ügyfél fizeti meg a fedezetkiegészítési felhívást a nemzeti központi banknak); vagy (a nemzeti központi bank fizeti a fedezetkiegészítési felhívást az ügyfélnek).Összevont (pooling) rendszerben az ügyfélnek akkor kell további fedezetet nyújtania, ha:Megfordítva: az ügyfél rendelkezésére álló napközbeni hitel (IDC) az összevont rendszerben a következőképpen fejezhető ki: (ha pozitív)Mind az earmarking-, mint a pooling-rendszerben a pótfedezeti felhívások biztosítják, hogy a fenti (1) egyenletben kifejezett viszony helyreálljon.

—	Összevont rendszerben az ügyfelek naponta cserélhetik a fedezeti eszközöket.

—	Ha az eszközöket egyedi ügyletekhez rendeljük (az ún. earmarking rendszerben) a fedezeti eszközök cseréjét a nemzeti központi bankok engedélyezhetik.

—	Az EKB bármikor dönthet úgy, hogy egyes adósságinstrumentumokat levesz az első csoportba sorolt elfogadott értékpapírok listájáról (78).

6.4.2.

A második csoport esetében alkalmazott kockázatkezelési eszközök

A második csoportba sorolt eszközökre vonatkozó megfelelő kockázatkezelési eszközöket az a nemzeti központi bank határozza meg, amelyik az adott eszközt a második csoport listájába felvette. A kockázatkezelési eszközöket a nemzeti központi bankok csak az EKB jóváhagyásával alkalmazhatják. A megfelelő kockázatkezelési eszközök kialakítása során az eurórendszer arra törekszik, hogy a második csoportba sorolt értékpapírok számára az euróövezet egészében hátrányos megkülönböztetéstől mentes feltételeket biztosítson. A rendelkezések értelmében a második csoportba sorolt eszközökkel kapcsolatban alkalmazott marzsok az eszközökkel összefüggő konkrét kockázatokat tükrözik, és legalább annyira szigorúak, mint az első csoportba tartozó eszközökre alkalmazott marzsok. A második csoportba sorolt eszközöket marzsok szerint három kategóriába soroljuk, ezzel tükrözhetők az eszközök belső pénzügyi jellemzőiben és likviditásában rejlő különbségek. A második csoportba sorolt eszközök likviditási kategóriáit és a fedezetértékelési marzsait a 13. keretes írás ismerteti.

13. KERETES ÍRÁSAz elfogadható fedezetek második csoportjának haircutjai százalékbanA korlátozott likviditású, forgalomképes adósságintrumentumok haircutjai százalékokban: (79):

Lejáratig hátralevő idő (év)	fix kamatozású	nem kamatozó
0–1	2	2
1–3	3,5	3,5
3–5	5,5	6
5–7	6,5	7
7–10	8	10
>10	12	18

A második fedezetcsoportba tartozó változó kamatozású inverz értékpapírok haircutjai:A második csoportba sorolt változó kamatozású inverz értékpapírok marzsai megegyeznek az első csoportba tartozó változó kamatozású inverz értékpapírok marzsaival.2)   A korlátozott likviditású, különleges tulajdonságú adósságintrumentumok haircutjai százalékos adatokban:

Lejáratig hátralevő idő (év)	fix kamatozású	nem kamatozó
0–1	4	4
1–3	8	8
3–5	15	16
5–7	17	18
7–10	22	23
>10	24	25

3)   Nem forgalomképes adósságintrumentumok haircutjai százalékos adatokban:

Kereskedelmi váltók:	Legfeljebb féléves hátralevő lejáratú intrumentumok: 4 %
Bankhitelek:	Legfeljebb féléves hátralevő lejáratú hitelek: 12 %. 6 hónap – 2 év közötti hátralevő jeláratú hitelekre: 22 %.

Jelzáloggal biztosított saját váltó: 22 %.

A második csoportba tartozó eszközöket a nemzeti központi bankok javaslatára és az EKB jóváhagyásával az alábbi likviditási kategóriákba kell besorolni:

1.   Korlátozott likviditású, forgalomképes adósságinstrumentumok:

a második csoport eszközeinek többsége ebbe a kategóriába tartozik. Noha likviditásuk mértékében lehetnek eltérések, ezek az eszközök általában abban hasonlítanak egymásra, hogy másodlagos piacuk kicsi, árfolyamukat nem lehet naponta jegyezni, és már a szokásos méretű kereskedés is árfolyammozgásokhoz vezethet.

2.   Korlátozott likviditású, különleges tulajdonságokkal rendelkező adósságinstrumentumok:

ezen eszközöknek vannak ugyan bizonyos forgalmazható jellemzőik, a piacon csak többlet időráfordítással tehetők likviddé. Általában nem forgalomképesek, de rendelkeznek néhány olyan különleges tulajdonsággal, amely a forgalomképesség irányába mutat, például piaci aukciós eljárásokon vesznek részt (amennyiben szükség van az eszköz értékesítésére) és naponta értékelik az árfolyamukat.

3.   Nem forgalomképes adósságinstrumentumok:

ezek az értékpapírok gyakorlatilag nem forgalomképesek, ezért likviditásuk alacsony vagy nincs.

A második csoportba tartozó változó kamatozású eszközökre és többféle kamatfizetésű adósságinstrumentumokra ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint az első csoport eszközeire, kivéve, ha az EKB másként határozza meg (80).

A nemzeti központi bankok a második csoport eszközeire vonatkozó fedezetkiegészítési felhívások során (szükség esetén) ugyanazokat a küszöbértékeket alkalmazzák, mint az első csoportba sorolt eszközök esetében. Ezen kívül a nemzeti központi bankok a második csoportba tartozó eszközök elfogadásakor limiteket alkalmazhatnak, kiegészítő biztosítékokat kérhetnek, és bármikor dönthetnek úgy, hogy bizonyos eszközöket levesznek a második csoport listájáról.

6.5.	Az elfogadható fedezetek értékelésének alapelvei

A penziós ügyletek során használt fedezeti eszközök értékének meghatározásakor az eurórendszer a következő alapelveket követi:

—

Az elfogadható fedezetek első és a második csoportjának valamennyi forgalomképes eszközéhez az eurórendszer az árfolyaminformációk forrrásaként egyetlen referenciapiacot határoz meg. Ez azt jelenti, hogy az egyszerre több piacon is bevezetett, jegyzett és forgalmazott eszközök esetében az adott piacok közül csak egy szolgál információforrásként az adott eszköz árfolyamáról.

—	Az eurórendszer a piaci értékek kiszámításához minden egyes referencia piacra meghatározza a leginkább jellemző árfolyamot. Ha egynél több árfolyamot jegyeznek, ezek közül a legalacsonyabbat (általában a vásárlási (bid) árfolyamot) kell használni.

—	Aforgalomképes eszközök értéke az értékelési napot megelőző munkanapon leginkább jellemző árfolyam alapján számítandó.

—

Ha egy adott eszközre az értékelési napot megelőző munkanapon nincs leginkább jellemző árfolyam, akkor a legutóbbi kereskedési árat kell e célra alkalmazni. Ha kereskedési ár sem áll rendelkezésre, az árfolyamot a nemzeti központi bank határozza meg, figyelembe véve a referenciapiacon még elérhető legutolsó árat.

—	Az adósságpapírok piaci értékének kiszámításakor az addig felhalmozott kamatot is be kell számítani.

—

A nemzeti jogrendszerek és a működési gyakorlatok közötti különbségektől függően adott eszköznél a penziós ügylet futamideje alatt történő kifizetések (pl. kamatfizetések) kezelése nemzeti központi bankonként eltérő lehet. Amikor a kifizetéseket az ügyfélnek átutalással teljesítik, a nemzeti központi bank még az átutalás előtt gondoskodik arról, hogy továbbra is elégséges mennyiségű fedezet legyen a fennálló ügyletek mögött. A nemzeti központi bankok igyekszenek biztosítani, hogy a jövedelemáramlás kezelésének gazdasági hatása ugyanolyan legyen, mintha a jövedelmet a kifizetés napján utalnák át az ügyfélnek (81).

—	A második csoport nem forgalomképes eszközeire nézve az a nemzeti központi bank határoz meg külön értékelési alapelveket, amelyik az adott eszközt a listába felvette.

6.6.	Az elfogadható fedezetek határon átnyúló használata

Az eurórendszer résztvevői az elfogadható fedezeteket a határokra tekintet nélkül is felhasználhatják, vagyis a székhelyük szerinti tagállam nemzeti központi bankjától likviditást kaphatnak egy másik tagállamban található eszköz fedezetként történő felhasználásával. A fedezeteknek a teljes euróövezetben minden olyan műveletben felhasználhatóknak kell lenniük határokra tekintet nélkül, amelyben az eurórendszer jegybankképes eszközök ellenében likviditást nyújt.

A nemzeti központi bankok (és az EKB) kidolgoztak egy módszert annak biztosítására, hogy az euróövezetben kibocsátott vagy letétbe helyezett valamennyi jegybankképes eszköz felhasználható legyen határokra tekintet nélkül is. Ez a központi bankok levelező banki modellje (LBM), amelyben a nemzeti központi bankok egymás (és az EKB) letétkezelőiként (»levelezőbankjaként«) járnak el az olyan eszközök tekintetében, amelyeket a helyi elszámolóházakon vagy központi értéktárakon keresztül fogadnak el. A második fedezetcsoport olyan nem forgalomképes, korlátozott likviditású és különleges tulajdonságokkal rendelkező eszközei esetén, amelyek nem ruházhatók át elszámolóházon keresztül, egyedi megoldások alkalmazhatók (82). Az LBM használható bármely eurórendszerbeli hitelművelet fedezetének biztosítása céljára. A levelezőbanki rendszeren kívül felhasználhatók az elszámolóházak elfogadható kapcsolatai (bilateral links) is (83).

6.6.1.

A »correspondent central banking model« (CCBM, a központi bankok levelező banki modellje)

A központi bankok levelező banki modelljét (LBM) az alábbi, a 3. ábra mutatja be.

A jegybankképes eszközök határon átnyúló felhasználása céljából a nemzeti központi bankok egymás részére értékpapírszámlát vezetnek. Az LBM pontos eljárásrendje attól függ, hogy a jegybankképes eszközök egyes ügyletekhez rendeltek-e vagy egy fedezeti portfólió részét képezik (84).

—

Meghatározott rendeltetésű eszközök ellenében történő likviditásnyújtás esetén amint az ügyfél székhelye szerinti tagállam nemzeti központi bankja (továbbiakban: a »székhely szerinti központi bank«) elfogadja az ügyfél hitelkérelmét, az ügyfél (szükség esetén saját letétkezelőjén keresztül) utasítja az értékpapírok helye szerinti országban található elszámolóházat, hogy azokat utalja át a székhely szerinti jegybank részére, a levelező központi banknál (vagyis az elszámolóházzal azonos országban található, a székhely szerinti központi bank részére levelező szolgáltatásokat nyújtó központi banknál) vezetett értékpapírszámlára. Amint a székhely szerinti központi bank a fedezet megérkezéséről a levelező központi banktól értesítést kap, a kért likviditást átutalja az ügyfélnek. A központi bankok a likviditást nem előlegezik meg addig, amíg meg nem bizonyosodtak arról, hogy a levelező központi bank az ügyfelek értékpapírjait megkapta. Ha az elszámolási határidők úgy kívánják, az ügyfelek az LBM eljárási szabályainak betartásával előzetesen helyezhetnek el a székhely szerinti központi bank részére a levelező központi banknál vezetett számlán fedezetet.

—

Összevont rendszerben az ügyfél a fedezeteket bármikor elhelyezheti a székhely szerinti központi bank részére, a levelező központi banknál vezetett számlán. Amint a székhely szerinti központi bank a fedezet megérkezéséről a levelező központi banktól értesítést kap, az értékpapírokat ráteszi az ügyfél összevont számlájára.

Az LBM az eurórendszer minden munkanapján az EKB helye szerinti (közép-európai) idő szerint reggel 9 órától délután 16 óráig áll az ügyfelek rendelkezésére. Az LBM-et használni kívánó ügyfél az EKB helye szerinti (középeurópai) idő szerint délután 16 óra előtt köteles szándékáról értesíteni azt a nemzeti központi bankot, amelytől hitelt akar felvenni, azaz saját székhelye szerinti központi bankját. Továbbá az ügyfél köteles gondoskodni arról is, hogy a monetáris politikai műveletre nyújtott fedezet az EKB helye szerinti (közép-európai) idő szerint legkésőbb délután 16 óra 45 percig a levelező központi bank számlájára kerüljön. E határidők be nem tartásával tett megbízások, illetve átutalási utasítások csak a következő munkanapon történő hitelnyújtásnál vehetők figyelembe. Ha az ügyfelek előre látják, hogy az LBM használatára a nap végén kerül sor, lehetőség szerint gondoskodniuk kell az eszközök előzetes rendelkezésre bocsátásáról (vagyis az eszközök előzetes letétbe helyezéséről). Kivételes esetekben vagy monetáris politikai célból az EKB az LBM nyitvatartási idejét a TARGET zárásáig meghosszabbíthatja.

6.6.2.

Az elszámolóházak közötti kapcsolatok

A levelezőbanki rendszeren kívül az Európai Unió elszámolóházainak elfogadott kapcsolatai is használhatók a határokon átnyúló értékpapírátutalások céljára.

Két elszámolóház közötti közvetlen kapcsolat lehetővé teszi az adott elszámolóházban klíringtagsággal rendelkező ügyfél számára, hogy egy másik értékpapír-kiegyenlítő rendszerben kibocsátott értékpapírokkal rendelkezzen anélkül, hogy annak klíringtagja lenne. Ezeket a közvetlen kapcsolatokat még az eurórendszer hitelműveleteinél használt fedezetek átutalása céljából történő felhasználásuk előtt, az EU elszámolóházak használatára vonatkozó szabályok (85), (86) szerint minősíteni és engedélyeztetni kell.

Az eurórendszer szempontjából az LBM és az EU ÉER-ek közötti közvetlen kapcsolatok ugyanolyan szerepet töltenek be annak biztosításában, hogy az ügyfelek a fedezeteket a határok figyelembevétele nélkül is használhassák, azaz mindkettő lehetővé teszi az ügyfelek számára, hogy a székhely szerinti nemzeti banktól hitelt kapjanak akkor is, ha a fedeztetet egy másik ország ÉER-ében bocsátották ki. Az LBM másként látja el ezt a feladatot, mint az elszámolóházak közötti kapcsolatok. A levelező bankok rendszerében a nemzeti központi bankok között valósul meg a határokon átnyúló kapcsolat. Egymás letétkezelőiként működnek. Közvetlen kapcsolatok (link) tekintetében az ÉER-ek vannak határon átnyúló kapcsolatban. Egymásnál gyűjtőszámlákat nyitnak. A levelező központi banknál elhelyezett eszközök csak az eurórendszer hitelműveleteinek fedezetéül használhatók fel. A közvetlen kapcsolaton keresztül elhelyezett eszközök azonban felhasználhatók az eurórendszer hitelműveleteihez és az ügyfél által kiválasztott bármely más célra is. Az ÉER-ek közötti közvetlen kapcsolatok segítségével az ügyfelek eszközeiket a székhelyük szerinti ÉER-nél vezetett saját számlájukon tartják, így nincs szükségük letétkezelőre.

7. FEJEZET

7.	KÖTELEZŐ TARTALÉK (87)

7.1.	Általános szempontok

Az EKB a hitelintézetektől megköveteli, hogy a nemzeti központi bankoknál vezetett számláikon az eurórendszer kötelező tartalékképzési rendszerének keretében kötelező tartalékot képezzenek. Az eurórendszer kötelező tartalékrendszerének jogi kereteit a KBER alapokmányának 19. cikke, a kötelező tartalék Európai Központi Bank által történő alkalmazásáról szóló 1998. november 23-ai 2531/98/EK tanácsi rendelet (88), valamint az Európai Központi Banknak a kötelező tartalék képzéséről szóló 1745/2003/EK (EKB/2003/9) (89) rendelete határozza meg. Az EKB/2003/9 rendelet alkalmazása biztosítja az eurórendszer kötelező tartalékolási rendszere számára előírt feltételek egységességét az egész euróövezetben.

Az egyes hitelintézeteknél kötelezően tartott tartalék összegét az adott intézmény tartalékalapjához viszonyítva kell meghatározni. Az eurórendszer kötelező tartalékolási rendszere a résztvevők számára lehetővé teszi az tartalékátlagolást, ami azt jelenti, hogy a tartalékképzési kötelezettségnek való megfelelést a résztvevők tartalékszámláján az egyes naptári napok végén fennálló egyenlegeknek a tartalékolási időszakra vetített átlaga alapján kell meghatározni. A hitelintézetek kötelező tartalékállományai az eurórendszer elsődleges refinanszírozási műveleteire érvényes kamatlábbal kamatoznak.

Az eurórendszer kötelező tartalékolási rendszere elsősorban a következő monetáris funkciókat tölti be:

—	A pénzpiaci kamatlábak stabilizációja Az eurórendszer kötelező tartalékolási rendszerének átlagolási rendelkezése úgy kíván hozzájárulni a pénzpiaci kamatlábak stabilizálásához, hogy a hitelintézeteket az átmeneti likviditási ingadozások hatásainak kiegyenlítésére ösztönzi.

—	Strukturális likviditási hiány megteremtése, illetve növelése Az eurórendszer kötelező tartalékolási rendszere hozzájárul a strukturális likviditási hiány megteremtéséhez, illetve növeléséhez. Ez elősegítheti azt, hogy az eurórendszer likviditást bővítő szerepét hatékonyabban tudja ellátni.

A kötelező tartalékok alkalmazásakor az EKB-nak szem előtt kell tartania a Szerződés 105. cikkének (1) bekezdésében és a KBER alapokmányának 2. cikkében az eurórendszer számára megfogalmazott célkitűzéseket, amelyekben megfogalmazódik többek között az az alapelv, miszerint nem szabad kiváltani túlzott, nem kívánatos áthelyeződést és a közvetítő tevékenység megszűnését.

7.2.	Kötelező tartalékképzésre kötelezett intézmények

A KBER alapokmánya 19.1. cikkének rendelkezései értelmében az EKB a tagállamokban létrejött hitelintézetek számára előírja kötelező tartalék képzését. Az euróövezetben székhellyel nem rendelkező jogi személyek euróövezetben működő leányvállalatai is az eurórendszer kötelező tartalékolási rendszerének hatálya alá esnek. Az euróövezetben létrehozott hitelintézetek euróövezeten kívüli fiókjai azonban nem kötelesek az eurórendszerben kötelező tartalékképzésre.

Amikor egy hitelintézet engedélyét visszavonják vagy arról a saját maga lemond, haladéktalanul fel kell menteni a tartalékképzési kötelezettség alól, annak a tartalékolási időszaknak a kezdetétől számítva, amelyben engedélyét visszavonták vagy arról lemondott, illetve amelynek során bíróság vagy a résztvevő tagállam bármely más illetékes hatósága az intézménnyel szemben felszámolási eljárást rendelt el A 2531/98/EK tanácsi rendelet, valamint az EKB/2003/9 rendelet szerint az EKB hátrányos megkülönböztetés nélkül felmenthet intézményeket az eurórendszer kötelező tartalékolási rendszeréből eredő kötelezettségeik alól, ha azoknak az adott intézményekre való alkalmazásával a rendszer nem éri el célját. Az ilyen felmentések elbírálásakor az EKB az alábbi feltételek közül egyet vagy többet vesz figyelembe:

—	az intézmény különleges feladatokat lát-e el;

—	nem végez-e az intézmény aktív banki feladatokat más hitelintézetek versenytársaként és/vagy;

—	az intézmény összes betétje regionális és/vagy nemzetközi fejlesztési támogatásokra van-e elkülönítve.

Az EKB készíti el és frissíti rendszeresen az eurórendszer kötelező tartalékolási rendszerének hatálya alá eső intézmények listáját. Az EKB azokról az intézményekről is hoz nyilvánosságra listát, amelyek az átszervezési eljárástól eltérő okból kaptak felmentést az eurórendszer kötelező tartalékolási kötelezettsége alól (90). A központi banki ügyfélkörbe tartozó intézmények e listák segítségével dönthetik el, hogy kötelezettségeik olyan intézményekkel szemben állnak-e fenn, amelyek tartalékolásra kötelezettek. Az egyes naptári hónapok utolsó eurórendszerbeli munkanapján az ügyfélfogadási idő végeztével nyilvánosságra hozott listák képezik a két naptári hónappal később kezdődő tartalékolási időszakra vonatkozó tartalékalap kiszámításának érvényes alapját. Így például a február végén nyilvánosságra hozott lista az áprilisban kezdődő tartalékolási időszak tartalékalapjának kiszámítására lesz érvényes.

7.3.	A kötelező tartalék mértékének meghatározása

a)   Tartalékalap és tartalékráták

Egy intézmény tartalékalapját a mérlegtételek alapján kell meghatározni. A mérlegadatokat az EKB pénzügyi és banki statisztikájának általános keretein belül kell a nemzeti központi bankoknak jelenteni (lásd a 7.5. szakaszt) (91). A teljes körű adatszolgáltatásra kötelezett intézmények esetében az adott naptári hónap végére vonatkozó mérlegadatokat használják fel a két hónappal későbbi naptári hónapban kezdődő tartalékteljesítési időszakra érvényes tartalékalap megállapításához. A február végi mérlegből kalkulált tartalékalapot használják például az áprilisban kezdődő tartalékolási időszakban az ügyfelek által teljesítendő tartalék követelmények kiszámításához.

Az EKB pénzügyi és banki statisztikájára vonatkozó adatszolgáltatási rendszere lehetővé teszi a kisebb intézmények jelentéstételi terheinek enyhítését. Az e rendelkezés hatálya alá tartozó intézmények mérlegadataiknak csak bizonyos korlátozott részét kötelesek jelenteni negyedévente (mint negyedév végi adatokat), és az adatszolgáltatás határideje is hosszabb a nagyobb intézmények számára előírtnál. Ezeknél az intézményeknél az adott negyedévre vonatkozóan jelentett mérlegadatokat kéthónapos késéssel a következő három tartalékolási időszakra vonatkozó tartalékalap megállapításához kell felhasználni. Az első negyedév végi (márciusi) mérleg érvényes például a júniusban, júliusban és augusztusban kezdődő tartalékolási időszakok tartalékalapjának kiszámításához.

A 2531/98/EK tanácsi rendelet alapján az EKB az intézmények tartalékalapjába jogosult bevenni pénzeszközök elfogadásából eredő kötelezettségeket, illetve mérlegen kívüli tételekből eredő kötelezettségeket. Az eurórendszer kötelező tartalékolási rendszerében csak a forrásoldali »betétek és kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok« számítanak bele ténylegesen a tartalékalapba (lásd a 13. keretes írást).

Az eurórendszer kötelező tartalékolási előírásainak hatálya alá eső intézmények listájába foglalt intézményekkel szemben fennálló kötelezettségek, valamint az EKB-val és a nemzeti központi bankokkal szemben fennálló kötelezettségek nem számítanak bele a tartalékalapba. Ebben a vonatkozásban a »hitelviszonyt megtestesítő kibocsátott értékpapírok« kategóriájába tartozó tételek esetén ahhoz, hogy a kibocsátó jogosult legyen azokat a tartalékalapból levonni, bizonyítania kell, hogy ezekből az értékpapírokból ténylegesen mekkora mennyiséget tartanak az eurórendszer által előírt tartalékolási kötelezettség hatálya alá eső egyéb intézmények. Ilyen bizonyíték hiányában a kibocsátó erre a mérlegtételre csak egyetlen százalékban kifejezett, fix, egységes levonást alkalmazhat (92).

A tartalékrátákat az EKB határozza meg a 2531/98/EK tanácsi rendeletben előírt felső határérték figyelembevételével. Az EKB a tartalékalap legtöbb tételére egységes, nullától eltérő mértékű tartalékrátát alkalmaz. Ezt a tartalékrátát a kötelező tartalék képzéséről szóló EKB rendelet határozza meg. Az EKB nulla mértékű tartalékrátát állapít meg a következő kötelezettségkategóriákra: »2 évnél hosszabb szerződés szerinti futamidejű betétek«, »2 évnél hosszabb felmondásos betétek«, »repók« és »2 évnél hosszabb megállapodás szerinti futamidejű hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok« (lásd a 14. keretes írást). Az EKB a tartalékrátákat bármikor megváltoztathatja. A tartalékráta változásokat az EKB még a változással érintett első tartalékolási időszak kezdete előtt közzéteszi.

14. KERETES ÍRÁSTartalékalap és tartalékrátákA.   A tartalékalapba tartozó kötelezettségek, amelyekre pozitív tartalékrátát kell alkalmazniBetétek

—	Látraszóló (O/N) betétek

—	Legfeljebb két éves, szerződés szerinti futamidejű betétek

—	Legfeljebb két éves felmondásos betétek

Hitelviszonyt megtestesítő kibocsátott értékpapírok

—	Legfeljebb két éves, szerződéses, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok

B.   A tartalékalapba tartozó kötelezettségek, amelyekre nulla tartalékrátát kell alkalmazniBetétek

—	Két évnél hosszabb szerződéses betétek

—	Két évnél hosszabb felmondásos betétek

—

Repók

Hitelviszonyt megtestesítő kibocsátott értékpapírok

—	Két évnél hosszabb megállapodás szerinti hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok

C.   A tartalékalapba nem tartozó kötelezettségek

—	Az eurórendszer kötelező tartalékrendszerének hatálya alá eső egyéb intézményekkel szemben fennálló kötelezettségek

—	Az EKB-val és a nemzeti központi bankokkal szemben fennálló kötelezettségek

b)   A kötelező tartalék összegének kiszámítása

Az egyes intézményekre vonatkozó kötelező tartalék összegét az adott kötelezettségtípusra vonatkozó tartalékrátának a tartalékköteles kötelezettség összegére való alkalmazásával kell kiszámítani.

Az egyes intézmények a kötelező tartalék összegére végleges 100 000 eurós levonást alkalmazhatnak minden olyan tagállamban, ahol létesítménnyel rendelkeznek. Az ilyen engedmény nyújtása nem érinti az eurórendszer kötelező tartalék rendszerének hatálya alá tartozó intézmények jogi kötelezettségeit (93).

Az egyes tartalékolási időszakokra vonatkozó kötelező tartalék összegét a legközelebbi egész euróra kell kerekíteni.

7.4.	A tartalékkötelezettség teljesítése

a)   Tartalékolási időszak

Az EKB a tartalékolási időszakok naptárát minden évkezdet előtt legalább három hónappal nyilvánosságra hozza (94). A tartalékolási időszak a Kormányzó Tanács azon ülését követő első fő refinanszírozási művelet teljesítési napján kezdődik, amikor megtörténik a monetáris politika havi értékelésének előzetes ütemezése. Rendkívüli esetekben a kiadott naptár módosításra kerülhet, többek között akkor, ha a Kormányzó Tanács üléseinek menetrendje megváltozik.

b)   Tartalékállomány

Minden intézmény a székhelye szerinti tagállam nemzeti központi bankjánál vezetett egy vagy több tartalékszámlán köteles kötelező tartalékait tartani. Az egy tagállamban több szervezeti egységgel rendelkező intézmények esetében az intézmény minden belföldi telephelye tekintetében a központi ügyintézés helye felel az összesített tartalékkötelezettség teljesítéséért (95). A több tagállamban is szervezeti egységekkel rendelkező intézmény köteles a kötelező tartalékot elhelyezni minden egyes olyan tagállam nemzeti központi bankjánál, ahol szervezeti egységgel rendelkezik, az adott tagállamban fennálló tartalékalapjának megfelelően.

Az intézményeknek a nemzeti központi bankoknál vezetett elszámolási számlái használhatók tartalékszámlaként. Az elszámolási számlákon tartott tartalékok összege napközbeni elszámolási célokra is felhasználható. Az intézmény napi tartalékállományát a tartalékszámla nap végén fennálló egyenlege alapján kell kiszámítani.

Az intézmény a székhelye szerinti tagállam a nemzeti központi bankjától kérheti, hogy kötelező tartalékának teljes összegét közvetett módon, egy közvetítőn keresztül helyezhesse el. A kötelező tartalék közvetítőn keresztüli elhelyezésének lehetősége rendszerint azokra az intézményekre korlátozódik, amelyek működésük során ügyvitelük egy részét (pl. a treasury irányítását) általában közvetítő segítségével bonyolítják (pl. takarékpénztári és takarékszövetkezeti hálózatok tartalékállományukat központosíthatják.). A kötelező tartalék közvetítőn keresztüli elhelyezését az EKB/2003/9 rendelet előírásai szabályozzák.

c)   A tartalékállományok kamatozása

A kötelező tartalékállomány az EKB elsődleges refinanszírozási műveleteire alkalmazott (a naptári napok száma szerint súlyozott) és a 15. keretes írásban meghatározott képlet alapján számított, tartalékolási időszakra vetített átlagkamatlábon kamatozik. Az előírt tartalékkötelezettség összegét meghaladó tartalékállomány nem kamatozik. A kamatot annak a tartalékolási időszaknak a végét követő második NKB-munkanapon kell kifizetni, amely alatt felhalmozódott.

15. KERETES ÍRÁSA kötelező tartalékállomány kamatozásának kiszámításaA kötelező tartalék állománya a következő képlet szerint kamatozik: ahol:

Rt	=	a t tartalékolási időszakra elhelyezendő tartalék összegére fizetendő kamat
Ht	=	a t tartalékolási időszakra elhelyezett kötelező tartalék átlagos napi állománya
nt	=	naptári napok száma a t tartalékolási időszakban.
rt	=	a t tartalékolási időszakra elhelyezett kötelező tartalék kamatlába. A kamatlábra a két tizedesre történő szokásos kerekítési módszert kell alkalmazni.
i	=	a t tartalékolási időszak i-dik naptári napja
MR i	=	az i-dik vagy ennél korábbi naptári napon elszámolt legutóbbi elsődleges refinanszírozási művelet határkamatlába

7.5.	Adatszolgáltatás, igazolás és a tartalékalap felülvizsgálata

A kötelező tartalék alkalmazásához szükséges tartalékalap egyes tételeit a kötelező tartalékolási kötelezettség hatálya alá eső intézmények maguk számítják ki és jelentik a nemzeti központi bankoknak az EKB pénzügyi és banki statisztikájának általános keretei között (lásd a 4. mellékletet). Az EKB/2003/9 rendelet 5. cikke meghatározza az intézmény tartalékalapjának és tartalékolási kötelezettségének közlésére és visszaigazolására vonatkozó eljárást.

Egy intézmény kötelező tartalékalapjának közlési és visszaigazolási eljárása a következő. Vagy a részt vevő nemzeti központi bank vagy az intézmény kezdeményezi az intézmény kötelező tartalékainak kiszámítását a megfelelő tartalékolási időszakra. A kiszámított kötelező tartalékot a számítást végző fél legalább három nemzeti központi banki munkanappal a tartalékolási időszak előtt közli. Az illetékes részt vevő nemzeti központi bank korábbi dátumot is meghatározhat a kötelező tartalékokról szóló közlésre. További határidőket is meghatározhat az intézmény számára a tartalékalap bármely felülvizsgálatának és a közölt kötelező tartalék felülvizsgálatainak közlésére. Az értesített fél köteles legkésőbb a tartalékolási időszak kezdetét megelőző nemzeti központi banki munkanapon visszaigazolni a kiszámított kötelező tartalékot. Ha az értesített fél az értesítésre nem válaszol a tartalékolási időszakot megelőző nemzeti központi banki munkanap végéig, akkor úgy tekintik, hogy az intézmény elfogadta a kötelező tartalék összegét a szóban forgó tartalékolási időszakra. Elfogadás után az intézménynek a szóban forgó tartalékolási időszakra megállapított kötelező tartalékát nem lehet megváltoztatni.

A többi intézmény közvetett tartalékállományának kezelésére közvetítőként felhatalmazott intézményekre az EKB/2003/9 rendelet különleges adatszolgáltatási kötelezettségeket ír elő. A tartalékállomány közvetítőn keresztüli elhelyezése a tartalékait közvetítőn keresztül elhelyező intézmény statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségein nem változtat.

A 2531/98/EK tanácsi rendelet alapján az EKB és a nemzeti központi bankok jogosultak az összegyűjtött adatok pontosságát és minőségét ellenőrizni.

7.6.	A kötelező tartalékolási előírások megsértése

A kötelező tartalékolási előírások megsértésének minősül, ha egy intézmény tartalékszámlájának (tartalékszámláinak) a tartalékolási időszakra vetített átlagos napvégi egyenlege alacsonyabb, mint az adott tartalékolási időszakra előírt kötelező tartalék.

Ha egy intézmény a tartalékolási előírásokat részben vagy egészben megsérti, az EKB a 2531/98/EK tanácsi rendeletben foglaltaknak megfelelően a következő szankciók bármelyikét alkalmazhatja:

—	az aktív oldali rendelkezésre állás kamatlábát legfeljebb 5 százalékponttal meghaladó kamat megfizetése a kötelező tartalék azon összegére, amelynek elhelyezését az intézmény elmulasztotta; vagy

—	az aktív oldali rendelkezésre állás kamatlába legfeljebb kétszeresének megfelelő kamat megfizetése a kötelező tartalék azon részére, amelynek elhelyezését az intézmény elmulasztotta; vagy

—

az adott intézmény kötelezése arra, hogy az EKB-nál vagy a nemzeti központi bankoknál nem kamatozó betétként helyezze el a kötelező tartalékállomány azon részének legfeljebb háromszorosát, amelynek elhelyezését az intézmény a korábbiakban elmulasztotta. Az ilyen betét futamideje nem haladhatja meg azon időszak hosszát, amelynek során az intézmény a kötelező tartalék előírásoknak nem felelt meg.

Ha egy intézmény az eurórendszer kötelező tartalékolási rendszerére vonatkozó egyéb EKB rendeleteket illetve határozatokat sért meg (pl. ha az előírt adatokat nem időben vagy pontatlanul közli), az EKB jogosult az Európai Központi Bank szankciók kirovására vonatkozó hatásköréről szóló, 1998. november 23-ai 2532/98/EK tanácsi rendeletben, valamint az Európai Központi Banknak az Európai Központi Bank szankciók kirovására vonatkozó hatásköréről szóló 1999. szeptember 23-ai 2157/1999/EK (EKB/1999/4) rendeletében előírt megfelelő szankciókat alkalmazni. Az EKB Igazgatósága meghatározhatja és nyilvánosságra hozhatja azokat a feltételeket, amelyek alapján a 2531/98/EK tanácsi rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében meghatározott szankciókat alkalmazni fogja (96), (97).

Ezen kívül a kötelező tartalékolási előírások komoly megszegése esetén az eurórendszer az ügyfelek nyíltpiaci műveletekben való részvételét felfüggesztheti.

1. MELLÉKLET

Példák monetáris politikai műveletekre és eljárásokra

Példák listája

1. példa

Likviditásbővítő penziós ügylet fix kamatú tender útján

2. példa

Likviditásbővítő penziós ügylet változó kamatú tender útján

3. példa

EKB kötvénykibocsátás változó kamatú tender útján

4. példa

Likviditást szűkítő devizaswap változó árfolyamra vonatkozó tender útján

5. példa

Likviditásbővítő devizaswap változó árfolyamra vonatkozó tender útján

6. példa

Kockázatkezelési intézkedések

1. PÉLDALikviditásbővítő penziós ügylet fix kamatú tender útjánAz EKB úgy dönt, hogy a piac számára likviditást bővít fix kamatú tendereljárás útján, penziós ügylettel.Három ügyfél a következő ajánlatokat nyújtja be:

Ügyfél	Ajánlat (millió EUR)
1. bank	30
2. bank	40
3. bank	70
Összesen	140

Az EKB úgy dönt, hogy összesen 105 millió EUR-t oszt el.Az elosztás százaléka:Az ügyfelekre osztott összegek:

Ügyfél	Ajánlat (millió EUR)	Elosztás (millió EUR)
1. bank	30	22,5
2. bank	40	30,0
3. bank	70	52,5
Összesen	140	105,0

2. PÉLDALikviditásbővítő penziós ügylet változó kamatú tender útjánAz EKB úgy dönt, hogy a piac számára likviditást bővít változó kamatú tendereljárás útján, penziós ügylettel.Három ügyfél a következő ajánlatokat nyújtja be:

Kamatláb (%)	Összeg (millió EUR)
	1. bank	2. bank	3. bank	Összes ajánlat	Összesített ajánlatok
3,15				0	0
3,10		5	5	10	10
3,09		5	5	10	20
3,08		5	5	10	30
3,07	5	5	10	20	50
3,06	5	10	15	30	80
3,05	10	10	15	35	115
3,04	5	5	5	15	130
3,03	5		10	15	145
Összesen	30	45	70	145

Az EKB úgy dönt, hogy összesen 94 millió EUR-t oszt el, 3,05 %-os határkamatlábat alkalmazva.Minden 3,05 % feletti ajánlatot (összesen 80 millió EUR összesített összegben) teljes mértékben ki kell elégíteni. 3,05 %-on az elosztás százaléka:Az 1. bank számára a határkamatlábon kiosztott összeg például:Az 1. bank számára kiosztott teljes összeg:Az elosztási eredmények a következőképpen foglalhatók össze:

Ügyfelek	Összeg (millió EUR)
	1. bank	2. bank	3. bank	Összesen
Összes ajánlat	30,0	45,0	70,0	145
Kiosztott teljes összeg	14,0	34,0	46,0	94

Amennyiben az elosztási folyamat az egyenáras (holland típusú) aukció szerint történik, az ügyfelek számára kiosztott összegekre alkalmazott kamatláb 3,05 %.Amennyiben az elosztási folyamat az ajánlati áras (amerikai) aukció szerint történik, az ügyfelek számára kiosztott összegekre nem alkalmazható egységes kamatláb; például az 1. bank 5 millió EUR-t kap 3,07 %-on, 5 millió EUR-t 3,06 %-on és 4 millió EUR-t 3,05 %-on.

3. PÉLDAEKB kötvénykibocsátás változó kamatú tender útjánAz EKB úgy dönt, hogy a piac likviditását változó kamatozásra vonatkozó tender meghirdetése útján, kötvénykibocsátással szűkíti.Három ügyfél a következő ajánlatokat nyújtja be:

Kamatláb (%)	Összeg (millió EUR)
	1. bank	2. bank	3. bank	Összesen	Összesített ajánlatok
3,00				0	0
3,01	5		5	10	10
3,02	5	5	5	15	25
3,03	5	5	5	15	40
3,04	10	5	10	25	65
3,05	20	40	10	70	135
3,06	5	10	10	25	160
3,08	5		10	15	175
3,10		5		5	180
Összesen	55	70	55	180

Az EKB úgy dönt, hogy összesen 124,5 millió EUR névértékben oszt el kötvényt, 3,05 %-os határkamatlábat alkalmazva.Minden 3,05 % alatti ajánlatot (összesen 65 millió EUR összesített összegben) teljes mértékben kielégítenek. 3,05 %-on az elosztás százaléka:Az 1. bankra a határkamatlábon osztott összeg például:Az 1. bankra osztott teljes összeg:Az elosztási eredmények a következőképpen foglalhatók össze:

Ügyfelek	Összeg (millió EUR)
	1. bank	2. bank	3. bank	Összesen
Összes ajánlat	55,0	70,0	55,0	180,0
Kiosztott teljes összeg	42,0	49,0	33,5	124,5

4. PÉLDALikviditást szűkítő devizaswap változó árfolyamra vonatkozó tender útjánAz EKB úgy dönt, hogy a piac likviditását EUR/USD devizaswapügylet végrehajtásával, változó árfolyamra vonatkozó tender útján szűkíti. (Megjegyzés: ebben a példában az euró kereskedése feláron történik.)Három ügyfél a következő ajánlatokat nyújtja be:

Swappontok (× 10 000)	Összeg (millió EUR)
	1. bank	2. bank	3. bank	Összesen	Összesített ajánlatok
6,84				0	0
6,80	5		5	10	10
6,76	5	5	5	15	25
6,71	5	5	5	15	40
6,67	10	10	5	25	65
6,63	25	35	40	100	165
6,58	10	20	10	40	205
6,54	5	10	10	25	230
6,49		5		5	235
Összesen	65	90	80	235

Az EKB úgy dönt, hogy összesen 158 millió EUR-t oszt el, 6,63-as határswappontot alkalmazva. Minden 6,63 feletti ajánlatot (összesen 65 millió EUR összesített összegben) teljes mértékben kielégítenek. 6,63-on az elosztás százaléka:Az 1. bank számára a határswapponton kiosztott összeg például:Az 1. bankra osztott teljes összeg:Az elosztási eredmények a következőképpen foglalhatók össze:

Ügyfelek	Összeg (millió EUR)
	1. bank	2. bank	3. bank	Összesen
Összes ajánlat	65,0	90,0	80,0	235,0
Kiosztott teljes összeg	48,25	52,55	57,20	158,0

Az EKB a műveletre alkalmazandó azonnali EUR/USD árfolyamot 1,1300-ban állapítja meg.Amennyiben az elosztási folyamat az egyenáras (holland) aukció szerint történik, a művelet induló napján az eurórendszer 158 000 000 EUR-t vásárol, és 178 540 000 USD-t ad el. A művelet lejáratakor az eurórendszer 158 000 000 EUR-t ad el, és 178 644 754 USD-t vásárol (a határidős árfolyam 1,130663 = 1,1300 + 0,000663).Amennyiben az elosztási folyamat az ajánlati áras (amerikai) aukció szerint történik, az eurórendszer a táblázat szerinti euró és dollár összegekkel kereskedik:

Azonnali ügylet			Határidős ügylet
Árfolyam	EUR vétel	USD eladás	Árfolyam	EUR eladás	USD vétel
1,1300			1,130684
1,1300	10 000 000	11 300 000	1,130680	10 000 000	11 306 800
1,1300	15 000 000	16 950 000	1,130676	15 000 000	16 960 140
1,1300	15 000 000	16 950 000	1,130671	15 000 000	16 960 065
1,1300	25 000 000	28 250 000	1,130667	25 000 000	28 266 675
1,1300	93 000 000	105 090 000	1,130663	93 000 000	105 151 659
1,1300			1,130658
1,1300			1,130654
1,1300			1,130649
Összesen	158 000 000	178 540 000		158 000 000	178 645 339

5. PÉLDALikviditásbővítő devizaswap változó árfolyamra vonatkozó tender útjánAz EKB úgy dönt, hogy a piac számára EUR/USD devizaswapügylet végrehajtásával, változó árfolyamra vonatkozó tender meghirdetése útján bővít likviditást. (Megjegyzés: ebben a példában az euró kereskedése feláron történik.)Három ügyfél a következő ajánlatokat nyújtja be:

Swappontok (× 10 000)	Összeg (millió EUR)
	1. bank	2. bank	3. bank	Összesen	Összesített ajánlatok
6,23
6,27	5		5	10	10
6,32	5		5	10	20
6,36	10	5	5	20	40
6,41	10	10	20	40	80
6,45	20	40	20	80	160
6,49	5	20	10	35	195
6,54	5	5	10	20	215
6,58		5		5	220
Összesen	60	85	75	220

Az EKB úgy dönt, hogy összesen 197 millió EUR-t oszt el, 6,54-es határswappontot alkalmazva. Minden 6,54 alatti ajánlatot (összesen 195 millió EUR összesített összegben) teljes mértékben kielégítenek. 6,54-en az elosztás százaléka:Az 1. bank számára a határswapponton kiosztott összeg például:Az 1. bank számára kiosztott teljes összeg:Az elosztási eredmények a következőképpen foglalhatók össze:

Ügyfelek	Összeg (millió EUR)
	1. bank	2. bank	3. bank	Összesen
Összes ajánlat	60,0	85,0	75,0	220
Kiosztott teljes összeg	55,5	75,5	66,0	197

Az EKB a műveletre alkalmazandó azonnali EUR/USD árfolyamot 1,1300-ban állapítja meg.Amennyiben az elosztási folyamat az egyenáras (holland) aukció szerint történik, a művelet induló napján az eurórendszer 197 000 000 EUR-t ad el, és 222 610 000 USD-t vásárol. A művelet lejáratakor az eurórendszer 197 000 000 EUR-t vásárol, és 222 738 838 USD-t ad el (a határidős árfolyam 1,130654 = 1,1300 + 0,000654).Amennyiben az elosztási folyamat az ajánlati áras (amerikai) aukció szerint történik, az eurórendszer a táblázat szerinti euró és dollár összegekkel kereskedik:

Azonnali ügylet			Határidős ügylet
Árfolyam	EUR eladás	USD vétel	Árfolyam	EUR vétel	USD eladás
1,1300			1,130623
1,1300	10 000 000	11 300 000	1,130627	10 000 000	11 306 270
1,1300	10 000 000	11 300 000	1,130632	10 000 000	11 306 320
1,1300	20 000 000	22 600 000	1,130636	20 000 000	22 612 720
1,1300	40 000 000	45 200 000	1,130641	40 000 000	45 225 640
1,1300	80 000 000	90 400 000	1,130645	80 000 000	90 451 600
1,1300	35 000 000	39 550 000	1,130649	35 000 000	39 572 715
1,1300	2 000 000	2 260 000	1,130654	2 000 000	2 261 308
1,1300			1,130658
Összesen	197 000 000	222 610 000		197 000 000	222 736 573

6. PÉLDAKockázatkezelési intézkedésekEz a példa az eurórendszer likviditásbővítő műveleteiben használt fedezeti eszközökre alkalmazott kockázatkezelés keretét mutatja be (98). A példa azon a feltételezésen alapul, hogy egy ügyfél az eurórendszer következő monetáris politikai műveleteiben vesz részt:

—	2004. július 28-án kezdődő és 2004. augusztus 4-én lejáró elsődleges refinanszírozó művelet, amelyből az ügyfél számára kiosztott összeg 50 millió EUR, a kamat 4,24 %;

—	2004. július 29-én kezdődő és 2004. október 21-én lejáró hosszabb távú refinanszírozó művelet, amelyből az ügyfél számára kiosztott összeg 45 millió EUR, a kamat 4,56 %; és

—	2004. augusztus 4-én kezdődő és 2004. augusztus 11-én lejáró elsődleges refinanszírozó művelet, amelyből az ügyfélre osztott összeg 35 millió EUR, a kamat 4,26 %.

Az ügyfél által a fenti műveletek fedezésére használt elfogadható fedezetek első csoportja (Tier 1) jellemzőit az alábbi 1. táblázat foglalja össze.1. táblázat – Az ügyletekben használt elfogadható fedezetek első csoportja (Tier 1)Jellemzők

Elnevezés	Fedezet típusa	Lejárati idő	Kamatozás	Kamatfizetés gyakorisága	Lejáratig hátralevő idő	Diszkontálás (»haircut«)
»A« kötvény	Eszközalapú instrumentum	2006.8.29.	Fix	6 havonta	2 év	3,50 %
»B« kötvény	Államkötvény	2008.11.19.	Változó	12 havonta	4 év	0,50 %
»C« kötvény	Vállalati kötvény	2015.5.12.	Kamatszelvény nélküli kötvény		> 10 év	15,00 %

Árfolyamok százalékban (felhalmozott kamattal együtt) (99)

2004.7.28.	2004.7.29.	2004.7.30.	2004.8.2.	2004.8.3.	2004.8.4.	2004.8.5.
102,63	101,98	100,55	101,03	100,76	101,02	101,24
	98,35	97,95	98,15	98,56	98,73	98,57
					55,01	54,87

Az earmarking-rendszerElőször feltételezzük, hogy a műveleteket a nemzeti központi bankkal hajtják végre olyan rendszerben, amelyben minden fedezeti eszköz egy meghatározott ügylethez van hozzárendelve. Az earmarking-rendszerben a fedezeti eszközöket naponta kell értékelni. A kockázatkezelési rendszer így a következőképpen írható le (lásd a 2. táblázatot is):

1.

2004. július 28-án az ügyfél egy visszavásárlási megállapodást köt a nemzeti központi bankkal, amely az »A« kötvényből 50,6 millió eurónyit vásárol. Az »A« kötvény egy fix kamatozású instrumentum, amely 2006. augusztus 29-én jár le. A lejáratig hátralevő futamidő két év, így a »haircut« 3,5 %. Azon a napon az »A« kötvény piaci ára a referenciapiacon 102,63 %, amely tartalmazza a felhalmozódott kamatot. Az ügyfélnek olyan mennyiségű »A« kötvényt kell szolgáltatnia, amely a 3,5 % »haircut« levonása után meghaladja a kiosztott 50 millió EUR-t. Ezért az ügyfél 50,6 millió EUR névleges összegben szállít »A« kötvényt, amelynek helyesbített piaci értéke azon a napon 50 113 203 EUR.

2.

2004. július 29-én az ügyfél visszavásárlási megállapodást köt a nemzeti központi bankkal, amely 21 millió EUR értékű »A« kötvényt (piaci ár: 101,98 %, »haircut«: 3,5 %) és 25 millió EUR értékű »B« kötvényt (piaci ár: 98,35 %) vásárol. A »B« kötvény egy változó kamatú államkötvény, amelyre 0,5 % »haircut«-ot alkalmaznak. Azon a napon az »A« és »B« kötvények helyesbített piaci értéke 45 130 810 EUR, amely meghaladja a szükséges 45 000 000 EUR összeget. 2004. július 29-én újraértékelik az elsődleges refinanszírozó művelet fedezeti eszközeit. A 101,98 %-os piaci árral az »A« kötvény »haircut«-tal kiigazított piaci értéke még mindig az alsó és felső küszöbérték összegek között van. Következésképpen az eredetileg vállalt biztosítékot úgy tekintik, hogy fedezi a kezdeti likviditási összeget és az 5 889 EUR felhalmozódott kamatot is.

3.

2004. július 30-án a fedezeti eszközöket újraértékelik: az »A« kötvény piaci árfolyama 100,55 %, a »B« kötvényé 97,95 %. A 2004. július 28-án kezdeményezett elsődleges refinanszírozó művelet felhalmozódott kamata 11 778 EUR, a 2004. július 29-én kezdeményezett hosszabb távú refinanszírozó műveleté 5 700 EUR. Ennek következtében az »A« kötvény kiigazított piaci értéke az első tranzakcióban 914 218 euróval kevesebb lesz, mint a fedezendő tranzakciós összeg (vagyis a nyújtott likviditás + a felhalmozódott kamat), és alatta marad a 49 761 719 EUR alsó küszöbérték szintnek is. Az ügyfél 950 000 eurónyi nominál értékű »A« kötvényt szállít, így a 100,55 %-os árfolyamon alapuló piaci értékből történő 3,5 %-os »haircut«-levonás után helyreáll az elégséges biztosíték fedezet (100). Amásodik tranzakciónál szükség van pótfedezeti felhívásra is, mert az e tranzakcióban használt fedezeti eszközök kiigazított piaci értéke (44 741 520 EUR) az alsó küszöbérték (44 780 672 EUR) alatt van. Ezért az ügyfél 270 000 eurónyi »B« kötvényt szolgáltat, amelyeknek kiigazított piaci értéke 263 143 EUR.

4.	2004. augusztus 2-án és 3-án a fedezeti eszközöket újraértékelik, de ez a 2004. július 28-án és 29-én kötött ügyletek vonatkozásában nem eredményez pótfedezeti felhívást.

5.

2004. augusztus 4-én az ügyfél visszafizeti a 2004. július 28-án kötött elsődleges refinanszírozó művelet alapján biztosított likviditást, beleértve a 41 222 EUR felhalmozódott kamatot. A nemzeti központi bank névértéken 51 550 000 eurónyi »A« kötvényt juttat vissza. Ugyanezen a napon az ügyfél újabb visszavásárlási ügyletet köt a nemzeti központi bankkal, amely 75 millió EUR névértékű »C« kötvényt vásárol. Mivel a »C« kötvény kamatszelvény nélküli vállalati kötvény, amelynek a hátralevő futamideje több mint tíz év, és így rá 15 %-os »haircut« vonatkozik, az adott napon a megfelelő, »haircut«-tal kiigazított piaci érték 35 068 875 EUR. A 2004. július 29-én kötött hosszabb távú refinanszírozási művelet fedezeti eszközeinek újraértékeléséből kiderül, hogy a nyújtott fedezetek kiigazított piaci értéke körülbelül 262 000 euróval meghaladja a felső küszöbértéket, így a nemzeti központi bank 262 000 EUR névértékű »B« kötvényt visszajuttat az ügyfélnek (101).

A pooling-rendszerMásodszor azt feltételezzük, hogy a műveletek végrehajtása a nemzeti központi bankkal poolingrendszer alkalmazásával történik. Az ügyfél által használt összevont alapba bevitt eszközöket nem rendelik hozzá konkrét ügyletekhez.Ebben a példában az ügyletek ugyanabban a sorrendben használatosak, mint az earmarking-rendszert alkalmazó előző példában. A legfontosabb különbség, hogy az újraértékelés napján az alapban található összes eszköz korrigált piaci értékének fedeznie kell az ügyfélnek a nemzeti központi bankkal az adott napon fennálló összes ügyleteire megszabott fedezeti összeget. Az e példában szereplő 2004. július 30-i, 1 178 398 euróra szóló pótfedezet-elhelyezési felhívás azonos az earmarking-rendszert leíró esetben megkövetelttel. Az ügyfél 1 300 000 névértékben »A« kötvényt bocsát rendelkezésre, amely a 3,5 %-os fedezeti értékelésnek a 100,55 %-os árfolyamon alapuló piaci értékből történő levonása után helyreállítja a biztosítékkal való fedezettség megfelelő szintjét.Továbbá 2004. augusztus 4-én, a 2004. július 28-án kötött elsődleges refinanszírozó művelet lejáratakor, az ügyfél az eszközöket továbbra is a biztosítékszámláján tarthatja. A példa szerint egy eszköz felcserélhető egy másik eszközre: 51,9 millió EUR névértékű »A« kötvényt cserélnek 75,5 millió EUR névértékű »C« kötvényre, hogy a nyújtott likviditást és a felhalmozódott kamatot fedezzék minden refinanszírozási műveletben.A pooling-rendszer kockázatkezelési keretét a 3. táblázat mutatja be.

2. táblázat – Az earmarking-rendszer

Dátum	Fennálló ügyletek	Induló nap	Lejárat napja	Kamatláb	Összeg
2004.7.28.	Elsődleges refinanszírozó	2004.7.28.	2004.8.4.	4,24	50 000 000
2004.7.29.	Elsődleges refinanszírozó	2004.7.28.	2004.8.4.	4,24	50 000 000
	Hosszabb távú refinanszírozó	2004.7.29.	2004.10.27.	4,56	45 000 000
2004.7.30.	Elsődleges refinanszírozó	2004.7.28.	2004.8.4.	4,24	50 000 000
	Hosszabb távú refinanszírozó	2004.7.29.	2004.10.27.	4,56	45 000 000
2004.8.2.	Elsődleges refinanszírozó	2004.7.28.	2004.8.4.	4,24	50 000 000
	Hosszabb távú refinanszírozó	2004.7.29.	2004.10.27.	4,56	45 000 000
2004.8.3.	Elsődleges refinanszírozó	2004.7.28.	2004.8.4.	4,24	50 000 000
	Hosszabb távú refinanszírozó	2004.7.29.	2004.10.27.	4,56	45 000 000
2004.8.4.	Elsődleges refinanszírozó	2004.8.4.	11.8.2004	4,26	35 000 000
	Hosszabb távú refinanszírozó	2004.7.29.	2004.10.27.	4,56	45 000 000
2004.8.5.	Elsődleges refinanszírozó	2004.8.4.	11.8.2004	4,26	35 000 000
	Hosszabb távú refinanszírozó	2004.7.29.	2004.10.27.	4,56	45 000 000

Felhalmozott kamat	Fedezeti összeg	Alsó küszöbértéki összeg	Felső küszöbértéki összeg	Korrigált piaci érték	Pótfedezeti felhívás
—	50 000 000	49 750 000	50 250 000	50 113 203	—
5 889	50 005 889	49 755 859	50 255 918	49 795 814	—
—	45 000 000	44 775 000	45 225 000	45 130 810	—
11 778	50 011 778	49 761 719	50 261 837	49 097 560	– 914 218
5 700	45 005 700	44 780 672	45 230 729	44 741 520	– 264 180
29 444	50 029 444	49 779 297	50 279 592	50 258 131	—
22 800	45 022 800	44 797 686	45 247 914	45 152 222	—
35 333	50 035 333	49 785 157	50 285 510	50 123 818	—
28 500	45 028 500	44 803 358	45 253 643	45 200 595	—
—	35 000 000	34 825 000	35 175 000	35 068 875	—
34 200	45 034 200	44 809 029	45 259 371	45 296 029	261 829
4 142	35 004 142	34 829 121	35 179 162	34 979 625	—
39 900	45 039 900	44 814 701	45 265 100	45 043 420	—

3. táblázat – A pooling-rendszer

Dátum	Fennálló ügyletek	Induló nap	Lejárat napja	Kamatláb	Összeg
2004.7.28.	Elsődleges refinanszírozó	2004.7.28.	2004.8.4.	4,24	50 000 000
2004.7.29.	Elsődleges refinanszírozó	2004.7.28.	2004.8.4.	4,24	50 000 000
	Hosszabb távú refinanszírozó	2004.7.29.	2004.10.27.	4,56	45 000 000
2004.7.30.	Elsődleges refinanszírozó	2004.7.28.	2004.8.4.	4,24	50 000 000
	Hosszabb távú refinanszírozó	2004.7.29.	2004.10.27.	4,56	45 000 000
2004.8.2.	Elsődleges refinanszírozó	2004.7.28.	2004.8.4.	4,24	50 000 000
	Hosszabb távú refinanszírozó	2004.7.29.	2004.10.27.	4,56	45 000 000
2004.8.3.	Elsődleges refinanszírozó	2004.7.28.	2004.8.4.	4,24	50 000 000
	Hosszabb távú refinanszírozó	2004.7.29.	2004.10.27.	4,56	45 000 000
2004.8.4.	Elsődleges refinanszírozó	2004.8.4.	11.8.2004	4,26	35 000 000
	Hosszabb távú refinanszírozó	2004.7.29.	2004.10.27.	4,56	45 000 000
2004.8.5.	Elsődleges refinanszírozó	2004.8.4.	2004.8.11.	4,26	35 000 000
	Hosszabb távú refinanszírozó	2004.7.29.	2004.10.27.	4,56	45 000 000

Felhalmozott kamat	Fedezeti összeg	Alsó küszöbértéki összeg  (102)	Felső küszöbértéki összeg  (103)	Korrigált piaci érték	Pótfedezeti felhívás
—	50 000 000	49 750 000	Nem vonatkozik	50 113 203	—
5 889	95 005 889	94 530 859	Nem vonatkozik	94 926 624	—
—
11 778	95 017 478	94 542 390	Nem vonatkozik	93 839 080	– 1 178 398
5 700
29 444	95 052 244	94 576 983	Nem vonatkozik	95 487 902	—
22 800
35 333	95 063 833	94 588 514	Nem vonatkozik	95 399 949	—
28 500
—	80 034 200	79 634 029	Nem vonatkozik	80 333 458	—
34 200
4 142	80 044 042	79 643 821	Nem vonatkozik	80 248 396	—
39 900