EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52014AB0009

Az Európai Központi Bank véleménye ( 2014. február 5. ) a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2013/36/EU és a 2009/110/EK irányelv módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv iránti javaslatról (CON/2014/9)

OJ C 224, 15.7.2014, p. 1–25 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

15.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 224/1


AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANK VÉLEMÉNYE

(2014. február 5.)

a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2013/36/EU és a 2009/110/EK irányelv módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv iránti javaslatról

(CON/2014/9)

2014/C 224/01

Bevezetés és jogalap

2013. október 31-én az Európai Központi Bank (EKB) a Tanácstól azt a felkérést kapta, hogy alkosson véleményt a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2013/36/EU és a 2009/110/EK irányelv módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv iránti javaslatról (1) (a továbbiakban: irányelv iránti javaslat).

Az EKB véleményalkotásra szolgáló hatásköre az Európai Unió működéséről szóló szerződés 127. cikkének (4) bekezdésén és 282. cikkének (5) bekezdésén alapul, mivel az irányelv iránti javaslat olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek érintik a Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER) a Szerződés 127. cikke (2) bekezdésének negyedik francia bekezdésében és 127. cikkének (5) bekezdésében említett, a fizetési rendszerek zavartalan működésének előmozdítására és a pénzügyi rendszer stabilitására vonatkozó politikák zavartalan megvalósításának támogatására vonatkozó feladatait. Az Európai Központi Bank eljárási szabályzatának 17.5. cikke első mondatával összhangban a Kormányzótanács fogadta el ezt a véleményt.

Általános észrevételek

1.

Az irányelv iránti javaslatnak, amely magában foglalja és hatályon kívül helyezi a 2007/64/EK irányelvet (2) (a továbbiakban: pénzforgalmi irányelv), célja, hogy hozzájáruljon az elektronikus fizetések uniós piacának további fejlesztéséhez, ezáltal lehetővé téve a fogyasztók, a kiskereskedők és más piaci szereplők számára, hogy kihasználják a belső piac minden előnyét, figyelembe véve a gyorsan fejlődő lakossági pénzforgalmi piacot is (új fizetési megoldások bevezetése az okostelefonok, az elektronikus kereskedelem stb. útján). E javaslatokra a jelenlegi pénzforgalmi szolgáltatási környezetnek a Bizottság általi átfogó felülvizsgálatát követően kerül sor. 2012 januárjában a Bizottság közzétette, és nyilvános konzultációt folytatott „A kártyás, internetes és mobiltelefonos fizetések integrált európai piacának megteremtése” című zöld könyvről (3), amelyre az EKB is válaszolt (4). A zöld könyvről tartott konzultációra beérkezett válaszok és a Bizottság saját tanulmányai, valamint a pénzforgalmi irányelv felülvizsgálata egyaránt azt mutatja, hogy a lakossági pénzforgalmi szolgáltatások piacán és az arra vonatkozó technológia terén a közelmúltban bekövetkezett innovációk új kihívásokat jelentenek a szabályozók számára, a javaslat ezek kezelésére irányul.

2.

Az irányelv iránti javaslat a jelenlegi pénzforgalmi irányelv rendszerének számos módosítását vezeti be, ideértve a hatály kiterjesztését földrajzi tekintetben és a fizetési műveletek pénznemeit illetően is. A javaslat újra meghatároz és módosít több, a pénzforgalmi irányelv alóli jelenlegi mentességet annak érdekében, hogy szűkítse azokat és megnehezítse kihasználásukat, valamint töröl olyan mentességeket, amelyekre már nincs szükség. Módosítja például a „kereskedelmi ügynökökre” vonatkozó mentességet oly módon, hogy az csak azokra a kereskedelmi ügynökökre vonatkozzon, amelyek vagy a fizető fél, vagy a kedvezményezett nevében járnak el. Emellett újra meghatározza a jelenlegi, digitális tartalomra vonatkozó vagy „távközlési” mentességet, jóval korlátozottabb körben, és megszünteti a független ATM-üzemeltetők által kínált ATM-szolgáltatásoknak a pénzforgalmi irányelv alóli mentességét. Ami a legfontosabb, kiterjeszti a pénzforgalmi irányelv rendszerét új szolgáltatásokra és az azokat nyújtó szolgáltatókra, nevezetesen a „harmadik fél pénzforgalmi szolgáltatókra” (a továbbiakban: harmadik fél szolgáltatók), amelyek üzleti tevékenysége abban áll, hogy a fizetési számlákhoz való hozzáférésen alapuló szolgáltatásokat nyújtanak, például fizetéskezdeményezést vagy számlainformációt, azonban általában nem birtokolják az ügyfelek pénzeszközeit (5). Ezenkívül a bankközi díjak felső határának megállapítására tekintettel, amelyet a kártyaalapú műveletek bankközi díjairól szóló rendelet iránti javaslat (6) tartalmaz, megtiltja azt a gyakorlatot, hogy a kereskedők pótdíjakat alkalmazzanak azon kártyák esetében, amelyekre szabályozott bankközi díjak vonatkoznak. Végül, a jelenlegi rendszer számos fontos elemét is módosítja – így például az ügyfélpénzek védelmére vonatkozó követelményeket, a mentesítés feltételeit, és a pénzforgalmi szolgáltatók és a fizető felek felelősségét nem engedélyezett fizetési műveletek esetén – annak érdekében, hogy tovább harmonizálja e rendelkezéseket, egyenlőbb versenyfeltételeket biztosítson és javítsa a jogbiztonságot (7). Az irányelv iránti javaslat célja általában véve, hogy nagyobb védelmet biztosítson a fogyasztóknak a csalással, a lehetséges visszaélésekkel, valamint a pénzforgalmi szolgáltatások biztonságához kapcsolódó egyéb incidensekkel szemben. Több olyan rendelkezést tartalmaz, amelyek előírják az Európai Bankhatóság (EBH) számára, hogy az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (8) foglaltaknak megfelelően járuljon hozzá a felügyelet következetes és koherens működéséhez.

3.

Az EKB nyomatékosan támogatja az irányelv iránti javaslat célkitűzéseit és tartalmát. Különösen támogatja, hogy a javaslat kiterjeszti a pénzforgalmi szolgáltatások jelenlegi felsorolását a fizetéskezdeményezési szolgáltatásokra és a számlainformációs szolgáltatásokra annak érdekében, hogy a lakossági fizetések területén támogassa az innovációt és a versenyt. A felügyeletet, illetve a felvigyázást ellátó hatóságok kimerítően megvitatták a harmadik felek fizetési számlákhoz való hozzáférésének kérdését a lakossági fizetések biztonságával foglalkozó európai fórum (a továbbiakban: fizetésbiztonsági fórum) keretében. Ezen egyeztetések főbb elemeit az EKB szövegezési javaslatai tükrözik.

4.

Az EKB üdvözli továbbá, hogy a) javasolták a pénzforgalmi szolgáltatókra vonatkozó működési és biztonsági követelmények harmonizálását és javítását; b) megerősítésre kerülnek az illetékes hatóságok végrehajtási jogkörei; és c) szigorítani fogják a pénzforgalmi irányelv bizonyos rendelkezéseit, amelyek alkalmazása terén a tagállamok eddig jelentős mérlegelési lehetőséggel rendelkeztek. E mérlegelési lehetőség Unió-szerte jelentős eltérésekhez vezetett a szabályok alkalmazása terén, és ennek következtében a lakossági pénzforgalmi piac tagoltságával járt (9). Az EKB korábban, a zöld könyvre adott válaszában (10) és más fórumokon, például a fizetésbiztonsági fórumon is kifejtette már álláspontját. Az EKB örömmel látja, hogy irányelv iránti javaslat tartalmaz az e válaszban, valamint a fizetésbiztonsági fórum keretében megfogalmazott számos ajánlást. Az EKB ugyanakkor néhány különös észrevételt kíván tenni.

Különös észrevételek

1.    Meghatározott fogalmak

Az irányelv iránti javaslatban meghatározott fogalmak (11) nagy részben változatlanok a pénzforgalmi irányelvben meghatározottakhoz képest, azonban ezeket tovább lehetne javítani. Így különösen, az irányelv iránti javaslatot ki kell egészíteni a „fizetési eszközök kibocsátása” és a „fizetési műveletek elfogadása” meghatározásával (12). Ez világosabbá tenné az irányelv iránti javaslat I. mellékletét. A „fizetéskezdeményezési szolgáltatás” (13) és a „számlainformációs szolgáltatás” (14) meghatározása szintén javítható lenne további módosítás útján, és a teljesség érdekében be kell iktatni az „átutalás”, a „határon átnyúló fizetések” és a „belföldi fizetések” meghatározását is.

2.    Egyéb rendelkezések

2.1.

Hatályát (15) illetően az irányelv iránti javaslat úgy rendelkezik, hogy azon fizetési műveletek vonatkozásában, amikor csak az egyik pénzforgalmi szolgáltató található az Unióban (16), a jóváírás értéknapjára (17), valamint a pénzforgalmi szolgáltatásokra vonatkozó feltételek átláthatóságára és a tájékoztatási követelményekre vonatkozó rendelkezések alkalmazandók a fizetési művelet azon részei tekintetében, amelyek az Unióban kerülnek végrehajtásra. Ilyen esetben a IV. cím, amely a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásával és igénybevételével összefüggő jogokat és kötelezettségeket szabályozza, a lehető legnagyobb mértékben szintén alkalmazandó, továbbá annak valamennyi pénznem tekintetében egyenlő módon kell alkalmazandónak lennie.

2.2.

Az irányelv iránti javaslat nem tartja meg a jelenlegi pénzforgalmi irányelvben szereplő azon lehetőséget, amely feljogosítja a tagállamokat vagy illetékes hatóságokat arra, hogy az ügyfélpénzek védelmére vonatkozó, a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásán kívüli egyéb üzleti tevékenységeket folytató pénzforgalmi intézményekre alkalmazandó követelményeket kiterjesszék a kizárólag pénzforgalmi szolgáltatások nyújtását végző pénzforgalmi intézményekre (18). Az EKB azt javasolja, hogy a pénzforgalmi intézmények legyenek kötelesek a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője pénzeszközeinek védelmére vonatkozó követelmények formájában megfelelő védelmet biztosítani, függetlenül attól, hogy folytatnak-e a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásán kívüli egyéb üzleti tevékenységeket vagy nem.

2.3.

A hatékonyság érdekében az EKB üdvözölné, ha egyetlen hatóság lenne felelős az irányelvnek való megfelelés biztosításáért, ugyanakkor tisztában van vele, hogy ez a gyakorlatban az eltérő nemzeti szabályozások miatt nehéznek bizonyulhat.

2.4.

Ezenkívül az EKB azt javasolja, hogy az Europol kerüljön beiktatásra további hatóságként, amellyel az pénzforgalmi szolgáltatások felügyelete terén illetékes hatóságok információcserét folytathatnak (19), tekintettel az Europol szakértelmére a nemzetközi bűnözés és a terrorizmus területén, ideértve az eurohamisítás, valamint a fizetési eszközökkel és szolgáltatásokkal pénzügyi bűncselekmények céljára való egyéb visszaélések elleni küzdelmet is.

2.5.

Tekintettel arra, hogy a számlakezelő pénzforgalmi szolgáltatók számára az irányelv iránti javaslat I. mellékletének 7. pontjában megjelölt szolgáltatások esetében kötelezővé teszik a fizetési számlákhoz való hozzáférés megengedését, és figyelembe véve, hogy a harmadik fél szolgáltatók szolgáltatásaikat általában az interneten keresztül nyújtják, és ezért azok nem korlátozódnak egyetlen tagállamra, az EKB biztonsági okokból azt javasolja, hogy a harmadik fél szolgáltatókra ne vonatkozhasson a 27. cikk szerinti mentesítés.

2.6.

A 2009/44/EK irányelvben (20) (a továbbiakban: az elszámolások véglegességéről szóló irányelv) meghatározott fizetési rendszerek kizárásra kerültek az irányelv iránti javaslat 29. cikkének (1) bekezdésében rögzített szabály alól, amely kimondja, hogy a fizetési rendszerekhez való hozzáférésnek objektívnek és megkülönböztetéstől mentesnek kell lennie. Az irányelv iránti javaslat 29. cikke (2) bekezdésének utolsó mondata azonban kimondja, hogy amennyiben valamely kijelölt fizetési rendszer lehetővé teszi a közvetett részvételt, az ilyen részvételt a 29. cikk (1) bekezdésével összhangban más engedélyezett vagy nyilvántartásba vett pénzforgalmi szolgáltatók számára is biztosítani kell. A „közvetett résztvevő” meghatározása, amely az elszámolások véglegességéről szóló irányelv 2. cikkének g) pontjában szerepel, jelenleg nem terjed ki a pénzforgalmi intézményekre, és a következetesség és a jogbiztonság biztosítása érdekében az EKB javasolja a „közvetett résztvevő” elszámolások véglegességéről szóló irányelvben szereplő meghatározásának módosítását oly módon, hogy az kiterjedjen a pénzforgalmi szolgáltatókra is.

2.7.

A biztonsági követelményeknek és az ügyfelek védelmének a fizetésiszámla-szolgáltatásokhoz való nyílt hozzáférés gondolatával való összekapcsolása érdekében az EKB javasolja, hogy az ügyfelek megfelelő módon kerüljenek azonosításra szigorú ügyfél-azonosítási rendszer alkalmazása által. A harmadik fél szolgáltatók ezt oly módon biztosíthatják, hogy vagy biztonságos módon átirányítják a fizető felet saját számlakezelő pénzforgalmi szolgáltatójához, vagy pedig saját személyes biztonsági elemeket bocsátanak ki. Mindkét lehetőség részét kell, hogy képezze a fizetési számlákhoz való hozzáférésre vonatkozó szabványosított európai felületnek. E felületnek nyílt európai szabványon kell alapulnia, és bármely harmadik fél szolgáltató számára lehetővé kell tennie az Unió-szerte bármely pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett fizetési számlákhoz való hozzáférést. Ezt a szabványt meghatározhatná az EBH az EKB-val szorosan együttműködve, és az tartalmazhatna műszaki és funkcionális előírásokat, valamint ezekhez kapcsolódó eljárásokat. Emellett a harmadik fél pénzforgalmi szolgáltatóknak: a) védeniük kell a pénzforgalmi szolgáltatások igénybe vevőinek azon személyes biztonsági elemeit, amelyeket ők maguk bocsátanak ki; b) magukat egyértelmű módon azonosítaniuk kell a számlakezelő pénzforgalmi szolgáltató(k) felé; c) tartózkodniuk kell attól, hogy a fizetési számlákhoz való hozzáférés során szerzett adatokat tárolják, az általuk kezdeményezett fizetéseket azonosító információk, mint a hivatkozási szám, a fizető fél és a kedvezményezett IBAN-ja és a művelet összege kivételével; és d) tartózkodniuk kell attól, hogy az adatokat a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője által kifejezetten engedélyezett céloktól eltérő célokra használják fel (21). A számlakezelő pénzforgalmi szolgáltatók és a harmadik fél szolgáltatók közötti szerződések csak egy lehetséges módját jelentik az e vonatkozások tisztázásának. A hatékonyság szempontjából és a verseny indokolatlan korlátozásának elkerülése érdekében a fő vonatkozásokat (a felelősségi rendszert is beleértve) az irányelv iránti javaslatban tisztázni kell. A további üzleti szabályokat, ideértve a műszaki és működési szabályokat, például az azonosítást, az érzékeny adatok védelmét, a fizetési megbízások azonosítását és nyomon követhetőségét egy fizetési rendszer létrehozása útján lehetne meghatározni, amelyet valamennyi érintett szereplő csatlakozhatna, és amely kiküszöbölné az egyéni szerződésekről való megállapodás szükségességét.

2.8.

A keretszerződésekre és a fogyasztóvédelemre vonatkozó rendelkezéseket illetően az EKB álláspontja szerint, mivel a fogyasztóknak – mint a fizetéskezdeményezési szolgáltatások vonatkozásában fizetésiszámla-tulajdonosoknak – a 260/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (22) (a továbbiakban: SEPA-rendelet) a kötelezettek számára biztosítotthoz hasonló szintű védelemben kell részesülniük, vagyis a fogyasztónak joga kell legyen arra, hogy megbízza számlakezelő pénzforgalmi szolgáltatóját a harmadik fél szolgáltatókra vonatkozó pozitív vagy negatív listák összeállításával (23).

2.9.

A beszedésekkel összefüggésben az irányelv iránti javaslat rögzíti, hogy a fizető félnek feltétel nélküli visszatérítési joggal kell rendelkeznie, kivéve, ha a kedvezményezett már eleget tett szerződéses kötelezettségeinek és a szolgáltatást már teljesítették vagy a fizető fél az árukat már felhasználta (24). A fogyasztóvédelem erősítése helyett valószínűnek tűnik, hogy az irányelv iránti javaslat már nem tenné lehetővé a SEPA-beszedések jelenlegi rendszerében fennálló korlátlan visszatérítési jogokat. A visszatérítési jogra vonatkozó rendelkezéseknek való megfelelés érdekében a pénzforgalmi szolgáltatóknak valószínűleg információkat kellene gyűjteniük ügyfeleik vásárlásairól. Ez olyan kérdés, amely a magánélettel kapcsolatos aggályokat vethet fel, valamint növelheti a pénzforgalmi szolgáltatók adminisztratív terheit. Az EKB ehelyett azt javasolja, hogy főszabályként valamennyi fogyasztói beszedésre vonatkozóan nyolc hetes időszakra szóló feltétel nélküli visszatérítési jog kerüljön bevezetésre. Az áruk és szolgáltatások bizonyos fajtái esetében a kötelezetteknek és a jogosultaknak lehetőségük kell legyen arra, hogy külön megállapodjanak arról, hogy a visszatérítési jogok nem lesznek alkalmazandók. A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján elfogadhatná az ilyen áruk és szolgáltatások kimerítő felsorolását.

2.10.

A harmadik fél szolgáltatók által a számlakezelő pénzforgalmi szolgáltatók részére az irányelv iránti javaslat 65. és 82. cikke alapján a nem engedélyezett fizetési műveletek tekintetében fizetendő pénzügyi kártérítés nem felel meg a teljesítés elmaradása, a hibás vagy a késedelmes teljesítés esetén fizetendő kártérítésnek. Az EKB ezért e rendelkezések egymással való összhangba hozását javasolja a kártérítésre vonatkozó hasonló szabályok biztosítása érdekében (25).

2.11.

A pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló jelenlegi irányelv az átutalások „N+1”-es teljesítési határidejének bevezetésével jelentős mértékben hozzájárult a lakossági fizetések hatékonyságának növeléséhez (26). Az EKB megfigyelése szerint az üzleti gyakorlatok és a technológia terén mutatkozó fejlemények a fizetések egyre gyorsabb teljesítését teszik lehetővé, és az EKB üdvözli, hogy e szolgáltatások számos tagállamban már könnyen elérhetőek, a fogyasztók és a vállalkozások előnyére. Az EKB arra számít, hogy a piacok Európa-szerte tovább fogják javítani a teljesítési időket, és katalizátorkénti szerepében örömmel támogatja e folyamatot.

2.12.

A pénzforgalmi szolgáltatók biztonsági követelményeinek és eseménybejelentéseinek (27) értékelése a prudenciális felügyeletet ellátó hatóságok és központi bankok egyik alapvető hatásköre. Ezért e területeken a felügyeleti követelmények kidolgozása e hatóságok ellenőrzése alatt kell maradjon. A pénzforgalmi irányelv alapján azonban a működési kockázatok területén, a biztonsági kockázatokat is beleértve, szükség van az illetékes hatóságokkal, az EKB-val, az Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökséggel (ENISA) és a hálózat- és információbiztonsági irányelv szerinti illetékes hatóságokkal történő információmegosztásra. A tagállamok illetékes hatóságai közötti ezen információmegosztás koordinálásáért az EBH-nak kell felelősnek lennie, míg az EKB tájékoztatja majd a KBER tagjait a fizetési rendszerek és fizetési eszközök szempontjából jelentőséggel bíró kérdésekben.

2.13.

Az EBH-nak emellett a panasztételi eljárásokra (28) vonatkozó, az illetékes hatóságoknak szóló iránymutatásokat is ki kell dolgoznia, amelyek elősegítik majd az eljárások harmonizálását.

2.14.

Bizonyos rendelkezések (29) csak a tagállamok belföldi fizetési műveletekre vonatkozó mérlegelési jogkörével foglalkoznak. Úgy tűnik, hogy az ilyen szabályok nincsenek összhangban a pénzforgalmi szolgáltatások egységes piacának létrehozására irányuló célkitűzéssel, és ezeket lehetőség szerint törölni kell.

2.15.

Végül, külön rendelkezések vonatkoznak a harmadik fél szolgáltatók, illetve a harmadik fél fizetésieszköz-kibocsátók (vagyis amikor a harmadik fél szolgáltató fizetési kártyát bocsát ki) fizetésiszámla-információkhoz való hozzáférésére és ezen információk felhasználására (30). E szolgáltatások nem különböznek lényegesen, ezért az EKB e rendelkezések összeolvasztását javasolja, mivel a harmadik fél szolgáltatók fizetésiszámla-információkhoz való hozzáférésére és ezen információk felhasználására vonatkozó rendszer megfelelően alkalmazandó lehetne a harmadik fél fizetésieszköz-kibocsátókra is.

Abban az esetben, ahol az EKB az irányelv iránti javaslat módosítására tesz javaslatot, a melléklet tartalmazza a szövegezési javaslatokat és az azokhoz fűzött magyarázatot.

Kelt Frankfurt am Mainban, 2014. február 5-én.

az EKB elnöke

Mario DRAGHI


(1)  COM(2013) 547/3.

(2)  A belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 97/7/EK, a 2002/65/EK, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról és a 97/5/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. november 13-i 2007/64/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 319., 2007.12.5., 1. o.).

(3)  COM(2011) 941 final.

(4)  Lásd az eurorendszer 2012. márciusi válaszát az Európai Bizottság „A kártyás, internetes és mobiltelefonos fizetések integrált európai piacának megteremtése” című zöld könyvére, elérhető az EKB honlapján: www.ecb.europa.eu.

(5)  Lásd az irányelv iránti javaslat I. mellékletének 7. pontját.

(6)  A kártyaalapú fizetési műveletek bankközi díjairól szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet iránti javaslat (COM(2013) 550/3); 2013/0265.

(7)  További rendelkezések egyértelműbbé teszik a fizetési rendszerekhez való hozzáférésre és a visszatérítéshez való jogra vonatkozó szabályokat, valamint a biztonsági szempontokkal és az azonosítás szempontjaival is foglalkoznak a hálózat- és információbiztonságnak az egész Unióban egységesen magas szintjére vonatkozó intézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv iránti javaslattal (COM(2013) 48 final) (a továbbiakban: hálózat- és információbiztonsági irányelv) összhangban. A hálózat- és információbiztonsági irányelv iránti javaslathoz lásd még a 2.12. pontot.

(8)  Az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. november 24-i 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( HL L 331., 2010.12.15., 12. o.).

(9)  Lásd például az irányelv iránti javaslat 66. cikkét a pénzforgalmi szolgáltatók és a fizető felek nem engedélyezett kártyás műveletek esetén fennálló felelősségére vonatkozó szabályokról.

(10)  Lásd a fenti 4. lábjegyzetet.

(11)  Lásd az irányelv iránti javaslat 4. cikkét.

(12)  Lásd a 12. szövegezési módosítást a mellékletben.

(13)  Lásd az irányelv iránti javaslat 4. cikkének 32. pontját.

(14)  Lásd az irányelv iránti javaslat 4. cikkének 33. pontját.

(15)  Lásd az irányelv iránti javaslat 2. cikkét.

(16)  Lásd az irányelv iránti javaslat III. címét.

(17)  Lásd az irányelv iránti javaslat 78. cikkét.

(18)  Lásd a pénzforgalmi irányelv 9. cikkét.

(19)  Lásd az irányelv iránti javaslat 25. cikkét.

(20)  A fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekben az elszámolások véglegességéről szóló 98/26/EK irányelvnek és a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokról szóló 2002/47/EK irányelvnek a kapcsolódó rendszerek és hitelkövetelések tekintetében történő módosításáról szóló, 2009. május 6-i 2009/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 146., 2009.6.10., 37. o.).

(21)  Lásd az irányelv iránti javaslat 58. cikkét.

(22)  Lásd az euroátutalások és -beszedések technikai és üzleti követelményeinek megállapításáról és a 924/2009/EK rendelet módosításáról szóló, 2012. március 14-i európai parlamenti és tanácsi 260/2012/EU rendelet (HL L 94., 2012.3.30., 22. o.) (a továbbiakban: SEPA-rendelet) (13) preambulumbekezdését és 5. cikke (3) bekezdése d) pontjának iii. alpontját.

(23)  Lásd az irányelv iránti javaslat 45. és 59. (új) cikkeit.

(24)  Lásd az irányelv iránti javaslat (57) preambulumbekezdését és 67. cikkének (1) bekezdését.

(25)  Lásd az irányelv iránti javaslat 65., 80. és 82. cikkét.

(26)  A pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló jelenlegi irányelv 69. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az átutalásokat a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatójának a számláján legkésőbb a fizetési megbízás átvételét követő munkanap végéig jóvá kell írni.

(27)  Lásd az irányelv iránti javaslat 85. és 86. cikkét.

(28)  Lásd az irányelv iránti javaslat 88. cikkének (1) bekezdését.

(29)  Lásd az irányelv iránti javaslat 35. cikkének (2) bekezdését és 56. cikkének (2) bekezdését.

(30)  Lásd az 58., illetve az 59. cikket.


MELLÉKLET

Szövegezési javaslatok

A Bizottság által javasolt szöveg

Az EKB által javasolt módosítások  (1)

1. módosítás

(6) preambulumbekezdés

„(6)

Az utóbbi években fokozódott az elektronikus fizetések biztonsági kockázata, ami az elektronikus fizetések nagyobb technikai összetettségével, az elektronikus fizetések világszerte folyamatosan növekvő volumenével és a pénzforgalmi szolgáltatások új típusainak megjelenésével kapcsolódik össze. Mivel a pénzforgalmi szolgáltatások megbízhatósága és biztonságos volta alapvető feltétele annak, hogy jól működjön a pénzforgalmi szolgáltatások piaca, a pénzforgalmi szolgáltatások igénybe vevőinek megfelelő védelmet kell kapniuk ezekkel a kockázatokkal szemben. A pénzforgalmi szolgáltatások fontosak az alapvető gazdasági és társadalmi tevékenységek fenntartásához, ezért az olyan pénzforgalmi szolgáltatók, mint például a hitelintézetek a(z) [a hálózat- és információbiztonsági irányelv száma elfogadását követően beillesztendő] európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) 3. cikke (8) bekezdésének megfelelően piaci szereplőnek minősülnek.”

„(6)

Az utóbbi években fokozódott az elektronikus fizetések biztonsági kockázata, ami az elektronikus fizetések nagyobb technikai összetettségével, az elektronikus fizetések világszerte folyamatosan növekvő volumenével és a pénzforgalmi szolgáltatások új típusainak megjelenésével kapcsolódik össze. Mivel a pénzforgalmi szolgáltatások megbízhatósága és biztonságos volta alapvető feltétele annak, hogy jól működjön a pénzforgalmi szolgáltatások piaca, a pénzforgalmi szolgáltatások igénybe vevőinek megfelelő védelmet kell kapniuk ezekkel a kockázatokkal szemben. A pénzforgalmi szolgáltatások fontosak az alapvető gazdasági és társadalmi tevékenységek fenntartásához, ezért az olyan pénzforgalmi szolgáltatók, mint például a hitelintézetek a(z) [a hálózat- és információbiztonsági irányelv száma elfogadását követően beillesztendő] európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) 3. cikke (8) bekezdésének megfelelően piaci szereplőnek minősülnek.”

Magyarázat

Lásd a 31. módosítást.

2. módosítás

(7) preambulumbekezdés

„(7)

A(z) [a hálózat- és információbiztonsági irányelv száma elfogadását követően beillesztendő] irányelvben meghatározott, a tagállamok által hozandó általános intézkedések mellett a fizetési műveletekhez kapcsolódó biztonsági kockázatokat a pénzforgalmi szolgáltatók szintjén is kezelni kell. A pénzforgalmi szolgáltatók által hozandó biztonsági intézkedéseknek arányosaknak kell lenniük az érintett biztonsági kockázatokkal. Létre kell hozni egy rendszeres jelentéstételi mechanizmust, amelynek keretében a pénzforgalmi szolgáltatóknak éves szinten aktualizált információkkal kell ellátniuk az illetékes hatóságokat biztonsági kockázataik értékelésére, valamint azokra a (kiegészítő) intézkedésekre vonatkozóan, amelyeket e kockázatok kezelése céljából tettek. Továbbá azt biztosítandó, hogy más pénzforgalmi szolgáltatók és fizetési rendszerek kára, például valamely fizetési rendszer jelentős zavara, valamint a felhasználóknak okozott kár a lehető legkisebbre korlátozódjon, alapvető, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók kötelesek legyenek haladéktalanul bejelenteni az Európai Bankhatóságnak a súlyosabb biztonsági eseményeket.”

„(7)

A(z) [a hálózat- és információbiztonsági irányelv száma elfogadását követően beillesztendő] irányelvben meghatározott, a tagállamok által hozandó általános intézkedések mellett a A fizetési műveletekhez kapcsolódó biztonsági kockázatokat a pénzforgalmi szolgáltatók szintjén is kezelni kell. A pénzforgalmi szolgáltatók által hozandó biztonsági intézkedéseknek arányosaknak kell lenniük az érintett biztonsági kockázatokkal. Létre kell hozni egy rendszeres jelentéstételi mechanizmust, amelynek keretében a pénzforgalmi szolgáltatóknak éves szinten aktualizált információkkal kell ellátniuk az illetékes hatóságokat biztonsági kockázataik értékelésére, valamint azokra a (kiegészítő) intézkedésekre vonatkozóan, amelyeket e kockázatok kezelése céljából tettek. Továbbá azt biztosítandó, hogy más pénzforgalmi szolgáltatók és fizetési rendszerek kára, például valamely fizetési rendszer jelentős zavara, valamint a felhasználóknak okozott kár a lehető legkisebbre korlátozódjon, alapvető, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók kötelesek legyenek haladéktalanul bejelenteni az Európai Bankhatóságnak a székhely szerinti tagállam ezen irányelv értelmében vett illetékes hatóságának a súlyosabb működési és biztonsági eseményeket, amely értékeli az esemény további hatóságok számára képviselt relevanciáját, és ezen értékelés alapján az esemény-bejelentés vonatkozó adatait megosztja az EBH-val és az EKB-vel, amely tájékoztatja a többi tagállam illetékes hatóságait és a KBER-t.”

Magyarázat

Lásd a 31. módosítást.

3. módosítás

(18) preambulumbekezdés

„(18)

A 2007/64/EK irányelv elfogadása óta új típusú pénzforgalmi szolgáltatások jelentek meg, különösen az internetes fizetések területén. Megjelentek mindenekelőtt a harmadik fél szolgáltatók, amelyek úgynevezett fizetéskezdeményezési szolgáltatásokat kínálnak a fogyasztóknak és a kereskedőknek, gyakran anélkül, hogy az átutalandó pénz a birtokukba kerülne. Ezek a szolgáltatások megkönnyítik az elektronikus kereskedelmet, mivel »szoftverhidat« hoznak létre a kereskedő weboldala és a fogyasztó online banki platformja között az átutaláson vagy beszedésen alapuló internetes fizetés kezdeményezéséhez. A harmadik fél szolgáltatók mind a kereskedők, mind a fogyasztók számára kedvező költségű alternatívát kínálnak a kártyás fizetéshez képest, és lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy akkor is tudjanak online vásárolni, ha nem rendelkeznek hitelkártyával. A harmadik fél szolgáltatók azonban jelenleg nem tartoznak a 2007/64/EK irányelv hatálya alá, és így nem tartoznak szükségszerűen valamely illetékes hatóság felügyelete alá, továbbá nem követik a 2007/64/EK irányelv rendelkezéseit. Ez számos jogi kérdést vet fel, például a fogyasztóvédelem, a biztonság és a felelősség, továbbá a verseny és az adatvédelem tekintetében. Az új szabályoknak ezért kezelniük kell ezeket a problémákat.”

„(18)

A 2007/64/EK irányelv elfogadása óta új típusú pénzforgalmi szolgáltatások jelentek meg, különösen az internetes fizetések területén. Megjelentek mindenekelőtt a harmadik fél szolgáltatók, amelyek úgynevezett fizetéskezdeményezési szolgáltatásokat vagy számlainformációs szolgáltatásokat kínálnak a fogyasztóknak, és a kereskedőknek és a pénzforgalmi szolgáltatások más igénybe vevőinek, gyakran anélkül, hogy az átutalandó pénz a birtokukba kerülne. A fizetéskezdeményezési Ezek a szolgáltatások megkönnyítik az elektronikus kereskedelmet, mivel az ügyfél kérésére fizetési megbízást kezdeményeznek egy másik pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számla tekintetében, például az ügyfél online banki platformjához való kapcsolódás vagy fizetési eszköz kibocsátása útján »szoftverhidat« hoznak létre a kereskedő weboldala és a fogyasztó online banki platformja között az átutaláson vagy beszedésen alapuló internetes fizetés kezdeményezéséhez. A számlainformációs szolgáltatások összevont információkat nyújtanak a fizető fél részére a fizető fél egy vagy több más pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett egy vagy több számlájára vonatkozóan. A harmadik fél szolgáltatók fizetéskezdeményezési és számlainformációs szolgáltatásokat egyaránt nyújthatnak. A harmadik fél szolgáltatók mind a kereskedők, mind a fogyasztók számára kedvező költségű alternatívát kínálnak a kártyás hagyományos fizetéshez képest, és lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy akkor is tudjanak online vásárolni, ha nem rendelkeznek hitelkártyával. A harmadik fél szolgáltatók azonban jelenleg nem tartoznak a 2007/64/EK irányelv hatálya alá, és így nem tartoznak szükségszerűen valamely illetékes hatóság felügyelete alá, továbbá nem követik a 2007/64/EK irányelv rendelkezéseit. Ez számos jogi kérdést vet fel, például a fogyasztóvédelem, a biztonság és a felelősség, továbbá a verseny és az adatvédelem tekintetében. Az új szabályoknak ezért kezelniük kell ezeket a problémákat.”

Magyarázat

Javasolt a harmadik fél szolgáltatók valamennyi típusának azonos preambulumbekezdésben történő leírása, ezért a (18) és a (26) preambulumbekezdés összevonásra került, és hivatkozás történik a fizetési eszközöket, például betéti vagy hitelkártyákat kibocsátó harmadik fél szolgáltatókra is. Ez utóbbiak szerepeltetése következtében javasolt az ilyen kártyákhoz képesti alternatívát jelentő példa törlése. Emellett megfogalmazásra kerül annak lehetősége, hogy a számlainformációs szolgáltatások a fizetéskezdeményezési szolgáltatásokkal együttesen is nyújthatóak lennének.

4. módosítás

(26) preambulumbekezdés

„(26)

A technológiai fejlődéssel számos kiegészítő szolgáltatás is megjelent az utóbbi években, mint például a számlainformációs és a számlaösszesítési szolgáltatás. Az irányelvnek ezekre a szolgáltatásokra is ki kell terjednie annak érdekében, hogy a fogyasztók megfelelő védelemben részesüljenek és státuszukkal összefüggésben jogbiztonság alakuljon ki.”

„(26)

A technológiai fejlődéssel számos kiegészítő szolgáltatás is megjelent az utóbbi években, mint például a számlainformációs és a számlaösszesítési szolgáltatás. Az irányelvnek ezekre a szolgáltatásokra is ki kell terjednie annak érdekében, hogy a fogyasztók megfelelő védelemben részesüljenek és státuszukkal összefüggésben jogbiztonság alakuljon ki.”

Magyarázat

Ez a preambulumbekezdés összevonásra került a (18) preambulumbekezdéssel (lásd a 3. módosítást).

5. módosítás

(51) preambulumbekezdés

„(51)

Meg kell állapítani azokat a kritériumokat, amelyek alapján a harmadik fél szolgáltatók hozzáférhetnek a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője által egy másik pénzforgalmi szolgáltatónál tartott számlán levő pénzeszköz rendelkezésre állására vonatkozó információhoz és felhasználhatják azt. Mindenekelőtt a harmadik fél szolgáltatónak és a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének számláját kezelő pénzforgalmi szolgáltatónak egyaránt teljesítenie kell az ebben az irányelvben meghatározott vagy említett vagy az EBH iránymutatásába foglalt szükséges adatvédelmi és biztonsági követelményeket. A fizető félnek kifejezett hozzájárulását kell adnia a harmadik fél szolgáltatónak, hogy az hozzáférhessen fizetési számlájához, és megfelelő tájékoztatást kell kapnia a hozzáférés mértékéről. Azon egyéb pénzforgalmi szolgáltatók fejlődésének lehetővé tétele érdekében, amelyek nem vesznek át betéteket, szükséges, hogy a hitelintézetek ellássák őket a pénzeszköz rendelkezésre állására vonatkozó információval, amennyiben a fizető fél hozzájárult ahhoz, hogy ezen információt közöljék a fizetési eszközt kibocsátó pénzforgalmi szolgáltatóval.”

„(51)

Meg kell állapítani azokat a kritériumokat, amelyek alapján a harmadik fél szolgáltatók hozzáférhetnek a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője által egy másik pénzforgalmi szolgáltatónál tartott számlán levő pénzeszköz rendelkezésre állására vonatkozó információhoz és felhasználhatják azt. Mindenekelőtt a harmadik fél szolgáltatónak és a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének számláját kezelő pénzforgalmi szolgáltatónak egyaránt teljesítenie kell az ebben az irányelvben meghatározott vagy említett vagy az EBH iránymutatásába foglalt szükséges adatvédelmi és biztonsági követelményeket. A fizető félnek pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének kifejezett hozzájárulását kell adnia a harmadik fél szolgáltatónak, hogy az hozzáférhessen fizetési számlájához, és megfelelő tájékoztatást kell kapnia a hozzáférés mértékéről. Azon egyéb új pénzforgalmi szolgáltatók fejlődésének lehetővé tétele érdekében, amelyek nem vesznek át betéteket birtokolják a fizető fél pénzeszközeit, szükséges, hogy a hitelintézetek számlakezelő pénzforgalmi szolgáltatók ellássák őket a harmadik fél szolgáltatót a pénzeszköz rendelkezésre állására vonatkozó információval, amennyiben a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője hozzájárult ahhoz, hogy ezen információt közöljék a harmadik fél fizetési eszközt kibocsátó pénzforgalmi szolgáltatóval.”

Magyarázat

Az érintett felekre vonatkozó szerkesztési jellegű egyértelműsítés.

6. módosítás

(52) preambulumbekezdés

„(52)

Valahányszor fizetéskezdeményezési szolgáltatásra kerül sor, a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének és a pénzforgalmi szolgáltatónak a jogait és kötelezettségeit megfelelően ki kell igazítani a harmadik fél szolgáltató műveletbe való bevonásának figyelembevétele érdekében. Konkrétan, a számlakezelő pénzforgalmi szolgáltató és a műveletben részt vevő harmadik fél szolgáltató közötti kiegyensúlyozott felelősségmegosztásnak biztosítania kell, hogy a felek a művelet ellenőrzésük alatt levő megfelelő része tekintetében felelősséget vállaljanak, és probléma esetén egyértelműen meghatározzák a felelős felet. Csalás vagy vita esetén a harmadik fél konkrét kötelezettsége, hogy ellássa a fizető felet és a számlakezelő pénzforgalmi szolgáltatót a műveletekre vonatkozó hivatkozásokkal és az érintett műveletre vonatkozó engedéllyel kapcsolatos információval.”

„(52)

Valahányszor fizetéskezdeményezési szolgáltatásra kerül sor, a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének és a pénzforgalmi szolgáltatónak a jogait és kötelezettségeit megfelelően ki kell igazítani a harmadik fél szolgáltató műveletbe való bevonásának figyelembevétele érdekében. Konkrétan, a számlakezelő pénzforgalmi szolgáltató és a műveletben részt vevő harmadik fél szolgáltató közötti kiegyensúlyozott felelősségmegosztásnak biztosítania kell, hogy a felek a művelet ellenőrzésük alatt levő megfelelő része tekintetében felelősséget vállaljanak, és probléma esetén egyértelműen meghatározzák a felelős felet. Csalás vagy vita esetén a harmadik fél konkrét kötelezettsége, hogy ellássa a fizető felet pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjét és a számlakezelő pénzforgalmi szolgáltatót a műveletekre vonatkozó hivatkozásokkal és az érintett műveletre vonatkozó engedéllyel kapcsolatos információval a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevői azonosítására vonatkozó bizonyítékkal.”

Magyarázat

Lásd a 19. és a 24. módosítást.

7. módosítás

(57) preambulumbekezdés

„(57)

Ezen irányelv a fogyasztó védelme érdekében megállapítja a visszatérítés szabályait arra az esetre, ha az elvégzett fizetési művelet túllépi azt az összeget, amelyet ésszerűen el lehetett volna várni. Annak elkerülése érdekében, hogy a fizető fél anyagi hátrányba kerüljön, biztosítani kell, hogy a visszatérítés jóváírásának értéknapja ne legyen későbbi annál a dátumnál, amikor a fizető fél számláját a megfelelő összeggel megterhelték. Beszedés esetén a pénzforgalmi szolgáltatónak képesnek kell lennie arra, hogy még kedvezőbb feltételeket biztosítson a fogyasztónak, akinek bármely vitatott fizetési művelet esetén feltétel nélküli joggal kell rendelkeznie a visszatérítéshez. Ez a feltétel nélküli visszatérítési jog, amely a legmagasabb szintű fogyasztóvédelmet biztosítja, nem indokolt olyan esetekben, ha a kereskedő már teljesítette a szerződést, és a megfelelő árut vagy szolgáltatást már felhasználták. Ha a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője a fizetési művelet visszatérítésére tart igényt, az ezen visszatérítéshez való jog nem befolyásolja a fizető félnek a kedvezményezettel szemben fennálló, az alapjogviszonyból eredő – például a megrendelt, felhasznált vagy jogosan kiszámlázott árukra vagy szolgáltatásokra vonatkozó – felelősségét, sem a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőinek jogát a fizetési megbízás visszavonására vonatkozóan.”

„(57)

Ezen irányelv a fogyasztó védelme érdekében megállapítja a visszatérítés szabályait arra az esetre, ha az elvégzett fizetési művelet túllépi azt az összeget, amelyet ésszerűen el lehetett volna várni. Annak elkerülése érdekében, hogy a fizető fél anyagi hátrányba kerüljön, biztosítani kell, hogy a visszatérítés jóváírásának értéknapja ne legyen későbbi annál a dátumnál, amikor a fizető fél számláját a megfelelő összeggel megterhelték. Beszedés esetén a pénzforgalmi szolgáltatónak képesnek kell lennie arra, hogy még kedvezőbb feltételeket biztosítson a fogyasztónak, akinek bármely vitatott fizetési művelet esetén feltétel nélküli joggal kell rendelkeznie a visszatérítéshez. Bizonyos típusú áruk vagy szolgáltatások esetében azonban lehetséges, hogy ez a feltétel nélküli visszatérítési jog nem megfelelő Ez a feltétel nélküli visszatérítési jog, amely a legmagasabb szintű fogyasztóvédelmet biztosítja, nem indokolt olyan esetekben, ha a kereskedő már teljesítette a szerződést, és a megfelelő árut vagy szolgáltatást már felhasználták. Ezért megfontolható egy visszatérítés nélküli beszedés bevezetésének lehetősége, azonban csak a Bizottság által meghatározott felsorolásban szereplő áruk és szolgáltatások esetében, és csak a fizető fél kifejezett hozzájárulásával. Ha a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője a fizetési művelet visszatérítésére tart igényt, az ezen visszatérítéshez való jog nem befolyásolja a fizető félnek a kedvezményezettel szemben fennálló, az alapjogviszonyból eredő – például a megrendelt, felhasznált vagy jogosan kiszámlázott árukra vagy szolgáltatásokra vonatkozó – felelősségét, sem a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőinek jogát a fizetési megbízás visszavonására vonatkozóan.”

Magyarázat

A visszatérítési jogoknak az alapul szolgáló vásárláshoz történő kötése a magánélettel kapcsolatos aggályokat, valamint a hatékonysághoz és a költségekhez kapcsolódó aggályokat vet fel. E javaslat elfogadása valószínűleg azt jelentené, hogy a SEPA-beszedések jelenlegi rendszerében fennálló korlátlan visszatérítési jogok már nem lennének megengedettek, ami kevésbé kedvező feltételeket eredményezne a fogyasztók számára. Az EKB azt javasolja, hogy főszabályként valamennyi fogyasztói beszedésre vonatkozóan nyolc hetes időszakra szóló feltétel nélküli visszatérítési jog kerüljön bevezetésre. Az azonnali felhasználásra szánt, egy ilyen felsorolásban szereplő áruk és szolgáltatások esetében a kötelezettek és a jogosultak külön kifejezetten megállapodhatnának arról, hogy a visszatérítési jogok nem alkalmazandók. A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján fogadhatná el ezt a felsorolást.

8. módosítás

(80) preambulumbekezdés

„(80)

Az irányelv következetes alkalmazásának biztosítása érdekében a Bizottságnak igénybe kell tudnia venni az EBH szakértelmét és támogatását; az EBH feladata iránymutatás kidolgozása és a pénzforgalmi szolgáltatásokra vonatkozó biztonsági szempontokkal, valamint a szolgáltatásnyújtással és az engedélyezett pénzforgalmi intézményeknek más tagállamban történő letelepedésével összefüggő, tagállamok közötti együttműködéssel foglalkozó szabályozási technikai standardok előkészítése. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy elfogadja az említett szabályozási technikai standardokat. Ezek az egyedi feladatok teljes mértékben összhangban vannak az EBH-t létrehozó 1093/2010/EU rendeletben meghatározott, az EBH szerepére és hatáskörére vonatkozó előírásokkal.”

„(80)

Az irányelv következetes alkalmazásának biztosítása érdekében a Bizottságnak igénybe kell tudnia venni az EBH szakértelmét és támogatását; az EBH feladata, az EKB-val szorosan együttműködve, iránymutatás kidolgozása és a pénzforgalmi szolgáltatásokra vonatkozó biztonsági szempontokkal, valamint a szolgáltatásnyújtással és az engedélyezett pénzforgalmi intézményeknek más tagállamban történő letelepedésével összefüggő, tagállamok közötti együttműködéssel foglalkozó szabályozási technikai standardok előkészítése iránymutatások kidolgozása. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy elfogadja az említett szabályozási technikai standardokat. Ezek az egyedi feladatok teljes mértékben összhangban vannak az EBH-t létrehozó 1093/2010/EU rendeletben meghatározott, az EBH szerepére és hatáskörére vonatkozó előírásokkal.”

Magyarázat

A pénzforgalmi szolgáltatásokkal kapcsolatos biztonsági vonatkozások a központi bankok hatáskörébe tartoznak. Az EKB önkéntes alapon szoros együttműködést alakított ki a pénzforgalmi szolgáltatók felügyeletét ellátó hatóságokkal a fizetésbiztonsági fórum keretében. Ezt a sikeres együttműködést formalizálni kell. A jelen javaslat nem tartalmaz szabályozási technikai standardokat; ezért a hivatkozás törlésre került.

9. módosítás

2. cikk

„(1)

Az irányelv az Unión belüli pénzforgalmi szolgáltatásokra alkalmazandó, ha a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója és a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója egyaránt, vagy a fizetési műveletben érintett egyetlen pénzforgalmi szolgáltató az Unió területén található. A fizetési művelet azon részei tekintetében, amelyek az Unióban kerülnek végrehajtásra, a 78. cikk és a III. cím azokra a fizetési műveletekre is alkalmazandó, amelyek esetében csak az egyik pénzforgalmi szolgáltató található az Unióban.

(2)

Az irányelv III. címe a teljesítés pénznemétől függetlenül minden pénzforgalmi szolgáltatásra alkalmazandó. Az irányelv IV. címe az euróban vagy egy euróövezeten kívüli tagállam pénznemében teljesített pénzforgalmi szolgáltatásokra alkalmazandó.”

„(1)

Az irányelv az Unión belüli pénzforgalmi szolgáltatásokra alkalmazandó, ha a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója és a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója egyaránt, vagy a fizetési műveletben érintett egyetlen pénzforgalmi szolgáltató az Unió területén található. A fizetési művelet azon részei tekintetében, amelyek az Unióban kerülnek végrehajtásra, a 78. cikk és a III. cím és a IV. cím, a 72. cikk és a 74. cikk (1) bekezdése kivételével, azokra a fizetési műveletekre is alkalmazandó, amelyek esetében csak az egyik pénzforgalmi szolgáltató található az Unióban.

(2)

Az irányelv III. és IV. címe a teljesítés pénznemétől függetlenül minden pénzforgalmi szolgáltatásra alkalmazandó. Az irányelv IV. címe az euróban vagy egy euróövezeten kívüli tagállam pénznemében teljesített pénzforgalmi szolgáltatásokra alkalmazandó.

Magyarázat

A pénzforgalmi szolgáltatások igénybe vevői átfogó védelmének biztosítása érdekében az átláthatóságra és a jóváírás értéknapjára, valamint a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásával és igénybevételével összefüggő jogokra és kötelezettségekre vonatkozó rendelkezéseknek alkalmazandónak kell lenniük azokra a műveletekre, amelyek esetében csak az egyik pénzforgalmi szolgáltató található az Unióban, a művelet azon részei tekintetében, amelyek az Unióban kerülnek végrehajtásra.

10. módosítás

4. cikk 32. pont

„32.

»fizetéskezdeményezési szolgáltatás«: harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató által nyújtott, fizetési számlához való hozzáférést biztosító pénzforgalmi szolgáltatás, amelynek során a fizető fél aktívan bevonható a fizetés kezdeményezésébe vagy a harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató szoftverébe, illetve a fizető fél vagy a kedvezményezett fizetési eszközöket használhat, hogy továbbítsa a fizető fél adatait a számlakezelő pénzforgalmi szolgáltatónak;”

„32.

»fizetéskezdeményezési szolgáltatás«: harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató által a fizető fél kérelmére nyújtott, valamely másik pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett számla tekintetében fizetési számlához való hozzáférést biztosító megbízás kezdeményezésére irányuló pénzforgalmi szolgáltatás, amelynek során a fizető fél aktívan bevonható a fizetés kezdeményezésébe vagy a harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató szoftverébe, illetve a fizető fél vagy a kedvezményezett fizetési eszközöket használhat, hogy továbbítsa a fizető fél adatait a számlakezelő pénzforgalmi szolgáltatónak;”

Magyarázat

A meghatározásnak a lehető legegyszerűbbnek és legrugalmasabbnak kell maradnia annak érdekében, hogy a jövőbeli megoldásokra is kiterjedjen. A meghatározásnak a konkrét technológiák követelményeitől és az e technológiákra való hivatkozásoktól mentesnek kell lennie.

11. módosítás

4. cikk 33. pont

„33.

»számlainformációs szolgáltatás«: olyan pénzforgalmi szolgáltatás, amelynek során a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője összevont és felhasználóbarát információt kap a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője által egy vagy több, számlavezetési szolgáltatást ellátó pénzforgalmi szolgáltatónál nyitott egy vagy több fizetési számláról;”

„33.

»számlainformációs szolgáltatás«: olyan harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató által nyújtott szolgáltatás, amelynek során a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője összevont és felhasználóbarát információt kap a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője által egy vagy több, számlavezetési szolgáltatást ellátó pénzforgalmi szolgáltatónál nyitott egy vagy több fizetési számláról összevont információkkal szolgál a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője által egy vagy több más pénzforgalmi szolgáltatónál nyitott egy vagy több fizetési számláról;”

Magyarázat

A meghatározásnak a lehető legegyszerűbbnek és legrugalmasabbnak kell maradnia annak érdekében, hogy a jövőbeli megoldásokra is kiterjedjen. A meghatározásnak a konkrét technológiák követelményeitől és az e technológiákra való hivatkozásoktól mentesnek kell lennie.

12. módosítás

4. cikk 39.-43. pontok (új)

Nincs szöveg

„39.

»fizetési művelet elfogadása«: a kedvezményezettel annak a fizető fél fizetőeszközével kezdeményezett fizetési műveletei elfogadására és feldolgozására szerződést kötött pénzforgalmi szolgáltató által nyújtott pénzforgalmi szolgáltatás, amely pénzeszközök kedvezményezetthez történő átutalását eredményezi; a szolgáltatás magában foglalhatja azonosítási, engedélyezési és a pénzmozgások kezeléséhez kapcsolódó más szolgáltatások nyújtását a kedvezményezett részére, függetlenül attól, hogy a pénzforgalmi szolgáltató birtokolja-e a pénzeszközöket a kedvezményezett nevében;

40.

»fizetési eszköz kibocsátása«: olyan pénzforgalmi szolgáltatás, amelynek során egy pénzforgalmi szolgáltató közvetlen vagy közvetett módon fizetési eszközt bocsát a fizető fél rendelkezésére a fizető fél fizetési műveleteinek kezdeményezése, feldolgozása és teljesítése érdekében;

41.

»átutalás«: a kedvezményezett fizetési számlájának egy fizetési művelet vagy sorozatos fizetési művelet útján történő jóváírására irányuló belföldi vagy határon átnyúló pénzforgalmi szolgáltatás, amelyet a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatójánál vezetett fizetési számlájáról indítanak, a fizető fél által adott megbízás alapján;

42.

»határokon átnyúló fizetés«: a fizető fél által vagy a kedvezményezetten keresztül kezdeményezett, elektronikusan feldolgozott fizetési művelet, ha a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója és a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója különböző tagállamban található;

43.

»belföldi fizetés«: a fizető fél vagy a kedvezményezett által vagy a kedvezményezetten keresztül kezdeményezett, elektronikusan feldolgozott fizetési művelet, ha a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója és a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója azonos tagállamban található.”

A „fizetési eszközök kibocsátása” és „fizetési műveletek elfogadása” meghatározásait be kell iktatni annak biztosítása érdekében, hogy a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásában részt vevő valamennyi szolgáltató az irányelv iránti javaslat hatálya alá tartozzon, az I. mellékletben foglaltaknak megfelelően. E meghatározásokat összhangba kell hozni a kártyaalapú fizetési műveletek bankközi díjairól szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet iránti javaslattal (COM(2013) 550/3); 2013/0265.

Az „átutalás” meghatározását be kell iktatni, mivel ez a fent említett rendelet iránti javaslatban szereplő egyik fő fizetési eszköz. A beillesztett meghatározás összhangban áll a SEPA-rendelettel. A „határokon átnyúló fizetés” és a „belföldi fizetés” meghatározásának szerepeltetésére az egyértelműség növelése érdekében került sor.

13. módosítás

9. cikk (1) bekezdés, bevezető bekezdés

„(1)

A tagállamok vagy az illetékes hatóságok megkövetelik, hogy azok a pénzforgalmi intézmények, amelyek bármilyen pénzforgalmi szolgáltatást nyújtanak, és amennyiben ugyanakkor a 17. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említetteknek megfelelően egyéb üzleti tevékenységet is folytatnak, a következő módszerek egyike révén megóvják a fizetési műveletek végrehajtása céljából a pénzforgalmi szolgáltatások igénybe vevőitől vagy egy másik pénzforgalmi szolgáltatón keresztül átvett pénzeszközöket:”

„(1)

A tagállamok vagy az illetékes hatóságok megkövetelik, hogy azok a pénzforgalmi intézmények, amelyek bármilyen pénzforgalmi szolgáltatást nyújtanak, és amennyiben ugyanakkor a 17. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említetteknek megfelelően egyéb üzleti tevékenységet is folytatnak, a következő módszerek egyike révén megóvják a fizetési műveletek végrehajtása céljából a pénzforgalmi szolgáltatások igénybe vevőitől vagy egy másik pénzforgalmi szolgáltatón keresztül átvett pénzeszközöket:”

Magyarázat

Az ügyfélpénzek védelmére vonatkozó követelmények harmonizálásának célkitűzésével összhangban az alternatív szöveget annak biztosítása érdekében javasoljuk, hogy a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének pénzeszközei valamennyi pénzforgalmi intézmény tekintetében megfelelő védelemben részesüljenek, függetlenül attól, hogy ezen intézmények folytatnak-e egyéb üzleti tevékenységet.

14. módosítás

12. cikk (1) bekezdés

„(1)

Az illetékes hatóságok csak akkor vonhatják vissza a pénzforgalmi intézménynek kiadott engedélyt, ha az intézmény a következő helyzetek valamelyikében van:

[…]

c)

már nem teljesíti az engedély megadásához szükséges feltételeket, vagy elmulasztja értesíteni az illetékes hatóságot az e tekintetben bekövetkezett lényegi változásokról;”

„(1)

Az illetékes hatóságok csak akkor vonhatják vissza a pénzforgalmi intézménynek kiadott engedélyt, ha az intézmény a következő helyzetek valamelyikében van:

[…]

c)

már nem teljesíti az engedély megadásához szükséges feltételeket, vagy elmulasztja értesíteni az illetékes hatóságot az e tekintetben bekövetkezett lényegi változásokról, vagy elmulasztja a pontos statisztikai adatszolgáltatást;”

Magyarázat

A pontos statisztikai adatok szolgáltatása alapvető jelentőséggel bír a pénzforgalmi intézményekhez kapcsolódó kockázatok nyomon követése szempontjából.

15. módosítás

25. cikk (2) bekezdés

„(2)

A tagállamok ezenkívül lehetővé teszik az információcserét saját illetékes hatóságaik és a következők között:

a)

más tagállamoknak a pénzforgalmi intézmények engedélyezéséért és felügyeletéért felelős illetékes hatóságai;

b)

az Európai Központi Bank és a tagállamok nemzeti központi bankjai, mint monetáris és felvigyázó hatóságok, valamint adott esetben a fizetési és elszámolási rendszerek felvigyázásáért felelős egyéb hatóságok;

c)

az ezen irányelv, a 2005/60/EK irányelv és a pénzforgalmi szolgáltatókra alkalmazandó egyéb uniós jogszabályok (például a pénzmosásra és a terrorizmus-finanszírozásra vonatkozó jogszabályok) értelmében kijelölt más releváns illetékes hatóságok;

d)

az EBH azon kapacitásában, hogy hozzájárul a felügyeleti mechanizmusoknak az 1093/2010/EU rendelet 1. cikke (5) bekezdésének a) pontjában említett, koherens és következetes működéséhez.”

„(2)

A tagállamok ezenkívül lehetővé teszik az információcserét saját illetékes hatóságaik és a következők között:

a)

más tagállamoknak a pénzforgalmi intézmények engedélyezéséért és felügyeletéért felelős illetékes hatóságai;

b)

az Európai Központi Bank és a tagállamok nemzeti központi bankjai, mint monetáris és felvigyázó hatóságok, valamint adott esetben a fizetési és elszámolási rendszerek felvigyázásáért felelős egyéb hatóságok;

c)

az ezen irányelv, a 2005/60/EK irányelv és a pénzforgalmi szolgáltatókra alkalmazandó egyéb uniós jogszabályok (például a pénzmosásra és a terrorizmus-finanszírozásra vonatkozó jogszabályok) értelmében kijelölt más releváns illetékes hatóságok;

d)

az EBH azon kapacitásában, hogy hozzájárul a felügyeleti mechanizmusoknak az 1093/2010/EU rendelet 1. cikke (5) bekezdésének a) pontjában említett, koherens és következetes működéséhez, valamint adott esetben;

e)

az Europol, azon kapacitásában, mint az Unió azon bűnüldözési szerve, amely a tagállamok hatáskörrel rendelkező rendőrségei közötti közös megközelítés előmozdításáért és koordinálásáért felelős a szervezett bűnözés és más súlyos bűncselekmények, valamint a terrorizmus elleni küzdelem területén, beleértve az eurohamisítást, és a pénz és más fizetőeszközök hamisítását.

Magyarázat

Az Europolt be kell iktatni mint további olyan hatóságot, amellyel az illetékes hatóságok megoszthatnak információkat, tekintettel az uniós szinten többek között az eurohamisítás, hamisítás és a fizetőeszközökkel kapcsolatos más súlyos pénzügyi bűncselekmények elleni küzdelem terén folytatott nyomozás és koordináció területén fennálló hatáskörére és szakértelmére. Lásd a 2009/371/IB tanácsi határozat  (3) mellékletét.

16. módosítás

27. cikk (5) bekezdés a) pont (új)

Nincs szöveg

(5a)

Az I. melléklet 7. pontjában megjelölt üzleti tevékenységet folytató természetes és jogi személyek nem részesülhetnek mentesítésben.”

Magyarázat

Mivel a számlakezelő pénzforgalmi szolgáltatóknak hozzáférést kell biztosítaniuk a harmadik fél szolgáltatók számára, előre nem látható kockázatokkal járna ez utóbbiak számára annak lehetővé tétele, hogy mentesülhessenek a felügyeleti követelmények alól. Emellett a harmadik fél szolgáltatók által kínált szolgáltatásokat általában az interneten keresztül nyújtják, ezért azok nem korlátozódnak egyetlen tagállamra. Ezért a harmadik fél szolgáltatóknak ne legyen lehetősége legyen mentesítés megszerzésére.

17. módosítás

35. cikk (2) bekezdés

„(2)

Belföldi fizetési műveletek esetén a tagállamok vagy illetékes hatóságaik csökkenthetik vagy megduplázhatják az (1) bekezdésben említett összegeket. Előre fizetett fizetési eszközök esetében a tagállamok ezeket az összegeket egészen 500 EUR-ig növelhetik.”

„(2)

Belföldi fizetési műveletek esetén a tagállamok vagy illetékes hatóságaik csökkenthetik vagy megduplázhatják az (1) bekezdésben említett összegeket. Előre fizetett fizetési eszközök esetében a tagállamok ezeket az összegeket egészen 500 EUR-ig növelhetik.”

Magyarázat

A belföldi, azaz nem határokon átnyúló fizetési műveletek esetében nem tűnik szükségesnek annak megengedése a tagállamok vagy illetékes hatóságaik számára, hogy jelentős mértékben kiigazítsák a fizetések 35. cikk (1) bekezdésben rögzített maximális összegeit, a kis összegű fizetésekre szolgáló fizetési eszközökre vonatkozó eltérésre tekintettel. Emellett e kiigazítás megengedése az eltérésre vonatkozóan nagymértékben különböző nemzeti rendszerekhez vezetne, ami ellentétes az integrált és harmonizált európai lakossági fizetési piacra irányuló célkitűzéssel.

18. módosítás

39. cikk

„d)

adott esetben a fizetési művelet díjainak összege és – adott esetben – a díjak összegének lebontása.”

„d)

adott esetben a fizetési műveletért a harmadik fél pénzforgalmi szolgáltatónak fizetendő díjainak összege és – adott esetben – az ilyen díjak összegének lebontása.”

Magyarázat

E kiegészítés egyértelművé teszi, hogy a díjakat illetően a harmadik fél pénzforgalmi szolgáltatók csak saját díjaikat fogják tudni részletezni; a számlakezelő pénzforgalmi szolgáltató által kivetett díjakat viszont nem.

19. módosítás

40. cikk

„Amennyiben a fizetési megbízást a harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató saját rendszere kezdeményezi, csalás vagy jogvita esetén a harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató a fizető fél és a számlát kezelő pénzforgalmi szolgáltató rendelkezésére bocsátja a műveletek hivatkozását és az engedélyezési információkat.”

„Amennyiben a fizetési megbízást a harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató saját rendszere kezdeményezi, csalás vagy jogvita esetén a harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató a fizető fél és a számlát kezelő pénzforgalmi szolgáltató rendelkezésére bocsátja a műveletek hivatkozását és az engedélyezési információkat annak bizonyítékát, hogy az igénybe vevő azonosítása az 58. cikk (2) bekezdésével összhangban megtörtént.”

Magyarázat

Mivel a személyes biztonsági elemeket már nem lehet megosztani, a harmadik fél szolgáltatónak vita vagy csalás esetén szüksége van annak bizonyítékára, hogy a) a pénzforgalmi szolgáltató megerősítette a harmadik fél szolgáltató felé, hogy a műveletet engedélyezték, vagy b) az ügyfelet a harmadik fél szolgáltató által kibocsátott személyes biztonsági elemek alapján kétségtelenül azonosították.

20. módosítás

41. cikk

„Közvetlenül a fizetési megbízás átvételét követően a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója a 37. cikk (1) bekezdésében előírtakkal azonos módon a fizető fél számára átadja vagy elérhetővé teszi a következő adatokat: […].”

„Közvetlenül a fizetési megbízás átvételét követően a számlakezelő fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója a 37. cikk (1) bekezdésében előírtakkal azonos módon a fizető fél számára átadja vagy elérhetővé teszi a következő adatokat: […].”

Magyarázat

Ez a módosítás világossá teszi, hogy e cikk csak a számlakezelő pénzforgalmi szolgáltatókra hivatkozik, mivel a harmadik fél szolgáltatók kötelezettségeit már a 39. cikk vázolja. Ez azokra a helyzetekre vonatkozik, amikor harmadik fél szolgáltatók is érintettek, valamint hagyományos pénzforgalmi szolgáltatások esetére.

21. módosítás

45. cikk (5) bekezdés g) pont (új)

Nincs szöveg

„g)

a pénzforgalmi szolgáltatótól származó, a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének azon jogára vonatkozó információk, hogy a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének számlájáról letilthat bármely fizetéskezdeményezési szolgáltatást, vagy a harmadik fél szolgáltatókra vonatkozó pozitív vagy negatív listákat állíthat össze.”

Magyarázat

A pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevői csak akkor lesznek képesek a javasolt (új) 59. cikk alapján fennálló, a fizetéskezdeményezési szolgáltatások letiltására vagy az egyes harmadik fél szolgáltatókra vonatkozó pozitív vagy negatív listák összeállítására vonatkozó jogaik gyakorlására, ha megfelelően tájékoztatják őket.

22. módosítás

54. cikk (1) bekezdés

„(1)

Amennyiben a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője nem fogyasztó, a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője és a pénzforgalmi szolgáltató megállapodhatnak úgy is, hogy az 55. cikk (1) bekezdése, az 57. cikk (3) bekezdése, valamint a 64., 66., 67., 68., 71. és a 80. cikk részben vagy egészben nem alkalmazandó. A pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője és a pénzforgalmi szolgáltató a 63. cikkben megállapítottól eltérő időtartamban is megállapodhatnak.”

„(1)

Amennyiben a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője nem fogyasztó, a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője és a pénzforgalmi szolgáltató megállapodhatnak úgy is, hogy az 55. cikk (1) bekezdése, az 57. cikk (3) bekezdése, valamint az 59. (új), 64., 66., 67., 68., 71. és a 80. cikk részben vagy egészben nem alkalmazandó. A pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője és a pénzforgalmi szolgáltató a 63. cikkben megállapítottól eltérő időtartamban is megállapodhatnak.”

Magyarázat

Lásd a 26. módosításhoz fűzött magyarázatot.

23. módosítás

56. cikk (2) bekezdés

„(2)

Belföldi fizetési műveletek esetén a tagállamok vagy illetékes hatóságaik csökkenthetik vagy megduplázhatják az (1) bekezdésben említett összegeket. Előre fizetett fizetési eszközök esetében ezen összegek legfeljebb 500 EUR-ig növelhetők.”

„(2)

Belföldi fizetési műveletek esetén a tagállamok vagy illetékes hatóságaik csökkenthetik vagy megduplázhatják az (1) bekezdésben említett összegeket. Előre fizetett fizetési eszközök esetében ezen összegek legfeljebb 500 EUR-ig növelhetők.”

Magyarázat

A belföldi, azaz nem határokon átnyúló fizetési műveletek esetében nem tűnik szükségesnek annak megengedése a tagállamok vagy illetékes hatóságaik számára, hogy jelentős mértékben kiigazítsák a fizetések 56. cikk (1) bekezdésben rögzített maximális összegeit, a kis összegű fizetésekre szolgáló fizetési eszközökre vonatkozó eltérésre tekintettel. Emellett e kiigazítás megengedése az eltérésre vonatkozóan nagymértékben különböző nemzeti rendszerekhez vezetne, ami ellentétes az integrált és harmonizált európai lakossági fizetési piacra irányuló célkitűzéssel.

24. módosítás

58. cikk

„(1)

A tagállamok biztosítják, hogy a fizető félnek joga legyen harmadik fél pénzforgalmi szolgáltatókon keresztül olyan pénzforgalmi szolgáltatásokat igénybe venni, amelyek az I. melléklet 7. pontjában említetteknek megfelelően fizetési számlákhoz való hozzáférést tesznek lehetővé.

(2)

Amennyiben a fizető fél engedélyezte a harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató számára az (1) bekezdés szerinti szolgáltatások nyújtását, a pénzforgalmi szolgáltatóra a következő kötelezettségek vonatkoznak:

a)

biztosítja, hogy a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő személyes biztonsági elemei más felek számára ne legyenek hozzáférhetők;

b)

egyértelmű módon azonosítja magát a számlatulajdonos számláját kezelő pénzforgalmi szolgáltató(k) felé;

c)

nem tárol érzékeny fizetési adatokat, sem a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének személyes hitelesítési adatait.

(3)

Amennyiben egy fizetéskezdeményezési szolgáltatás kapcsán a számlakezelő pénzforgalmi szolgáltató harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató szolgáltatásain keresztül kapta meg a fizető fél fizetési megbízását, haladéktalanul értesíti a harmadik fél pénzforgalmi szolgáltatót a fizetési megbízás kézhezvételéről, és információval látja el az adott fizetési művelethez elegendő pénzösszeg rendelkezésére állásáról.

(4)

A számlakezelő pénzforgalmi szolgáltató az időzítés és elsőbbség tekintetében kizárólag objektív okokból alkalmazhat eltérő elbánást a harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató szolgáltatásain keresztül, illetve a közvetlenül a fizető fél által továbbított fizetési megbízások esetében.”

„(1)

A tagállamok biztosítják, hogy a fizető félnek pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének joga legyen harmadik fél pénzforgalmi szolgáltatókon keresztül olyan pénzforgalmi szolgáltatásokat igénybe venni, amelyek az I. melléklet 7. pontjában említetteknek megfelelően fizetési számlákhoz való hozzáférést en alapulnak tesznek lehetővé.

(2)

Amennyiben a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője engedélyezte a harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató számára az (1) bekezdés szerinti szolgáltatások nyújtását, a pénzforgalmi szolgáltatóra a következő kötelezettségek vonatkoznak:

a)

biztosítja, hogy a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő személyes biztonsági elemei más felek számára ne legyenek hozzáférhetők; a szigorú ügyfél-azonosítást a fizetések kezdeményezéséhez vagy számlainformációkhoz való hozzáféréshez az alábbiak útján:

i.

a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének biztonságos módon történő átirányítása a számlakezelő pénzforgalmi szolgáltatójához az ilyen azonosítás céljából; vagy

ii.

saját személyes biztonsági elemek kibocsátása az ilyen azonosítás céljából.

A harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató nem szerezheti meg a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének a számlakezelő pénzforgalmi szolgáltató által kibocsátott személyes biztonsági elemeit.

b)

egyértelmű módon azonosítja magát a számlatulajdonos pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének számláját kezelő pénzforgalmi szolgáltató(k) felé;

c)

nem tárolja a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének érzékeny fizetési adatokat ait, sem a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének személyes hitelesítési adatait amelyeket a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének fizetési számlájához való hozzáférés során szerzett meg, kivéve a harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató által kezdeményezett fizetéseket azonosító információkat, mint a hivatkozási szám, a fizető fél és a kedvezményezett IBAN-ja, a művelet összege, egyéb hivatkozási információk és az elszámolási rendszerre vonatkozó információk, és az adatokat nem használja fel a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője által kifejezetten kért céloktól eltérő célokra.

(3)

A tagállamok biztosítják, hogy a számlakezelő pénzforgalmi szolgáltatók a harmadik fél pénzforgalmi szolgáltatóktól származó fizetési megbízások fogadására és az e cikk (2) bekezdésében foglaltak szerinti átirányítás elfogadására szolgáló eszközöket biztosítanak.

(3 4)

Amennyiben egy fizetéskezdeményezési szolgáltatás kapcsán a számlakezelő pénzforgalmi szolgáltató harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató szolgáltatásain keresztül kapta meg kerül sor a fizető fél fizetési megbízását továbbítására, a számlakezelő pénzforgalmi szolgáltató haladéktalanul értesíti a harmadik fél pénzforgalmi szolgáltatót a fizetési megbízás kézhezvételéről átadásáról, és információval látja el az adott fizetési művelethez elegendő pénzösszeg rendelkezésére állásáról.

(4 5)

A számlakezelő pénzforgalmi szolgáltató az időzítés és elsőbbség tekintetében kizárólag objektív okokból alkalmazhat eltérő elbánást a harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató szolgáltatásain keresztül, illetve a közvetlenül a fizető fél által továbbított fizetési megbízások esetében.

(6)

A tagállamok biztosítják, hogy a számlakezelő pénzforgalmi szolgáltatók – amennyiben ilyen rendelkezésre áll – biztonságos, szabványosított felületet kínáljanak a fizetési számlákhoz való hozzáférésen alapuló, harmadik fél által nyújtott pénzforgalmi szolgáltatásokhoz. Az európai szabványnak az EBH által az EKB-val szorosan együttműködve, ezen irányelv hatálybalépésétől számított […] belül meghatározott iránymutatáson kell alapulnia, és tartalmaznia kell legalább a fizetési megbízás számlakezelő pénzforgalmi szolgáltató és a harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató közötti, a (2) bekezdés a) pontjának i. alpontja szerinti továbbítására, és a (2) bekezdés b) pontja szerinti, a harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató egyértelmű azonosítására vonatkozó műszaki és funkcionális előírásokat.

Az informatikai biztonság egyik alapvető elve, hogy a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének azonosításához használt adatokat harmadik féllel nem osztják meg. Ezért a harmadik fél szolgáltatóknak szigorú ügyfél-azonosítást kell biztosítaniuk az alábbiak egyike által: a) a pénzforgalmi szolgáltató biztonságos módon történő átirányítása a számlakezelő pénzforgalmi szolgáltatójához; vagy b) saját személyes biztonsági elemek kibocsátása. Mindkét lehetőség részét kell, hogy képezze a fizetési számlákhoz való hozzáférésre vonatkozó szabványosított európai műszaki felületnek.

A harmadik fél szolgáltatók számára a fizetésiszámla-információkhoz való hozzáférésre szolgáló biztonságos szabványosított felületnek nyílt európai szabványon kell alapulnia és a javaslat átültetése esetén lehetővé kell tennie bármely harmadik fél szolgáltató számára az Unió-szerte bármely pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett fizetési számlákhoz való hozzáférést. A felületet az EBH-nak, az EKB-val szorosan együttműködve, az irányelv iránti javaslat elfogadása után rövid időn belül meg kell határoznia, és annak legalább műszaki és funkcionális előírásokat, valamint a kapcsolódó eljárásokat tartalmaznia kell.

Emellett a harmadik fél szolgáltatóknak: a) védeniük kell a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének személyes biztonsági elemeit; b) egyértelmű módon azonosítaniuk kell magukat a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének számlakezelő pénzforgalmi szolgáltatója (szolgáltatói) felé; c) tartózkodniuk kell attól, hogy a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének fizetési számlájához való hozzáférés során szerzett adatokat tárolják, a harmadik fél szolgáltatók által kezdeményezett fizetések azonosítására szolgáló információk, mint a hivatkozási szám, a fizető fél és a kedvezményezett IBAN-ja, a művelet összege kivételével; és d) tartózkodniuk kell attól, hogy az adatokat a fizető fél által kifejezetten kért céloktól eltérő célokra használják fel.

25. módosítás

59. cikk

„59. cikk

A harmadik fél fizetésieszköz-kibocsátók hozzáférése a fizetésiszámla-információkhoz és ezen információk felhasználása

(1)

A tagállamok biztosítják, hogy fizetésikártya-szolgáltatások igénybevétele céljából a fizető félnek joga legyen harmadik fél fizetésieszköz-kibocsátóhoz fordulni.

(2)

Amennyiben a fizető fél jóváhagyta az őt fizetési eszközzel ellátó harmadik fél fizetésieszköz-kibocsátó számára, hogy információkat szerezzen be arról, a fizető fél egy adott fizetési számláján elegendő pénzösszeg áll-e rendelkezésre egy adott fizetési művelethez, a szóban forgó fizetési számlát kezelő pénzforgalmi szolgáltató a fizető fél fizetési megbízásának kézhezvételét követően haladéktalanul a harmadik fél fizetésieszköz-kibocsátó rendelkezésére bocsátja ezen információt.

(3)

A számlakezelő pénzforgalmi szolgáltató az időzítés és elsőbbség tekintetében kizárólag objektív okokból alkalmazhat eltérő elbánást a harmadik fél fizetésieszköz-kibocsátó szolgáltatásain keresztül, illetve a közvetlenül a fizető fél által személyesen továbbított fizetési megbízások esetében.”

„59. cikk

A harmadik fél fizetésieszköz-kibocsátók hozzáférése a fizetésiszámla-információkhoz és ezen információk felhasználása

(1)

A tagállamok biztosítják, hogy fizetésikártya-szolgáltatások igénybevétele céljából a fizető félnek joga legyen harmadik fél fizetésieszköz-kibocsátóhoz fordulni.

(2)

Amennyiben a fizető fél jóváhagyta az őt fizetési eszközzel ellátó harmadik fél fizetésieszköz-kibocsátó számára, hogy információkat szerezzen be arról, a fizető fél egy adott fizetési számláján elegendő pénzösszeg áll-e rendelkezésre egy adott fizetési művelethez, a szóban forgó fizetési számlát kezelő pénzforgalmi szolgáltató a fizető fél fizetési megbízásának kézhezvételét követően haladéktalanul a harmadik fél fizetésieszköz-kibocsátó rendelkezésére bocsátja ezen információt.

(3)

A számlakezelő pénzforgalmi szolgáltató az időzítés és elsőbbség tekintetében kizárólag objektív okokból alkalmazhat eltérő elbánást a harmadik fél fizetésieszköz-kibocsátó szolgáltatásain keresztül, illetve a közvetlenül a fizető fél által személyesen továbbított fizetési megbízások esetében.”

Magyarázat

A fizetési eszközöket, például fizetési kártyákat kibocsátó harmadik fél pénzforgalmi szolgáltatók fizetésiszámla-információkhoz való hozzáféréséről és ezen információk felhasználásáról szóló e cikk rendelkezései lényegében azonosak a harmadik fél pénzforgalmi szolgáltatók fizetésiszámla-információkhoz való hozzáféréséről és ezen információk felhasználásáról szóló 58. cikk rendelkezéseivel. Ennek megfelelően az 59. cikk a pénzforgalmi szolgáltatók és a szolgáltatásaikat használó fizető felek számára a jogbiztonságot fenyegető bármely kockázat nélkül törölhető.

26. módosítás

59. cikk (új)

Nincs szöveg

59. cikk A fizető félnek rendelkeznie kell azzal a joggal, hogy: i. számlakezelő pénzforgalmi szolgáltatóját megbízhassa azzal, hogy a fizető fél fizetési számlájáról bármely fizetéskezdeményezési szolgáltatást letiltson; ii. egy vagy több meghatározott harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató által kezdeményezett bármely fizetéskezdeményezési szolgáltatást letiltson; vagy iii. csak egy vagy több meghatározott harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató által kezdeményezett fizetéskezdeményezési szolgáltatást engedélyezzen.”

Magyarázat

A SEPA-rendelet (13) preambulumbekezdésében és 5. cikke (3) bekezdése d) pontjának iii. alpontjában rögzített fogyasztóvédelmi, valamint a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőinek nyújtott biztosítékokra vonatkozó rendelkezésekkel összhangban és a jogbiztonság biztosítása érdekében be kell iktatni egy új cikket, amely biztosítja a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevői számára az ahhoz való jogot, hogy megbízhassák pénzforgalmi szolgáltatójukat meghatározott pozitív vagy negatív listák összeállításával. E rendelkezés azonban ne legyen alkalmazandó a pénzforgalmi szolgáltatás fogyasztóktól eltérő igénybe vevőire (lásd a 22. módosítást). Mivel az megbízásnak a fizető féltől kell érkeznie, ez nem terjedhet ki az általánosított alapértelmezett letiltásra, vagy a harmadik fél szolgáltatók általánosított letiltásának a pénzforgalmi szolgáltató általános szerződési feltételeibe történő beiktatására.

27. módosítás

65. cikk (2) bekezdés

„(2)

Amennyiben harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató is érintett, a számlát kezelő pénzforgalmi szolgáltató megtéríti a nem engedélyezett fizetési művelet összegét, és adott esetben helyreállítja a megterhelt fizetési számlát abba az állapotba, amelyben az akkor lenne, ha a nem engedélyezett fizetési műveletre nem került volna sor. Ennek kapcsán a számlát kezelő pénzforgalmi szolgáltató pénzügyi kártérítést kaphat a harmadik fél pénzforgalmi szolgáltatótól.”

„(2)

Amennyiben harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató is érintett, a számlát kezelő pénzforgalmi szolgáltató megtéríti a nem engedélyezett fizetési művelet összegét, és adott esetben helyreállítja a megterhelt fizetési számlát abba az állapotba, amelyben az akkor lenne, ha a nem engedélyezett fizetési műveletre nem került volna sor. Ennek kapcsán a számlát kezelő pénzforgalmi szolgáltató a 82. cikkel összhangban pénzügyi kártérítést kaphat a harmadik fél pénzforgalmi szolgáltatótól.”

Magyarázat

Fogyasztóvédelmi szempontból természetes, hogy a fizető fél a számlakezelő pénzforgalmi szolgáltatóhoz fordul megtérítéséért, mivel a harmadik fél szolgáltatóhoz fűződő viszonya adott esetben csak egyszeri alapon, például fizetéskezdeményezésre jött létre. A számlakezelő pénzforgalmi szolgáltató ezt követően kártérítést követelhet a harmadik fél szolgáltatótól, kivéve, ha a harmadik fél szolgáltató bizonyítani tudja, hogy nem volt felelős a hibáért. A harmadik fél szolgáltató kártérítésére ugyanazok a szabályok kell vonatkozzanak, mint a fizetési művelet teljesítésének elmaradása, hibás vagy késedelmes teljesítése esetén a 80. cikk alapján, valamint visszkereseti jogot a 82. cikk alapján. Ilyen kártérítés lehet például elérhető, ha a harmadik fél szolgáltató saját biztonsági elemeket bocsátott ki például fizetési kártyára vonatkozóan.

28. módosítás

66. cikk (1) bekezdés

„(1)

A 65. cikktől eltérve a fizető fél kötelezhető, hogy legfeljebb 50 EUR értékig viselje a nem engedélyezett fizetési műveletekkel összefüggő, az elveszített vagy ellopott fizetési eszköz használatából, illetve a fizetési eszköz jogosulatlan használatából eredő károkat.

A fizető fél viseli a nem engedélyezett műveletekkel összefüggő összes kárt, amennyiben azok azáltal keletkeztek, hogy csalárd módon járt el, vagy a 61. cikkben meghatározott egy vagy több kötelezettségével kapcsolatban súlyos gondatlansággal járt el, vagy azokat szándékosan nem teljesítette. Ilyen esetekben az e cikk (1) bekezdésében említett összeghatár nem érvényes. Azon, távolról hozzáférést biztosító eszköz használatával végrehajtott fizetések esetében, amelyeknél a pénzforgalmi szolgáltató nem ír elő szigorú ügyfél-azonosítást, a fizető félre csak akkor hárulnak anyagi következmények, ha csalárd módon járt el. Amennyiben a kedvezményezett vagy annak pénzforgalmi szolgáltatója elmulasztja elfogadni a szigorú ügyfél-azonosítást, megtérítik a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatójának okozott anyagi kárt.”

„(1)

A 65. cikktől eltérve a fizető fél kötelezhető, hogy legfeljebb 50 EUR értékig viselje a nem engedélyezett fizetési műveletekkel összefüggő, az elveszített vagy ellopott fizetési eszköz használatából, illetve a fizetési eszköz jogosulatlan használatából eredő károkat.

A fizető fél viseli a nem engedélyezett műveletekkel összefüggő összes kárt, amennyiben azok azáltal keletkeztek, hogy csalárd módon járt el, vagy a 61. cikkben meghatározott egy vagy több kötelezettségével kapcsolatban súlyos gondatlansággal járt el, vagy azokat szándékosan nem teljesítette. Ilyen esetekben az e cikk (1) bekezdésében említett összeghatár nem érvényes. Azon, távolról hozzáférést biztosító eszköz használatával végrehajtott fizetések esetében, amelyeknél a pénzforgalmi szolgáltató nem ír elő szigorú ügyfél-azonosítást, a fizető félre csak akkor hárulnak anyagi következmények, ha csalárd módon járt el. Amennyiben a kedvezményezett vagy annak pénzforgalmi szolgáltatója elmulasztja elfogadni a szigorú ügyfél-azonosítást, megtérítik a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatójának okozott anyagi kárt.”

Magyarázat

A fogyasztóknak a fizetéskezdeményezés csatornájától függetlenül hasonló védelemben kell részesülniük.

29. módosítás

67. cikk (1) bekezdés

„(1)

A tagállamok biztosítják, hogy a fizető fél jogosult legyen arra, hogy a pénzforgalmi szolgáltató visszatérítse számára az engedélyezett, a kedvezményezett által vagy rajta keresztül kezdeményezett és már teljesített fizetési műveletek összegét a következő feltételek teljesülése esetén:

[…] A beszedések esetében a fizető fél a 68. cikkben meghatározott időszakon belül feltétlen visszatérítési joggal rendelkezik, kivéve, ha a kedvezményezett már eleget tett szerződéses kötelezettségeinek, és a fizető fél már megkapta a szolgáltatásokat vagy felhasználta az árukat. A pénzforgalmi szolgáltató kérésére a harmadik albekezdésben említett feltételek teljesülésének bizonyítási terhét a kedvezményezett viseli.”

„(1)

A tagállamok biztosítják, hogy a fizető fél jogosult legyen arra, hogy a pénzforgalmi szolgáltató visszatérítse számára az engedélyezett, a kedvezményezett által vagy rajta keresztül kezdeményezett és már teljesített fizetési műveletek összegét a következő feltételek teljesülése esetén:

[…] A beszedések esetében a fizető fél a 68. cikkben meghatározott időszakon belül feltétlen visszatérítési joggal rendelkezik, kivéve, ha a kedvezményezett már eleget tett szerződéses kötelezettségeinek, és a fizető fél már megkapta a szolgáltatásokat vagy felhasználta az árukat. A Bizottság azonban felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján elfogadhatja azon áruk és szolgáltatások kimerítő felsorolását, amelyek visszatérítés nélküli beszedés mellett értékesíthetők. A fizető félnek és a kedvezményezettnek az e felsorolásban szereplő áruk és szolgáltatások tekintetében külön meg kell állapodnia a visszatérítés nélküli közvetlen beszedésről, és a felhatalmazásban kifejezetten meg kell jelölniük a feltétel nélküli visszatérítési jog hiányát. A pénzforgalmi szolgáltató kérésére a harmadik albekezdésben említett feltételek teljesülésének bizonyítási terhét a kedvezményezett viseli.”

Magyarázat

A visszatérítési jogoknak az alapul szolgáló vásárláshoz kötése a magánélettel kapcsolatos aggályokat, valamint a hatékonysághoz és a költségekhez kapcsolódó aggályokat vet fel. E javaslat elfogadása valószínűleg azt jelentené, hogy a SEPA-beszedések jelenlegi rendszerében fennálló korlátlan visszatérítési jogok már nem lennének megengedettek, ami kevésbé kedvező feltételeket eredményezne a fogyasztók számára. Az EKB azt javasolja, hogy főszabályként valamennyi fogyasztói beszedésre vonatkozóan nyolc hetes időszakra szóló feltétel nélküli visszatérítési jog kerüljön bevezetésre. Az azonnali felhasználásra szánt, egy ilyen felsorolásban szereplő áruk és szolgáltatások esetében a kötelezettek és a jogosultak külön kifejezetten megállapodhatnának arról, hogy a visszatérítési jogok nem alkalmazandók. A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján fogadhatná el ezt a felsorolást.

30. módosítás

82. cikk (1) bekezdés

„(1)

Amennyiben a pénzforgalmi szolgáltatónak a 80. cikk szerinti felelőssége egy másik pénzforgalmi szolgáltatónak vagy egy közvetítőnek tulajdonítható, a 80. cikk szerinti bármilyen veszteségért vagy kifizetett összegért az előbbi pénzforgalmi szolgáltatót ez utóbbi pénzforgalmi szolgáltató vagy közvetítő köteles kártalanítani. Ez magában foglalja az azon esetekben felmerülő kártérítést is, amikor a pénzforgalmi szolgáltatók valamelyike elmulasztja a szigorú ügyfél-azonosítás alkalmazását.”

„(1)

Amennyiben a pénzforgalmi szolgáltatónak a 65. cikk és a 80. cikk szerinti felelőssége egy másik pénzforgalmi szolgáltatónak vagy egy közvetítőnek tulajdonítható, a 65. cikk és a 80. cikk szerinti bármilyen veszteségért vagy kifizetett összegért az előbbi pénzforgalmi szolgáltatót ez utóbbi pénzforgalmi szolgáltató vagy közvetítő köteles kártalanítani. Ez magában foglalja az azon esetekben felmerülő kártérítést is, amikor a pénzforgalmi szolgáltatók valamelyike elmulasztja a szigorú ügyfél-azonosítás alkalmazását.”

Magyarázat

A visszkereseti jognak a nem engedélyezett fizetési műveletekre is ki kell terjednie. Az egyértelműség növelése érdekében célszerű lenne az irányelv iránti javaslatban meghatározni a „közvetítő” fogalmát.

31. módosítás

85. cikk

„85. cikk

Biztonsági követelmények és eseménybejelentés

(1)

A pénzforgalmi szolgáltatókra alkalmazandó [a hálózat- és információbiztonsági irányelv], különösen pedig az annak 14. és 15. cikkében foglalt kockázatkezelési és eseménybejelentési követelmények.

(2)

A [hálózat- és információbiztonsági irányelv] 6. cikkének (1) bekezdése szerint kijelölt hatóság indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatja a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságát és az EBH-t a pénzforgalmi szolgáltatók által hálózat- és információbiztonsági eseményekről tett bejelentésekről.

(3)

A tájékoztatást követően az EBH adott esetben értesíti a többi tagállam illetékes hatóságait.

(4)

A [hálózat- és információbiztonsági irányelv] 14. cikkének (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseken túl, amennyiben a biztonsági esemény potenciálisan hatással lehet a pénzforgalmi szolgáltató pénzforgalmi szolgáltatásait igénybe vevők pénzügyi érdekeire, a pénzforgalmi szolgáltató haladéktalanul értesíti a pénzforgalmi szolgáltatásait igénybe vevőket az eseményről, és tájékoztatja őket az általuk megtehető lehetséges kárenyhítési intézkedésekről, amelyekkel csökkenthetik az esemény káros hatásait.”

„85. cikk

Biztonsági követelmények és eseménybejelentés

(1)

A pénzforgalmi szolgáltatókra alkalmazandó [a hálózat- és információbiztonsági irányelv], különösen pedig az annak 14. és 15. cikkében foglalt kockázatkezelési és eseménybejelentési követelmények. A pénzforgalmi szolgáltatók az általuk nyújtott pénzforgalmi szolgáltatásokhoz kapcsolódó működési kockázatok, a biztonsági kockázatokat is beleértve, kezelése érdekében megfelelő kockázatkezelési intézkedéseket és ellenőrzési mechanizmusokat tartalmazó keretet fogadnak el. E keret részeként a pénzforgalmi szolgáltatók hatékony eseménykezelési eljárásokat határoznak meg és tartanak fenn, a súlyosabb események minősítését is beleértve.

(2)

A [hálózat- és információbiztonsági irányelv] 6. cikkének (1) bekezdése szerint kijelölt hatóság indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatja a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságát és az EBH-t a pénzforgalmi szolgáltatók által hálózat- és információbiztonsági eseményekről tett bejelentésekről. Súlyosabb működési esemény esetén, a biztonsági eseményeket is beleértve, a pénzforgalmi szolgáltatók kötelesek indokolatlan késedelem nélkül bejelenteni az eseményt a székhely szerinti tagállam jelen irányelv értelmében vett illetékes hatóságának.

(3)

A tájékoztatást követően az EBH adott esetben értesíti a többi székhely szerinti tagállam jelen irányelv értelmében vett illetékes hatóságait értékeli az esemény más hatóságok számára képviselt relevanciáját, és ezen értékelés alapján az eseménybejelentés releváns adatait megosztja az EBH-val és az Európai Központi Bankkal.

(4)

A tájékoztatást követően az EBH adott esetben értesíti a többi tagállam jelen irányelv értelmében vett illetékes hatóságait. Az EKB értesíti a KBER-t a fizetési rendszerek és fizetési eszközök szempontjából releváns kérdésekről.

(4 5)

A [hálózat- és információbiztonsági irányelv] 14. cikkének (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseken túl, a Amennyiben a biztonsági esemény potenciálisan hatással lehet a pénzforgalmi szolgáltató pénzforgalmi szolgáltatásait igénybe vevők pénzügyi érdekeire, a pénzforgalmi szolgáltató haladéktalanul értesíti a pénzforgalmi szolgáltatásait igénybe vevőket az eseményről, és tájékoztatja őket az általuk megtehető lehetséges kárenyhítési intézkedésekről, amelyekkel csökkenthetik az esemény káros hatásait.

(6)

Az EBH az EKB-val szorosan együttműködve [a dátum beillesztendő]-ig a [az irányelv száma beillesztendő] irányelv [a cikk száma beillesztendő]. cikkében rögzített eljárással összhangban iránymutatásokat bocsát ki a pénzforgalmi szolgáltatók számára az (1) bekezdésben említett súlyosabb események minősítéséről, a (2) bekezdésben említett esemény-bejelentések tartalmáról, formátumáról és azokra vonatkozó eljárásokról, valamint a jelen irányelv értelmében vett illetékes hatóságok számára az azon értékelés szempontjaira vonatkozóan, hogy mely esemény-bejelentések relevánsak a többi hatóság számára, és hogy az esemény-bejelentések mely adatait kell megosztani a többi hatósággal.

(7)

Az EBH az EKB-val szorosan együttműködve rendszeresen, de legalább kétévente felülvizsgálja a (6) bekezdésben említett iránymutatásokat.

(8)

A (6) bekezdésben említett iránymutatások kibocsátása és felülvizsgálata során az EBH figyelembe veheti a Bizottság által a [hálózat- és információbiztonsági irányelv] 14. cikkének (6) bekezdésével összhangban elfogadott végrehajtási aktust és az Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség által a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásától eltérő tevékenységeket folytató ágazatokra vonatkozóan kidolgozott és közzétett szabványokat és/vagy előírásokat.

Magyarázat

A pénzforgalmi szolgáltatók általi eseménykezelésre és esemény-bejelentésre vonatkozó iránymutatások kibocsátására, valamint az esemény-bejelentések illetékes hatóságok közötti megosztására vonatkozó iránymutatások kibocsátására hatáskörrel rendelkező hatóságok a felügyeletet ellátó hatóságok és a KBER. A pénzforgalmi szolgáltatóknak a hálózat- és információbiztonsági irányelv hatálya alá helyezése befolyásolhatná a felügyeleti hatóságok és a központi bankok feladatait, ezért ezt el kell kerülni. Ugyanakkor úgy tekinthető, hogy az ENISA által más ágazatokra vonatkozóan kidolgozott iránymutatások, valamint a Bizottság hálózat- és információbiztonsági irányelv iránti javaslat 14. cikkének (7) bekezdése szerinti végrehajtási aktusa az ágazat specifikus jogszabályok közötti összhang ésszerű szintjét biztosítják. Az események minősítésére és az esemény-bejelentésekre vonatkozó iránymutatások kibocsátására való felhatalmazás szorosan kapcsolódik az ebben a cikkben rögzített követelményekhez. Ezért javasolt, hogy a felhatalmazás a 86. cikk helyett e cikkben szerepeljen.

32. módosítás

86. cikk

„86. cikk

Végrehajtás és jelentéstétel

(1)

A tagállamok biztosítják, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók évente aktualizált információt bocsátanak [a hálózat- és információbiztonsági irányelv] 6. cikkének (1) bekezdése szerint kijelölt hatóság rendelkezésére az általuk nyújtott pénzforgalmi szolgáltatásokhoz kapcsolódó működési és biztonsági kockázatok értékeléséről, valamint az e kockázatokra válaszul alkalmazott kárenyhítő intézkedések és kontrollmechanizmusok megfelelőségéről. A [hálózat- és információbiztonsági irányelv] 6. cikkének (1) bekezdése szerint kijelölt hatóság indokolatlan késedelem nélkül továbbítja ezen információk egy példányát a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának.

(2)

Az EBH – [a hálózat- és információbiztonsági irányelv] 14. és 15. cikkének sérelme nélkül és az EKB-val szorosan együttműködve – iránymutatást dolgoz ki a biztonsági intézkedések, többek között adott esetben a tanúsítási eljárások létrehozása, végrehajtása és monitoringja tekintetében. Ennek során egyebek mellett figyelembe veszi a Bizottság által a [hálózat- és információbiztonsági irányelv] 16. cikkének (2) bekezdése szerint közzétett szabványokat és/vagy előírásokat.

(3)

Az EBH az EKB-val szorosan együttműködve rendszeresen, de legalább kétévente felülvizsgálja az iránymutatást.

(4)

Az EBH – [a hálózat- és információbiztonsági irányelv] 14. és 15. cikkének sérelme nélkül – iránymutatást bocsát ki annak érdekében, hogy megkönnyítse a pénzforgalmi szolgáltatók számára a súlyosabb események és azon körülmények minősítését, amelyek esetén a pénzforgalmi szolgáltató köteles bejelenteni a biztonsági eseményt. Az iránymutatást (ezen irányelv hatálybalépésének időpontjától számított két éven belül) kell kibocsátani.”

„86. cikk

Végrehajtás és jelentéstétel

(1)

A tagállamok biztosítják, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók évente aktualizált információt bocsátanak [a hálózat- és információbiztonsági irányelv] 6. cikkének (1) bekezdése szerint kijelölt a jelen irányelv értelmében vett illetékes hatóság rendelkezésére az általuk nyújtott pénzforgalmi szolgáltatásokhoz kapcsolódó működési és biztonsági kockázatok értékeléséről, valamint az e kockázatokra válaszul alkalmazott kárenyhítő intézkedések és kontrollmechanizmusok megfelelőségéről. A [hálózat- és információbiztonsági irányelv] 6. cikkének (1) bekezdése szerint kijelölt hatóság indokolatlan késedelem nélkül továbbítja ezen információk egy példányát a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának.

(2)

Az EBH – [a hálózat- és információbiztonsági irányelv] 14. és 15. cikkének sérelme nélkül és az EKB-val szorosan együttműködve – iránymutatást dolgoz ki a biztonsági intézkedések, többek között adott esetben a tanúsítási eljárások létrehozása, végrehajtása és monitoringja tekintetében. Ennek során egyebek mellett figyelembe veszi a Bizottság által a [hálózat- és információbiztonsági irányelv] 16. cikkének (2) bekezdése szerint közzétett szabványokat és/vagy előírásokat.

(3)

Az EBH az EKB-val szorosan együttműködve rendszeresen, de legalább kétévente felülvizsgálja az iránymutatást.

(4)

Az EBH koordinálja a pénzforgalmi szolgáltatásokhoz kapcsolódó működési és biztonsági kockázatok területén a jelen irányelv értelmében vett illetékes hatóságok, az EKB, a hálózat- és információbiztonsági irányelv értelmében vett illetékes hatóságok és adott esetben az ENISA közötti információmegosztást.

Az EBH – [a hálózat- és információbiztonsági irányelv] 14. és 15. cikkének sérelme nélkül – iránymutatást bocsát ki annak érdekében, hogy megkönnyítse a pénzforgalmi szolgáltatók számára a súlyosabb események és azon körülmények minősítését, amelyek esetén a pénzforgalmi szolgáltató köteles bejelenteni a biztonsági eseményt. Az iránymutatást (ezen irányelv hatálybalépésének időpontjától számított két éven belül) kell kibocsátani.

Magyarázat

A működési és biztonsági kockázatokra vonatkozó adatszolgáltatási követelményeket a prudenciális felügyeletet ellátó hatóságoknak és a központi bankoknak kell meghatározniuk és értékelniük. Az információk megoszthatók az ENISA-val vagy a hálózat- és információbiztonsági irányelv értelmében vett illetékes hatóságokkal, és e tekintetben az EBH jelenti a megfelelő hatóságot a koordináció ellátására.

33. módosítás

87. cikk

„(1)

A tagállamok biztosítják, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók szigorú ügyfél-azonosítást alkalmazzanak, ha a fizető fél elektronikus fizetési műveletet kezdeményez – kivéve, ha az EBH iránymutatása a nyújtott pénzforgalmi szolgáltatáshoz kapcsolódó kockázat alapján bizonyos kivételeket engedélyez. Ez vonatkozik a fizető fél nevében fizetési műveletet kezdeményező harmadik fél pénzforgalmi szolgáltatóra is. A számlakezelő pénzforgalmi szolgáltató lehetővé teszi a harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató számára, hogy az előbbi azonosítási módszereire támaszkodjon, amikor a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének nevében jár el.

(2)

Amennyiben a pénzforgalmi szolgáltató az I. melléklet 7. pontjában említett szolgáltatásokat nyújt, azonosítania kell magát a számlatulajdonos számlát kezelő pénzforgalmi szolgáltatója felé.”

„(1)

A tagállamok biztosítják, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók szigorú ügyfél-azonosítást alkalmazzanak, ha a fizető fél elektronikus fizetési műveletet kezdeményez – kivéve, ha az EBH iránymutatása a nyújtott pénzforgalmi szolgáltatáshoz kapcsolódó kockázat alapján bizonyos kivételeket engedélyez. Ez vonatkozik a fizető fél nevében fizetési műveletet kezdeményező harmadik fél pénzforgalmi szolgáltatóra is. A számlakezelő pénzforgalmi szolgáltató lehetővé teszi a harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató számára, hogy az előbbi azonosítási módszereire támaszkodjon, amikor a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének nevében jár el.

(2)

Amennyiben a pénzforgalmi szolgáltató az I. melléklet 7. pontjában említett szolgáltatásokat nyújt, azonosítania kell magát a számlatulajdonos számlát kezelő pénzforgalmi szolgáltatója felé.”

Magyarázat

Lásd a 24. módosításhoz fűzött magyarázatot.

34. módosítás

89. cikk (5) bekezdés (új)

Nincs szöveg

„(5)

Az EBH, az EKB-val szorosan együttműködve, az 1093/2010/EU irányelv 16. cikkének megfelelően iránymutatást bocsát ki az illetékes hatóságok számára a jelen irányelv vonatkozó rendelkezéseinek való megfelelés fenti (1) bekezdésben foglaltak szerinti biztosítása érdekében alkalmazandó panasztételi eljárásokról. Az iránymutatást [ezen irányelv hatálybalépésének időpontjától számított két éven belül] kell kibocsátani és szükség szerint rendszeresen aktualizálni kell.”

Magyarázat

A harmonizált panasztételi eljárások megkönnyítenék a határokon átnyúló panaszok kezelését, és hozzájárulnának az illetékes hatóságokat az irányelv iránti javaslat szerinti kötelezettségeik teljesítése terén támogató, zökkenőmentes és hatékony megfelelési eljárásokhoz.


(1)  A szövegben vastag betűvel szedve szerepel az EKB által beillesztésre javasolt új szöveg. A szövegben áthúzott betűvel szedve szerepelnek az EKB által törölni javasolt részek.

(2)  Az Európai Parlament és a Tanács [dátum]-i XXXX/XX/EU irányelve a hálózat- és információbiztonságnak az egész Unióban egységesen magas szintjére vonatkozó intézkedésekről (HL L x, x. o.).

(3)  Az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) létrehozásáról szóló, 2009. április 6-i 2009/371/IB tanácsi határozat (HL L 121., 2009.5.15., 37. o.).


Top