AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANK VÉLEMÉNYE

(2006. július 5.)

az Európai Unió Tanácsának felkérésére az euro pénzhamisítás elleni védelmét szolgáló csere-, segítségnyújtási és képzési programról (a „Periklész-program”) szóló két tanácsi határozat iránti javaslatról

(CON/2006/35)

(2006/C 163/06)

Bevezetés és jogalap

2006. június 12-én az Európai Központi Bank (EKB) felkérést kapott az Európai Unió Tanácsától arra, hogy terjesszen elő véleményt két javasolt intézkedésről: az euro pénzhamisítás elleni védelmét szolgáló csere-, segítségnyújtási és képzési program (a „Periklész-program”) létrehozásáról szóló, 2001. december 17-i 2001/923/EK tanácsi határozat módosításáról és meghosszabbításáról szóló tanácsi határozat iránti javaslatról, illetve az euro pénzhamisítás elleni védelmét szolgáló csere-, segítségnyújtási és képzési program (a „Periklész-program”) létrehozásáról szóló, 2001. december 17-i 2001/923/EK tanácsi határozat módosításáról és meghosszabbításáról szóló tanácsi határozat alkalmazásának a nem részt vevő tagállamokra történő kiterjesztéséről szóló tanácsi határozat iránti javaslatról (1).

Az EKB-nak a vélemény meghozatalára szolgáló hatásköre az Európai Közösséget létrehozó szerződés 105. cikkének (4) bekezdésén alapul. Az Európai Központi Bank eljárási szabályzata 17.5. cikkének első mondatával összhangban a Kormányzótanács fogadta el ezt a véleményt.

1.   Általános észrevételek

Az euro hamisítása elleni küzdelem nagy fontosságú a polgárok közös valutába vetett bizalma szempontjából. Az EKB – amely a Közösségen belül kizárólagosan jogosult bankjegyek kibocsátásának engedélyezésére – tevékenyen részt vesz ebben az erőfeszítésben. Különösen az EKB alakítja ki a bankjegyek képi megjelenését és az eurobankjegyekbe beépítendő, fejlett műszaki jellemzőket, amelyek lehetővé teszik a laikusok és a szakértők számára is az eredeti és a hamis bankjegyek megkülönböztetését. Emellett az EKB elemzi az új hamispénz-fajtákat az Európai Bankjegyszakértői Központban („CAC”) és a szerzett ismereteket felhasználja a jogérvényesítő hatóságok számára megfelelőbb tanácsok nyújtására, valamint a jövőbeli bankjegyek jellemzőinek biztonságosabbá tételére. A CAC koordinálja a hamis eurobankjegyekről ismert összes műszaki és statisztikai adatnak a valamennyi érdekelt fél számára történő terjesztését. Az EKB üdvözli a „Periklész-programot” mint az EKB, az EUROPOL és a nemzeti hatóságok által az euro hamisítása elleni küzdelemben alkalmazott tevékenységekhez való fontos hozzájárulást.

2.   Különös megjegyzések

Az EKB a jogszabálytervezetekhez két különös megjegyzést kíván fűzni, a „Periklész-program” időbeli és anyagi hatályának kiterjesztése vonatkozásában, a 2005. június 22-i CON/2005/22 (2) véleményében tett megjegyzésekkel összhangban.

2.1   A javasolt meghosszabbítás időtartama

A közösségi jogszabályok vonatkozásában fontos annak biztosítása, hogy a „Periklész-program” megfelelően kapcsolódjon i. az euro új tagállamokban történő bevezetésének, valamint ii. az eurobankjegyek második sorozata kibocsátásának időzítéséhez. Az EKB megerősíti, hogy a 2013. december 31-ig történő meghosszabbítás ilyen megfelelő kapcsolódást teremt.

2.2   Az EKB és az Europol részvétele a „Periklész-program” alapján hozott határozatok finanszírozásában

Az átfedések elkerülése és a „Periklész-program” értelmében tett intézkedések egységének és kiegészítő jellegének biztosítása, valamint az EKB e területen szerzett tapasztalatainak hasznosítása érdekében hasznos lenne a Bizottság számára, ha az EKB és az Europol közösen vizsgálná meg a Periklész-program alapján finanszírozandó intézkedéseket, és a kiválasztásról hozott döntéshez az utóbbi két szervezettel folytatott konzultációnak és álláspontjuk figyelembe vételének előírása, az általuk az euro hamisítása elleni közös stratégia kialakításának céljával már létrehozott irányító csoport keretében.

3.   Szerkesztési javaslatok

A fenti tanács mellett a szerkesztési javaslatok a mellékletben kerültek meghatározásra.

(1)  A COM(2006) 243 végleges tartalmazza mindkét javaslatot (2006/0078(CNS) és 2006/0079(CNS)).

(2)  HL L 161., 1998. 7.3., 11. o.