AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANK VÉLEMÉNYE

(2013. május 28.)

az euro és más valuták hamisítás elleni, büntetőjog általi védelméről, valamint a 2000/383/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv iránti javaslatról

(CON/2013/37)

2013/C 179/03

Bevezetés és jogalap

2013. február 5-én az Európai Központi Bank („EKB”) felkérést kapott az Európai Bizottságtól arra, hogy alkosson véleményt az euro és más valuták hamisítás elleni, büntetőjog általi védelméről, valamint a 2000/383/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv iránti javaslatról (1) (a továbbiakban: az irányelvtervezet). 2013. február 20-án és április 2-án az EKB az Európai Unió Tanácsától illetve az Európai Parlamenttől is felkérést kapott arra, hogy alkosson véleményt ugyanerről az irányelvtervezetről.

Az EKB-nak a vélemény meghozatalára szolgáló hatásköre az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 127. cikkének (4) bekezdésén és 282. cikkének (5) bekezdésén alapszik, amely előírja, hogy az EKB-val konzultálni kell a hatáskörébe tartozó valamennyi uniós jogi aktusra irányuló javaslattal kapcsolatban. Ezen túlmenően az EKB véleményalkotási jogkörének alapja a Szerződés 128. cikkének (1) bekezdése, továbbá a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányának 16. cikke, mivel az uniós jogi aktusok tervezete olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek kihatással lehetnek a Központi Bankok Európai Rendszerének egyes feladataira. Az Európai Központi Bank eljárási szabályzatának 17.5. cikke első mondatával összhangban a Kormányzótanács fogadta el ezt a véleményt.

1.    Az irányelvtervezet célja és tartalma

Az irányelvtervezet felváltja az euro bevezetésével kapcsolatos pénzhamisítás elleni, büntetőjogi és egyéb szankciókkal megvalósuló védelem megerősítéséről szóló 2000/383/IB tanácsi kerethatározatot (2) mindazon tagállamok tekintetében, amelyek részt vesznek annak elfogadásában. Az kisebb módosításokkal fenntartja a 2000/383/IB tanácsi kerethatározat legtöbb rendelkezését, figyelembe véve a Lisszaboni Szerződést. Ezen túlmenően az irányelvtervezet kiegészíti a 2000/383/IB tanácsi kerethatározatot azáltal, hogy az bevezeti a legalább hat hónapos szabadságvesztést a hamis pénz előállítóival és terjesztőivel szemben, illetve a hamis pénz terjesztőivel szemben kiszabható szabadságvesztés minimális felső határát nyolc évben határozza meg. Az továbbá olyan új rendelkezéseket vezet be, amelyek előírják a tagállamok számára, hogy: a) rendelkezzenek egyes nyomozati eszközök alkalmazásának lehetőségéről; és b) biztosítsák azt, hogy a nemzeti bankjegyszakértői központok és a nemzeti érmeszakértői központok számára engedélyezett legyen a hamisgyanús euro elemzés, azonosítás és felismerés céljából történő vizsgálata, valamint a további hamisítványok felismerése a folyamatban lévő büntetőeljárások során is.

2.    Általános megjegyzések

Az EKB üdvözli az irányelvtervezetet, amelynek a célja a Genfben 1929. április 20-án aláírt, a pénzhamisítás visszaszorítására irányuló nemzetközi egyezményben valamint annak jegyzőkönyvében (3) (a továbbiakban: „Genfi Egyezmény”) foglalt rendelkezések kiegészítése valamint azoknak a tagállamok által történő alkalmazásának biztosítása (4). Az EKB továbbá üdvözli azt a tényt, hogy az irányelvtervezet figyelembe veszi az EKB azon véleményét, amely szerint a büntetőjogi keretrendszert a büntetési tételek megerősítése és harmonizálása – ide értve a minimális büntetési tételekre vonatkozó normák meghatározását – által kell megerősíteni. Ugyanakkor az EKB megjegyzi, hogy az irányelvtervezet nagymértékben fenntartja a 2000/383/IB tanácsi kerethatározat rendelkezéseit, amely biztosítani fogja a jogbiztonságot az irányelvtervezet által megteremtett új védelmi rendszerre történő áttérést követően.

Az EKB értelmezése szerint a 2000/383/IB tanácsi kerethatározat 9a. cikkében foglalt, a „visszaesés” megállapítása céljából az ítéletek kölcsönös elismeréséről szóló rendelkezést nem korlátozza az irányelvtervezet elfogadása mindazon tagállamok vonatkozásában, amelyek már átültették ezt a rendelkezést a nemzeti jogukba. Úgy tűnik, hogy azon tagállamok esetében, amelyek ezt még nem tették meg, az ítéletek kölcsönös elismerésével kapcsolatos, a 9a. cikkben foglalt rendelkezésre vonatkozó nemzeti jogi rendelkezések megállapítására vonatkozó kötelezettségük továbbra is fennmarad, összhangban az irányelvtervezet 12. cikkében foglaltakkal. Mindazonáltal ennek egyértelművé tétele érdekében az EKB javasolja a 2000/383/IB tanácsi kerethatározat 9a. cikkében foglaltak tartalmának az irányelvtervezetbe történő beillesztését.

Az irányelvtervezet (28), (29) és (30) preambulumbekezdésében foglaltakkal összhangban az EKB megjegyzi, hogy míg Dánia nem vesz részt az irányelvtervezet elfogadásában, az Egyesült Királyság és Írország dönthetnek arról, hogy részt vegyenek-e részt annak elfogadásában és alkalmazásában. Az EKB értelmezése szerint amennyiben Dánia, az Egyesült Királyság és Írország nem vesznek részt az irányelvtervezet elfogadásában és alkalmazásában, azokra az irányelvtervezet 12. cikkében foglaltak alapján továbbra is a 2000/383/IB tanácsi kerethatározatban foglaltak nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidővel kapcsolatos kötelezettségek az irányadók. Ennek eredményeképpen Dániára, az Egyesült Királyságra és Írországra nem vonatkoznának az irányelvtervezetben foglalt új szabályok. Ebből következően hasznos lenne Dánia, az Egyesült Királyság és Írország (amennyiben az utóbbi két ország nem vesz részt az irányelvtervezet elfogadásában) illetékes hatóságainak arra történő felkérése, hogy azok kötelezzék el magukat a kiszabható büntetési tételek minimumára és maximumára vonatkozó normák alkalmazása mellett, biztosítsák a hatékony nyomozati eszközök rendelkezésre állását, valamint a hamis bankjegyeknek és érméknek az igazságszolgáltatási hatóságok által a nemzeti bankjegyszakértői központok és a nemzeti érmeszakértői központok számára részére történő továbbítását, összhangban értelemszerűen az irányelvtervezet 5., 9. és 10. cikkében foglaltakkal. Máskülönben a 18. cikkben hivatkozottak szerint a határon átnyúló együttműködés és az azzal járó kockázat csökkentése, hogy az elkövetők az alacsonyabb büntetési tételeket alkalmazó tagállamokba helyezzék át tevékenységüket, aláásásra kerülne.

3.    Különös észrevételek

3.1.   A hamisított bankjegyek és érmék lehetséges névleges értéke

Az irányelvtervezet (19)-ik preambulumbekezdésében, valamint az 5. cikkében foglalt, a hamisított bankjegyek és érmék névértékére vonatkozó hivatkozásokkal a kapcsolatban az EKB megjegyzi, hogy gyártási szempontból ez az érték kizárólag az elkészült hamisított bankjegyek és érmék tekintetében állapítható meg.

Mindazonáltal az EKB megjegyzi, hogy a hamisított bankjegyek és érmék nem kizárólag az elkészült hamisított bankjegyekre és érmékre korlátozódnak, de ebbe a körbe tartozhatnak a befejezetlen hamisított bankjegyek és érmék, amelyek elkészülte folyamatban van. Az EKB hangsúlyozza, hogy az euróban vagy egyéb pénznemben denominált hamisított bankjegyek és érmék előállításával, illetve az ilyen bankjegyek és érmék meghamisításával összefüggésben (5) a bűnüldözési hatóságok befejezetlen hamisítványokra is bukkanhatnak. Az EKB megjegyzi, hogy a rendőrség által a rejtett hamisító üzemek lefoglalása során alkalmazott általános metódus azt célozza meg, hogy az intézkedésre a tényleges bűnelkövetés közben kerüljön sor. Ez megítélés kérdése, és egyes esetekben előfordulhat, hogy csak kevés elkészült terméket, viszont számos előkészület alatt lévő terméket találnak. Az EKB megjegyzi, hogy az ilyen befejezetlen hamisítványok nem rendelkeznek névértékkel, viszont van lehetséges névértékük, amelyet figyelembe kell venni az irányelvtervezet 5. cikkében foglalt arányos büntetés meghatározása során. Erre tekintettel a (19)-ik preambulumbekezdést és az 5. cikket módosítani kell annak érdekében, hogy azok a befejezetlen hamisítványok vonatkozásában tartalmazzák a lehetséges névértékre való hivatkozást. A lehetséges névértéket további tényezőként kell figyelembe venni az irányelvtervezet 3. cikk (1) bekezdésének a)-c) pontjaiban foglalt bűncselekmények esetében alkalmazott arányos büntetés kiszabásakor.

Ezen túlmenően az illetékes hatóságok által észlelt hamisított bankjegyek és érmék esetlegesen az eurótól eltérő pénznemben denomináltak, illetve attól eltérő külső megjelenéssel bírnak. Az ilyen esetekben az illetékes igazságszolgáltatási hatóságok számára lehetővé kell tenni az ilyen hamisított bankjegyek és érmék valós vagy lehetséges névértékének megállapítását. Erre tekintettel az EKB úgy véli, hogy hasznos lenne további módosításokat eszközölni a (19)-ik preambulumbekezdés valamint az 5. cikk vonatkozásában annak biztosítása érdekében, hogy a minimális és maximális büntetési tételekre vonatkozó normák figyelembe vegyék az azonosított, az eurótól eltérő hamisított bankjegyek és érmék valós vagy lehetséges névértékét.

3.2.   A hamisítással kapcsolatos bűncselekmények összefüggésben az előállítási eszközökkel valamint a bankjegyek és érmék nyersanyagaival

Az EKB álláspontja szerint a minimális és maximális büntetési tételekre vonatkozó normáknak az irányelvtervezet 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt valamennyi bűncselekményre vonatkoznia kell. Ez a megközelítés jelentősen növelné a büntetések hatékonyságát és visszatartó erejét. E tekintetben – figyelemmel arra, hogy a legalaposabban kidolgozott hamis bankjegyeket és érméket számos forrásból származó alapanyagok, mint például az Unión kívüli országokból származó hamis hologramok felhasználásával állítják elő –, az EKB támogatná azt, hogy kerüljön sor az irányelvtervezet 3. cikk (1) bekezdésének d) pontjában foglalt bűncselekményeknek – amennyiben azok kifejezetten súlyos körülményeket is magukba foglalnak – az 5. cikk (4) bekezdésében foglalt büntetési tételek körében történő figyelembevételére.

3.3.   A hamis bankjegyek és érmék azonosítás céljából történő átadására vonatkozó kötelezettség

Az EKB üdvözli azt a tényt, hogy az irányelvtervezet felismeri annak fontosságát, hogy az igazságszolgáltatási hatóságok lehetővé tegyék a nemzeti bankjegyszakértői központok illetve a nemzeti érmeszakértői központok számára a hamis eurobankjegyek és érmék elemzése, azonosítása és felismerése céljából történő vizsgálatát. Mindazonáltal az EKB azt ajánlja, hogy azokban az estekben, amikor a hamisgyanús bankjegyek és érmék mintáit azért nem lehet átadni, mert azokat bizonyítékként vissza kell tartani, ezeket a mintákat valamennyi hamisgyanús bankjegytípusból és érméből át kell adni a nemzeti bankjegyszakértői központnak illetve a nemzeti érmeszakértői központnak, haladéktalanul a vonatkozó eljárás lezárultát követően.

Abban az esetben, ahol az EKB a rendelettervezet módosítására tesz javaslatot, a melléklet tartalmazza a szerkesztési javaslatokat és az azokhoz fűzött magyarázatot.

(1)  COM(2013) 42 final.

(2)  HL L 140., 2000.6.14., 1. o.

(3)  2623. szám, 372. o., Nemzetek Szövetsége- Szerződéssorozat 1931.

(4)  A mai nappal bezáróan a Genfi Egyezményt Málta kivételével valamennyi tagállam ratifikálta.

(5)  Lásd az irányelvtervezet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontját.