11.4.2014

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 109/2

---

AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANK VÉLEMÉNYE

(2013. november 6.)

a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az egységes szanálási mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Bankszanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról

(CON/2013/76)

2014/C 109/02

Bevezetés és jogalap

2013. szeptember 3-án az Európai Központi Bank (EKB) azt a felkérést kapta az Európai Unió Tanácsától, hogy alkosson véleményt a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az egységes szanálási mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Bankszanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (1) (a továbbiakban: a rendeletjavaslat). 2013. október 14-én az EKB felkérést kapott az Európai Parlamenttől, hogy alkosson véleményt a rendeletjavaslatról.

Az EKB véleményalkotásra szolgáló hatásköre az Európai Unió működéséről szóló szerződés 127. cikkének (4) bekezdésén és 282. cikkének (5) bekezdésén alapul, mivel a rendeletjavaslat olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek érintik az EKB-nak a Szerződés 127. cikkének (6) bekezdésében említett, a hitelintézetek és – a biztosítóintézetek kivételével – az egyéb pénzügyi szervezetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos feladatait, valamint olyan rendelkezéseket, amelyek érintik a Központi Bankok Európai Rendszerének a Szerződés 127. cikkének (5) bekezdésében említett, a pénzügyi rendszer stabilitására vonatkozó politikák zavartalan megvalósításában való részvételét. Az Európai Központi Bank eljárási szabályzatának 17.5. cikke első mondatával összhangban a Kormányzótanács fogadta el ezt a véleményt.

1.   Általános észrevételek

Az EKB teljes mértékben támogatja az egységes szanálási mechanizmus létrehozását, amely hozzá fog járulni a gazdasági és monetáris unió szerkezetének és stabilitásának megerősítéséhez. Az EKB egyúttal megragadja az alkalmat, hogy ismét megfogalmazza az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról, valamint az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról szóló 1093/2010/EU rendelet módosítására vonatkozó európai parlamenti és tanácsi irányelv iránti javaslatról szóló, 2012. november 27-i véleményében (CON/2012/96) (2) kifejezett álláspontját, amely szerint a jól működő pénzpiaci unió elérése érdekében az egységes szanálási mechanizmus az egységes felügyeleti mechanizmus szükségszerű kiegészítője. Erre tekintettel egy ilyen mechanizmust kell létrehozni addigra, amikor az EKB teljes körű felügyeleti felelősséget vállal. A rendeletjavaslat a hatékony szanálás érdekében három nélkülözhetetlen elemről rendelkezik, nevezetesen: a) egy egységes rendszerről, b) egységes hatóságról, és c) egy egységes alapról. A rendeletjavaslat a 2012. december 13–14-i és a 2013. június 27‐28-i Európai Tanács következtetéseire (3) válaszol, amely következtetések „A valódi gazdasági és monetáris unió felé” című jelentésre (4) építenek.

Az EKB álláspontja szerint az alábbi bekezdésekben bemutatott általános elvek kulcsfontosságúak az egységes szanálási mechanizmus hatékonysága szempontjából, és üdvözli, hogy a rendeletjavaslat nagy részben tükrözi ezeket.

1.1.   Az egységes szanálási mechanizmus hatályának ki kell terjednie az egységes felügyeleti mechanizmusban részt vevő tagállamokban székhellyel rendelkező valamennyi hitelintézetre.

1.2.   Az egységes szanálási mechanizmus középpontjában erős és független egységes szanálási hatóságnak kell állnia, amely elegendő döntéshozatali jogkörrel rendelkezik ahhoz, hogy szanálási intézkedéseket hozhasson az euroövezeten és az Unió egészén belüli stabilitás érdekében. Az egységes szanálási mechanizmus az egységes felügyeleti mechanizmus szükségszerű kiegészítője (5), mivel a szanálás és a felügyelet tekintetében össze kell hangolni a felelősségi körök és döntéshozatal szintjét. E tekintetben az EKB osztja a Bizottság azon álláspontját, amely szerint egy ilyen egységes mechanizmus jobban képes lesz arra, hogy optimális szanálási intézkedéseket biztosítson, a megfelelő tehermegosztást is beleértve, mint a nemzeti szanálási hatóságok hálózata. A nemzeti szanálási rendszerek közötti koordináció nem bizonyult elegendőnek a legmegfelelőbb időben meghozott és legköltséghatékonyabb szanálási döntések eléréséhez, különösen határokon átnyúló helyzetekben.

1.3.   A döntéshozatali folyamatnak lehetővé kell tennie a kellő időben történő és hatékony döntéshozatalt, szükség esetén nagyon rövid időn, például néhány napon vagy szükség esetén néhány órán belül. A döntéshozatali folyamatnak a szanálás megfelelő tervezésén kell alapulnia.

1.4.   Az egységes szanálási hatóságnak megfelelő hatáskörökkel, eszközökkel és pénzügyi erőforrásokkal kell rendelkeznie az intézmények szanálásához a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló jövőbeli irányelvben foglaltaknak megfelelően.

1.5.   Az egységes szanálási hatóságnak hozzá kell férnie szanálásfinanszírozáshoz az Egységes Bankszanálási Alapon keresztül, amelyet az egységes szanálási mechanizmus hatálya alá tartozó valamennyi banktól származó előzetes kockázatalapú hozzájárulásokból kell finanszírozni, szükség esetén utólagos hozzájárulásokkal kiegészítve. Emellett rendelkezésre kell állnia egy ideiglenes, költségvetési szempontból semleges védőhálónak, amelyet az Egységes Bankszanálási Alapnak nyújtott hitelkeret formájában lehetne biztosítani.

1.6.   Az egységes szanálási mechanizmus tervezett keretének az egységes szanálási mechanizmus szanálási funkciója és az egységes felügyeleti mechanizmus felügyeleti funkciója közötti szoros koordinációról kell rendelkeznie, a megfelelő intézményi feladatkörök követése és tiszteletben tartása mellett.

Mind az egységes felügyeleti mechanizmus, mind az egységes szanálási mechanizmus nélkülözhetetlen eleme a bankunió integrált pénzügyi keretének, amely segíteni fogja az államok és a bankok közötti összekapcsolódás megszüntetését az érintett tagállamokban, valamint a pénzügyi piacok tagoltságára irányuló jelenlegi folyamat visszafordítását.

Az EKB határozottan támogatja az egységes szanálási mechanizmusra vonatkozó tervezett időbeli ütemezést. Ezen ütemezés értelmében az egységes szanálási mechanizmus 2014 közepén lépne hatályba, és teljes körűen 2015. január 1-jén kezdené meg működését. Ez az ütemezés figyelembe veszi, hogy az egységes szanálási mechanizmus a bankunió kulcsfontosságú eleme.

2.   Különös észrevételek

2.1.   Jogalap

A Bizottság azt javasolja, hogy a rendeletjavaslat a Szerződés 114. cikkén alapuljon, amely lehetővé teszi a nemzeti rendelkezések közelítésére vonatkozó, a belső piac megteremtésére és működésére irányuló intézkedések elfogadását. Az EKB tudomással bír a javasolt jogalapra vonatkozóan más uniós intézmények által végzett folyamatban levő értékelésekről, és tudomásul veszi a rendeletjavaslathoz annak biztosítása érdekében javasolt módosításokat, hogy a 114. cikk lehetséges jogalap legyen a rendeletjavaslat céljának eléréséhez, amely a belső piac integritásának megőrzésére és működésének javítására irányul, az egységes szanálási szabályoknak egy uniós hatóság általi egyöntetű alkalmazásán és az Egységes Bankszanálási Alaphoz való hozzáférésen keresztül.

2.2.   Irányítás és az Egységes Szanálási Testület elszámoltathatósága

Az EKB nagy vonalakban üdvözli a javasolt irányítási keretet, különösen azt a tényt, hogy egyetlen fél, azaz nemzeti szanálási hatóság sem fog vétójoggal rendelkezni az Egységes Szanálási Testület (a továbbiakban: a Szanálási Testület) döntéshozatala során. Míg a valamely hitelintézet tényleges szanálására vonatkozó végső döntéshozatali hatáskörrel továbbra is a Bizottság rendelkezik, a Szanálási Testület a szanálási tervek (6) és szanálási rendszerek (7) kidolgozására és végrehajtásuk előírására vonatkozó széleskörű és független hatáskörökkel fog rendelkezni. Rendkívül fontos, hogy az egységes szanálási mechanizmus döntéshozatali képessége és szavazási szabályai hatékony és kellő időben történő döntéshozatalt tegyenek lehetővé, különösen válság idején. A szanálási folyamatban részt vevő hatóságok feladatköreit pontosabban kell meghatározni a hatáskörök esetleges megkettőzésének vagy a hatáskörök közötti esetleges átfedéseknek az elkerülése érdekében. A Szanálási Testület hatáskörei tekintetében az e hatáskörök gyakorlási módjának részletesebb leírása a szükséges mértékben javítaná a Meroni-doktrínának (8) való megfelelést, ugyanakkor annak biztosítására is törekedve, hogy kellő rugalmassággal lehessen kezelni az egyes szanálási ügyeket. Végül a rendeletjavaslatnak biztosítania kell, hogy a tényleges szanálási határozatokat a Bizottság olyan gyorsan hozza meg, amennyire szükséges (9).

Az EKB üdvözli a Szanálási Testület elszámoltathatóságára vonatkozó javasolt keretet, amely összhangban áll az Unió intézményi keretével. Az Európai Parlament és a Szanálási Testület közötti, a demokratikus elszámolási kötelezettség gyakorlása és a felügyelet gyakorlati részleteiről szóló megállapodásnak (10) az uniós joggal és a nemzeti joggal összhangban tiszteletben kell tartania a bizalmasságot, különösen a Szanálási Testület által az EKB-tól és az illetékes nemzeti hatóságoktól kapott felügyeleti információk tekintetében.

2.3.   A szanálási és a felügyeleti hatóságok közötti együttműködés

Az EKB üdvözli a felügyeleti hatóságok és szanálási hatóságok közötti tervezett szoros együttműködést (11). Az EKB-t illetően a rendeletjavaslatban előírt feladatoknak és felelősségi köröknek a Szerződéssel, a központi bankok európai rendszere és az Európai Központi Bank Alapokmányával (a továbbiakban: a KBER Alapokmánya), és különösen az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló, 2013. október 15-i 1024/2013 tanácsi rendelettel (12) (a továbbiakban: az egységes felügyeleti mechanizmusról szóló rendelet) az EKB-re ruházott feladatok körén belül kell maradniuk, és nem terjedhetnek túl azokon. Az EKB megjegyzi, hogy a rendeletjavaslat nem ruház új feladatokat és felelősségi köröket az EKB-re, azonban szoros együttműködésről és információcseréről rendelkezik (13). Az egyértelműség érdekében az EKB azt ajánlja, hogy a rendeletjavaslatban szereplő, az EBK feladataira és felelősségi köreire való hivatkozások szükség esetén utaljanak az egységes felügyeleti mechanizmusról szóló rendelettel az EKB-re ruházott feladatokra és felelősségi körökre (14).

Az EKB megjegyzi továbbá, hogy a rendeletjavaslat úgy rendelkezik, hogy amennyiben az EKB felkéri a Szanálási Testületet, hogy egy képviselője vegyen részt az EKB felügyeleti testületében, a Szanálási Testület képviselőt nevez ki erre a célra. Az egységes felügyeleti mechanizmusról szóló rendelet ugyanakkor úgy rendelkezik, hogy a Szanálási Testület létrehozását követően az EKB felügyeleti testülete meghívhatja az Európai Szanálási Hatóság elnökét, hogy megfigyelőként részt vegyen a felügyeleti testület ülésein (15). A teljes összhang biztosítása érdekében a rendeletjavaslatot ennek megfelelően módosítani kell (16).

Alapvető fontossággal bír, hogy elkülönítsük a szanálási hatóságok és a felügyeleti hatóságok szerepeit és feladatait bármely válság előtt, a válság első szakaszában, amikor a felügyeletet ellátó hatóság korai beavatkozási intézkedéseket alkalmazhat az adott hitelintézetre, valamint a szanálásra és a tőkeinstrumentumok leírására vonatkozó feltételek értékelése során.

Először, a korai beavatkozás szakaszában a tehető lépésekkel vagy meghozható intézkedésekkel kapcsolatos kizárólagos felelősség a felügyeletet ellátó hatóságot terheli. A korai beavatkozási intézkedések alkalmazása során fontos, hogy a felügyeletet ellátó hatóság haladéktalanul tájékoztassa a Szanálási Testületet. Az EKB (vagy a nemzeti felügyeleti hatóságok) javasolt kötelezettsége, hogy további korai beavatkozási intézkedések meghozatala előtt konzultáljanak a szanálási hatóságokkal, nem áll összhangban az egységes felügyeleti felelősség integrált rendszerében a gyors és hatékony korai beavatkozási intézkedések meghozatalának szükségességével. Ezért az EKB vagy a nemzeti felügyeleti hatóság számára csak azt kellene előírni, hogy a lehető leghamarabb értesítse a szanálási hatóságokat az ilyen intézkedésről (17). Ezenkívül a korai beavatkozás szakaszában a Szanálási Testületnek belső előkészítő tevékenységeit oly módon kell végeznie, hogy elkerülje a piaci bizalom aláásását és így adott esetben az adott intézmény helyzetének még rosszabbá tételét. Ezért az olyan tevékenységeket, mint az információkérés és a helyszíni ellenőrzések, elsősorban a felügyeletet ellátó hatóságnak kell végeznie, amely a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelvvel összhangban a szanálási hatóság rendelkezésére bocsátaná az intézmény szanálásához szükséges valamennyi információt (18). El kell kerülni a szanálási hatóság által végzett összehangolatlan vizsgálati tevékenységeket és helyszíni ellenőrzéseket, mivel ezek alááshatják a bizalmat (19).

Másodszor, a szanáláshoz vezető feltételek értékelését illetően az EKB megjegyzi, hogy a rendeletjavaslat elismeri, hogy a felügyeletet ellátó hatóság képes legjobban felmérni, hogy a hitelintézet csődközeli helyzetben van-e vagy valószínűsíthetően fizetésképtelenné válik, illetve van-e reális kilátás arra, hogy egy alternatív magánszektori vagy felügyeleti beavatkozás ésszerű időn belül megakadályozza a csődöt (20). Az EKB azt az álláspontot képviseli, hogy az e két kritérium értékelésére vonatkozó kizárólagos felelősséget a megfelelő felügyeleti hatóságra kell telepíteni, vagyis az EBK-re vagy az illetékes nemzeti hatóságokra, az egységes felügyeleti mechanizmusról szóló rendeletben előírt hatáskörmegosztásnak megfelelően. Ez a gyors és hatékony szanálási intézkedések érdekében biztosítani fogja a felelősségek egyértelmű elosztását (21). A rendeletjavaslatnak rendelkeznie kell arról, hogy a Bizottság egyedül ilyen felügyeleti értékelés alapján dönthet úgy, hogy szanálás alá von valamely intézményt (22). Ez utóbbi tehát szükséges, de nem elégséges előfeltétele lesz valamely intézmény szanálás alá vonásának.

Harmadszor, a felügyeletet ellátó hatóság képes a legjobban felmérni azt is, hogy valamely szervezet vagy csoport tőkeleírás vagy -átalakítás nélkül többé már nem életképes-e, vagy hogy rendkívüli állami pénzügyi támogatásra van-e szükség. Az életképesség ezen értékelésére vagy annak értékelése előtt kerül sor, hogy a bank eleget tesz-e a szanálás feltételeinek, vagy azzal egyidejűleg, így azt a szanálás megkezdése előtt végzik el. A rendeletjavaslatnak ezért egyértelműen a felügyeletet ellátó hatóságra kell telepítenie az ezen értékelésre vonatkozó felelősséget, és a felügyeletet ellátó hatóság általi ilyen értékelésnek a tőkeinstrumentumok leírására vagy átalakítására vonatkozó szükséges előfeltételt kell jelentenie (23).

Emellett a megfelelő fékek és ellensúlyok biztosítása érdekében a Szanálási Testületnek és a Bizottságnak lehetősége kell, hogy legyen arra, hogy bármikor kérje a felügyeletet ellátó hatóság (EKB vagy illetékes nemzeti hatóság) általi értékelést, ha egy intézmény csődközeli helyzetbe került vagy valószínűsíthetően fizetésképtelenné válik, vagy tőkeleírás nélkül már nem tekintendő életképesnek. Ez ellensúlyozza a felügyeletet ellátó hatóság esetleges tétlenségét olyan helyzetben, amikor a szanálási hatóság szükségesnek tartja a cselekvést (24).

Végül a rendeletjavaslat úgy rendelkezik, hogy az EKB és a nemzeti felügyeleti hatóságok a Szanálási Testület és a Bizottság rendelkezésére bocsátják az összes olyan információt, amely azok feladatainak ellátásához szükséges. Az információmegosztás fontos előfeltétele mind a felügyelet, mind a szanálás hatékony működésének. Ezért egyértelművé kell tenni, hogy az információszolgáltatásra vonatkozó kötelezettség kölcsönös. Így különösen, a felügyeletet ellátó hatóságot a lehető leghamarabb tájékoztatni kell a szanálási eljárás keretében tervezett és megtett lépésekről, lehetővé téve számára, hogy előrevetítse a pénzügyi stabilitásra gyakorolt lehetséges következményeket, és felhívja azokra a szanálási hatóság figyelmét (25).

2.4.   Az EKB részvétele a Szanálási Testületben és a központi bankok általános bevonása

Az EKB felhívja a figyelmet arra, hogy a rendeletjavaslat (19) preambulumbekezdése, amely a Bizottság és az EKB „képviselőjére” hivatkozik, nem áll összhangban a rendeletjavaslat további szövegével, amelynek értelmében a Szanálási Testület egyes tagjait a Bizottság és az EKB nevezi ki. Konkrétabban a rendeletjavaslat 39. cikke úgy rendelkezik, hogy a Szanálási Testület tagja többek között egy az EKB által ötéves, meg nem hosszabbítható hivatali időre kinevezett tag. A rendeletjavaslat 43. cikke szerint a Szanálási Testület tagjainak függetlenül és objektíven kell eljárniuk az Unió egésze érdekeinek megfelelően, és nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasítást sem uniós intézményektől vagy szervektől, sem tagállami kormánytól, sem más köz- vagy magánjogi jogalanytól. A rendeletjavaslat 45. és 49. cikke szerint az EKB által kinevezett tag – szavazati joggal – részt vesz a Szanálási Testület plenáris ülésein és vezetői ülésein is.

Az EKB-nak az egységes felügyeleti mechanizmusról szóló rendelet alapján betöltött szerepe, illetve az EKB-nak a rendeletjavaslat alapján a Szanálási Testület résztvevőjeként betöltött szerepe közötti különbség pontosabb tükrözése érdekében, valamint az Unióban a felügyeleti és a szanálási funkció közötti intézményi felelősségmegosztás fenntartása érdekében az EKB azt ajánlja, hogy az EKB rendelkezzen állandó meghívással a Szanálási Testület valamennyi (plenáris és vezetői) ülésén megfigyelőként való részvételre (26).

A központi bankok pénzügyi stabilitás terén betöltött fontos szerepére és szakértelmére, valamint makroprudenciális felelősségükre tekintettel a nemzeti központi bankoknak – amelyek a nemzeti jog értelmében nem járnak el szanálási hatóságként – jogosultaknak kell lenniük arra, hogy megfigyelőként részt vegyenek a Testület ülésein, és az EKB mellett őket is be kell vonni a szanálási intézkedések rendszerszintű hatásának értékelésébe (27).

2.5.   A szanálhatóság értékelése és a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmények

Az EKB üdvözli azt a tényt, hogy a rendeletjavaslat úgy rendelkezik, hogy a Szanálási Testület az illetékes hatósággal, többek között az EKB-val konzultálva elvégzi a 2. cikkben említett szervezet szanálhatóságának értékelését (28). Míg a felügyeletet ellátó hatósággal való konzultáció magát az értékelést illetően elegendő, a szanálhatóság akadályait megszüntető intézkedéseket a felügyeletet ellátó hatósággal közösen kell megállapítani és vele együttműködésben végrehajtani. Ez tükrözné a felügyeletet ellátó hatóság erőteljes részvételét a szanálási tervek elkészítésében (29). Ezen értékelés tekintetében – az ideiglenes likviditás biztosítását kivéve – nem lehet az Egységes Bankszanálási Alap általi pénzügyi támogatást feltételezni. Az Alap általi fizetőképességi támogatás feltételezése összeegyeztethetetlen lenne azzal az általános elvvel, amely szerint szanálás esetén elsődlegesen az adott intézmény vagy csoport részvényesei és hitelezői viselik a veszteségeket (30). Az Egységes Bankszanálási Alap csak akkor biztosít forrásokat, ha a részvényesek és hitelezők általi szanálásfinanszírozás nem elegendő. Ezért valamely intézmény vagy csoport szanálhatóságának értékelése keretében biztosítani kell, hogy magán az intézményen vagy csoporton belül elegendő veszteségtűrő képesség álljon rendelkezésre egy hiteles szanálási stratégiához (31).

Az EKB megítélése szerint a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmények kulcsfontosságú elemek a szanálhatóság és a megfelelő veszteségviselés biztosításában. E tekintetben az illetékes hatóságnak fokozott szerepet kell játszania a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmények meghatározásában, mivel ez utóbbi közvetlen hatással lehet a bank üzleti tevékenységének folytatására, és így az illetékes hatóság számára jelentőséggel bír. Ezért a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelményeket a Szanálási Testületnek az illetékes hatósággal „együttműködésben” kell meghatároznia (32). A szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelményeket szabályozó általános rendelkezéseket illetően az EKB értelmezése szerint a rendeletjavaslat teljes összhangot fog biztosítani a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló jövőbeli irányelvvel, így kereszthivatkozásokat is tartalmaz a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmények szempontjából figyelembe vehető kötelezettségek figyelembe vehetőségének feltételeire (33).

2.6.   Belső feltőkésítés

A rendeletjavaslat úgy rendelkezik, hogy a belső feltőkésítésre vonatkozó rendelkezések 2018. január 1-jétől alkalmazandók. Ez azt jelenti, hogy 2015-től 2018-ig adott esetben az egységes szanálási mechanizmusnak ezen eszköz nélkül kell bankokat szanálnia. Ugyanakkor azonban, amennyiben a szanálás során állami forrásokat vagy az Egységes Bankszanálási Alapból származó forrásokat használnak fel, az új állami támogatási szabályok (34) megkövetelik majd a tőke és az alárendelt kölcsönök kötelező belső feltőkésítését. Ennek ellenére bizonytalanság lesz a tekintetben, hogy az előresorolt fedezetlen adósságok tekintetében lehet-e belső feltőkésítéssel élni, mivel a tagállamok szabadon dönthetik el, hogy előrehozzák-e a belső feltőkésítési keret bevezetését.

Ennek fényében az EKB támogatja a belső feltőkésítési eszköz 2018 előtti végrehajtását. A belső feltőkésítés már nagymértékben beárazottnak tekinthető, így a finanszírozásra gyakorolt hatás várhatóan elhanyagolható mértékű lesz. Emellett a belső feltőkésítési eszköz léte hozzájárulna a jogbiztonsághoz, a következetességhez és az előreláthatósághoz, elkerülve ezzel az ad hoc megoldásokat (35).

A fizetésképtelenség esetén a követelések rangsorára vonatkozó rendelkezés, amely belső feltőkésítés esetén meghatározza a veszteségviselés sorrendjét (36), nem tűnik azonosnak a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló jövőbeli irányelv rendelkezéseivel. Ezért következetességet kell biztosítani, az uniós jogalkotó által elfogadásra kerülő végleges szövegtől függően. Így különösen a biztosított betéteknek „rendkívüli prioritással” kell rendelkezniük, míg a természetes személyek és kis- és középvállalkozások leírható, illetve átalakítható betéteinek elsőbbséget kell élvezniük a más előresorolt fedezetlen követelésekkel szemben. E tekintetben szintén teljes mértékben összhangba kell hozni a betétbiztosítási rendszerek szanálás során betöltött szerepét a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló jövőbeli irányelvvel, a biztosított betétesek jogainak és kötelezettségeinek átszállásáról rendelkezve (37).

2.7.   Egységes Bankszanálási Alap

Az EKB üdvözli, hogy az egységes szanálási mechanizmusnak Egységes Bankszanálási Alap is részét képezi, amely az egységes szanálási mechanizmusban részt vevő tagállamokban székhellyel rendelkező intézményektől származó előzetes kockázatalapú hozzájárulásokból kerül finanszírozásra. Egy közös szanálási alap ilyen ellenőrzése az egységes szanálási mechanizmus lényegi elemét jelenti az állami források igénybevétele nélküli megfelelő szanálásfinanszírozás biztosítása érdekében. Ez lehetővé fogja tenni a Szanálási Testület számára, hogy gyors intézkedéseket hozzon, anélkül, hogy a több országban tevékenykedő bankokkal a tehermegosztásról folytatott hosszadalmas egyeztetésekre lenne szükség, és ezzel európai szinten optimális és a lehető legköltséghatékonyabb szanálási stratégiát biztosít. A források összevonása révén az Egységes Bankszanálási Alap hatékonyabban tudja majd védeni az adófizetőket, mint az nemzeti keretek között lehetséges lenne, és így meg tudja majd szüntetni a bankok és államaik közötti kedvezőtlen összekapcsolódást.

A rendeletjavaslat a biztosított betétek legalább 1 %-ának megfelelő célszintet irányoz elő az Egységes Bankszanálási Alap számára. Az EKB álláspontja szerint a biztosított betétek nem jelentik a legmegfelelőbb referenciaértéket, mivel azok nem teljes mértékben tükrözik a szanálás során felmerülő lehetséges finanszírozási költségeket. A biztosított betétek stabilak maradhatnak, míg az összes kötelezettségek jelentős mértékben emelkednek, vagy növekedhetnek, míg az összes kötelezettségek stabilak maradnak. A szanálási alap potenciális kitettségét egyik esetben sem tükrözik megfelelően. Azt a tényt is figyelembe kell venni, hogy a biztosított betétek a betétbiztosítási rendszeren keresztül már biztosítottak, mivel ez hozzájárul a szanálásfinanszírozáshoz, amennyiben a(z előnyben részesített) biztosított betétek veszteséget viselnek. Ezért ezt az értéket ki kell egészíteni az összes kötelezettséghez kapcsolódó referenciaértékkel, amelyet a Szanálási Testületnek megfelelően kalibrálnia kell, ugyanakkor megtartva a biztosított betétek 1 %-át mint alsó határt (38).

2.8.   A védőháló

Az EKB üdvözli, hogy a javaslat további védőhálót hoz létre, amely kivételes körülmények esetén vehető igénybe, amennyiben az Egységes Bankszanálási Alapnak nyújtott előzetes hozzájárulások nem elegendőek, és az utólagos hozzájárulások nem állnak azonnal rendelkezésre a költségei fedezésére, kölcsönről vagy más formájú pénzügyi támogatásról pénzügyi intézményekkel vagy egyéb harmadik felekkel kötött megállapodás útján. Az ilyen védőháló ellenállóbbá tenné az egységes szanálási mechanizmust a rendkívül kedvezőtlen gazdasági és pénzügyi sokkhatásokkal szemben, javítva ezzel a rendszerszintű válságok megelőzésére való képességét. Az EKB támogatja továbbá azt a követelményt, amely szerint a védőháló keretében igénybe vett bármely finanszírozást a pénzügyi ágazattal kell megtéríttetni, és azt nem a költségvetési hatóságok viselik. Ez a követelmény megőrzi az egységes szanálási mechanizmus létrehozásának egyik fő indokát, nevezetesen a bankok szanálását anélkül, hogy ez az adófizetők számára tartós költségekkel járna. Ezen elemek tekintetében a rendeletjavaslat teljes mértékben összhangban áll a 2012. december 13–14-i és 2013. június 27‐28-i Európai Tanács következtetéseivel (39), amelyek „A valódi gazdasági és monetáris unió felé” című jelentésre építenek.

Az EKB ugyanakkor megjegyzi, hogy a rendeletjavaslat nem tartalmaz pontos rendelkezéseket a további védőháló tervezett kialakítását illetően. Így különösen, míg a rendeletjavaslat rendelkezik a harmadik felektől történő kölcsönfelvétel lehetőségéről (40), nem határozza meg pontosan, hogy a további védőháló az állami forrásokhoz való ideiglenes hozzáférést is magában foglalná-e, vagy csak a magánszektortól történő kölcsönfelvételen alapulna. Mivel a rendeletjavaslat 6. cikkének (4) bekezdése kifejezetten egyértelművé teszi, hogy a tagállamok nem kötelesek ilyen hozzáférést biztosítani, úgy tűnik, hogy ilyen védőháló csak önkéntes alapon biztosítható. Az EKB úgy ítéli meg, hogy – ugyan a költségvetési semlegesség elvének tiszteletben tartása mellett – a költségvetési forrásokhoz való hozzáférés lényeges eleme lenne az egységes szanálási mechanizmus által kínált védőhálónak. Ennek az az oka, hogy a magán finanszírozási források, különösen az egységes szanálási mechanizmus indulásakor, szűkösek lehetnek és a pénzügyi piacokon fennálló akut zavarok esetén ideiglenesen elapadhatnak. Az EKB értelmezése szerint a Bizottság azért nem szerepeltetett a rendeletjavaslatban a részt vevő tagállamokat terhelő, az állami forrásokhoz való hozzáférés biztosítására vonatkozó kötelezettséget, mivel ez sértheti a tagállamok költségvetési szuverenitását, amelybe a rendeletjavaslat jogalapja alapján nem lehet beavatkozni. Erre figyelemmel az EKB fontosnak tartja, hogy a részt vevő tagállamok közös és szilárd védőhálót biztosítsanak, ami a rendeletjavaslat hatálybalépésekor elérhető legyen (41).

Ez a védőháló magában foglalhatna egy hitelkeretet, amely az egységes szanálási mechanizmus számára hozzáférést biztosít a részt vevő tagállamoktól származó közös költségvetési forrásokhoz. A költségvetési semlegesség elvének való megfelelés érdekében a hitelkeretet igénybevétele esetén teljes mértékben vissza kellene fizetni. Fontos lenne az ezen forrásoknak a pénzügyi ágazattal történő visszafizettetésére vonatkozó időtáv körültekintő kalibrálása a túlzottan prociklikus díjak elkerülése érdekében. Az ilyen hitelkeret teljes mértékben összhangban állna a 2012. decemberi Európai Tanács következtetéseinek rendelkezéseivel (42) és más országok hasonló szanálási kereteivel, például az Egyesült Államok Pénzügyminisztériuma által a Federal Deposit Insurance Corporation (szövetségi betétbiztosítási társaság) rendelkezésére bocsátott hitelkerettel.

2.9.   Az állami támogatási kerethez fűződő viszony

Az EKB megjegyzi, hogy a rendeletjavaslat oly módon került kialakításra, hogy biztosítsa a Bizottság állami támogatások terén fennálló hatásköreinek megőrzését minden olyan szanálási esetben, amely állami támogatásnak minősül. Ezt az állami támogatási eljárás és a szanálási eljárás párhuzamos lefolytatása révén fogják elérni (43). A rendeletjavaslat ugyanakkor előirányozza az állami támogatások ellenőrzésének analógia útján történő alkalmazását az Egységes Szanálási Alaptól származó támogatások esetében is, a szanálási eljárással párhuzamosan (44).

Az EKB elismeri, hogy az állami támogatási keret elengedhetetlennek bizonyult az Unióban a bankok szanálása keretében a nemzeti állami támogatásokra vonatkozó közös paraméterek meghatározása terén. Ugyanakkor az EKB álláspontja szerint az állami támogatások ellenőrzése alkalmazásának hatását, valamint az egységes szanálási mechanizmus által megvalósított szanálásokra gyakorolt hatását körültekintően értékelni kell. Amint az egységes szanálási mechanizmus teljes körűen működésbe lép, a szanálási döntések meghozatalára uniós szinten fog sor kerülni, biztosítva ezzel az egyenlő versenyfeltételeket és elkerülve a belső piac torzulását (45). Erre tekintettel az állami támogatási eljárás keretében történő párhuzamos értékelés nem késleltetheti, kettőzheti meg vagy akadályozhatja a szanálási eljárást. A belső piac megőrzésére és a részt vevő és részt nem vevő tagállamok közötti verseny torzulásának elkerülésére irányuló cél elérhető a szanálási eljárás keretén belül. Elképzelhető az állami támogatással kapcsolatos vonatkozások integrálása a szanálási eljárásba, különösen, mivel a Bizottság rendelkezik a végső döntéshozatali hatáskörrel. A rendeletjavaslat alkalmazásának mindenesetre biztosítania kell, hogy az állami támogatások ellenőrzése ne vezessen indokolatlan késedelemhez és ne akadályozza a szanálási célkitűzések elérését, tekintettel különösen a pénzügyi stabilitás védelmének szükségességére (46). Az egyértelműség és a jogbiztonság érdekében hasznos lenne, ha a Bizottság világosan megjelölné a rendeletjavaslatban, hogy az állami támogatási keret mely szabályai és mely eljárások kerülnek alkalmazásra analóg módon, és szükség esetén megfelelő eszközök útján pontosabban is kifejtené alkalmazásuk részleteit.

Végül, a jövőben további elemzésre lehet szükség az állami támogatási szabályok analóg módon történő alkalmazására, valamint a szanálás keretében az állami támogatással, illetve a pénzügyi stabilitással kapcsolatos megfontolások közötti kölcsönhatásokra vonatkozóan (47).

2.10.   A szanálási határozatok bírósági felülvizsgálata

A rendeletjavaslat a szanálási határozatok tekintetében nem tartalmaz a bíróságok általi ellenőrzésre és az ehhez kapcsolódó kérdésekre vonatkozó rendelkezéseket. Az EKB értelmezése szerint a) egyrészt a Szanálási Testület/a Bizottság szanálás tárgyában hozott határozatai (48) és a Bizottságnak az állami támogatási szabályoknak való megfelelésről hozott határozatai, és b) másrészt a nemzeti szanálási hatóságok által ezen határozatokkal összhangban a szanálási rendszer végrehajtása érdekében hozott szanálási intézkedések továbbra is az Európai Unió Bírósága, illetve a nemzeti bíróságok általi bírósági felülvizsgálat alá tartoznának. Az EKB megjegyezi, hogy a Szerződésben, valamint a rendeletjavaslatban előírt, Bíróság előtti jogorvoslatok és a részt vevő tagállamok nemzeti joga alapján a nemzeti bíróságok előtt elérhető jogorvoslatok várhatóan biztosítják majd az egységes szanálási mechanizmus keretében hozott határozatok által érintett természetes és jogi személyek tisztességes eljáráshoz való jogait.

A jogi egyértelműség érdekében hasznos lenne, ha a rendelet pontosítaná, hogy ez nem érinti a nemzeti bíróságok azon hatáskörét, amely a Szanálási Testület 16. cikk szerinti szanálási eljárásban hozott határozatainak a nemzeti szanálási és egyéb illetékes hatóságok általi végrehajtása során hozott intézkedései és elkövetett mulasztásai felülvizsgálatára vonatkozik. Emellett megfontolható lenne olyan rendelkezések beiktatása, amelyek kizárnák vagy legalábbis korlátoznák a Szanálási Testület határozatainak hatályon kívül helyezhetőségét, különösen a rendeletjavaslat 26. cikkének (2) bekezdése alapján hozott határozatai tekintetében, a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelvben található, a fellebbezési jogra és az egyéb intézkedések kizárására vonatkozó rendelkezésekkel összhangban. A vonatkozó rendelkezéseket körültekintően kell mérlegelni az EU Alapjogi Chartája és az emberi jogok európai egyezménye szerinti tulajdonjogi garanciáknak való megfelelés biztosítása érdekében.

Végül az egységes szanálási mechanizmus keretében rendelkezésre álló bírósági jogorvoslatokat illetően az átláthatóság szintjének növelése érdekében tanácsos lenne vázolni az egységes szanálási mechanizmus keretében hozott szanálási intézkedések által érintett felek bírósági felülvizsgálathoz való jogának hatókörét és tartalmát, például annak meghatározása révén, hogy a nemzeti szanálási hatóságok intézkedéseinek és mulasztásainak bírósági felülvizsgálata során teljes körűen figyelembe kell venni, hogy a rendeletjavaslat 16. cikkének (8) bekezdése értelmében a nemzeti hatóságok kötelesek meghozni a Szanálási Testület határozatainak végrehajtásához szükséges valamennyi intézkedést, és hogy a Szanálási Testület e határozatai az Európai Unió Bírósága általi bírósági felülvizsgálat alá tartoznak. Erre sor kerülhet a rendeletjavaslat indokolásában vagy külön dokumentumban.

2.11.   Terminológia

Az EKB üdvözli, hogy a Bizottság törekedett annak biztosítására, hogy a rendeletjavaslat összhangban álljon a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló jövőbeli irányelvvel, ami várhatóan biztosítja majd az általános következetességet a használt fogalommeghatározások tekintetében is. A bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv fogalommeghatározásait meg kell tartani, kivéve, ha objektív indokok szólnak amellett, hogy a rendeletjavaslatban azoktól eltérjünk vagy azokat kihagyjuk onnan (49). E tekintetben a felügyeleti hatóságra való hivatkozás során a rendeletnek következetes megközelítést kell alkalmaznia, például az „illetékes hatóságra” történő hivatkozás útján, tisztázva, hogy ez magában foglalja az EKB-t felügyeleti szerepének ellátása során, valamint a nemzeti felügyeleti hatóságokat is.

2.12.   A szoros együttműködést kialakított tagállamok

Az EKB javasolja a rendeletjavaslatba olyan rendelkezés beiktatását, amely a még nem lezárult szanálási eljárásokkal foglalkozna, arra az esetre, ha valamely tagállam, amely szoros együttműködést alakított ki (50), és így automatikusan a rendeletjavaslat hatálya alá tartozik, megszüntetné ezt az együttműködést.

---

(1)  COM(2013) 520 final.

(2)  HL C 30., 2013.2.1., 6. o. Az EKB valamennyi véleménye közzétételre kerül az EKB honlapján: www.ecb.europa.eu.

(3)  Elérhető az Európai Tanács honlapján: www.consilium.europa.eu.

(4)  A 2012. decemberi Európai Tanács során került benyújtásra, és elérhető az Európai Tanács honlapján: www.consilium.europa.eu.

(5)  Lásd még az Európai Központi Bank 2012. november 29-i véleményét a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról szóló irányelv iránti javaslatról (CON/2012/99) (HL C 39., 2013.2.12., 1. o.).

(6)  Lásd a rendeletjavaslat 7. cikkét.

(7)  Lásd a rendeletjavaslat 20. cikkét.

(8)  A 9/56. sz., Meroni kontra Főhatóság ügyben 1958. június 13-án hozott ítélet (EBHT 1958., 133. o.), a 98/80. sz., Romano kontra INAMI ügyben 1981. május 14-én hozott ítélet (EBHT 1981., 1241. o.) és a C-154/04. és C-155/04. sz., Alliance for Natural Health és társai egyesített ügyekben 2005. július 12-én hozott ítélet (EBHT 2005., I-6451. o.).

(9)  Lásd például a rendeletjavaslat 16. cikkéhez fűzött, az alábbiakban kifejtett észrevételeket, valamint a szövegezési javaslatban szereplő 6. módosításhoz fűzött észrevételeket.

(10)  A rendeletjavaslat 41. cikkének (8) bekezdése.

(11)  Lásd a rendeletjavaslat együttműködésről szóló 4. fejezetét.

(12)  HL L 287., 2013.10.29., 63. o. Lásd különösen az egységes felügyeleti mechanizmusról szóló rendelet 3. cikkének (3) bekezdését és 27. cikkének (2) bekezdését.

(13)  Lásd a rendeletjavaslat 27. cikkének (2) és (3) bekezdését.

(14)  Lásd például a 2., 5., 8. és 10. módosításban szereplő szövegezési javaslatot.

(15)  Lásd az egységes felügyeleti mechanizmusról szóló rendelet 26. cikkének (11) bekezdését és (70) preambulumbekezdését.

(16)  Lásd a 12. módosításban szereplő szövegezési javaslatot.

(17)  A rendeletjavaslat 11. cikkének (4) bekezdését tehát ennek megfelelően módosítani kell. Lásd a vonatkozó szövegezési javaslatot az 5. módosításban.

(18)  A 2013. június 27-i Ecofin Tanács keretében a tagállamok pénzügyminiszterei által elfogadott, a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 77/91/EGK és 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK és 2011/35/EK irányelv, valamint az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvjavaslatra vonatkozó általános megközelítés 23. cikke (1) bekezdésének ec) pontja [2012/0150 (COD)-11148/1/13 Rev 1].

(19)  Lásd a 14. módosításban szereplő szövegezési javaslatot.

(20)  A rendeletjavaslat (16) preambulumbekezdése kimondja, hogy: „Az EKB – mint az egységes felügyeleti rendszer felügyeleti szerve – képes legjobban felmérni, hogy a hitelintézet csődközeli helyzetben van-e vagy valószínűsíthetően fizetésképtelenné válik, illetve van-e reális kilátás arra, hogy egy alternatív magánszektori vagy felügyeleti beavatkozás ésszerű időn belül megakadályozza a csődöt.”

(21)  Ezt a szempontot a CON/2012/99 vélemény 2.1. pontjában is felvetettük.

(22)  Lásd a 6. módosításban szereplő szövegezési javaslatot.

(23)  Lásd a 8. módosításban szereplő szövegezési javaslatot.

(24)  Lásd a 8. módosításban szereplő szövegezési javaslatot.

(25)  Lásd a 11., 12. és 13. módosításban szereplő szövegezési javaslatot.

(26)  Lásd a 15., 16. és 17. módosításban szereplő szövegezési javaslatot.

(27)  Lásd a 15. módosításban szereplő szövegezési javaslatot.

(28)  Ez összhangban áll a Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB) által kiadott „A pénzügyi intézmények hatékony szanálási rendszereinek főbb sajátosságai” (Key Attributes of Effective Resolution Regimes for Financial Institutions) című dokumentummal, 2011. október, elérhető az FSB honlapján: www.financialstabilityboard.org. Lásd a II. mellékletet és a 10. szakaszt.

(29)  Lásd a 3. módosításban szereplő szövegezési javaslatot.

(30)  Lásd a rendeletjavaslat 13. cikkének (1) bekezdését.

(31)  Lásd a 7. módosításban szereplő szövegezési javaslatot.

(32)  Lásd a 4. módosításban szereplő szövegezési javaslatot.

(33)  Lásd például a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló jövőbeli irányelvtervezet 39. cikkének (2) bekezdését, amely rögzíti annak feltételeit, hogy valamely kötelezettség figyelembe vehető kötelezettségnek minősüljön.

(34)  Lásd az állami támogatási szabályoknak a pénzügyi válsággal összefüggésben hozott bankmentő intézkedésekre való, 2013. augusztus 1. utáni alkalmazásáról szóló bizottsági közleményt (HL C 216., 2013.7.30., 1. o.).

(35)  Lásd a 22. módosításban szereplő szövegezési javaslatot.

(36)  A kivételes körülmények esetén alkalmazható, felsorolt kizárások mellett. Lásd a rendeletjavaslat 24. cikkének (5) bekezdését.

(37)  A rendeletjavaslat 15. és 73. cikkének ezért hivatkoznia kell a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló jövőbeli irányelv 98a. és 99. cikkére.

(38)  Lásd a 19. módosításban szereplő szövegezési javaslatot.

(39)  Elérhető az Európai Tanács honlapján: www.consilium.europa.eu.

(40)  E tekintetben az EKB megjegyzi, hogy a monetáris finanszírozás tilalmával összhangban központi bank nem finanszírozhat szanálási alapot. Lásd például az EKB 2013. évi konvergenciajelentését, 28. o.

(41)  Lásd a 20. módosításban szereplő szövegezési javaslatot.

(42)  A 2012. december 13–14-i Európai Tanács következtetései szerint: „[…] Az egységes szanálási mechanizmusnak a pénzügyi szektor hozzájárulásaira kell épülnie, és jól működő védőhálót is magában kell foglalnia, melynek középtávon költségvetési szempontból semlegesnek kell lennie. Ez úgy biztosítható, hogy az állami költségvetésből fizetett támogatást a pénzügyi ágazatra kivetett, utólag fizetendő hozzájárulásokkal ellensúlyozzák.” Az EKB tisztában van azzal, hogy maga a rendeletjavaslat nem hozhat létre ilyen hitelkeretet, és a Szanálási Testület annak tevékeny elősegítését irányuló kötelezettségére kell támaszkodnia, feltéve, hogy az ilyen hitelkerethez való hozzáférést biztosító pénzügyi mechanizmusok kialakításra kerültek.

(43)  Lásd a rendeletjavaslat indokolásának (a továbbiakban: az indokolás) 4.1.3. pontját, valamint a rendeletjavaslat 16. cikke (8) bekezdésének utolsó mondatát.

(44)  Lásd a rendeletjavaslat 16. cikkének (10) bekezdését és az indokolás 1.2. pontját.

(45)  Lásd különösen a rendeletjavaslat (7), (9) és (13) preambulumbekezdését.

(46)  Lásd a 6. módosításban szereplő szövegezési javaslatot.

(47)  Lásd a 21. módosításban szereplő szövegezési javaslatot.

(48)  Lásd a rendeletjavaslat 16. cikkét, a Szanálási Testület szerződésen kívüli felelősségéről szóló 78. cikkre is figyelemmel.

(49)  Lásd például a rendeletjavaslat 3. cikkének (13) bekezdését, amely a „csoport” fogalmát határozza meg. Ez eltér a fogalomra a bajban lévő bankok helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról szóló irányelvjavaslatra vonatkozó, 2013. június 27-i általános megközelítés 2. cikkének 4. pontjában adott meghatározástól.

(50)  Az egységes felügyeleti mechanizmusról szóló rendelet meghatározása szerint.

---

---