22.4.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 93/3

1.

Az EKB hangsúlyozni kívánja, hogy az ebben a véleményben foglalt különös észrevételek nem érintik az európai felügyeleti szabályok reformjáról (a Bizottság által létrehozott, magas szintű szakértői csoport által hozott ajánlásokkal összefüggésben (3) folyó, átfogóbb európai vitában (4) való esetleges jövőbeni részvételét.

2.

Az EKB számos alkalommal kifejtette álláspontját (5) arról, hogy a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról (átdolgozott szöveg) szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) és a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről (átdolgozott szöveg) szóló, 2006. június 14-i 2006/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) jelenlegi kialakítását nem szabad a kívánt végeredménynek tekinteni, hanem csak egy olyan hosszabb távú folyamat első lépésének, amelynek célja a Lámfalussy-megközelítésnek megfelelően kialakított elvekkel és célkitűzésekkel összhangban az Európai Unión belüli pénzügyi intézményekre vonatkozó, 2. szintű, közvetlenül alkalmazandó technikai jogszabálycsomag megalkotása. A 2006/48/EK irányelv korlátozott mértékben veszi igénybe a komitológiát és a végrehajtási intézkedésekhez csak korlátozott terjedelemben használható (8). A Bázel II. megállapodás (9) végrehajtása egyedülálló lehetőséget teremtett a 2006/48/EK irányelv ezen irányvonalak mentén történő felülvizsgálatára, a lehetőséget azonban elszalasztották. A banki tevékenységek terén ezért még sok a tennivaló ahhoz, hogy teljes mértékben ki lehessen aknázni a Lámfalussy-féle szabályozói megközelítés kínálta előnyöket. Ez az eljárás a következőket tenné szükségessé: i. az 1. szintű közösségi jogszabályoknak az alapvető politikai döntéseket és lényegi kérdéseket tükröző keretelvekre való korlátozása; és ii. a technikai rendelkezéseknek egy vagy több, közvetlenül alkalmazandó, 2. szintű rendeletben való meghatározása, aminek következtében – a komitológia fokozottabb igénybevétele mellett – fokozatosan kialakulna az EU pénzügyi intézményeire irányadó technikai szabályok joganyagának törzse. Ezzel kapcsolatban az EKB álláspontja az, hogy a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv technikai mellékleteinek többségét közvetlenül 2. szintű intézkedésként és – a nemzeti végrehajtáshoz szükséges rugalmassággal összeegyeztethető mértékig – bizottsági rendeletként kellene elfogadni.

3.

A lényeges és strukturált 2. szintű végrehajtási intézkedéseknek a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelvvel összefüggésben történő, korlátozott mértékű igénybevehetősége fontosabb szerepet juttat a Lámfalussy-eljárás 3. szintjének megfelelő iránymutatásoknak. Ezzel kapcsolatban az EKB megjegyzi, hogy az irányelvtervezet első ízben vezet be a 2006/48/EK irányelvbe kifejezett hivatkozást az európai bankfelügyelők bizottságának („CEBS”) iránymutatásaira és ajánlásaira (10). Az EKB teljes mértékben elismeri ezen iránymutatások előnyeit, a CEBS által a felügyeleti előírások és gyakorlatok konvergenciájának megteremtésében végzett jelentős munkát, valamint ezeknek a tagállamok általi betartása biztosításának szükségességét. Mindazonáltal – tekintettel az iránymutatások jogi kötőerejének hiányára – ezek nem biztosítják a közösségi jogszabályok harmonizált tagállami alkalmazását. A „jobb szabályozás” elveivel (11) összhangban kerülni kell a közösségi jogszabályokban az ilyen, jogi kötőerővel nem rendelkező iránymutatásokra való hivatkozásokat. Az EKB ehelyett azt javasolja, hogy az irányelvtervezet határozza meg azokat a területeket, amelyeken a CEBS-et felkérik a felügyeleti gyakorlatok konvergenciájának fokozásában való részvételre. Ezen túlmenően – a Lámfalussy-megközelítéssel és a 2. pontban adott tanáccsal összhangban, illetve tekintettel az uniós szintű, harmonizált jogi keretrendszer elfogadásához való további hozzájárulásra – tanácsos lehet egyes esetekben az is, hogy a közösségi jogalkotó e 3. szintű, nem kötelező CEBS-iránymutatások lényegi tartalmát kötelező érvényű közösségi jogszabályokká alakítsa, akár az 1. szinten az együttdöntési eljárás alapján, akár 2. szintű végrehajtási intézkedések formájában, amelyeket a Bizottság fogadna el komitológiai hatásköre alapján, és amelyek azonos módon érvényesülnének a tagállamokban (12).

4.

Az EKB tudomásul veszi, hogy a Bizottság részéről a 2006/48/EK és 2006/49/EK irányelv tekintetében javasolt számos módosítást a jelenlegi pénzügyi válság váltotta ki, valamint hogy a jelenlegi körülmények között az irányelvek szerkezeti átdolgozása nem elképzelhető. Az EKB véleménye azonban az, hogy az irányelveknek a fent bemutatott alapelvek mentén történő radikális felülvizsgálata nagymértékben hozzájárulna a bankokra vonatkozó közösségi jogszabályok átláthatóságának és a jogbiztonság fokozásához. A jelenlegi piaci zavarok rávilágítottak az olyan jogi eszközök fontosságára is, amelyek egyszerűen módosíthatóak a változó környezetnek megfelelően (azaz a 2. szintű végrehajtási intézkedések fontosságára); ekként csak az állandóbb jellegű keretelveket meghagyva a merev 1. szintű aktusok számára. Az EKB felkéri az uniós jogalkotót – a magas szintű szakértői csoport megállapításaival összefüggésben is – a fenti ajánlások figyelembe vételére.

5.

A Bizottság a közelmúltban tett javaslatot a kockázatkezeléssel kapcsolatos technikai rendelkezésekről szóló két végrehajtási irányelv tervezetére (13). Az EKB megjegyzi, hogy e technikai rendelkezések némelyike az értékpapírosítással és a külső hitelminősítő intézetek által alkalmazott módszertannal kapcsolatos. Bár az EKB-nak nincs különös észrevétele e sajátos rendelkezésekkel kapcsolatban, egyetért a Bizottság véleményével az 1. és 2. szintű intézkedések sorrendiségét illetően (14), miszerint: i. főszabályként, illetve a jogi koherencia és átláthatóság érdekében a 2. szintű intézkedések nem élvezhetnek elsőbbséget az 1. szintű intézkedésekkel szemben, és ezáltal nem veszélyeztethetik az azok érdemére vonatkozó tárgyalásokat; valamint ii. az 1. és 2. szintű intézkedésekre vonatkozó munkát a lehető legnagyobb mértékben párhuzamosan kell végezni. Ez egyben elősegítné az EKB-nak a javasolt közösségi aktusok tekintetében (beleértve a 2. szintű végrehajtási intézkedéseket) a Szerződés 105. cikke (4) bekezdése értelmében meglévő tanácsadói szerepe gyakorlását.

6.

Az EKB üdvözli az irányelvtervezet célkitűzését, ami a bankközi kockázatvállalások tekintetében a hitelintézetek kockázat- és likviditáskezelésének javítása (15) Az EKB különösképpen osztja a Bizottság azon álláspontját, miszerint a bankközi kitettségek jelentős kockázatot jelentenek, hiszen a bankok – szabályozottságuk ellenére – is csődbe mehetnek, illetve hogy emiatt igen prudens módon kell kezelni a bankközi nagykockázat-vállalásokat (16).

7.

Az EKB megjegyzi, hogy az irányelvtervezet bevezet egy mentesítést az „intézményekkel szemben fennálló követeléseket és más kitettségeket képviselő eszköztételek” tekintetében, „feltéve hogy ezek a kitettségek … legfeljebb a következő munkanapig állnak fenn és a lehetőséggel élő tagállam pénznemében vannak denominálva, amely nem lehet az euro” (17). Az EKB véleménye az, hogy a fenti rendelkezések aggályosak lehetnek az egyenlő versenyfeltételek biztosítása tekintetében, és hogy ezt a rendelkezést módosítani kellene, a tagállamok közötti egyenlő elbánás biztosítása céljából.

8.

Az EKB továbbá óvatosságra int a bankközi kockázatvállalások korlátozására vonatkozó intézkedések előkészítése során, mivel a javasolt intézkedések nem veszélyeztethetik a likviditás bankközi piacon belüli zavartalan áramlását. A monetáris politika végrehajtása szempontjából a likviditás bankközi piacon belüli zavartalan áramlásának akadályozása különösen a nagyon rövid (egynapos vagy legfeljebb egyhetes) lejáratok esetében nemkívánatos a válságmentes időkben, és a jelenlegi pénzpiaci krízis idején sem. A szokásos körülmények között az eurorendszer szerződő feleinek kereskedési tevékenységei hasznosak a rövid távú likviditás piaci újraelosztásában, és ezért azokat nem szabad akadályozni, mivel ez hátrányos következményekkel járna a rövid távú pénzpiaci kamatlábaknak az eurorendszer főbb refinanszírozási műveleteire vonatkozó minimális ajánlati kamatlába felé történő, zavartalan irányítása tekintetében.

9.

A fentiekkel összefüggésben az EKB kiemeli, hogy a rövidlejáratú hitelek felvétele nem jár ugyanolyan mértékű kockázattal, mint a hosszabb lejárat melletti hitelfelvétel. Továbbá a hitelminőség is változó szerződő felenként. Tekintettel arra a javasolt korlátozásra, miszerint a hitelintézet a kockázatok lejáratától függetlenül nem vállalhatna olyan kockázatot, amelynek értéke meghaladja a szavatolótőke 25 %-át vagy a 150 millió EUR összeget (18), az EKB által végzett belső kvantitatív elemzés azt mutatja, hogy számos ügylet tekintetében a bankok nem elhanyagolható részének egynapos hitelezési tevékenységét korlátozta volna az, ha a korlátozás a pénzpiaci válság 2007. augusztusi kezdete előtt érvényben lett volna. Ez lényeges és nemkívánatos változást jelent a jelenlegi uniós jogszabályi keretrendszerhez képest, amely lehetővé teszi a tagállamok számára azt, hogy teljesen vagy részlegesen kivonják az „intézményekkel szemben fennálló egyéves vagy rövidebb futamidejű követeléseket és más kockázatvállalásokat képviselő eszköztételeket” (19) a bankközi nagy-kockázatokról szóló szabályok alkalmazása alól. A monetáris politika végrehajtásának szemszögéből az EKB álláspontja az, hogy a javasolt fenti korlátozás gátolná a likviditás bankközi piacon belüli zavartalan áramlását és hátrányos következményekkel járna az euro pénzpiac zavartalan működésére. Ezzel összefüggésben – miközben az EKB hangsúlyozza azt, hogy a hitelintézeteknek rendelkezniük kell kockázatmérséklési és felügyeleti ellenőrzési eszközökkel a 2006/48/EK irányelv V. mellékletében meghatározott követelményekkel összhangban a nagyon rövid lejáratú bankközi kockázatokkal kapcsolatos lehetséges kockázatok kezelésére – azonban az EKB üdvözölné a nagyon rövid (azaz egyhetes vagy rövidebb) lejáratú követelésekre a bankközi nagy-kockázatokról szóló szabályok alkalmazása alóli mentesítés bevezetését. Az EKB továbbá üdvözölné a pénzpiac EU-szintű elemzését és – az elemzés alapján – az olyan egyes intézkedések lehetséges bevezetését, mint például az egy héten túli lejárattal rendelkező követelések mentesítése.

10.

Az EKB álláspontja szerint a 2006/48/EK irányelv likviditási kockázattal kapcsolatos módosításai (20) – melyek a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság („BCBS”) (21) és a CEBS (22) által elvégzett munkát ültetik át – szükséges és üdvözletes lépések, a likviditásikockázat-kezelés jelenlegi piaci válság során megmutatkozó fontosságára figyelemmel. Ezzel kapcsolatban – figyelembe véve a Bizottság által a jövőben esetlegesen elvégzendő munkát – fontos további útmutatást nyújtani az olyan kulcsfontosságú kérdésekről, mint a kockázatvállalás fogalma és meghatározása (23), valamint a likviditási tartalékok megfelelősége (24). Figyelemmel a központi bankok pénzügyi stabilitási feladataira, szükséges biztosítani azt, hogy megfelelő hozzáféréssel rendelkezzenek a bankok válsághelyzeti finanszírozási terveire vonatkozó információkhoz.

11.

Az EKB megjegyzi, hogy a CEBS az általa a Bizottság részére a közelmúltban a likviditási kockázatok kezeléséről adott tanácsban (25) azt ajánlja, hogy a határokon átnyúló csoportoknak szorosan össze kell hangolniuk munkájukat, különösen a fokozott információcsere révén és a felügyeleti kollégiumokon belül, a csoportok likviditási kockázati profiljának megfelelő megértése és a követelmények szükségtelen megkettőzésének elkerülése céljából. A CEBS ajánlja, hogy adott esetben a felügyelőknek aktívan meg kell fontolniuk a fióktelepek likviditásának felügyeletével kapcsolatos feladatoknak a székhely szerinti ország felügyelőire való átruházását. A likviditási kockázatok kezelése és a likviditásengedményezési gyakorlatok tárgyában jelenleg folyó munkára (26) figyelemmel az EKB megjegyzi, hogy a gazdasági és monetáris unió egyik következménye az, hogy a hitelintézet euroövezeten belüli fióktelepei likviditási szempontból történő felügyeletének csak a székhely szerinti tagállam feladatának kell lennie. A 2006/48/EK irányelv jövőbeni felülvizsgálatával összefüggésben az eurót bevezetett székhely szerinti és fogadó tagállamokat meg kell különböztetni azoktól a tagállamoktól, amelyekben az euro bevezetésére még nem került sor. Amennyiben a székhely szerinti és a fogadó tagállam pénzneme eltérő, a fióktelepre a fogadó tagállam likviditási feltételeinek kell vonatkoznia. Az euroövezeten belül azonban ez a megkülönböztetés jelentőségét vesztette a fióktelepek vonatkozásában, hiszen mérlegük a központ mérlegével azonos, ugyanabban a pénznemben készül, és számukra nem szükséges semmiféle külön saját pénzeszköz vagy tőke. Emellett az egy tagállamban bevezetett és hivatalosan elismert befektetőkártalanítási rendszereknek ki kell terjedniük a hitelintézetek más tagállamokban létesített fióktelepeinek betéteseire is.

12.

Az EKB egyben ajánlja a 2006/48/EK irányelv 41. cikkének módosítását, amely a Központi Bankok Európai Rendszere („KBER”) létezésének figyelembe vétele céljából a monetáris politika végrehajtásából eredő intézkedésekért való felelősségre vonatkozik.

13.

Az EKB támogatja a pénzügyi stabilitásért felelős hatóságok közötti létező, rendkívüli helyzetre vonatkozó – a pénzügyi piacok kedvezőtlen fejleményeit is ideértve – koordinációs és információmegosztási kötelezettséget. A létező kötelezettségek pontosítása különösen üdvözlendő a felügyeleti hatóságok és központi bankok közötti, egyes bankcsoportokra vonatkozó információmegosztás tekintetében.

14.

Az EKB megjegyzi, hogy mivel a 2006/48/EK irányelv előírja, hogy a felügyeleti hatóságokat nem szabad megakadályozni abban, hogy feladataik céljaira (27) információkat továbbítsanak a központi bankoknak, ideértve az EKB-t is (28), az irányelvtervezet előírja, hogy a 2006/48/EK irányelvben említett rendkívüli helyzetben (29) a tagállamoknak engedélyezniük kell felügyeleti hatóságaik számára azt, hogy információkat közöljenek a Közösségen belüli központi bankokkal. Az irányelvtervezet a „szokásos körülmények” és a rendkívüli helyzet esetére egyaránt előírja, hogy az ilyen információközlés akkor érvényesül, ha az információk a központi banki feladatok gyakorlása tekintetében jelentőséggel bírnak. Az EKB üdvözli ezeket a módosításokat és különösen az azon központi banki feladatok – ideértve a monetáris politika irányítását, a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerek felügyeletét és a pénzügyi stabilitás védelmét – példálózó felsorolására vonatkozó, kifejezett hivatkozásnak a 2006/48/EK irányelvbe való beiktatását, amelyek esetében az információk közlése jelentőséggel bírhat. Az EKB a következő két észrevételt is teszi. Elsőként, miközben a feladatok fenti listája a „fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerek felügyeletére” (30) utal, helyénvaló lenne annak a „kiegyenlítési rendszerek”-re történő hivatkozással való kiegészítése, és a következő megfogalmazás következetes használata: „fizetési, kiegyenlítési és elszámolási rendszerek”, a 2006/48/EK irányelv teljes szövegében. Másodszor, a „törvény által előírt” feladatokra történő hivatkozás magában foglalja, hogy ezeket a feladatokat törvényben ruházták át. Mivel egyes esetekben előfordulhat, hogy törvényileg nem határoztak meg olyan központi banki funkciókat, mint a pénzügyi stabilitási feladatok, el kell hagyni a „törvény által előírt” jelzőt.

15.

Az EKB értelmezése szerint a javasolt módosítások nem kívánják megváltoztatni a felügyeleti hatóságok és központi bankok között szokásos körülmények esetén történő információmegosztás jelenlegi keretrendszerét, hanem a hatóságok között rendkívüli helyzet bekövetkeztekor zajló információmegosztás javítására törekednek. Az EKB álláspontja szerint kívánatos lehet e kötelezettségek további konvergenciájának megteremtése a központi bankok számára szokásos körülmények között és a rendkívüli helyzetben rendelkezésre álló információk aszimmetriájának megelőzése céljából (31). Az euroövezeti központi bankok tapasztalatai arra utalnak, hogy az információkhoz kötődően jelentős szinergiák állnak fenn a központi banki és a prudenciális felügyeleti funkciók között. Ez megerősíti a központi bankok pénzügyi stabilitásra vonatkozó értékelései és az egyes pénzügyi intézmények prudenciális felügyelete közötti kölcsönhatás erősítésének igényét (32). A gyakorlatban – amint arra a korábbi véleményekben is rámutattunk (33) – az egyedi intézmények felügyeletekor hasznosítani kell a központi bankok által készített pénzügyistabilitás-értékeléseket, amelyeknek viszont figyelembe kell venniük a felügyelőktől érkező információkat. Erre példa, hogy a felügyeleti hatóságoknak szokásos körülmények esetén rendszeresen kapcsolatot kell tartaniuk a többi felügyelővel és a központi bankokkal – az országhatáron belül és azon túl egyaránt – az eredményes felügyeleti és likviditásikockázat-kezelési együttműködés elősegítése érdekében. A kapcsolattartásnak a szokásos körülmények között rendszeresnek kell lennie, de a nehezebb időszakokra megfelelő jellegű és gyakoriságú információmegosztást kell bevezetni (34).

16.

Az EKB üdvözli a felügyeleti kollégiumok jogszabályi alapjainak javasolt erősítését (35). Ez a felügyeleti konvergencia felé tett lépés és biztosítani fogja a tagállami felügyeleti tevékenység egységességét. Az EKB véleménye, hogy a felügyeleti kollégiumok alkalmazása különösen a határokon átnyúló bankok mindennapi felügyeleti tevékenysége, a pénzügyi stabilitási kockázatok értékelése és a válsághelyzetek kezelésének összehangolása terén folyó együttműködést fogja fokozni.

17.

Az EKB teljes mértékben támogatja a nemzeti felügyelők feladatmeghatározásában a közösségi vetület – az Ecofin által több alkalommal megerősített – erősítésének az irányelvben tükröződő célkitűzését, arra figyelemmel, hogy a pénzügyi stabilitás kérdéseit határokon átnyúló léptékben kell értékelni (36). Ezzel összefüggésben az EKB üdvözli az arra vonatkozó rendelkezéseket, hogy figyelembe kell venni valamely döntésnek az összes többi érintett tagállamban a pénzügyi rendszer stabilitására gyakorolt lehetséges hatását. Az EKB a következetesség érdekében javasolja, hogy a szöveg a döntés „hatása” helyett mindig annak „lehetséges hatására” hivatkozzon (37). Az EKB álláspontja egyben az is, hogy a fent említett rendelkezések gyakorlati végrehajtása érdekében meg lehetne fontolni a más pénzügyi szektorokra vonatkozó irányelvekben szereplő, az érintett tagállamokkal történő konzultáció mechanizmusához hasonló mechanizmust olyan esetekre, amikor a kollégiumok ilyen célokra nem használhatóak (38).

18.

Az értékpapírosítás tőkekövetelményeire és kockázatkezelésére javasolt intézkedések célkitűzései (39) különösen: i. a szponzorok és/vagy kezdeményezők kötelezettsége arra nézve, hogy fenntartsák a „nettó gazdasági érdekeltség”-et (40) az értékpapírosítási tranzakciókban; ii. a hitelintézetek vonatkozásában az a követelmény, hogy jobban értsék meg az értékpapírosításkor befektetőként felvállalt kockázatokat; iii. a kezdeményezőként vagy szponzorként eljáró hitelintézetek közzétételi gyakorlatának fejlesztése; és iv. az illetékes hatóságok értékpapírosítással kapcsolatos felügyeleti gyakorlatának erősítése. Az EKB általánosságban támogatja e javasolt módosítások beiktatását, melyek célja, hogy az értékpapírosítási piac szereplői között összeegyeztesse az ösztönzőket (41). Az EKB ugyanakkor hangsúlyozza a széles körű, likvid és jól működő másodlagos értékpapírpiac igénybevételének szükségességét, különösen az eszközalapú értékpapírok monetáris politikai műveletek fedezeteként történő elfogadhatósága tekintetében.

Elsőként, ha az irányelvtervezet – a vélemény 2–4. pontjában adott tanács ellenére – 1. szintű aktus marad, az EKB kiemeli a következők szükségességét: i. a fenti rendelkezések alkalmazási körének pontosítása; ii. a „nettó gazdasági érdekeltség” fogalmának meghatározása; és iii. a szakkifejezések következetes használata a végrehajtás konvergenciájának fokozására és a szabályozói arbitrázs megelőzésére. Az árjegyzői tevékenységekre esetlegesen gyakorolt utóhatások megelőzésére meg kell fontolni olyan átvilágítási követelményeket, amelyek a befektetés időtartamával arányos mértékben különbséget tesznek a hitelintézetek könyveiben szereplő és a könyvekben nem nyilvántartott pozíciói között.

Másodszor: az EKB megjegyzi, hogy bár a nettó gazdasági érdekeltség megtartása elméletben erős eszköz az ösztönzők összeegyeztetésére, annak gyakorlati végrehajtása kihívásokat támaszthat (42). Ezért az EKB üdvözli a Bizottság arra vonatkozó szándékát, hogy a piaci fejlemények tükrében jelentést tegyen az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a javasolt rendelkezés alkalmazásáról és eredményességéről, figyelembe véve az értékpapírosítási piac működése helyreállításának szükségességét is. Emellett az EKB tudomásul veszi a Tanács által az értékpapírosítási konstrukciók esetleges torzulásaival foglakozó intézkedésekre javasolt preambulumbekezdést, valamint a pénzügyi szektorral foglalkozó valamennyi vonatkozó rendeletben a következetesség és az egységesség biztosításának szükségességét (43).

Harmadszor: az EKB hasznosnak tartaná a 2006/48/EK irányelvben és az irányelvtervezetben egyaránt használt értékpapírosítási terminológia átfogó felülvizsgálatát, annak az általános jogi terminológiával való nagyobb mértékű összhangjának megteremtése és a nagyobb fokú jogbiztonság biztosítása érdekében (44).

Végezetül: meg kell vizsgálni a nettó gazdasági érdekeltség fenntartása követelményének a számviteli követelményekkel való kölcsönhatását (45). Ezzel összefüggésben az EKB hasznosnak tekinti a Nemzetközi Számviteli Standardok Testületének (International Accounting Standards Board - IASB) a 39. Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardról (IFRS 39) (46) kialakított útmutatóját és az IASB Értelmezési Állandó Bizottságának (SIC) 12. sz. értelmezését (47) az irányelvtervezet értékpapírosítással kapcsolatos rendelkezéseinek a könyvekből való kivezetésre és a konszolidációra vonatkozó szabályokra gyakorolt lehetséges hatásai kezelésének érdekében.

19.

Az EKB-ra, a KBER-re és a KBER nemzeti központi bankjaira történő hivatkozáskor az EKB ajánlja a Szerződés és a Központi Bankok Európai Rendszerének Alapokmánya (a továbbiakban: a KBER Alapokmánya) szóhasználatának átvételét, az elavult fogalmak további megszilárdulásának megelőzésére és az irányelv gördülékenységének megteremtésére.

20.

A 2006/48/EK irányelvet a sorozatos vagy körhivatkozások nagy száma jellemzi, ami befolyásolja a szöveg érthetőségét és egyértelműségét (48). Emellett számos hivatkozást nem úgy fogalmaztak meg, hogy a rendelkezés megtekintése nélkül meg lehessen érteni a hivatkozott rendelkezés központi elemét (49). Ez a sajnálatos gyakorlat az irányelvtervezetben is folytatódik (50). Az EKB ajánlja, hogy – a jogbiztonság és az átláthatóság érdekében is – ezeket a rendelkezéseket fogalmazzák át olyan módon, hogy azok a 2006/48/EK irányelv különböző más rendelkezéseinek elolvasása nélkül is érthetőek legyenek.

21.

A 2006/48/EK irányelv hivatkozik „a fizetési rendszerek felügyeletéért felelős állami hatóságok”-ra (51). Az EKB több alkalommal, következesen megjegyezte, hogy a Szerződés 105. cikkének (2) bekezdése és a KBER Alapokmánya 3. cikkének (1) bekezdése teremti meg a jogalapot az eurorendszer felügyeleti tevékenységeihez, és ezen túlmenően az eurorendszer felügyeleti hatásköre a KBER Alapokmány 22. cikkéből is következik (52). Az EKB megítélése szerint a Szerződés 105. cikkének (2) bekezdése és a KBER Alapokmánya 3. cikkének (1) bekezdése kizárja azt, hogy a KBER/eurorendszer keretében eljáró központi bankoktól eltérő bármely közösségi vagy nemzeti szerv beavatkozzon az eurorendszer felügyeleti hatásköreibe (53). Ilyen előzmények után és a más közösségi jogszabályokról kialakított álláspontnak megfelelően (54), az EKB javasolja a fenti hivatkozás elhagyását (55).

22.

Az elszámolási, kiegyenlítési és letétkezelési tevékenységek eredményeként a kitettség különleges formája keletkezik, amit nem szabad a bankközi hitelezési tevékenységekből eredő, szokásos kockázatokhoz hasonlóan kezelni. Ennek fő okai, hogy ezek a kitettségek igen rövid lejáratúak, mivel rendszerint legfeljebb egynaposak, valamint az érintett intézmény ellenőrzésén kívül esnek, mivel főként az ügyfelek tevékenységeiből erednek. Bár megfelelő kockázatmérséklési és felügyeleti eszközöket kell bevezetni e tevékenységek potenciális kockázatainak kezelésére, az EKB támogatja az irányelvtervezetben ebben a vonatkozásban bevezetett mentességet (56). Az e mentesség további pontosítását célzó szövegezési javaslatokat a melléklet tartalmazza.