9.2.2011

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 35/31

---

AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANK IRÁNYMUTATÁSA

(2010. november 11.)

a Központi Bankok Európai Rendszerében a számvitel és számviteli beszámoló jogi keretéről

(átdolgozás)

(EKB/2010/20)

(2011/68/EU)

AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANK KORMÁNYZÓTANÁCSA,

tekintettel a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank Alapokmányára (a továbbiakban: az KBER Alapokmánya) és különösen annak 12.1. cikkére, 14.3. cikkére és 26.4. cikkére,

tekintettel az Európai Központi Bank („EKB”) Általános Tanácsának a KBER Alapokmánya 46.2. cikkének második és harmadik francia bekezdése szerinti közreműködésére,

mivel:

(1)

A Központi Bankok Európai Rendszerében a számvitel és számviteli beszámoló jogi keretéről szóló, 2006. november 10-i EKB/2006/16 iránymutatás (1) több alkalommal jelentősen módosult. Mivel további módosításokra van szükség különösen a kamatlábkockázat és az SDR-követelések átértékelésének fedezése (hedging) tekintetében, az érthetőség kedvéért indokolt az iránymutatást átdolgozni.

(2)	A Központi Bankok Európai Rendszere („KBER”) a KBER Alapokmánya 15. cikkének értelmében beszámolási kötelezettséggel tartozik.

(3)	A KBER Alapokmánya 26.3. cikkének megfelelően az Igazgatóság elemzési és működtetési célokból összeállítja a KBER összevont (konszolidált) mérlegét.

(4)	A KBER Alapokmánya 26.4. cikkének megfelelően, a 26. cikk alkalmazása érdekében a Kormányzótanács megállapítja NKB-k által végzett műveletek számvitelének egységesítéséhez szükséges szabályokat.

(5)	A forgalomban levő eurobankjegyekre, az eurobankjegyek eurorendszerbeli elosztásából eredő eurorendszerbeli nettó követelések/kötelezettségek ellentételezésére, valamint a monetáris jövedelemre vonatkozó adatszolgáltatást egységesíteni kell az NKB-k közzétett éves pénzügyi kimutatásaiban,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYMUTATÁST:

I.   FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Fogalommeghatározások

(1)   Ezen iránymutatás alkalmazásában:

a)   „NKB-k”: azoknak a tagállamoknak a nemzeti központi bankjai, amelyek pénzneme az euro;

b)   „az eurorendszer számviteli és pénzügyi beszámolóra vonatkozó céljai”: amelyeket követve az EKB a KBER Alapokmánya 15. és 26. cikkével összhangban elkészíti az I. mellékletben felsorolt pénzügyi kimutatásokat;

c)   „jelentést készítő jogi személy”: az EKB vagy egy NKB;

d)   „negyedévi átértékelés napja”: a negyedév utolsó naptári napja;

e)   „összevonás (konszolidáció)”: az a számviteli folyamat, amelynek során több különálló jogi személy pénzügyi adatait olyan módon összesítik, mintha egyetlen jogi személyről lenne szó;

f)   „a készpénzcsere éve”: az attól a naptól számított 12 hónapos időszak, amelytől kezdve az eurobankjegyek és érmék törvényes fizetőeszköznek válnak egy olyan tagállamban, amelynek pénzneme az euro;

g)   „bankjegyelosztási kulcs”: az EKB-nak az összes eurobankjegy-kibocsátásból való részesedésének figyelembevételéből és a tőkejegyzési kulcsnak az NKB-k ilyen összkibocsátásban fennálló részesedésére történő alkalmazásából eredő százalékarány, az eurobankjegyek kibocsátásáról szóló, 2010. december 13-i EKB/2010/29 határozat (2) szerint;

h)   „hitelintézet”: a) a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) 2. cikkét és 4. cikke (1) bekezdésének a) pontját végrehajtó nemzeti jogi rendelkezések értelmében vett olyan hitelintézet, amely az illetékes hatóság felügyelete alatt áll; vagy b) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 123. cikkének (2) bekezdése értelmében vett más olyan hitelintézet, amely az illetékes hatóságok általi felügyelethez hasonlítható szintű ellenőrzés alatt áll.

(2)   Az ebben az iránymutatásban használt további szakkifejezések meghatározását a II. melléklet tartalmazza.

2. cikk

Hatály

(1)   Ezt az iránymutatást az EKB-ra és az NKB-kra kell alkalmazni az eurorendszer számviteli és beszámolási céljai érdekében.

(2)   Ezen iránymutatás alkalmazási köre az eurorendszernek a KBER Alapokmánya által meghatározott számviteli és beszámolási céljaira korlátozódik. Ebből következően nem alkalmazandó az NKB-k nemzeti jelentéseire és számvitelére. Az eurorendszer és a nemzeti rendszerek közötti összhang és összehasonlíthatóság érdekében azonban ajánlott, hogy az NKB-k a lehető legnagyobb mértékben kövessék az ezen iránymutatásban megállapított szabályokat nemzeti jelentéseikben és számviteli rendszerükben.

3. cikk

Számviteli alapelvek

Az alkalmazandó számviteli alapelvek a következők:

a)   gazdasági valódiság és átláthatóság: a számviteli módszerek és a pénzügyi jelentések a valós gazdasági helyzetet tükrözik, átláthatók, és eleget tesznek az érthetőség, a relevancia, a megbízhatóság és az összehasonlíthatóság minőségi követelményének. Az egyes ügyleteket azok tartalma és a gazdasági valódiság elve alapján kell elszámolni, és nem csupán a jogi forma szem előtt tartásával;

b)   prudens működés elve: az eszközök és források értékelése, valamint a bevételek elszámolása a prudens működés elvén alapul. Ezen iránymutatás alkalmazásában ez azt jelenti, hogy a nem realizált nyereség nem számolható el bevételként az eredménykimutatásban, hanem közvetlenül egy átértékelési számlán kell nyilvántartani, és a nem realizált veszteséget év végén át kell vezetni az eredménykimutatásba, ha meghaladja a megfelelő átértékelési számlán előzőleg feltüntetett átértékelési nyereséget. Rejtett tartalékok vagy a tételek szándékosan téves beállítása a mérlegben és az eredménykimutatásban a prudens működés elvével összeegyeztethetetlen;

c)   mérlegfordulónapot követő események: az eszközöket és forrásokat korrigálni kell az éves mérleg fordulónapja és a pénzügyi kimutatások megfelelő testületek általi jóváhagyásának napja között bekövetkező gazdasági események hatásaival, amennyiben azok kihatnak az eszközök és források mérlegfordulónap szerinti állapotára. Nem szükséges az eszközök és források kiigazítása, ha a mérleg fordulónapja után bekövetkező események nem hatnak ki az eszközök és források mérlegfordulónap szerinti állapotára, azonban közölni kell minden olyan lényeges eseményt, amelynek elhagyása befolyásolhatná a pénzügyi kimutatások felhasználóit a megfelelő értékelésben és döntéshozatalban;

d)   lényegesség elve: a számviteli szabályoktól való eltérések, az egyes NKB-k és az EKB eredménykimutatására kiható eltéréseket is beleértve, csak abban az esetben engedhetők meg, ha azok általános összefüggésben és a jelentést készítő jogi személy pénzügyi elszámolásának kellő mérlegelése alapján nem minősülnek lényegesnek;

e)   a vállalkozás folyamatosságának elve: az elszámolásokat a vállalkozás folyamatosságának elve alapján kell végezni;

f)   az időbeli elhatárolás elve: a bevételeket és a kiadásokat abban a számviteli időszakban kell elszámolni, amelynek során azokra szert tettek, vagy azok ténylegesen felmerültek, és nem a kézhezvétel vagy a kifizetés időpontja szerint;

g)   a következetesség és az összehasonlíthatóság elve: a mérleg értékelésére és a bevételek elszámolására vonatkozó követelményeket következetesen, az egységesség és a folytonosság elvének megfelelően kell alkalmazni az eurorendszeren belül annak érdekében, hogy a pénzügyi kimutatások adatai összehasonlíthatóak legyenek.

4. cikk

Az eszközök és források kimutatása

A jelentést készítő jogi személy mérlegében csak abban az esetben kell kimutatni valamely pénzügyi vagy egyéb eszközt, illetve forrást, amennyiben valamennyi következő feltétel teljesül:

a)	feltételezhető, hogy az eszközhöz vagy forráshoz kapcsolódó jövőbeni gazdasági haszon befolyik a jelentést készítő jogi személyhez, illetve kiadásra kerül onnan;

b)	lényegében az eszközhöz vagy forráshoz kapcsolódó összes kockázat és előny a jelentést készítő jogi személyt illeti;

c)	az eszköz költsége vagy a jelentést készítő jogi személy számára képviselt értéke, illetve a kötelezettség mértéke megbízhatóan mérhető.

5. cikk

A közgazdasági szempontú és az elszámolásközpontú megközelítés

(1)   A közgazdasági szempontú megközelítést kell követni a devizaügyletek, a devizában denominált pénzügyi instrumentumok és a kapcsolt időbeli elhatárolások nyilvántartásához. E megközelítés két különböző technikával követhető:

a)	„hagyományos megközelítés” a III. és IV. fejezetben, valamint a III. mellékletben megállapítottak szerint; és

b)	„alternatív megközelítés” a III. mellékletben megállapítottak szerint.

(2)   Az értékpapírügyletek – beleértve a külföldi fizetőeszközben denominált, tulajdonviszonyt megtestesítő részesedésekkel végzett ügyleteket is – nyilvántartása továbbra is végezhető az elszámolásközpontú megközelítés szerint. A megfelelő felhalmozott kamatot – az ázsiót és a diszázsiót is ideértve – naponta kell kimutatni az azonnali elszámolási időponttól kezdődően.

(3)   Az NKB-k a közgazdasági szempontú vagy elszámolásközpontú megközelítést követhetik bármely egyedi euróban denominált művelet, pénzügyi instrumentum vagy kapcsolt időbeli elhatárolás nyilvántartásához.

(4)   A negyedév végi és az év végi számviteli módosítások, valamint az „Egyéb eszközök” és az „Egyéb források” között szereplő tételek kivételével az eurorendszer szerinti számviteli beszámoló céljából készített napi pénzügyi jelentés részeként közölt összegek a mérlegtételekkel kapcsolatos pénzmozgásokat tükrözik.

II.   FEJEZET

A MÉRLEG TARTALMA ÉS ÉRTÉKELÉSÉNEK SZABÁLYAI

6. cikk

A mérleg tartalma

Az EKB/NKB-k által az eurorendszer szerinti számviteli beszámoló céljából készített mérleg összetétele a IV. mellékletben közölt struktúrára épül.

7. cikk

A mérlegtételek értékelésének szabályai

(1)   A mérleg értékeléséhez az érvényes piaci árfolyamokat és árakat kell használni, amennyiben a IV. melléklet másként nem rendelkezik.

(2)   Az arany, a devizaeszközök, a lejáratig megtartásra kerülőként besorolt és a nem forgalomképes értékpapírok kivételével az értékpapírok, valamint a pénzügyi instrumentumok (mérlegtételként, illetve mérlegen kívüli tételként történő) átértékelése a negyedévi átértékelés napjával történik a piaci középárfolyamok és középárak szerint. Ez nem zárja ki, hogy a jelentést készítő jogi személyek belső célokra gyakrabban is átértékeljék portfóliójukat, feltéve, hogy a negyedév során mérlegükben kizárólag beszerzési értéken alapuló tételeket jelentenek be.

(3)   Az arany esetében nincs megkülönböztetés az ár és devizaárfolyam szerinti átértékelési különbözetek között, hanem elegendő egyetlen átértékelési különbözetet elszámolni az arany meghatározott egységnyi tömegének euróban kifejezett árfolyama alapján, a negyedévi átértékelés napján érvényes EUR/USD átváltási árfolyam szerint. Devizaügyletek esetében az átértékelést devizanemenként végzik mind a mérlegben kimutatott, mind a mérlegen kívüli ügyletek esetében. E cikk alkalmazásában az SDR-követeléseket (beleértve az SDR kosarat alkotó, kijelölt egyedi devizaköveteléseket) egyetlen követelésként kell kezelni. Az értékpapírok átértékelése értékpapír fajtánként (azaz ISIN kód/fajta) történik. A monetáris politikai célokból tartott, illetve az „Egyéb pénzügyi eszközök” vagy a „Vegyes tételek” mérlegtételben feltüntetett értékpapírokat elkülönített állományként kell kezelni.

(4)   Az év végi eredménykimutatásba átvezetett nem realizált veszteség kivételével az átértékelési tételeket vissza kell vezetni a következő negyedév végén; a negyedév során az egyes ügyleteket beszerzési áron, illetve árfolyamon kell jelenteni.

(5)   A lejáratig megtartásra kerülő értékpapírként besorolt értékpapírokat elkülönített állományként kell kezelni, és azokat amortizált bekerülési költségen és az értékvesztésre tekintettel kell értékelni. Ugyanígy kell kezelni a nem forgalomképes értékpapírokat. A lejáratig megtartásra kerülő értékpapírként besorolt értékpapírokat lejáratuk előtt értékesíthetők a következő esetek egyikében:

a)	amennyiben az értékesített mennyiség nem jelentős a lejáratig megtartásra kerülő értékpapír-portfolió teljes nagyságához képest;

b)	amennyiben az értékpapírokat a lejárati idő hónapjában értékesítik;

c)	olyan különleges körülmények esetében, mint például a kibocsátó hitelképességének jelentős romlása vagy a Kormányzótanács kifejezett monetáris politikai döntése.

8. cikk

Repóügyletek

(1)   A visszavásárlási megállapodás alapján végrehajtott repóügyletet biztosítékkal fedezett fogadott betétként kell nyilvántartani a mérleg forrásoldalán, míg a biztosítékul adott tétel a mérleg eszközoldalán marad. A visszavásárlási megállapodás alapján visszavásárolandó eladott értékpapírt úgy kell kezelni a visszavásárlásra kötelezett, jelentést készítő jogi személy elszámolásában, mintha az adott eszköz továbbra is azon portfolió részét képezné, amelyből eladták.

(2)   A visszavásárlási megállapodás alapján végrehajtott repóügyletet biztosítékkal fedezett kihelyezett hitelként, a kölcsön összegében kell nyilvántartani a mérleg eszközoldalán. A visszavásárlási megállapodás keretében szerzett értékpapír nem értékelhető át, és az abból keletkező nyereség vagy veszteség nem vezethető át a pénzeszközt kölcsönadó, jelentést készítő jogi személy eredménykimutatásába.

(3)   Értékpapírkölcsön-ügylet esetén az értékpapír az átadó fél mérlegében marad. Az ilyen ügyletet a visszavásárlási műveletekhez hasonlóan kell elszámolni. Amennyiben azonban a kölcsönvett értékpapír az év végén nincs a kölcsönvevő jelentést készítő jogi személy értékpapírszámláján, a kölcsönvevő félnek céltartalékot kell képeznie a veszteségre, ha az ügylet alapjául szolgáló értékpapír piaci értéke emelkedett a kölcsönügyletről szóló szerződés kelte óta. A kölcsönvevő félnek az értékpapírt a források között mint értékpapír-visszavásárlási kötelezettséget kell szerepeltetnie a mérlegben, amennyiben azt időközben eladta.

(4)   A biztosítékkal fedezett aranyügyletet visszavásárlási megállapodásként kell kezelni. Az ilyen biztosítékkal fedezett ügylettel kapcsolatos aranyforgalmat nem kell nyilvántartani a pénzügyi kimutatásokban, és az ügylet azonnali és határidős árfolyama közötti különbözetet az időbeli elhatárolás elve alapján kell kezelni.

(5)   Az automatizált értékpapírkölcsönügylet-program keretében végrehajtott repóügyletet, az értékpapírkölcsön-ügyletet is beleértve, csak akkor kell nyilvántartani a mérleg megfelelő részlegében, ha a biztosíték szolgáltatására az illetékes NKB vagy az EKB valamely számlájára elhelyezett készpénzben kerül sor.

9. cikk

Tulajdoni részesedést megtestesítő forgalomképes instrumentumok

(1)   Ez a cikk a tulajdoni részesedést megtestesítő forgalomképes instrumentumok, azaz a törzsrészvények és részvényalapok esetében alkalmazandó, akár közvetlenül egy jelentést készítő jogi személy, akár annak ügynöke hajtja végre az ügyletet, kivéve a nyugdíjalapokkal, egyéb részesedésekkel, leányvállalatokba történő befektetésekkel vagy jelentős érdekeltségekkel kapcsolatos tevékenységeket.

(2)   A külföldi fizetőeszközben denominált, tulajdoni részesedést megtestesítő és az „egyéb eszközök” között nyilvántartott instrumentumok nem képezik a teljes devizapozíció részét, hanem egy külön devizaállomány részét alkotják. A kapcsolt devizanyereség és -veszteség kiszámítása történhet a nettó átlagköltség módszerével vagy az átlagköltség módszerével.

(3)   A tulajdoni részesedést megtestesítő portfóliók átértékelését a 7. cikk (2) bekezdésével összhangban kell végezni. Az átértékelésre tételenként kerül sor. Részvényalap esetén az átértékelés nem részvényenként külön-külön, hanem a nettó elszámolás elve alapján történik. A különböző törzsrészvények, illetve a különböző részvényalapok között nem megengedett a nettó elszámolás.

(4)   Az egyes ügyleteket beszerzési áron kell a mérlegben nyilvántartani.

(5)   Az ügynöki jutalékot vagy ügyleti költségként az eszköz beszerzési árának részeként, vagy pedig az eredménykimutatásban ráfordításként kell nyilvántartani.

(6)   A megvásárolt osztalék összegét a tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentum költsége tartalmazza. Attól a naptól, amelyet követően az osztalék joga nem száll át automatikusan az eladóról a vevőre, a megvásárolt osztalék összege külön tételként kezelhető, amíg az osztalékot ki nem fizetik.

(7)   Az esedékes, de még ki nem fizetett osztalékot az időszak végén nem kell elhatárolni, mivel az már tükröződik a tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentumok piaci árában az osztalékvesztési nappal jegyzett részvények kivételével.

(8)   A részvényesi opciót a kibocsátást követően külön eszközként kell kezelni. A bekerülési érték kiszámítása a részvény korábbi átlagköltsége, az új kötési árfolyam, valamint a régi és új részvények közötti arány alapján történik. Más módszer szerint a jogosultság ára a jogosultság piaci értékén, a részesedési jog múltbeli átlagköltségén, valamint a részesedési jog opciós jegyzés előtti piaci árán alapul.

10. cikk

Értékpapírok kamatlábkockázatának származékos eszközökkel való fedezése

(1)   Az értékpapírok kamatlábkockázatának származékos eszközökkel való kezelése olyan származékos eszköz kijelölését jelenti, melynek valósérték-változásai kiegyenlítik a fedezett értékpapír kamatlábmozgásokból eredő valósérték-változásait.

(2)   Fedezett és fedezetként használt eszközöket az ebben az iránymutatásban lefektetett általános rendelkezések, értékelési szabályok, bevételelszámolási szabályok és az egyes instrumentumokra vonatkozó követelmények szerint kell elszámolni és kimutatni.

(3)   A 3. cikk b) pontjától, a 7. cikk (3) bekezdésétől, a 13. cikk (1) és (2) bekezdésétől, a 14. cikk (1) bekezdésének b) pontjától, a 14. cikk (2) bekezdésének b) pontjától, valamint a 15. cikk (2) bekezdésétől eltérve a fedezett értékpapír és a fedezetként használt származékos eszköz értékelése ehelyett a következőképpen is elvégezhető:

a)

minden negyedév évén el kell végezni az értékpapír és a származékos eszköz értékelését egyaránt, és azokat a mérlegben piaci értéken kell kimutatni. A fedezett és a fedezetként használt instrumentumok nem realizált árfolyamnyereségének/-veszteségének nettó összege tekintetében a következő aszimmetrikus értékelési megközelítést kell alkalmazni: i. a nem realizált nettó árfolyamveszteséget év végén az eredménykimutatásban ki kell mutatni, és ajánlott annak a fedezett instrumentum hátralévő futamideje alatti amortizációja; és ii. a nem realizált nettó árfolyamnyereséget az átértékelési számlán kell nyilvántartani és azt a következő átértékelési napon vissza kell vezetni.

b)

A már tulajdonként megszerzett értékpapírra vonatkozó fedezeti művelet: ha a fedezett értékpapír átlagos bekerülési költsége a fedezeti művelet létrehozásakor eltér az értékpapír piaci árától, a következőképpen kell azt kimutatni: i. az értékpapír e napon fennálló nem realizált árfolyamnyereségét átértékelési számlán kell kimutatni, míg a nem realizált árfolyamveszteséget az eredménykimutatásba kell átvezetni; és ii. az a) pont rendelkezéseit kell alkalmazni a piaci árfolyamnak a fedezeti viszony létrehozását követő változásaira.

c)	Ajánlott, hogy a nem amortizált ázsió és diszázsió a fedezet művelet létrehozásakor a fedezett értékpapír hátralévő futamidejére amortizálásra kerüljön.

(4)   A fedezeti viszony számviteli nyilvántartásokból való kivezetésekor a jelentést készítő jogi személy könyveiben továbbra is nyilvántartott értékpapírt és származékos eszközt önálló instrumentumként kell értékelni a fedezeti viszony megszűnésének napjától kezdődően, az ebben az iránymutatásban meghatározott általános szabályok szerint.

(5)   A (3) bekezdésben meghatározott alternatív módszer csak a következő feltételek fennállása esetén alkalmazható:

a)

a fedezeti művelet létrehozásakor hivatalosan dokumentált a fedezeti viszony és a kockázatkezelési célkitűzés, valamint a fedezeti művelet felvállalásának stratégiája. A dokumentációnak az alábbiakra kell kiterjednie: i. a fedezeti instrumentumként használt származékos termék azonosítása; ii. a kapcsolódó fedezett értékpapír azonosítása; és iii. a származékos termék eredményességének értékelése az értékpapír valós értékében a kamatlábváltozásoknak betudható változások miatti kitettség ellensúlyozása tekintetében.

b)

Elvárt a fedezeti művelet magas eredményessége, és az, hogy a fedezeti művelet eredményességét megbízhatóan mérni lehessen. A várható és a múltbeli eredményességet egyaránt értékelni kell. Az értékelés ajánlott módszere: i. a várható eredményesség mérésére a fedezett eszköz és a fedezeti instrumentum valós értéke múltbeli változásainak összevetése vagy a fedezett eszköz és a fedezeti instrumentum valós értéke közötti erős statisztikai korreláció bizonyítása; és ii. a múltbeli eredményesség igazolt, ha a fedezett eszköz és a fedezeti instrumentum tényleges árfolyamveszteség/-nyereség aránya a 80–125 % tartományba esik.

(6)   Értékpapírok csoportjára vonatkozó fedezeti műveletekre a következek érvényesülnek: hasonlóan kamatozó értékpapírok a fedezeti művelet tekintetében csak az alábbi összes feltétel teljesülése esetén vonhatóak össze és kezelhetőek csoportként:

a)	az értékpapírok futamideje hasonló;

b)	az értékpapírok csoportja a múltban megfelelt és várhatóan meg fog felelni az eredményességi követelménynek;

c)	a csoport egyes értékpapírjai tekintetében a fedezettel lefedett kockázatnak betudható valósérték-változás várhatóan közelítőleg arányos lesz az értékpapírcsoport fedezettel lefedett kockázatnak betudható valósérték-változásával.

11. cikk

Szintetikus instrumentumok

(1)   A szintetikus instrumentumok kialakítása céljából egyesített eszközöket más eszközöktől elkülönítve kell kimutatni és kezelni az ebben az iránymutatásban meghatározott általános rendelkezésekkel, értékelési szabályokkal, bevételelszámolással és az egyes eszközökre vonatkozó sajátos követelményekkel összhangban.

(2)   A 3. cikk b) pontjától, a 7. cikk (3) bekezdésétől, a 13. cikk (1) bekezdésétől és a 15. cikk (2) bekezdésétől eltérve a szintetikus instrumentumok értékelésére a következő alternatív módszer alkalmazható:

a)

a szintetikus instrumentumok kialakítása céljából egyesített eszközök nem realizált nyereségét és veszteségét év végén nettósítani kell. Ebben az esetben a nettó nem realizált nyereséget az átértékelési számlán kell kimutatni. A nettó nem realizált veszteséget az eredményelszámolási számlára kell felvezetni, amennyiben az meghaladja a korábban a megfelelő átértékelési számlán kimutatott nettó átértékelési nyereséget;

b)	a szintetikus instrumentumok részeként birtokolt értékpapírok nem képezik részét ezen értékpapírok teljes állományának, hanem külön állomány részei;

c)	az év végén az eredményelszámolási számlára felvezetett nem realizált veszteségeket és a megfelelő nem realizált nyereséget a későbbi években külön kell leírni.

(3)   Ha az egyesített eszközök egyike lejár, eladásra kerül, azt felmondják vagy gyakorolják, az eszközt nyilvántartó jogalany ezt követően felhagy a (2) bekezdésben meghatározott alternatív kezeléssel, és azonnal visszavezeti az előző években az eredményelszámolási számlán jóváírt, le nem írt átértékelési nyereséget.

(4)   A (2) bekezdésben meghatározott alternatív kezelés csak a következő feltételek együttes fennállása esetén alkalmazható:

a)	az egyedi eszközöket kezelik és teljesítményüket egy egyesített eszközként értékelik, kockázatkezelési vagy befektetési stratégia alapján;

b)	az induló elszámoláskor az egyedi eszközök szintetikus instrumentumokként kerülnek kialakításra és kijelölésre;

c)	az alternatív kezelés alkalmazása megszünteti vagy jelentősen csökkenti azokat az értékelési következetlenségeket (értékelési eltérés), amelyek az ebben az iránymutatásban az egyedi eszközök szintjén meghatározott általános szabályok alkalmazásából erednek;

d)	a rendelkezésre álló hivatalos dokumentáció lehetővé teszi az előző a), b) és c) pontban megállapított feltételek teljesülésének ellenőrzését.

12. cikk

Bankjegyek

(1)   A KBER Alapokmánya 49. cikkének végrehajtása céljából az egyéb olyan tagállamok, amelyeknek pénzneme az euro, NKB-ban tartott bankjegyeit nem a forgalomban lévő bankjegyek között, hanem eurorendszerbeli kötelezettségként kell elszámolni. Az egyéb olyan tagállamok, amelyeknek pénzneme az euro, bankjegyeire vonatkozó kezelési eljárás a következő:

a)

a más NKB által kibocsátott nemzeti euro pénznemben denominált bankjegyeket átvevő NKB naponta értesíti a kibocsátó NKB-t az átváltás céljából befizetett bankjegyek értékéről, kivéve, ha alacsony mértékű az adott napi mennyiség. A kibocsátó NKB a TARGET2 útján az átvevő NKB részére megfelelő fizetési eszközt bocsát ki; és

b)	a „forgalomban lévő bankjegyek” tétel kiigazítását a kibocsátó NKB könyveli el az említett értesítés átvételét követően.

(2)   Az NKB-k mérlegében szereplő „forgalomban lévő bankjegyek” tétel a következő három tényező eredménye:

a)

a forgalomban lévő eurobankjegyek kiigazítás nélküli értéke, beleértve az eurót elfogadó NKB részére a készpénzcsere éve során nemzeti euro pénznemben denominált bankjegyeket, amelyet a következő két módszer egyikével kell kiszámítani: A. módszer : B = P – D – N – S B. módszer : B = I – R – N ahol: B a „forgalomban lévő bankjegyek” kiigazítás nélküli értéke P az előállított vagy a nyomdától vagy más NKB-tól kapott bankjegyek értéke D a megsemmisített bankjegyek értéke N a kibocsátó NKB más NKB-knál levő nemzeti bankjegyeinek értéke(amelyekről értesítés küldtek, de amelyeket még nem repatriáltak) I a forgalomba hozott bankjegyek értéke R a visszaérkezett bankjegyek értéke S a raktáron levő/trezorban őrzött bankjegyek értéke;

b)	csökkentve a kiterjesztett letéti leltár („ECI”) programhoz kapcsolt ECI-bankkal szemben kifizetetlen követelések összegével, az ECI-programhoz kapcsolt bankjegyek tulajdonjogának az átruházása esetén;

c)	növelve/csökkentve a bankjegyelosztási kulcs alkalmazásából eredő kiigazítások összegével.

III.   FEJEZET

BEVÉTELEK ELSZÁMOLÁSA

13. cikk

Bevételek elszámolása

(1)   A bevételeket a következő szabályok szerint kell elszámolni:

a)	a realizált nyereséget és a realizált veszteséget az eredménykimutatásban kell elszámolni;

b)	a nem realizált nyereség nem számolható el bevételként, hanem közvetlenül egy átértékelési számlán kell nyilvántartani;

c)	év végén a nem realizált veszteséget át kell vezetni az eredménykimutatásba, ha meghaladja a megfelelő átértékelési számlán előzőleg feltüntetett átértékelési nyereséget;

d)	az eredménykimutatásba átvezetett nem realizált veszteség a következő években nem vezethető vissza új nem realizált nyereséggel szemben;

e)	az értékpapírok, pénznemek vagy aranyállományok nem realizált vesztesége nem számolható el nettó módszerrel más értékpapírok, pénznemek vagy aranyállományok nem realizált nyereségével szemben;

f)	az év végi értékvesztést az eredménykimutatásban kell átvezetni, és az a következő években nem vezethető vissza, kivéve, ha az értékvesztés csökken, és a csökkenés egy olyan megfigyelhető eseményhez kötődik, amely az értékvesztés első feltüntetését követően történt.

(2)   A kibocsátott és a megvásárolt értékpapírokon keletkező ázsiót, illetve diszázsiót a kamatbevétel részeként kell kiszámítani és szerepeltetni, amortizációját pedig a lejáratig hátralévő futamidő alatt kell leírni a lineáris módszer vagy a belső megtérülési ráta (IRR) módszere alapján. Kötelező azonban az IRR módszerét használni olyan diszkont értékpapír esetében, amelynek a bekerülésekor a lejáratig hátralévő futamideje egy évnél hosszabb.

(3)   A pénzügyi eszközökre és forrásokra (pl. devizában denominált fizetendő kamat és amortizációval csökkentett ázsió/diszázsió) képzett időbeli elhatárolásokat naponta, a legújabb rendelkezésre álló árfolyamok alapján kell kiszámítani és nyilvántartani. Az euróban denominált pénzügyi eszközökre és forrásokra képzett időbeli elhatárolásokat legalább negyedévenként kell kiszámítani és nyilvántartani. Az egyéb tételekre képzett időbeli elhatárolásokat legalább évente kell kiszámítani és nyilvántartani.

(4)   Az időbeli elhatárolások kiszámításának gyakoriságára tekintet nélkül, de az 5. cikk (4) bekezdésében hivatkozott kivételek fenntartásával a jelentést készítő jogi személy beszerzési értéken alapuló adatokat jelent be.

(5)   A devizában denominált időbeli elhatárolásokat a nyilvántartási adatok szerinti devizaárfolyamon kell átszámítani, és ez kihat a devizapozícióra.

(6)   Az időbeli elhatárolások év közben történő kiszámításakor általában a helyi gyakorlat alkalmazható (azaz az adott negyedév utolsó munkanapjáig vagy utolsó naptári napjáig terjedő időszakra számíthatóak ki). Az év végén azonban a kötelező referencianap december 31.

(7)   Az adott pénznem állományában változást előidéző pénzkiáramlások realizált devizanyereséget vagy -veszteséget eredményezhetnek.

14. cikk

Ügyletek bekerülési értéke

(1)   Az ügyletek bekerülési értékét a következő általános szabályok szerint kell meghatározni:

a)	arany, devizaeszközök és értékpapír esetében az átlagköltség módszerét naponta kell használni az eladott tételek bekerülési költségének kiszámításához, tekintetbe véve a devizaárfolyam és/vagy az áringadozások hatását;

b)	az eszköz/forrás átlagköltségen alapuló árát/árfolyamát csökkenteni/növelni kell az év végén az eredménykimutatásba átvezetett nem realizált veszteséggel;

c)

kamatszelvényes értékpapír bekerülésekor a megvásárolt vételárban megfizetett kamatösszeget önálló tételként kell kezelni. Devizában denominált értékpapír esetén a vételárban megfizetett kamat az adott devizaállomány részét képezi, de az átlagár meghatározása érdekében nem hat ki az eszköz költségére vagy árára, sem a deviza bekerülési értékére.

(2)   Az értékpapírra a következő különös szabályokat kell alkalmazni:

a)	az egyes ügyleteket beszerzési értéken kell nyilvántartani, és nettó áron kell elkönyvelni a számviteli nyilvántartásokban;

b)	a letéti és kezelési díj, a folyószámla-vezetési díj és az egyéb közvetett költségek nem tekinthetők beszerzési értéknek, és az eredménykimutatásban kell elszámolni azokat. Azok nem kezelhetők egy adott eszköz átlagos bekerülési értékének részeként;

c)	a bevételeket bruttó összegben kell nyilvántartani, és a visszatérítendő forrásadót és egyéb adókat külön kell elszámolni;

d)

az értékpapír bekerülési átlagköltségének kiszámítása érdekében vagy i. minden aznap kötött vételi ügylet költségét hozzá kell adni az előző napi állományhoz, és új súlyozott átlagárfolyamot kell kiszámítani az aznapi eladások figyelembevétele előtt; vagy pedig ii. az egyes értékpapírvételeket és -eladásokat kell figyelembe venni aznapi előfordulásuk sorrendjében, a módosított átlagárfolyam kiszámítása céljából.

(3)   Az aranyra és devizára alkalmazandó különös szabályok a következők:

a)	azokat a devizaügyleteket, amelyek nem idéznek elő változást az adott devizanem állományában, a kötés vagy az elszámolás napján érvényes devizaárfolyam szerint kell átváltani euróra, és az ilyen ügyletek nem hatnak ki az adott állomány beszerzési költségére;

b)	azokat a devizaügyleteket, amelyek változást idéznek elő az adott devizanem állományában, a kötés napján érvényes devizaárfolyam szerint kell átváltani euróra;

c)	a devizában vagy aranyban denominált értékpapírokkal kapcsolatos repóügyletből származó tőkeösszeg elszámolását úgy kell tekinteni, mint amely az adott deviza- vagy aranyállományban nem idéz elő változást;

d)	a tényleges készpénzbevételeket és -kiadásokat az elszámolás napján érvényes árfolyamon kell átváltani;

e)

nettó követelés fennállása esetén az aznapi nettó deviza- és aranyvásárlásokat a megfelelő devizanemek, illetve az arany aznapi átlagos bekerülési költsége alapján hozzá kell adni az előző napi állományhoz, hogy ki lehessen számítani a deviza, illetve az arany új súlyozott átlagárfolyamát. Nettó kiáramlás esetén a realizált nyereség vagy veszteség az adott deviza- vagy aranyállomány előző napi átlagköltségén alapul, és így az átlagköltség változatlan marad. A napi beáramlás és kiáramlás közötti átlagos devizaárfolyam-, illetve aranyár-különbözet szintén realizált nyereséget vagy veszteséget eredményez. Amikor egy deviza- vagy aranypozíció tekintetében nettó kötelezettség áll fenn, a fent említett módszer fordítottját kell alkalmazni. Így a pénzügyileg realizált nettó eladás a kötelezettség átlagköltségére hat ki, míg a pénzügyileg realizált nettó vétel csökkenti a pozíciót a deviza, illetve az arany érvényes súlyozott átlagárfolyamának megfelelően, és realizált nyereséget vagy veszteséget eredményez;

f)	a devizaügyletek költségét és az egyéb általános költségeket az eredménykimutatásban kell elszámolni.

IV.   FEJEZET

A MÉRLEGEN KÍVÜLI PÉNZÜGYI INSTRUMENTUMOKRA VONATKOZÓ SZÁMVITELI SZABÁLYOK

15. cikk

Általános szabályok

(1)   A bekerülési átlagköltség és a devizanyereség vagy -veszteség kiszámításakor a nettó devizapozíció részét képezik a határidős devizaügyletek, a devizaswapügyletek határidős oldalai, valamint minden olyan devizainstrumentum, amely magában foglalja egy adott pénznemnek egy másikra történő jövőbeni átváltását.

(2)   A kamatswapügyleteket, a tőzsdei határidős ügyleteket, a kamatláb-megállapodásokat, az egyéb kamatlábügyleteket és opciós ügyleteket tételenként kell elszámolni és átértékelni. Ezeket az ügyleteket a mérlegtételektől elkülönítve kell kezelni.

(3)   A mérlegen kívüli pénzügyi instrumentumokból eredő nyereséget és veszteséget a mérlegen belüli pénzügyi instrumentumokhoz hasonló módon kell elszámolni és kezelni.

16. cikk

Határidős devizaügyletek

(1)   A határidős vételt és eladást az üzletkötés napjától az elszámolás napjáig mérlegen kívüli tételként kell nyilvántartani a határidős ügylet azonnali árfolyamán. Az eladási ügyletek realizált nyereségét és veszteségét a devizapozíciónak a kötés napján érvényes átlagköltsége alapján kell kiszámítani, a vételek és eladások napi nettósításával összhangban.

(2)   Az azonnali és a határidős árfolyam közötti különbözetet fizetendő vagy kapott kamatként kell kezelni az időbeli elhatárolás elve alapján.

(3)   Az elszámolás napjával a mérlegen kívüli tételeket vissza kell vezetni.

(4)   A devizapozícióra a határidős ügylet az üzletkötés napjától kezdődően azonnali (spot) árfolyamon hat ki.

(5)   A határidős pozíciókat az ugyanazon devizanem azonnali pozíciójával együtt kell értékelni, kiegyenlítve egy adott devizanem pozíciójában esetleg felmerülő különbözeteket. Az átértékelési számlán nyilvántartott korábbi átértékelési nyereséget meghaladó nettó veszteség egyenlegét az eredménykimutatás terhére kell elszámolni. A nettó nyereség egyenlegét az átértékelési számlán kell jóváírni.

17. cikk

Devizaswapügyletek

(1)   A határidős és azonnali vételi, valamint eladási ügyleteket a kölcsönös elszámolás napjával mérlegtételként kell nyilvántartásba venni.

(2)   A határidős és azonnali vételi, valamint eladási ügyleteket az üzletkötés napjától az elszámolás napjáig mérlegen kívüli tételként kell nyilvántartani az ügylet azonnali árfolyamán.

(3)   Az eladási ügyleteket az ügylet azonnali árfolyamán kell nyilvántartásba venni. Ennek következtében nem keletkezik rajtuk nyereség vagy veszteség.

(4)   Az azonnali és a határidős árfolyam közötti különbözetet mind vétel, mind eladás esetén fizetendő vagy kapott kamatként kell kezelni az időbeli elhatárolás elve alapján.

(5)   Az elszámolás napjával a mérlegen kívüli tételeket vissza kell vezetni.

(6)   A devizapozíció csak a devizában denominált időbeli elhatárolások eredményeképpen változik.

(7)   A határidős pozíciót az azonnali pozícióval együtt kell értékelni.

18. cikk

Határidős ügyletek

(1)   A határidős ügyletet az üzletkötés napjával mérlegen kívüli tételként kell nyilvántartásba venni.

(2)   Az alapletétet készpénzletét esetén külön eszközként kell nyilvántartani. Értékpapírletét esetén az alapletét változatlan marad a mérlegben.

(3)   A változó letét napi változásait az eredménykimutatásban kell elszámolni, és azok a devízapozícióra szintén kihatnak. Ugyanez az eljárás alkalmazandó a nyitott pozíció lezárásának napján, függetlenül attól, hogy sor kerül-e a leszállításra. Ha sor kerül a leszállításra, a vételt, illetve az eladást piaci áron kell elkönyvelni.

(4)   A díjakat az eredménykimutatásban kell elszámolni.

19. cikk

Kamatswapügyletek

(1)   A kamatswapügyletet az üzletkötés napjával mérlegen kívüli tételként kell nyilvántartásba venni.

(2)   A kapott vagy fizetett kamatok folyó tételeit az időbeli elhatárolás elve alapján kell nyilvántartani. Kamatswapügyletenként megengedett a kamatfizetések nettó elszámolása, de a felhalmozott kamatbevételt és -ráfordítást bruttó módon kell a beszámolóban szerepeltetni.

(3)   A kamatswapügyleteket egyedileg át kell értékelni, és ha szükséges, az azonnali devizaárfolyamon euróra át kell számítani. Ajánlott, hogy az eredménykimutatásba az év végén átvitt nem realizált veszteség a következő években kerüljön amortizálásra, valamint hogy határidős kamatlábswapok esetében az amortizáció az ügylet értéknapján kezdődjön és lineáris legyen. A nem realizált átértékelési nyereséget átértékelési számlán kell jóváírni.

(4)   A díjakat az eredménykimutatásban kell elszámolni.

20. cikk

Határidős kamatláb-megállapodások

(1)   A határidős kamatláb-megállapodást az üzletkötés napjával mérlegen kívüli tételként kell nyilvántartásba venni.

(2)   Az elszámolás napján az egyik fél által a másiknak fizetendő kompenzációt az elszámolás napjával kell elkönyvelni az eredménykimutatásban. A kifizetések nyilvántartása nem az időbeli elhatárolás elve alapján történik.

(3)   Devizában fennálló kamatláb-megállapodás esetén a kompenzációs kifizetés kihat a devizapozícióra. A kompenzációs kifizetést az elszámolás napján érvényes azonnali árfolyamon kell átváltani euróra.

(4)   Minden határidős kamatmegállapodást külön-külön kell átértékelni, és ha szükséges, az azonnali devizaárfolyamon kell átváltani euróra. Az év végén az eredménykimutatásba átvezetett nem realizált veszteség nem vezethető vissza a következő évek nem realizált nyereségeivel szemben, kivéve, ha a számlát lezárják vagy megszüntetik. A nem realizált átértékelési nyereséget az átértékelési számlán kell jóváírni.

(5)   A díjakat az eredménykimutatásban kell elszámolni.

21. cikk

Határidős értékpapírügyletek

A határidős értékpapírügyleteket a következő két módszer egyikével összhangban kell elszámolni:

1.

A. módszer: a) a határidős értékpapírügyletet az üzletkötés napjától az elszámolás napjáig mérlegen kívüli tételként kell nyilvántartani a határidős ügylet határidős árfolyamán; b) az ügylet nem hat ki az adott értékpapír állományának átlagköltségére az elszámolásig; a határidős ügyletek nyereségre és veszteségre gyakorolt hatását az elszámolás napjával kell kiszámítani; c) az elszámolás napjával a mérlegen kívüli tételt vissza kell vezetni, és az átértékelési számla egyenlegét – ha van ilyen – az eredménykimutatásban kell jóváírni. A megvásárolt értékpapírt a lejárat napján érvényes azonnali árfolyamon (tényleges piaci ár) kell elszámolni, míg az eredeti határidős árfolyamhoz képest mutatkozó különbözetet realizált nyereségként vagy veszteségként kell elszámolni; d) devizában denominált értékpapír esetén az ügylet nem hat ki a nettó devizapozíció átlagköltségére, ha a jelentést készítő jogi személy már rendelkezik pozícióval az adott devizanemben. Amennyiben a határidős ügylet keretében vásárolt kötvény olyan devizanemre szól, amelyben a jelentést készítő jogi személy nem rendelkezik pozícióval, és ezért meg kell vennie a szükséges devizát, a devizavétel szabályairól szóló 14. cikk (3) bekezdésének e) pontját kell alkalmazni; e) a határidős pozíciókat elkülönítve kell értékelni az ügylet hátralévő futamidejére vonatkozó határidős piaci árfolyamhoz viszonyítva. Az év végi átértékelési veszteséget az eredménykimutatás terhére kell elszámolni, az átértékelési nyereséget pedig az átértékelési számlán kell jóváírni. Az év végén az eredménykimutatásban kimutatott nem realizált veszteség nem vezethető vissza a következő évek nem realizált nyereségeivel szemben, kivéve, ha a számlát lezárják vagy megszüntetik.

2.

B. módszer: a) a határidős értékpapírügyletet az üzletkötés napjától az elszámolás napjáig mérlegen kívüli tételként kell nyilvántartani, a határidős ügylet határidős árán. Az elszámolás napjával a mérlegen kívüli tételeket vissza kell vezetni; b) a negyedév végén az értékpapírt azon nettó pozíció alapján kell átértékelni, amely az értékpapír mérlegbeni egyenlege és ugyanazon értékpapír mérlegen kívüli tételként nyilvántartott eladásának eredményeképp jön létre. Az átértékelés összege megegyezik e nettó pozíció átértékelési árfolyamon számított értékének és ugyanezen pozíciónak a mérlegpozíció átlagköltsége szerint számított értékének a különbözetével. A negyedév végén a határidős vásárlásokat a 7. cikkben leírt átértékelési folyamatnak kell alávetni. Az átértékelés eredménye megegyezik a vásárlási kötelezettségvállalások azonnali ára és átlagos költsége közötti különbözettel; c) a határidős eladás eredményét abban a pénzügyi évben kell nyilvántartani, amelyben a kötelezettségvállalás történt. Ennek az eredménynek meg kell egyeznie a kezdő határidős ár és a mérlegpozíció átlagköltsége (vagy amennyiben a mérlegpozíció nem elegendő, a mérlegen kívüli vételi kötelezettségvállalások átlagköltsége) között az eladás napján fennálló különbözettel.

22. cikk

Opciós ügyletek

(1)   Az opciós ügyleteket mérlegen kívüli tételként kell elszámolni az alapul szolgáló pénzügyi instrumentum kötési árfolyamán, az ügyletkötés napjától az opciós jog gyakorlása vagy a lejárat napjáig.

(2)   A devizában denominált opciós díjat a kötés vagy az elszámolás napján érvényes devizaárfolyam szerint kell átváltani euróra. A kifizetett opciós díjat különálló eszközként, míg a kapott opciós díjat különálló forrásként kell elszámolni.

(3)   Ha az opció lehívásra kerül, az alapul szolgáló pénzügyi instrumentumot az eredeti opciós díj értékével növelt vagy csökkentett kötési árfolyamon kell a mérlegben elszámolni. Az eredeti opció szerinti opciós díj összegét az év végén az eredménykimutatásba átvezetett nem realizált veszteségek alapján kell kiigazítani.

(4)   Ha az opciós jog nem kerül lehívásra, az opciós díjnak az előző év végi nem realizált veszteségek alapján kiigazított és a lejárat napján érvényes devizaárfolyamon átváltott összegét kell az eredménykimutatásba átvezetni.

(5)   A tőzsdei határidős opciós ügyletekre vonatkozó változó napi letét, az év végén leírandó opciós díjak, az opciós jog gyakorlása napján az alapul szolgáló ügylet, vagy a lejárat napján az opciós díj kihat a devizapozícióra. A változó letét napi változásait az eredménykimutatásba át kell vezetni.

(6)   Minden opciós ügyletet egyedileg kell átértékelni. Az eredménykimutatásba átvezetett nem realizált veszteség nem vezethető vissza a következő évek nem realizált nyereségeivel szemben. A nem realizált átértékelési nyereséget az átértékelési számlán kell jóváírni. Az opciós ügyletek utáni nem realizált veszteség nem számolható el nettó módszerrel más opciós ügyletek utáni nem realizált nyereséggel szemben.

(7)   A (6) bekezdés alkalmazása érdekében a piaci értéknek a jegyzett árfolyam felel meg, amennyiben az árfolyam a tőzsdén, egy kereskedő, egy bróker vagy hasonló jogi személy útján megismerhető. Amennyiben a jegyzett árfolyam nem megismerhető, a piaci érték értékelési módszerrel kerül meghatározásra. Ezt az értékelési módszert bizonyos időn keresztül következetesen kell alkalmazni, és alá kell tudni támasztani, hogy az megbízható becslést nyújt arról az árfolyamról, amely tényleges piaci ügyleteknél állna fenn.

(8)   A díjakat az eredménykimutatásban kell elszámolni.

V.   FEJEZET

BESZÁMOLÁSI KÖTELEZETTSÉGEK

23. cikk

A beszámoló formátuma

(1)   Az NKB-k az eurorendszer szerinti számviteli beszámolás céljából az EKB-hoz nyújtják be az adataikat, ezzel az iránymutatással összhangban.

(2)   Az eurorendszer szerinti beszámoló formátumának magában kell foglalnia a IV. mellékletben meghatározott valamennyi tételt. A különböző mérlegformátumokban feltüntetendő tételek tartalma szintén szerepel a IV. mellékletben.

(3)   A különféle közzétett pénzügyi kimutatások formátumának a következő mellékletekkel kell együttesen megegyeznie:

a)   az V. melléklet: az eurorendszer szerinti közzétett összevont (konszolidált) heti pénzügyi kimutatás (negyedév vége);

b)   a VI. melléklet: az eurorendszer szerinti közzétett összevont (konszolidált) heti pénzügyi kimutatás (negyedév folyamán);

c)   a VII. melléklet: az eurorendszer szerinti összevont (konszolidált) éves mérleg.

VI.   FEJEZET

KÖZZÉTETT ÉVES MÉRLEG ÉS EREDMÉNYKIMUTATÁS

24. cikk

Közzétett mérleg és eredménykimutatás

Az NKB-k részére ajánlott, hogy a közzétett éves mérleget és eredménykimutatást a VIII. és a IX. melléklettel összhangban fogadják el.

VII.   FEJEZET

AZ ÖSSZEVONÁS (KONSZOLIDÁCIÓ) SZABÁLYAI

25. cikk

Az összevonás (konszolidáció) általános szabályai

(1)   Az eurorendszer szerinti összevont (konszolidált) mérleg tartalmazza az EKB és az NKB-k összes mérlegtételét.

(2)   Az összevonás (konszolidáció) folyamán biztosítani kell a jelentések egymás közötti összhangját. Valamennyi eurorendszer szerinti pénzügyi kimutatásnak azonos alapon kell készülnie, ugyanazon összevonási (konszolidációs) módszerek és eljárások alkalmazásával.

(3)   Az eurorendszer szerinti összevont (konszolidált) mérleget az EKB készíti el. A mérleg készítése során szem előtt kell tartani az egységes számviteli elvek és technikák szükségességét, az eurorendszerbeli pénzügyi időszakok egységességének szükségességét, valamint az eurorendszerbeli ügyletekből és pozíciókból eredő összevonási (konszolidációs) kiigazításokat, továbbá figyelembe kell venni az eurorendszer összetételében bekövetkező változásokat.

(4)   Az egyes mérlegtételeket, az NBK-k és az EKB eurorendszerbeli mérlegeinek kivételével, összevonás céljából összesíteni kell.

(5)   Az összevonás (konszolidáció) folyamán az NKB-k és az EKB harmadik felekkel szemben fennálló mérlegeit bruttó alapon kell nyilvántartani.

(6)   Az NKB-k és az EKB eurorendszerbeli mérlegeit a IV. mellékletben leírtak szerint kell kimutatni az EKB és az NKB-k mérlegeiben.

VIII.   FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

26. cikk

A szabályok továbbfejlesztése, alkalmazása és értelmezése

(1)   A számvitellel és monetáris jövedelemmel foglalkozó bizottság (AMICO) az Igazgatóság útján beszámol a Kormányzótanácsnak a KBER számviteli és beszámolási szabályainak fejlesztéséről, alkalmazásáról és bevezetéséről.

(2)   Ezen iránymutatás értelmezése során figyelembe kell venni az előkészítő munkálatokat, az uniós jog által egységesített számviteli elveket és az általánosan elfogadott nemzetközi számviteli standardokat.

27. cikk

Átmeneti szabályok

(1)   Az NKB-k minden pénzügyi eszközt és forrást átértékelnek azon a napon, amikor az eurorendszer tagjaivá válnak. Az e nap előtt vagy e napon keletkezett nem realizált nyereséget külön kell választani az esetleg ezen időpont után keletkező nem realizált értékelési nyereségtől, és az NKB-knál kell, hogy maradjon. Az NKB-k által az eurorendszerben történő részvétel kezdetétől a nyitó mérlegtételekben alkalmazott piaci árak és árfolyamok ezen NKB-k eszközei és forrásai átlagos beszerzési értékének részét képezzék.

(2)   Ajánlott, hogy az NKB-k eurorendszerbeli tagságát megelőzően vagy annak kezdetekor keletkezett nem realizált nyereség az átmeneti időszak alatt ne minősüljön feloszthatónak, és ilyen nyereség kizárólag az eurorendszerbe történő belépést követően létrejött ügyletek esetében legyen realizálható/felosztható.

(3)   Az NKB-kból az EKB-ba történő eszközátadás következtében a deviza-, arany-, valamint az egyéb árfolyamok különbözetei realizált nyereségnek illetve veszteségnek minősülnek.

(4)   Ez a cikk nem sérti a KBER Alapokmányának 30. cikke szerint meghozott határozatot.

28. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 2006/16/EKB iránymutatás hatályát veszti. A hatályon kívül helyezett iránymutatásra történő utalásokat erre az iránymutatásra történő utalásként kell értelmezni, és a XI. mellékletben található megfelelési táblázat alapján kell olvasni.

29. cikk

Hatálybalépés

Ez az iránymutatás 2010. december 31-én lép hatályba.

30. cikk

Címzettek

Ez az iránymutatás alkalmazandó valamennyi eurorendszerbeli központi bankra.

---

(1)  HL L 348., 2006.12.11., 1. o.

(2)  Lásd e Hivatalos Lap 26. oldalát. Az EKB/2010/29 határozatot az EKB/2010/20 határozat közzététele előtt fogadták el.

(3)  HL L 177., 2006.6.30., 1. o.

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---