SAJTÓKÖZLEMÉNY

Megjelent az EKB 2010. évi Konvergenciajelentése

2010. május 12.

Az Európai Központi Bank (EKB) a mai napon teszi közzé 2010. évi Konvergenciajelentését, amely a következő kilenc EU-tagállam (Bulgária, Csehország, Észtország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Lengyelország, Románia és Svédország) gazdasági és jogi konvergenciáját értékeli. A jelentés vizsgálja, hogy az említett országokban megvalósult-e magas fokon a fenntartható konvergencia, továbbá, hogy teljesülnek-e a nemzeti központi bankok eurorendszerbe való integrálódásának jogi feltételei (jogi konvergencia).

A jelentés összességében arra a megállapításra jut, hogy a korábban felhalmozódott egyensúlyi problémák és sérülékenység miatt több ország is olyan komoly feladatokkal szembesült, amelyek miatt az elmúlt években mélyreható kiigazítást kellett végezniük. A helyzetet súlyosbította a globális pénzügyi és gazdasági válság, és végül a vizsgált országok nagy részében összeomlott vagy meredeken csökkent a reál-GDP. Miközben a konjunktúra gyengülése és a külső hatások együttesen hozzájárultak az infláció csökkenéséhez, sokat romlottak a fiskális pozíciók, és – amint azt a hosszú lejáratú kamatlábak is tanúsítják – jelentősen nőttek az országkockázati felárak.

Az egyes konvergenciakritériumok vonatkozásában a 2010. évi jelentés a következőket állapítja meg.

Árstabilitás

A 2009 áprilisa és 2010 márciusa közötti 12 hónapos referencia-időszakban a negatív globális ársokkok és a konjunktúra csaknem minden országban jelentős visszaesése miatt az infláció rendkívül alacsony volt az Európai Unióban. Ennek megfelelően az árstabilitási kritériumra vonatkozó referenciaérték 1,0% volt, amelyet úgy kaptunk, hogy 1,5 százalékponttal megnöveltük Portugália (-0,8%), Észtország (-0,7%) és Belgium (-0,1%) ugyanerre az időszakra vonatkozó HICP-inflációjának súlyozatlan számtani közepét. Írországban a HICP-infláció ennél jelentősen alacsonyabb volt, ami több országspecifikus tényezőnek tulajdonítható. Azonban a korábbi jelentésekben alkalmazott megközelítésnek megfelelően az ír inflációs rátát kiugró adatnak tekintettük, így nem vettük figyelembe a referenciaérték kiszámításánál. A referencia-időszak alatt az átlagos HICP-infláció e referenciaérték alatt volt a Cseh Köztársaságban, Észtországban és Lettországban, míg a többi hat országban ennél magasabb értéket regisztráltak, közülük is a legmagasabbat Romániában, Magyarországon és Lengyelországban.

A költségvetési helyzetre vonatkozó kritérium

Az országok többségében a 2008-as jelentésben foglaltakhoz képest határozottan romlott a költségvetés helyzete, ami a makrogazdasági környezet jelentős rosszabbodásának tudható be. 2009-ben Bulgáriában, a Cseh Köztársaságban, Lettországban, Litvániában, Magyarországon, Lengyelországban és Romániában az államháztartási hiány meghaladta a GDP 3%-ában megállapított referenciaértéket. Az Európai Bizottság eljárást indít Bulgária ellen a hiány túllépése miatt, a többi ország esetében pedig EU tanácsi határozat van érvényben a túlzott hiány miatt. 2009-ben kizárólag Észtországban és Svédországban volt az államháztartási hiány alacsonyabb a referenciaértéknél.

Ami az államadósságot illeti, 2009-ben egyedül Magyarország GDP-hez mért adósságállománya volt magasabb a 60%-os referenciaértéknél. A többi országban alacsonyabb volt ugyan a küszöbértéknél, ám mind a kilencben emelkedett, volt ahol jelentős mértékben.

Árfolyam

A Konvergenciajelentésben vizsgált országok közül Észtország, Lettország és Litvánia tagja az ERM–II-nek. Valutáik a konvergenciavizsgálatot megelőzően több mint két éve tagjai a mechanizmusnak, és a tárgyidőszak alatt egyiknek a középárfolyamát sem kellett leértékelni. Voltak azonban olyan időszakok, amikor komoly nyomás nehezedett az ERM–II-tag lett latra.

Hosszú lejáratú kamatláb

A 2009 áprilisa és 2010 márciusa közötti 12 hónapos referencia-időszakban a hosszú lejáratú kamatlábakra vonatkozó kritérium referenciaértéke 6,0% volt. Mivel Észtországban nincs harmonizált hosszú lejáratú kamatláb, a rá vonatkozó értéket úgy számítottuk ki, hogy az árstabilitási kritérium referenciaértékének kiszámításába bevont két másik EU-tagállam (Belgium és Portugália) hosszú lejáratú kamatlábának (3,8%, illetve 4,2%) súlyozatlan számtani közepéhez 2 százalékpontot hozzáadtunk. A referencia-időszak során csupán a cseh és a svéd átlagos hosszú lejáratú kamatlábak voltak alacsonyabbak a referenciaértéknél.

Észtország

A jelentés a többi vizsgált országhoz képest kissé részletesebben foglalkozik Észtországgal, aminek oka, hogy az észt hatóságok kinyilvánították, hogy országuk 2011. január 1-jétől be kívánja vezetni az eurót. Az EKB 2010. évi Konvergenciajelentése a következőképpen értékeli Észtország helyzetét.

A 2009 áprilisától 2010 márciusáig tartó referencia-időszakban Észtországban a 12 havi átlagos HICP-infláció -0,7% volt, vagyis jóval alacsonyabb, mint a Szerződésben meghatározott árstabilitási kritérium 1,0%-os referenciaértéke. A legfrissebb információk szerint a 12 havi átlagos HICP-infláció az elkövetkező hónapokban várhatóan emelkedni fog.

A jelenlegi alacsony inflációs ráták elsősorban átmeneti tényezőket tükröznek, köztük a folyamatban lévő, 2009-ben a reál-GDP 14,1%-os visszaesését eredményező komoly kiigazítási folyamatot, amely a makrogazdasági egyensúlyzavarok és sérülékenység felhalmozódásával jellemezhető időszak után indult el. Az inflációs nyomás elmaradása továbbá arra is utal, hogy a rögzített árfolyamrendszerrel működő észt gazdaságnak le kell dolgoznia a versenyképesség terén korábban elszenvedett veszteségeit. Mivel a monetáris politika mozgástere korlátozott, a kiigazítási időszak lezárultával rendkívül nagy feladatnak ígérkezik az árszínvonal stabilan tartása. Az elkövetkező években valószínűleg a felzárkózási folyamatnak is lesznek inflációs hatásai, hiszen Észtországban az egy főre jutó GDP és az árszínvonal még mindig alacsonyabb, mint az euroövezetben. Amint újra növekedni kezd a kibocsátás – rögzített árfolyamrendszer mellett – a növekedés hátterében meghúzódó reálkorrekciós folyamat valószínűleg magasabb inflációban csapódik le. Mivel valutatanácsi rendszer van érvényben, az alternatív anticiklikus gazdaságpolitikai eszközök hatása pedig korlátozott, nehézségekbe ütközhet a makrogazdasági egyensúlyi problémák, többek között a magas infláció ismételt kialakulásának megakadályozása. A gyors növekedéssel jellemezhető elmúlt évek tapasztalatai rámutatnak azokra a feladatokra, amelyekre az észt hatóságoknak fel kell készülniük, ha az árstabilitást gyakorlatilag önálló monetáris politika nélkül kell majd elérniük. Összefoglalva: Észtország esetében aggodalmak fogalmazhatók meg az inflációs konvergencia fenntarthatóságával kapcsolatban.

Észtországról nincs érvényben túlzott hiányt megállapító EU tanácsi határozat. A 2009-es referenciaévben a költségvetési egyenleg 1,7%-os GDP-arányos hiánya jóval alacsonyabb volt a 3%-os referenciaértéknél, a bruttó államadósság 7,2%-os GDP-arányos értéke pedig messze alatta maradt a 60%-os referenciaértéknek.

Az észt korona a konvergenciavizsgálatot megelőzően már több mint két évig részt vett az ERM–II árfolyamrendszerben. Egyoldalú kötelezettséget vállalva, jelenlegi valutatanácsi rendszerével csatlakozott az árfolyam-mechanizmushoz. A vizsgált időszak alatt a korona árfolyama továbbra is stabil volt, nem tért el az euróval szembeni ERM–II középárfolyamtól, ami az észt gazdaság változatlan, valutatanácsi rendszerre épülő árfolyam-politikáját tükrözi. Megjegyzendő továbbá, hogy Észtország nem kezdeményezte fizetőeszköze euróval szembeni középárfolyamának leértékelését.

Az észt pénzügyi rendszert a hosszú lejáratú, észt koronában denominált adósságot megtestesítő értékpapírok fejlett piacának hiánya jellemzi, ami az államadósság alacsony szintjével és az euro széles körű elterjedtségével magyarázható. Emiatt nem lehet a hosszú lejáratú államkötvényhozamokkal összehasonlítható, illetve ezeket helyettesítő mutatót találni, ami megnehezíti az észt konvergencia fenntarthatóságának értékelését. Ennek megfelelően a pénzügyi piacok átfogó vizsgálatára támaszkodtunk, különféle releváns mutatók figyelembevételével. A referencia-időszak során a pénzügyi piacokon történt fejlemények mindent egybevéve vegyes képet mutatnak. Több mutató arra utal, hogy a piaci szereplők komoly aggodalmakat táplálnak az észtországi konvergencia fenntarthatóságát illetően. Ezen aggodalmaiknak különösen a világgazdasági válság mélypontján adtak hangot. 2009 vége óta a globális kockázatkerülés csökkenésének, a fiskális folyamatok alakulásának és az euro észtországi bevezetésével kapcsolatos piaci vélekedésnek az eredőjeként csökkentek a piaci feszültségek.

A fenntartható konvergenciához szükséges környezet kialakításához Észtországnak olyan gazdaságpolitikát kell folytatnia, amely biztosítja az általános makrogazdasági stabilitást, beleértve a fenntartható árstabilitást is. Mivel a valutatanácsi árfolyamrendszer miatt a monetáris politika mozgástere korlátozott, elengedhetetlen, hogy a gazdaság más gazdaságpolitikai területek bevonásával birkózzon meg az őt érő sokkokkal, és akadályozza meg a makrogazdasági egyensúlyhiány újbóli kialakulását.

Jogi konvergencia

A 2010. március 12-i állapot szerint – ez volt az EKB 2010-es jelentésének jogi konvergenciavizsgálata során figyelembe vett jogszabály-módosítások záró dátuma – a vizsgált kilenc ország egyikének jogrendszere sem volt teljes mértékben összeegyeztethető az eurobevezetés valamennyi, a Szerződésekben, valamint a KBER és az EKB alapokmányában rögzített követelményével. 2010. április 22-én azonban az észt parlament elfogadta az euro bevezetéséről szóló törvényt, amely felszámolta az észt jogrendszerben meglevő összeegyeztethetetlenségeket. A többi vizsgált ország továbbra sem felel meg maradéktalanul a központi banki függetlenségre vonatkozó előírásoknak, ezen belül is különösen a központi bank intézményi, személyi és pénzügyi függetlenségére vonatkozóknak. Litvánia kivételével az összes országban jogi összeegyeztethetetlenség áll fenn továbbá a monetáris finanszírozás tilalma, valamint az adott központi bank eurorendszerbe való jogi integrálódása tekintetében.

***

E jelentés elkészítésével az EKB a Szerződés 140. cikkében foglalt kötelezettségét teljesíti, miszerint legalább kétévente egyszer, illetve valamely eltéréssel rendelkező tagállam kérelmére jelentést kell tennie az Európai Unió Tanácsának (EU-Tanács) „az eltéréssel rendelkező tagállamok által a Gazdasági és Monetáris Unió megvalósítására vonatkozó kötelezettségeik teljesítésében megtett előrehaladásról”.

Jelenleg még 11 tagállam nem vesz részt teljes joggal a Gazdasági és Monetáris Unióban. Közülük ketten, Dánia és az Egyesült Királyság a Szerződéshez csatolt megfelelő jegyzőkönyvekben foglalt feltételek értelmében különleges státussal bír, ezért ezen két tagállam esetében csak külön kérésükre kell konvergenciajelentést készíteni.

Az EKB Konvergenciajelentése a bank weboldalán tekinthető meg, és az unió 21 nyelvén olvasható.

Publications

Médiakapcsolatok