Mit jelent a likviditásfelesleg (átmeneti pénztöbblet), és miért érdekes?

2017. december 28.

Az EKB és az euroövezeti nemzeti központi bankok (eurorendszer) a pénzügyi válságra válaszul korlátlan mennyiségű pénzt kölcsönöznek a bankoknak. Emellett a piaci szereplőktől kötvényt is vásárolnak. Ebből kifolyólag több pénz – likviditás – van a teljes bankrendszerben mint amennyire szigorúan véve szüksége lenne. Ezt a többletpénzt nevezzük likviditásfeleslegnek.

De mit is jelent pontosan ez a többletlikviditás? Mit tudnak vele a bankok kezdeni? Valóban csak úgy „parlagon hever" a fölös pénz, és semmi hasznot nem hajt a gazdaságnak, ahogy időnként állítják róla?

Mit jelent pontosan a likviditásfelesleg?

Nézzük meg először, mit takar ez a fogalom, és vizsgáljuk meg a forrást nyújtó jegybank szerepét. A szilárd helyzetű bankoknak lehetnek hosszú lejáratú eszközeik, mint például a jelzáloghitel, de felszólíthatják őket, hogy igen rövid határidővel kifizessék a kötelezettségeiket például a pénzautomatából kivett pénz formájában. Emellett a tartalékelhelyezési kötelezettségük teljesítéséhez is szükségük lehet forrásra. Ilyen rövid lejáratú pénzforrást a fizetőképes bankok többek között a jegybanktól szerezhetnek be. A bankrendszerben kinnlevő, a bankok igényeit meghaladó pénzmennyiséget likviditásfeleslegnek vagy többletforrásnak nevezzük.

Mit kezdhetnek a bankok a likviditástöbblettel ?

A kereskedelmi bankok folyószámlát vezetnek a jegybanknál. Az összes (fölös) likviditást vagy ezen a jegybanki folyószámlán vagy a betéti konstrukcióban helyezik el. Más szóval a likviditásfelesleg alaphelyzetben a jegybanknál marad. Míg az egyes bankok csökkenthetik a többletforrásaikat például amikor más bankoknak kölcsönöznek, eszközöket vásárolnak vagy ügyfeleik nevében pénzátutalást végeznek, a bankrendszer egészét tekintve nem képes erre: a likviditás mindig egy másik banknál, azaz a jegybanknál vezetett számlán köt ki. Ez egy önmagában zárt, önálló rendszer. Sőt a likviditás nem kerülhet az euroövezeten kívülre, hacsak nem fizikai formában bankjegyként.

Ha például egy befektető amerikai vállalati kötvénybe szeretné a pénzét elhelyezni, először USA-dollárba kell átváltania az összeget. Ehhez el kell adnia az euróját dollárért cserébe, mondjuk egy amerikai bank euroövezeti leánybankjánál. A dollárt ezután felhasználhatja az amerikai vállalati kötvénybe való befektetésre. Az euro pedig az USA-beli bank európai leánybankjának a számláján marad, amelynek szintén a nemzeti központi bank vezet számlát.

Miért engedi meg az EKB likviditásfelesleg meglétét?

A pénzügyi válság kitörése előtt az EKB többé-kevésbé pontosan elégítette ki az euroövezet bankrendszerének a forrásigényét. Hetente megbecsülte az igény mértékét, és a megfelelő pénzmennyiséget hitelként kihelyezte a bankoknak. A bankok aukción versenyeztek ezekért a hitelekért, miközben az EKB gondoskodott róla, hogy a kihelyezett források az egész bankrendszer igényét kielégítsék. Ahogy a likviditás bekerült a rendszerbe, a bankközi hitelnyújtáson keresztül a bankok újra elosztották egymás között az egyéni igényeknek megfelelően.

Az EKB 2008 októberében, a Lehman Brothers összeomlását követő súlyos pénzügyi válságra reagálva teljes elosztási rendszerre állt át. Ez azt jelenti, hogy a bankok tetszőleges mennyiségű hitelt vehetnek fel, amennyiben megfelelő mennyiségű elfogadható (jegybankképes) fedezettel rendelkeznek. A váltásra azért volt szükség, mert a bankok akkor már nem osztották újra egymás között a forrásokat a bankközi hitelezés csatornáján úgy, ahogy a válság előtt tették. Elvesztették az újraelosztási mechanizmusba vetett bizalmukat, és így fennállt a veszély, hogy a bankok az aukciókon agresszív módon versenyeznek a forrásokért, ami ahhoz vezetett volna, hogy felmegy ezeknek a hiteleknek a kamatlába. Jelenleg is a teljes elosztási rendszer van érvényben, ezért nincsenek ilyen kockázatok, hiszen a bankok minden szükséges likvid forrást megkapnak.

Az új rendszer bevezetése után a bankok úgy vélték, hogy jobb, ha kicsivel többet kérnek, mint ha túl keveset. Ez ahhoz vezetett, hogy a bankrendszer egészét tekintve több likviditást kért, mint amennyi a lakosság készpénzigényének és a kötelező tartalékkövetelménynek a kielégítésére szigorúan véve elegendő lett volna. Ez eredményezte a rendszerben kialakult likviditásfelesleget.

A fölös likviditás ahhoz vezetett, hogy alacsony szinten maradtak a piaci kamatlábak. A vállalatok és a lakosság így olcsóbban vehet fel hitelt, aminek révén a gazdaság könnyebben lábra tud állni a pénzügyi és gazdasági válság után, és a bankrendszer számára is lehetővé válik likviditási tartalék képzése.

A likviditásfelesleg az EKB eszközvásárlási programjának következtében még tovább bővült. Ez további monetáris lazítást jelent egy olyan időszakban, amikor a kamatszintet már nem lehetett lentebb vinni.

Lehet-e tehát, hogy a központi banknál tartott pénzmennyiség „parlagon hever”?

Az, hogy a számlapénz és a likviditásfelesleg mindig a jegybanknál köt ki, még nem jelenti azt, hogy nem hasznosul a gazdaságban. Ezt az alábbi példával szemléltethetjük:

Likviditástöbblet Likviditástöbblet

„A” vállalat új gépi berendezések beszerzéséhez hitelt vesz fel bankjától, az „A” banktól (amelynek likviditástöbblete van). A pénzt „A” vállalat rendelkezésére bocsátják, de amíg ténylegesen fel nem használja, „A” banknál vezetett számláján marad. „A” bank a központi banknál vezetett számláján tartja az átmeneti pénztöbbletét, amelynek mennyiségén a kölcsön önmagában nem változtat. Ezután „A” vállalat megvásárolja az új berendezéseket „B” vállalattól, és megbízást ad „A” banknak, hogy utalja át a vételárat „B” vállalat bankja, a „B” bank részére (amely szintén likviditásfelesleggel rendelkezik). „B” bank is vezet a jegybanknál számlát, erre érkezik az „A” bank átutalása. Az az összeg, amelyet „A” vállalat fizetett az új berendezésekért, csökkenti „A” bank, ugyanakkor növeli „B” bank likviditásfeleslegét. A kölcsön és a gépbeszerzés összességében nem változtat a bankrendszer likviditási helyzetén. A hitelnyújtás után az összeg beruházási célra hasznosul a gazdaságban.

A likviditásfelesleg nem a gazdaságba kihelyezett hitelek mennyiségének mérésére szolgáló mutató. Az EKB által közzétett havi banki hitelnyújtási adatok és a hitelezés növekedési üteme nyújtanak támpontot a banki hitelezés alakulásáról.

Mindegy-e, hogy a bankok a betéti konstrukcióban vagy a jegybanki folyószámlájukon helyezik el a fölös likviditást?

Tájékoztatónk megírásakor igen. Régebben a bankok kamatot kaptak a betéti konstrukcióban elhelyezett pénzük után. Amióta az EKB bevezetette a negatív kamatlábat a betéti rendelkezésre állásra, a folyószámla-egyenleget (vagyis annak a kötelező tartalékot meghaladó részét) és a betéti konstrukciót azonos módon kezeli.