I. MELLÉKLET

II. MELLÉKLET

A STATISZTIKAI ADATSZOLGÁLTATÁSI KÖVETELMÉNYEKRE VONATKOZÓ FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

Általános meghatározások

Statisztikai alkalmazásban a POGI-k összevontan kezelik (konszolidálják) az azonos ország területén belüli összes telephelyük (a bejegyzett székhely vagy központi ügyvezetés helye és/vagy a fióktelep) üzleti tevékenységét. Statisztikai célokból az országhatárokon túlnyúló konszolidálás nem megengedett.

Ha egy anyavállalat és annak leányvállalatai azonos ország területén letelepedett POGI-k, az anyavállalat statisztikai jelentéseiben kezelheti összevontan az ilyen leányvállalatok üzleti tevékenységét. A leányvállalatok önállóan bejegyzett jogi személyek, amelyekben egy másik jogi személy többségi vagy kizárólagos részesedéssel rendelkezik, ugyanakkor a fióktelepek nem bejegyzett (önálló jogi személyiséggel nem rendelkező) jogalanyok, és teljes egészében az anyavállalat tulajdonában állnak.

Ha egy POGI fióktelepekkel rendelkezik egy másik részt vevő tagállam területén, egy adott részt vevő tagállamban levő bejegyzett székhelyének vagy a központi ügyvezetés helyének valamennyi ilyen fióktelep irányában fennálló pozícióit a másik részt vevő tagállamban rezidens szervezetek irányában fennálló pozícióknak kell tekintenie. Viszont egy adott részt vevő tagállamban levő fióktelepeknek a másik tagállam területén levő bejegyzett székhelye vagy a központi ügyvezetés helye, vagy ugyanezen intézmény másik tagállam területén levő többi fióktelepe felé fennálló pozícióit úgy kell tekintenie, mint egy másik részt vevő tagállamban rezidens szervezetek irányában fennálló pozíciókat.

Ha egy POGI a részt vevő tagállamok területén kívül fióktelepekkel rendelkezik, az egy adott részt vevő tagállamban levő bejegyzett székhelynek vagy a központi ügyvezetés helyének az összes ilyen fióktelep irányában fennálló pozícióit külföldön rezidens szervezetek irányában fennálló pozícióknak kell tekintenie. Viszont egy adott részt vevő tagállamban található fióktelepnek a részt vevő tagállamok területén kívül bejegyzett székhely, vagy a központi ügyvezetés helye irányában vagy ugyanezen intézmény részt vevő tagállamok területén kívül levő többi fióktelepe felé fennálló pozícióit úgy kell tekintenie, mint külföldön rezidens szervezetek irányában fennálló pozíciókat.

Az offshore pénzügyi központokban letelepedett POGI-kat statisztikailag azon területek rezidens szervezeteinek tekintik, amelyeken belül e központok találhatók.

A szektorok meghatározása

Az ESA 95 a szektorbesorolás alapjául szolgál. A részt vevő tagállamok területén belüli POGI-ügyfeleket hazai szektoruk vagy intézményi besorolásuk szerint kell azonosítani, az MPI-k statisztikai célú jegyzékének megfelelően, valamint összhangban a Money and Banking Statistics Sector Manual („Guidance for statistical classification of customers”) című EKB-kiadványban található, az ügyfelek statisztikai besorolására vonatkozó irányelvvel, amely a lehető legpontosabban követi az ESA 95-nek megfelelő besorolási elveket.

Az „MFIs” az alábbi szektorokból és alszektorokból állnak:

—   monetáris pénzügyi intézmények (MPI): a közösségi joganyagban meghatározott rezidens pénzügyi intézmények, továbbá más rezidens intézmények, amelynek üzleti tevékenysége betétek és/vagy betétek közeli helyettesítőinek gyűjtése MPI-nek nem minősülő jogalanyoktól, és hitelek nyújtása saját számlára (legalább gazdasági értelemben), és/vagy értékpapírokba történő befektetés,

—   hitelintézetek: a közösségi jog (1) meghatározása szerint a) olyan vállalkozás, amelynek üzleti tevékenysége ügyfelektől betétek és más visszafizetendő pénzalapok elfogadása (2) és saját kockázatára hitelek nyújtása; vagy b) az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tevékenységének megkezdéséről, folytatásáról és prudenciális felügyeletéről szóló, 2000. szeptember 18-i 2000/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3), értelmében vett elektronikuspénz-kibocsátó intézmény,

—   központi bankok: a részt vevő tagállamok nemzeti központi bankjai és az EKB,

—   pénzpiaci alapok: azok a kollektív befektetési vállalkozások, amelyek befektetési egységei likviditási szempontból a betétek közeli helyettesítői, és amelyek elsődlegesen pénzpiaci instrumentumokba és/vagy a PPA-k befektetési jegyeibe/egységeibe és/vagy más, legfeljebb egyéves hátralévő futamidejű átruházható adósságinstrumentumokba és/vagy bankbetétekbe és/vagy olyan eszközökbe fektetnek be, amelyek megtérülési rátája megközelíti a pénzpiaci instrumentumok kamatának mértékét,

—   egyéb monetáris pénzügyi intézmények: más rezidens pénzügyi intézmények, amelyek megfelelnek az MPI-kre vonatkozó meghatározásnak, függetlenül az általuk folytatott üzleti tevékenység jellegétől.

A tagállamok területén kívüli bankintézmények nem MPI, hanem inkább „bank” elnevezéssel szerepelnek hivatkozásokban. Hasonlóképpen a „nem MPI-k” kifejezés csak a tagállamokra vonatkozik; más országok esetében a „nem bankok” kifejezés megfelelő. A „nem MPI-k” az alábbi szektorokból és alszektorokból állnak:

—   államháztartás: olyan rezidens egységek, amelyek elsősorban egyéni és kollektív fogyasztásra szánt nem piaci áruk és szolgáltatások előállításával és/vagy a nemzeti jövedelem és vagyon újraelosztásával foglalkoznak (ESA 95, 2.68–2.70. bekezdés),

—   központi kormányzat: az állam központi közigazgatási szervei és egyéb központi szervek, amelyek hatásköre kiterjed a teljes gazdaság területére, a társadalombiztosítási alapok kezelésének kivételével (ESA 95, 2.71. bekezdés),

—   tartományi kormányzat: önálló intézményi egységek, amelyek a központi kormányzat szintje alatti és a helyi önkormányzatok szintje feletti egyes kormányzati feladatköröket gyakorolnak, a társadalombiztosítási alapok kezelésének kivételével (ESA 95, 2.72. bekezdés),

—   helyi önkormányzatok: olyan közigazgatási egységek, amelyek hatásköre a gazdaság területének csak egy helyi részére terjed ki, a társadalombiztosítási alapok helyi szervezetei kivételével (ESA 95, 2.73. bekezdés).

—   társadalombiztosítási alapok: központi, állami és helyi intézményi egységek, amelyek alapvető tevékenysége szociális ellátások nyújtása (ESA 95, 2.74. bekezdés).

A többi, azaz az államháztartáson kívüli nem MPI rezidens szektorba az alábbiak tartoznak:

—   egyéb pénzügyi közvetítők és pénzügyi kiegészítő tevékenységet végzők: nem monetáris pénzügyi vállalatok és kvázivállalatok (a biztosítótársaságok és nyugdíjpénztárak kivételével), amelyek elsődleges üzleti tevékenysége források pénzügyi közvetítése nem készpénz, betétek és/vagy betétek közeli helyettesítői formájában az MPI-k körén kívül eső intézményi egységektől (ESA 95, 2.53–2.56. bekezdés). Ugyancsak ide tartozik valamennyi pénzügyi kiegészítő tevékenységet végző pénzügyi vállalkozás és kvázivállalkozás, amelyek alapvetően pénzügyi kiegészítő tevékenységet végeznek (ESA 95, 2.57–2.59. bekezdés),

—   biztosítótársaságok és nyugdíjpénztárak: nem monetáris pénzügyi vállalatok és kvázivállalatok, amelyek alapvető tevékenysége a kockázatok közös vállalásával összefüggésben végzett pénzügyi közvetítés (ESA 95, 2.60–2.67. bekezdés),

—   nem pénzügyi vállalatok: olyan vállalatok és kvázivállalatok, amelyek nem pénzügyi közvetítéssel, hanem elsődlegesen piaci áruk előállításával és nem pénzügyi szolgáltatások nyújtásával foglalkoznak (ESA 95, 2.21–2.31. bekezdés),

—   háztartások: egyének és egyének csoportjai, mint fogyasztók, kizárólag saját felhasználásra árukat és szolgáltatásokat, valamint piaci árukat és nem pénzügyi szolgáltatásokat előállítók, feltéve hogy tevékenységük nem egyezik meg a kvázivállalatokéval. Ide tartoznak a háztartásokat segítő azon nonprofit intézmények, amelyek nem piaci árukat állítanak elő és nem piaci szolgáltatásokat nyújtanak a háztartások meghatározott csoportjai számára (ESA 95, 2.75–2.88. bekezdés).

A belföldi területen kívüli, nem MPI partnerszervezetek szektorbesorolása tekintetében további útmutatás az EKB Money and Banking Statistics Sector Manual-ban található.

Az instrumentumkategóriák meghatározása

Az eszközök és kötelezettségek kategóriáinak meghatározása figyelembe veszi a különböző pénzügyi rendszerek tulajdonságait. Az eszközök és kötelezettségek egyes kategóriáinak bontása a kibocsátáskori futamidő szerint történik. A kibocsátáskori futamidő (eredeti futamidő) a pénzügyi instrumentum egy olyan kötött „élettartamát” jelenti, amelynek eltelte előtt az nem váltható vissza (pl. hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok), illetve amelynek letelte előtt csak valamely szankció terhe mellett váltható vissza (pl. a betétek egyes típusai). A felmondási idő megegyezik azon időtartammal, amely akkor kezdődik, amikor a pénzügyi instrumentum tulajdonosa értesítést küld az instrumentum visszaváltására irányuló szándékáról, és addig a napig tart, amikor a tulajdonos az instrumentumot szankció terhe nélkül készpénzre válthatja. A pénzügyi instrumentumokat csak akkor osztályozzák a felmondási idő hosszának megfelelően, ha nincs megállapodás szerinti lejárat.

Az alábbi táblázatok az instrumentumkategóriák részletes leírását tartalmazzák, amelyet az NKB-knak kell e rendeletnek megfelelően átalakítaniuk a saját országaik szintjén alkalmazható kategóriákra (4).

A havi összevont mérlegben szereplő instrumentumok kategóriáinak részletes leírása

ESZKÖZKATEGÓRIÁK

FORRÁSKATEGÓRIÁK

(1)  A hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2000. március 20-i 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 126., 2000.5.26., 1. o.) 1. cikkének (1) bekezdése. A legutóbb a 2006/29/EK irányelvvel (HL L 70., 2006.3.9., 50. o.) módosított irányelv, és annak mindenkori esetleges módosítása.

(2)  Ideértve a banki kötvények nagyközönség részére történő eladásából származó bevételt is.

(3)  HL L 275., 2000.10.27., 39. o. Az irányelv annak mindenkori esetleges módosítása szerint.

(4)  Vagyis e táblázatok nem az egyes pénzügyi instrumentumok jegyzékei.

III. MELLÉKLET

A TÉNYLEGES ADATSZOLGÁLTATÓK ÁLTAL ALKALMAZANDÓ MINIMUMSZABÁLYOK

Az adatszolgáltatóknak az alábbi minimumszabályoknak kell eleget tenniük az EKB statisztikai adatszolgáltatási követelményeinek teljesítéséhez.

1.   Adatátviteli minimumszabályok

2.   Adatpontossági minimumszabályok

3.   Koncepcionális megfelelési minimumszabályok

4.   A felülvizsgálatokra vonatkozó minimumszabályok