EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52017AB0006
Opinion of the European Central Bank of 8 March 2017 on a proposal for a directive of the European Parliament and of the Council on amending Directive 2014/59/EU as regards the ranking of unsecured debt instruments in insolvency hierarchy (CON/2017/6)
Az Európai Központi Bank véleménye (2017.március 8.) a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a fedezetlen, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kielégítési sorrendben elfoglalt helye tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (CON/2017/6)
Az Európai Központi Bank véleménye (2017.március 8.) a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a fedezetlen, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kielégítési sorrendben elfoglalt helye tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (CON/2017/6)
OJ C 132, 26.4.2017, p. 1–5
(BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
|
26.4.2017 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 132/1 |
AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANK VÉLEMÉNYE
(2017.március 8.)
a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a fedezetlen, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kielégítési sorrendben elfoglalt helye tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról
(CON/2017/6)
(2017/C 132/01)
Bevezetés és jogalap
Az Európai Központi Bank (EKB) 2017. január 3-án az Európai Unió Tanácsától és 2017. február 17-én az Európai Parlamenttől azt a felkérést kapta, hogy alkosson véleményt a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a fedezetlen, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kielégítési sorrendben elfoglalt helye tekintetében történő módosításáról szóló Európai Parlament és tanácsi irányelv iránti javaslatról (1) (a továbbiakban: javasolt irányelv).
Az EKB véleményalkotásra szolgáló hatásköre az Európai Unió működéséről szóló szerződés 127. cikkének (4) bekezdésén és 282. cikkének (5) bekezdésén alapul, mivel a javasolt irányelv olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek érintik a Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER) a Szerződés 127. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésében említett, az Unió monetáris politikájának végrehajtására vonatkozó alapvető feladatát, a KBER-nek a Szerződés 127. cikke (5) bekezdésében említett, a pénzügyi rendszer stabilitására vonatkozó politikák zavartalan megvalósításában való részvételét, valamint a Szerződés 127. cikkének (6) bekezdése szerint az EKB-ra ruházott, a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos feladatokat. Az Európai Központi Bank eljárási szabályzatának 17.5. cikke első mondatával összhangban a Kormányzótanács fogadta el ezt a véleményt.
1. Általános észrevételek
|
1.1. |
Az EKB üdvözli a javasolt irányelvet, amely módosításokat határoz meg a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvhez (2) az uniós hitelintézetek (és egyes más intézmények) által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok tulajdonosainak kielégítési sorrendjével kapcsolatban, a pénzügyi szolgáltatások uniós szabályozási keretének módosítására irányuló, szélesebb körű jogalkotási javaslatcsomag részeként (3). A 2014/59/EU irányelv 108. cikke módosításainak célja a hitelintézetek és befektetési vállalkozások veszteségviselő és feltőkésítési képessége tekintetében a 2014/59/EU irányelvben szereplő hitelezői feltőkésítés végrehajtásának javítása, valamint a szavatolótőkére és a leírható vagy átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmények (MREL) és a teljes veszteségviselő képességre (TLAC) vonatkozó, bevezetés előtt álló követelmény (4) alkalmazásának megkönnyítése. Így a módosítások a hitelintézetek és bizonyos egyéb intézmények finanszírozási stratégiáinak korlátozása nélkül további eszközt biztosítanak részükre a jövőbeli TLAC- és MREL-követelményeknek való megfelelésre és szanálhatóságuk javítására. E reformot a lehető leghamarabb el kell fogadni annak érdekében, hogy segítsük a hitelintézeteket az új követelményeknek való megfelelésre való előkészületeikben, különösen azokban az esetben, amikor ezen intézmények a szükséges mértékű veszteségviselő kötelezettségek kialakítása során nehézségekkel szembesülnek (amennyiben alárendelés szükséges), valamint a piacoknak a nagymértékű új kibocsátások gyors felvételére való képességének potenciális korlátaira tekintettel. |
|
1.2. |
Az EKB teljes mértékben osztja a Bizottság véleményét arra vonatkozóan, hogy a belső piacon az egyes banki hitelezők fizetésképtelenség és szanálás esetén történő kezelésére vonatkozó harmonizált szabályokra van szükség annak érdekében, hogy csökkenjenek a bankok veszteségviselő és feltőkésítési képességére vonatkozó nemzeti szabályozások közötti eltérések, amelyek versenytorzulásokat okozhatnak a belső piacon. Az EKB megjegyzi, hogy a harmonizáció ezen a területen különösen fontos a pénzügyi stabilitás megóvásához, valamint az eredményes és hatékony szanálási intézkedés előmozdításához, beleértve a 2014/59/EU irányelv szerinti hitelezői feltőkésítés határokon átnyúló összefüggésben történő végrehajtását, valamint a kibocsátók és befektetők számára a bizonytalanság csökkentéséhez. |
|
1.3. |
Az EKB megismétli azon álláspontját (5), amely szerint a hitelezők sorrendjének – az adósságinstrumentumok és más hasonló pénzügyi eszközök banki szanálási és/vagy fizetésképtelenségi eljárásban fennálló alárendeltségére kiterjedő – közös uniós szintű kerete segítheti a pénzügyi szolgáltatások uniós piacának integrációját és megkönnyítheti az EKB monetáris politikával és az Egységes Felügyeleti Mechanizmuson belüli felügyelettel kapcsolatos feladatait egyaránt. |
|
1.4. |
Az EKB megítélése szerint a javasolt irányelv csak részleges harmonizációról rendelkezik, és a további reformok hasznosak lennének a hitelezői követelések banki fizetésképtelenség esetén fennálló rangsora további harmonizációjának előmozdítására. Az uniós jogszabályokban rögzíteni kellene különösen egy a betétesek elsőbbségére vonatkozó, többszintű megközelítésen alapuló általános szabályt. Ez fokozná a szanálhatóságot a hitelezői sorrend pontosítása és a veszteségeknek bizonyos működési kötelezettségeket megelőzően a fedezetlen banki adósságinstrumentumokra való elosztásának elősegítése révén, egyidejűleg enyhítve „a hitelezők nem járhatnak rosszabbul, mint rendes fizetésképtelenségi eljárás esetén” elvvel kapcsolatos aggályokat (6). |
2. Különös észrevételek
2.1. A „nem elsőbbségi” előresorolt, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok új eszközosztálya
Az EKB üdvözli a javasolt irányelv javaslatát a „nem elsőbbségi” előresorolt, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok új eszközosztályának létrehozására, a fizetésképtelenségi eljárásokban a rangsorban a rendes fedezetlen előresorolt hitelviszonyt megtestesítő értékpapíroknál alacsonyabb ranghellyel. Ezt az alacsonyabb ranghelyet egy olyan jogszabályi keret határozza meg, amely elismeri az ilyen „nem elsőbbségi” előresorolt, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátására vonatkozó szerződési feltételekben szereplő, szerződéses alárendeltségi megállapodást.
|
2.1.1. |
Azon követelményt illetően, hogy a „nem elsőbbségi” előresorolt, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok új eszközosztályának egyéves eredeti futamidővel kell rendelkeznie, az EKB véleménye az, hogy a hitelintézetek (7) és bizonyos más intézmények számára meg kellene engedni, hogy egy évnél rövidebb vagy hosszabb eredeti futamidejű „nem elsőbbségi” előresorolt, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat is kibocsáthassanak. Míg az egy évnél rövidebb eredeti vagy hátralévő futamidejű „nem elsőbbségi” előresorolt, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok nem lennének elfogadhatóak az MREL- vagy TLAC-követelmények teljesítéséhez, ezekre az eszközökre még lehetne veszteségeket terhelni, ezzel növelve az intézmény veszteségviselő képességét. Az EKB megjegyzi, hogy azokban az esetekben, amikor a „nem elsőbbségi” előresorolt, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat egy évnél hosszabb eredeti futamidővel bocsátják ki, ez pozitív módon meghosszabbítaná ezen eszközosztály átlagos futamidejét, és ezáltal hozzájárulna az intézmények szanálhatóságának javításához. |
|
2.1.2. |
Azt a követelményt illetően, hogy a „nem elsőbbségi” előresorolt, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok új eszközosztálya származékos jellemzőkkel nem rendelkezhet, megfontolásra lehet érdemes, hogy hasznos lenne-e tovább vizsgálni, hogy azon kérdést illetően, hogy ebből a szempontból mi minősül származékos jellemzőnek, a jelen szakaszban hasznos pontosítás adható-e, adott esetben szabályozástechnikai standardok kidolgozása révén. |
|
2.1.3. |
Az EKB úgy értelmezi, hogy a „nem elsőbbségi” előresorolt, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok új eszközosztálya szerződéses feltételei alapján történő alárendeltségének jogszabályi elismerésére vonatkozó javasolt keret nem zárná ki, hogy a tagállamok fenntartsanak egy jogszabályban rögzített alárendelési rendszert (8). A javasolt irányelv előirányozza, hogy a „nem elsőbbségi” előresorolt, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat hátrébb kell sorolni, mint „a rendes fizetésképtelenségi eljárást szabályozó nemzeti jogszabályok szerint a kielégítési sorrendben a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok közül első helyre sorolt hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokból származó rendes, fedezetlen követeléseket”. Ennek a megközelítésnek a beépítése ugyanakkor nem feltétlenül egyszerű azokban a tagállamokban, amelyek nemzeti jogában az előresorolt, fedezetlen, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok jogszabályi ranghelye már alacsonyabb (9), és amennyiben ezek az eszközök az előresorolt kötelezettségek között jelenleg a legalacsonyabb ranghellyel rendelkeznek. Ezen joghatóságokra tekintettel hasznos lenne, ha az irányelv pontosítaná, hogy a „nem elsőbbségi” előresorolt, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok ranghelye pari passu, azaz azonos a jogszabályban már alárendelt előresorolt, fedezetlen, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokéval. A más (alacsonyabb) besorolású „nem elsőbbségi” előresorolt, hitelviszonyt megtestesítő értékpapíroknak a hitelező követelések sorrendjében való megkülönböztetése nem feltétlenül szükséges. Azokban a tagállamokban, amelyekben már bevezették a jogszabályban rögzített alárendelést, a hitelintézetek olyan helyzetben lennének, hogy felhasználhatnák az előresorolt, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok meglevő állományát a veszteségek fedezésére anélkül, hogy rögtön új „nem elsőbbségi” előresorolt, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat kellene kibocsátaniuk. Az előresorolt fedezetlen hitelviszonyt megtestesítő értékpapíroknak a hitelezői követelések sorrendjében való hátrasorolása módját illető harmonizáció elősegítése és az ilyen hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok egységes piaca létrehozásának előmozdítása érdekében hasznos lenne, ha a javasolt irányelv tartalmazna egy azt előíró rendelkezést, hogy amikor a jogszabályban alárendelt, meglevő, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok lejárnak, az alárendeltnek szánt előresorolt, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok új kibocsátásait adott esetben össze kell hangolni (például a származékos jellemzők hiánya vonatkozásában) a „nem elsőbbségi” előresorolt, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra létrehozott rendszerrel. |
|
2.1.4. |
Pontosítást igényel, hogy az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (10) és a 2014/59/EU irányelvben rögzített alárendeltségi követelmények alkalmazásában a jogszabályilag vagy strukturálisan alárendelt előresorolt, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok továbbra is beszámíthatóak maradnának a „leírható vagy átalakítható kötelezettségekre vonatkozó instrumentumokra” vonatkozó kritériumok szerint, a „nem elsőbbségi” előresorolt, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok új eszközosztálya mellett. |
2.2. Átmeneti rendelkezések
Az EKB felhívja a figyelmet, hogy pontosítást igényelnek az új rendszer hatálybalépésekor fennálló, előresorolt fedezetlen hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra vonatkozóan előirányzott átmeneti rendelkezések, ideértve szükség szerint a szerzett jogok szabályozását (lásd a 2.1.3. pontot). Ez a pontosítás elengedhetetlen az átmeneti időszakban a befektetők és kibocsátók számára a jogbiztonság biztosításához. Az EKB értelmezése szerint a meglevő nemzeti jog továbbra is vonatkozna azokra a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra, amelyek a javasolt irányelv alkalmazásának időpontjában már fennálltak. Emellett az EKB megítélése szerint bizonytalanság merülhet fel az új kibocsátásokra vonatkozó jogi rendszer tekintetében a javasolt irányelv alkalmazásának időpontja és az új rendszer nemzeti fizetésképtelenségi jogban történő végrehajtása napja közötti átmeneti időszakban. Újbóli megfontolást igényel különösen a nemzeti jog alkalmazásának javasolt irányelvben előirányzott záró napja, mivel ez jóval megelőzi a javasolt irányelv előirányzott alkalmazási napját. Megfelelő megfontolást igényel az a tény, hogy további időt igényelhet a nemzeti fizetésképtelenségi jog javasolt irányelv végrehajtását követő változásainak hatályosulása.
2.3. A betétesek általános elsőbbsége
|
2.3.1. |
Az EKB érdemesnek tartja az Unióban a betétesek általános, többszintű megközelítésen alapuló elsőbbségének bevezetését (11). Ez a javasolt irányelvben lefektetett javaslatokat egészítené ki. A betétesek általános elsőbbségi szabálya értelmében rendszerint minden betétesi követelés magasabb rangsorú, mint az egyszerű fedezetlen nem elsőbbségi hitelezők követelései, míg a betétesek többszintű elsőbbségi rendszerben a biztosított (vagy garantált) betétek előbbre soroltak, mint a biztosítható betétek, de a rangsorban a nem biztosított betétek is megelőzik a más előresorolt kötelezettségeket (12). Érdemes megjegyezni, hogy a 2014/59/EU irányelv a tagállamokat nem gátolja abban, hogy a nemzeti jogukban a betétesek általános elsőbbségére vonatkozó szabályt állapítsanak meg (13), és a közelmúltban több tagállam ezt meg is tette (14). |
|
2.3.2. |
Az EKB megjegyzi, hogy az összes betétnek kiemelt ranghely biztosítása várhatóan javítja a szanáláskor a hitelezői feltőkésítés végrehajtását, mert a szanálási hatóság képes lesz a betéteket megelőzően más előresorolt, fedezetlen, banki hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat a feltőkésítésbe bevonni, egyidejűleg minimalizálva „a hitelezők nem járhatnak rosszabbul” elv alapján történő kártérítési igények veszélyét. Az ilyen előresorolt, fedezetlen, banki hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok feltőkésítésbe bevonását alacsonyabb átterjedési kockázatot hordozónak tekintik, mint a működési kötelezettségek, így a betétek bevonását. A betétesek általános elsőbbsége ezért valószínűleg hatásosabbá és hitelesebbé teszi az előresorolt, fedezetlen, banki hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok feltőkésítésbe bevonását, ezzel előmozdítva az eredményes szanálási intézkedést és csökkentve a szanálási alap igénybe vételének szükségességét (15). |
|
2.3.3. |
A szanálhatóság javításán túl a betétesek általános, többszintű megközelítésen alapuló elsőbbségének az egész Unióra kiterjedő megállapítása előmozdítaná a további uniós harmonizációt a hitelezői követelések banki fizetésképtelenség esetén fennálló rangsorát illetően (16). |
|
2.3.4. |
A 2014/59/EU irányelv szerinti aktuális rendszer előírja a tagállamok számára annak biztosítását, hogy a rendes fizetésképtelenségi eljárást szabályozó nemzeti jogszabályok a fedezetlen követelések között magasabb kiemelt ranghelyet adjanak a betéteknek legfeljebb 100 000 EUR fedezeti szintig (fedezett betétek), amelyet a betétbiztosítási rendszer garantál. (17) Második kiemelt ranghelyet kapnak a természetes személyek vagy mikro-, kis vagy középvállalkozások 100 000 EUR fedezeti szint feletti biztosítható betétei (18). A nagyvállalati betétek rangsora ezt követi, rendszerint a hitelintézet rendes fedezetlen hitelezőinek követeléseivel azonos ranghelyen, a nemzeti jogszabályoknak megfelelően. Az EKB értelmezése szerint az egyéb elsőbbségi követelések, így adókövetelések és munkavállalói bérkövetelések rangsorát az irányadó nemzeti jogszabályok határozzák meg. A betétesek általános, többszintű megközelítésen alapuló elsőbbsége megvalósítható lenne a 2014/59/EU irányelv 108. cikkébe egy harmadik kiemelt ranghely felvételével az egyéb betétek, így például a nagy vállalati betétek, hitelintézetek, kollektív befektetési vállalkozások, nyugdíjalapok stb. betétei számára, amelynek ranghelye a fedezett betétek magasabb rangú elsőbbségénél és bizonyos biztosítható követelések elsőbbségénél alacsonyabb lenne, de megelőzné más előresorolt kötelezettségekét (19). |
2.4. Járulékos tőkeinstrumentumok kezelése
A javasolt irányelvvel elérni kívánt javulás ellenére a nemzeti fizetésképtelenségi rendszerek közötti, folytatódó széttagoltság továbbra is kelthet kihívásokat. Ez a helyzet különösen a járulékos tőkeinstrumentumok és más alárendelt kötelezettségek fizetésképtelenség és szanálás körében történő kezelése vonatkozásában. Noha egyes nemzeti fizetésképtelenségi rendszerek megkülönböztetik a járulékos tőkeinstrumentumok és a más alárendelt kötelezettségek ranghelyét a fizetésképtelenség keretében, más joghatóságokban a járulékos tőkeinstrumentumok ranghelye pari passu más alárendelt kötelezettségtípusokéval. Ez összetettebbé teheti a szanálási hatóságok hitelezői feltőkésítéssel kapcsolatos hatásköreinek, például a leírásnak és az átalakításnak a 2014/59/EU irányelv szerinti gyakorlását, mivel a járulékos tőkeinstrumentumokat az alárendelt adósságot megelőzően kell a feltőkésítésbe bevonni, amennyiben az utóbbi nem minősül kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumnak vagy járulékos tőkének (20). Ezen a területen további harmonizációra kell törekedni például annak előírásával, hogy a nemzeti fizetésképtelenségi rendszereket úgy kell összehangolni, hogy a járulékos tőkeinstrumentumok kezelése eltérő legyen és azok ranghelye az egyéb alárendelt kötelezettségekénél alacsonyabb legyen. Egy másik megfontolandó terület a csoporton belüli kötelezettségek ranghelye a hitelezői követelések banki fizetésképtelenség esetén fennálló sorrendjében.
2.5. A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok eurorendszer hitelműveletei céljára fedezetként való elfogadhatóságára gyakorolt hatás
Az EKB megemlíti az előresorolt, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok ugyanazon kibocsátó hitelviszonyt megtestesítő más értékpapírjaihoz képest történő alárendelésének az előbbiek eurorendszer hitelműveletei céljára fedezetként való elfogadhatósága tekintetében mutatkozó lehetséges kihatásait. Az (EU) 2015/510 európai központi banki iránymutatás (EKB/2014/60) (21) az eurorendszerben az ilyen műveletekre elfogadható fedezetként benyújtható eszközökre vonatkozóan egységes keretrendszert határoz meg. A fedezetként elfogadhatóság érdekében a forgalomképes eszközöknek az (EU) 2015/510 iránymutatásban (EKB/2014/60) rögzített elfogadhatósági feltételeknek megfelelő, hitelviszonyt megtestesítő értékpapíroknak kell lenniük. Az iránymutatás 64. cikke szerint „az elfogadható hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok nem szolgálhatnak alapul a tőkeösszegre és/vagy kamatra vonatkozó olyan jogoknak, amelyek ugyanazon kibocsátó egyéb hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokhoz kapcsolódó tulajdonjogoknak vannak alárendelve” (22).
2.6. Technikai jellegű észrevételek és szövegezési javaslatok
Abban az esetben, ahol az EKB a javasolt irányelv módosítására tesz javaslatot, a technikai munkadokumentum tartalmazza a szövegezési javaslatokat és az azokhoz fűzött magyarázatot. A technikai munkadokumentum angol nyelven elérhető az EKB honlapján.
Kelt Frankfurt am Mainban, 2017. március 8-án.
az EKB elnöke
Mario DRAGHI
(1) COM(2016) 853 final.
(2) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/59/EU irányelve (2014. május 15.) a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 190. o.).
(3) A Tanács az EKB-val a Bizottság által beterjesztett szélesebb körű jogalkotási javaslatcsomagról konzultál, és az EKB e javaslatokról nyilvánított véleménye tartalmazhat az e vélemény tárgyköre szempontjából jelentőséggel bíró további észrevételeket, különösen a „leírható vagy átalakítható kötelezettségekből álló instrumentumokra” vonatkozó javaslatokat illetően.
(4) Lásd a Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB) „Principles on Loss-absorbing and Recapitalisation Capacity of G-SIBs in Resolution. Total Loss-absorbing Capacity (TLAC) Term Sheet” (A szanálás alatt álló, globálisan rendszerszinten jelentős bankok, (G-SIB) teljes veszteségviselő és feltőkésítési képességére vonatkozó elvek: A teljes veszteségviselő képességre vonatkozó fogalmak) c. dokumentumát, 2015. november 9., elérhető az FSB weboldalán: www.fsb.org
(5) Lásd többek között a CON/2016/28, a CON/2016/7 és a CON/2015/31 véleményeket. Az EKB valamennyi véleménye elérhető az EKB honlapján: www.ecb.europa.eu
(6) Lásd a CON/2016/28 vélemény 3.1.2. pontját és a CON/2015/35 vélemény 3.7.1. pontját.
(7) Meg kell jegyezni, hogy „nem elsőbbségi” előresorolt, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat leányvállalat is kibocsáthat belső MREL formájában az egy pontból kiinduló stratégia céljára, és az ilyen eszközöknek a szanálást megelőző szakaszban is elérhetőnek kell lenniük a veszteségek elnyelésére, amennyiben a leányvállalatot kibocsátó intézményként nem vonják szanálás alá.
(8) Az előresorolt fedezetlen hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok jogszabályban rögzített alárendelését előíró nemzeti fizetésképtelenségi kereteket a CON/2016/28 és a CON/2015/31 vélemény taglalja.
(9) Ebben az összefüggésben jogszabályban rögzített alárendelés valamely fedezetlen hitelviszonyt megtestesítő, olyan értékpapír kibocsátójára alkalmazandó jogszabályi kereten alapuló alárendelés, amely hitelviszonyt megtestesítő értékpapírra a feltételei alapján nem vonatkozik alárendelés, vagyis nem vonatkozik rá szerződéses alárendelés.
(10) Az Európai Parlament és a Tanács 575/2013/EU rendelete (2013. június 26.) a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 176., 2013.6.27., 1. o.).
(11) Lásd a CON/2016/28 vélemény 3.1.2. pontját és a CON/2015/35 vélemény 3.7.1. pontját. Lásd még az EKB elnökének az EKB 2013. április 4-i sajtókonferenciáján elhangzott megnyitó beszédét követő kérdések és válaszok leiratát, elérhető az EKB weboldalán: www.ecb.europa.eu
(12) Lásd a Betétbiztosítók Nemzetközi Szövetségének „Core Principles for Effective Deposit Insurance Systems” (A hatékony betétbiztosítási rendszerek fő elvei) c. dokumentumát, 2014. november, 8. o. Például a betétesek általános (nemzeti) elsőbbsége 1993 óta része az Egyesült Államok jogszabályainak, ahol a csődbe ment biztosított betétgyűjtő intézmény felszámolása során a jogszabály elsőbbséget biztosít az intézmény belföldi betéti kötelezettségeinek, az intézmény minden más általános vagy előresorolt kötelezettségét megelőzően. Lásd az Egyesült Államok törvénykönyve 12 címe 16. fejezetének 1821(d)(11)(A) és 1813(l)(5)(A) szakaszát..
(13) Lásd a CON/2016/28 vélemény 3.1.3. pontját.
(14) Lásd az olasz banktörvény (az 1993. szeptember 1-i 385. sz. törvényerejű rendelet) 91. cikkét; a bankok szanálásról és felszámolásáról szóló szlovén törvény 207. cikkét (HL L 44./2016. sz.); és a görög banktörvény (a 4261/2014. sz. törvény) 145A. cikkét.
(15) Lásd a CON/2016/28 vélemény 3.1.2 pontját és a CON/2015/35 vélemény 3.7.1. pontját.
(16) Lásd a CON/2015/35 vélemény 3.7.3. pontját.
(17) Megjegyezendő, hogy a betétbiztosítási rendszer ugyanolyan elsőbbségi ranghelyet élvez, amennyiben a fedezett betétek kifizetését követően a betétesek jogai és kötelezettségei átszállnak rá.
(18) Ugyanezt a ranghelyet kapják azok a betétek, amelyek a betétbiztosítási rendszer alapján biztosíthatóak lennének, ha azokat nem az uniós hitelintézetek Unió tagállamaitól vagy az Európai Gazdasági Térség tagállamaitól eltérő joghatóságban található fióktelepénél helyezték volna el.
(19) Egyes kisebb hitelintézetek túlnyomórészt legalább egyéves hátralévő futamidejű nagybetétekre (azaz nem természetes személyek vagy mikro-, kis vagy középvállalkozások 100 000 EUR feletti betéteire) hagyatkoznak az MREL-követelményük teljesítéséhez, feltéve, hogy a szanálási hatóság alárendeltségi követelményt nem írt elő. Az EKB megjegyzi, hogy a Bizottság módosítani javasolja a 2014/59/EU irányelv 45. cikke (4) bekezdésének f) pontját és a 2014/59/EU irányelvbe egy új 45b. cikket kíván beiktatni (amely az 575/2013/EU rendelet új 72a. és 72b. cikkére utal), és értelmezése szerint ezek a javasolt módosítások nem zárják ki a jelenlegi rendszerrel megegyező módon a legalább egyéves hátralevő futamidejű vállalati nagybetéteknek a MREL-követelmény teljesítése céljára történő igénybevételét.
(20) Lásd a 2014/59/EU irányelv 48. cikkének (1) bekezdését.
(21) Az Európai Központi Bank (EU) 2015/510 iránymutatása (2014. december 19.) az eurorendszer monetáris politikához kötődő keretének végrehajtásáról (EKB/2014/60) (HL L 91., 2015.4.2., 3. o.).
(22) Lásd különösen a CON/2016/7 vélemény 3.3. pontját.