20.5.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 115/1

1.

2008. december 17-én az Európai Központi Bank („EKB”) az Európai Unió Tanácsától azt a felkérést kapta, hogy alkosson véleményt a hitelminősítő intézetekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet iránti javaslatról (1) (a továbbiakban: rendelettervezet) (2).

2.

Az EKB-nak a vélemény megalkotására szolgáló hatásköre az Európai Közösséget létrehozó szerződés 105. cikkének (4) bekezdésén alapul. Az Európai Központi Bank eljárási szabályzatának 17.5. cikke első mondatával összhangban a Kormányzótanács fogadta el ezt a véleményt.

3.

Az EKB üdvözli a rendelettervezet célkitűzéseit (3) és támogatja a közelmúltban a G20-ak pénzügyminiszterei és központi banki elnökei 2009. március 14-i találkozóján a hitelminősítő intézetek szabályozói keretrendszerének erősítését szolgáló, nemzetközileg összehangolt kezdeményezések részeként elért megállapodást (4). Az EKB álláspontja szerint a hitelminősítő intézetekkel kapcsolatban kezdeményezett szabályozásnak a következő célkitűzéseknek kell megfelelnie (5). Elsőként, javítani kell a hitelminősítések kibocsátásának átláthatóságát és azok folyamatos figyelemmel kísérését annak érdekében, hogy jobban össze lehessen hasonlítani a hitelminősítő intézetek minősítési értékeléseit, és a hitelminősítő intézetek ágazatában elő lehessen mozdítani az erősebb versenyt. Másodszor, a hitelminősítési folyamatnak teljesítenie kell a megfelelő minőségre és integritásra vonatkozó előírásokat. Különösen pénzügyi stabilitási szempontból kiemelkedő fontosságú az, hogy a minősítési folyamat eredményeként ne jelentkezzen a minősítések túlzott volatilitása, aminek következménye lehet az eszközök árának hirtelen változása, és ez visszavetheti a piaci bizalmat is. Harmadszor, biztosítani kell a hitelminősítő intézetek integritását és függetlenségét egy átlátható szabályozói keretrendszeren belül az összeférhetetlenség kizárásának vagy megfelelő kezelésének révén.

4.

A rendelettervezet várhatóan a pénzügyi szektor szabályozott intézményei (hitelintézetek, befektetési vállalkozások, élet-, nem-élet- és viszontbiztosítók, átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV) és foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények) általi „szabályozási vagy egyéb célú felhasználásra szánt” hitelminősítésekre vonatkozik, amelyeket a nyilvánosság számára hozzáférhető módon közzétesznek vagy előfizetés útján terjesztenek (6). Emellett ezek a szabályozott intézmények csak olyan hitelminősítéseket használhatnak majd szabályozói célokra, amelyeket az EU-ban letelepedett és a rendelettervezetnek megfelelően nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek bocsátottak ki (7).

Miközben az EKB támogatja a rendelettervezet tág hatályát, a következő megjegyzéseket teszi.

Először, a „szabályozási vagy egyéb célú felhasználásra szánt” kifejezés jelzi a tág hatály előnyben részesítését, de ennél szűkebb jelentést támogat a rendelettervezet indokolása és a Bizottság hatásvizsgálata is, melyek értelmében a rendelettervezet csak a szabályozói célra használt hitelminősítésekre fog vonatkozni (8). A Bizottság érvelése szerint a javasolt megközelítés „arányos”, mivel „nem minden hitelminősítő intézetet céloz meg, hanem csak azokat, amelyek minősítéseit a pénzügyi intézmények szabályozási célokból használják fel, azaz amelyek potenciálisan erős hatást gyakorolhatnak a pénzügyi rendszerre” (9). A rendelettervezet azonban váltogatja egyfelől „a Közösségben felhasznált hitelminősítések magas színvonalának biztosítására” (10) irányuló közös megközelítés bevezetésének célkitűzését, illetve azt a célkitűzést, hogy „a közösségi jogszabályok hatálya alá tartozó pénzügyi intézmények által használt minősítések jó minőségűek legyenek, és hogy olyan hitelminősítő intézetek adják ki azokat, amelyekre szigorú követelmények vonatkoznak” (11), másfelől pedig azt a korlátozottabb célkitűzést, hogy csak a Közösségben letelepedett azon hitelminősítő intézetekre írja elő a nyilvántartásba vételt, amelyek biztosítani kívánják, hogy hitelminősítéseiket az uniós pénzügyi intézmények szabályozói célokra felhasználják (12). Ezen túlmenően a rendelettervezet nem pontosítja az olyan értékpapírokra vonatkozó szabályokat, amelyeket az értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy piaci bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról és a 2001/34/EK irányelv módosításáról szóló, 2003. november 4-i európai parlamenti és tanácsi irányelv (13) értelmében bocsátottak ki és a rendelettervezet alapján minősítettek.

Másodszor, a hatály meghatározásakor a rendelettervezet a „szabályozói célokat” főként a hitelminősítéseknek a pénzügyi szabályozás körében való igénybevételének leggyakoribb esetére, azaz a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról (átdolgozott szöveg) szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (14) hivatkozással határozza meg, melynek értelmében a hitelintézetek a minősítéseket tőkekövetelményüknek a fizetőképesség biztosítása céljából történő kiszámításához referenciaként használhatják (15). Az EKB értelmezése szerint ez a megközelítés azokra a hitelminősítésekre terjed ki, amelyek „potenciálisan erős hatást gyakorolhatnak a pénzügyi rendszerre” (16). E tekintetben a G20-ak pénzügyminiszterei és központi banki elnökei 2009. március 14-én megállapodtak a szabályozói felvigyázásról, ideértve mindazon hitelminősítő intézetek nyilvántartásba vételét, amelyek minősítéseit szabályozói célokra használják (17). Mivel azonban a „szabályozói célok” nem kerültek külön meghatározásra, és mivel az sincs meghatározva, hogy ez kiterjed-e a (nemzeti jogszabályokban végrehajtott) közösségi jogszabályokban és a nemzeti jogban a hitelminősítés igénybevételére tett hivatkozásokra, az EKB további pontosítást javasol. Végezetül, a rendelettervezet egyes rendelkezései – úgy, mint a hitelminősítő intézeteknek a „minden hitelminősítés” közzétételére vonatkozó általános kötelezettsége (18) – ütközhetnek a rendelettervezet hatályával, amennyiben azt a szabályozói célokra használt hitelminősítésekre korlátoznák.

Harmadszor, a rendelettervezet csak az előfizetés útján terjesztett vagy a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tett hitelminősítésekre vonatkozik. A 2006/48/EK irányelv (19) szerinti külső hitelminősítő intézményekre („KHMI-k”) vonatkozó szabályokkal összhangban javasolt annak pontosítása, hogy a hitelminősítések akkor minősülnek nyilvánosság számára hozzáférhetővé tettnek, ha a potenciális felhasználók számára egyenlő feltételek mellett lehetséges az azokhoz való hozzáférés, és az lehetővé teszi a minősítések nyilvánosság általi megfelelő értékelését.

Negyedszer, a hitelminősítéseknek kvalitatív és kvantitatív megközelítést egyesítő módszertanon kell alapulniuk (20). E tekintetben megjegyezzük, hogy harmadik felek hitelminősítő eszközei (21) rendszerint kizárólag kvantitatív megközelítésen alapulnak, és nem veszik figyelembe az olyan kvalitatív információkat, mint az értékelt jogalanyok vezetőségével és operatív személyzetével fenntartott kapcsolatokon keresztül szerzett információk. Az eurorendszer [amely az EKB-ból és azon tagállamok nemzeti központi bankjából (NKB) áll, amelyek bevezették az eurót] monetáris politikai műveleteivel összefüggésben az ilyen típusú hitelminősítési rendszer egyértelműen elkülönül a hitelminősítések olyan más forrásaitól, mint a KHMI-k. Ezért meg kell fontolni, hogy a rendelettervezetnek meg kell-e határoznia azt, hogy nem tartoznak a hatálya alá a harmadik felek hitelminősítő eszközeivel készült hitelminősítések.

5.

Az EKB-t közvetlenül érintik a hitelminősítő intézetek által az eurorendszer feladataival és kötelezettségeivel összefüggésben – a monetáris politikai műveletek vitele és más központi banki műveletek, így a devizatartalékok kezelése és a saját eszközök kezelésével kapcsolatos műveletek tekintetében egyaránt – nyújtott szolgáltatások (22). A Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank Alapokmánya (a továbbiakban: Alapokmány) 18.1 cikkének második francia bekezdése előírja, hogy az EKB és az NKB-k hitelműveleteket végezhetnek hitelintézetekkel és más piaci szereplőkkel megfelelő fedezet mellett történő hitelnyújtás révén. A monetáris politikai műveletek alkalmazásában fontos jogosultsági kritérium az, hogy az eszközöknek magas hitelminőségi előírásokat kell teljesíteniük, és erre a célra eurorendszer hitelminősítő rendszere (ECAF) meghatározza azokat az eljárásokat, szabályokat és technikákat, amelyek biztosítják az eurorendszer magas hitelminőségi követelményeinek teljesítését. Az elfogadható fedezetek hitelminőségének értékelésekor az eurorendszer figyelembe veszi mindazokat a hitelminősítő rendszerektől származó információkat, amelyek a következő négy forrás valamelyikéből érkeznek: a KHMI-k, az NKB-k belső hitelminősítő rendszerei (ICAS-ok) (23), az üzletfelek belső minősítésen alapuló rendszerei és valamely harmadik fél biztosította hitelminősítő eszköz (24). Az eurorendszer fenntartja magának a jogot, hogy a lényegesnek tartott információk alapján eldöntse: a kibocsátás, a kibocsátó, az adós vagy a garanciavállaló teljesíti-e a magas hitelminőségi követelményeket; ennek alapján el is utasíthatja az eszközöket. Az ECAF-ban használt négy hitelminősítő forrás összhangjának, pontosságának és összehasonlíthatóságának biztosítására az eurorendszer mindegyik forrásra elfogadhatósági feltételeket dolgozott ki, és az eurorendszer magas hitelminőségre vonatkozó mércéjét szem előtt tartva rendszeresen nyomon követi hitelminősítő tevékenységüket (25).

Az EKB ezzel összefüggésben ajánlja egy preambulumbekezdésben annak pontosítását, hogy a rendelettervezet hitelminősítő intézetekre vonatkozó rendelkezései nem érintik az eurorendszer azon jogát, illetve az eurót be nem vezetett tagállamok nemzeti központi bankjának azon, nemzeti joguk értelmében fennálló jogát, hogy meghatározzák a monetáris politikai műveletekhez elfogadható eszközök tekintetében a magas hitelminőség követelménye teljesülésének biztosítására szolgáló eljárásokat, szabályokat és kritériumokat, illetve adott esetben meghatározzák a hitelminősítések központi banki műveletekben történő használatának feltételeit.

6.

A rendelettervezet nem vonatkozik az olyan közjogi szervek által kiadott hitelminősítésekre, amelyek hitelminősítéseit nem teszik a nyilvánosság számára hozzáférhető módon közzé, és amelyekért a minősített szervezet nem fizet (26). Amint azt fentebb említettük (27), az elfogadható fedezetek hitelminőségének értékelésekor az eurorendszer a különféle forrásokból származó valamennyi információt figyelembe veszi, ideértve az egyes NKB-k által működtetett ICAS-okat. Az ICAS-ok fontosak az eurorendszer monetáris politikájának végrehajtása szempontjából. Például a hitelkövetelések az eurorendszer által fedezetként elfogadott eszközök jelentős forrását alkotják, és ezen adósságkötelezettségek adósai gyakran olyan közepes méretű vállalatok, amelyeket kizárólag ezek az ICAS-ok minősítenek (28). Az EKB megítélése szerint nem lenne arányos ezeket az ICAS-okat alávetni a rendelettervezetben előírt nyilvántartásba vételi eljárásnak. Ezen túlmenően a rendelettervezet egyes rendelkezéseinek az NKB-k által kiadott hitelminősítésekre történő alkalmazása nem bírna jelentőséggel, illetve nem lenne helyénvaló. Az ICAS-ok esetében ezek hitelminősítéseit i. nem teszik a nyilvánosság számára hozzáférhető módon közzé, és ii. ezekért a minősített szervezet nem fizet. Az EKB ezért hasznosnak látja a rendelettervezet alóli fenti mentességnek a nemzeti központi bankok által készített hitelminősítésekre történő kiterjesztését, és javasolja a rendelettervezet megfelelő módosítását.

7.

Az EKB egyetért azzal, hogy ezeknek a rendszereknek a rendelettervezet alól mentességet kell élvezniük, amennyiben a rendelettervezetben szereplő követelményekkel egyenértékű feltételek szerint működnek, amelyek biztosítják a hitelminősítő tevékenység megfelelő integritását és függetlenségét. Az eurorendszer piaci műveletekre vonatkozó monetáris politikai keretrendszerének összefüggéseiben ezekre a rendszerekre már vonatkozik az eurorendszer általi alapos ellenőrzés és átfogó teljesítményértékelés, amelynek alapján az eurorendszer által meghatározott körülmények esetén azokat fel lehet függeszteni vagy ki lehet zárni (29). Ezért az EKB arra az álláspontra helyezkedik, hogy amikor valamely ICAS-t az EKB a monetáris politikai műveletek céljaira validál, a fenti feltételt automatikusan teljesítménytékelés kell tekinteni. A nemzeti központi bankok által kiadott, a fenti két kritériumnak megfelelő hitelminősítések tekintetében – amennyiben az EKB nem értékelte a szóban forgó ICAS-t – be kell vezetni egy eljárást az ICAS „egyenértékűségi” kritériumnak való megfelelésének ellenőrzésére. Az EKB javasolja, hogy ilyen esetekben a nemzeti központi bankok mentesítésért folyamodhassanak a Bizottsághoz, és a fenti kritérium egységes alkalmazásának biztosítására a Bizottságnak – az EKB e területen felhalmozott szakértelmének hasznosítása érdekében – konzultálnia kelljen az EKB-val azt megelőzően, hogy döntene a mentesítés kérdésében. Az EKB javasolja a rendelettervezet módosítását, és egy megfelelő preambulumbekezdés beiktatását ezen eljárás figyelembe vétele érdekében.

8.

A 2006/48/EK irányelv lehetővé teszi a hitelintézetek számára a KHMI-k által nyújtott külső hitelminősítés felhasználását a kockázati súlyok sztenderd módszer (30), illetve az értékpapírosítás tekintetében a minősítésen alapuló módszer (31) szerinti meghatározásakor. A hitelminősítő intézetek rendelettervezet szerinti rendszere és a KHMI-k 2006/48/EK irányelv szerint elismerésének meghonosodott eljárása közötti kölcsönhatás aggályos kérdés lehet, és azzal megfelelően kell foglalkozni. Pontosítani kell különösen azt, hogy a hitelminősítő intézet rendelettervezet szerinti nyilvántartásba vétele jogosultsági feltételt képez a 2006/48/EK irányelv szerinti KHMI-ként történő elismeréshez. Emellett – az eurorendszer észrevételeiben javasoltaknak megfelelően (32)– be kell vezetni a 2006/48/EK irányelv megfelelő módosításait abból a célból, hogy el lehessen kerülni az eljárások megkettőzését és a költséges, egymás átfedő követelményeket, illetve biztosítani lehessen a jogi koherenciát. Például a rendelettervezet alapján nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek esetében már teljesítettnek kell tekinteni a hitelminősítések kiosztásának módszertanához kapcsolódó tárgyilagosság, függetlenség, folyamatos felülvizsgálat, átláthatóság és nyilvánosságra hozatal (33) követelményeit.

9.

A rendelettervezet előírja, hogy minden tagállamnak ki kell jelölnie a rendelet alkalmazására illetékes hatóságot (34). A 2006/48/EK irányelv értelmében a nemzeti bankfelügyeleti hatóságoknál marad a hitelminősítő intézetek KHMI-ként, az irányelvben megállapított követelményekkel összhangban történő elismerésének hatásköre (35). Ha – a de Larosière-csoport jelentésében ajánlottaknak megfelelően (36) – az európai értékpapír-piaci szabályozók bizottsága (CESR) vagy a rendelettervezet szerint kijelölt hatóságok felvállalják a hitelminősítő intézetek nyilvántartásba vételének és felvigyázásának feladatát, konzultálniuk kell a megfelelő bankfelügyeleti hatóságokkal a nyilvántartásba vétel és felügyelet, illetve a szankciók esetleges alkalmazása tárgyában. A 2006/48/EK irányelv felülvizsgálatakor a közösségi jogalkotó értékelheti, hogy – a KHMI-k rendszerével kapcsolatban szerzett tapasztalatok alapján (37) – tovább kell-e egyszerűsíteni ezen intézmények elismerését, figyelembe véve a hitelminősítő intézetek rendelettervezet szerinti nyilvántartásba vételi és felügyeleti keretrendszerével való esetleges szinergiákat.

10.

A rendelettervezet a nemzeti hatóságok közötti szoros koordináción alapuló keretrendszert állapít meg a hitelminősítő tevékenységek nyilvántartásba vételére és felügyeletére. Az EKB megjegyzi, hogy a CESR szerepköre a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának történő tanácsadásra korlátozódik i. a nyilvántartásba vételről szóló határozattervezetek vagy elutasító határozattervezetek vonatkozásában (38), és ii. a rendelettervezetben előírt esetekben (39) vagy ha a hatóságok felügyeleti intézkedéseket kívánnak hozni (40). E tekintetben az EKB megemlíti a de Larosière-csoport jelentésében kifejezésre juttatott aggályokat, miszerint „a tervezetben szereplő engedélyezési és felügyeleti rendszer túlságosan terhes” és „különösen a székhely szerinti és fogadó hatóságok közötti munkamegosztás nélkülözi valószínűleg az eredményességet és a hatékonyságot” (41). Emellett a de Larosière-csoport jelentése javasolja, hogy az uniós szintű intézmények – mint amilyenek a hitelminősítő intézetek is – engedélyezésének és közvetlen felügyeletének feladatát ruházzák arra az uniós hatóságra, amelyikké a CESR-t fogják átalakítani. Miközben az eurorendszer már kifejezésre juttatta a támogatását amellett, hogy a CESR koordináló szerepkört töltsön be (42), a CESR hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos szerepköre további felülvizsgálatot igényelhet a de Larosière-csoport ajánlásainak küszöbön álló végrehajtására figyelemmel (43).

11.

Az EKB hangsúlyozza, hogy a hitelminősítő intézetek szabályozására és felügyeletére létrehozott koordinációs rendszert úgy kell kialakítani, hogy az lehetővé tegye az eurorendszer megfelelő szintű részvételét – figyelemmel a központi banki műveletek végrehajtásához fűződő nyomós érdekére és pénzügyi stabilitási szempontból is. E tekintetben javasolja a rendelettervezetbe az illetékes hatóságok és a KBER központi bankjai közötti információcsere közösségi keretrendszeréhez (44) hasonló kapcsolódási pontok beiktatását. Az EKB ezért módosítást javasol a CON/2009/17 véleményben (45) szereplő ajánlásának megfelelően. Ezen túlmenően az EKB üdvözölné a CEBS-sel és a biztosítás és a foglalkoztatói nyugdíjak európai felügyeleti bizottságával a nemzeti illetékes hatóságoknak szóló útmutatás közzétételét megelőzően történő, kötelező konzultáció bevezetését (46).

12.

Az eurorendszer észrevételeiben szerepel, hogy a rendelettervezetben meg lehetne fontolni a főként vállalati kérdésekkel foglalkozó, helyi hitelminősítő intézetek alternatív és kevésbé szigorú kezelését, illetve a helyi hitelminősítő intézetek egyes követelmények alóli mentesítése rugalmasságot tenne lehetővé, és támogatná a hitelminősítő intézetek közössége sokféleségének fenntartását, ezzel biztosítva a vélemények diverzitását (47). Ha a kisebb hitelminősítő intézetek mentesítésének vizsgálata az együttdöntési eljárás keretében történne, szükség lenne annak biztosítására, hogy a nagyobb hitelminősítő intézetek vállalkozásuk feldarabolása révén ne használhassák ki ezt a mentesítést. Az EKB támogatná a rendelettervezet hitelminősítési piac koncentrációjára gyakorolt hatásának vizsgálatát (48).

13.

A rendelettervezet előírja, hogy a hitelminősítő intézeteknek a CESR által létrehozott központi adatbázisban elérhetővé kell tenniük „a korábbi teljesítményi adataikkal és eddigi hitelminősítő tevékenységeikkel kapcsolatos” információkat (49). Az EKB készen áll arra, hogy támogatást nyújtson a Bizottságnak és a CESR-nek a központi adatbázis létrehozásában, amely jelentős lesz a KBER tevékenységeinek ellátása tekintetében is. Meg kell teremteni az egyensúlyt a felhasználói igények kielégítéséhez szükséges információszint és a hitelminősítő intézetek megfelelési költségei között.

Az EKB a következő ajánlásokat is teszi. Először, az egyértelműség érdekében helyénvaló lehet a megkülönböztetés a rendelettervezetben két, következőkkel foglalkozó elkülönült cikk révén: i. a hitelminősítő intézetekre irányadó közzétételi követelményekre vonatkozó rendelkezések, és ii. a központi adatbázis CESR általi létrehozására, illetve az adatbázisba foglalandó adatok és információk jellegére vonatkozó rendelkezések. Másodszor, kívánatos az adatbázisban rendelkezésre bocsátott adatok és információk fajtáinak további pontosítása. Az EKB értelmezése szerint ezen információk körébe beletartoznak a „minősítési kategóriáin belüli átlagos nemteljesítési arányra vonatkozó adatok” (50). Harmadszor, tovább kell vizsgálni az információk CESR általi gyűjtését, azok tárolási körülményei, az adatbázis kezelésére és az abba való betekintésre, illetve az adatbázisra és a hitelminősítő intézetekre vonatkozó követelmények jövőbeni esetleges változásaira irányadó szabályokat. Ez szükségessé teheti részletesebb szabályok bevezetését vagy a rendelettervezetben a komitológia igénybevételének kiterjesztését az adatbázis szervezetére és működésére vonatkozó alapelveket meghatározó, technikai intézkedések elfogadásának lehetővé tételére. A CESR-nek meg kell vizsgálnia az egyéb kezdeményezésekkel lehetséges szinergiákat is. Negyedszer, az adatbázisnak biztosítani kell, hogy „a hitelminősítő intézetek teljesítményéről lényeges és egységes formátumú adatok álljanak rendelkezésre, és így a piaci szereplők az egész ágazaton belül összehasonlíthassák az adatokat” (51). Az EKB ajánlja, hogy a CESR kapjon megbízást a hitelminősítések korábbi teljesítményadatainak figyelemmel kísérésére és megállapításainak időszakos közzétételére. Az EKB szintén javasolja a fenti adatok értékpapírokat és minősítésüket instrumentum és kibocsátó szintjén – a kibocsátások tekintetében az Értékpapírok Nemzetközi Azonosító Száma, a kibocsátók esetében pedig az egységesített azonosító alapján – azonosító, összehasonlításra alkalmas formában történő összeállítását és tárolását. Emellett szükséges annak biztosítása, hogy a befektetők képesek legyenek portfóliójuk hitelkockázatának megfelelőbb értékelésére, azaz a befektetők képesek legyenek saját következtetéseik levonására a minősített jogalanyok vagy instrumentumok különféle típusainak hitelminősítései közötti statisztikai összefüggések – így a korrelációk – tekintetében.

14.

A rendelettervezet a minősítési kategóriát a következő módon határozza meg: „minősítési szimbólum, amelyet az egyes hitelminősítési osztályok különböző hitelminősítéseinek azonosításához használnak azzal a céllal, hogy megkülönböztessék a minősített szervezetek, kibocsátók és pénzügyi eszközök különböző típusainak különböző kockázati jellemzőit” (52). Ezen túlmenően a rendelettervezet előírja, hogy hitelminősítő intézetnek meg kell adnia azokat a hitelminősítési osztályokat, „amelyekre vonatkozóan a hitelminősítő intézet a nyilvántartásba vételt kéri” (53). Ezek a rendelkezések a vélemény mellékletében javasolt módon tovább egyszerűsíthetőek.

15.

A rendelettervezet előírja, hogy a hitelminősítő intézetnek nyomon kell követnie a hitelminősítéseket és „szükség esetén” felül kell vizsgálnia hitelminősítéseit (54). A hitelminősítések felülvizsgálata minimális gyakoriságának meghatározása erősítené a hitelminősítő intézetek arra vonatkozó elkötelezettségét és kötelezettségét, hogy rendszeresen és aktívan vizsgálják felül az általuk kiadott összes minősítést. Az EKB ezért legalább éves gyakoriságú felülvizsgálatot javasol. A rendelettervezet azt is előírja, hogy a minősítési módszertan változásait követően a hitelminősítő intézeteknek újra kell minősíteniük „a kérdéses módszereken, modelleken vagy feltevéseken alapuló hitelminősítéseket” (55). Az EKB javasolja annak pontosítását, hogy ez a követelmény csak a még használatban lévő hitelminősítésekre vonatkozzon.

16.

Az igazgatási tanács vagy felügyelő bizottság független, nem ügyvezető tagjai jelentős szerepet töltenek be a hitelminősítések függetlenségében és minőségében. A rendelettervezet előírja, hogy ezeket a nem ügyvezető tagokat kell terhelnie a következő sajátos feladatoknak: annak biztosítása, hogy ne legyen összeférhetetlenség, a megfelelési és irányítási folyamatok figyelemmel kísérése, ideértve a felülvizsgálati feladatkört is (56). A felülvizsgálati feladatkör a hitelminősítő intézet által használt módszertan és modellek időszakos felülvizsgálatából, valamint az alkalmazott módszerek és modellek jelentős változásainak, illetve annak időszakos felülvizsgálatából áll, hogy az említett módszerek és modellek megfelelőek-e új pénzügyi eszközök értékelésére. (57). E feladatok fontosságára figyelemmel az EKB ajánlja, hogy a nyilvántartásba vétel iránti kérelemben szerepeljenek adatok az igazgatási tanács vagy felügyelő bizottság független, nem ügyvezető tagjairól (58).

17.

A rendelettervezet előírja a hitelminősítő intézetek számára – legalább az adott minősített szervezettel fennálló jogviszony időtartamának végéig (59) – azon adatok nyilvántartását, amelyek meghatározzák a hitelminősítő intézet és a minősített szervezet jogait és kötelezettségeit. Az EKB ajánlja e kötelezettségnek a jogviszony megszűnésétől számított legalább két éven át történő fenntartását annak lehetővé tételére, hogy az illetékes hatóságok szükség szerint utólagos vizsgálatot végezhessenek (60).

18.

További értékelést kell végezni arról, hogy az ilyen gyakorlatok kizárásához vagy visszaszorításához kellően szigorúak-e a rendelettervezet arra vonatkozó rendelkezései, hogy a hitelminősítési folyamatban közvetlenül részt vevő alkalmazottak nem vállalhatnak munkát a minősített szervezetnél. Ezért javasolt, hogy a hitelminősítési folyamatban közvetlenül részt vevő alkalmazottak a hitelminősítés kiadását követő 18 hónapon belül ne tölthessenek be vezetői kulcspozíciót a minősített szervezetnél (61).

19.

A „kötvénykibocsátás” hivatkozást „pénzügyi eszköz” hivatkozással kell felváltani (62).

20.

A hitelminősítő intézetnek átláthatósági jelentésében évente meg kell adnia az intézet bevételére vonatkozó pénzügyi információkat, a hitelminősítési szolgáltatásokból származó díjak és a nem hitelminősítési szolgáltatásokból származó díjak szerinti bontásban, az egyes szolgáltatások átfogó ismertetésével (63). Amennyiben ezek a „nem hitelminősítési szolgáltatások” kiegészítő szolgáltatást képeznek, ennek tükröződnie kell a rendelettervezetben (64).